Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-01 / 180. szám

Wnfelt, 1958. augusztus 1. Könyvtármunka a mezőcsáti járásban .................................................... ” ....................................................................mm......................... - ........................................................................................ *........ ............................................................................................................ g yedévi jó munkájáért megdicséri Hubay Miklósné tiszakeszi, Bódogh Ernő nemesbikki és Papp Arzén hejőkeresztúri népkönyvtárosokat. A második szám. valljuk be. némi kis csalódást okozott. Jóllehet, hasznos és szükséges a könyvtárosok kötel­meire vonatkozó rendelkezések köz­lése. azonban feltehető, hogy ez a hosszabb közlemény éppen a tapasz­talatcserét. munkamódszer-ismerte­tést tárgyaló írások hiányában ka­pott helyet a Híradóban, s így a Híradónak éppen a tapasztalatcsere jellege szorult háttérbe, bár a szük­séges rendelkezések ismertetése is a könyvtármunka megjavítását cé­lozza. Hasznos lenne, ha mind gyak­rabban imának a Híradóban maguk a falusi könyvtárosok, a járás fóruma elé tárnák tapaszta­lataikat, problémáikat, érdekesebb könyvtárosi élményeiket. A mezőcsáti »-Könyvtáros Híradó« — minden, kezdeti apró hibájával együtt — hasznos és örömmel üd- vozTendő kezdeményezés. Bízvást hi­hetjük. hogy a mezőcsáti járásban folyó jó néokönyvtári munkának hasznos segítője lesz és jelentős részt vállal abban, hogy mind több falusi dolgozót toborozzon a könyvbarátok táborába. <benedek) .SZERZŐK - MŰVEIKRŐL A mezőcsáti járás csaknem egész lakossága mezőgazdasági foglalko­zású. A nyá?i munkák a mezőre szó­lítják az embereket. A második ne­gyedévben nem volt könnyű dolguk a nép kön yv tarosoknak. A mezőgaz­dasági munkák, a gyermekolvasók éwégi vizsgái, majd nyaralásai meg­ritkították a könyvtárak látogatóit. Ennek ellenére a legtöbb könyvtár jó eredményt mutat fel. Ha az egész járás népkönyvtárainak összesített statisztikáját nézzük, az eredmény kielégítőnek látszik. Járási szinten a negyedévi tervet mind az olvasók számánál, mind pedig a kölcsönzött kötetek számánál sikerült túlteljesí­teni. Sajnos, az eredmények hibákat is takarnak Olyan könyvtál* is van a járásban, amely jóformán semmit sem köl­csönzött a vizsgált időszakban. így például Igrici községben összesen 90 kötet volt a kölcsönzési forgalom. Szakáidon pedig mindössze — írd és mond — kilenc kötetet adott ki a könyvtáros. A száraz statisztikai adatok mö­gött — a népkönyvtárak többségében és elsősorban a járási könyvtárban — szívós .kitartó munka rejlik. Sotkó Józsefné, a mezőcsáti járási könyv­tár szelője lelkes apostola az olva­sás megszerettetésének, a hasznos könyvek iránti érdeklődés mind szé­lesebb körűvé tételének. Jelmonda­tává tette Szabó Pálnak a könyv­tárosok munkájára vonatkozó intel­mét: »-A könyvtárosok hordozzák szí­vükben azokat a láthatatlan ereket, csatornákat, amelyeken át az író élete befolyik az olvasók millióinak életébe«. Ez az elv, illetve ennek az elvnek gyakorlati megvalósítása ve­zeti egész ténykedésében a járási könyvtár vezetőjét, az embertársai kulturális felemelkedésén munkál­kodó népnevelőt. kultúr-agitátort egyaránt. Ezt a törekvését tükrözi lelkes könyvtárvezetői munkája, az ünnepi könyvhéten rendezett szép könyvikiállítása, egész magatartása és nem utolsó sorban az általa szer­kesztett kis «Könyvtáros Híradó* ■is. A mezőcsáti »Könyvtáros Híradó« nem hivalkodó külsejű kiadvány. Kiállításában, külső formájában ál­talában nem megy túl a közgazda- sági életben »körlevél« néven ismert tájékoztatókon, de tartalmilag é6 szerkesztése szemontjából rendkívül hasznos, újszerű és követendő. Két száma jelent meg eddig. Az egyik júniusban, a másik júliusban. Talán még korai is lenne a falusi könyvtárosokra és a népkönyvtárak forgalmára való hatását vizsgálgatni, de — éppen, mert hasznos kezdemé­nyezésnek tartjuk és még haszno­sabbá válását segíteni kívánjuk — néhány megjegyzést nem mulasztha­tunk el. Az első szám Szabó Pálnak fen­tebb már ismertetett szavait viseli a homlokán, majd Sotkó Józsefné »Beköszömtő«-jében a népkönyvtáro­sok és az azok munkáját segíteni ikívánó »Könyvtáros Híradó« legfon­tosabb feladatait vázolja. Helyesen állapítja meg, hogy túlnyomó rész­ben a könyvtárosoktól függ, hogy a könyvek holt, leltári értékként he­vernek-e a polcokon, vagy kézről kézre járva betöltik feladatukat: szórakoztatva tanítanak, nevelnek, megtanítják az embereket a jó és az igaz szeretetére, fogékonnyá te­szik-e őket az irodalomban rejlő •szépségek iránt? A Híradó célja — Ä magyar honfoglalás történeté­nek kutatása egyik legérdekesebb és legnehezebb feladata a történészek­nek. Erről a korról kevés írásos em­lék maradt fenn. Árpád honszerzé­sét elsőnek Anonymus, azaz P. mes­ter írta meg régebbi krónikák alap­ján. kiegészítve azt, a szájhagyo­mányban őrzött emlékekkel. A kabar előhad elsőnek hatolt be Borsod megyébe. Ungvárról indult ki egy csapat Ond, Ketel és Tárcái nevű vezérekkel, akik a bodrogmenti területet hódították meg. Nevüket helynevek is őrzik. Utánuk jött Ár-* pád, aki a fősereggel a területet felfelé Sóvárig, lefelé a Sajóig meg­hódította. Ezt a területet azután vezéreinek adományozta. A Sajóin túl elterülő területet Bön- gér fia, Bors vezér hódította meg és a Bódva mellett felépítette Borsod várát. Árpád jutalmul a Tapolca for­rástól a • Sajóig terjedő területet, Győr (Diósgyőr) várát, valamint Borsod földvárának várispánságát adományozta neki. Később Árpád hadai a Nyárád vize mellett tovább vonultak Eger vizéig. Az írásos források mellett a hon­-— .. Oi f oglaló magyar nép életéről, kultúrá­járól a nyelvészet, néprajz és régé­szet tud sokat mondani. Néhány évtized óta a IX., X., XI. századból való sírok százait tárták fel a kutatók s ezek leletanyagát alapos vizsgálat alá vették. A te­metők bebizonyították, hogy az ős­lakosság változatlanul élte tovább életét s csak a kereszténység fel­vétele után keveredtek össze hódítók és meghódítottak. Megyénkben Zemplónagárdon, Domaiházán, Árok­tőn, Miskolcon a repülőtéren és Sá­rospatakon találták a honfoglalás korából való sírokat, melyek lelet- anyagát a Herman Ottó Múzeum őrzi. Marjalaki Kiss Lajos a fentiek szerint, vázolja a Honvédelmi Sport- szövetség által kiadott munkájában a Borsod megyei honfoglalást. Mű­vét kiegészíti még az 1241-ben le­zajlott gyászos emlékű muhi csata leírásával. A népszerű munka történelmünk egyik fontos részét közérthető mó­don tárgyalja, s bizonyára eléri a meghatározott célt: segít haladó ha­gyományaink megismerésében! Bodgál Ferenc Karacsá (TASZSZ) Pakisztáni újságírókörökiben fi­gyelmet kelteinek azok a teheráni értesülések, hogy az utóbbi időben mind nagyobb számban érkeznek Iránba polgári ruhában turistaként amerikai katonák, főként Nyugat- Németországból. Az amerikai »turisták« áradata július 16-ika táján indult meg. Szál­lításukra a KLM és az AIR France légitársaságok utasszállító repülő­gépeit használják. A »turisták« rendszerint családtagok nélkül és igen kis poggyásszal érkeznek. Te­heránba érkezésiük után azonnal to­vább indulnak vidéki városokba, az iraki határ közelébe. Az utóbbi idő­ben összesen több mint ezer ilyen »turista« érkezett Teheránba. Itteni feltevések szerint az ame­rikai katonák Iránba küldése az Egyesült Államok széleskörű közel­és közép-keleti agresszióé terveivel függ össze. Remélem, ez a könyv nem múlik el nyom nélkül... Kőszegi Imre: A pesti lány tetszik az érdekes tanár, mint a fél­szeg és „malterszagú” Kvocsik Jós­ka. A regény magja ez a „háromszög”, amely tömérdek korszerű bonyoda­lomra ad okot. Segítenek bonyolíta­ni a jellegzetesen vidéki mellékala­kok is. Például a nőgyűlölő Langán- ikrek, az eszperantó nyelv mesterei, a nagy cselszövők és kiváló futballis­ták, akik csőstül ötlik a turpisságo­kat, de olyan tömegben, hogy bájos hvguk, Gizi, nem győzi jóvátenni az okozott bajokat. Pedig Gizinek is van gondja elég: két fiú teszi neki a szépet, s persze próbára kell tenni őket, hogy a jobbikat válassza közü­lük ... Aztán itt vannaJc a felnőttek is, Kvocsik bácsi, a kőművesből lett vállalatvezető és egykori kátonabaj- társa, most folyton veszekedő fő­mérnöke, Monostori Berci, továbbá Éva mamája, a „fess Rozina”, meg a jó öreg Bóni néni, a pletykák szö­vögetésének mesterei. így a mai diákéletnek, az iskola és tanár viszonyának, a szülők és gyermekek generációs harcánajc na­gyon sok problémája felvetődik, és a szereplők — az író képességei sze­rint — igyekeznek megoldani őket. Remélem, jól, s ez a derűs, mulatsá­gos könyv nem múlik el nyom nél­kül válságokkal küszködő ifjúságunk feje fölött. Hogy ki ez a Pesti Lány? Egy pes­ti rossz asszony bakfis lánya, aki egy vidéki kisvárosba kerül. Ott per­sze eltökéli, hogy „leigázza” a vá­rost, de ennek útjában áll a régimó­di nagymama, aki előkelő úrilányt szeretne faragni a jasszos csemeté­ből. Ebből azonban nem lesz semmi. Hiába zárja el a nagymama a fiúk­tól unokáját, a derék Tatai tanár összehozza őt imádóival. De éppen ez okozza a bonyodalmat. Tatainak megtetszik a szép lány, Kuthy Évá­nak, a pesti lánynak pedig jobban A napokban Perece­sen jártunk, ahol a Bá­nyász Klub közelében, az erdő hűs lombjai alatt meghúzódó szabad­téri színpadon folyó lel­kes próbát néztük meg. Népi zenekar muzsikája kavargóit a levegőben ézert a meleg, estébe hajló nyári délutánon, amik&r beléptünk. A színpadon új díszletek álltak, amelyeket az el­múlt évadban nagy si­kerrel játszott »Fehér Anna« augusztus 2-i és 3-i szabadtéri felújításá­hoz készítettek. A darab felújítását a perecesi és diósgyőri dolgozók kí­vánságára rendezik, a színpad és természet adottságaihoz mérten átalakítva. Bizonyára ezalkalommal is nagy sikert aratnak. »Fehér Anná«-t' ezúttal is a te­hetséges Odermarszky Etelka alakítja. Bár a színpadon a »Fehér Anna« díszletei látszanak, a lelkes szín­játszók mást próbálnak. A szegény favágók küz­Szabadtéri játékok Voutestn A «Farkas a havason* bemutatójára készülnek dclmes életét bemutató, Mikszáth-novellából ké­szült daljátékot, a »Far­kas a havason«-t, mely­nek kedves, hangulatos zenéjét Vincze Ottó sze­rezte. Az első felvonás rendelkező próbája volt, ahol a szereplők Zudla Pál rendező útmutatá­sait hallgatták. Éppen a nagyidai főszolgabírót alakító Magyar Gyula volt a színen esküdt uraival, valamint István favágó (Szabó László) és Hikszum. a dudás (Vár- szeghy Sándor). Próba­szünetben érdeklődve tudtuk meg, hogy a da­rab zenéjét a perecesi bányász zenekar játssza, Mathemy Géza vezény­letével. Ezenkívül egy tíztagú népi zenekar is szerepel, valamint a negyventagú énekkar és harminc főből álló tánc­kar. Megtudtuk azt is, hogy az említetteken kí­vül a »Fehér Anná«-ból jól ismert Pozsa Józse­fet ez alkalommal, mint örmény kereskedőt, to­vábbá Iljanka szerepé­ben Odermarszky Etel­kát láthatjuk. Remél- iük, hogy az augusztus 9-én bemutatásra kerülő daljáték — amely mint­egy százötven embert mozgat a színpadon — tvagy sikert arat és ez is egy újabb állomást je­lent az együttes hiisz- éves' működésében. A perecesi színjátszók kedves ajándékkal akar­ják meglepni a közönsé­get. Bár meglepetés, azért annyit mégis el­árulunk, hogy augusztus 19-én, a perecesi sza­badtéri játékok húszéves évfordulóján emlékmű­sort rendeznék azokból a nagy sikert aratott da­rabokból, melyet 1938- tól napjainkig bemutat­takA csolcorban olyan operettek és daljátékok részletei szerepelnek, mint a Gyímesi vad­virág, Cigány szerelem, János vitéz. Csínom Palkó, vagy éppen a Mézeskalács és Nász­utazás. Most még csak annyit, hogy ezenkívül számos nagysikerű es kedves melódiával talál­koznak, akik 19-én este résztvesznek a perecesi színjátszók jubileumi estjén. Érdekessége az előadásnak, hogy a rész­letek eredeti szereposz­tásban kerülnek bemu­tatásra. Még tálán annyit: re­méljük, hogy a sikeres budapesti vendégszerep­lésről hazatért színját­szók, akik a HL Orszá­gos Bányász Fesztiválon a »Rogozin ügy«-et és az Üveges táncot mutatták be, most is. mint évele óta mindig, megnyerik a közönség tetszését, s azt egy sokáig felejthetet­len, kedves emlékkel ajándékozzák meg. — FA —• sokfelé Toltam idegen... Nádass József: Emberek árnyékkal Ebben az új kötetemben, a tavaly megjelent t verses- és mesekönyvem után kisregényeket és elbeszéléseket talál az olvasó. Van olyan közöttük, amit 35 évvel ezelőtt és van olyan, amit feleennyi hét előtt írtam. De akármikor is születtek, mainak ér- zeitt valamennyit, mert mind az em­berről szól: emberi sorsokra igyek­szem irányítani a reflektort. Mindig a valóság izgatott, amióta élek, em­bertársaim sorsa tett kíváncsivá. Va­jon mit gondol a mellettem ülő ifjú leányzó, — a körmei vértől csöpög­nek, a haját otthon két óráig bor­zolta, hogy divatos legyen —, és ho­vá igyekszik az autóbuszon? Vajon mit tud az ideálról és embertársai­ról az a lésztafejű fiatalember, aki itt áll mellettem a presszó pultja előtt, apró bohóc-kalapja jelvény­nyel teleaggatott? És hogyan bírja el az a hervadt, ötoencn túli asszony az életet a szomszéd házban? Mo­solyogjunk rá, kerekítsünk Adám- szemeket, hadd higgye, hogy húsz esztendősnek látszik és szétfeszíti érte szívünket a vágy. Sokfelé jártam életemben, sokfelé voltam idegen, tíz-, tizenkét ország­ban hallgattak el a fák, amikor a kö­zelükbe értem — és hallgattak cl az emberek. De én igyekeztem kilesni titkukat, ó, leginkább nem marcona szóval vagy szigorú tekintettel, sok­kal gyakrabban részvevő derűs szív­vel. És legsűrűbben az emberek egy­másközti viszonyát kutattam, nevez­zétek szerelemnek, gyűlöletnek, ba­rátságnak, vagy ... a nemtetszőt húzzátok át. Hogy sajnáltam mindig azokat, akik nem akarták megmu­tatni magukat, azt, ami legbelül van! Hiszen nincs nagyobb dolog a vilá­gon, nemcsak magunké lenni, nem­csak magunkért lenni. Társat találni, társakat, közösséget! Most, amikor ezeket a sorokat írom, íróasztalom köré gyülekeznek ők valamennyien: a földrcszállt an­gyal, aki a HÉV-vel a textllgyárba utazik, a norvég lány, aki megmenti szerelmesét, hogy elszakadjon tőle, Anna, a korrekt feleség — micsoda váratlan forgószél kapja el! — Iszám, az asztalos, aki egy éjszaka minde­nét elveszti, amiért élni érdemes, a festő, aki először pillant be élete ab­lakán, a Pajtás-kutya is, okos bará­tom, és még Csipke Tihamér cégve­zető úr leánya, Rózsika is ott ül, most ébredt fel félszázados álmá­ból, amibe az ajakrúzs döntötte, ök és a többiek neheztelően néznek rám, minek magyarázok annyit, ne ajánlgassam őket. Ha már megfor­máltam őket, vezessék ők az olva­sót, aki netán- fellapozza könyvemet. Igazuk van. így hát elhallgatok. Borsod megyében a községfejlesztési alap felhasználásával és társadalmi összefogással 3 év alatt ötven művelődési otthon építését és bővítését tervezik Borsod megyében, az elmúlt hét esztendőben 149 művelődési otthon kezdte meg működését. Ezek na­gyobb része átalakított épületekben kapott helyet, de számos községben állami támo­gatással és társadalmi összefo­gással korszerű ,új művelődési otthonokat is építettek. A hároméves terv idején a megye tizenegy járásában, a községfejlesz­tési alap felhasználásával és társa­dalmi munkával ötven művelődési otthon építését, illetve bővítését ha­tározták el. így többek között az edelényi Coburg-kastélyt mintegy 200 000 forintos költ­séggel átalakítják és az épület­ben hétszáz férőhelyes színház­termet, könyvtárat és múzeumot létesítenek. Az átépítésnél a község dolgozói 20 ezer forint értékű társadalmi mun­kát végeznek. Tiszacsermely köz­ségben tanácsházat és művelődési otthont építenek. A lakosság százöt­venezer forint értékű társadalmi munkát vállalt és ebből hetvenezer forintnak megfelelő munkát már el is végeztek. A megyei tanács az idén hu­szonnégy művelődési otthon mi­előbbi felépítését és berendezé­sét 560 ezer forinttal segíti. —-ooo.----­S zovjet turisták Miskolcot! A hét elején Kujbisevből 41 tagú szovjet túrista csoport látogatott Miskolcra. A szovjet vendégeket a Magyar-Szovjet Baráti Társaság mis­kolci titkársága fogadta, majd meg­tekintették a Lenin Kohászati Mű­veket, ahol a gyár vezetősége a diós­győri kohászatot ismertető díszei ki­vitelű albummal ajándékozta meg a szovjet turistákat. A szovjet vendé­gek megtekintették a miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetemet és Tk* polcát is. Egy újítás, ami javítja a minőséget és veszélytelenné teszi a munkát Az ózdi Kohászati Üzemekben sok ideig problémát ókozott, hogy a ha­sított abroncsok szélei sodrósak, szálkásak maradtak. így a dolgozók kezükön számos esetben megsérül­tek, de a rendelő vállalatok is gyak­ran minőségi kifogást emeltek emiatt. Palaszkó József karbantartó lakatos-csoportvezető az abroncsok megtisztítására készüléket készített. A készülék használatánál jelentősén jobb lett az áru minősége és csökr* kent a balesetveszély. A. honfoglaló magyarság Sorsodban Marjalaki Kins Lajos legújabb munkája mint megállapítja —, hogy ezt a munkát segítse. Nagyon helyesen, mindjárt az első számban, két falusi népkönyvtáros mondja el tapaszta­latait. Bódogh Ernő nemesbikki nép- könyvtáros arról ír. hogy miként próbálja a könyvet a falu lakossága között mind szélesebb körben meg­szerettetni. írása — minden bizony­nyal — sok könyvtárossal ismerteti és ^ kedvélteti meg a nemesbikki jó módszereket. Kiss Albert. Muhi köz­ség népkönyvtárosa a könyvtár anyagának megőrzéséről ír. Csak he­lyeselhető. hogy a Híradó szerkesztő­sége (azt hisszük, nem csalódunk, ha az egész szerkesztőség fogalma alatt Sotkó Józsefnét értjük) azonnal megjegyzéseket, is fűz a falusi könyv­tárosok közleményeihez. Daragó Er­zsébet, Hejőpapi község népkönyvtá- rosángk munkáját dicséri végül a Híradó. Az első szám — s tegyük mindjárt hozzá, hogy a nagy reményekre biz­tató első szám — után. érdeklődéssel vártuk a másodikat. Terjedelmében valamivel hosszabb azonban tartal­milag az előzőtől eltérő. Induló cik­ket újra Sotkó Józsefné írt: értékeli a második negyedév munkáját, majd »Hírek« címszó alatt egy. a Könyv­táros című folyóiratban megjelent cikkre hívja fel a figyelmet, kéri a könyvtárosokat, hogy küldjenek cik­keket a Híradó részére, végül a ne­Gyanús turisták Iránban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom