Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-30 / 230. szám

Kedd, 1958. szeptember SO. ESZAKMAGYARORSZÄG sf :ítí) A* rt vre-s > y* W- í>% . Nem lesz könnyű a zsűri dolga Misfél ezer mű érkezeit a I/. M.slo;ci Országos Képzőmű/észeti Kiállításra Miskolc október elején ismét orszá­gos képzőművészeti esemény szín­helye lesz. A negyedik itt rendezendő országos kiállításra szánt művek tö­megesen jutottak be az ország min­den részéből és már szombaton mint­egy két-háromszáz mű — képek, grafikák, szobrok — regisztrálása kezdődött meg a Herman Ottó mú­zeum kiállítási helyiségeiben. Ezek nagyrészt a vidéki városokból és a borsodi művészektől érkeztek be, de még hátra volt a főváros és a mis­kolci Művésztelep anyaga. A fő­városból az előzetes jelzések szerint mintegy 1200 mű érkezik — mondot­ták. Ügy látszik, ezúttal a tavalyinál is nagyobb az érdeklődés a budapesti művészek részéről a miskolci nagy reprezentáció iránt. Tekintve, hogy a múzeum kiállí­tási termeinek és folyosójának be­fogadóképessége a legjobb esetben sem teszi lehetővé 280—300-nál több műtárgy kiállítását, a zsűri-bizott­ságnak nem lesz könnyű a feladata ezt a legjobb anyagot kiválasztani az ötször annyi beküldött műből. Külö­nösen, ha figyelembe vesszük, hogy tavaly óta művészeink nagyrésze újabb fejlődési fokozaton jutott ke­resztüli az útkeresések sokaknál a maguk útjának megtalálásához, bi­zonyos lehiggadáshoz vezettek. No de ez majd akkor derül ki teljes vilá­gossággal, ha a beküldött tárlati anyag majd együtt lesz. illetve a közönség együtt láthatja majd a ki­állításra ■ kerülő műveket. A múzeum egyik termében falnak fordítva már nagy tömeg kép sora­kozik, más és más városok, más és más művészek beküldött képei, ami­kor felkukkantok érdeklődni. Palcsó Dezsőt, a veteránt, Imreh Zsigmon­dit és Ficzere Lászlót, továbbá né­hány fiatal művészt találók ott. Be­szélgetnek, a kísérő cédulákat ra- gasztgatják képeikre. — Ficzerének a leglzönnyebb á dolga: a múzeum közvetlen szomszédságában van a la­kása, könnyű felhordania a képeit ide. Sokat dolgozott a nyáron Tokaj­ban, de előbb sem pihent. És sokat fejlődött, előnyére — ez tűnik ki fest­ményeiből, grafikáiból. Imreh Zsig- mond is bő választékkal jött. A maga kitaposott útját járó művész ugyan­csak gondot okoz majd, hogy pasz- telljeiből melyikeket ítéljék a leg­jobbaknak. A miskolci művészek szereplésében döntő lesz, milyen művekkel áll ki a Művésztelep. A művésztelepiek együtt szállítják be kiállításra szánt műveiket, de még mielőtt ez megtör­tént volna, alkalmam volt betekin­teni műtermeikbe. Azt mondhat­nám, mindenkit lázas munkában ta­láltam, az utolsó »simításokat« végez­ték egyik-másik kiállítandó ké­pükön, amelyek egyrésze a .fel- szabadulással, vagy a Tanácsköz­társaság kikiáltásának negyvenedik évfordulójával kapcsolatos pályamű. Csabai Kálmán műtermében négy nagy óbb szabású kompozíció áll ké­szen, csak egyiken akad még egy kis pingálnivaló. Vati József három kompozícióval rukkol elő. Feledy Gyulát is itt találom, amint együtt szemlélődnek a kész műveken. Né­mán. hosszan nézik az egyiket, én is hozzájuk szegődöm a nagy szevjdélő- désben. Nem árulom el itt témáikat, majd meglátja a közönség a kiállítá­son, — már amelyiket megláthatja, merthiszen úgy látszik, hogy maguk a miskolciak is meg tudnák tölteni a kiállítási termeket jó anyaggal, ha