Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-29 / 203. szám

Péntek, 1958. augusztus 29.

eszakmagyarorszag

JCOHÓY. ÁRNYÉKÁBAN

ltom

MINTÁK ÉSZITŐK

AKI NEM ISMERI az öntvények gyártásának módját, el sem tudja képzelni, hogy a Lenin Kohászati Művek füstölgő kéményeinek aljában, az állandóan lávafolyamként ömlő nyersvas és acél tüzes világában fafaragással is foglalkoznak emberek. Pedig így van. Az acél és vasöntvények gyártásának előfeltétele, hogy előbb el kell készíteni annak a mását fából, teljes pontossággal, az eredeti darabnak megfelelően. A faminta alapján történik azután a formázás, ami nem más, mint a negatívum elkészítése homokba.

A mintakészítés igen nagy szaktudást igényel. Ahány darab, annyiféle, s talán egy szakmára sem illik úgy az ismert közmondás, mint erre a mesterségre: Ahány ház, annyi szokás.

A mintakészítőnek három mesterséget kell ismerni kiválóan. Elsősorban kifogástalanul ismernie kell a műszaki rajzot, aztán érteni kell az öntészet minden csinját-binját és végül el kell tudni készítenie a famintát.

A Lenin Kohászati Művek mintakészítő üzemének munkáját az öntödéknél megrendelt munkadarabok alkotják. Jelenleg az üzem kapacitásának a fele a kínai csőgyár öntvényeinek famintáin dolgozik. De más export rendeléseik is vannak, ök készítik a Lengyel Népköztársaság részére készülő vízturbina famintáit is, és a csehszlovák öntvények famintáit. Ezeken kívül természetesen a hazai szükségletet is ők elégítik ki. Hazánkban még két famintakészítő üzem van. Ezek azonban a nagyméretű faminták gyártását nem tudják elvégezni és így a Lenin Kohászati Művekben készül minden nagyobb méretű minta.

AZ ÜZEMBEN KOMOLY és munkaszerető emberek dolgoznak. Az ellenforradalom után azonnal megindult a munka és az üzem életében is jelentős változás történt. A norma, amely eddig csak mennyiségi termelésre ösztökélt, megszűnt. Viszont az 1956. előttihez viszonyítva, 30 százalékkal megnőtt a dolgozók alapbére, mert a kohászati kategóriába sorolták be őket. Azonban hamarosan ráIHire fordítják a pénzt?

Villantódtanak, járdát, utakat, ku ahat, lörpevízművet, kutturházat építenek a mezőcsáti járásban

forintos költséggel törpevízművet építenek.

Már megkezdték Hejőkeresztúr község villamosítását és még az idén kigyullad a villanyfény Igrici községben. Muhi községben társadalmi összefogással kultúrhaz építéséhez fogtak.

A megyei tanács, látva a falu dolgozóinak szorgalmát, közel 100 ezer forint fejlesztési hitelt bocsátott rendelkezésükre, s mint azt lapunkban már megírtuk: segíti őket a sárospataki és miskolci erdőgazdaság is. Ugyancsak segítséget nyújt az építkezéshez — mint Kistóth István vb. titkár újságolja — a Tiszapalkonyai Hőerőmű építés- vezetősége.

Általában az egész járás területén, ott, ahol a közös összefogás, a társadalmi munka a községfejlesztési hozzájárulás pontos befizetésével párosul, eredményeket tudnak felmutatni. Vannak azonban még községek — mint Kuttor elvtárs jelentéséből kiderül, — ahol — egyebek közt Hejőkürtön, Oszláron — a községi tanács nem vonja be a lakosságot a községfejlesztés megtárgyalásába, következésképp a falu dolgozói nem látják elég világosan a feladatokat, elhanyagolják a községfejlesztési alap befizetését. Talán egy baráti látogatással ezek a tanácsszervek példát vehetnének a mellettük levő községekről

..... (OM)

A hároméves terv során — egyebek közt — a községek fejlesztésére, szépítésére is nagy gondot fordítanak a mezőcsáti járásban. Kuttor József vb. titkár elvtárs elsorolja egy, a tanácsülés elé terjesztett jelentéséből, hogy járási szinten 3 millió 360 ezer forint készpénzt, mintegy 900 ezer forint értékű társadalmi munkát és több mint 300 ezer forint értékű helyianyag-felhasználást terveztek az 1958-as évre. A járás községeiben — egy-két kivétellel — jól halad a községfejlesztési hozzájárulás befizetése és így már májusban nagyobb befektetéseket eszközölhettek egyes községek fejlesztésére.

A tervezett összegből május óta felhasználtak 1 millió 120 ezer f&rint készpénzt, 270 ezer forint értékű társadalmi munkát és mintegy 70 ezer forint értékű helyi anyagot.

Gyakorlati értelemben azt jelenti ez, hogy az egész évre tervezett 25 kilométer járdából 12 kilométer elkészült. Tiszaszederkényben 3, Sajó- örösön 2, valamint Igrici községben 2 kilométeres szakaszt építettek meg. Egyébként a járás községeinek zömében általában mélyépítésre: utak, kutak rendezésére fordítják a befizetett összeget. Ezenkívül Mezőcsáton az óvodát korszerűsítették. Ernőd községben pedig orvosi lakást és az ivóvízellátás megjavítására 55 ezer

jöttek, hogy a személyi órabér nem ösztönző és ma már újból teljesítménybérben dolgozik az üzemnek 70 százaléka. Ezenkívül az üzem teljesítménye alapján, 3 hónapja prémiumot is kapnak, amit aztán csoportszázalékokra osztanak fel. Azóta 8 százalékkal emelkedett az üzem termelése.

Egy év óta programszerűen dolgoznak. Az üzem vezetősége kidolgozta ennek lehetőségét és most már nincs össze-vissza kapkodás. Minden elkészül határidőre.

Ennyi jót mondani az üzemről, csak úgy általánosságban, nem lenne helyes. Az embereket, akik itt dolgoznak, névszerint is meg kell említeni, legalább a legjobbakat.

AZ ELSŐ, AZ ÜZEM VEZETŐJE, Szeppenfeld Sándor, hazánk első mintakészítő mérnöke. Aztán Schraut Vilmos és csoportja, Iván Zoltán és csoportja, akik között alig lehet eldönteni, hogy melyik csoport a jobb.

Az egyénileg dolgozók között Lőrinc Géza mintamarós az első. Ezek a dolgozók megérdemlik, hogy megyénk lakosai megismerjék nevüket.

Ezekután szóljunk a problémáikról és terveikről.

A gyár eredeti mintakészítő üzemét a második világháború alatt bombatámadás érte és leégett. A háború után a gyár beindulásakor a központi anyagraktár épületében nyertek elhelyezést. Közben nőtt az ipari termelés. Egyre több öntvényre volt szükség, ehhez egyre több faminta kellett. Megkapták a Nyirjesben lévő asztalos-műhelyt. Később a 6. sz. kapunál lévő ócska épület is az övéké lett, majd a magnéziumgyár területén is kaptak egy üzemrészt. Ez a széttagoltság az üzemvezetés szempontjából nem egészséges, de nem jó a géppark elhelyezése szempontjából sem.

Az elmúlt 12 év alatt sok szó esett az új, korszerű mintakészítő üzem fel_ építéséről, de sajnos ez csak szó maradt. S ha valamit kértek, mindig azt a választ kapták: — majd az új műhelyben megkapjátok. Öltözőjük, fürdőjük nincs. Az előbb említett eredményeket ilyen mostoha körülmények között érték el.

1958-ban azonban örömmel vették tudomásul, hogy a gyárvezetés nem feledkezett meg róluk. A 11. sz. kapunál felépítik az új és minden igényt kielégítő műhelyt. Most már nem is kell éveket várni. Az 1959. évi beruházások között ez a terv az első helyen szerepel, a tervezők és az üzemvezetőség már lázasan dolgoznak az üzem építészeti és belső elrendezési rajzain.

AZ EGY HELYRE VALÓ költözés megengedné a nagyüzemi mintakészítést is. A kisgépesítéssel pedig jelentősen tudnák növelni a termelékenységet is. (hjj

Vitatkozzunk $

Amiben egyetértünk — és amiben nem

Várjuk a dolgozó parasztok válaszát

Napjainkban élénk vita folyik az üzemekben és a falvakban arról, hogyan és miként megyünk előre. Lényegében a párt politikájáról van szó. Egy ilyen vitában vettem részt Szikszón. A tanácsházán — az alkotmány ünnepén, az ünnepség megkezdése előtt — Tóth István középparaszt, a Hazafias Népfront elnöke azt mondotta, hogy nem mindenben ért egyet azzal a politikával, hogy most a tartalék földeket az állami gazdaságoknak és a terme^ Szövetkezeteknek adják. — Miért nem adják ide nekünk, majd mi szct;3znénk rajta társulást.

— Ki akadályozza meg a szikszói parasztokat ebben — tettük fel a kérdést.

A történet teljes megértéséhez hozzátartozik, hogy Szikszón több I. típusú termelőszövetkezet volt, de mivel nem az alapszabály szerint dolgoztak, feloszlatták őket, sőt a tartalékföldéket is elveszik tőlük. Szó szót követett és végül megállapítottuk, hogy ezért elsősorban nem a tanács, nem a rendelet, hanem a szikszóiak a hibásak, mert nem a rendelkezések szerint cselekedtek.

Az ünnepély után a vita tovább folytatódott, s ekkor támadt az a gondolatunk, hogy amit egymás között elmondtunk, azt a közvélemény elé bocsátjuk.

Miben értünk egyet Tóth bácsival?

Önkéntesen hozzanak létre társulásokat — ha úgy akarják — és azokkal társuljanak, akikkel leginkább megértik egymást. Helyeseljük azt is, hogy a szikszói parasztok szövetkezni akarnak. Abban is egyetértünk. sőt akarjuk, hogy jómódú legyen a parasztság.

Van azonban olyan kérdés is, amiben nem érthetünk egyet. Tóth bácsi a vita közben azt kérdezte, hogy miért nem lehet nálunk olyan szövetkezetét létrehozni, mint amilyenek Dániában vannak. A dániai szövetkezeti formát a vitában megmagyaráztuk, éppen azért itt erre a dologra nem térünk ki. De a kapitalista világ „jólétére” szolgáljon példaként az a dolog, amit éppen Tóth bácsi mondott el az egyik rokonáról.

— 1956-ban disszidált az egyik rokonom, s most azt írja, hogy öt évig kell dolgozni azért, hogy megkeresse az útiköltségét. Pedig nagyon szeretne hazajönni.

Szóval nincs valami jó élet arrafelé..: Ezzel a ténnyel egyet fog érteni nemcsak Tóth bácsi, hanem a többi szikszói dolgozó paraszt is, hiszen nemcsak az ő rokona, hanem sok disszidált írt már haza hasonló levelet.

Azzal sem értünk egyet, hogy Tóth bácsi nem határozta meg világosan és érthetően, hogy

milyen társulást, akarnak?

Ez pedig fontos. Minden embernek tudnia kell, mit akar, és úgy gondoljuk, itt van a dolog nyitja. Őszintéi*'k kell lenni, meg keli mondani világosan, hogy én géphasználati csoportot, magtermelői csoportot akarok alakítani, vagy a legjobban dolgozó parasztokkal szívesen alakítunk III. típusú termelőszövetkezetet, stb.

Nem érthetünk egyet Tóth bácsinak azzal a véleményével sem, hogy félnek a dolgozó parasztok az I. típusú tsz-be belépni, mert azután jön a harmadik. Ezt embere válogatja. A szikszói termelőszövetkezet jó példát szolgáltat. Aki ide belépett és belép, az nem fél. Erről kevés szó esik ott helyben, maguk a tagok is szerényen hallgatnak erről, pedig eredményeikről, a tsz életéről sokat mondhatnának.

Mondjuk meg nyiltan és őszintén: az „enyém” gondolat még ma is mélyen él az emberek tudatában, s innen van az a helytelen szemlélet, hogy csak az a jó szövetkezet, amit „ők maguk szerveznek”.

Tóth bácsi azt mondotta: „Én is féltem a négy darab marii imát bevinni a közösbe, mert bizony jóleső érzés az. hogy nekem szép marháim vannak, s így /an ezzel több dolgozó paraszt is.” Ez nem indok, helytelen szemlélet csupán.

Régen helytelen elmélet volt a mindenáron való tsz szervezésnél: — Lépjél be, nem kell adót fizetni, add el a marhádat, felruházkodol, stb., stb. Ma azt mondjuk, lépjenek be a dolgozó parasztok a termelő- szövetkezetbe, vigyék be az összes felszereléseiket — a háztájin kívül — s máris

tekintélyes közös vagyon lesz,

melynek hasznát jobban tudják élvezni, mint mikor egyéniek voltak. Géphasználat, kártevők elleni védekezés, mind-mind olyan tény, a jövedelmezőségen kívül, ami minket igazol. — Ezt el is ismerte Tóth bácsi.

A mi álláspontunk a Tóth bácsival folytatott beszélgetés alapján a következő:

Az a dolgozó paraszt és az a magyar állampolgár szolgálja a haladást, a népi demokráciát, aki teljes szívvel mellettünk van. Nem élég kinyilatkoztatni, szavakban elismerni, méltatni mindazt, ami van. Minden termelőszövetkezet, minden közös gazdaság olyan lesz, amilyet a dolgozó parasztok maguknak alakítanak. Nem végzi ezt el helyettük senki, csak ők maguk. Ezért úgy szervezzék, úgy alakítsák a csoportot, hogy az a legjobb legyen, hogy nyugalom, békesség honoljon, ami után csak megértés és jó élet jöhet. Biró Péter

Nagy Imre 1955-ben és 1956 legelején tanulmányokat űrt a következő címekkel:

»Erkölcs és etika.«

»A nemzetközi kapcsolatok öt alapelve.«

»Néhány időszerű kérdés.«

Az eljárás során a magyar nyomozó hatóságok lefoglalták ezeknek a tanulmányoknak Nagy Imre által Bajátkezűleg írt eredeti példányát is.

Ezekben a tanulmányokban foglalta írásba államellenes terveit, ezek a tanulmányai alkották az általa vezetett népi demokrácia-ellenes titkos szervezkedés politikai programját.

1955 decemberében kelt »Erkölcs és etika« című írásában a népi demokratikus államrend megdöntését — ahogyan ő kifejezte: »szétzúzását-« — tűzte ki célul. Az »időszerű kérdésekkel« foglalkozó. 1956 januárjában készített tanulmányában programjába iktatta a népi demokráciával szemben álló erőkkel kötendő szövetséget és kifejtette, hogy — a munkásosztály uralmát feladva — vissza kell állítani a tömegpártrend- szert. valamint azzal együtt a koalíciós kormányzati rendszert. »A nemzetközi kapcsolatok öt alavelve« című írásában úgy foglalt állást, hogy Magyarországnak ki kell lépnie a Varsói Szerződésből.

Tanulmányait az ország vezető szervei és az ország népe előtt eltitkolta. Átadta viszont titkosan szervezkedő csoportja tagjainak, akik az ő tudtával sőt a tőle kapott megbízás alapján különböző olyan külföldi hatalmakhoz is eljuttatták, amelyektől támogatást reméltek.

A népi demokratikus rendszer megdöntésére kidolgozott terveinek megvalósítása céliából Nagy Imre már jóval az 1956 októberi ellenforradalom előtt hozzáfogott politikai csoportjának megszervezéséhez.

Készlet a Fehér könyv V. kötetéből.

Gondosan kiválogatta azokat a személyeket, akikről tudta, hogy az övével azonos vagy az övéhez hasonló politikai felfogást vallanak, vagy akiket különböző személyes sérelmek értek az előző esztendőkben s ezért feltételezhette róluk, hogy szembeállíthatok a népi demokratikus államrenddél. megnyerheti őket a tanulmányaiban foglalt titkos tervek megvalósításának, bevonhatja őket egy illegális összeesküvő csoportba is.

Jánosi Ferenc erről a következőket vallotta:

»A csoport Nagy Imre körül alakult ki. ő volt a csoport politikailag legsúlyosabb képviselője. Irányadó Nagy Imre és Losonczy volt. Nagy Imre volt a csoport egyik kezdeményezője és irányítója.«

Az 1958 február 6-án tartott tárgyaláson erre vonatkozólag az elnök több kérdést tett fel Jánosi Ferenc- nek.

»Elnök: Kik voltak azok az írók. újságírók, közéleti emberek, akikkel ön 1955 végén, de főleg 1956-ban, '.nég az októberi események előtt kapcsolatot tartott, mint olyanokkal, akikről tudta hogy a Nagy Imre- féle politikai vonalnak hívei?

Jánosi Ferenc: Ezek közé tartozott Haraszti Sándor. Losonczy Géza. Vásárhelyi Miklós. Gimes Miklós, Fazekas György.

Elnök: S kik voltak az írók közül?

Jánosi Ferenc: Aczél Tamás, Zelk Zoltán. Háy Gyula.«

Donáth Ferenc a következőket

vallotta:

»Nagy Imre a csoport, illetve az áhhoz tartozó egyes személyek tevékenységét maga irányította. A Nagy

Imre köré csoportosuló személyeknél elsősorban az volt az ismérv, hogy szemben álltak a párt politikájának egészével, vagy annak egy részével. E személyek nézeteit Nagy Imre a velük való beszélgetések során helyeselte és ezért Nagy Imrében látták azt, aki megvalósítja politikai elgondolásaikat, felfogásukat.«

Haraszti Sándor újságíró, az államellenes titkos szervezkedés tagja — akit ebben a bűnügyben tanúként hallgattak ki — vallomásában elmondotta. hogy a Nagy Imre-csoport 1955 őszén kristályosodott ki határozott formában. A csoporthoz ebben az időben Losonczy Géza. Vásárhelyi Miklós. Donáth Ferenc. Gimes Miklós. Újhelyi Szilárd és Haraszti Sándor tartozott.

Felmerült a kérdés, milyen formában szervezkedjenek. Újhelyi Szilárd tanúvallomásából kitűnik, hogy illegális központ szervezését tervezték. Újhelyi a következőket mondotta:

»Haraszti Sándor elmondta nekem, hogy Gimes Miklós javasolta Nagy Imrének, hozzanak létre félillegális, vagy illegális szervezetet, melynek feladata lenne összefogni és irányítani azokat a személyeket, akik országszerte nyíltan felléptek az akkori kormány és pártvezetés ellen.«

Februárban a bírósági tárgyaláson Nagy Imre az elnök kérdésére ezeket válaszolta:

»Gimes 1956 közepén, vagy e körüli időben olyan javaslatot tett. hogy jó volna az én politikámhoz közelálló személyekből szűkebb bizottságot alakítani. Két ízben merült fel ez a probléma.. Egyszer közvetlenül Gimes, Fazekas és Lőcsei nekem vetette fel ezt a kérdést.«

Nagy Imre állameHenes tanulmányainak terjesztéséről a február 6-j bírósági tárgyalási napon Vásárhelyi Miklós az elnök kérdéseire válaszolva ezeket mondotta:

»Elnök: Kapott-e ön Nagy Imrétől általa készített politikai tanulmányokat, olyanokat, amelyeket 1955 vagy 1956 folyamán készített Nagy Imre?

Vásárhelyi Miklós: Kaptam, igen. Az »öt alapelv« címűt megkaptam. Más tanulmányokat is. Megkaptam az »Erkölcs és etiká«-t. a közgazda- sági kérdésekről szólót, azután az időszerű kérdésekről szólót, szóval több tanulmányt kaptam.«

Ugyanezen a tárgyalási napon Kopácsi Sándor vallomásában kijelentette: |

»1956 szeptemberében Fazekas György ideadta nekem Nagy Imre »Erkölcs és etika« című tanulmányát.«

Arra a kérdésre hogy milyen célból adta át Nagy Imre különböző személyeknek ellenséges tartalmú írásait. Haraszti Sándor a következőket válaszolta:

»Azért, hogy megismerjük álláspontját a fenti kérdésekben és azután értelmiségi körökben, ahol mozogtunk. terjesszük. Elsősorban az újságírók között terjesztettem, beszélgetések során. Nagy Imre téziseit.«

Tánczos Gábor, a Petőfi Kör titkára. az államellenes szervezkedés tagia a következőket vallotta:

»1956 késő nyarán Nagy Balázs átadott nekem olvasásra egy 50—60 gépelt oldalas tanulmányt. Közölte velem, hogy ezt a tanulmányt Nagy Imre készítette.«

Mikó János forgalmi ellenőr tanúvallomásában ezeket mondotta: »Nagy Balázs és én elmentünk Nagy Imréhez. Általában Nagy Imre a beszélgetés nagy részében személyi sérelmeit mondotta el. Ekkor adta ide nekünk Nagy Imre tanulmányait is olvasásra. Felhívta a figyelmünket. hogy tanulmányát olvassuk át. és néhány olyan embernek. aki szimpatizál az ő személyével. szintén adjuk oda átolvasás végett. Célzott arra. hogy rossz dolog lenne, ha a várt tudomást szerezne erről a ténykedéséről.«

Az egybehangzó vallomások ellenére Nagy Imre a bírósági tárgyaláson azt állította, h ogy ő szóban- forgó írásait nem terjesztette, azokat nem akarta a népi demokratikus államrenddel szemben felhasználni, emlékezete szerint csak Vásárhelyi Miklósnak és Gimes Miklósnak adta át. s nekik is csupán elolvasás céljából. A tanulmányok illegális terjesztéséért igyekezett Vásárhelyire és Gimesre hárítani a felelősséget.

A június 10-i tárgyaláson szembesítésre került, a sor a tanúként kihallgatott Haraszti Sándor és Nagy Imre között.

Haraszti Sándor kijelentette:

»A csoport tagjai körében Nagy Imre tanulmányai ismeretesek voltak. Nagy Imrének én is tettem említést arról, hogy helytelenítem, hogy ilyen formában akarja nézeteit terjeszteni.

Nagy Imre továbbra is tagadott:

»Tagadom. hogy tanulmányaim közkézen forogtak. Szűkebb körbeit bizonyos tanulmányaim kint voltak. Harasztinak azt az állítását, hogy közölte velem és helytelenítette t hogy a tanulmányaim más kezekbe kerülnek, visszautasítom.«

E kiadvány V. és VII. fejezetében közölt anyagokból, vallomásokból kiderül hogy külföldre is Nagy Imre közvetlen utasítására futtatták tanulmányait; • *

Nagy Imre írásba foglalta államellenes terveit és illegális csoportot szervez*