Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-10 / 188. szám

Vasárnap, 1958. augusztus 18. GS ZAKMAG YARORS Z AG 7 „(J-őfr a oil ág . . ” Látogatás egy jubiláló kórusnál Nagy készülődésnek voltunk tanúi az elmúlt napokban a másik old MÁV Járműjavító egyik előadóteÉrmében. Olajos, tarka munkaruháé; öregek és fiatalok gyülekeztek, mintegy ötve- nen. hogy vasutaenapi műsorukat felfrissítsék; • A Járműjavító »Aranyéremmel« kitüntetett férfikarának tagjai vol­tak. (A kitüntetést még 1936-ban kaptáik.) A munkapad mellől jöttek ide egy röpke órára, feláldozva ebéd- idejüket, hogy B. Veszprémi Ilona karnagyuk vezetésével próbát tart­sanak. Gyorsan előkerültek a szorgos munkáskezektől olajossá vált kották és rövid megbeszélés után Kodály Szabadság himnuszát, majd Bárdos Széles a Duna című műveit énekel­ték. Szép száma az együttesnek Gounod Faust-jának Katona-kórusa is. Nagyon szeretik a zenét, magát a kórusművészetet és nem utolsó sor­ban karnagyukat, akitől néhány év alatt sok szépet tanultak. Próba után a férfikar vezetőségi tagjaival. Kubi Lajos és Bálint Gyula elvtársakkal beszélgettünk a kórus munkájáról, eddig elért ered­ményeiről. — Ha visszagondólunk az elmúlt hónapokra, számtalan sikerkoronáz­ta fellépésünkről adhatunk számot országos viszonylatban — mondot­ták. . ----———-ooo A Miskolci Zenei Napok után Aba- újszár.tón, Sátoraljaújhelyen és Sá­rospatakon léptek fel, továbbá Buda­pesten, Székesfehérváron és még né­hány helyen emlegetik jó szereplésü­ket. Most ők lesznek a vendéglátók — adják tudtunkra boldogan — mert az énekkar fennállásának 75. évfor­dulója alkalmából Országos Dalosta­lálkozót rendeznek szeptember 13-án és 14-én Miskolcon. A meghívásokat már szétröpítette a posta Budapestre, Szegedre, Debre­cenbe, Szolnokra és Kecskemétre, vagy éppen Székesfehérvárra. De a megye és város néhány énekkarát is várják, így a 100 éves mezőkere^z- tesi parasztkórust, az abau'szántói ve­gyeskart, valamint a Miskolci Mun­kás Dalkört és a Zeneművészeti Szakiskola vegyeskarát is, hogy csak a nagyobbakat említsük. Ünnepi műsorukban a próbán el­hangzott műveken kívül még Ko­dály Toborzóját is bemutatják és ezenkívül a résztvevő összes kórusok ajkáról egyszerre csendül majd fel: »Forr a világ bús tengere óh ma­gyar! Jubileumi ünnepségek előtt a Ma­gyar Rádió miskolci adója is közve­tít műsorukból augusztus folyamán. Reméljük, jól sikerül ez a szép pro- grain és sikerül visszaadni azt a ked­ves fogadtatást, melyet eddig ők élveztek mostani vendégeiktől. — FA — Uj kínai film Idén augusztus 20—szeptember 3. rendezik meg Taskentben az ázsiai és afrikai országok filmfesztiválját. Ezen a kínai filmgyártás egyik leg­újabb alkotása is résztvesz. Liu Csing kínai iró »Csun nővére« című regényéből készülő film arról szól, hogy egy parasztlány határozot­tan szembeszáll a családban uralko­dó régi hagyományokkal és becsüle­tes, dolgos férje mellett találja meg élete boldogságát. Az új film címe: »A mama férjhez akar adni«. Ütts!á!a1os szelvény nincs, 22-en értek el négy taiáiatot a lottón A 32. játékhéten, nem végleges megállapítás szerint 2,560.883 lottó- szelvény vett részt a játékon, öt ta- lálatos szelvény nincs. A nyeremé­nyek a következők: Négytalálatos szelvénye 22 fogadó­nak van. nyereményük egyenként 87.302 forint. Három találatot 1.277 fogadó ért el. ezek szelvényére 752 forintot fizetnek. Az értékelők 38.406 kéttalálatos szelvényt találtak, ezek­re 25 forintot fizetnek. (MTI) Kma külkereskedelme bő vül A „Pej csingcsou pao’ ’ című heti­lapban a következőt olvashatjuk: „Idén Kína importja és exportja 8.6 százalékkal emelkedik a tavalyi év­hez viszonyítva és mintegy 11 mil­liárd yuant tesz ki”. A hetilap konkrét példákkal bizo-' tnyítja a kereskedelmi forgalom nö­vekedését. „Idén — írja a lap — Kí- tna 1.5-szer annyi külföldi árut vá­sárol, mint tavaly. Ezek az árucik­kek elengedhetetlenül szükségesek mezőgazdaságunk érdekében. Csu­pán műtrágyából az év első negye­dében félmillió tonnát hoztunk be”. A cikk megemlékezik a Szovjet­unióval és a többi testvéri országgal folytatott kereskedelem bővüléséről, de kiemeli az ázsiai és az afrikai or­szágokkal lebonyolítható kereske­delmi forgalom távlatait is. Ezek az országok tavaly Kína import-ügyle­teinek mindössze 16 százalékát al­kották. Másodszor virágzó almafa Ózdon özv. Szedlák Pálné, Bartók Béla utcai házának udvarán újból ki­virágzott az almafa. Érdekes látvány, az érett gyümölcsök mellett a ta­vaszra emlékeztető virágzás. Az óz­diak szerint erre emberemlékezet óta nem volt példa Ózdon. Az idősebbek hosszú őszre és enyhe télre következ­tetnek a ritka jelenségből. MILLIÓKAT VISZ A VIZ Boldvavölgyi gondok GALKÓ LAJOS az edelényi Al­kotmány Termelőszövetkezet elnöke panaszolta, hogy a számadások sze­rint az idén júniusban mintegy 300 ezer forint értékű kárt okozott nekik a szabályozatlan medrű, szeszélyes Boldva folyócska vize. De ez csak a termelőszövetkezet vesztesége. A Boldva-völgyén végig, a kár jóval többre rúg egy milliónál, ha nem kettőnél! Igaz. hogy ebből az ősz- szegből jóakarattal le lehet számí­tani a hasznot, ami a kárból szárma­zik: a víz visszahúzódása után job­ban terem a föld. ha a jobb termést máséven megint el nem sodorja az ár... Azonban ez csak töredék a milliós veszteségből. És erre a kárra mondják szomorúan Galkó Lajos bácsiék és a Boldva-völgyén végig, hogy: bizony, ezen már régen kel­lett volna segíteni!... S mivel nem volt, aki segítsen, azt sürgősen pó-' tolni kell. Pótolni, de hogyan?! A termelőszövetkezetben beszél­ték, hogy a közelmúltban vízügyi szakemberek jelenlétében szó esett a tennivalókról. Sőt: ki is számítot­ták:, mibe kerülne a folyó szabályo­zása, amely egyszersmindenkorra végetvetne az árvíz garázdálkodásá­nak. A hírek szerint valamivel több mint egymillió forintból elvégezhet­nék a munkálatokat. Tehát egyetlen áradás okozta elemi kár összegéből véget lehetne vetni a további gon­doknak, bajoknak. Egymillió forin­tos befektetéssel millióidat lehetne megmenteni a környék termelőszö­vetkezeteinek. egyéni gazdáinak. AZ AKADÁLY AZONBAN mind­eddig a hiányzó millió forint hiánya volt, s jelenleg is az. A Boldva-kör- nyékiek fejcsóválva emlegetik, hogy minden folyó szabályozása szerepel a tervekben, minden folyó mentén emelnek új gátakat, tatarozzák a ré­gieket, csak éppen a Boldva szabá­lyozása nem szerepel az állami ter­vekben, holott... Igen, ebben a „holott”-ban igazuk van a károsul­taknak. Mert igaz, hogy mondjuk, ha a Tisza, vagy a Bodrog bizonyos helyeken kilépne egyszer a medré­ből, tetemes kárt okozna, azonban az is igaz, hogy a Boldva mint kis- medrű, gátaknélküli, szabályozatlan folyócska gyakran ki is lép és van rá eset, hogy egy év alatt kétszer is végigsöpri a veszélyeztetett területet. Tehát a folyó szabályozására mie­lőbb feltétlenül szükség van! Nem lehet megengedni, hogy milliókat vigyen el esetről-esetre a víz! Szabá­lyozni kell, mert lehet és nem is ike­rül túlságosan nagy összegbe! S miután ezt így kijelenti az ember, most már csak az a kérdés, miből, honnan lehet előteremteni azt a bizo­nyos milliót. Mert az sem könnyű dolog, bármennyire szükség is van rá. Egyénileg csakis a következő lehet az ember véleménye: a vízügyigaz- gatóság, illetve a folyamszabályo­zással megbízott illetékesek feltétle­nül vizsgálják meg a helyzetet, néz­zék meg, mit lehet tenni, milyen le­hetőségek vannak némi anyagi biz­tosításra, hogy mielőbb elkezdhessék a munkálatokat. Erre alapos utána- nézéssel valószínűleg találnának is lehetőséget, bár a pénznek, a bizo­nyos milliónak — millió más helye is van. Azonban... (és ez az azonban nagyon fontos dolog) ehhez a szabá­lyozási munkához jelentős segítsé­get kell nyújtaniuk a károsultaknak is; (Valószínűleg nem is zárkózná­nak el ettől a segítéstől.) Hiszen a kar elsősorban — és elég gyakran is­métlődve — minduntalan őket sújt­ja, tehát ha még a teljes összeget, egyetlen áradás okozta kár összegéi adnák oda a szabályozási munkála­tokra, akkor is tízszeresen, százszo­rosán jól járnának, mert letudnák az esetleges veszély gondját. A TERMELŐSZÖVETKEZETEK tagsága a lehető legnagyobb segítsé­get hajlandó lenne megadni, ha len­ne, aki kezdeményezne, szervezné ezt a szabályozási dolgot, hiszen a legnagyobb kár őket éri. És bizonyo­san ez lenne más károsultak, veszé­lyeztetettek véleménye is. S ha ez a helyzet, akkor nincs más teendő, mint vegye valaki kezébe ezt a dol­got! Beszéljék meg, szervezzék meg ezt a nagy és fontos munkát. Az ál­lam szakemberek irányító munká­ján, tervezésen keresztül és valószí­nűleg némi anyagi hozzájárulással is bizonyosan segít, amilyen mér­tékben csak tud. Csak legyen, aki el­kezdje. legyen, aki tovább lép a pa­naszkodásnál. a „ha” emlegetésénél. És tovább kell lépni, mert nem lehet tétlenül nézni, hogy a Boldva-völ- gyén évente milliókat visz el a víz. (B. S.) Felhívása MagyarFö’drajziTársaság tagjaihoz A Magyar Földrajzi Társaság mis­kolci osztálya felhívja tagjainak szí­ves figyelmét, hogy szeptember hó­napban, — egy évtizedes szünetelte­tés után — társaságunk központi titkársága újból megjelenteti a Föld­rajzi Zsebkönyvet, a tanárok, diákok és a földrajzi kérdések iránt érdek­lődők közkedvelt tájékoztatóját. Tagjaink, akik 1958 évre szóló tag­díjukat (évi 24 forintot) rendezték, vagy a 171.409—70-es csekkszámlán (a Magyar Földrajzi Társaság. Buda­pest, V., Nádor u. 7. sz. címére) ok­tóber 1-ig befizetik, a Földrajzi Zseb­könyvet teljesen díjtalanul, tagillet­ményként megkapják. Egyben értesítjük tagtársainkat, hogy a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a MFT miskolci osztálya és a megyei tanács közös kiadványaként augusztus végén jelenik meg a Bor­sodi Földrajzi Évkönyv, mely me­gyénk természeti szépségeit, földraj­zi érdekességeit és gazdasági életét mutatja be népszerű cikkek soroza­tában. A Borsodi Földrajzi Évkönyv a TIT megyei titkárságán (Miskolc, Széchenyi u. 16. I. em.) és a könyves­boltokban kerül árusításra. Magyar Földrajzi Társaság Ötvenmillió forint értékű áru a mi skol ci ünnepi vásáron hosszú tablón fényképek és grafi- / konok ismertetik a tízéves állami ke­reskedelem fejlődését, eredményeit. Az alkotmány törvénybeiktatásá­nak évfordulóján — az ellenforrada­lom óta először — rendezik meg a kétnapos miskolci vásárt. A Béke­téren az állami boltok és a különbö­ző szövetkezetek két kilométer hosz- szú pavilont építenek, amelyekben ötvenmillió forint értékű áru között válogathatnak a vásárlók. A vásár egyik érdekessége lesz a cipő- és a méteráru újszerű árusítása. A pavi­lonban kapható cipőkből a kirakat­ba különböző számokkal ellátott min­tákat helyeznek, s így a vásárló a már előre kiválasztott cipőt kérheti az eladótól. A méterárukat pedig úgy helyezik el, hogy a vásznak és szövetek finomságát megvizsgálhas­sák a vevők. A vásár egyik kiemelkedő esemé­nye a mezőgazdasági kiállítás és a mezőgazdasági kisgép-bemutató lesz. Emellett számos halászcsárda, tájjel­legű borkóstoló nyitja meg kapuit. A vásár bejáratánál két húsz méter Pontos időjelzés — Mennyi az idő? — A későnjövők már szállingóznak hazafelé, tehát öt perc múlva vége a munkaidőnek. TPrdekes statisztikát kaptam. Három bolt havi forgalma. Vas és műszaki szaküzlet, cipőbolt és földművesszövetkezeti vendéglő a sárospataki főtéren. HOGYAN ÉLÜNK? Egy „szürke hétköznap“ Sárospatakon A CIPŐBOLT: Csütörtökön reggel, nyitástól — délelőtt 10 óráig a bevétel meghalad­ta az ötezer forintot. Női szandált, férfi szandált és cipőket vittek érte. Azonban, annak ellenére, hogy Pa­takon más cipőbolt, vegyes üzlet is van, Kistóth Ferenc, az üzlet veze­tője zúgolódik. Kevesli a két óra for­galmát. Azt mondja, hogy piaci na­pokon — amikor a Bodrogközből, a környékbeli tanyákról sokan bemen­nek portékájukkal a városba — ennyi idő alatt ez az összeg duplá­jára emelkedik. Nem akarom elhin­ni, de könyvelési jegyzékekkel bizo­nyítja. Sőt állítja: különösen meg­növekedik majd most, cséplés után... Bár ez a jelenség máris tapasztalha­tó. Két hete, amióta általánosságban beindult a cséplés, termény értékesí­tés, napról-napra emelkedik a bolt forgalma is. Tegyük hozzá mégegy- szer: a cipőbolté is, és vele együtt valamennyi sárospataki üzleté! Más-' szóval, jelen időszakban egy nap alatt 10—12 ezer forint a napi forga­lom. Számoljunk átlagosan 300 fo­rintot. Elosztva: ez 40 pár szandál, vagy cipő — naponta! Ezekután kí­váncsi voltam egy régebbi statiszti­kára. Sajnos, nem találtunk, de em­lékezetből tudták, hogy három, négy évvel ezelőtt alig a negyede, vagy legfeljebb, vásári napokon, a fele volt..; e VAS ÉS MŰSZAKI BOLT: Egy lépésre a cipőbolt mellett, közvetlen a tőszomszédságában. Amikor itt afelől érdeklődöm, hogy mennyi mostanában a havi forgalom, Joósz György üzletvezető egy tava­lyi statisztilcát keres ki könyvei kö­zül, mert ez többet beszél. Lássuk tehát: Kerékpárból eladtak 615 darabot. Ez éppen 6 vagon! Mosógépet elad­tak 76 darabot. Többet is eladtak volna, de nem kaptak... Motorke­rékpárt eladtak 39 darabot. Zömmel falura, bodrogközi fiatalok, éltesebb emberek, szövetkezeti tagok vitték. Varrógépet eladtak 51 darabot, rá­diót 440 darabot! Ezek a jelentősebb cikkek. Az „apraját”, amely ugyan­csak százezrekre, de bátran mond­hatjuk: millióra rúg — nem 'is szá­molva. S az idén? Még csak augusztus kö­zepe felé járunk, máris elérték ezt a mennyiséget. A VENDÉGLŐ, szemben a vas- és a cipőbolttal. Inkább az elfogyasztott ételmeny- nyiségre volnák kíváncsi, hiszen a hűsítő italok fokozottabb mérvű fo­gyasztása a forró nyári napokon amúgy is fellendíti a forgalmat. így is van, mert az italfogyasztás (zöm­mel a sör) júliusban 15 ezer forint­tal volt több, mint májusban. Vi­szont sokkal nagyobb az emellzedés az ételforgalomban — éspedig a ta­valyi, júliusi átlaghoz képest, ami­kor 34.955 forint volt a bevétel — ezévben 70.506 forintot könyvelték el. Postosan a dupláját! Ebben a hónapban csütörtökig 14.700 forint volt az ételforgalom. Te­gyük hozzá ismét: Sárospatakon! — S kik járnak a szövetkezeti ven­déglőbe? r=t Természetesen van egy törzs­vendég-gárdánk — mondja Nagy László üzletvezető — hivatalnokok, bolti dolgozók, akik az üzemi ebé­det fogyasztják. De ezenkívül még nagyon sokan: munkások, kőbányá­szok, átutazók, vásározók, földmű­vesek, ismerősök és _ ismeretlenek. — Mikor van a legnagyobb forga­lom? — Leginkább vasár- és ünnepnap. Vagy, ha valamilyen rendezvény van a városban. Múltkor egy alka­lommal, amikor színészek jártak itt, azon az estén 120 adag bécsiszelet fo­gyott el — a többi között. — Milyen ételeket fogyasztanak általában? — Változatos. A legegyszerűbb és legolcsóbb menütől egészen a fatá­nyérosig — mindent o T^gy kép jut eszembe. Egy Mó- ricz Zsigmond novella. Ami­kor a nagy magyar falukutató leírja, hogy éltes paraszt állítja meg szeke­rét a kocsma előtt. Zabostarisznyát húz a lovak fejére, őmaga is leeme­li a széna közül a kendőbe kötött ebé­det, az ostort az ajtóba támasztja, szembe ül a kijárattal, hogy figyelem­mel kísérje a lovakat, s csöndesen falatozni kezd. Szalonnát, kovászos kenyeret, vöröshagymát. Nagy darab kenyér, kis falat szalonna és egy fél vöröshagyma. Azzal „bolondítja” magát. Bort vagy fröccsöt iszik hoz­zá. A legolcsóbb csigert, amit a kocsmáros amúgy is elkeresztelt... Mikor pedig ezen a szürke, egysze­rű hétköznapon erről elmélkedem, egy másik, élő kép tárul elém: fél tizenkettő. Amúgy a város csendes. A vendéglő majdnem üres. Előbb egy asszony ül be a hűvös sarokba és 'nagy adag fagylaltot kér. Négy­forintosat. Szatyor és egy kosár van nála. Vagy a piacon, vagy máshol volt. Parasztasszony Bodroghálom- ról. Próbálgatja, forgatja, két ujja közé fogja a kis ezüst kanalat és le- húnyja a szemét, amikor beveszi az ízes, hideg fagylaltot, mintha a templomban áldozna. Nemigen szo­kott hozzá az efajta etiketthez, de azért elfogy a fagylalt Meg a málna is, amit utána kér. Süteményt vagy tortafélét is vinne haza, de az most nincsen. így hát elmegy, otthagyva több, mint hat forintot. Az összeg nem sok. De lefogadom, hogy ez a parasztasszony, ha népi demokrácia nincs, soha nem fordul meg a ven­déglőben! Legalábbis azért, hogy le­üljön egy adag négyforintos fagylal­tot ezüst kehelyből, ezüst kanállal elfogyasztani! Odakint a vendéglő előtt ugyanis, majdnem szemben a sarkon, háromkerekű biciklin árulja az utcai kifutó a forintos tölcséres fagylaltot. Az nem kellett... Az ajtóban kifelémenet ismerősé­vel találkozik össze, ötven körüli, pipás emberrel. Köszönnek, az asz- szony megy, az ember leül. Sört kér, lehajtja és kocog a pohár oldalán: — Még egyet! Megkapja. Aztán: — Egy ebédet is! — Menüt vagy frissen sültet? — A menü az mi? — Ez, meg ez... — Mennyibe kerül? — Tizenegy forint... — Kevés. Hozzon egy nagy darab sülthúst. De költéret! Meg egy nagy- fröccsöt! Megkapja, fizet és elmegy. Mindez rövid idő alatt. Most lehet dél. o ff íváncsiságból bemegyek egy trafikba is. Meg a földműves­szövetkezetbe, utána Bodroghalmon és Tiszakarádon. — Milyen cigaretták fogynák? — Kossuth és sok ember szivart is visz. — Magyardohányt nem? — Nemigen. Nincs papír, meg nem is bajlódnak vele az emberek. Jobb a kész... — Más mi fogy? — Minden a világon. Ruha, cipő, cukor, szappan, minden, ami kell. S csodálkoznak kicsit, hogy miért kérdezem. — Talán ellenőr? — I-igen. .. o /Vem mondtam még ki, amit akartam. Az életszínvonal emelkedését, alakulását kerestem. Arra voltam kíváncsi, tulajdonképp pen hogyan élünk? Mert az ember hajlamos arra, hogy helyzete javuld* sávál elfeledje: voltak évek az életép ben, amikor újságpapírba csavarta a kapadohányt, amikor a tölcséres fagylaltért is sajtálta a pénzt, mert ezer helye volt, amikor vöröshagy­mával és csiger borral bolondította a szája ízét. Amikor — mert innen indultunk el, hát térjünk is ide visz* sza: — a sárospataki cipőbolt ezek•* tői az emberektől ugyan bezárhatta volna az ajtaját, mert a szandál úri flanc volt... Az a hat vagon kerék­pár eladdig tálán együttvéve sem volt meg az egész Bodrogközben, és a mosógép és a rádió és a villanybop rotva és a zománcozott fürdőkád... — akaratlanul is elmosolyodik az ember. Hát így élünk mi most, 1958 ®u- gusztusában! ÓNODVARI MIKLÓS

Next

/
Oldalképek
Tartalom