minden beküldött értékes mű helyet kaphatna. Feledy Gyula, aki három évig él­vezte a Derkovits ösztöndíjat, óriási Az automata szerszámgépektől az automata szerszámgyárakig A Szovjetunió Országos Ipari Ki­állításának a szerszámgépgyártást bemutató pavilonjában ebben az év­ben rengeteg automata szerszámgé­pet. gépsort és automatikai eszközt állítottak ki. ■t A kiállított gépek közül figyelmet 'érdemel egy menetvágó esztergapad: “az IK62A típus, a moszkvai „Vörös 'proletár” szerszámgépgyár sorozat­gyártmánya. A gép különböző gör­gők és egyéb géprészek esztergálá- sára szolgál. Mellette mutatják be működés közben a TG—2 horizontál-frézoló gépet. Ez a gép a legmodernebb pne­umatikus és elektromos berendezé­sekkel van ellátva. A gépet nem szükséges esetenként beállítani, ma­gától végzi a legkülönbözőbb felüle­tű munkadarabok automatikus csi- szolási folyamatát. A gépet kezelő munkás termelékenysége ezáltal tíz-, szeresére növekszik és talán monda­ni sem kell, hogy a megmunkálás hajszálpontosságú. Ugyancsak ebben a pavilonban ál­lították ki azt a vcrtikál-gyalút, amely 5 mikronos pontossággal mun­kálja meg a legbonyolultabb felületű munkadarabokat. Itt láthatunk egy különleges automata csiszológépet is, több más — automata ciklusban mű­ködő — szerszámgép társaságában. A gépgyártás technológiájának pa­vilonja belülről egy hatalmas gyár gépterméhez hasonlít. Nyílegyenes sorban sorakoznak a csillogó nikkel­lel bevont gépegységek. Ez az auto­mata gépsor bordástengelyek meg- fríütikálásáía használható. Itt minden művelet automatiku­san történik, csak a munkás szeme vigyázza a gépsor munkáját. A gépsor, amely évente 300 ezer tengelyt képes megmunkálni, a leg­különbözőbb gyártási viszonyoknak megfelelően állítható be. Automata szerszámgépekről áttér­nek az automata gépsorokra — a szovjet gépgyártás automatizálásá­nak ez az egyik útja. A Szovjetunió­ban már néhányszáz automata gép­sor működik, ebből több mint ötven a gépkocsi- és a traktoriparban. A MISKOLCI RADIO MAI MŰSORA; 189 méteres hullámhosszon; Köznapi krónika. Ahol a város ügyelt intézik. Hanglemezparódé. Munkásszállóban lakunk .. * Levelekre válaszolunk. Mezőgazdasági híradó. munkát végzett ezidő aHatt. Nála találom a legtöbb látnivalót, pedig grafikai műveinek nagyrésze közbén már állami tulajdonba került, másik része — 18 illusztrációja — pesti ki­állításon van, több grafikai műve meg a moszkvai blennálén fog kiállí­tásra kerülni. Ezeket nem mutathat­ja meg. De itt áll az állványon a fel­szabadulási pályaműve és mappáiból megszámlálhatatlan rajz, metszet tá­rul elém: kész müvek,, tanulmány- vázlatok, érdekes újszerű kísérletek kész eredményei. De még vázlatai is kis remekművek a maguk nemében. Ennyi értékes és érdekes anyag bir­tokában miért nem csinál már egy önálló gyűjteményes kiállítást Mis­kolcon? — kérdezem. ígéri, hogy ta­vasszal megcsinálja. No ez derék do­log! Ezt várja a miskolci közönség már régen a miskolci művészektől. Tóth Imre is szorgalmasan dolgo­zott, olaj és grafikai kompozíciók sorakoznak fel műtermében, azzal az igénnyel, hogy az országos kiállítás alkalmával országos kritikai vissz­hangra találnak. Lukovszky László, Papp László is kompozícióknak fe­küdtek neki. De kisebb műveik is arról taniiskodnak, hogy a kiállítás megmozgatta munkakedvüket. Egyik műteremben élénk beszél­getés fejlődik ki, á miskolci és álta­lában a vidéken élő művészek sok problémájáról esik szó. Művészeink várakozással tekintenek az újjáala­kulj szövetség, a Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége munkája elé. Sokat várnak a párt művelődés- politikai irányelveinek megvalósítá­sától, ami természetesen rájuk is igen komoly feladatokat ró. Különö­sen fontos feladat a vidéki kulturá­lis központok megerősítése, ami ősz- szefügg nagyobb önállóságuk meg­alapozásával. Problémáink a képző- művészeti élet megelevenedése, a művészi értékek értékesítése tekin­tetében szorosan összefügg egész kul­turális életünk egyenesbelendítésé- vei, és azokkal a nehézségekkel, amelyeket az ellenforradalom gazda­sági és kulturális kártevése képző- művészetünk rovására is okozott. De amint a beszélgetésekből ki- csendült, művészeink nagy bizalom­mal tekintenek az eljövendő észtén- dők elé, amelyek számúkra is igén gyümölcsözőek lesznek, mind az er­kölcsi, mind az anyagi megbecsülés szempontjából. Az október elején megnyíló országos kiállítás olyan se­regszemlének ígérkezik, amely sok, a képzőművészekkel szemben fel­vetett kérdésre ad választ. Tudjuk, hogy az irányelvek nyilvánosságra kerülését már hosszas viták előzték meg, s ezek kiterjedtek a képzőművé­szeti élei visszás vagy tisztázatlan kérdéseire is. Nem. várjuk, hogy az irányelvek' hatása közrebocsátásuk után pár héttel már világosan, félre­érthetetlenül megnyilatkozzék képző­művészeink egész munkásságában, de mert sok kérdés tisztázására már előbb sor került, úgy véljük, hogy a tavalyi kiállítás sok zavaros tüne­tével már nem fogunk találkozni ezen a kiállításon. A kiállítás mindenképpen alkalmat szolgáltat arra, hogy meglássuk ben­ne képzőművészeink haladásának útját és megvitassuk, meddig jutot­tak előre, hogyan fejlesztik a kor.unk követelte újat. Ezért várjuk kíván­csian a kiállítás október eleji meg­nyitását. (hb) JUdiuupi b&r fú' a iLOiiLáukba % Hetek vannak még hátra Hegyalján a szü­retnek, ennek a kedves őszi munkának a meg­kezdéséig, különösen, ha a közeledő vénasz- szonyok nyara az ed­diginél bőségesebben csorgatja melegét a kövér tőkékre. De azért már az udvaro­kon, meg a borházak környékén dongnak a hordók, csörrennek a kádak, mossák, kéne­zik a szüretelő edénye­ket. A szüreti készülő­désnek egyik nagyon fontos része a hordó- hitelesítés. Minden új hordót hitelesíttetni kell, a régieket pedig két évenként, mert az Állami Pincegazdaság csakis ilyen esetben veszi át mérés nélkül a bort, mustot. Egyéb­ként a régebbi hitele­sítésű hordókban be­szállított borból vagy mustból — a rendelke­zéseknek megfelelően — néhány százalékot le kell vonnia az átvevőnek. Az 5—10 hektoliteres transzport­hordókat és a 10—100 hektós ászokhordókat 10 évenként tartoznak hitelesíttetni az érde­kelt gazdaságok, vál­lalatok. A hordóhitelesítés a régi-régi foglalkozások közé tartozik. Tokaj- hegyalján. Talán egy­idős magával a borter­meléssel. Rokon mes­terség a bognársággal, ezért legtöbbször egy- egy ügyes bognármes­terből lett a kellő vizsgák letétele után az állami hordójelző állomás vezetője. Így történt ez Varga Gyula esetében is. aki 18 évig volt bognár, néhány év óta pedig egész Tokajhegyaljára kiterjedő érvényesség­gel végzi a nagymultú borvidéken a hordók hitelesítését. Sárospa­takon az ódon házacs­kákból álló Szemere- utcában vari a hordó­jelző állomás hivatalos helyisége, felszerelve a vályúk, hordókorcso­lyák, betűégető eszkö­zök és egyéb szerszá­mok sokaságával. S ilyenkor, a szüret előtti hetekben a hosz- szú rudallós szekerek egész sora gördül be helyből és a környezd hegyaljai községekből a rázós, macskaköves utcácskába, hogy a szü­rethez szükséges hor­dókra ráüttessék a szőlősgazdák a hivata­los adatokat: a hordó súlyát, űrtartalmát, a hitelesítés évét és az állomás jelzőszámát. Nem fiatal ember már Varga Gyula, de munkáját korát meg- hazuatotó gyorsaságom végzi. Legelőször meg­vizsgálja, hogy a hordó töltőképes állapotban van-e, abroncsai fe­szesre vannak-e húzva. Azután az üres, majd a vízzel színig t&ltö.í hordó súlyát megméri, és hogy a liter és kilo­gramm közötti különb­ség kiegyenlítődjék, egy százaléktáblázac- alapján az évszak fi­gyelembevételével 1—2 liter vizet, úgynevezett adalékot ad még hozza Ebből a bruttó súlybó levonva az üres hordó súlyát, megkapjuk an­nak az űrtartalmát. Így kerül aztán a hor­dó aljára a beégetett fekete szám, amely megmutatja, hány liter tokaji tölthető majd a hordóba. Ma még üresen dong­nak a hitelesítésre ho­zott hordók a jelzőállo- más udvarán. De né­hány hét múlva már csurran a prés alól a mézédes must, és a hasas hordókat egymás után gurítják a sok-* ágú, mohos pincékbe, hogy ott. borrá éredjen majd Tokaj szőlővesz- szejének drága kincse, tüzes, zamatos nek­tárja, (h. í) A borsodiak egészségéért niHllllHHiinilllHMIIIHIMWIIIllllll1IHIWIIIItWHWHIllllllllllllllllUHIIIIHIiminnilHlllllllllllllHlllllllHlllHlirnillinilummmiiiimnimtm.inunM.Mjp Hogyan termeljünk tiszta tejet? HOGY A TEJ TISZTA-E, vagy szennyezett, esetleg fertőzött-e, az sokakat közelről érint. Elsősorban a tej termelőit, a tehenész gazdát, vagy , brigádvezetőt, a fejőgulyásokat és a tej ház-kezelőt. Utóbbiaknak azt is pontosan tudniok kell, hogyan lehet megelőzni a tejet a termelés közben adódható mindennemű fertőzéstől. És be kell tartaniok a tisztaság elemi szabályait, hasonlóan a tejipari vállalat dolgozóihoz és mindazok­hoz, akik a tejet eljuttatják a fogyasztóhoz. Nem hanyagolható el a kan- naszáliító kocsik vezetőinek, vagy kocsisainak szerepe sem. , De a fejőgulyások kézmosása sem volt mindig tökéletes, ami pedig kézifejésnél elengedhetetlen. Legjobb, s nagyobb tehenészetnél ezt keli beszerezni, a íoly,óvizes kézmosó berendezés. Ha ez nincs, akkor tiszta lavórnak, melegvíznek, szappannak, tiszta törülközőnek és körömkefének kell a fejők rendelkezésére állniok. Fehér köpeny, fehér sapka (női fe­jőknek fityula) és tiszta tőgytörlő is biztosítandó. A kéz alapos mosását a legnagyobb gonddal kell eszközölni, s ezt a brigádvezetőnek minden egyes fejéskor ellenőriznie kell. Kézmosás előtt be kell öltözniük a tiszta köpenybe, fel kell termi a sapkát, fel kell csa­tolni a fejőszéket. Alapos bemosakodás után szabad csak hozzákezdeni ä fejéshez. A négylábú széken való fejés nem megbízható, mert lábánál fogva viszik egyik tehéntől a másikhoz. Márpedig tiszta, trágyamentes széklábat még egyetlen tehenészetben sem találtunk. FEJÉSKÖZTI IDŐBEN A KÖPENYT, sapkát, fítyulát, törülközőt és tőgy törlőt jól záró szekrényben kell tartani, mert ellenkező esetben a felkavart por és a légy szennyezi, sokszor valóságos bacilusteleppé pisz­kálja. Nincs^ undorítóbb és veszélyesebb a szurtos, ragadós fejőköpeny­nél. Legkevésbé szabad az istálló ágasára akasztott ellető kötényben fejni. Ma már csak szórványosan fordul elő, régebben szinte általános volt a tejjel, mint élelmiszerrel foglalkozók alaptörvényének mellőzése. S ez így hangzik: tejtermelőnek és tejipari dolgozónak csak olyan sze­mélyt szabad alkalmazni, aki az előzetes orvosi vizsgálaton átesett. S miért hívjuk fel e kifejezett szakmai kérdésekre olvasóink figyel­mét? Mert minden olvasónk családjában akad tej, vagy tejtermék, (tej­szín, vaj, sajt) fogyasztó. S így a tej tisztasága minden tejfogyasztót kö­zelről érdekel. Megyei Közegészségügyi-Járványügyi Allomái. A Népfront elnökség néhány tag­jával ülünk a tanácsháza egyik he­lyiségében és a nemrégiben meg­alakult hegyközség terveiről, prob­lémáiról beszélgetünk. Alig néhány perce még a tanácstagjelöltekről, a választási előkészületekről vitázott az elnökség, de mert odakint csap­kod az őszi eső, meg amúgyis alko- nyatfelé már az idő, ki-ki ráér még félórácskát. Annál is inkább, mert a beszédtéma — mármint á hegy­községi szervezet ügye — mindenkit érint, akinek csak szőlője, földje van a hegyen. S a községben kevés az olyan gazdálkodó ember, akinek nincs legalább félholdnyi. Nem kö­zömbös hát se Tóth Pista bácsi, se Komáromi Béni bácsi számára, hogy miként dolgozik, mit végez majd ez az új szervezet, ami csak felépítésé­ben, elgondolásában új, hiszen évti­zedekkel ezelőtt is volt, ahogv volt. De ami most van — mert megalakult néhány napja ötvennyolc taggal — az mégis merőben más, mint a haj­dani, amit a jegyző és bíró urak is- tápoltak, úgy a maguk kedve-mód- ia szerint. És éppen ezen a különb­ségen fordul néhány nania a község­ben, s most itt, a tanácsházán a szó. Akik azt mondták: jó dolog ez! Tóth Pista bácsi szerint már ha­marabb kellett volna valami ha- •onló szervezkedés, akkor több világ­ai? bort teremne e Kopasz több- ezerholdas lejtője. Az a véleménye, i— sok más gazdának is —, hogy pontosan úgy jó ez a hegyközség, AZ ELSŐ LÉPÉS UTAM larcali jegyzet olyan szervezésben,, ahogy néhány napja meg is alakult, megtette áz el­ső lépést. — Ha megerősödünk ilyen formá­ban, akár már ez őszi szüretre is rendbehozhatnánk közösen az utakat. Ami meg a borok értékesítését, ér­lelését illeti, ezzel a jövőben sokat nyerhetünk majd, ha sikerül. Ez a »ha« sajnos nemcsak Tóth Pista bá­csi aggályoskodása. Mert ahogy a beszélgetésből kiderül, sok gazda nem értette meg egészen a szervezet lényegét, de annál inkább hisz az olyan mendemondának, amelyek ijesztgetni igyekeznek még azokat is, akik különben már határoztak a hegyközség mellett. — Az a baj, hogy vannak, akik hisznek az ilyen haszontalan szóbe­szédnek. — így Tóth Pista bácsi, s igv még jónéhány népfron-bizottsági, elnökségi tag, akik készek és tudnak előre nézni. Akik könnyen megértik, mit jelentene, ha nem csupán az utak rendbehozását, víztárolók épí­tését. permetezőanyagok beszerzését, a szükséges gépek megvásárlását vé­gezné együtt mindenki, akinek sző­lője van, hanem messzebb menné­nek. egészen a táblás művelésig, te­lepítésig, mert ezzel megteremtenék a valóban jó és egyminőségű bor nagybani termelését. Mert az ilyen borért jelentősen többet fizet a küt­■ •.*?>■■ «*&• • - * föld ... Igen ám, de ennyire előre és minden előítélet, naív hitetlenke­dés nélkül, még elég kevesen gondol­kodnak. Az első lépés után most pil­lanatnyilag szinte megállították a fejlődést az aggályoskodók ! A népfrontbizottság elnöke, a ta­nács vezetői és mások beszélik, hogy valaki, vagy valakik , ijesztgetni pró­bálják a hegyközséggel szimpatizáló dolgozó parasztokat Tarcalon, sőt Hegyalja más községeiben is. Nem tudni, mennyi ebben az ellenlábasok, azaz a rendszerrel egyet nem értők közreműködése, s mennyi a tisztán nem látás. Egy bizonyos: olyasféle hangok keringenek, hogy: ->Tud;átok mi lesz az a hegyközség? Termelő- szövetkezet! Azért szervezi a földmű­vesszövetkezet.-« Sajnos, van, aki még mindig hisz az ilyen mendemondáknak. Ahelyett, hogy ott és azokkal beszélné meg Problémáját, akik erre a legilletéké- sebbek, akik örömmel segítenének, Inkább a mendemonda alapján kö­vetkeztet.. Más kérdés azután. ho$y b;zony a felvilágosítás, a megmagya­rázás valahogy elhanyagolt dolog a helyi párttagság, a népfrontbizottság részéről. Az ággálybskodók tehát elsősor­ban attól tartanak, hogy nem hegy­községbe lépnek, hanem termelőszö­vetkezetbe, azaz közösen kell majd műveljék az egész szőlőhegyet. A valóságban ez a közös telepítés, mű­velés jelentené az igazi hasznot, fel­lendülést minden szőlőtermelőnek és az egész Tokaj-Hegyaljának. Hi­szen a most nálunk járt külföldi nagy bortermelők közül például a franciák elmondották, hogy náluk — kapitalista országban — már csak így közösen telepítenek, s művelnek szőlőt. Természetesen gépi művelés­sel. Mert csak így lehet igazán ke­resni, állandó jó és állandó minősé­gű bort termelni Exportra redig csak az ilyen és nagymennyisében termelt borok használhatók fel jó haszonnal. Hogy ez mennvire így van, mennyivel könnvobb a nrmka, szebb a termes a tábiá« és géni mű­velésű szőlőkben, azt a t«roaliak minden nap látják az állami ***'z'*a- ság és a kísérleti-telep szőlőiben. Ez jelentené az igazi hasznot. Arról van szó, hogy olyan egvsé- ges szervezet — ha szervezetnek le­het nevezni — jöjjön létre Tokaj- Hegyalja községeiben, amely segíti a szőlőhegyek rendbehozását, a tokaj-hegyaljai rekonstrukciót. a jobbminőségű borok megtermelését, a védekezést külpnböző szőlőbeteg­ségek ellen és ugyanakkor könnyeb­bé teszi a munkát, növeli a terme­lők és az állam hasznát egyaránt. S hogy miért jó, ha a földműve«­szövetkezet segít, szervez, mert a szö­vetkezeten belül könnyebb a mun­kagépek, permetező- és építőanya­gok gyors, olcsó beszerzése, s ha ar­ról van szó: a termés értékesítése is. Ezt különben számos tapasztalat bi­zonyítja Tarcalon. Tervek.. • A hegyközség intézőbizottsága és a legaktívabb tagok már komolyan munkához láttak — a mendemondák ellenére is — bár hivatalosan csak január 1-én kezdi meg működését a közösség. A tervek szerin4 tavasszal már komoly munka indul a hegyen a hegyközség szervezésében. Első­sorban az utak rendbehozásával, esetleg víztárolók, vízfogók éoítésé- veí. Ehhez azonban elsősorban az szükséges, hogy egy-eev dülőrészben a tagok száma nv»gfcniadja legalább az ötven százalékot. Ha a N^front elnökségének taglal, Tóth ^ista bf esi, meg a több:ek úgy segítelek I fe!vil ágosításban, szervezésben, ahogy a beszélgetés folyamán mon­dották, bizonyosan meglesz az #z öt­ven százalék. Ehhez elsősorban az kell, hogy le­leplezzék a mendemondát és világo­san megmagyarázzák, kínek-kinek miért jó és miért szükséges a hegy­község megerősítése. Barcsa Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom