Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-28 / 229. szám

6 ÉSZAKMAG Y ARORSZAt. Vasárnap, 1958. szeptember 2: Kérelem Miskolc közönségéhez VÁROSUNK EGÉSZSÉGÜGYI el­látásának fontos tartópillére a már évek óta működő éjjeli és vasár­ünnepnapi ügyeletes orvosi szolgálat, mely hétköznapokon este 8-tól reggel 7-ig, vasár- és ünnepnapokon pedig .egész nap az orvost kereső betegek rendelkezésére áll. A város területén összesen három ügyeleti helyünk van. Mindegyik ügyeletén egy-egy orvos és ápolónő teljesít szolgálatot. Az ügyeletes szolgálat célja a körzeti orvosi munka ellátása olyan időben is, amikor már rendelés nincs és a sürgős orvosi segítségre szoruló beteg már nehezen találna orvost. A dol­gok természetéből következik az, hogy e fontos szolgálat elsősorban a súlyos, életveszélyes, vagy bármi más okból sürgős esetek orvosi ellátásának biztosítását célozza. Mindnyájan tud­juk, hogy vannak esetek, amikor a beteg életét csak a gyorsan érkezett orvosi segítség mentheti meg; éppen ezért szükséges gondoskodnunk ar­ról, hogy a segítség a rászoruló bete­geknek valóban rendelkezésére is áll­jon. Ennek biztosítása érdekében for­dulunk az öntudatos dolgozókhoz és városunk megértő közönségéhez. A STATISZTIKAI ADATOK és az Ügyeletes orvosok jelentései szerint - az utóbbi időkben tarthatatlanul megnövekedett az ügyelétek . forgal­ma. A közönség kevésbé öntudatos része, sokszor minden indók nélkül veszi’ igénybe az ügyeletet. Az indo­kolatlan kihívásók száma igen ma­gas. Akadnak, akik puszta kényelem­szeretetből nem fordulnak nappal a körzeti orvoshoz —1 bizonyára azért, mert ott várni is kell —, hanem este 8 óra után az ügyeletes orvosért te­lefonálnak. Igen sokszor előfordul, hogy egyes betegek azért keresik fel az ügy eletet, mert kardjuk, vagy más megszokott gyógyszerük elfogyott és nem akarnak azért a körzeti rende­lőben sorakozni. Emiatt vasárnap és ünnepnapokon az ügyeleti helyeken sokszor valóságos rendelés folyik, ami igen helytelen, az orvost kimeríti és ügyeleti munkájának ellátásában nagymértékben hátráltatja. De hely­telen és hátrányos ez az állapot a be­tegek szempontjából is. Ugyanis azok, akik valóban gyors segítségre szorulnának, így sokszor csak későn olykor több órás várakozás után — jutnak orvosi segítséghez. Emiatt már számos panasz érkezett az ille­tékesekhez. EZEN OKOKTÓL KÉNYSZERÍT­VE — a betegellátás megjavítása cél­jából — arra kérjük városunk kö­zönségét, hogy az ügyeletes orvosi szolgálatot csak valóban indokolt eset­ben vegye igénybe. Mindenki gondol­jon arra, hogy indokolatlan hívásával más, esetleg súlyosan rászoruló em­bertársát fosztja meg attól a lehető­ségtől, hogy gyors orvosi segítség­hez jusson. Az ügyeletes orvosi szol­gálat a mai igénybevétel mellett csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudja fel­adatát ellátni. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a közönség megértéssel fogadja kérésünket, s azon lesz, hogy munkánk az ügyeletes szolgálat vo­nalán is megjavuljon. Városi Kórház Rendelőintézet.-ooo­A szuhavölgyi bányaüzem* versenykihívása november 7. és a tanácsválasztás tiszteletére A Borsodi Szénbányászati Tröszt szuhavölgyi bányaüzemének vala­mennyi dolgozója a Nagy Októberi Szocialista Forradalom méltó meg­ünneplésére, valamint a november 16-án tartandó tanács- és képviselő- választás tiszteletére szocialista mun­ka versenyt indít; A szocialista munkaverseny első szakasza 1958 október 1-től november 7-ig, míg a második szakasz novern-. bér 7-től november 16-ig tart. Üze­münk vállalja, hogy mindkét sza­kaszban 500—500 tonna szenet ad ter­ven felül népgazdaságunknak. 1958 november- ■ 16-tól a m unkaversenyt tovább -„folytat juk -az. élüzem cím el­nyerésének feltételei alapján a IV. negyedéves terv sikeres befejezése, valamint az éves terv, határidő előtti teljesítése érdekében; Versenyfeltételeink a következők; 1; Mennyiségi tervünket 102 száza­lékra, 2. összüzemi teljesítményünket 100 Százalékra, 3. Önköltségi tervünket 100 száza­lékra, 4. Minőségi tervünket 102 száza­lékra teljesítjük. 5; Baleseti gyakorisági számunk 100 ezer műszaknál nem haladhatja túl az 1958 augusztus havi tröszti át­lagot (57.9). Előre a verseny megindításáért és annak sikeres befejezéséért. Muntág Gyula Vrabik Lajos üb. elnök párttitkár Kovács József igazgató Tíz év a szocialista kereskedelemben Közlemény A Miskolci Ingatlankezelő Vállalat ez­úton is közli a bérlőkkel, hogy 1958 ok­tóber l-től a vállalat központjában és a házkezelőségeken a fogadónapokon (hétfőn, szerdán, pénteken) a hivatalos idő reggel 8 órától délután fél 5 óráig tart. A fogadónapokon a házkezelőségek egész nap a felek rendelkezésére álla­nak. A vállalat központjában hétfőn a műszaki osztályvezető, szerdán az igaz­gató, pénteken a házkezelőségi előadó tartja a fogadónapot. A vállalat ismételten kéri a bérlőket, hógy panaszaikkal a félfogadási napo­kon forduljanak a házkezelőségekhez és a vállalat központjához. Vásárhelyi Imre igazgató. GEÖTZ LÁSZLÓ főraktárnok a Vegyianyag Nagyke­reskedelmi Vállalatnál. A legutóbbi termelési értekezleten »kiváló dolgo­zó« jelvényt kapott. Nagyszerű újító is. Eddigi újításai közül már a Ta­lálmányi Hivatalba is eljutott az egyik. Több mint 10 éve dolgozik a vállalatnál. NASZÓDI ANDORNÉ a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vál­lalat raktárosa. A szocialista keres­kedelemmel a szövetkezetnél ismer­kedett meg, mint áruösszeállító. Uj munkahelyén is szorgalmasan dolgo­zik. Ezért lett a »foldművesszövetke^ zest kiváló dolgozója«, majd a »bel­kereskedelem kiváló dolgozója«. VÁRIK JÓZSEFNÉ 10 éve dolgozik a szocialista keres­kedelemben Sajószentpéteren. Mun­kájával minden vásárlót, vezetőt, is­merőst és barátot meggyőzött arról, hogy becsületesen töltötte el éveit. Leltárhiánya soha nem volt. Ezért szeretet, megbecsülés övezi, a veze­tők és a vásárlóközönség részéröl egyaránt. A FALU ELSŐ DOKTORA Nem volt szándékomban Tiszabá- bolnáról írni. Bár érdékesség akad bőven; egy fejlődő szocialista község­ben mindig van, új; Nem szenzáció, amit találtam. Olyan, amit már meg­szoktunk 1945-től. Természetes, ért­hető, de úgy gondolom, mégsem lehet szó nélkül elmenni mellette, hogy Balatoni Elemér, a falu szülötte, az első doktor a faluban. Nem néztünk kimutatást, hogy hány új értelmiségi, pedagógus, agronómus, banktisztvi­selő és egyéb értelmiségi került ki a faluból, mert ez biztos és természe­tes. Nem egy falubeli dolgozik az ál­lami és pártapparátusban, de ügyész még nem volt a faluban; Most már van; Ha valamikor egy-egy értelmiségi kikerült a faluból, sokat beszéltek róla; Érthető volt a szenzáció akikor, mert mint -ahogy mondani szokták: »nem a parasztnak találták ki az is- kolát«>.Ez ugyan nem igaz, de régeh természetesnek vettek- Tudták a pa­rasztok," hogy jobb volttá, fia TsköTába járnának gyermekeik,. de hiába tö­rekedtek, nem volt' meg hozzá az anyagi lehetőség. Hiába volt okos, ér­telmes a napbarnított, pirospozsgás arcú parasztgyerek, helyette inkább a papnak, a jegyzőnek, vagy egy-két kuláknak a gyermeke került az is­kolába. Ha ritkán mégis sor került arra, hogy az egyház egy-egy gyere­ket taníttatott, azt részben csak azért tette, hogy pap legyen belőle, részben pedig lekötelezze a szülőket; Változik az élet, változik a szokás — mondogatják az emberek. Ezrek, tízezrek mentek a falukból különböző technikumokba, középiskolákba és egyetemekre. Ezeket azért; taníttatja .az~á!Um, mert nálunk már természetes, társadalmi rendünkből adódó. Nem kér tőle különöset cse­rébe, csak azt, hogy tanuljon becsü­letesen és szorgalmasan; Ez volt az útja Balatoni Elemérnek is, amikor az általános iskolát elhagyta; Igaz, az elemi iskola kezdésekor, 17 évvel ezelőtt, még nem tudta, hogy ezév július 12-én doktorrá avatják. Hogy’ is tudhatta volna, hiszen 1941-ben, amikor iskoláit megkezdte, mér go­molyogtak a világháború borzalmas felhői; Sőt, júniusban már megszó­laltak az ágyúk,- bombáztak a repülő­gépek. A borzalmak után béke jött; Balatoni Elemér élete megváltozott, jobb, reménytelibb, boldogabb lett; Igaz, szép és boldog életünket 1956 őszén újból egy pusztító tájfun ráz- kódtatta meg. De Balatoni Elemér már ebben a viharban megállta he­lyét. Az erős gyökér: a hite, a bi­zalma, a meggyőződése, amit majd hirdetni fog az ügyészi emelvényről; Ezért is tudott ellenállni, szilárd ma-, radni 1956 októberében az ellenfor­radalom idején; A meggyőződés szép példáját á szülői háznál látta és szívta magába* A közösség, amelyben felnőtt, felcse­peredett olyan nevelést adott neki, amihez az állami nevelésnek már csak a szépítést, a csinosítást és a tudományt kellett adnia; Ennek fé­nyében él ma egy 24 éves, fiatal ál­lami ügyész. A családi nevelés, a ha­zai szokás olyan hatalommá vált nála, hogy »örökségként« a disszertá­ciójában ezt a kérdést dolgozta fel2 »A mezőgazdasági termelőszövetke­zetek megalakulásának jogi kérdése«* JPX&m. nehéz, szinte termé­szetes, hiszen az új államügyésznekí az édesapja, Balatoni József a tisza- bábolnai termelőszövetkezet elnöke* Néhány szóval szólnunk kell édes­apjáról is. 1949-ben lépett rá a ha­ladás útjára. Az újat, a szebb és a gazdagabb életet választotta; így könnyebb volt a jogi helyzetet ki­munkálni a disszertációban, hiszen a család — és benne az új doktor is — ma is boldogan él ezekkel a jogok­kal; A legszebb pályát választotta* a honvéd-bíróságon lesz ügyész; A tör­vényesség őre lesz, vigyáz a törvé­nyek betartására, hazánkra. Biró Péter 1957 decemberében a Lenin Kohá­szati Művek nagyolva&ztómű kom­munistái határozati javaslatot fogad­tak el. A javaslat a gyár kommu­nistáinak kezdeményezésére indult és arról szól, hogy meg kell védeni a társadalmi tulajdont. A nép vagyo­nát, a nép tulajdonát képező fillére­iket éppen úgy, mint a milliókat. A javaslat határozattá válása után a nagyolvasztómű 25 kommunistája a Lénán Kohászati Művek többi üzem­részéiben is ismertette az ott dolgo­sok előtt a kezdeményezést. A »tár­sadalmi tulajdon védelme« mozga­lom minden üzemrészben helyeslésre talált. 1958 februárjában már országos mozgalommá vált. Az éter hullámain és az újság hasábjain az ország vala­mennyi üzeme, intézménye tudomást szerzett e nagyszerű mozgalomról. Csatlakoztak az ózdi kohászok, a tatabányai bányászok, visszhangra talált vörös Csepelen, csatlakoztak a győri vagongyár dolgozói, a borsodi bányászok. 1 Több mint félév telt el azóta. A mozgalom kiszélesedett, megnőtt, s a miunkásemiberek támogatása mint gát állja útját a nép vagyonát elherdálni akaróknak. Dolgozókból alakult bi­zottságok vizsgálják felül saját mun­kahelyüket, s éber szemek kel állnak őrt mindnyájunk tulajdona felett. * A társadalmi tulajdon védelméről már sokat írtunk. Arról az üzemről is, ahonnét e mozgalom elindult. De nem ismerik olvasóink azokat az em­bereket, akiknek az ötlete volt ez. Azokat az embereket akarjuk be­mutatni. akiknek az agyában elsőnek fogant meg a gondolat. Kótai Istvánt, a nagyolvasztó gyár­részleg vezetőjét keressük fél első­nek. Kis termetű, rövidre nyírt fe­dele hajú, halk szavú ember, az ar­cában van valami markáns, kifejező. Talán a tekintetében ülő határozott­ság teszi azzá. Az egyik műszaki vezetővel éppen az elegy keveréséről vitatkozott. — Az elvtársak rosszhelyütt jár­nak. Nem az én ötletem volt. Én csak helyeseltem. De tatán Rudolf elvtárs, a párttitkár., t Éppen itt jön. — Igazán sajnálom magukat, hogy nem vállalhatom el ezt a megtisztel­tetést — tiltakozik a munkásőr- ruhás, derék szőke férfi. Aztán ne­veket sorol fel: Bobák István, Szele- kovszky László. Csorna József, és még sokakat. Ezek általában fizikai munkások és kommunisták. Az övék volt az ötlet. S aztán mond még egyet: Makrai László számvitel­vezető. — Makrai elvtárs mindig zsörtölő­dött, hogy jobban kellene ingyázni a szerszámf elhasználásra, gépkopásra, anyágvételezésre, mert így drága a nyersvas ára. Olcsóbban is elő lehet­ne állítani. Makrai Lászlót az íróasztal mellett találjuk. gorúan vigyázunk a társadalmi tulaj* donra. Különösen a munkásak. Ta­lán nem múlik el egyetlen 'nap sem, anélkül, hogy telefonon vagy szemé­lyesen ne követelnék az üzemvezető­ségtől, hogy ezt és ezt a hibát, vagy hanyagságot, így és így, azonnal szüntessük meg. A mi üzemrészünk­ben már közel egy éve él e mozga­lom. Sok millió forintot takarítottunk meg ezzel. A múlt hónapban például két .és fél millió a megtakarítás. S hogy miből nyertük ezt a két és fél A képen látható aktacsomó nem a bürokráciát szolgálja. Az ellenőrök észrevételei és egyéni naplói. — Valóban, én sokszor szóltam a rezsi-költségek csökkentése végett. De nem egészen való az az állítás, hogy az én ötletem lett volna a »tár­sadalmi tulajdon védelme« mozgalom — szerénykedik az amúgy is szerény kinézésű ember. — De ha már itt járnak, egy-két érdekes dolgot mondhatok ezzel kapcsolatban, — A mi üzemünkben, naauov, szi­millió forintot? Három-négy méteres oxigéncsövekből, amit azelőtt el­dobáltunk. Most felhasználjuk. A bizonylati fegyelem megszilárdításá­val, a raktári rend megkövetelésével ma már nem »folyik« el szükségtele­nül szerszám és anyag. Jól lehet, ezek filléres értékek, de mint látják az elvtársak, a fillérekből millió fo­rintok lesznek Üjabb elvtársakkal ismerkedünk meg: Sárosi Józseffel és Kelemen Andrással. Ugyanis a társadalmi tu­lajdon védelme nem megy papír­munka nélkül. Ellenőrző csoport ala­kult, s a csoport tagjai naplót vezet­nek; Mindössze háromhetes múltja van az ellenőrző gárdának. Műsza­konként 10—12 dolgozó figyel, s ha rendellenességet talál, azonnal intéz­kedhet. Most újabb csoportot szer­veznek a nagyolvasztóműben. Az alapanyag kitermelő gyárrészleg dolgozói felhívták a pártszervezet figyelmét, hogy a vasútvonalon nagy mennyiségű bronzot, drótkötelet és más értékes anyagokat szállíthatnak, illetve lopnak ki. A salakfeldolgozói rész nyitott területe a kohászati üzemnek, itt egy tíztagú ellenőrző csoportot szerveznek. Már sokat tettek a nagyolvasztó­műben a társadalmi tulajdon védel­mében, — az olcsóbb nyersvas elő­állítása érdékében. De még mindig sok a kiaknázatlan terület. 1959 végéig 35—40 millió forintot kell, hogy megtakarítsanak. Ennyit vál­lalták. Erre az évre 11 millió 770.000 forint esik. Ha ezt teljesíteni akar­ják. akkor a nyersvas árát — mini azt Valkó elvtárs. a Lenin Kohászati Művek igazgatója vállalta — tonnán­ként 760 forintra kell csökkenteni. Augusztusban 814 forintért adtak egy tonna nyersvasat az acélműnek. A haladás szép. Nem járt teljes sikerrel az utunk; Nem tudhattuk meg pontosan, ki volt az első javaslattevő a mozgalom beindítására. Nem vállalta el senki. Ez kommunista szerénységre vall. S ez szép. Mert ha vállalni nem is vál­lalja senki a dicsőséget, de tenni nagyon sókan tesznek érte. Talán úgy is mondhatjuk: a nagyolvasztó- mű egész kollektívája. Az eredmé­nyek legalább is erre engednek kö­vetkeztetni: BARÁTH LAJOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom