Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-08 / 186. szám

4 ÉSZAKMAGYARORSZÁL Péntek. 1»*». augusztus 8. Negyvenezer forint a jó munka jutalmazására Az első félév eredményei alapján csütörtökön a Borsodnádasdi Lemez- gyár 44 dolgozójának adták át a »ki­váló dolgozó« oklevelet, illetve jel­vényt és a vele járó pénzjutalmat. Három dolgozó, akik egy éve teljesí­tik kimagaslóan az előírt feladato­kat, kiváló dolgozó jelvényt. két heti keresetnek megfelelő pénzjutalmat kapott. Papp Kálmán lemeznyíró például körülbelül ezer forint juta­lomban részesült egy évi jó munká­jáért, hasonló jutalmat kapott Berecz Aladár lemeznyíró és Németh János lemezegyengető előmunkás. A kitüntetettek mellett a vállalat igazgatója nyolcvan dolgozót jutal­mazott meg a termelésben huzamo­sabb idő óta elért jó eredmények­ért. A dolgozók jutalmazására össze­sen negyvenezer forintot fizettek ki. Négy új orvosi rendelőt építenek Miskolcon Miskolcon, az egészségügyi ellátás megjavítására, a három éves tervben négy új orvosi rendelőt építenek. Az új rendelők a munkáslakta kerüle­tekben — Diósgyőrben, Tapolcán és a belvárosban — nyitják meg kapui­kat. Építésükre több mint egymillió forintot fordítanak. Száz hetvenezer forint megta hárítás újítással A Borsodnádasdi Lemezgyárban júliusban tizenkét újítási javaslatot vezettek be, amiktől évenként száz­hetvenezer forint megtakarítást vár­nak. Az újítóknak egy hónap alatt 13 ezer forint újítási díjat fizettek ki. Igen ötletes Kormos Lajos műve­zető újítása; az úgynevezett táv ve­zérléses szivattyúkezelő. A gyárba egy régi bányából szivattyú segítsé­gével jelentős mennyiségű vizet to­vábbítanak. A mintegy hetvenöt mé­ter mélységben lévő szivattyú keze­lése azonban nehéz és veszélyes volt. Az újító távvezérléses szerke­zetével három munkás szabadult fel, ezenfelül biztonságosabb lett a be­rendezés kezelése. Az újítás évi hasz­na mintegy 55 ezer forint. Ä gépek szerelmese Gombos Gyula gépészeti vezető új vakológépet szerkesztett Az NB I-es bajnoki idényre való felkészülés során a Diósgyőri VTK labdarúgó csapata a szakvezetőkkel együtt az Orosháza melletti Gyopá- ros-fürdőre utazott tíz napi edzőtá­borozásra. Az együttes gyopárosfür- dői* tartózkodása alatt több edző­mérkőzést játszik a környékbeli csapatokkal. Az edzőtábor után augusztus 16-án a Debreceni VSC- vel játszanak barátságos mérkőzést Debrecenben, míg augusztus 20-án a Győri ETO újdonsült NB. I-es csapatát látják vendégül Diósgyő­rött. A diósgyőri csapat vezetősége öt játékost, Bujtort, Gyurikot, Pestit, Dobót és Csetfalvit sza­bad listára tett. Uj játékosok­ként Kiez Gyula (kapus, Tamási), Gajdács György (hátvéd, Bé­késcsaba), Kiss II. László (kö­ló magasan járt a nap, amikor ** kiértem a Bányászati Építő­ipari Vállalat sajószenlpéteri munka­helyére. Nagyot néztem! Egy új — városnak is beillő — lakótelep ki­bontakozását láttam a régi »paptag« hepehupás, gazos, soha nem termő síkján. Megálltam a kút mellett. Néztem az alakuló, formálódó, gombamódra kinőtt lakótelepet. Elgondolkoztam. Mennyivel más, mennyivel jobb, szebb ez a lakótelep, mint a tőle kő- hajításnyira lévő régi. Emberibb! Minden lakás két szobából. konyha, kamra és fürdőszobából áll. Hát igen! Van itt sok-sok minden, amin elgon­dolkozhat az ember! Láthat! Csak egy egészen kicsit kell a szemünket kinyitni... Közelebb húzódtam a habarcsot megszakítás nélkül adagoló és szóró géphez, ami egészen újmódi volt, szokatlan a szememnek. Megszólítot­tam az egyik munkást: — Meg tudná mondani, honnan van ez a vakológép? .. i A megszólított tagbaszakadt erős, egészséges nagy darab ember rám­fektette a szemét: — Nem. Nem tudom... Annyit tu­dok, hogy aki tervezte és megcsi­nálta, az ott ál a gép mögött. Az a barna, magas, fiatalos ember. Most éppen me gerne lint ette a kezét. Az a\ övettem a mutatott irányt. A gép mögött ott állt a »körül­írt« férfi. Ismertem. Gombos Gyula, a Borsodmegyei Mélyépítő Vállalat gépészeti vezetője, öt is a kíváncsi­ság húzhatta ki. Hozzáléptem. — Hallom — mutattam a vakoló- gépre — Te tervezted, és Te is csi­náltadf. Igaz? ... Aki ismeri, nagyon jól tudja, hogy Gombos Gyula végtelenül szerény, egyszerű, kiválóan képzett szakem­ber. Hallgatag. Most is csak a kezé­vel simított a levegőbe: — Igen. Én terveztem és én is csi­náltam. Többedmagammal. Semmi­ség. Többre vágyom, többet akarok. Azért örülök, hogy sikerült, hogy bevált. Mint mindennek, ami jó, ami eredményes. Tudod — fordította el a fejét Gombos Gyula — én nagyon szeretem a gépeket. A motort5 meg egyenesen imádom. Hozzánőttem, már gyerekkoromban. Nekem az éle­tet jelenti. Talán még többet... Elengedtem pár szót: — Te, Gyula! — fogtam meg iz­mos, erős karját. — Hogy csináltad? Miből? Mert úgy látom, hogy az alja, a futószerkezete ... — Igen!... — törte ketté szavai­mat Gombos Gyula —, a futószerke­zete egy kiszuperált traktorpótkocsi. Egy három tonna teherbírású pót­kocsi. Ezt elvágtuk, megnyújtottuk és megerősítettük hat tonna teher­bírásúra. Erre helyeztük rá a belső szereléket. A belső szerelék egy ha­barcskever öböl, egy három köbméte­res habarcsszivattyúból, aztán... el­térően az eddig alkalmazottaktól, nem egy. hanem kettő ikerkompresz- szorból, valamint epj/ nyomáski­egyenlítő tartályból áll. Itt van még elhelyezve az elektromos kapcsoló­berendezés is. Ez távműködtetővel vezérelhető. lyjéztem Gombos Gyula arcát. Nyugodt volt. Komoly. Azért ott ült rajta a boldog, kiegyensúlyo­zott, állandóan gondolkodó ember örömmosolya. Beszélt, magyarázott, mutogatott... — A vakolófej is új, jól megfogott elgondolás alapján lett összeállítva. Könnyen kezelhető és tisztítható. Egyenletesen szórja az anyagot. Lé­nyege és rendkívüli jelentősége, hogy a keverési arányt a pisztollyal dol­gozó munkás a kivánalmaknak meg­felelően tudja beállítani. így a telje­sítmény is fokozható. Jobb. ponto­sabb, folyamatosabb munkát bizto­sító, mint ez eddig ismert vakoló­gépek. • Természetesen ügyes, begya­korlott kezelők kellenek hozzá. Egy műszak alatt 6—800 négyzetméter vakolás is elérhető vele. Gombos Gyula elhallgatott. Meg­fordult. Odament a géphez, igazított rajta valamit. nézte, figyelte. Aztán visszalépett hozzám: — Tudod, azért lesz még rajta ja­vítanivaló, Szeretnék kihozni belőle egy igen jó, nagyszerű, jól beváló vakológépet. Az eredménnyel meg vagyok elégedve... És van egy má­sik ötletem is. Azon is dolgozom. Sokat... Csak... tudod, valahogy a napok rövidek. ^lombos Gyula, a mindig ko­moly, a mindig dolgozó gépé­szeti vezető erősen megszorította a kezemet. Ment... Ment az új mun­ka, az új feladatok elvégzésére ..» PÉCZELI ENDRE fl borsodi dolgozó!! kisgyüléseken beszélik meg a stockholmi békevüágkor gresszus nagyjelentőségű határozatait Borsod megyében a falusi békebi­zottságok tagjai a nyári hónapokban is eredményesen dolgoznak. Mun­kájukat az aratás és cséplés idején úgy szervezték meg, hogy a falu­gyűlések helyett kapubeszélgetése­ket, több család részvételével pedig lanyázóestéket és kisgyűléseket tar­tanak. Ezeken a közvetlen hangú be­szélgetéseken ismertetik a nemzet­közi helyzet friss eseményeit és a stockholmi békevilágkongresszur. nagyjelentőségű határozatait. Az utóbbi napokban a békeharcosok egyik főfeladatuknak a közel- és kö­zépkeleti imperialista agresszió elle­ni tiltakozó mozgalom kiszélesítését tekintették. A falvakban csütörtök reggelig 150 kisgyülésen tárgyalták meg az imperialista agresszió okait és a Szovjetunió erőfeszítéseit a béke megőrzésére. A politikai nevelő­munka további fokozására a Megyei Békebizottság most elhatározta, hogy a járási székhelyeken fali táblákon és kisebb kiállításo­kon — az újságokban, vala­mint a képeslapokban megjelent tu­dósítások és fényképek felhasználá­sával — ismerteti a közel- és közép­keleti eseményeket, a világ békesze­rető népeinek tiltakozását az agresz- szió ellen. — Húszezer férjre vágyó leányt keres sürgősen Ujzéland, ahol két­szer több fiatalember él, mint haja­don. — Lengyelországban jelenleg 16 játékfilmet forgatnak, az országban 969 városi és 1650 falusi mozi van s egyidőben 281 000 néző nézhet fil­met. srMműWRÜRSZOG Edzőtáborba vonult a Diósgyőri VTÜ labdarúgó csapata zépcsatár, Miskolci Munkás) és Szarnák Ferenc (balszélső, Mis­kolci VSC) átigazolását kérte. Szó van még egy gyöngyösi fiatal belső csatár szerződtetéséről is. Az együttes összeállításáról még korai volna beszélni. Ez függ a játékosok formájától, erőállapotától és nem utolsó sorban az átigazolásoktól. Minden jel arra mutat, hogy az őszi labdarugó idényben a vasgyári zöld gyepen lejátszásra kerülő bajnoki mérkőzéseket ké­nyelmesebb körülmények kö­zött nézhetik végig a szurkolók. A Kohó- és Gépipari Minisztérium ugyanis négyszázezer forintot he­lyezett kilátásba azzal a feltétellel, ha még az idén megépítik a vasgyári stadion körlépcsőjét. Ezzel a diós­győri pálya 25 ezer néző befogadá­sára lesz majd alkalmas. Balogh Sándor (Újpesti Dózsa) lett a Miskolci VSC edzője Az NB I. újdonsült csapata, a Miskolci VSC jelenleg a Szovjet­unióban túrázik, ahol a vasutasnap alkalmából Harkovban, Kijevben és Ungváron játszott, illetve játszik három mérkőzést. Az együttest útjára elkísérte Balogh Sándor, az Újpesti Dózsa egykori sokszoros válogatott já­tékosa, a lila-fehérek volt ed­zője, aki — az új bajnoki idényben — a miskolci vasutas csapat edzését vál­lalta. Az új edzőtől sokat várnak a vezetők és szurkolók, s hozzá te­hetjük — nem ok nélkül. Sztrányai József, a vasutasok eddigi edzője, akinek igen komoly érdemei vannak a csapat N-B. I-be jutásánál, a tar­talékcsapat, valamint a fiatalok ed­zését látja el. A csapat erősítésére Tóth (Szol­noki MÁV., jobbszélső), Szkladán (ózdi VTK, belső csatár), Szedunka (Bükkaljai Bányász, hátvéd), Kallus (Szegedi Vasutas, csatár). Homovics (Miskolci Munkás, hátvéd) átigazo­lását kérték. Valamennyien 18—25 év közöttiek. Tóth és Szkladán átigazolása bi­zonytalan, mert a két játékos nyilatkozatának érvénytelenítését kérte. Amennyiben igazolásukra nem kerül sor, úgy más, ugyan­csak fiatal játékosokat szerződ­tetnek. A vasutas csapat az NB I-es idényt már saját zöld füves pályáján kez­di. A pálya gyepesítését, korszerűsí­tését még 1956-ban megkezdték, amire többszázezer forintot fordítot­tak. A most már szép és jó talajú pálya sok hátrányt okozott a mis­kolci csapatnak. Hosszú időn keresz­tül ugyanis vendégek voltak a nép- kerti és nem egy esetben a vasgyári pályán, elesve igen jelentős bevéte­lektől. A nyáron kijavították a tri­bün tetőzetét, üléseit, de hátra van a régóta tervezett körlépcső építése. Ehhez a vasutas szakszervezettől várják a már korábban Ígért anyagi segítséget. Ha ezt megkapják — ami­re feltétlenül számítanak —, akkor még a bajnoki idény kezdetén, há­rom hét alatt elkészülnének vele; A vasutasok erre minden előkészü­letet megtettek és igen jelentős tár­sadalmi munkával is segítenék a körlépcső megépítését. Ha ez sike­rül — amit a csapat és sok-sok ezer szurkolója elvár —, akkor a pálya jelenlegi befogadóké­pessége körülbelül 22 ezerre, te­hát csaknem a jelenlegi kétsze­resére emelkedik. A hirtelen jött szovjetunióbeli ven­dégszereplés miatt a pályaavató mérkőzést az eredeti augusztus 10-i időponttól eltérően előreláthatólag auguáZtű'á"20-ám -“tartják eddig még ismeretlen ellenféllel. A csapat ösz- szeállításáról az igazolásoktól, vala­mint a játékosok formájától füg­gően a jelenleg Szovjetunióban tar­tózkodó szakvezetők döntenek majd.­(gy.)-ooo­Táboroznak a „százasok“ R' öplabda pattogása, számcsa­ták kiáltása és vígan csengő nóta vette fel pár nappal ezelőtt a Bükk-hegység egyik legtitokzato­sabb részét. A vasgyári 100-as MTH iskola fiataljai sátortábor nyaralás­ra indultak... Köböl Zoltán elvtárs, a tábor ve­zetője kalauzol a gondosan, nagy szakértelemmel vert sátrak között. A fenyvesekkel övezett tisztás úgy tűnik, mintha a természet évezredes Régiek és újak erős kézfogása... A damaki új termelőszövetkezet megalakulására AZ ORSZÁGÚT UGYANÚGY KA­NYAROG a völgyfenéken, mint ed­dig. Végig a dombtetőn ugyanúgy susognak a nyári szélben a lombos akácerdők, sűrű csalitosuk. Pedig lent, a félig lapályon, félig dombon épült kis faluban nagyot változott, új irányba indult az élet. Különösen tizenöt egyszerű, dolgos, munkás pa­rasztcsalád élete. De maga a termé­szet már csak ilyen: hiába változik az ember sorsa, éli tovább a maga változatlan életét. Csak akkor válto­zik meg alapjaiban, formájában, szépségében, termékenységében me­rőben mássá, ha erős, akarniképes kézzel beleszól sorsába az ember. A Damak környéki dombok, erdők, lej­tők és emelkedők képe is immár ilyen változásra ítéltetett. Nem! Nem gyors, egyik napról a másikra történő változás lesz ez. De nem is olyan lassú, mint a dombok, hegyek észrevétlen kopása. Gyor­sabb, mert ezt érző, értő és akaró emberek kívánják, végzik. Jövőre például itt jobbra, ezen a dombol­dalon már kevesebb lesz a ma még ezernyi, más, s más színű földszalag. Tizenöt család százholdakra menő táblába forrasztja a parcellákat. Az­után jövőre néhány tarka tehénnel kevesebbet legeltet majd a falusi pásztor, mint az idén, de kissé odább, a hiányzó néhánynál kétszer, háromszor több legel majd külön csoportban. Másfajták, s arra már nem azt mondják a kérdezőnek, hogy a falué, hanem azt; a termelőszövet­kezeté. Más, mozgalmasabb, tisztább lesz itt a falu széle felé az a hosszú épület is, amelyben most juhot éj­szakáztat a bacsó. Gondos kezek si­mítják el rajta a dudorokat, javítják meg a gazdátlannak tetsző tetőt, s kis tábla jelzi majd a fehér falon, hogy az már a haladni, fejlődni vá­gyó, új munka- és életformától visz- sza nem riadó kis csoporté, a ter­melőszövetkezeté. AHOGY AZ EMBEREK: Drótos János, Sándor István, F. Tóth Ist­ván beszélik, lehet Hogy még ettől is több lesz a már jövőre észrevehető változás. Lehet, hogy a tavaszon, vagy nyáron erre még soha nem járt lánctalpas gép húz majd fel a domoldalon és hatalmas, erős eke­vasával négy-ötholdas táblát forgat fel, közel méternyi mélységben. S a táblán két három év múlva dús sző­lőtőkék sorakoznak. Az meg egészen bizonyos, hogy már az őszön nap, mint nap sír majd a faluban a kis csoport gáterfürésze. Szabja az építé­si anyagot a csoportnak is, mások­nak is. így lesz, mert kemény mun­kában edzett parasztok. knzéopar»«*­tok, Veres Józsefek, Füzes Istvánok akarják így. S ami elsősorban igazán más lesz; az a Veres Józsefek, Füzes Istvánék munkája, élete. Szokatlan lesz kissé. Sem ők, sem apjuk-nagyapjuk nem dolgozott még így, másokkal szövet­kezve. Szokatlan, újszerű, de bizo­nyosan jobb. Jobb, mert nem kell például látni többé, mint feszülnek emelkedőnek az ekét nehezen, liheg­ve és mégis lassan húzó lovak, ökrök inai. Nem kell, ahány barázda, annyi­szor végigmérni nehéz csizmában a hosszú földpásztákat. Mindezt elvég­zi és jobban elvégzi helyettük a gép. És ami mindezek után sorakozik a gondolatokban, reményekben: a könnyebb mellett több lesz a haszon, mint eddig. Több, s erre a többre már példa is van, helyi példa. Hi­szen nem az első szövetkezés ez a faluban. Jónéhányan dolgoztak már közösen, s nem is volt különösebb hiba. És ki tudja, azóta már hol tar­tana a néhányszáz család, ha erősza­kos, kegyetlen vihar szét nem ug- rasztja őket. A régi helyett azonban itt az új. Mert a jó talajban mélyre hatolnak a gyökerek, azok kihajta­nak minduntalan és minden vihar el­lenére erős fa lesz belőlük, mert megvannak hozzá a létfeltételek.' Megvannak c kis, egyelőre 25—30 bizakodó ember alkotta csoport fel­emelkedéséhez is a feltételek. Az el-* ső és legfontosabb; az akarat. Volt* tsz-tagok és új kis- és középparasz- $ tok erős kézfogása, fejlődni, haladni-* akarása. Megvan hozzá a jó, szór-* gos, ésszerű munkát mindig meghá-* láló föld. És megvan hozzá a nagy,* erős közösség; az állam segítsége, tá-| mogatása. Ilyen F. Tóth István, Dró-f tos János-féle, paraszti munkában * gyökeredzett és megedződött embe-* rek boldogulásához ezen feltételek* elegendők. Elegendők, hogy egyrészt* elérjék, amit akarnak; megteremtsék| az új módszerekkel a jobbat, — más-| részt, a még kétkedőknek megmu-* Lássák, miként kell és lehet a régij göröngyös csapás mellett új, sima ést széles utat építeni. * A KIS TANÁCSHAZÁN csak né-| hánypercés volt a beszélgetés. Né-* hányperces, de elegendő a piegálla-* pltáshoz, hogy Damakon a dombok-* koszurúzta apró községben erősaka-* ratú emberek szövetkeztek és sző-* vétségük életrevaló, mindenképp* gondos támogatást érdemlő szövet-* ség. Éppen ezért mindenki, aki segí-j- teni, jó tanácsot adni illetékes, gyak-j ran keresse fel a kis csoportot. $ (Amely — mint a beszélgetés végén $ kiderült — egyre nő már ma is Nem-* régiben még ketten csatlakoztak hoz-{ zájuk. Mindkettő jőkezű asztalos,5 illetve kovács mesterember.) Hadd$ erősödjenek, hadd formálják át azj egykedvűen várakozó domboldala-* kát, s a környezet átformálásával a| maguk, az egész falu életét. Jobbá,* kfinnvobhö’ 4 Barcsa Sándor* munkája — gondos előrelátása —» erre a célra alkotta volna. — A fiuk jól érzik itt magukat. Igaz, a fegyelemmel eleinte volt egy kis baj, de rövid idő alatt sikerült jobb belátásra bírni az arra »rászo­rulókat«. Egy-egy csoportban hu­szonötén vagyunk és két hétig tart az őserdei élet — mondta mosolyog­va Köböl elvtárs. A továbbiakban megtudtuk, hogy az erdőben töltött napokat a pihe­nésen és sportoláson kívül a Bükk- hegység és Eger város megismeré­sére is felhasználják. így adva van a lehetőség a szórakozásra azoknak is, akik esetleg nem kötöttek szoro­sabb barátságot az erdők mélyen megvalósítható sportágak valame­lyikével. Deszélgetésünket éles sípszó sza- kit ja meg s a mozgolódás -■•jellegéből-« hamarosan rájöttünk a hang tartalmára: vacsora követke­zik. A délutáni ugrálás és erdei le­vegő után a közkedvelt Bohus Samu bácsi főztje pillanatok alatt eltűnik a tányérokból. Vacsora után kisebb csoportokban beszélgettek a fiúk az iskolai év fonákságairól, egy-egy ér­dekesebb eseményről s ahogy az est ráborítja sötét fátylát é kicsinyke, barátságos táborra, kigyúl a tábor­tűz és ismét csak megszólal a nóta.;? Nem is olyan rossz egy ilyen tábor­ban két hetet eltölteni!5 — pá —■-----------o----------­T öbb mint 3 millió forintos költséggel csatornázzák Miskolc-Tapolcái Az ország egyik legszebb üdülő* helye. Miskolc-Tapolca eddig nem volt csatornázva. A házakból és az üdülőkből kikerülő egészségtelen szennyvizet nyitott árkokon vezettek el. A hároméves tervben a városi tanács több mint három, millió forin­tos beruházással szenny vízlevezető csatornát építtett Hejőcsaba és Ta* polca között. A főgyűjtőcsatorna épi* tévét már megkezdték és jövőre be* fejezik. Ezután kerül sor az épületek bekötésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom