Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-16 / 193. szám

StaBRB&at, 1958. augusztus 16. ÉSZAKMAGYARORSZAG SZERZŐK - MŰVEIKRŐL Egy költő véleményei és nézetei Vas István: ÉveV és müvek Ez a könyvem huszonkét év válo­gatót kritikáit, cikkeit, tanulmányait gyűjti össze. Arra szeretném rábe­szélni az olvasót, ne irodalomörténeti útjelzőt, iránymutatást várjon e ta­nulmányomtól, hanem csak egy köl­tő véleményeit és nézeteit. Megfogalmazásukban ugyan húzó­doztam attól, ami az értekező prózá­ban költőinek hat, sőt, igyekeztem tőlem és tárgyamtól telhetőén a leg- józanabbul, legérthetőbben és leg­pontosabban beszélni; mégis, a szel­lem — vagy nevezzük akárhogy — tanulmányírás közben is ugyanazok­ból a gyökereiből táplálkozott, mint versírás közben. igaz, a verset valamiféle révület előzi meg, a bírálatot, cikket, érte­kezést pedig az éberség és az értelmi rendcsinálás állapota, de a jó tanul­mányhoz éppen úgy kell az, amit ihletnek mondanak, mint ahogy a versnek is szüksége van a megvilá­gosodásra — legalábbis az én ver­seimnek szükségük volt rá. Tanulmányaim ugyanabból a ta­pasztalásból, érzelmi rendszerből és gondolatvilágból születtek, mint ver­seim, sőt fordításaim. És hogyan fe­ledkezhetnék meg a költő, a'zár ta­nulmányírás közben is arról, ami a költészetét foglalkoztatja, érzelmeiről és szenvedélyeiről, félelmeiről és dü­heiről, szóval az életről? E kötet összegyűjtésekor mélabú- san kellett megállapítanom, hogy az életnek azok az elsődleges, forró él­ményei, kérdései és kivívását, me­lyekre költészetemmel kellett volna felelnem, sokszor ezen d higgadt nyelven tudtak csak szóhoz jutni. Ez a higgadt nyelv talán csalódást okoz az olvasónak, akit elkényeztettek líraibb hevületű vagy teoritikusabb felkészültségű tanulmányok. Kárpótlásul nem is ígérhetek mást, mint hogy a kötet huszonkét éven — életünknek e halálosan érdekes da­rabján — át azonos hangot hall majd, s ugyanakkor az észjárásnak, gondo­latsornak töretlen továbbgyűrűzését — talán, remélem, fejlődését is r— követheti. ooo­OU 02? ívcUca... Egy minden kedves­sége mellett is komi­kusán szögletes és esetlen, bozontos kis farkaskutyát kötöttek ki minap az egyik ház­tartási bolt redőny- szerkezetéhez a kora reggeli órákban. Az utcai villanyórák mu­tatója niég nem érte el az ötöt, s csak néhány koránkelő. piacra siető háziasszony léptei ko­pogtak végig az utcán és a munkába igyek­vők toporogták a villa­mos- és autóbuszmeg­állóik' karul ‘álmos" kel-’ letlenséggel..; — Nini! Egy valódi kis farkaskölyök! — le­pődtek meg az embe­rek, ráindultak mosoly­ra az arcok, ahogy megpillantották. — No még ilyet! — csodál­koztak el, amíg becéző szóáradattal halmoz­ták el és le-lehajoitak megsimogatni, megve­regetni kócos kis bun­dáját. — Kié lehet? — for­gatták a fejüket jobb- ra-balra gazdáját ke­resve. Egy kékoverállos fiatalember. akinek lágy dallamos hangja valósággal megbabo­názta a kutyust, ha­marjában ki is gön­gyölte hóna alatt szo­rongatott tízóraiját és tört belőle j ókora d a- rabot. — Egyél koszos! — vetette oda. — De mi vagy te itt voltakép­pen? Éjjeliőr, vagy mi? És ilyen ócska kóc- madzagon lógsz csak ,úgy. üres kézzel? „ így állsz őrt? Ha nem lenne kutyám, szavam­ra mondom, olajra léptetnélek..; Olajra én, mint a vöcsök! Mert rendes kis dög­nek nézel ki! A kutya vinnyogó örömmel vitustáncba kezdett a kócmadzagon és mindenképpen kel­lette magát az overál- losnak. — No nézd! Még el- kések miattad — kor­holta az overállos. — AddLg-addig fűzöl, míg elviszlek. — Nono! mordult feléje két harcias har­csabajusz a «sróg- vizavi« szomszédság­ban lévő gomba elől, amint éppen akkurátu­sán kétfelé töröltetett a féldeci után. — Csak addig kötöttem ki, amíg lenyelem — ma­gyarázta az üvegkalit­kában szorongó csap- lárnénaik, — és már vinni akarják. Az ono- kárrmak hoztam falu­ról. Majd megvesz a kutyáér — magyarázta megnyugodva, miután látta, hogy az overállos kutyabarát odábbállt. — Falusi kutya ez még. nincs fogakna, hogy harapnak itt a kutyá­ra! Nem igaz? A gombásáé csak in­tett és mosolygott. — Te meg nvughass mán! — mordult a ku­tyára feddőleg a két harcsabajusz. aztán k ö zelebbha j olt: —Buk­tassa meg mégegyszer ezt a gyűszűcskét lel­kem. hadd nézelődjön addig a kutya..-: —v. —a. Uj szovjet film: a „Szél" Ez év őszen ünnepeljük a Lenini Komszomol negyvenéves évforduló­ját. Alekszandr Alov és Vlagyimir Naumov a «Moszfilm* stúdió fiatal forgatókönyvírói és filmrendezői «Szél« című filmjükben három ukrán komszomolista dicső tetteit elevení­tik fel. A film eseményei 1918-ban játszód­nak le. A fehérek által megszállt vá­rosokon és falvakon keresztül kom­szomolista igyekszik Moszkvába, hogy részt vegyen a Koirs?omol első kongresszusán. Az ukrán komszomol szervezet küldöttei, akik tudják, hogy a hosszú, nehéz úton ezer veszély le­selkedik rájuk. Ketten, Nasz'ya és Mitya, harc közben elesnek és csak a harmadiknak, Fedornak sikerül Moszkvába jutni. A filmbeli események történelmi hűsége kedvéért a film szerzői és rendezői történelmi dokumentumo­kat — a polgárháború idejéből szár­mazó komszomolista naplókat, az első komszomol kongresszuson kiadott röplapokat és gyorsírói jegyzeteket — tanulmányozták. A két fiatal filmrendező elmondta, hogy a «Pável Korcságin« című film forgatása előtt áttanulmányozták az első komszomol kongresszus gyors­írói jegyzeteit és feltűnt nekik, hogy a fehér megszállás alatt levő Ukraj­nából csak egy küldött érkezett, aki sorokívül kapott szót a kongresszu­son. Ez adta meg nekik a «Szél« cí­mű film alapötletét. Újdonságok a könyvesboltok kirqkataiban Mind nagyobb azoknak az érdek­lődő tömegeknek a száma, akik hét- ről-hétre, de sokszor napról-napra érdeklődve állnak meg a könyves­boltok kirakatai előtt, vagy válogat­nak a könyvesboltok polcain könyv­kiadásunk legújabb termékei között. A jövőben hétről-hétre szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét könyv­kiadásunk hetenkénti dús termésé­nek néhány gyöngyszemére. Az elmúlt napokban jelent meg, illetve újra kapható: Herman Melwillc: Moby Dick. (A fehér bálna). Útleírás.- Gárdonyi Géza; Egri csillagok. Vas István: Évek és müvek, 1934 —1956. összegyűjtött irodalmi tanul­mányok. Fedor—Kovács—Osváth: Vidám illemtan. Szántó György: Aranyágacska. Történelmi regény. Feuchtwanger: Rókák a szőlőben. Horváth—Nemes—Pintér—Szabó: Az utolsó felvonás. A Népszabadságban közölt riport- sorozat gyűjteményes kiadása. Nagy Imre és bűntársai ellenfor­radalmi összeesküvése. Erdős László: Lelkiismeret. Megértéssel — emberséggel Egy igazgató és egy munkás beszélgetéséről AZ UTÓBBI IDŐBEN nem a legjobb hírek terjengtek a Borsod mtegyei. Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatról. Minden ok megvolt a kellemetlen hírre, hiszen több mint egymillió forintot tulajdonítottak el különböző módszerekkel. Akik ezt tették, a börtönben gondolkozhatnak azon, hogy miért tették azt, amit tettek. Ezekkel a gondolatokkal tér­tünk be a vállalathoz, azonban nem folytathattuk a gondolatot, mert az élet más képet tárt elénk. A. L. már több mint két órája vitatkozott az igazgatóval, Csege elv­társsal. Elnéztem ezt az embert vita köz­ben. Kerestem jellemében, szavaiban a kivetnivalót. Külseje nem árult el semmi különösebbet, ezért felöt­lött bennem a gondolat — miért akar ez az ember elmenni a válla­lattól? Helyettünk mondja el ő sa­ját szavaival: — Nem tudok ebből a fizetésből megélni, 900 forint... Miért van annak a Falvainak 1000 forintja, amikor én többet dolgozom?! Ez igazságtalanság! Én szerveztem a munkaversenyt, sfcb., stb ___ C sege elvtárs csak azt válaszolgat- ja: «Megmondtam magának már többször — hiszen három hónapja van nálunk, de magával négyszer külön beszélgettem 3—3 órát —, ja­vuljon meg, változtasson a magatar­tásán, akkor majd lehet másként is«. A. L. újból fólytatta ott, ahol abbahagyta. így üres párbeszéd zaj­lott 3 órán keresztül. Igazak-e az érvek, elfogad­ható-e minden érv abból, amit A. L. elmondott, hogy nem tud megélni? Egyben egyetértünk vele, a lakás­kérdésben. De lakása volt jó! Szét­zavarta a családját, s így felmond­ták az albérleti lakást. És még egyet. Az olyan lakás, ahol ő lakik ma még sok dolgozó otthona, olyané is, aki nem zavarja egyre a felesé­gét, gyermekét, nem issza le magát, nem dorbézolja el a fizetését. Még sokkal, de sokkal érdemesebb embe­rek nélkülözik manapság a jó la­kást mint A. L. A többi érv azonban nem igaz; 900 forint az alapfizetése; amióta a vál­lalatnál van — három hónap alatt — már 400 forint jutalmat kapott, sőt ottlétünk alkalmával mondták, hogy ebben a negyedévben 600 fo­rint lesz a jutalom. Tehát, itt is meg­dőltek az érvek. Felesége több mint 1000 forintot keres havonta. (Ez sem­mi?) IGAZ AZ, HOGY ö TARTJA EL a családját? Nem! A felesége joggal mondta, hogy a férj nem tartja el a családot. A férj aféle vándormadár. Csak a munkakönyvét kell megnéz­ni, máris látni, hogy alig melegedett meg egy vállalatnál, máris tovább állt. Nem is a legrosszabb munkaerő ő, hát miért van annyira mehetnék je? Az alkohol! Igen, az alkohol öl és bu­tit. Ez a megállapítás Őrá is ráillik. Érettségizett fiú és idült alkoholista. Maga mondotta, hogy 4 éve nem tud többet keresni, mint havonta 8—900 forintot, s mindez a vándorlás miattj Mint megtudtuk, vállalatának terve volt vele, mert értelmes ember. Je­lenleg segédmunkásként dolgozik., Néki nem is a munka ellen van ki­fogása, hanem a fizetés ellen. Azt ki­fogásolta, hogy miért nem őt osztot­ták be műszaki minőségi átvevőnek, 1400 forintért. Csak egyetérthetünk Csege elvtárssal, amikor azt mond­ta, hogy «hogyan bízhatnék én ma­gában, hogy a munkát jól elvégzi, amikor meggondolja magát, berúg és nem jön be.« Igen, ő bizalmat vár, de ő a munkájával nem igyekszik ezt kiérdemelni. A. L.-nek jninden lehetősége meg­van ahhoz, hogy ne 900 forintot ke­ressen. Menjen kereskedelmi techni­kumba. Azért ajánljuk ezt, mert ed­dig, a munkakönyv szerint, állan­dóan kereskedelmi vállalatoknál dől* gozott, s ha négy évvel ezelőtt meg* tette volna, ma már főkönyvelő is le* hetne, mert különben értelmes és okos ember. És nem 900 forint lenne a fizetése, hanem jóval .több. Igen sok gondtól, szenvedéstől megszaba- dította volna a feleségét, ági csak megbecsülést érdemel azért, hogy szorgalmasan dolgozik és gondozza a két kis gyermeket; tehát anya is, dolgozó is és még elszívleli a «duhaj­kodó« férj lármáit is. MÉG NEM VESZETT EL minden út A. L. számára. A mi társadal­munk rendkívül türelmes, megértő, s így számára is megadja a lehetősé­get arra, hogy változtasson életmód­ján. Csak ettől függ, kizárólag ettől függ a jövője. Határozza el mi akar lenni, mert az eddigi életéből, maga­tartásából nem tudjuk. Egy kétgyer­mekes apának már a jövőbe kell nézni. Azzal nem lehet megoldani egy életet, hogy kijelentem: «meglát­ja igazgató elvtárs, most még jobb*1* befogok rúgni; addig iszom míg pén­zem van, és ha nem lesz, akkor* lo­pok...« Ezekért a gondolatokért csak elmarasztalhatjuk. Nem érzi ez az ember a szavak su* lyát, felelősségét. Mi lesz a gyerme­kek jövője, hogy fognak azok fel­nevelkedni, hogyan tanulnak ren­det, fegyelmet, munkaszeretetet és embertiszteletet ? Nem tudjuk mit határozott A. L.* de mi úgy gondoljuk, hogy csak ak­kor várhat az államtól többet, ha ő is többet ad. A lezajlott háromórás beszélgetés néhány töredékét irtuk csak le. Cse­ge elvtárs három órája, sajnos, egye­lőre eredménytelen maradt. Bíró Péter — Farkaslyukon a fiatalasszonyok javaslatára a Vöröskereszt egészség- ügyi előadást rendezett. Előadónak a bányatelep főorvosát, dr. Péchy Dezsőt kérték fel, aki igen «alaposan felkészülve válaszolt a felmerült kér­désekre. A nagy érdeklődéssel várfc előadást több mint száz bányászasz- szony hallgatta végig. **< Jólesően hűvös levegőt áraszt az országút két oldalán húzódó révleányvári erdő. i Mintha egyik tíz méterről a másikra új éghajlati viszo­nyok váltogatnák egymást. A sudár akácok, nyárfák, a tirki-tarka dús erdei aljnövényzet között szinte mesebeli erdei manókat sejt az ember. S várja, ugyan mi következik ott a kanyar mögött, valami új, valami érdekes. No, de erdei manók ugyan nincsenek, de érdekesség annál több, amint egyik pillanatról a másikra változik a táj, a levegő. A kanyart elhagyva, egyszerre csak kibukkan az ember újra a napsütésben... Becsapó csönd ... Azt hinné az ember, hogy talán élet sincs odébb a kis utcák, takaros házak között, olyan nagy a csönd — holott... Holott ez a csönd azért szokatlan, mert végig, az eddig érin­tett községekben iU is, ott is zúgtak, porozva füstöltek a csép­lőgépek. Itt Révleányváron meg madárfüttynél és kutyauga­tásnál nem igen hall más zajt az ember. Talán rosszak a gé­pek? Mindjárt hibáztatná az ember a gépállomást — persze volna hozzá alap —, ha nem akadna össze még útközben rt község középpontja, a tanácsháza felé menet a titkárral, s nem tudná meg tőle, hogy itt az idén már vége a cséplőzúgás- ruik. Elgépeltek! Persze azért van munka bőven. Bent a tanácsházán a napsütés mellett a szavakból is fény derül mindenre. Tegnapra, holnapra, életre. Iski Bertolan tanácselnök a titkárral és Tóth Pál új igazgatótanítóval — csak mint igazgató új — néhány perc alatt elmondja, hogy a csép­lők nem zúgnak ugyan, de serény és igen biztató munka fo­lyik községszerte. Nemcsak a termelőszövetkezetben és az egyéniek földjén, ahol kaszálják a takarmányt, hántják a tar­lót — de bent a községben is. Egy kilométernyi új út — rendbehozott iskola ... ...dicséri többek között a révleányváriak tettre-, munkára- készségét, a fejlődni, haladnivágyását. Mintegy 800 méternyi új út már készen. Szorgos kezek hordták hozzá az anyagot, építették szabadidőben, hogy eltűnjön a nem vendég-, hanem falumarasztaló sár. Hiszen őket marasztalta, azaz akadályoz­ta az út a haladásban, munkában immár évtizedek, ponto­sabban évszázadok óta. Azonban mindeddig — évtizedek, évszázadok során — nem volt, aki áldozzon, nem volt, aki kez­deményezzen. Most annál inkább van. Az állam is segít, a falu NAPSÜTÉSBEN — Révleányvári jegyzetek — is segít és a tanács vezetőinek példamutatása is segít. így azután mindössze 103.000 forintos költséggel több mint egy kilométernyi hosszúságban újjászületnek a faluszelő kis ut­cácskák . . . Ezt beszélik el hamarjában Iski elvtársék, de alig hagyják abba, már folytatja is Tóth Pál iskolaigaz­gató. Igaz, ő nem az útépítésről, hanem az iskola rendbe­hozataláról beszél. Mert ami igaz, az igaz, nem volt rendben eddig az iskola. Meszelgették, toldozgatták ugyan, de ez ke­vésnek mutatkozott. Most azután kilencezer forintot kaptak a renoválásra és Ígéretet a szülőktől, hogy segítenek. Sőt. úgy segítenek, hogy a tanítás kezdetéig még hátralévő néhány nap alatt rendbehozzák a tantermeket, hogy egészséges, vilá­gos, tiszta iskola várja tanulásra a jövő, a révleányvári szü­lök apró reménységeit... És amit a révleányváriak megígér­nek, az nem sokáig marad adósság! Emléktábla a kultúrház falán A takaros kultúrház falán aranybetűs sötét márvány- *ábla. Alatta gondos kezek odahelyezte koszorú. A tábla szo­morú emléket idéz: Vaszil József államvédelmi katona halá­lát. Azok az ellenforradalmárok gyilkolták meg, akik a rév­leányváriak boldogulását, reményeit akarták romb idönteni. Visszahozni a régi, keserves cselédéletet, amelyet még ma, az idők távlatából is ezerszer elátkoznak a révleányváriak. Az ő új életüket, holnapjukat védte Vaszil József 1956 októberében, s vérét, életét adta a falu boldogulásáért. Ezért állítottak neki emléktáblát. Fiatalok, öregek sokszor megállnak elgondol­kozva a tábla alatt. Nézegetik, beszélnek Vaszil Józsefről, mert szerették, tisztelték valamennyien. A legtöbbször azonban özvegy édesanyját látni könnyes szemekkel fia emléktáblája mellett. Az ő szívét már nem vi­gasztalhatja meg semmi, bár egy percre se marad magára. Csak néhány nappal ezelőtt is milyen meglepetés érte . . . Vágni kellett már a terményt, két holdnyit vetett Vaszil néni. Azonban így, legnagyobb munka közepette, nehéz aratót kap­ni... De nem is volt rá szükség. Az egyik reggelen gépkocsi érkezett a faluba, rajta néhány munkásőr. Vaszil néni házá­nál álltak meg... és estére volt aratnivaló, nincs aratnivaló. Levágták egy szálig a munkái» őrök. Így segítik minden mun-* kában, gondban a 'hős katona édesanyját. Így segíti az egész falu, az egész ország! „Csak becsületesek, rendesek jöhetnek“... A termelőszövetkezetről van szó, azaz inkább a tsz gya­rapodásáról, növekedéséről. „Nincs ott semmi hiba, biztosan több haszna lesz egy-egy tsz-tagnak, mint akárkinek”. így nyi­latkozik Iski elvtárs a közösről. Mindezt számadatokkal bi­zonyítja, alyon számadatokkal, amelyek minden kommentár nélkül sokat mondanak... Elsőnek arattak, elsőnek csépeltek és olyan rend, tiszta- ság van a portájukon, hogy azt érdemes megnézni... Igaz, valamivel jobb termést vártak, de nem lehet ok így sem pa­naszra. Átlagosan 10 mázsát hozott cgy-egy hold kalászos; bú­zát, árpát, rozsot átlagosan számolva. Nem lesz hiba a ka- pásokkal sem. Különösen a cukorrépa, kukorica mutatkozik szépen. Ezért kezdtek hozzá sürgősen és saját erőből, hitel­mentesen egy új kukoricagóré építéséhez is. Legyen hol tá­rolni. Igaz, segíti a tanács is a közösség, a termelőszövetkeze­tet. Nem csupán jó tanáccsal, de munkaerővel is, ha éppen úgy hozza a sor. Meglepetéssel hallottuk, hogy a tanács, a párt- és a tömegszervezetek vezetői kaszát ragadtak, amikor a takarmánykaszálásról volt szó és rövid idő alatt levágták a 25 szekérnyi jó lucernát. Mintegy kétezer forintot takarítot­tak meg a közösnek. — Jó segítség ez, s azt mutatja, hogy Révleányváron van becsülete a termelőszövetkezetnek, nem agyiak magára. Ami azonban a közössel kaj>csolatosan a legérdekesebb és legjobb hír — bár a jó gazdálkodás se rossz hír éppen — hogy alaposan megnézik, kit vesznek be maguk közé. Nem­régiben is két kérelmet visszautasítottak. Nem xzektásság íz, hanem megkötöttség, helyes gyakorlat. A tsz-tagok mindegyi­ke becsülettel, odaadással dolgozik, s nem szeretnék, ha po­csékolók, fegyelmezetlen emberek megzavarnák ezt a jó har­móniát. Ezért jelentették ki: „csak jó munkás, becsületes em­berek jöhetnek közénk boldogulni”. * Ugyanúgy süt a nap, mint jövet, ugyanolyan a csönd, s valószínűleg az erdő hűvöse is ugyanaz. Mégis máé. Vagy csak másként látja az ember? Bizonyos, hogy az utóbbi az igaz. Mert derűsebbnek tetszik így minden; — alaposan megnézvén, mit rejt egy kis falu csöndje így augusztustdjt nyári napsütésben. BARCSA SANDC^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom