Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-09 / 187. szám

Szontet, 1958. augusztus 9. CSZAKMAGTARORSZÄG 5 FILMHÍREK A NAGYVIl4gBÓL A Len film Stúdió »A városban ki­nyúlnak a fények« címmel új játék­filmet készített. Thomas Mann kívánsága volt, hogy a két német állam koproduk­ciójában vigyék filmre a »Budden­brook ház« című regényét. A göttin- geni filmgyártó társaság igazgatója azonban közölte a DEFA filmgyár­ral, hogy »rajtuk kívül álló okokból« nem működhetnek együtt a film el­készítésében a keletnémet filmgyár­tókkal. így a koprodukciós film egyelőre nem valósul meg. * Yvés Ciampi új. készülő filmjének címe »Megindul a szél«, főszereplői Curd Jürgens és Mylene Demongeot. * Emst Neubach nyugatnémet film- producer »Egy dal meghódítja a vi­lágot« címmel életrajzfilmet készít Joseph Schmiedtről. a harmincas években híressé vált osztrák énekes­ről. * »A 13-as számú kedvenc« új bol­gár film egy ikerpárról szól: az egyik Várna kedvenc labdarúgója, a másik az egyetemről rossz magavisel t3 miatt kizárt diák. Cousteau professzor, a híres mély­tengeri kutató, aki világsikert ara­tott A csend világa című filmjével, új rövidfilmet készít. »A kínai ha­lacska« »hőse« egy aranyhal és egy vietnami fiúcska. A film felvétel- vezetője Edmond Sechan. aki a díj­nyertes Piros léggömb című francia rövidfilmet fényképezte.-ooo­Angol építész elismerő nyilatkozata a szovjet lakásépítkezésekről Frederick Osborne, ango-1 építész- mérnök, az angol városépítészeti szakemberek vezetőjeként három he­tet töltött a Szovjetunió Miniszter­tanácsa mellett- működő állami épí­tésügyi bizottság vendégeként a Szovjetunióban. Az angol építész nemrégiben tar­tott sajtókonferenciáján elmondta, hogy az angol szakemberek azért utaztak a Szovjetunióba, hogy meg­ismerkedjenek a városépítészet és várostervezés ottani módszereivel. Osborne elismerőleg szólt az oro­szok vendégszeretetéről. Közölte, hogy a küldöttség Moszkvában, Le- ningrádban, Kievben. Szocsrban, Sztálingrádban és más szovjet város­ban járt. A Szovjetunióban folyó lakóhá^építkezés méretei lenyügözőek — mondotta az angol építész és hozzátette, hogy az elmúlt év alatt jelentősen növekedett az egy lakosra eső látóterűiét, bár — annak ellenére, hogy a Szovjetunióban már nagy eredményeket értek el a lakásépít­kezésben — még sok a tennivaló. Az építész ezután részletesen fog­lalkozott a szovjet városok építésé­nek és tervezésének módszereivel és hangsúlyozta, hogy az oroszok igen komoly sikereket értek el az előre­gyártott elemekből történő építkezés­ben. Elmondta, hogy a Szovjetunióban, a nagyobb ipari központok körül úgynevezett elővárosokat építenek. Különösen dícsérőleg emlékezett meg az új podmoszkovjei Cseren us­lakbér a Szovjetunióban »például Angliához arányítva« rendkívül ala­csony. > Több bíráló megjegyzést tett többek között az épületek belső és külső kivitelezésére vonatkozólag. Végül annak a reményének adott kifejezést, hogy továbbra is bővül­nek a kapcsolatok az angol és a szov­jet várostervezők és építők között. Szokatlan „demokrácia" A hollandiai Naarden városka egyik iskolájában három tanító pá­lyázott meg egy megüresedett állást. A három pályázónak egymás után, ugyanabban az osztályban kellett próbatanítással bebizonyítania pe­dagógus-képességeit. Mivel mindhá­rom jelentkező egyformán megfelelt, az iskola igazgatója úgy döntött, hogy a három közül az osztály növendékei válasszák ki titkos szavazással leen­dő tanítójukat.-----------o ——— A utóvtesga és hanglemezt Famciaországban hanglemezről te készülhetnek a jövendő autóvezetők a gépkocsivezetői vizsgára, úgy. aho­gyan nyelveket is tanulhatunk hang­lemezről. Az autóvezető-tanfolyam lemezei ismertetik az autóvezetéshez szüksé­ges technikai tudnivalókat, a közle­kedési szabályokat, továbbá a vizsga- kérdéseket. — Az Áramszolgáltató Vállalat ér­tesíti újdiósgyőri fogyasztóit, hogy karbantartási munkálatok végzése miatt*augusztus 10-én, vasárnap reg­gel 5 órától 16 óráig az áramszolgál­tatást szüneteltetni fogja Ujdiós- győrben, a Zalka Máté utcától Diós­győr irányában a Kender-földig.-ooo­Számvetés egy kirakat előtt Még süvölvény gyerek voltam, amikor már ott álldogáltam a köny­vesbolt nagy üvegablakai előtt és vágyakozva kukucskáltam a leg­újabban megjelent könyvekre: Ka­rinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, vagy József Attila egy-egy kötetére. Már negyven éve ennek és én még mindig naponta ácsorgók egy kicsit az utamba kerülő könyvesbolt kira­katai előtt. Munkába menet, munká­ból jövet, mindig szentelek egy kis időt ennek a szenvedélyemnek és örömmel látom, hogy a kaleidoszkóp- szerűen egyre változó könyvkiraka- tokban a szinte számtalan újdonság között újra meg újra feltűnnek régi kedves íróim, költőim, újabb és újabb kiadásban megjelent kötetei. Végigsímogatom tekintetemmel a régi és még régebbi kedves ismerő­söket és kíváncsian nézegetem a még ismeretlen új írók új könyveit. Gyors számvetést végzek magam­ban; ennyi meg ennyi kell a háztar­tásra, ennyi a gyereknek új cipőre, a feleségemnek is megígértem azt a pullóvert, tehát még marad ennyi ka-kerúletröl. Megjegyezte, hogy a I meg ennyi. Fizetés napján tehát is­mét gyarapítóm könyvtáramat hét- három új kötettel. Mondom, így megy ez már negy­ven éve. De egy dolog mégis megvál­tozott. Az utóbbi esztendők alatt egyre többen ácsorgunk és számol­gatunk magunkban a könyves kira­katok előtt. Érdekes megfigyelést is tettem, amit most tisztelettel köz­lök az olvasóval. Nemcsak az történt, hogy többen ácsorgunk a kirakatok előtt és válogatunk a könyvesboltok­ban. A kirakatok elolt és a boltban — új arcokkal találkoztam. Munká­sok, munkásnők, itt-ott vidékről jött, napégette arcú parasztemberek az új látogatók. Otthonosan mozognak a könyvesboltban, lapozgatnak a köny­vekben, kérdéseket tesznek fel, sőt néha. vitába te szállnak a bolti el­adókkal. Ilyenkor én a »régi« könyv­barát örömmel nézem az »újakat« és így morfondírozok: milyen kár, hogy az elmúlt években lejárattak egy- egy nagyon te aktuális szót, például ezt: kultúrforradalom, Sz. L. SZERZŐK - MŰVEIKRŐL Nagyon szeretem a vietnami embereket... Gyáros Erzsébet: Dél országa indultam útnak. Látszólag oly kevés, valójában mégis olyan sok volt ez a tudás. Tudtam, hogy Vietnam francia gyarmat volt, s hogy a. viet­nami nép hősiesen harcolt az idegen betolakodók ellen. Először a távoli kis ország szenvedéseiről, sebeiről és könnyeiről hallottam, anélkül, hogy ismertem volna az örömeiket, a mo­solyukat és békés hétköznapjaikat. Könnyű volt leírni a természet va­rázslatos szépségeit. Könnyű volt a letagadhatatlan tények alapján fel­vázolni a hosszú és kemény küzdel­met, amelynek során Vietnam tün­döklő remény csillaga lett mindén, a gyarmati elnyomás ellen harcoló nemzetnek. Könnyű volt ecsetelni a felszabadultság mámorát, a napról napra megújuló, szakadatlan harcot az ország újraegyesítéséért, a béké­ért. a boldog jövőért. De milyen nehéznek, majdnem le­hetetlennek tűnt leírni és néhány könyvoldalon felvillantani egy csak­nem ismeretlen ázsiai ország sajátos életformáját, a keleti ember titokza­tosnak vélt lelkét, érzéseit és gondo­latait. S ha többé-kevésbé sikeresen old­hattam meg e kényes, bonyolult fel­adatot, azért drága vietnami barátai­mat illeti hála és köszönet, akik em­berek tudtak maradni az embertelen­ség hirdetőivel szemben, akik derűs mosollyal oszlatták el a hazájuk fölött gomolygó, mesterségesen sűrí­tett homályt. Nagyon szeretem a vietnami em­bereket, s nincs hőbb kívánságom, mint hogy mások te úgy szeressék őket, mint én. E könyv minden be­tűje legyen egy-egy erős láncszem, amely örök időkre összekapcsolja a vietnami és a magyar szíveket. A llítólag azok az emberek írnak ^ jó könyvet, akiknek gondola­tai önkéntelenül formálódnak könyv­vé. Ennek az aforizmának alapján a »Dél országa« a jó könyvek közé tartozik. Amikor Vietnamba kerül­tem, eszem ágában sem volt írásban megörökíteni élményeimet. Később akaratlanul rögzítettem papírra mindazt, amit Távol-Keleten átéltem, főleg azért, hogy a magam számára tartósítsam az emlékeket. Talán ez az oka. hogy a »Dél or­szága« nem riportkönyv, nem útle­írás, nem kalandregény, hanem vala­mi egészen más, nehezen meghatá­rozható műfajú írás. amelyből még a kötelező tárgyilagosság is hiányzik. Nem, egy csöppet sem tudtam tár­gyilagos szemlélő lenni, mert Viet­nam oly elfogulatlanul, készséggel tárta fei előttem szelíd szépségeit, meleg színeit, tündéri tájait, mintha ott születtem volna. Rendkívül hiányos ismeretekkel-ooo­A Szovjet Tudományos akadémia botanikus kertje A Szovjet Tudományos Akadémia hatalmas botanikus kertjét Moszkva egyik peremvárosában találjuk. Ez a kert a prágainál százszor, az edin- bourghinál tízszer és a bécsinél pe­dig ötször nagyobb. Körülbelül há­rom és félszerese a newyorkinak. Moszkva tudományos növénylabo­ratóriuma mintegy 3,600.000 négyzet- méternyi területet foglal el. Évszá­zados tölgyfák koronája áthatolha­tatlan zöld kupolát borit a kertre. Ahogy tovább megyünk, karcsú nyír­fákkal, majd alacsonynövésű cser­jékkel, s bokrokkal találkozunk. A kert belsejében egy napsütötte he­lyen dúsan zölddel a tropikus és szubtrópikus növényzet. Moszkva ege alatt nőnek itt az indiai és ceyloni Hat hónap telt el annak a rende­letnek érvénybelépése óta, amely a műsoros estek rendezését, hívatásos művészeknek műsoros esteken való alkalmaztatását szabályozta. A kö­zelmúltban foglalkoztunk a rendelet­nek azon félreérthető, illetve a gya­korlati életben gyengének bizonyult pontjaival, amelyek — kivételek nyújtásával — a kultúrálls élet je­lentős részét kivonják egy-egy város, vagy megye életét irányítani hivatott helyi tanács hatásköre alól. Ilyen kivétel a vendéglátóipar egész terü­lete is. mert a rendelet kereken ki­mondja, hogy a vendéglátóipar által szervezett kulturális megnyilvánulá­sokra a rendeletben írtak nem vo­natkoznak. Mintegy tíz nappal ezelőtt egy Ol­vasónk írását közöltük,’ aki az egyik vendéglátóipari üzemben foglalkoz­tatott zenekar kultúrálatlan magatar­tását tette szóvá. Tekintettel arra, hogy a vendéglátóiparon belül folyo „kulturális“ tevékenységgel kapcsolatban több helyről érkezett panasz, érdemes megvizsgálnunk, hogy ez a tevékenység mennyiben kulturális, milyen célt szolgál és mit nyújt hall­gatóinak. Az elmúlt napokban a városi ta­nács művelődésügyi osztálya zenei előadójával és a Szerzői Jogvédő Iroda helyi megbízottjával végigjár­tunk néhány miskolci zenés, szóra­koztató vendéglátóipari üzemet. Kőr­útunkat az Avas Szálló presszójában kezdtük, ahol egy szál zongorista ügyködött. A zongorista játékát mű­vészi szempontból elbírálni rend­kívül nehéz, mivel az eszpresszó za­jában alig hallható és zenei műélve­zet nyújtása helyett inkább csak a hang-káosz fokozásához járul hozzá. Műsorán a legvegyesebb számok sze­repeltek, többször fölcsendültek — amennyire a zajban kivehető volt — a »Csárdáskirálynő« motivuvud. Az Avas Szálló kerthelyisége két­pálmafák, a tövises mexikói agavek, s kissé távolabb a japán szigeteken ismert aranylevelű cserjék. Mintha bronzból metszették volna, úgy csil­log a napon az olasz és afrikai nemes babér levele. Nagyon érdekes a régi tűlevelű fák kollekciója, ahol megtalálhatjuk a ma már kihalt raucariát (szoba­fenyőt), amely többmillió évvel ez­előtt a Devoh-kor egyik fenyőfajtája volt. Valamikor óriási területet bo­rítottak ezek a fák, de ma már csak 1—2 példány maradt belőlük Brazí­liában és Chilében. Itt említhetjük meg az ausztrál fát is, mint ritkasá­got. továbbá az úgynevezett vas fát, melynek tömörsége és szilárdsága a vashoz hasonló. módon állítja össze a műsorát egy- egy zenekar. Rendkívül sok a nyu­gati táncdalegyveleg, amelyeket a zenekarok — nemegyszer — saját elképzeléseik szerint átformálm mu­tatnak be a közönségnek, sűrűn tar­kítva azt művészietlen kiáltozások­kal, hangulatfokozó tapsokkal és fő-1 leg pedig énekművészetben járatlan zenészek időnkénti közbe-közbeének- lésével. Hiba van a vendéglátóipari zenekarok művészi színvonalának Jobb híján több esetben foglalkoztat* nak olyan zenészeket is, akiknek mi« nősítése a B-kategórián alul vám működési engedélyük csak egyes alkalmakra szól és zenekari munká- jukat másod- vagy harmadállásban látják csak el. A műsorok összeállí­tásánál is látszólag elsődleges — a művészi érték rovására — azoknak közönségcsalogató értéke. Mindezek a körülmények, különö­sen pedig az, hogy a vendéglátóipa­ron belül naponta ezrek és ezrek ismerkednek a zenével és a kultúra egy-két más területével, indokolttá teszik a vendéglátóiparon belül folyó kultúrálls tevékenység je* lentős minőségi javítását és e célból az illetékes államhatalmi szerveknek hathatósabb irányítási és ellenőrzési jogkör biztosítását. A fentebbiekbe* csak egy-két példát említettünk él a példák között olyanok te szerepel­nek. amelyekre megállapításaink nem vonatkozhatnak teljes egészér ben (például a Marcelle Martiniqua —Pászfi Tibor—Murányi Lili műsorJ* de — sajnos — mind városi, mind pedig megyei viszonylatban a gyen-* gébb, igénytelenebb, művészletlenebb műsorok jellemzők a vendéglátóipart kultúr ális tevékenységre, — Ezekre a jelenségekre hathatósabban kell felfigyelni, — elsősorban a vendég­látóipart irányító szerveknek, de fel« tétlen feladatát kell, hogy képezze az állami kulturális igazgatásnak H> BENEDEK MIKLÓS Műsor, zene, szeszfogyasztás... Nyáresti körséta zenés szórakozóhelyeken harminc év előtti táncosok nem is­mertek volna rá, mert koreográfiája rendkívül egyéni és meghökkentő volt, bár sok motívumot véltünk fel­fedezni benne, amelyek veszedelmes rokonságot mutattak a »Bajadér« című operett shimmy-táncbetétjének egyes motívumaival. Ennyi talán elég is a műsorokról. Az éjszakai szellő az Avasról is zene­foszlányokat sodort a város felé. kö­zöttük bőven olyan muzsikáét is, amelyet már nem lehet a művésziség mércéjének legalsóbb fokával s-rn mérni. A néhány vendéglátóipari üzem­ben tett látogatás, valamint a zenés, műsoros vendéglőkben tett korábbi látogatások arról győztek meg, hogy helytelen éppen a vendéglátóipart kivonni az államhatalmi szervek kul­turális irányító és ellenőrző tevé­kenysége alól. A látott produkciók zömmel azt a föltevést bizonygatják, hogy a vendéglátóiparon belül folyó kulturális tevékenység nem elsősor­ban a közönség szórakoztatását, mű­vészi ízlésének csiszolását, igé-nyci­nek fokozását szolgálja, hanem első­sorban gazdasági célokat, A látott, illetve hallott produkciókon nem lát­szik meg. hogy azok a közönség elé bocsátásuk előtt — művészeti szempontból valamilyen erősebb szű­résen estek volna át Kultúrpolitikai törekvéseknek pedig a nyomait sem lehet fölfedezni. Általában hódít a jazz, terjed mint a járvány, a népi zenekarok is inkább tánc­muzsikát, jazzt játszanak (sokszor nagyon szánalmasan) és hova-tovább nem a művészeti produkció irányítja a közönség érdeklődését, hanem for­dítva és éppen a legigénvtelenebb, vagy legelferdültebb igényű közön­ségcsoportok ízlésének megfelelő tató műsort a tánczene szüneteiben. Nagy kár, hogy a zenekar nem gya­korolt össze kellően a néger énekes­nővel, s így egyes számainak kísé­rete jóformán csak arumbatök rázá­sának és a dobok ütögetésének szá­nalmat keltő produkciójából állott. A zenekar táncmuzsikája a vendéglátó­iparban megszokott tánczene-szinten mozgott. Kőrútunk utolsó állomása a Pálma-bár volt. Az inkább sötét, mint hangulat- világításos helyiségben háromtagú tánczenekar játszotta a legvegyesebb táncszámokat, jobb ügyhöz méltó buzgalommal és nem túlzott művé­sziességgel. Vegyes műsorukra jel­lemző, hogy többször szerepelt benne a harminc év előtti »Meseautó« című film muzsikája is és a zenekar egyik tagja rendületlenül énekelte a három négyzetméternyi táncpar- ketten í<avargo ember gomolyognak, hogy miként repülünk a színezűst erdők során és milyen boldogság vár majd reánk. A tánczene-számok szü­netében föllépett egy énekesnő, meg­lehetősen vegyes és gyenge művészi értékű műsorral és két ízben is a parkettra lépett egy táncosnő, hogy a vendégeket táncával szórakoztassa. Első tánca egy nagyon gyengén sike­rült spanyol tánc volt, hosszú, piros ruhával, csörgő-döbbal. ahogy az illik. Második száma előtt a mikro­fonhoz lépett és bejelentette, hogy bemutatja, miként táncoltak harminc évvel ezelőtt. Ennek ürügyén bele­énekelte a mikrofonba a »Jaj, de csúszik ez a banánhéj...« kezdetű zenei »alkotást-», majd, amikor el­unta, a parkettra lépett és arasznyi háncs-szoknyában és csöppnyi, flitte- res melltartóban váltotta be a régi tánc bemutatására vonatkozó ígére­tét. Nagy a valószínűsége, hogy a harmad részben üres volt látogatá­sunkkor. A kevés söröző vendégnek nagy buzgalommal rázták a rumba- tököt és rikoltozott a szakszofon. A Béke Étterembe jóformán be sem kellett mennünk. Már az utcára elénk úszott a »Csárdáskirálynő«- beli »Emlékszel még, jut még eszed­be a múltunk? ..majd mire be­értünk, a zenekar már a »Hej cica, eszem azt a csöpp kis szád...« kez­detű, ugyancsak »Csárdáskirálynő«- beli betétnél tartott. Megjegyzendő, hogy a zenekar négy főből álló népi zenekar volt. A Belvárosi Sörkertben a katowicei lengyel zenekar tagjai ja2zosított magyar nótákkal szóra­koztatták az egybegyűlteket, majd átcsaptak a tánczenébe, megfelelő tapsokkal és a zenészek közbekur- jantásaival tarkítva. Ez a zenekar egyébként egyes számokban — a mű­faj lehetőségein belüli — igen magas fokot nyújtotta. A Hági Étterem népi zenekara rendkívül vegyes műsorral szórakoztatta közönségét, fellelhető volt benne a magyarnótáktól az ope­rett-betéteken át a jazz-számokig minden. A Belvárosi Étteremben hangulatos népi zenét szolgáltatott a zenekar. A Szinva Sörkertből üvölt­őé törtek az összes világtájak és a környező lakások ablakai felé a vad jazz-számok, a Népkerti Vigadóban pedig a zenekar nagy hangerővel és különféle gimnasztikái mutatványok­kal igyekezett a közönségben a jazz- számok hatását fokozni. A diósgyőrvasgyári Nagyvendéglő­ben, illetve annak zárt helyiségében, végre azt hallottuk, amit vártunk. Népi zenekar húzta a talpalávaló- kat, — a maga nemében nagyon jól Ugyanennek az üzemnek a kerthelyi­ségében műsoros-estet találtunk, amelyen Marcelle Martinique, ismert néger énekesnő. Pásztl Tib^r opera­énekes és Murányi Lili budapesti konferenszié adtak kedves, szórakoz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom