Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-05 / 183. szám

Kedd, 1958. augusztus 5. ÉSZAKMAGYARORSZAG 5 e „Magyar aratás az Ur 1924-ik esztendejében“ SZERZŐK - MŰVEIKRŐL Elsárgult -és elfelejtett régi újsá­gokat lapozok. Egy-egy rikoltó cím, szenzációs újdonságok, reklámok s olykor a jelen nem túlságosan szép ábrázolása kap részt bennük. Alsó-Töbörzsök, Szolgaegyháza, Nagylook, Világospuszta... sokezer holdas uradalmaik. beláthatatlan puszták, a borsodi summások egy­kori kenyeret biztosító helyei. Hogy milyen száraz és fekete volt ez a ke­nyér arról a »Vilüfir« 1924 július 6-i száma beszél... A hótoJdalnyi, tizennégy hosszú pontból álló Schaaf-féle világospusz­tai uradalom aratási és cséplési szer­ződését idézi az újságíró. Tizenhat óra munkaidő — tizenkétezer korona bér A szerződés nyolcadik és kilence­dik pontja szerint: «-Az aratómun­kások idejével az uradalom rendel­kezik. Éppen ezért bármely munka következzen be, azt mindenkor az dolgoznak, minden utasítást ponto­san betartanak. A rendeletet az ura­dalomtól az aratómunkás veszi át. Amely aratómunkás az aratógazda rendeletének nem engedelmeskedik, vagy azzal szájaskodik, az a mun­kából azonnnal kizáratik és minden bentlévő keresetét elveszti és az uradalom területéről karhatalommal eltávolíttatik, nemkülönben, aki az uradalom által kirendelt, gazdának, vagy felügyelőnek nem engedelmes­kedik, részeges vagy lazító, vagy az uradalom tulajdonából bármily cse­kély értékűt ellop, vagy eltulajdonít, vagy hanyagságból tűzveszélyt okoz, az minden bentlévő keresetét elveszti és az uradalom területéről azonnal eltávolíttatik Tehát aki lázit, azt nemcsak hogy eltávolítják, hanem ráadásul minden bentlévő keresetét is elveszti. Egy uradalmi intéző vagy ispán bírálja el, hogy ki a lázitó. Ha valamelyik napszámos kifakad az uzsorabérek ellen, könnyen rá lehet húzni a »Iá­uradalom rendeli el. tehát, ha nap­szám munkába lesznek rendelve, az zítást« és azonkívül, hogy kilökik, odavesz keserves munkájának keres­ménye is. így, és a következő résszel bizto­sítja saját érdekét az uradalom: »Az uradalom minden aratómunkástól az arató részkeresetéből 2 métermázsa gabonát biztosítékul visszatart, ezen visszatartott 2 mázsa gabona csak az összes vállalt és jelen szerződésben kötelezett munkák hiánytalan teljes befejezése után lesz az aratóknak ki­adva.« így dolgozott tehát a nincstelen zsellér a dunántúli nagybirtokokon hathónapot, hogy szűkös keresmé­nyéből az év második részében el tudja tartani családját. A szűkös megélhetésért még az előző télen — a summásszerzedések idején — el­adta magát, s csinálta azt, ami a szerződés szerint »kötelessége«. S így volt az Borsod-Abauj-Zemp- lénben is. Az egykori summások jól emlékezitek még rá! (B. F.) Verdi-est Mezőcsáton éppoly kötelező, mint bármely más részes munka. Alúlírott. munkások kötelezik magukat, amikor az urada­lom felkéri őket napszám munkát végezni és ezen napszámba-n végzett munkáért fizet az uradalom napon­ként és fejenként 3 kg búzát, 2 kg rozsot, ez mint valorizált folyónap­szám érvényes ezen szerződés egész tartamára, vagyis az 1924. évi termés őszi betakarításáig. Ezen napszám­munka mindenkor naponta kora reg­geltől kezdődik olyformán, hogy nap­keltekor már a munka helyszínén kell lenni és tart este napnyugtáig. Früstökre egy félóra idő, ebédre eg? óra idő, uzsonnára szántón félóra idő adatik. Szeptember nyolcadikén az uzsonnaidő megszűnik.« Fele helyett ötödé» hatoda A könyvtárak tevékenysége nem merülhet ki abban, hogy csak a könyveket népszerűsíti, csak az iro­dalmi kérdések iránt igyekszik felkel­teni az érdeklődést, hanem minden téren növelni kell a lakosság általá­nos műveltségét. Ezt a célt akarjuk szolgálni akkor, amikor az irodalmi előadások mellett beindítottuk a zenetörténeti előadás- sorozatot. Elsőnek Verdi életéről és munkásságáról tartott Meder Iván igen szép és értékes előadást, me­lyet 45 érdeklődő hallgatott végig. Verdi legszebb operáiból 8—10 rész­letet mutattunk be hanglemezről. A hallgatók kérésére legközelebb »Puccini életé és művei« lesz az elő­adásunk tárgya. Erre azonban csak szeptemberben kerül sor, mert au­gusztusban Juhász Gyuláról, az An­na versek halhatatlan költőjéről rendezünk irodalmi estet. Sotkó Józsefné jár. könyvtárvezető.------------------------------—ooo---------------------------------­M egnyitják a turisták előtt Ma is érzem az élmény hevességét Molnár Géza: Azzal kell kezdenem, hogy né­** hány éve — talán 1953-ban — bennem is elindult egy furcsa, izgató és izgalmas öneszmélési folyamat. Akkoriban novellákat írtam, s sze­rettem volna ezekkel is bizonyítani valami tetszetős életeszményt: a rossz végső fokon mindig elbukik, az igazság, az igaz ember győz. az ellen­ség lelepleződik stb. Azonban úgy akartam ezt ábrázolni, hogy élet- szagú legyen a történet, reálisak a helyzetek és figurák. A sematikus elképzelések helyett mindinkább az életre vetettem tekintetemet. Ma is érzem az élmény hevességét, az írói öneszmélés fojtogató izgal­mát, a felismerések egymásba kap­csolódó láncolatát. Mint amikor egy szürke, elfüggönyözött szoba abla­kait hirtelen kitárják s mi ott állunk szemben a zuhogó napfénnyel, az utca kavargó forgatagával. Elém tárult az élet forrósága, a szenvedélyek karneválja, a társa­Üutlámverés dalom tarkasága, a jellemek bonyor lult sokrétűsége, a pillanatnyi elő­nyökért következetesen ingadozók, felvillanó típusai, az okos jezsuitiz- mussal álszentes kedők cinikus soka­sága, a nép igazáért, a szocializmus ügyéért nyugodt magabiztossággal, pózok nélkül dolgozó funkcionáriu­sok és egyszerű emberek zárt csa­pata. Lenyűgözött a felismerés: eztt ezt kell megírni... Z aklatott, nyugtalan évek vol­tak ezek, viharos feszülések­kel s az ellenforradalom fellángoló tűzvészével. Amikor néhány hónappal a ke­gyetlen, tragikus tanulságokkal járó időszak után, 1957 januárjában el­kezdtem írni »Hullámverés« címík regényemet, az a szándék vezetett, a? a szenvedély fűtött, hogy ez az úf életlátás hassa át könyvemet. Egy év időszakát öleli fel a regény* 1955 nyár végén kezdődik egy kis, észak-magyarországi faluban és 195$ november negyedikén, a győri or-« szágúton ér véget. Miről szól? Éle* tékről, szerelmekről, vágyakról, poli­tikai küzdelmekről és fegyveres har­cokról, emberi sorsok tragikus buká­sáról, hűségről és helytállásról. Fő vonala egy munkásból lett értelmi­ségi morális és politikai útvesztésé« nek története. Itt a szándékról beszéltem t 1 amely bennem könyvemhez kapcsolódott. Tudom, hogy a vállal­kozás — hossszabb történelmi távlat nélkül ábrázolni a mát, a sarkunk­ban járó tegnapot — kockázatos s különösen az a pálya kezdetén járó fiatal írótól. Az ember azonban úgy van teremtve, hogy nem mindig a könnyen járható utakat választja. Nézzük az okmány egyéb pontjait: »»Az elcsépelt, aaratórész-gabonájukat az uradalom a munkásoknak laká­saikra hazaszállítja, de a részszal­mát a munkások saját fogatjukon szállítják maguknak haza.« Ez any- tnyit jelent, hogy az aratók kénytele­nek az uradalomban hagyni saját szalmájukat is, mert a fuvar — te­kintve a 27 kilométeres távolságot — többe kerül, mint az egész szalma értéke. Az aratómunkás ok részére szoká­sosan kiadott háromnegyed hold kruihplifökiet pedig ötödén, a három magyar hold tengeriföldet, pedig, ha­todán való megmunkálásra adják ki, «mi igen súlyos fel-tétel, mert em­berségesebb uradalmakban íeles, vagy harmados részesedésre adják Iki a földet. Hogyan keres az uradalom a „lázító“ munkáson? Szembeszökő a tizedik pont má­sodik bekezdése, amely már »bölcs« évintézkedéseket tartalmaz minden »forradalmi« vagy más »destruktív« megmoccanás ellen: »Az uradalom fenntartja magának a jogot, alúlírott munkások pedig alávetik magukat, i hogy minden munkánál az uradalom rendelete szerint és utasítása szerint1 a Hearst kastélyt Los Angeles és San Francisco között a tengerparton áll az a kü­lönös kastély, amely a dúsgazdag amerikai ujságmágnás, William Ran­dolph Hearst tulajdona volt. Hearst 1951-ben 88 éves korában meghalt és örökösei most a modern kor követelményeinek engedve, megnyitják az eddig hét lakattal őrzött kastély kapuit a turisták előtt. A kastélyt Hearst állítólag 300 millió dollár költséggel építtette és az öreg mágnás életében csak az elegáns vendégsereg, valamint a libériás lakájok tömege népesítette be. A Hearst-család most elhatározta, hogy tekintettel az irgalmatlan adóterhekre, enged a „szociális irányzatoknak” és átadja a kastélyt California államnak. A kastély óriási parkjában zebrák sétálnak, a berendezés pedig csodálatos perzsa, spanyol, görög, olasz, angol és holland remekművek­ből áll. ........California állam most hivatásos idegenvezetőket küld a kastélyba, a kiket kioktatnak a különféle görög és római mesterművek helyes ki­ejtésére, valamint arra, hogy a kötelező udvariassággal intsék a látogató turistákat: „Nem asszonyom, a kisfiának semmiesetre sem szabad a fal­kárpitot leráncigálnia”, vagy pedig „nem asszonyom, Richelieu bíboros ágyának matraca nem készült laticelből”.--------------^ . , --------­K özérdekű közlemény----------------------------------ooo----- - —--------— F ILMHIREK 4 wagyvilágből A Miskolci Közlekedési Vállalat értesíti az utazóközönséget hogy f. hó 6-án, szerdán 22.45 órától 4 óráig Felsődelta — Stadion között és 7-én, csütörtökön 22.45 órától 4 óráig Sta­dion—Perecesi őrház között felsőve­zetckcserc miatt a villamosközleke­dés szünetel. A Stadion, illetve Perecesi Őrház— Diósgyőr végállomás között a villa­mosközlekedés zavartalan. Igazgatóság. Az Utolsó lövés című új lengyel film egy tíz év után börtönéből ki­szabadult ember történetét mondja el, akiben csak egy gondolat él: bosszút állni feljelentőjén. A film rendezője Rybkowski. * Nyugat-Németországban két hónapi forgatás után elkészült Tolsztoj Fel­támadás című regényének filmválto­zata, közel 70 szereplő részvételével. A film főszereplői Horst Buchholz és Miriam Bru. * A bakui filmstúdió Fekete pillák címmel új filmet készített, amely az olajkutatók és az olaj munkások hoßi erőfeszítését, mutatja be. * Heinz Rühmann Koppenhágában filmvígjátékot forgat. Új filmjének címe A férfi, aki nem tudott nemet mondani. * A belgrádi Avala Film Vállalat Carlo Ponti olasz filmproducerrel megállapodást kötött, amely szerint amerikai filmszínészek részvételével ciós filmre viszik Gogol Súlyba Ta­rasz című regényét. * Megkezdődött a Hajótöröttele című francia fűm forgatása Charles Bra-> bánt rendező vezetésével. A film )ő- szerepeit Dany Carrel és Henry Vidal játsszák. * Amit nem lehet, elfelejteni (A szív emléke) címmel érdekes film készült el Geraszimov forgatókönyve alap­ján. A film hőse egy angol pilóta, szerepét Andrej Popov alakítja és egy szovjet tanítónő, akit Tamara Makarova személyesít meg. Az. epi­zódszerepeket több. nem hivatásos színész játssza, köztük Ralph Parker angol újságíró és Sajly Bel If ridge, aki mint angol küldött vett részt a moszkvai Világifjúsági Találkozón. * Yves Allegret most fejezi be Ham­burg kikötőjében a Hamburg lánya című filmjének külső felvételeit. A film főszerepeit Hildegard Knaf és az ismert francia filmszínész-rende­1959-ben jugoszláv—olasz koproduk- ző, Dániel Gélin alakítják. t „.Értetek harcolok, ti pedig én értem“ flly mély wlt a seb és oly nagy a fájdalom, hogy a múló idő sem lehetett orvosa, oly eleven még az emlék, hogy felidézése fel­szaggatja sebeinket. 1956 szomorú ősze népünk legjobb fiainak elvesz­tését, imádott férjek és szerető apák temetését idézi. Mártírjaink között Őrizzük Mohai István államvédelmi őrnagy (halá­lakor léptették elő őrnaggyá) emlé­két. A Borsod megyei Főosztály fé­lelmet és nehézséget nem ismerő munkatársként tisztelték elvtársai, Bátor katonája, hű védelmezője volt népének, pártjának, fegyver­rel és tollal harcolt az osztály el­lenség ellen. Államvédelmi hivatá­sa mellett szép verseket is irt és gyakran arról álmodott, hogy egy­szer majd nyomtatásban láthatja és rádióban hallhatja verseit. Szeret­te volna megérni... A miskolci terrorista ellenforradalmárok okió bér 26-i vérengzése vetett véget drága életének. Halálával kétszeres veszteség ért bennünket. Elvesztettük hűséges harcostársunkat és a tehetségesnek ígérkező, szárnyait bontogató köl­tőt. Irodalmi munkásságáról nem sokan hallottak, családi körén és munkatársain kívül nem volt híre, neve — költő volt mégis: a munka és a szabadság dícsérője, a boldog sze­relem dalosba. Költő volt attól a pil­lanattól, hogy megfogantak ágijá­ban a gondolatok és bátor hasonla­taival, természetesnek ható. mar­káns rajzolatú képeivel papírra ve­títette azokat. Költői mivoltát bi­zonyítják szerető felesége által megőrzött versei, kéziratos töredé­kei, amelyen nem változtat az sem, hogy itt-ott kezdetlegesek írásai. Jyjödomban volt bepillantást ^ * vyerni e féltve őrzött jyapir- Icpoh közé, tájékozódni szépen in­duló és korán félbeszakadt irodal­mi munkásságáról. A nagydorogi szegényparaszt szülők gyermeke legénnyé serdülése korában írta az első verseket, füzetnyi szerelmes strófák, ábrándos sorok szerzőjének tudhatta magát már tizenhatéves korában. Hosszú hallgatás követke. zett ezután. amit talán csak azzal lehet magyarázni, hogy a megélhe­téshez szükséges fizikai munka, ké­sőbb a hivatással járó teljes elfog­laltság mellett a névtelen kezdőkre ránehezedő közömbösség béklyózta meg. Felszabadulás után belépett a kommunista pártba és egyidejűleg a közrend, az államvédelem szolgá­latába állt. Marxista műveltségének és általános ismereteinek gyarapo­dásával mind gyakrabban érezte, hogy mondanivalója van: a szakmai munkában szerzett tapasztalatai alapján akart szólni az ifjúsághoz, dicsérni a jót, bírálni a rosszat. Élete utolsó évében már tudato­san foglalkozott verseléssel, eljárt a miskolci írók csoportjába, ahol tíz versére kapott lényegében ked­vező bírálatot. Ez a tíz verse mg is megvan, amelynek többségét, némi átdolgozás után meg is jelentették volna, ha nem jön közbe az ellen- forradalom ... Harcban esett el. kegyetlen, ádáz küzdelemben. Nem emelhetett szót sem maga. sem tár­sai védelmére. Beszélnek helyette versei. Egyértelmű állásfoglalás cseng verseiben, elveti a léha éle­tet, utálattal ír »a múlt sárga lo- vagjai«-ról és erkölcstelenségüket követő, nyugatmajmoló fiatalokról. Csalók templomának nevezi a füst­Mohai István arcképéhez felhős, félhomályos lokálokat, ahol »süppedve élednek a mély, apró és nagy gyűlöletek, ahol a presszógép sziszeg.« „Dohmm és portoricó. Rekedt zongoraszó: vonagló „kultúra.” Vörös-vércse-karom villogása. Csőnadrág, festet haj: kéjek tompora.-” Gúny és megvetés feszül ezekben a sorokban, s a vers további részé­ben nyíltan kimondja, hogy köny- nyen élőkről, csalókról van itt szó és a munkások nevében kiált fel ostorként csördítő sorában: »Miénk az a pénzI« Qzívéből áradó szeretettel be­szél az üdülő munkásról és hasonló című versében a munkás­ság győzelmét, a munka értelmét hirdeü, A munkában megedzett »nemesacél kezek« allegóriáján át szövi a proletariátus felszabadító harcának történetét. „E kezek fogták az égő zászlót « Párizs hős falai alatt, és vitték győzelemre tizenhétben a lenini igazat!” Tovább fűzve a gondolatot, a ti- zenkilences Magyar Tanácsköztár­saság győzelmét és a felszabadulást is a munkáskarok erejében, a mun­kások összefogásában látja. És most az építő munka szünetében: „Elfáradt izmokat simogat az ágy, a fotelek kedves, puha, lágy karjaiban nem tőkések süppednek. A Balaton munkást ölelget.” Tájleírásában is állásfoglalás van, meglátja és megmutatja a táj vál­tozásait: „Szomszédos dombtetőn fenyők között állva. vezeték oszlopa tekint le a tájra. Üdvözli a tavaszt, széttárt vaskarjával, falut városhoz köt acélfonalával.” Képei megkapóan egyszerűek. Szerette a csendet, gyermekei és fe­lesége társasága mellett az alkotó magányt kívánta legjobban, ellesni a természet képeit: .. hol a langy szelekre gólyahír p* választ: itt ülök bódultán, s száz gyönyör eláraszt.. — írja hévízi versében. A miskolci hétköznapokról irt verse bevezetőjének ilyen szép ha­sonlatot kerekít: „Vonat füttyent. Zakatol a gyár, kéményei felett, mint vándorútra készülő nagy sereg madár, kering a füst... S s*áll délnyugatra.” A szabadság és szerelem énekét olvashatjuk a »Vasútmenti séta« című versében, amely időrendi sorrendben is az utolsók és a leg- jobbak közé tartozik: „Benned, 6 asszonyom, élednek az évek. Veled átrepülöm a nagy mindenséget! Ha szemedbe nézek, felujjong a szívem: új harcokra fel hát, nem hiába minden! Múltamat gyűlölöm. Szeretem a jelent. Csodálom a jövőt, mert tudom mit jelent népemért harcolni! Veled és a Párttal, meleg, nagy szívemmel, apákkal — anyákkal. cgutolsó verse — amelyet 1956. szeptember 22-én írt —* életrajzát és költői hitvallását sűrU ti magába. A tolnai lankás dombok öléről indult parasztgyerek ifjú ko* rára emlékezik »a szigeti nagy ho* dálynál« őrtállő jegenyékre, »a borjádi szelekére és az aratásban eltöltött forró napok »megváltó estijére, a napszámos ember éj* szakájára, amit a régenvárt felsza* badulás hajnala követett. Itt mond-* ja ki a címben idézett hitvallást: »értetek harcolok, ti pedig énér’*» tem.« Mohai István meghalt. Életműve befejeztetett. Emléke él szerettei és harcostársai szívében, élnek versei a megénekelt tájban és s haza ar* culatát megváltoztató emberekben. KISS TOUT/ V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom