Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-26 / 200. szám

Kedd, 1958. augusztus 26. ÉSZAKMAGYARORSZAG 5 Láttam a TROLLE RHODINT — Budapesten zrével sorakoznak a budapestiek a Trolle Rhodin svéd óriás- cirkusz, Európa legnagyobb utazócirkusza bejáratán. A Pozso­nyi út autóbuszai és villamosai egyre ontják a nézőket, jönnek a duna- part sétányairól is. Akiknek van jegyük, bemennek, elfoglalják helyei­ket, míg mások a pénztárak és a dunapart korlátja körül várakoznak, hátha valami módon még sikerül jegyet kapniok. Teljesen reménytelen­nek látszik. Három és félezernél több néző ül már bent az ovális cir­kusz-kupola alatt és várja az előadás kezdetét, pedig még csaknem egy óra van hátra az eiőadáfc megkezdéséig. A cirkuszváros már külsőségeiben is megragadó. Az óriási sátrai a lakókocsik, ketreckocsik és istállók erdeje veszi körül. Fényszórók, lámpafüzérek színes sora világít a sötétben és pár méterre, a Duna sö­tétedő szalagjából villogó színekben tükröződik vissza a cirkusz fény­pompája. A negyvenhetedik budapesti előadásra készül a cirkusz, de az érdeklődés nem akar csökkenni. Mészárovits Antal, a cirkusz magyar igazgatója kalauzolgat a cirkuszváros labirintusában. Megnézzük a jógfagyasztó gépet, a példás rendben tartott istállókat, a hatalmas víztároló kocsikat, a bonyolult mű­szaki berendezéseket. Eljátszogatunk egy keveset a vidám fókákkal és kellő tisztelettel nézegetjük Szultánt és Nérót, a két gyönyörű him- oroszlánt. meg a két remek tigrist. Mészárovits Antal készséggel ma- gyarázgat és bizony, nem rajta múlik, hogy most nem tudok részletes magyarázatot adni a cirkusz kulisszatitkairól, főleg azok műszaki vo­natkozásairól. hanem azon. hogy ezernyi adat feljegyzésétől elálltam és inkább a szemem nyitom ki. Természetesen felkeressük a cirkusz mű­vészeit is és egészen rövid idő alatt annyi új ismerősre, barátra teszünk szert, amennyi nem mindennap adódik. Megismerkedünk Trolle Rho- dínnal, a cirkusz svéd igazgatójává1, a cirkusz mérnökével, egy sor mű­vésszel, köztük Maj-Britt" többszörös svéd korcsolyabajnoknővel, Otto Czap-pal, az osztrák jégrevű vezetőjével, Albert Lortzing-gal. Németor­szág legnagyobb jégkomikusával (valamennyit ismerjük a Tavasz a jé­gen című filmből), Ahmed ben Driss, marokkói néger kígyóbűvölővei és *epk mással. (Sok a csinos nő a társulatban.) Végignézzük az előadás előkészületeit, a művészek és az állatok felkészülését, a fókák etetését, mindent, amit csak egy ekkora mutatványos vállalkozásnál rövid idő alatt végig lehet nézni. A látottak feletti teljes megelégedéssel és nagy várakozással ül- tünk be a nézőtérre. Az ovális alakú sátorban két oldalon, pat­kóalakban helyezkednék el az ülőhelyek, tehát senki nem láthatja há­tulról a produkciót. A manézs ugyancsak elipszis-alakú és ez lehetővé teszi, hogy az egyes számok között ne legyen hosszú szünet, mert amíg például az oroszlánok ketrecét elbontják a porond közepéről, a porond más helyén légtornászokban gyönyörködhetnek a nézők. A porond mö­gött helyezkedik el a jégmező, amelyen a jégrevű mutatja be számait, amögött pedig a világhírű víziorgona. A műsor első részében folynak ie az artista és állatszámok, a második részben pedig 250 ezer literes vízmedencévé alakul át a porond és jégen, vízen és a levegőben folyik a jégrevű, a vízirevű, a víziorgona színes, kápráztató látványosságú műsora, egymásba fonódó kavalkádja. A szivárvány minden színében tündöklő vízirevű és víziorgonajáték eddig soha nem látott produkció élményével ajándékoz meg. Nyolc órakor elcsendesül a szokatlanul hatalmas nézőtér moraja. Nyitány harsan fel, majd Mészárovits Antal igazgató rövid prológja után megkezdődik a látványos, káprázatos műsor. Az egész műsorra általá­ban a káprázatossá^, a látványosság a jellemző, az egyes számok művészi értéke mellett. Újszerű cirkuszt próbál meghonosítani Trolle Rhodin. Hiányzik a műsorból a vaskos cirkuszi humor, a sokszor már ízléstelen­ségbe torkolló bohóc tréfa és elfoglalja helyét a csillogó, kápráztató revű- szerűsóg, a hagyományos cirkuszi művészet, a modern technika alkal­mazása és az újszerűségre törekvés sikeres ötvözetéből előálló művészi produktum. Mint ahogy a cirkusz művészei is népek egész sorát kép­viselik — sokan vannak közülük a baráti Lengyelországból is —, a mű- ;sor is többféle talajból, de minden esetben nemes tálajból táplálkozik. ,,Sok más.között a mesebeli Kelet világa elevenedik meg a legmodernebb eszközök segítségével, Hacsaturján kardtáncát látjuk a jégen és az ál- iatidomítás igen magas fokát Csodálhatjuk. Mit láttunk a műsorban? Oroszlánok és tigrisek idomítását. ügyes légtomászokat, zsonglőröket, remekül idomított paripákat, tevéket, há­rom hihetetlenül ügyes, játékos fóka igazán remek számát, három ele­fánt ügyes produkcióit. A szünetben külön helyiségben kígyóbűvölést. A szünet utáni részt a jégrevű, vízirevű és víziorgona csodálatos ka­valkádja (újszerű motívumokkal bőven színezve) tölti ki. A pesti közön­ség az egyes számok után és közben, valamint a műsor végén nem fu- , karkodott a megérdemelt tapssal .(A műsor részletes kritikai értékelé­sére a miskolci bemutató után visszatérünk.) érdekes, látványos szórakozás a Trolle Rhodin’s Zoo Cir- kus műsora. Csak helyeselhetjük, hogy a cirkuszt hazánkban üzemeltető Magyar Cirkusz és Varieté Igazgatóság a miskolciak és bor­sodiak részére is lehetővé teszi a megtekintését. (benedek) S November elején nyílik a IV. Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás A borsodi képzőművészek nagy buzgalommal készülnek az Őszi szo­kásos nagy miskolci reprezentációra, amely immár negyedszer mutatja be közönségünknek nemcsak a helyi, hanem a budapesti és vidéki képző­művészek alkotásaiból összetevődő színképét képzőművészetünk fejlődé­sének. A kiállításokra éhes miskol­ci és megyebeli művészetszerető kö­zönség természetesen nagy érdeklő­déssel várja e kiállítást, amely no­vember első napjaiban nyílik meg. A kiállításon való részvételre a meg­hívások már szétmentek az ország minden részébe. A borsodi képző­művészeknek a kiállításra szánt mű­veiket szeptember 25—26—27-én kell beadniok a kiállítás színhelyéül szol­gáló Herman Ottó múzeumba. Tehát nem augusztusban, ahogy azt elírás folytán előzőleg közöltük. Nem is olyan rosszak ezek a fiatalok Drótgyári példa Sohse gondoltam, hogy a drót- gyáriaknak annyi közük legyen a »szellem napvilágához«. Szétnézek az üzemben: Mintha ugyanazok az ezüstös szálak hevernének itt he­gyét alkotva, mint amiket 1948Jban a falunk utcáján karcsú oszlopokra ügyeskezű villanyszerelők feszítettek ki. Emlékszem, hitetlenkedve hall­gattuk a kékoverálos munkásokat, akik váltig állították: »ezen a drót­szálon olyan valami érkezik estére a faluba, amitől nappali világosság lesz«. Bazsó néni. a szomszédasiszony még keresztet is vetett magára..; Estére megjött a fény! Hetet •havat összehordanak a fiatalokra — sa teljes igazság... Tíz év után barátkozom a »csodás« szálakkal. Most éppen műszak vált ás van s csendesek a gépék. A gépeken acélszínű szálak vilióznak a beszü­remlő napfényben. Tíz perc híja a kettőhöz s már a gépek mellett áll a váltó műszak. Bodnár Lajos elvtárs, a »December 4« Drótművek KISZ-titkára említett nekem egy Macsuga Sándor nevű fia­talt. S most őhozzá jöttem — meg­ismerkedni. Kiderül, nincs szükség semmi különösebb ismerkedésre. Ka­tona cimbora. — Te hogy kerülsz ide? — Az asszony. Emlékszel udvarol­tam katona koromban, ö itt dolgo­zott a drótgyárban. Ide csalt, — ne­vet Sanyi. Azóta két év telt el. Miskolc városi tanácsa anyakönyvi hivatalában egy ifjú Macsuga Sándort is nyilván tar­tanak ... Az idős Macsuga Sándort pedig mint »kiváló dolgozó« oklevél tulajdonosát tartják nyilván az üzemben. Idős? Nem éppen. Mind­össze huszonhárom éves. — És a kereset? — 1600-tól 2000-ig. — Mennyit kaptál az egy hetire? — szól közbe Bodnár Lajos, a KISZ- titkár. — Négyszázötvenet. Ennyi járt a kiváló dolgozó oklevéllel. — Akkor 1800 az átlagod, barátom és nem 1600. — Igaz, csak egyszer volt 1600, — ismeri él Sanyi. S persze ezért dolgozni kell. Mű­szakonként másfél'tonna drótszál fut át Macsuga Sándor gépsorán. Ezek­re a villanyáramot vezető bűvös szá­lakra már nem magyar gyerek fog rácsodální. Apró, barna indiai fiúik. Mert indiai exportra készül. Macsuga Sándortól nem messze szintén egy fiatalember dolgozik. Gitta Imre mindössze nyolc hónapja lépte át a gyár kapuját s ő is mint betanított dróthuzó dolgozik itt. Ke­resete és teljesítménye megegyezik a Macsuga elvtárséval. A huzalüzem vezetőjének mindket­tőről, — s általában a fiatalokról — a lehető legjobb a véleménye.' Akikre mindenkor tehet számítani A húzóüzem melletti épület a kar­bantartóké. Az itt dolgozók egy ne­gyed része KISZ-tag. — Ez a húsz fiatal a KlSZ-alap- szervezetünk ereje — mondja Bod­nár elvtárs. ^— Mindenkor szívesen végeznek KlSZ-münkát. Ha például azt mondom Virág Lacinak, vagy Pirk Lajcsinak. hogy este legyetek itt, vagy ott, feladat vár rátok: akár csákány hullhat az égből eső helyett, akikor is ott lesznek, s amit rájuk bí­zunk, azt el is végzik. De mit tesz a »December 4« Drót­művek ötvenhat főből álló KISZ- alapszervezete? Bent a KISZ-titkár szobájában Bodnár elvtárs mutatja az alapszer­vezet takarékossági könyvét. Az egy főre eső megtakarítás az első ne­gyedévben 1725 forint. A második negyedévben 922 forint. A második negyedévben több mint 320 ezer fo­rintot takarított meg az üzemben a KISZ-szervezet. Itt már igaz lehet —- s forinttal megalapozott — Imre elvtársnak, a gyár igazgatójának ez a kijelentése: — Ez évben a termelésben is érez­Tii, hogy nálunk KIS£-saervezet dolgozik. Házasság hirdet és helyett.,. 9 Végigjártam az üzemeket, de sajnos nem volt alkalmam a lányok munkája felől érdeklődni. Lelhet, hogy el is feledkeztem róluk. Hogy mégis szó essék a lányokról, egy ajánlatot teszek: jó lesz figyelni a férjhezmenni szándékozóknak a drótgyári fiukat. Mert nemcsak jól dolgoznak, de takarékosak is. Ez pe­dig ma komoly dolog. Például a nye­reségrészesedés összegét is nagyban befolyásolja!.. 5 (baráth) Néhány gondolat egy filmről A z első magyar—francia közös filmalkotás, a »Fekete szem éjszakája«, nyilván azt az emlékeze­tes sikert vallhatja szülőanyjának, amelyet a Magyar Állami Népi Együttes, demokratikus kultúránk e büszke hordozója Párizsban ért el. Mint ismeretes, az együttes pompás műsorából különösen az Ecseri lako­dalmas és a Cigánytánc ragadta meg a francia közönséget. Az Ecseri lako­dalmas már szárnyal a film széles érvényesülési területén, a maradan- dóság jegyében. Most a másik világ­híres szám sikerének tartósítása le­begett a közösen készített film-alko­tói előtt. E köré a mag köré, no meg a magyar cigánymuzsika régi világ­híre köré fonódó filmmeséül alkal­masnak kínálkozott a híres Rigó Jancsi cigányprímásnak a századfor­dulón nagy port felvert párizsi sze­relmi regénye. így született meg a pazar kiállí­tású, reprezentatív igényű színes film. Alkotói kihasználták a filmadta lehetőségeket és filmszerű játékká forrasztották össze a forgatókönyv írójának. a film rendezőjének és az egész alkotó művészgárdának az el­képzeléseit. Tekintve az első közös munka kétségtelenül bonyolult mű­helytitkait — amik érződnek a~film sok vonatkozásában — el tudjuk képzelni a velejáró kezdeti nehézsé­geket is. Elsősorban az egységes mű­faji jelleg okozhatta a legnagyobb gondot. A polgári világ egykori ro­mantikus szenzációját mindenesetre igyekeztek a realitás talajára át­helyezni, A film nyilvánvaló monda­nivalója lényegében az, hogy hiába kapaszkodott a hírneves magyar cigányprímás a hercegi uborkafára, osztáiyharc volt. van és lesz mind­addig, amíg az osztálytalan társada­lom meg nem születik, ki nem érik. És az osztályharc mindig beleszól a szerelem dolgába is. Ezt a társa­dalmi törvényszerűséget a film nem a harsogó dogmatizmus hangján, ha­nem a művészet nyelvén mondja ki. Olyan nyelven, amely gyönyörköd­tetve, szórakoztatna vezeti rád nézőt. a világjáró cigányprímás jellémfigu- rájának. magatartásának az adott mesekeret változatos társadalmi lég­körében való mozgásának hiteles megformálása. A film alkotói a pro­blémát úgy oldották meg, hogy Rigó Jancsiból egy álomvilágban élő ala­kot formáltak, akit álmaiból végül a keserű csalódások ébresztenek fel. Buss Gyula Rigó Jancsija minden szituációban az álmodozást hang­súlyozza, mígnem a pesti szálló ét­termében össsze nem ütközik osztá­lya ellenségével. Visszamenekül Pá­rizsba, hogy megvédje álmait, de végül is rá kell döbbennie: az át­hidalhatatlan osztályellentét elsöpri álmait. Georgia hercegnő (alakítója, a francia Nicole Courcel» is belerin­gatja magát egy álobivilágba, s mint a kitűnő színésznő helyesen érzékel­heti, jól is érzi magát ez álomvilág­ban, de tétován szemlélődik, amikor a számára idegen környezet és élet valóságának érintései ébredezni kényszerítik. K H elyénváló, bár nem új ötlet a kor érzékeltetése egy párizsi szerkesztőség légkörével, amelybe a Dreyfus-per szenzációival egyidőben robban be Rigó Jancsi és a hercegnő szerelmi históriája, de művészi szempontból a szerkesztőségi jelenet túlságosan leegyszerűsített, elnagyolt és szinte gyerekesen hat. Sokkal művészibb, finomabb a be­fejezés: a múlt század kimúlásának és az új század születésének Szilvesz­ter-éjszakája, amelyen Rigó Jancsi kihamvadó romantikus ábrándjaival egyedül marad. r 9 Ir rthetően problematikus mű­vészi feladat volt Rigó Jancsi, eleti Márton rendezőnek a tö­megjelenetek tömkelegével kellett megbirkóznia ebben a látvá­nyos operettszerűséggé hangolt film­ben, amely látványos művészi elem­ben zenei és táncművészeti anyagban kápráztatóan gazdag. Sok tartalmi­lag is élményt nyújtó részlet és szí­nészi alakítás is hozzájárul a film pozitív értékeihez. Ügyesen aplikál- ták a cselekménybe a Cigányiáncot, a száztagú cigánybanda szerenádját és az Állami Népi Együttes népi­zenekarának szerepét. Ezek önma­gukban is megérik, hogy egy film- mese keretében értékesüljenek, a film anyagi és erkölcsi sikerét bizto­sítsák, nemcsak itthon, hanem kül­földön is. A nagy filmkonglomerátumba azonban elkerülhetetlenül belekava- rodott egy sereg giccsszerű, mester­kélt, túlságosan kiaknázott hatásesz­köz és részlet, csiszolatlan anyag, félszegen, felületesen jellemzett alak is. Egyik tehertétele a filmnek ép­pen a címben foglalt dal minden ere­deti cigányos ízt nélkülöző muzsiká­lása. Ügy, ahogy ez a Rigó Jancsi hegedüli a magyar dalt, az a mű- cigányzene elriasztó iskolapéldája.. Az igazi cigányzene a száz cigány szerenádjában és magasabb művészi szinten a Népi Együttes zenekarának muzsikájában szólal meg. A pozitív és negatív elemek ** mérlege végül is a pozitív oldal felé billen, mert szemnek, fülnek és az értelemnek egyaránt szolgáltat annyi szépet és jót, ami átlagfilmjeink fölé emeli a magyar—? francia művészbarátság első termé­sét. HAJDÚ BÉLA (5. folytatás) Mi, a magyar nép fiai és küldöttei, úgy éreztük, önma­gunk jobbik énjét kutattuk és találtuk meg az élő Lenin élő nyomait keresve és megismer­ve. Akkor, amidőn a Kreml toronyórájának éjfél-kongatása mellett a mauzoleumi diszőrség váltásában gyönyörköd­tünk ... Amidőn a Színház-térnek is nevezett Szverdlov- téren járva, megtudtuk, hogy az 1824-ben épült Nagy Szín­ház és Kis Színház mellett e tér harmadik teátruma, a Köz­ponti Gyermek Színház: Lenin személyes intézkedésére nyílt meg már 1921-ben, ebben a még nagyon nehéz eszten­dőben, egy ezelőtt mindenféle hivatalokat magában rejtő épü­letben ... Amidőn Gorkiban, betegeskedése s halála idejé­nek lakóhelyén szobáit, könyvtárát, ruháját, cipőjét, toló­kocsiját, autóját, szánját, a parkban kedves padjait láttuk... Amidőn felkerestük 1917 július—augusztusi illegális tartóz­kodási helyének megható részleteit a Leningrad melletti Razlivban... Amidőn bejártuk a Szmolnijban a gyűléster­met, ahonnan a forradalom győzelmét közölte népével és a világgal, s a deszkafallal kettővé varázsolt egyetlen kis szo­bát, mely a világot megrengető tíz napon szükséglakása volt, és ahol egy kicsiny asztalkán papírra vetette a békéről és a földről szóló dekrétum fogalmazványát... Jártunk a Vörös­téren, mauzóleumában is, amelyből, helyesen és elgondol- koztatóan, csak úgy leí\et visszajutni a főváros forgatagába, hogy elhaladunk nagy tanítványainak, harcostársainak a Kreml bástyafalában elhelyezett hamvai, emléktáblái, vagy e fal előtt szoborvortrékkal jelzett díszsírhelyei, illetve sír­jai mellett is ... Csak úny vehetsz búcsút Leninnek és a le- ninízmus nem mindig lenini módszerű szilárd és hűséges folytatójának és védelmezőjének, Sztálinnak végső lakóhe­lyétől, ha láttad: mellettük és mögöttük Dzerzsinszkij, Frun­ze, Kalinyin és Zsdánov, de Gorkij, Klara Zetkin és Landler GYÁRFÁS IMRE: Szovjet élet — szovjet emberek Egy utazás mozaikjai Jenő is volt, s ők is méltók a kommunardok falánál nyugodni! De az élő Lenin élő nyomaiban legesleginkább akkor találtuk meg önmagunk nem mindig méltóan viselkedő és tevékeny­kedő jobbik énjét, amidőn vilniusi búcsúebédünkön egy nagy­szerű ember, egy forró szívű barátunk, M. S. művelődésügyi miniszterhelyettes elvtársnő, a Litván Szövetséges Szocialista Köztársaságnak ez a hitleri koncentráció± tábort megjárt, igazi, lenini típusú forradalmára egyik poháMöszöntőjében er­re figyelmeztetett bennünket: „Ne szégyelljék, hogy önök egy­szerű emberek! Egyszerű embernek lenni: igen nagy tisztes­ség, talán a legnagyobb dolog a világon. A mi Leninünk — mondotta — végtelenül egyszerű ember volt, az egyszerű ember mintaképe!.. ” VII. Végszó Mi, a delegáció tagjai, utazásunk előtt is barátai voltunk már a Szovjetuniónak és a szovjet népnek, s barátai lettünk volna a jövőben e nélkül az utazás nélkül is, — lelkiismere­tűnk parancsa szerint, már csupán azért is, hogy legalább ön­magunkkal nézhessünk szembe pironkoőÁs nélkül. Majakov- T"íi szavq.it magunkra vonatkozónak is éreztük és érezzü1- „Engem bánt, aki a munkásosztályt bántja, s megfizetünk ádáz ellenségeinknek. Évek munkája és kemény koplalása parancsolt a vörös zászló alá minket. Ahogy a zsalut otthon nyitjuk ki naponta, úgy nyitottuk ki Marxnak minden kötetét, vés olvasnunk sem kellett, szívünk kidobogta: melyik táborhoz kapcsol örök kötelék.” S mégis: egyenként is nagy egyéni többlettel ajándéko­zott meg bennünket tanul- mányutunk. Ugyanazzal, amivel annak idején Párizs erősítette Ady Endrét. Annak a lehetősé­gével, hogy a legfejlettebb más ország összehasonlító közegé­ben élesebben és hűségesebben láthassuk saját hazánkat és né­pünket, e haza és e nép megpillantható jövőjét, benne önnön- munkánkat és feladatunkat w. Annak fölemelő érzésével, hogy az az út, amelyen — melyikünk előbb, melyikünk később, s nem vívódások nélkül — valamikor elindultunk: csakugyan a leghelyesebb út volt, s ez a fő dolog, még ha olykor, titok­ban vagy alig titkoltan, különböző berkekből szitok, üvöltés jön is érte nyomunkba... — Sokféle óra van: zsebóra, karóra, ébresztőóra, falióra, toronyóra. S mindegyik — mint a Kreml toronyórája — a haladó időt mutatja. Az órák tengelye esetleg eltörhet, rugó­juk elfáradhat, kerekeik megrozsdásodhatnak — mint ahogy meg is történt ez bizonyos magyar órákkal 1956 őszének tra* qikus napjaiban. De: a valódi órákat, amelyek nemcsak rák, hanem szerkezetek is, — meg lehet javítani, régi, rossz alkatrészeiket pótolhatjuk újakkal. S a valódi órák újra jár­lak, órák maradnak, s mutatóik — előre haladnak, Moszkvá­ban és Rigában is, Budapesten és Miskolcon is, sőt: Párizs-» ban és Newyorkban is!... Mert a Történelem óramutatói nem forognak vissza­felé!!! (Vége.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom