Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-09 / 187. szám

Combat, 1958. augusztus 9. eszakmagyarorszAg A tavalyihoz képest megkétszerezik a hajlított bányatámok gyártását Diósgyőrött A Lenin Kohászati Művekben ta­valy kezdték meg a hajlított bánya- támacélok gyártását. A biztonságos bánya szkod ást nagymértékben elő­segítő és a fát helyettesítő bánya- támacélok iránt szinte állandóan fo­kozódik a kereslet, ezért a diósgyőri kohászat bányatámkészítő üzemét ezévben több hajlítógéppel látták el. így az idén már az első félévben mintegy ötezer tonnával több bánya- támot készítettek, mint tavaly egész évben. Az év második felében még több mint harmincötezer tonna hajlí­tott bányatám legyártása szerepel a programban, ami azt jelenti, hogy az idén a tavalyi mennyiségnek több mint a kétszerese készül a gyárban. A bányatámacélok tekintélyes ré­szét Csehszlovákia részére készítik, ahonnan azok gyártásához alap­anyagot, bugát kapunk, de jelentős mennyiség marad a hazai szükség­letre is. Ifjúsági üzem alakult Borsodnádasdon A Borsodnádasdi Lemezgyár ónozó üzeme újra ifjúsági üzemmé alakult. Az ifjúsági üzem Ságvári Endre ne­vét veszi fel és a névadó ünnepség megtartását augusztus 20-ra tervezik a fiatalok. Az üzem fiataljai minősé­gi munkaversenyt szerveznek, hogy eredményekkel is bizonyítsák, mél­tóak mártírhalált halt névadójukhoz. Készülődés az útra fiz eddiginél nagyobb szilárdságú bányaidonpő gyártását kezdik meg Miskoton A Miskolci Cemetipari Vállalatnál ez év első felében a vágatok falazá­sához csaknem ezernégyszáz tonna úgynevezett bányaidomkövet készí­tettek. Az igényeknek megfelelően a vállalatnál az eddiginél jóval na­gyobb szilárdságú és más méretű bányafalazókő előállítására folytat­tak kísérleteket. A kísérletek siker­rel jártak és ennek alapján az új, tartósább falazóanyagból több ezer tonna gyártását kezdik meg még eb­ben a negyedévben. Ugyancsak gyártják majd a nagy nyomásnak ellenálló falazókockákat, vagyis betontéglákat is*-----------0O0----------­— Ismeretlen ok következtében kigyulladt Prokop Lajos Forró köz­ségi lakos háza. önkéntes tűzbiztosí­tás i kötvénye alapján az Állami Biz­tosító kárbecslője 17.740 forint kár­térítést állapított meg. A tűzeset után a környéken — okulva a más kárán — számosán kötöttek önkén­tes tűzbiztosítást. Hatvannyolc tonna alapanyag megtakarítás A Borsodnádasdi Lemezgyár hen­gerészei az első félév eredményeit konferencián vitatták meg, ahol el­határozták, hogy a minőséget tovább javítják, az anyaggal fokozottan ta­karékoskodnak. A konferencia vitája, határozatai kedvezően hatottak az anyagtakarékossági versenyre, mert júliusban — az első félévi eredmény­hez képest — egy tonnna finomle­mezhez további hét kilogrammal ke­vesebb alapanyagot használták fel Ez üzemi viszonylatban 68 tonna alapanyag megtakarítást jelent, ami­nek csaknem 80.000 forint a pénz­értéke. Az üzem minden hengerészbrigád­ja jól dolgozott, de a legjobb ered­ményt Magyar Barna brigádja érte el, amely 12 tonna anyaggal használt kevesebbet és így csaknem 14.000 fo­rintot takarított meg. A négyezredik szivattyú és a háromszázadik emelőtargonca készült el az idén Diósgyőrött A Diósgyőri Könnyűgépgyárban évek óta gyártják — nagyobbrészt exportra — a háztartásokban, mező- gazdaságban használatos különféle fajtájú elektromos meghajtású szi­vattyúkat. A percenként 5—150 lite­res teljesítményű szivattyúkból a na­pokban már a négyezredik készült el az idén. A gyár másik igen jól bevált ex­port gyártmányából, a két tonna hasznos terhet egy perc alatt három méter magasra emelő targoncából ebben az évben háromszázat készí­-ooo­Xrányított rótt a olással az acélnál jóval keményebb kőzetet karántoltak át Mád kornyékén . Tokajhegyaljának már nemcsak vi­lághírű borát, de ásványi kincseit is szívesen vásárolják a külföldi orszá­gokban. A hazai és külföldi igények kielégítésére az idén nagyarányú ku­tatásokat kezdtek új bentonit és kao­lin telepek feltárására. A Miskolci Mélyfúró Vállalat dolgozói Mád köz­ség környékén két furóberendezéssel tíz lyukat mélyítenek. A munkákat már megkezdték és az első két fúrásnál 100—150 mé­ter mélységben, megfelelő minő­ségű bentonítot találtak. A vállalat dolgozói az elmúlt hó­napokban Mád és Ond községek kö­zött kezdték meg a harmadik lyuk fúrását- Tizenöt méter mélységben az acélnál jóval keményebb kvarcit ré­tegbe ütköztek, amely teljesen meg­bénította a további előrehaladást. A dolgozók az országban eddig hasz­nált, különböző keménységű — fém- lapkás fúrófejekkel kísérleteztek, hogy a kemény kőzetet átharántol- ják. Csaknem egy hónapos erőfeszí­tésük azonban eredménytelen maradt. Az új szerszámokkal egy ~ centimétert sem tudtak előre­haladni s úgy nézett ki, hogy ezen a terü­leten abba kell hagyni a már meg­kezdett kutatás. A geológusok azonban — mivel a kvarcit alatt ki­váló minőségű bentonitra számítanak — ragaszkodtak a további munkák­hoz. A vállalat előtt két lehetőség állt. Vagy az igen drága gyémántkoroná­val fúrják át a kőzetet, vagy pedig az olcsóbb, dé veszélyesebb megoldást; a robbantást válasszák. A robbantás mellett döntöttek. Az új eljárást, — amilyet hazánkban még nem igen használtak — dr. Kassai Ferenc, az Országos Földtani Igazgatóság főmér­nöke dolgozta ki — és az nagyszerűen bevált. A negyven centiméter vastag ke­mény réteget irányított, lefelé ható robbantással törték át és ma már a mélyfúrók tovább vé­gezhetik munkájukat. tettek. Az eddigi villamos erővel működő targoncák mellett a második félévben megkezdik a motoros meg­hajtásnak készítését is. —----- oOo........ ­A hároméves tervben társadalmi összefogással nyolc új ivodát építenek Borsod megyében A Borsod megyei tanács megala­kulása óta nagy gondot fordít arra, hogy míg a szülők dolgoznak, gyer­mekeik jól felszerelt óvodákban tölt­hessék idejüket. Ebben az évben is három új óvoda készül el. így az ózd- bolyoki új lakótelepen, Felsőzsolca és Kenézlő községben egyenkint 50 férőhelyes ovodák nyitják meg ka­puikat. Emellett a hároméves terv­ben a községfejlesztési alap felhasz­nálásával és társadalmi munkával még nyolc új ovodát építenek — amelyekbe 240 gyermeket helyezhet­nek ei- Ezzel Borsod megyében 1960-ra az ovodák száma eléri a 125-öt. Még néhány perc és megtelik a 376-os mozdony kazánja vízzel s ntrakel, hogy az északi vonalak személyvona tait célállomásukra vigye. Foto: Martinecz György? Uj rendszerű istállók — magasabb tej hozam Még az idén több állami gazdaság­ban bevezetik a Német Demokratikus Köztársaságban jól bevált szabadtar- tásos szarvasmarha istállókat. Az újrendszerű istállóban a jószágok nincsenek megkötve, alattuk mély­alom van és az istálló egyik oldala teljesen nyitott. A nagyobb tejho­zam elérését nemcsak önitató be­rendezés szolgálja, hanem a tehenek önetetőből fogyaszthatják a silót és a szénát is. A fejőházhoz korlátrend­szer vezet, amelyen át a tehenek egymás után mennek a géphez. Mint az emberi testet az erek, úgy szövik át or­szágunk tájait az acélsín- párok; s mint az erekben a vér, az acélsíneken zaka­tolva rohan a vonat: embe­reket szállít munkába, szeretteikhez, pihenésre. Hogy hány különféle jellemű, igaz és rossz szán­dékú ember utazik egyszerre a vonaton? Ki tudja. Ta­lán senki. Nem, valakinek ismerni kell az utast! Az utasban a jó, vagy rossz embert. S ez a valaki, a ka­lauz. Hosszú száz kilométerekre kíséri útjára az acélpa­ripát. Gondos vigyázója, a szabályok betartója s a me­netdíjak ellenőre a jegykezelő. Sokszor észre sem vesz- szük ezeket az embereket. Belépnek a kocsiba, s sze­rényen, de határozottan szólnak: — Szabad lesz a kezeletlen menetjegyeket?! — kéri a jegyet. Gondosan megvizsgálja érvényes-e, s miután „pisztolya” csattan egyet, megköszöni az utasnak, hogy átengedte kezelésre a jegyét — és továbbmegy, öreg néniket, kisgyermekes anyákat segít le, vagy fel a vo­natra. Nem vár érte köszönetét. S mi, utasok, ezt ter­mészetesnek vesszük: kötelessége, hisz* kalauz. A miskolc—bánréve—ózdi vonalon ismerkedtem meg Rudolf László jegykezelővel. Csendes, ud­varias ember. Lassan 15 éve, hogy a MÁV szolgálatá­ban jegykezelőként dolgozik, öt éve, hogy Bihari Sán­dor szerelvény vezetőhöz tartozik. Az ő elbeszéléséből tudtam meg, hogy a jegykezelő szakma az egyik leg­érdekesebb és legszebb foglalkozás. A változó tájak szépsége mellett, elsőnek az emberi jellemek külön­bözőségeinek széles skáláját ismeri meg a kalauz szol­gálata során. — Az emberek? — kutat emlékezetében Rudolf László. — Érdekesek. De még érdekesebbek, ha utaz­nak. Mi. kalauzok, két kategóriába soroljuk őket. A fi­zetőre és a potyázóra. Én például, ha ránézek az*utas arcára — s ezzel így van minden kollegám —, megál­lapítom, hogy váltott-e jegyet, vagy sem. — A kategóriákon belül aztán érdekes típusok van­nak. A kártyázóknál és a divathölgyeknél hosszú per­ceket kell várnom, amíg hajlandók kezelésre átnyújh SZAKMÁK BIRODALMÁBAN: A JEGYKEZELŐ Gépek, alkatrészek kiállításán A gépkocsi egyiike az ember leg- remekebb alkotásainak. Erre gondol a látogató, amikor belép a nemrégi­ben megnyílt autóközlekedési újító kiállításra. Jobbról-balról kiállított alkatrészek, szerszámok; szinte is­meretlen világban érzi magát az em- . bér. Gépidomok, kerekek és isme- rétién tárgyak sokaságát tárja a ki- _ állítás az érdeklődők elé. Ha közelebbről szemléljük az al­katrészeket és elolvassuk a hozzájuk tartozó magyarázó szövegeket, az „is­meretlen világ” kitárja a látogató előtt minden titkát, s elébünk vará- |( zsolja képzeletben az ember nélkü­lözhetetlen segítőtársát, a gépkocsit. El sem tudnánk képzelni életün- - két, jövőnket — a XX. század nagy 1} vívmánya — a modem gépkocsi nél- 1 kiil. Az országot keresztül-kasul át- . szelő országutakat és a városok ut- 9 cáit osztatlanul uralják a szebbnél . szebb személykocsik, autóbuszok, a t teherforgalom gyors lebonyolítói, a ) kis és nagy gépjárművek. . Néhány évtizeddel ezelőtt, az ak- . kor gyártott járműveket, csodálko- . zással vették körül az emberek. Ma I természetesnek vesszük a megújho- . dó gépkocsik sokaságát. A kerekek . forognak, az emberek gondolkod- i nak. 1 Az új gépkocsik tartósabbak, erősebbek, szebbek és gyorsabbak, ■ mint elődeik. Nem múlik el nap anélkül, hogy az autóközlekedés szakemberei — még a modem gép­• kocsikon is — ne változtatnának . meg valamit, hogy ez a remek alko­tás még közelebb kerüljön az em­berhez. Erről győzi meg a látogatót : a miskolci kiállítás is. Szűkebb hazánkban. Borsodban és ■ környékén igen sok a gépkocsi. Az L itteni teher- és személyforgalmat kö­zel tíz autóközlekedési vállalat bo­nyolítja le. A kiállítás az itt dolgozó ■ szakemberek ötleteit, újításait mu- ; tatja be. A Közlekedési és Szállítási i Dolgozók Szakszervezetének Területi Bizottsága és a Közlekedési és Pos­taügyi Minisztérium Autóközlekedé­si Igazgatósága kilenc miskolci, illet­ve borsodi, nógrádi és Heves megyei autóközlekedési vállalatnak közel 300 ' modell bemutatását tette lehetővé fezen a kiállításon, f Általános vélemény, hogy f a kiállítás rendezői f kiválóan oldották meg \ feladatukat. f A gondos válogatás, elrendezés, a f tárgyak és virágok szabályos válta­kozása szinte nagyobb érdeklődésre f csábítja a látogatót. A műhelyekben, f vagy raktárakban egyébként „unal- r masnak” mutatkozó alkatrészek itt f érdekes munkadarabokká váltak, r A bejárattól jobbra nagy vasalkat- f részt, úgynevezett hátsóhíd-tokot lát- r hatunk. Az újítás a laikus előtt nehe- Fzen ismerhető fel rajta, de a szak- r emberek értékelni tudják az újító , r találmányát. r — Eddig a csomkrész a hídtokhoz i [volt hegesztve — mutat az alkatrész r végéhez kísérőnk, Madácsi Béla. — . [Ez a mód gyengének bizonyult és a [csonkrész gyakran letört. Az újító 1 [most egy csaprésszel meghosszabbí- ' [tóttá a csonkrészt és ezzel a hegesz- ’ [test tehermentesítette. Üzembehelye- 1 [zése óta törés még nem mutatkozott. ] [ (Újítója — mint később megtudtuk — í [kísérőnk volt.) A felsőbb szervek ja­vaslatára tervbevették, hogy gyártá­I TIT.H * A TIT és az IBUSZ augusztus 10-én { ‘ autóbuszkirándulást rendez a Hórvölgybe. ] ) Útirány: Miskolc — Mezőkövesd — Bo- < kgács — Cserépfalu - Hórvölgy — Odor- 1 [vár — Répáshuta — Bükkszentkereszt — « [Hollóstető — Lillafüred — Miskolc. A ki- f rándulás keretében Frisnyák Sándor „A t ) Bükk-hegység földrajzi érdekességei”, 1 | dr. Csorba Zoltán „A Bükk-vidék törté- S .nelmi emlékei” címmel tart előadást. S ‘ A TIT és a Lenin Kohászati Művek au- í sát, az újító ötlete szerint, megkez­dik. A XVI. számú Autójavító Válla­lat másik érdekes újítását Magyar Ernő és Vincze Ignác gépészmérnö­kök nyújtották be. Újításuk lénye­ge: a sebességváltóházban az úgynevezett hátramenet fogaskereket eredeti helyéről előretolták, így az előremenetnól kiiktatták a kapcsolatból. A kerék ugyanis eddig feleslegesen forgott előre és a nagy fordulatszám következtében fele annyi idő alatt elkopott, más eset­ben pedig a sebességváltóház törését okozta. Az újítás napjainkban a cse­peli autógyárban van, ahol a soro­zatgyártásnál használják majd feL ötletes újításnak tartjuk Lenkei István, gyöngyösi újító javaslatát is, aki újrendszerű porlasztókészüléket; szerkesztett. Az eddig használt hen- geralr.'ú csap igen gyorsan kopott. Az újító acélgolyóval helyettesíti, ami lényegesen olcsóbb. Az eredeti csap mintegy 120 forintba, az acél­golyó pedig csak pár forintba kerüL Elhasználódási ideje nem rövidebb, de cserélése sokkal könnyebb. Zay Gyula szerelőnek (36-os AKÖV) két érdekes újítása van ki­állítva. Az egyik igen fáradságos munkától mentesíti a gépkocsiveze­tőket,. szerelőket. Kis villanymotor végére egy gyertyabefogó készülé­ket szerkesztett és lehetővé tette a gyertyák gépi úton történő tisztítá­sát. Másik újításának neve: „Lég­prés, szegecseléshez”. Ez a gép a kuplungtárcsák és fékpofáik szege­cselését végzi a szerelőműhelyeikben. Az autóközlekedés szakemberei­nek eddig gondot okozott az úgyne­vezett billenő autók használhatpsá- gának korlátozottsága. Az autókat készítő gyár nem gyártott a billenőszerkezethez pótalkatrészeket. Ennek hiányát oldotta meg Losonczi Bemát egri szerelő (32. AKÖV). aki olyan készüléket szerkesztett, amely- lyel a billenőplatós gépkocsik bille­nőszerkezetét meg lehet hajtani. Újítását Miskolcon fél éve alkalmaz­zák és azóta minden billenőplatós gépkocsi ezzel az új készülékkel hagyja el az autójavító műhelyt. Az ózdi 37-es számú Autóközleke­dési Vállalat mintadarabjainál Fe­kete Zoltán újítására számosán fi­gyeltek fel. Az egyszerű újítás lé­nyege, hogy a Diesel-motoroknál al­kalmazott főszűrőfilc — ami a gép­kocsi működése közben a gázolajat szűri — gyorsan berakódik. A fel­gyülemlő szennyet, lerakodást az újító centrifugális erővel — a mosó­anyag hatására — kidobatja. Ahány újítás, annyi történet, siker és eredmény. Nincs olyan kiállított tárgy, le­gyen az szerszám, védőfelszerelés, /agy munikakönnyítő eszköz, mind ürömét okoz; az alkotókat dicséri. Dicsérik a látogatók is. akik a láto­gatási könyvbe jegyzik be neveiket, megjegyzéseiket. Az örvendetesen 5zaporodó gépjárművek — az új al­katrészek — után sokan érdeklőd­lek. Van közöttük gyári munkás, lányász, fodrász, kereskedő, sok ta- luló, katona és orvos. Csodálják az újítók munkáját. Ismerkednek az újjal. Szarvas Miklós ÍREK fusztus 10-én kirándulást rendez Sáros* >atakra. Vezető: Elek Árpád, a földrajzt izakosztály tagja. Jelentkezni lehet a iartók Béla Művelődési Házban. Minden •rdeklődőt szeretettel vár a rendező ég. A TIT és a Miskolc és környéke föld- nűvesszövetkezet augusztus 10-én üzemi ^rándulást rendez Szilvásváradra és a izalajkavölgybe. A kirándulást Borbély láhdor barlangkutató, a TIT földrajz* ;eológiai szakosztályának tagja ve*síi. tani a jegyet. A falusi parasztbácsik jó előre elő­készítik. Ezekkel nincs baj. A fiatalok általában meg­várakoztatják az embert. — A jegy kezelése csak az egyik része munkánk­nak. Nehezebb feladat a szerelvény berendezési tár­gyait megőrizni. Az utasok egyrészének „szurkos” a keze. Lefeszítik a hamutartót, fogast, kiveszik a vil­lanyégőket és elviszik. Odahaza semmi hasznát nem veszik. Hogy miért viszik el? Ezt ők sem igen tudnák megmondani. Az ablaküveg-betörők kézrekerítése is nagy gond. Az utasok összetartók. Nem vallanak egy­másra. Kevesen tudják, hogyha a MÁV-ot megkárosít­ják, azzal az állam károsodik, vagyis önmaguk. — Eddig a nehéz „oldal”, — s most a szépről és a jóról is beszéljen valamit — kértem. — A jót és szépet nehezebb szavakban kifejezni. Azt hiszem, a kalauzi szakma szépségét nem is lehet elmondani, csak akkor ismerheti meg valaki, ha lega­lább két-három évet dolgozik benne. — Szereti a szakmáját? — Ha nem szeretném, már régen elmentem volna innen. De már nem tudnék megválni tőle. S ha min­denféleképpen kalauzról akar írni, úgy volna egy ké­résem: szeretnék a lapon keresztül is az utazóközönség­hez szólni. Mi, jegykezelők, egy hónap alatt 18—20.000 ember menetjegyét ellenőrizzük. Én még egyetlen át­vett jegyet sem felejtettem el megköszönni. A lehető legudvariasabbak vagyunk. Szeretnénk annyi megbe­csülést kapni az utasoktól, mint amennyit mi adunk és amennyit ők elvárnak tőlünk. Mert sajnos, az utasok elég durvák hozzánk, kalauzokhoz. Na, persze, nem le­het általánosítani... — Üj állomáshoz érkeztünk, új utasok szállnak, fel. Rudolf Lászlónak mennie kell. Rudolf László munkáját becsülettel ellátja. Arról én magam, is meggyőződtem. Nem volt időm menet je- 1 gyet váltani. Nemcsak hogy megválttatta, de a bünte- 1 tést sem engedte el. Gondolom, mással szemben is < ugyanezt teszi... * BARÁTH LAJOS <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom