Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-03 / 182. szám

$95$. augusztus $. EszÄtnBBS^XBttfcsKd 5 H ^ ^ film jegyzetek Ég és föld között Bravúros szovjet repülőfilm A hivatás és a szeretem össze­egyeztetése áll a film történetének tengelyében egyrészről, másrészről pedig a szovjet emberek, a szovjet .■pilóták, mindent legyőző akarása. Atekszej Kosztrov, a Szovjetunió Hőse, nehezen találja meg helyét a háború utáni években. Berepülo- pilóta szeretne lenni, de terve elé számos akadály gördült. A film for­dulatosán, izgalmasan mutatja be azt a szívós munkát, kitartást és bátor­ságot, amellyel Kosztrov végülis eléri célját. Ezzel párhuzamosan szövődik a cselekmény másik szála: a Koszt­rov és felesége házaséletében fel­merülő problémák, amelyek azonban szerencsésen megoldódnak, s egymás,,t megértő, igazi élettársaivá válnak. Ribakov rendező, Dombrovszkij operatőr és a kitűnő szereplőgárda munkájának eredményeképpen olyan film született, amely kielégíti a művészi igényeket, egészséges irány­ba tereli a fiatalság kalandvágyát, izgalom-keresését és rövid két órára izgalmas, jó szórakozást nyújt. Ki­tűnően kidolgozott a szereplők jel­leme, hitelesek, élők a kapcsolatok, amelyek egymáshoz fűzik őket. A filmből mindenki megértheti, milyen nehéz egy bér épülő-pilóta feleségé­nek sorsa, akinek élete csupa vára­kozás, aggodalom és rettegés. Nehéz, mert nem mutathatja ki ezeket az érzéseket, amelyekkel csak megnehe­zítené férjének megpróbáltatásokkal, feszültséggel teli életét. Kiváló légifelvétetek egész sorában gyönyörködhetünk, amelyek mérték­tartóan, a mesterséges feszültség­fokozás olcsó eszközei nélkül, mégis izgalmasan, helyenként lélegzetállí- tóan ismertetnek meg a pi'óbarepülés veszélyeivel. Egyetlen hibaként em­líthetjük. hogy a dialógusokban fel­tűnően gyakran használnak olyan terminus-technikusokat, amelyeket az átlag mozilátogató nem érthet, mert azok csak az aviatikában és a repülő-gépészeti ismeretekben jártas nézők előtt ismeretesek. A film kiválóan alkalmas arra, hogy az izgalmas szórakoztatás mel­lett a repülés, a »bátrak foglalko­zása« iránti érdeklődést felkeltse, az irántuk való tiszteletet fokozza, s így elsősorban a repülés után érdek­lődőknek nyújt hosszú időre emléke­zetes élményt. RÓMAI VAKÁCIÓ WuíaTságos amerikai fiimvigjáték Az álruhás kiralykisasszony és a szegény favágólegény mesebeli his­tóriáját tekinthetjük a Római vaká­ció egyik ősforrásának. A filmben egy meg nem határozott ország trón- ötrökösnője. a bájos Anna hercegnő (az angol királyi család sarjára gyanakszunk benne) európai körútja során elúnja asok ünnepélyes fogad­tatást. az udvari ceremóniákat és Rómában megszökik. Csak egy-két. órai szabadságot akart magának sze­rezni. azonban az egy-két órából egy napnál hosszabb kalandos kiruccanás lett. mivel szökése előtt az udvari orvos altatót adott be neki és az altató csak szökés után hatott. Egy utcai pádon nyomta el az álom, amelyből egy rokonszenves férfiú — az amerikai hírszerző szolgálat egyik Olaszországban tartózkodó, újságíró tagja — ébreszti fel. A férfi hosszú ideig nem tudja, hogy ki az ismeret­len lány, majd amikor tudatára éb­red. elhatározza, hogy most megcsi­nálja élete szerencséjét: riportot ké­szít a hercegnő magánéletéről úgy, hogy nem is tud róla, hogy újságíró­val beszél. Egv fényképész barátjá­val hármasban járják végig Rómát, szórakoznak, vígadnak, különböző kalandokba keverednek és addig tart ez a vidám szórakozás, ez a ked­ves kis vakáció, amíg mindketten szerelmesek lesznek egymásba. Fájó szívvel vesznek búcsút egymástól. Az újságíró a nagy riportot ' feláldozza érzéseiért és főnöke utasítása elle­nére nem ír a hercegnővel való ta­lálkozásról. Másnap a hercegnő hi­vatalos sajtófogadásán találkoznak újra. ahol mindketten boldog emlé­kezéssel gondolnak vissza a felejt­hetetlen és soha vissza nem térő napra. A naív és elcsépelt mesét a film alkotói rendkívül sok színes ötlettel gazdagították, tették kellemesen iz­galmassá. szórakoztatóvá. Tekintet­tel arra, hogy a film Rómában ját­szódik, felvonultatták Róma .minden szépségét, egy-egy epizód-figura meg­teremtésével kitűnően ábrázolták a római kispolgárokat és — feltehető, hogy ez a film alkotóinak akaratán kívül történt — nagyszerűen ábrá­zolták azt is. hogy a római hatósá­gok az • amerikaiak előtt mennyire szolgamódon hajtanak fejet. A film bővelkedik rendezői ötletekben, hu­moros jelenetekben, azonban a hely­zetkomikumok kiélezésével az alko­tók mindenkor mértéktartóan bán­tak. Egy kis szatíra is fellelhető a filmben, az uralkodó arisztokrata osztályok lenézése, kigúnyolása és ha társadalmi mondanivalót kere­sünk a filmtörténetben — egy ki6 jóakarattal — még azt is találhatunk. Az újságíró főszerepében Gregory Peck rendkívül rokonszenves férfit formál, Eddie Albert pedig ízig- vétrig fotóriporter. A hercegnőt ala­kító Audrey Hepburn rendkívül bá­jos jelenség és amellett — alakítása alapján ítélve — nagyon tehetséges színésznő. — A Római vakáció nem tartozik a legkiemelkedőbb filmalko­tások közé. de nem is tart igényt a fiimóri áis megtisztelő címére és amit tőle várhat a néző. azt az igényt fé­nyesen kielégíti: két óránál hosz- szabb, mulatságos és emlékezetes szórakozást ad. (bm) IHMHMUMO ÚTIKALAUZ XIX. Felsőzsolca vázlatos története Hazánk legszebb hegy­sége, a vadregényes Bükk jó része triász mészkőből, tehát karsztosodó kőzetből áll. A karsztos kőzet egyik jellemzpjé, hogy a csapa­dékvizet a víznyelőkön keresztül gyorsan levezeti. Ilyenkor karszt-üregei megtelnek vízzel, a hegység lá­bainál fakadó karsztforrásók hozama erőteljesen meg­növekszik. Természetesen a források vízhozama nem tágas nyílásokon keresztül lát napvilágot, hanem tör­melék között, szűk repedésekből törnek elő. A megtelt üregekben nagy nyomás alatt lévő karsztvizeket a szűknyílású források nem tudják mind levezetni, ezért más helyeken, régi forrásokból is előtörnek. Igen bő csapadékok esetén a megnyitott és kiépített /barlangokban is sok víz fordulhat elő s bizony nem csak az emberi kéz munkájában (utak, lépcsők, villanyvilágítás, stb.) tehetnek kárt, hanem a cseppkőképződményeket is elpusztíthatják. Ezek a föld­alatti, illetve barlangi árvizek nem ismeretlenek, bár elég ritkán szoktak előfordulni. Az irodalom jó néhány barlangi árvízről emlékszik meg, melyek — sajnos — sok esetben ember áldozatot is követeltek. 1953 júniusában a miskolci zsombolykutatók a bükkhegységi bolhást víznyelő barlangrendszerének feltárásán dolgoztak. Reggel ragyogó napsütésben száll­tak le. de délben telefonértesítést kaptak, hogy gyor­san feljönni, mert borulni kezd. Azonnal indultak fel­felé, de nem olyan könnyű 85 m mélyről öt kürtőn, lengő kötélhágcsón feljönni s így a három kutató már nem tudott a barlang utolsó kürtőjén kibújni, mert hatalmas víztömeg zúdult be. Annyi idejük még volt, hogy egy kis sziklafülkében meghúzódva, 7 órán keresztül átázva és fogvacogva vár­ták, amíg a vízbeömlés annyira lecsendesedett, hogy ki tudtak jönni. Félelmetesen szép látványban volt ré­szük. A fülsiketítő robajjal bezúduló víz milliónyi kis cseppé tört szét a sziklapárkányon, melyek a karbid­lámpa fényében ide-oda ugráló gyöngyszemeknek lát­szottak. . Ennek az oka is egy hirtelen bekövetkezett — becslés szerint 70—80 mm-es — eső volt, melynek vize a vízgyűjtőterületről a víznyelőbe ömlött be. Az 1955 augusztus elején Aggtelek—Jósvafő kör­nyékén leesett nagy intenzitású csapadék barlangi ár­vizet okozott a Baradlában és az újonnan feltárt Béke­barlangban. A Baradlában az Acheron és Styx olyan nagy mennyiségű vizet vezetett le a barlangba, hogy at utakat elöntötték, hidakat megrongálták és az ak­kor még csak feltételezett baradlai alsó barlangot meg­nyitották, leszakítva a Tengerszem szállóhoz vezető út­nak egy kis szakaszát. Ez év június 11-én, 12-én és kis mértékben 13-án is a Bükkhegységre átlagban 150—160 mm-es csapadék hullott le. Gondoljuk meg, mit jelent ez, amikor a Bükk-. Árvíz a bükki barlangokban hegység évi átlagos csapa­dékmennyisége 8—900 mm. Két és félnap alatt közel kettő és félhavi csapadék- mennyiség esett le. A víz­gyűjtőterületekre lehullott csapadéknak csak kis mennyisége futott le a völgyben a Garadna és Szinva patakokba, a nagyobb része a mély­pontokon fekvő víznyelőkben tűnt el. A Garadna és Szinva völgye fölötti vízgyűjtőterületek 600 m tenger­szint feletti magasságúak, míg a lillafüredi Palota­szálló 300 m körüli magasságban fekszik. Elképzelhet­jük, milyen nyomással törtek elő a két völgyben lévő források, melyeknek vízgyűjtője 300 méterrel magasab­ban van. Nem csodálkozhatunk, ha a soltészkerti barlang 50 cm-es vízlevezető csövén teljes szelvényben folyt ki a víz; többet már nem bírt levezetni és a nagy nyomás alatt lévő víz két helyen is — az István-bar- lang előtt — feltörte a műút burkolatát és mintegy 50 cm magas vízoszlop tört fel. Ugyancsak megteltek a Szinva főforrás földalatti járatai, a 10 betongyűrű nem bírta a vizet levezetni, így egy új árvízi túlfolyó nyílt meg a Szinva patak medrének oldalában, a meglévőtől mintegy 20 méterrel feljebb. Eddig nem tapasztalt barlangi árvíz pusztított a lil­lafüredi István barlangban is. A június 11—12-i nagy- mennyiségű csapadék már 13-án reggel éreztette ha­tását, amennyiben a barlangba a műútról nyíló mes­terséges bejáraton kiömlő víztől már nem lehetett be­menni. 15-én reggel a víz már annyira leapadt, hogy meg lehetett kísérelni a barlangba való bejutást. ez azonban szomorú látványt nyújtott. A bejárati fo­lyosóban cca 1.00—1.10 m magasan állt a víz és a bar­lang bezárt ajtajának szellőző nyílásain és repedésein ömlött ki. Víz tört fel a „Bástya” tetején, a „Színház-terem” - ben lévő 2 m magas vízoszlop nyomására mennyeze­tig elöntötte a „Bányatávé”-t. Az egész barlangban — a „Tordai hasadék”-ot kivéve — 2—10 cm vastag iszapot rakott le, járhatatlanná téve az utakat. Június 29-én a Bükkli.&gységben lehullott á/Atvjos 60 mm-es csapadék — bár a Szinva és Garadna patako­kat ismét megduzzasztotta — a barlangokban nem oko­zott árvizet. Az István barlangban csak a szokásos víz­beáramlást észleltük, tehát barlangi árvíz csak 60 mm-néi jóval nagyobb csapadék esetén következhet be. A miskolci zsomboly kutatók igen értékes megfi­gyeléseket gyűjtöttek össze a bükki víznyelők és for­rásokra vonatkozólag, melyeknek feldolgozása folya­matban van. Borbély Sándor hidrológus, a TIT földrajz-geológiai szakosztályának tagja. FELSÖZSOLCA határában már többezer évvel ezelőtt megtelepedett az ember. Ezt bizonyítja egy több mint 4000 éves régészeti lelet. Ugyan­is a rézkor idejéből, körülbelül az időszámításunk előtti harmadik év­ezred második feléből való, bütykös díszítésű agyagedény került elő a Sa­jó közén lévő homokbányából. Ez a kb. két és fél literes térfogatú cse­répedény a rézkornak Badeni kultú­ra nevű szakaszából maradt fenn. A község új temetőjében korai vaskori tárgyakat találtak, amelyek­nek eredete az i. e. VIII—VI. század­ra nyúlik vissza. A Sajó árterének homokbányájából pedig avar-kori le­leteket juttattak be a miskolci Her­man Ottó Múzeum gyűjteményébe. A XV—XVI. századból szintén több lelet került be a gyűjteménybe, de erről a néhányszáz éves időről a né­ma tárgyaknál sokkal többet tudnak elbeszélni a megmaradt régi írások, amelyek az akkori felsőzsolcai lako­sok életét közelebbről megvilágítják. Felsőzsolca első okleveles említé­se 1281-ből maradt fenn, amikor a határviszálykodást elintéző okirat megállapítja, hogy Miskolc keleti ha­tárvonala Arnót és Zsolca között a Sajó. A Sajó főága a középkorban ti. a mai Bódva vagy más néven Kis Sajó medrében folyt. 1281-ben Arnót és Zsolca földbirtokosa ugyanaz az Ernye bán fia, István nádor volt, aki Diós-Győr várát építette. Miskolc földesurai viszont ezidőtájt Panyit bán fiai voltak, a híres Miskóc nem­zetségből. Az említett oklevél nem részletezi a határvonalat a két nagy­úri család birtoka között, csak any- nyit mond. hogy a Sajó folyása a ha­tárvonal Arnóttól egészen Alsózsol- cáig. 1325-ben az ismételt határjárás al­kalmával — amikor a Miskóc nem­zetségtől elkobzott birtokot a Széchy- családnak adományozta Róbert Ká­roly király — újból megállapítja az új oklevél, hogy-Miskolc község ha­tára Alsó-Arnóttól kezdve egészen Alzsolcáig és Nolajszegig ugyan­csak a Sajó. Abból a szóból, hogy Al- só-Zsolca (1281) és Alzsolca (1325). természetszerűleg következik, hogy egyidőben Felső-Zsolcának is létez­nie kellett! MAGA A FALU elég népes hely­ség volt, ami kitűnik a pápai tized- lajstrom megnevezéseiből. Ezek sze­rint az 1332—1337 közötti években parochiális egyháza volt, külön pap­ja működött. Az adójegyzékbe egy­szer mint Maíor Zsolca (Nagy Zsol­ca), két ízben Minor Zsolca (Kis Zsolca) és Felzsolca névalakban ír­ták be. A Felzsolca név egész bi­zonyos Felsőzsolcára vonatkozik. Felsőzsolcának 1407 előtt a Szeme- re-család volt a birtokosa; majd 1407-ben adományozás révén a vá- radi káptalan is részbirtokos itt. A káptalantól a kettős királyság zava­raiban, 1526 után Serédy Gáspár foglalta el a birtokrészt. Néhány év múlva Bebek Györgyé lett Felsőzsol­ca, de a S2ép nagy birtokot hamaro­san a felsővadászi Rákóczy György­nek és Mihály nevű fiának adta to­vább. A XVI. század közepétől aztán további egy évszázadon át a Rákó- czi-család kezében találjuk. A falu birtokosa sokáig nem változott, la­kói elleniben a török miatt többször elfutottak felégetett házaik romjai közül. A kuruc szabadságharc után új gazdák kapták meg az egykori Rákó­czi-javakat. 1711-ben gróf Szirmay István szerezte meg, de Dőry-család- nak szintén jutott birtok a nagy ha­tárból. Az új urak lassanként meg­kezdték a puszta falu benépesítését. Az új telepesek egyrésze a Kárpátok aljáról érkezett Felsőzsolcára és egy­két nemzedéken át tótul, szlovákul, illetőleg ruszin nyelven beszélt a csa­ládon belül. A régi lakosok a török világ végén elhúzódtak vagy a szom­széd falukba, vagy a töröktől bizton­ságosabb Felső-Magyarországra. FELSÖZSOLCÁN csupa magyar nevű családok éltek a XVI. század­ban. Ezt mutatja pl. az az 1577-ből az Országos Levéltárban megőrzött tized jegyzék, amely elsorolja a Fel- sőzsolcán gabonatermésükből dézs- mát fizető jobbágyok neveit. íme a családnevek: Bíró Nagy Imre. rajta kívül még 6 Nagy nevű, 3 Csépány, 2 Budai, 2 Kosaras, 2 Vas, 3 Borsós, 2 Konda, 1—1 Divéki, Kerékjártó, Bartos, Gombos. Szakái. Joczi, Vadnai, Fü­ves, Fenes, Csák, Farkas, Szaniszló, Babos, Markos, Katona, Gál, Bod­nár, Arnóti, Bárányos, Izsó, Dob(os), Tót. Cserepes. KutaSi Szántó, Köves-* di, Szabó, Patocs, Barna, Karosin. Érdekes, hogy a szomszédos alsó* zsolcai családok közül csupán 2 Vas, a ma szintén hozzátartozó egykori Nolaj falu jobbágyai közül 2 Jóczi és 2 Tót nevűn kívül a lakosok más, ugyancsak magyar vezetékneveket viseltek. Alsózsolcán 1577-ben Csik Bálint a bíró. Ez a családnév ma is előfordul a községben. Felsőzsolcát régen elkerülte a kas­sai országút, mert az Miskolc váro­sából a Szentpéteri kapun lépett ki* majd a város határának északi sze­gélyén vonulva az Előér és Perbaj hídjain át Arnót fölött érte el a nagy Sajót. Itt híd nem volt. hanem vagy a gázlón, vagy kompon jutottak át a szekerek, s onnan Szikszón át ha­ladtak Kassa felé. Néha ugyan ott is vertek szükséghidat, afféle pallót, de ezt az áradás mindig használha­tatlanná tenne, a jégzajlás meg el­vitte. A mostani műút vonalát 1760 kö­rül építették ki Mária Terézia hadi mérnökei. Az árvizek szintje fölé emelt töltés sokkal rövidebb útvo­nal, ráadásul minden időben jár­ható. Viszont 7 kisebb és 2 nagyobb hidat kellett a félmérfoldes távon beiktatni. A zsolcai hídfő közelében zajlott le-4849. július 25-én a szabadságharc egyik dicsőséges haditette, a felső* zsolcai csata. Itt egy kis honvéd ala­kulat meglepte a honvédsereg elvo­nulását oldalba támadó cári tüzérsé­get, azt percek alatt megsemmisítet­te, ezzel visszavonulásra kényszerí­tette a nagytömegű ellenséges had­erőt. a honvédeknek pedig szabaddá tette a tervszerű hadmozdulatot. Pontosabb lélekszámmal csak az 1869. évi első magyar népszámlálás óta rendelkezünk. Régi adólajstro­mokból megközelítő népszámot tu­dunk kikövetkeztetni. Ezek szerint 1577-ben Felsőzsolcán 50 jobbágy család élt, kb. 300 lélekszámmal. Rajtuk kívül azonban lakott még a faluban 20—30 szántóföld nélküli zsellér vagy napszámos, azonkívül a földbirtokosok 30—50 főnyi cseléd­sége. A lakosság teljes létszáma eszerint 5—600 lélekre rúgott. MOST. 1958-BAN már 4000 fö k.- rül járhat Felsőzsolca lakossága, mert a miskolci lakáshiány miatt százával költöztek ki a különben itt dolgozó munkások és nyugdíjasok. Dé a régi lakosok tekintélyes része is naponta bejár Miskolcra és itt vesz részt a termelés munkájában. MARJALAKI KISS LAJOS-000--------­L elkész és jéglioki bajnok E különös kanadai történetnek Les Costello egy Kirkland-Lake-i fiatal pap a hőse. Les Costello 27 éves. Az északi Ontario egyik körze­tében végzi fáradságos lelkészi mun­káját. A szokatlan az, hogy Les Cos- tellot mindenki — függetlenül attól, melyik felekezethez tartozik — ra­jongással szereti. Vannak pillanatok, amikor egész Kirkland Lake lelke­sülten ünnepli. És a tiszteletes úr ezt nem is veszi rossznéven. Ellenkező­leg. Igaz szívből örül az ünneplés­nek. Az iskolásgyerekek szeme ra­gyog, ha meglátják Costello lelkészt; Sokaknak példaképe. Hogy elejét ve­gyük a további félreértéseknek* e való kanadai történet könnyebb megértése céljából valamit el kell árulnunk. A 27 éves kanadai ugyanis nem «-csak- lelkész, hanem sztár if, a Kirkland Lake Legion, Kanada legerősebb jéghokicsapatának a ka­pusa. Mielőtt lelkész lett, a Toronto Maple Leafs szemefénye és a kana­dai professzionista jéghoki játékosod* egyik legkiválóbb képviselője volt.­Szülők figyelem ! A kifejtett mák gubóját ne dobják el és ne tüzeljék el* hanem adják oda gyermekeiknek és vitessék be a földművesszövetkezetbe, ahol 90 fillért fizetnek érte kg-ként A férges mákgubóért is ugyanennyit fizetnek; A mákgubóból értékes gyógyszer készíti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom