Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-20 / 222. szám

r WttHnbat, 185«. szeptember 20. ÉSZÁgMAWAMfi52AG 3 PERPATVAR A humanizmus, mint a kommu­nista erkölcs alapelve, mindenekelőtt Az emberi méltóság tiszteletben tar­tását jelenti. Az öntudatos, a magát szocialista életfelfogásának tartó ön­érzetes embereknek feltétlenül tisz­teletben kell tartamok a mások ön­érzetét. Az öntudatos ember nem engedheti meg magáinak — de má­soknak sem — a basáskodást, az em­berek kigúnyolását, a női méltóság megsértését. Nem tűrhet maga körül olyan jelenséget, amely a szocialista emberihez, a szocialista eszméhez méltatlan: a nacionalizmust, a faji gőgöt, a képmutatást és így tovább. A szocialista humanizmus eluta­sítja az edvont »felebaráti szeretet« ■hirdetését, amely az osztálytársada­lomban mindig illúziónak vagy tuda­tos kópmutatásnak bizonyult. Ugyan­akkor feladatául tűzi ki, hogy a szo­cialista építés során károsan ható. a szocialista emberhez méltatlan jelen­ségeket — amelyek a kapitalizmus­ból átkos hagyatékként maradtak ránk — kigyomlálja a szocializmus­ban élő emberek közösségéből. * Napjainkban még számos olyan üggyel fordulnak a bírósághoz, ame­lyeket meg lehetne előznünk, ha az emberek következetesen betartanák szocialista rendünk, erkölcsünk írat­lan törvényeit. Például: Miskolcon, az Arany János-utca 132. szám alatt. 1950-ben Sz. L. és neje 2500 forintért szoba-konyha, mellékhelyiséges házat (nem lakást!) vett. Az előttük elhúzódó, évtizedek óta zsák-utcaként, használt — szerin­tük udvarnak tartott — földterületet az érdekelt szomszédok tiltakozása ellenére, a hatóságok megkérdezése nőikül elkerítették. így a szomszé­dok csupán más utcán át közleked­hettek gyalogosan, a volt romházak eltakarított területén át. Ez hosszan­tartó szomszéd-villongásokat idézett elő. A perlekedő haragosok meg­kezdték a bíróság-iárást. Egymást érték a személyeskedések, a becs­telen, nyomdafestéket nem tűrő ki­fejezések és rágalmazások. H. F.-né harmadrendű vádlott már­cius 19-én Sz. L.-né első rendű vád­lott társát olyan nőszemélynek ne­vezte, amely közönséges nyelvezet­ben K. betűvel kezdődik. (A K. nem a kedves szó rövidítésének a jele!) 1958 május 31-én Sz. L.-né első ren­dű vádlott H. F.-né harmad rendű vádlottársa és M. J. távolabbi szom­szédai sérelmére azt állította, hogy szerelmi viszonyt tartanak fenn. Emiatt az addig nyugodt családi éle­tet a válópereskedésig jutó botrá­nyos összeszólalkozások dúlták fel. Június 16-án Sz. L.-né első rendű vádlott egy idős nyugdíjast ütlegelni kezdett, ami azután olyan felháboro­dást idézett elő a gyűlölködő szom­VASARFIA Három napja járom már a pesti Mezőgaz­dasági Kiállítást, s még mindig nem jutot­tam a végére. Pedig láttam már az üvegfalú kaptárt, ahol ellenőriz­hetem a méhek min­dennapi munkáját. Odatolakodtam én is a szputnyik modelljéhez, irigykedve nézegettem a tótrétpusztai málna­termelő szövetkezetről kiállított képeket és elgondolkodtam: de jó volna ebben a millió- mos szövetkezetben dolgozni. Bánatomat elvertem a világhírű, díjnyertes magyar bo­rok kóstolgatásával, et­tem a híres törökszent­miklósi bojtárlevesből, jóllaktam kunsági csi­kóhússal. Összegyűjtöt­tem vagy kétszáz-féle prospektust, ismerte­tést, értesítőt, amit majd odahaza fogok átolvasni, itt nincs erre idő, hiszen még nem láttam lovasbemutatót sem és még vagy tíz­féle dolgot. Azonkívül nem vettem még vá­sárfiát sem, pedig anélkül nem volna ta­nácsos hazamenni. Van itt vásárfiának való akár ezerféle is. És míg ezek közül vá­logattam, igen érdekes felfedezést tettem. Biz­tosan sokan megírták már, hogy ez a mező- gazdasági vásár min­den eddiginél nagyobb és színesebb a látoga­tók serege is, — hiszen a szép magyar nyelv tájszólásain kívül hal­lottam én itt német, orosz, francia és angol szót is — és sokkal több a látnivaló. Sok­kal több a könyv is. Három nagy sátorban árulják a könyveket és mindegyiknél sorbán­odnak a vásárlók. Ezenkívül még vagy tíz helyen árusítanak könyvet és az asztalo­kat szinte állandóan körülveszik a vevők. A rengeteg könyv vásár­lója legnagyobbrészt vidékről jött paraszt- ember. A könyvek igen nagy része mező- gazdasági szakkönyv. Ha valaki a kiállítás számtalan bizonyíté­kának sem akarja el­hinni, hogy milyen eredmények születtek az utolsó években, ak­kor ajánlom: vessen egy pillantást a könyv­sátraknál válogató, vi­tatkozó és vásárló pa­rasztemberekre és tet­szik, nem tetszik, el kell ismernie, hogy tíz­ezrével született egy új típus, a könyvet ol­vasó. könyvet vásárló paraszt. Ez is az új paraszti élei bizonyíté- ka; s, W. F, A borsodnádasdi dolgozók az anyagtakarékosság fokozásával növelik ezévi nyereségrészesedésüket A Borsodnádasdi Lemezgyár dol­gozói a gazdaságosabb termelést fi­gyelembe véve végzik munkájukat. Ennek eredményeként augusztusban például az egy tonna hengereltárú önköltsége 100 forinttal volt olcsóbb, mint az előző év hasonló időszaká­ban. A termelési költséget pedig 5.7 százalékkal csökkentették. Ezt első sorban az anyagtakarékossággal ér­ték el. A főkönyvelés adatai szerint az év elejétől szeptember 1-ig a gyár annyi megtakarítást ért el, amennyiből minden dolgozónak nye­reségrészesedésként nyolc napnak megfelelő fizetést lehetne adni. szádokban, hogy azok összeszaladtak. M. S.-né másod rendű vádlott fel­kapva a közelben heverő seprőnye­let. »börtöntöltelék« és más förtel­mes szavak és káromkodások kísé­retében úgy elverte Sz. L.-né első rendű vádlót társát, hogy rajta nyolc napon túl gyógyuló sebeket okozott. Sz. L.-né első rendű vádlott a vere­kedés hevében viszonozta a külön­féle jelzőket, majd az őt ütlegelőről azt állította, hogy erkölcsileg rom­lott nő. aki az apját is elküldte kol­dulni. A bíróság Sz. L.-né első rendű vádlottat — akit rágalmazás bűn­tette miatt egyízben már 50Q forint pénzbüntetésre ítéltek — egyrendbeli garázdaság és. négyrendbeli aljas in­dokból elkövetett rágalmazás bűn­tette miatt összbüntetésül 4 hónapi börtönre, mellékbüntetésként pedig 500 forint pénzbüntetésre ítélte és kötelezte 100 forint bűnügyi költség viselésére is. M. S.-né másod rendű vádlottat pe­dig egyrendbeli könnyű testisértés és egyrendbeli feltűnően durva becsü­letsértés bűntette miatt összbünteté­sül főbüntetésként 2 hónapi börtön­re, mellékbüntetésként 300 forint pénzbüntetésre ítélte és kötelezte 100 forint bűnügyi költség viselésére is. A megbánást tanúsító büntetlen előéletű M. S.-né börtönbüntetését a bíróság 3 évi próbaidőre feltételesen felfüggesztette. A könnyű testisértés bűntette miatt a már egyízben elítélt H. F.-né har­mad rendű vádlottat a bíróság aljas indokból' elkövetett becsületsértés bűntette miatt bűnösnek mondta ki és őt. 600 forint pénzbüntetéssel súj­totta. A vádlottak és védőik enyhí­tés végett fellebbeztek, az ügyészség az ítéletet tudomásul vette. * i íme, milyen veszélyt rejt magában az, ha az emberek nem hajlandók egymás önérzetét tiszteletben tar­tani. A törvényes út mellőzése a tör­vények tudatos semmibevételéhez vezet, ez pedig bűncselekmények el­követését. az értük járó törvényes eljárást és büntetést von maga után. Ez csak egyetlen példa a sok közül. De ez az egy példa is tanulságos, hisz azt tartja a szólás-mondás: más kárán tanul az okos! Ha mélyebben nem is boncoljuk a dolgokat, valamiről nem szabad még megfeledkeznünk: a felszabadulás után az addig semmibenézett, ki­zsákmányolt Sz. L.-né első reaidű vádlott, férje »háziúr« lett. És nem háztulajdonoshoz, hanem »háziúr­hoz« hűen viselkedett. A férj is vád­lott volt, az egyik szomszéddal együtt, akivel kölcsönösen sérteget­ték egymást, ők azonban idejében elejtették egymással szembeni vád­jaikat. így elkerülték mindketten a büntetést. Továbbá: a »háziúr« már volt büntetve szocialista rendünk elleni izgatás bűntette miatt; • Ezekután érdemes még megemlé­kezni az MSZMP mostanában széles körben ismertetett művelődési politi­kájának irányelveiről, amely többek között célul tűzi ki — »... formálni a nép szocialista öntudatát, új erköl­csét, jellemvonásait, magatartását s ezáltal is előmozdítani az egységes, szocialista nemzet kibontakozását...« Kezdjük tehát a formálást. Ki-ki a maga területén, hiszen, mindnyá­junk érdeke. Dr. Csordás Imre járásbíró Kazinczy- és Kossuth-ünncpséjiet rendez, segíti a népi művészet fejlődését s bentlakásos népfőiskolát szervez a Hazafias Népfront Borsod megyei bizottsága A Hazafias Népfront Borsod me­gyei bizottsága a párt művelődéspo­litikai irányelveinek tanulmányozá­sa után készítette el az 1958—59. évi kulturális tervét. A népfrontbizottság — többek kö­zött — elhatározta, hogy a falugyű­léseken, illetve a béke-esteken a kül- és belpolitikai események tájé­koztatása mellett gazdasági, művé­szeti, irodalmi, s helytörténeti kér­désekkel is foglalkozik. A parasztfiatalok általános mű­veltségének emelése érdekében Sárospatakon 120 órás tematiká­val bentlakásos népfőiskolát szerveznek a megyei tanács művelődési osztá­lyával közösen. Ugyanakkor a TIT segítségével népfőiskolái tanfolya­mokat indítanak. A jövő év májusában leplezik le Miskolcon a Lenin szobrot. Ebből az alkalomból a népfrontbizottságok nagyarányú szervező munkát végez­nek majd, hogy a szoboravatás az egész megye ünnepe legyen. Emel­lett Monokon szobrot állítanak Kos­suth Lajosnak, a falu nagy szülött­jének, Széphalom községben pedig Kazinczy centenáriumot rendeznek. A művelődési munka népszerűsíté­sére a sárospataki Rákóczi múzeum­mal közös kiadásban jelentetik nr.eg Takács Béla: Commenius sárospata­ki nyomdája, Araczki Pál: Kiesei balladák, Kántor Mihály: Bodrogkö­zi szőttesek című írásait, valamint Karcsa község monográfiáját. Gondoskodnak a fiatalok nyári foglalkoztatásáról is. Jövőre önkéntes jelentkezések alapján a megye különböző tá­jain kisebb táborokat létesíte­nek, ahol megfelelő szakvezetés mellett a fiatalok helytörténeti, régészeti és természetvédelmi kutatómunkát végezhetnek. A Hazafias Népfrontbizottság terv­be vette, hogy 22 ismert festőművész részvételével megalakítja a -Hegy­aljai festők köriét, valamint Sá­rospatakon népi és díszítőkerámiát készítő szövetkezetét szervez. Emel­lett a képzőművészet és népművé­szet alkotásainak megismertetésére számos kiállítást rendeznek. Ilyen lesz majd a Győri F-lek emlékkiállí­tás és a cigándi szövetkezeti kiál­lítás. Kétnapos műemlékvédelmi ankétot rendeznek Borsodban Az északmagyarországi intéző­bizottság egyik fontos feladatának tekinti, hogy társadalmi összefogás­sal segítse a műemlékek megóvását és javaslatot készítsen a műemlék- jellegű épületek felhasználására. A nagyszerű feladat mielőbbi megvaló­sítása érdekében október közepén a Hazafias Népfront Borsod megyei bi­zottságával közösen »Műemlékvéde­lem és községfejlesztés« címmel an­kétot rendeznek Miskolcon. Az érte- kéziét után a résztvevők megtekintik a város műemlékeit. Másnap kiránt dúlnak Sárospatakra, ahol a mú- zeumi napok alkalmából meghallgat-* ják dr. Balassa Iván múzeumigaz- gató előadását a Rakóczi-vár feltárd* sáról és helyreállításáról. Ezt köve■* tőén felkeresik a füzéri, kékedi és boldogkőváraljai műemlékeket. Hathónapos ifjúsági akadémiát rendeznek Ozdon Az őszi és téli hónapokban — a fiatalság' világnézeti nevelése és látó­körük szélesítése érdekében — hat hónapos ifjúsági akadémiát rendez­nek özdotn a Liszt Ferenc művelő­dési házban. A havonta megtartandó ■két előadás a legidőszerűbb politikai, művelődési és gazdasági kérdéseket öleli majd fel. így például előadást hallanak a fiatalok a magyar iroda­lom kérdéseiről, »Ki a jó hazafi?«, »Vallás és erkölcs«, »Takarékos népi — gazdag ország« címmel. Az elő­adásokat központi előadók — többek között — Mesterházi Lajos író. vala­mint Gosztonyi János és Nagy Rt-* chárd, a KISZ Központi Bizottságá­nak titkárai tartják. Az ifjúsági akadémia október 3-án nyitja meg kapuit és egy-egy előadáson 60—80 fiatal részvételére számítanak.-ooo­Matyóhímzésű függönyökkel, térítőkkel díszítik a fóti gyermekváros „Borsodi ház'-át Mint ismeretes, a Borsod megyei nőtanács társadalmi összefogással 550.000 forintos költséggel borsodi házat épített a fóti gyermekváros­ban. A gyermekek új otthona gyors ütemben épül és előreláthatólag ta­vasszal átadják rendeltetésének. A »Borsodi ház« csinosításáról a nő­tanács és a mezőkövesdi matyó nép- művészeti szövetkezet gondoskodik. A szövetkezet asszonyai vállalták, hogy társadalmi munkában a nő* tanács által adományozott térítőkét és függönyöket eredeti matyó hímzés sekkel díszítik. A mintegy 30.000 fo-i rint értékű munkát november ele■* jén befejezik. A matyóasszonyok pél* dáját követik a tolcsvai nőtanács tagjai is, akik szintén társadalmi munkával készítik el a paplan- és párnahuzatok varrását, s hímzését. Fekete Jani bácsi visszaemlékezik... MEGTETT ÜT UTÁN jólesik a pi­henés. A vándor is szívesen ül le egy úlszéli határkőre s míg tarisz­nyáját kibontva pihenteti fáradt tagjait, visszatekint s ilyenkor aka­ratlanul is eszébe jutnak az úti él­mények. Fekete Jani bácsi is ilyen vándor; Egy hosszú, fáradtságos út után, •hatvankét éves, ősz fejjel, negyven­hat esztendős szolgálati idővel tarisz­nyájában, ül a határkövön, azaz hogy miért beszéljünk képletesen: odahaza a Wesselényi-utcai kis csa­ládi háza udvarán. Már több mint egy éve eszi a nyugdíjasok kenyerét. Nincs is különösebb baja, hisz csak kettesben élnek feleségével, így a nyugdíjból úgy ahopv. de kijönnek. Vígan, sokat ígérőén röfög a disznó a karámban, csirkecsipogás, kacsa­hápogás veri fel az udvar csendjét és ami nem kevésbé fontos, nem hiány­zik a borocska sem az asztalról! Jani bácsinál az utóbbi egyáltalán nem közömbös, mert soha nem vetette meg azokat az élvezeteket, amely a szájnak, toroknak egyaránt kelle­mes. Ha valaha Jani bácsi — mond­juk, úgy »száz év múlva-« — a más­világra kerül, nem töltögetik belé az angyalok a földön elmulasztott ital- mennyiséget. rnert Jani bácsi egész életében nagyon ügyelt és még most is különös gondot fordít arra, hogy az a bormennyiség. mely az emberi torkon legördülhet, le is csússzon! Hogy felelősségre vonják érte a más­világon? Azt már nem! No. de ne essünk tévedésbe, nem részegségig, csak úgy mértékével, addig, amíg halavány rózsaszínű ködfátyol nem ülepedik szemeire, melyen keresztül oly másként lát az ember mindent, szebbnek tűnik a múlt, a jelen és talán még a jövő is! Most este van. Kint ülünk a Jani bácsi udvarán, a szőlőlugas alatt. Nem messze a halna, ahol éppen az üstökből kidűtött folyékony salak izzó lávaként kígyózik alá, láng­vörösre festve az eget és a környé­ket. Jani bácsi tölt a literes üvegből, s míg kiürítjük a poharat, a tűz- folyam egyre halaványuló fényénél sok minden eszébejut. mert hisz nem szokatlan számára ez a vörös fény. Gyári szolgálatát teljes egészében a folyékony acél és tüzes öntecsek forró hazájában töltöttel ILYENKOR ESTÉNKÉNT, amikor feljönnek az égen a csillagok, a lite­res üveg szomszédságában szinte ön­kéntelenül is felszakadoznak a régi emlékek és Jani bácsi mesélni kezd: — De rég is volt, amikor 1911-ben, alig tizenötéves koromban bekerül­tem a diósgyőri martinba ajtóhúzo- gatónak. Mennyire más volt akkor ott minden! Az, aki akkor meghalt és most feltámadva végigmenne az üzemen, ugyancsak elámulna a cso­dálkozástól. annyira megváltozott az egész üzem képe! Tíz kemence volt összesen az ó- és az új-martinban, de azok tíztonnás befogadóképessé­gükkel csak parányi törpéknek tűn­hettek a mai 80—100—180 tonnás kemenceóriásokkal szemben. És daru sem volt, mint manapság! A legtöbb műveletet bizony fáradtságos emberi erővel kellett elvégezni! — Nem volt daru? Akkor hát mi­ként történhetett a hulladékfeladás, berakás, csapolás és az öntés, mely szerintem daru nélkül szinte elkép­zelhetetlen — kérdeztem, mire Jani bácsi készséggel megadta a feleletet: — Hogyan? A hulladékszállítás úgynevezett »rakoncás« kocsik segít­ségével történt. Ezek emberi erőtől hajtva futottak a kemencesor hosz- szábam, bányasínen. és szállították a hengerművekből, kovácsműhelyből kikerülő hulladékvégeket. A feladást felvonókkal eszközölték. Minden két kemencénél volt egy-egy felvonó, mély segítségével a kemencepódium­ra juttatták a hulladékos rakoncás kocsikat. A kemencék adagolása kö­rülibeiül úgy történt, mint ahogyan a pék rakja be a sütőbe a kenyérnek- valót. Volt egy hosszúnyelű lapát, melynek a végére helyezték a. hulla­dékdarabot és egy bakra szerelt görgő, vagy ahpgyan akkor hívtuk: »rollni« segítségével vittük be a ke­mencébe a hulladókvasat. A folyé­kony nyersvas akkor ismeretlen fo­galom volt. mert hisz akkor még nem volt egyetlen nagyolvasztónk sem, A Vajdahunyadról és Resicáról érkezett darabos nyersvasat szintén a rollni segítségével raktuk a ke­mencébe. A csapolás pedig a kemen­cék csapoló-csa tornái alatt hosszá­ban futó kocsiba elhelyezett öntő­üstökbe került. Az öntőkocsi kézi­fogaskerékhajtással működött. Csa­polás után az öntőkocsipálya alatt lévő öntőgödörben központosán be­állított kokillákba. középen elhelye­zett beöntőcsövön keresztül történt az öntés. Amikor folyékony acélt, úgynevezett alakost adtunk át az öntödének, az öntőkocsit tele acéllal terhelten vontatókötelekkel húzat- tuk át az öntődébe, kézierővel, 6 ilyenkor az öntőcsarnok valamennyi dolgozója mozgósítva volt. EZUTÁN ARRÓL BESZÉLT Jani bácsi, hogy milyen terhes is volt a szolgálat egészen 1920-ig, amikor állandóan tizenkét árát kellett dol­gozni. A nagy gazdasági válság Ide­jén volt olyan hónap is, amikor mindössze három napot dolgoztak és alkalmi munkák vállalásával kellett tengetniök életüket. A helyzet csak 1930-ban javult valamit, amikor is a szovjet rendelések folytán teljes erővel megindult a termelés és min­den kemence működésbe lépett. Jani bácsi gondolatai visszaszáll - tak a jelenbe és jóleső érzéssel fej­tegette, hogy mennyivel masabb a sorsa a mai martinásznak. Bár a folyékony acél éppoly veszélyeket rejt. mint régen, a tüzes öntecsek éppúgy sütnek, mint a múltban, de azért a munka egészen más. sokkal könnyebb. Az ember helyett ma már a legtöbb műveletet elvégzik a da­ruk. az embernek főként csak irá-* nyitó szerep jut. — És hogy éltek Jani bácsáék munka végeztével? Milyen volt. a magánéletük? — kérdeztem, mire Jani bácsi homloka felragyogott s úgy felelte: — Világéletemben szerettem a jó bort és a vidám társaságot. Egyik­másik munkatársunk, vagy műveze­tőnk szőlőjében, vagy fenn az Ava­son jól sikerült mulatságokat ren­deztünk és a vidám zeneszó mellett sokszor bizony ránk is virradt! Ezt azután hétről-hétre megismételtük, ebben telt a mulatságunk s ilyenkor feledtük gond unkat-baj unkát, mert hisz az mindig voüt bőven! Azután könnyezve gondolt vissza Jani bácsi hogy 1943 nyarán egy hét alatt vitte el a halál két szép szál tizennyolc éves fiát. s azóta bizony elvesztette az élet értelmét s bána­tában mire is fanyalodik az ember? Hét éve azonban megváltozott min­den. A martingépészetnél tragikus halállal elhunyt Szabó Gyula kis árváját fogadta keresztfiául és azóta a szépen növekvő, ma már második osztályos kisfiúban leli minden örö­mét. Ha átmegy hozzá, nyakába csimpaszkodik, vidám kacaja felveri az udvar csendjét, visszatér Jani bácsi emlékezetébe a múlt & gazdag kévékben vetődik reá az őszi verő­fény. REMÉLJÜK, HOGY annyi hosszú, fáradtságos, munkás esztendő után szép hosszú ősze lesz Fekete Jan? bácsinak. (Krki ri

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom