Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-24 / 199. szám

4 eszakmagyaroräzag V asárnap, 1958 augusztus 84, 9 ' MIB O L?! VANNAK EMBEREK, akik rém ügyesen tudnak mozogni az életben. Valami különös képességgel kell rendelkezniök, mert alig van vágyuk, óhajuk, amely ne teljesedne. A já­ratlan honpolgár még csak a portás­nál tapogatózik, merre is van az a bizonyos hivatal, ő már jön is visz- szafelé elégedetten. Mások talán evekig gyűjtik a pénzt, olcsó telket keresnek, hogy építkezhessenek, ó már réges-régen megvette a leg- és legjobb fekvésű helyen. Vannak em­berek akik mindig arról álmodnak, hogy jön a hivatalos értesítés, meg­ürült egy egyszobás lakás és ok a szerencséseik. Ő ilyesmivel nem is kísérletezik, villát, kastélyt vásárol, s a legszebb helyen. Sok ember fo­rintonként gyűjti éveken át a mo­torra valót, neki csak egy gondolat, s berreg a motor, suhan a saját autó. Ruhavásárlás neki nem okoz gondot. Rengeteg barátja, »haverja« van, akikkel ha kell reggeltől estig, esté­től reggelig mulat — és ő fizet. A legdrágább italokkal bástyázza körül magát, válogat az éjszaka szépeiben, akik titokban gyakorolják mestersé­güket. Mindig és mindenütt meg­találja a rést, ahol egyéni céljaival átfurakodhat. Akik ismerik, csak egyet ismételgetnek folyton: miből megy ezeknek ilyen' jól? Mi, olva­sóink óhajára és engedőimével be­mutatunk ilyen ügyes embereket. * Az embernek persze nemcsak la­kás, motor, hanem éledem is kell, Vavrek »úr« eveit, ivott s ruházko- dott is. Jóindulatú becslés alapján is havonta 7—8000 forintjába került ez az »életnívó«. Dehát mi ez Vavrek úrnak? Telt a havi 1500—1600 forin­tos keresetéből... Akik ismerték, gyakran feltették maguknak az ilyenkor szokásos kér­dést: »Miből?« Nem tudtak rá vá­laszolni. Ez év elején a rendőrségen tették fel neki ugyanezt a kérdést. Eleinte ő maga sem tudott rá vála­szolni, de a végén csak kiderült, hogy Vavrek »úr« hogyan költhetett 1500—1600 forintos keresetből havi 7—8 ezret. AZ ELLENFORRADALOM előtt Erdőbányén volt egv termelőszövet­kezet. amely főleg szőlőműveléssel foglalkozott. 1956 októbere szét­verte. Vavrek hamar »felismerte«, a szövetkezésben rejlő lehetőségeket és tevékenyen közreműködött egy I-es típusú csoport létrehozásában. Az elnök apja, idős Vavrek Ferenc lett. aki »egyhangúan« döntött arról, hogy a szövetkezet borát ifjú Vavrek árulja Miskolcon. így került Vavrek a csoport Miskolc, Széchenyi-utca 92. számú borkimérésébe. Időnkint ki­ment Erdőbényére és a névleges ta­goktól átvette a bort 16 forintért és ő árulta 25—30—32 forintos áron. El­eljárt ő máshova is vásárolni, vett olcsóbb s rosszabb minőségű bort, ezt összekeverte az erdőbényeivel és változatlanul 25—30—32 forintért árulta. Értett ahhoz is. hogyan kell 2 deci helyett másfél decit mérni... Közben a csoport éléről idős Vav­rek et leváltották, a névleges csoport­ból szakcsoport le-tt. s a Vavrekek kezéből is kikerült a meggazdagodás gyeplője. És ifj. Vavrek Ferenc méltó helyre került. A miskolci italboltokban, a Hági- ban, a Belvárosi sörözőben, a Kos­suthban. az Arany csillagban, a Pál­mában igen gyakori vendég volt egy aránylag jól öltözött, középmagas, 32 §v körüli férfi, Ivanovics Kálmán, [vanovics vidám, jóikedélyű cimbora /olt és nagyon szerette az italt, a MISKOLCON lakott egy ember, ifj. Vavrek Ferencnek hívják. Vav­rek »úr« szintén az ilyen nagyon ügyes emberek közé tartozik. Csak kÖ hintett egyet és mindent meg­kapott amire szüksége volt. Az ellen- forradalom óta több »apróságot« vá­sárolt. Megóhajtott egy telket, — s már meg is vette 14.000-ért. Ezen építkezni akart, tehát míg felépül a lakás nem kívánhatja tőle senki, hogy addig valami kiutalt lakásban lakjon. A Lenke-utca 20. szám alatt potom 86.000-ért vásárolt egy családi házat. És ha már aninyi embernek van motorja, miért ne lenne neki is? A hiányt pótolva gyorsan két 125-ös Csepelt, illetve Danuviát vásárolt.----------------------------------000. A Koreai Képi Demokratikus Köztársaság segítsége a dilioreai munkauélkülie ten és árvákon A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa 1958 augusztus 21-én kormányhatározatot hozott a dél-koreai munkanélküliek és árvák megsegítéséről. A fenti határozat szerint a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kormánya a dél-koreai munkanélküliek és ár­vák részére ellenszolgáltatás nélkül 150 ezer szék (22.500 tonna) rizst, a vizek terméséből (hal és más tengeri állat) tízezer tonnát, 5 millió méter szövetet és 4 millió pár lábbelit adományoz. Ezenkívül teljes mértékben felelősséget vállal az elhagyott árvák oktatásáért és 3.000 dél-koreai diáknak havi 1.000 von állandó ösztöndíjat biztosít. (MTI) I. kerületi tanácstagok fogadóórái Aug. 25: 4—6-ig Wicha József, Zsolcai kapu 9. 5-töl Mráz Ferenc Rá­kóczi u. Moziüzemi Váll. Aug. 26: 5-töl Szőke Andor, Szeles u. ált. isk. 5—7-ig Bodnarik Ferenc Anna u. 14. 5-től özv. Shauer Jánosné Tetemvár felsősor 216. Aug. 27: 5—7-ig Budavári András Forgács u. isk. 6-tól Répási Károly Nagyváthy J. u. iskola. 5—7-ig: Cson­tos László Jósika u. 19. 3—5 Molnár József Rudas L. 4. sz. Aug. 29: 5-től Maros István Vörös­marty u. 18. I. em. vb. titkárság. 4-től Tárnái László Vörösmarty u. isk. 2-től Takács Béláné Magdolna u. 4. 2—4-ig Madarász Jánosné Bajcsy- Zsilinszkij u. 3. I. em. Augusztus 30: 5—7-ig Lehóczki Jó- zsefné József A. u. isk. 3—5-ig Bor­dás Aladár, Melinda u. 15. 4-től Fegyves Sándor Debreczenyi u. 6. 5—7-ig: Varga Gyula Bornemissza u. isk. Képzőművészeink ügyeimébe! A IV. Miskolci Országos Képző­művészeti Kiállítás november első napjaiban nyílik meg. Felhívjuk a borsodi 'képzőművészek figyelmét, hogy a kiállításra szánt műveiket augusztus 25—26—27-én naponta 10—18 óra között küldjék be a Her­man Ottó múzeumba. társaságot. Általában többedmagávai járt, sokat ettek, ittak, amennyi csak jól esett, sőt azon túl is. Ittak reggel, ittak munkaidő alatt, s munkaidő után megint csak ittak. EGYÍZBEN a Kossuth-pres&zcban ült vagy hatodmagával. Rendelkezé­sére a pincér roskadásig megpakolta itallal az asztalt. Ivanovics egy hety­ke, nagyvonalú mozdulattal, a vendé­gek nagy megrökönyödésére mindent lesöpört az asztalról. Dühcsen, fel­háborodottan rohant oda a pincér. Aztán arca megenyhült. Ivanovics számoiatlanul. egy marék papírpénzt dobott elébe ... — Hozza újra. — rendelkezett. Egyízben motorkerékpáron utazott egyik cimborájával. Annak sáros lett véletlenül a zoknija. Káromkodott egyet s Ivanovics két százast adott neki. — Nesze, vegyél rajta újat! Előforduit. hogy ilyen útjai alkal­mával megéhezett. Az egyik boltban vásárolt egy konzervet. Egy százast lökött oda és kiment. Utánaszaladtak a visszajáró pénzzel. — Az a maguké! — mondta és to­vábbment. Egyszercsak aztán hátatfordított a miskolci életnek, és a tarcali föld­művesszövetkezet vasbólt.iának lett a vezetőig. Egyszer elkapta a gyer- mekszerétési hangulat, s minden gyereknek egy tábla csokoládét vá­sárolt. Itt is akadt barátja. Hát hogyisne. Ha jókedve kerekedett, akkor csak bemondta: ' — Ma mindenki az én vendégem, • — és nagy tobzódást csaptak Ivano- | vies úr... azaz bocsánat, a nép pén­zéből. EGYSZER AZTÁN a rendőrség is nagyon kíváncsi lett. miiből él ilyen nagy iábon Ivanovics Kálmán. — Mennyit költ maga havonta? — tették fel neki a kérdést, őszintén bevallotta, hogy nem tartotta nyil­ván, mindössze az utóbbi időkre em­lékszik. — Két hónap alatt 56.000 forintot ittam el, — mondta Ivanovics. Ez Ivanovics úr »ügyességét« bizonyítja, mert próbálja meg csak valaki utána csinálni, havi 1500—1600 fo­rintból 28 ezret költeni.:; Ivanovics úr aztán némi huzako­dás után azt bevallotta, honnan van a tömény télén pénz. Ivanovics tarcali »vendégszereplése« előtt a Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnál volt fóraktáros. Az ellen­forradalom után hosszú hónapokon át szervezett bűnbandában foszto­gatta többedimagával a vállalatot. Közel kétmillió forint értékű árut loptak el és azt különféle boltok ve­zetőivel Összejátszva potom áron ad­ták el — saját zsebükre. A becslés szerint Ivanovics úr alig 143.000 fo­rintot vágott, zsebre, — amit bizonyí­tani lehet. Anv'ikcr már úgy érezte ég lába alatt a talaj, akikor kihúzódott Tarcalra. Ott is hű maradt önmagá­hoz. alig 3 hónapi működése alatt 65 ezer forinttal károsította meg a föld- művesszövetkezetet. Innen volt hát a »máiból!« IVANOVICS KÁLMÁN »úr« most a rácsok mögött töpreng a tárgya­lásig. s utána majd előreláthatólag hosszú éveken át, hogy vajon érde­mes-e a nép rovására ennyire »ügyeskedni«. Már elvesztette jóked­vét. az sem vigasztalja, hogy ivó- cimborámak. bűntársainak egy része is vele együtt búslakodik a rács mögött. Csorba Barna Bányásznap előtt JKiráidon Magas, meredek hegyek, lankás domboldalak tövében terül el Királd. A most épített új házak egész sora már messziről szembeötlik. A régi — akolszerűen — épített bányászlaká­sok szinte eltörpülnek, elcsúnyúlnak mellettük. Csinosodik, szépül a falu. Modern kultúrház, jól felszerelt ját­szótér, hangulatos sörkert teszi lát­ványossá a községet. Jól élnek itt az emberek. Az üzem közel van. Már a falu végén lehet hallani a felvonó- gépek monoton zúgását, az egymásba ütődő csillék csörömpölő zaját. Dol­goznak, ontják a szenet a bányászok. Újra száz százalék fölött Két héten át, augusztus 7-től 20-ig az üzem jóval száz százalék alatt ter­melt. A műszaki vezetők és a bányá­szok erőlködtek, megfeszített idegek­kel dolgoztak az elővájósokon, de hiábavaló volt minden, mert a front vajmi keveset adott. A géni meghi­básodások egymást érték és a kar>a- ró-szalag is gyakran csütörtököt mondott. Végül aztán rendbehozták a frontot, sikerült kijavítani a hibá­kat, és az augusztus 20-a előtti nagy- termelési napon megtört a jég. Az­óta újra száz százalék felett termel­nek. Kétmillió kétszázezer forint hűségpénzt... osztanak szét az idei bányásznapon a királdi bányászok között. Érthető tehát a lelkesedés és az a jóleső emelt hangulat, amely jelenleg az üzemben tapasztalható. Mindenkinek meg van az oka rá, hogy örüljön, kü­lönösen az olyanoknak, mint Restás József, aki több mint nyolcezer fo­rintot kap majd a kezébe. De nem­csak ő, mások sem sokkal kevesebb hűségpénzben részesülnek. Tuza Béla III. 7750, Restás Béla 7850, Kriston P. József 6700, Farkas Aladár 6380, Kelemen Béla 6210 forintot kap. És sorolhatnánk tovább a neveket, akik mind-mind az évi munkájuk jutal­maként többezer forintos nehéz bo­rítékot vesznek majd át a bányász­napi ünnepségen. Több mint kétszáz bútorigénylő A hűségpénznek meg van már a helye. A bányászfeleségek gondos­kodnak róla, hová költsék, mit vásá­roljanak érte. Eddig több mint két­százan jelentették be igényüket a földművesszövetkezetnél, hogy bútort akarnak vásárolni. (Főhet a feje a boltveze tőnek.) Ki lesz az első A bányásznap tiszteletére az elő- vájási brigádok versenyt indítottak. Hogy melyik a jobb közöttük, nehéz volna megmondani — nyilatkozott Virág Lajos elvtárs, az üzem főmér­nöke. Valamennyien szép eredménye­ket érnek el. Kriston Simon Gyula a második dekádban például 208,9 százalékban teljesítette túl a tervét. Farkas Aladár e hónapi teljesítménye 187, Csattos Lajosé 189,5, Szabó Lajo­sé 144,7 és Balázs Gézáé 125,7 száza­lék. Szép teljesítmények ezek. A ver­seny azonban még csak most kezd igazi vetélkedéssé fejlődni. Még nem tudni, ki nyeri majd el a megtisztelő első helyezést. Jelenleg az élen Kris­ton Simon Gyula KISZ-brigádja áll, azért őt kerestük meg lenn a bányá­ban a munkahelyén. 160 méter mélyen a föld alatt , Tekervényes, kanyargós úton ér­tünk el Kriston Simon Gyuláék munkahelyére, a XIX. »A« sikló Il-es szalonvágat jobboldali légvágatához. A karbidlámpa világánál csak lassan lépkedtünk egymás után. A fővága­ton valósággal zuhogott, szakadt a víz, mintha dézsából öntötték volna, így esik ez ott állandóan. Szerencsé­re azonban a brigád munkahelyén nem zuhogott és így nyugodtan be­szélgettünk. A négyszeres sztahano­vista és a szakma kiváló dolgozója jelvénnyel kitüntetett fiatal brigád­vezető — aki már 16 éves kora óta vágja a szenet a bánya mélyén — készséggel, barátságosan válaszolt kérdésünkre. —- Mióta irányítja a brigád mun­káját? V — Az ellenforradalom óta. — Mivel magyarázhátó az a szép eredmény, amit az utóbbi időben el­értek? — Nincsen ebben semmi különös. Dolgoztunk. —w De mégis? — Hát mindenekelőtt annak, hogy a brigád tagjai — Eke P. Béla, Bari Miklós, Kriston Simon Kálmán (az öcsém), Kriston Pocsik József és Göndör Béla — szívbeli bányászgye­rekek. Komolyan veszik a munkát, nem fegyelmezetlenkednek. Persze sokat jelent az is, hogy nem kell várni üres csillére, és biztosítanak minden feltételt a munkához. Csak rajtunk múlik, hogy mennyit terme­lünk. Nagyban befolyásolja az ered­ményt az is, hogy milyen a munka­hely. Erre sem panaszkodunk, van miből fejteni, két és félméteres a szénfalunk. Hajt bennünket a ter­melés fokozása anyagi szempontból is. Ha többet termelünk, több csil­lét küldünk a felszínre, több a fize­tésünk is. — Mennyit keresnek? — Egy műszak alatt megvan kb. 110—120. havonta pedig 3500—4000 forint. Elférne azonban még több is, különösen most, hogy építkezem. © Amikor újra- felértünk a százhatvan méteres mélységből, a napra, jóleső érzéssel búcsúztunk el a királdi bá­nyászoktól, akik — mint tapasztal­tuk —, méltóképpen készülnek az idei bányásznap megünneplésére. Török Alfréd-ooo­Tankönyvvásárlók figyelmébe! Az általános iskolai tankönyveket 1958 augusztus hó 25-től a következő általános iskolákban lehet vásárolni: Nagyváthy utcai ált. iskolában: Bársony J. u., Ságvári u., Miklós u., és az ált. iskolába beiratkozott tanu­lók. Kossuth u. ált. iskolában: Dayka Gábor u., Szabó L. u., Vörösmarty u., Palóczy u. leány és fiú, és Szeles u. ált. iskolák beiratkozott tanulói. MÁV. telepi ált. iskolában: Mali- novszkij u., Martin-telepi, József At­tila u. iskola beiratkozott tanulói. üjdiósgyőr, Vasgyár, Diósgyőr ál­talános iskolák tanulói saját iskoláik­ban, úgyszintén Szirma, Görömböly és Tapolca ált. iskoláinak tanulói is saját iskoláikban kaphatják meg a könyveket. GYÁRFÁS IMRE: (4. folytatás) A SZOVJET—MAGYAR BARÁTI TÁRSASÁG orszá­gos és helyi vezetőivel való személyes beszélgetéseink is meggyőztek bennünket a szov­jet emberek szívében élő ma­gyar barátságról. Elmondották, hogy szükségük van mennél több vándorkiállítási képanyagra a mai magyar életről, ma­gyar művészi alkotásokra vagy reprodukciókra, mert a szép társadalmi mozgalom aktivistái és. barátai jól és frissen akar­nak ismerni bennünket. A magyar hírszolgálat is megemlítette a moszkvai Szo- kolnyiki park egyik szabadtéri színpadán lefolyt forró és lel­kes hangulatú szovjet-magyar barátsági estet. Az est közön­sége kezdetben nem volt túlságosan nagy, de az első élmény- beszámoló beszédek közben nemcsak az ülőhelyek teltek meg, hanem sokan álltak már oldalt és hátul is. A közönséget egy­szerű emberekből állóknak láttam, nem „protokoll-közönség” volt. Számunkra szinte szokatlan és nagyon megtisztelő fe­gyelmezettséggel és figyelemmel hallgatták a művészi műsor előtti „elvi részt” is. Nem volt ez „szervezett” közönség, spontán jött Össze és spontán is gyarapodott. Mikor a hiva­talos rész végén, „felvirágozva”, lementünk a színpadról a nézőtérre, azok, akik tudtak valamit magyarul, vagy akik voltak valaha Magyarországon, körénk gyűltek, kezünket szo­rongatták, beszélgettek velünk ... A Szovjet—Magyar Baráti Társaság ott még fiatal moz­galom, de máris jelentős: egész kollektívák, mint például a leningrádi Elektromos Erőmű gyár, vagy a tanács kulturális osztálya Összes dolgozói — alakulnak egy-egy gócává, ünne­pélyesen A MIENKHEZ HASONLÓ magyar delegáció a Lett és Litván Köztársaságban még nem járt. Az irántunk itt meg­nyilvánult, különösen túláradó szeretetnek és figyelemnek ez lehetett az egyik magyarázata. Mi pedig azért örültünk an­nak, hogy ide is eljuthattunk, mert csak ezáltal vált helyessé Szovjet élet — szovjet emberek utazás mozaikjai és teljessé a szovjet életről. A Szovjetunió nemzeti politiká­iéról, a szocialista állam belső életéről helyszínen szerzett képünk. Mint jóbarátok: soha, egyetlen egy szemrehányó célzással sem beszéltek az 1956-os ellenforradalomtól, — tudták, hogy nem a magyar nép vonása volt az akkor felszínre szított szovjetellenesség, amely véráldozatába is került a nemzetközi kötelességüket teljesítő szovjet embereknek. Nem éreztük azt, hogy a hatalmas Szovjetunióban a „ki­csiny magyarság” kisded delegációja volnánk. Ellenkezőleg: az a meggyőződés alakult ki bennünk, hogy a világ népeinek abban a zenekarában, amely a béke és a szocializmus dalla­mát tanulja a hivatott karmestertől, a szovjet néptől: a mi népünk hangszere, szólama is becsületes, megbecsült és szer­ves alkotóeleme az együttesnek. VI. Ax élő Lenin A Szovjetunió legélőbb lakója, legelső állampolgára ma is, 34 évvel halála után is: Leni?. Nem rekeszthetem be e szükségképpen tömör utijegyző- könyvemet sem anélkül, hogy róla, mintegy még ma is ele­ven életéről ne szólnék. Ha szovjet ember ajkán szóba kerül Lenin neve — s gyakran kerül szóba —, a kegyelet, a már-már patétikus határokat súroló kegyelet tesz hangfogót a beszéd hangere­jére, s tüze siti át ugyanakkor a lejtését. — és a beszéld arcán mosoly is fénylik fel. Az a mindent megértő, s ugyanakkor egy Eszme igazában minden gyarlóság fölébe is kerekedő mosoly, amely csak jóbarát­nak, kedves cimborának, ke­délyes rokonnak jár ki, és amely Lenin lényében is ott bujkált, fényképei, a róla készült rajzok, festmények és szobrok, sőt: mauzóleumában látható teteme bizonysága szerint is. Csak a tények egyszerű igazságát mondotta ki a költő, nem sokkal a nép szeretett emberének halála után, amidŐ7i papírra vetette: „Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog!” LENIN: ÉL. Eleven emléke, szellemének és alkotásainak testi mivoltát túlélő, ma is ható hatása: fényes bizonysága a materialista gondolkodás szerinti emberi halhatatlanságnak, Moszkvában é.pp úgy, mint Rigában, Leningrádban épp úgy, mint Kaunasban, Gorkiban épp úgy, mint Razlivban, a szob­rai tövébe mindennap odakerülő friss virágcsokrokban épp úgy, mint az emberi szívekben. könyveiben épp úgy, mint a szovjet állam egész fennálásában, ténykedéseiben és sike­reiben. A Lenin nyomait gyűjtögető és megőrző, a Lenin emlé­két körülövező szinte határtalan tiszteletben azonban nyoma sincs az idealista hőskeresésnek, a burzsoá szemlélet egyé­niség-kultuszának. A tüzet lelopó és vele nemcsak melegítő, de világosító, a régi istenekkel merészen szembeszálló Pro­metheus iránti hűség és hála nyíltan vallott és demonstrált érzése ez, érzés, mely érthetővé válik és kalaplevételt paran­csol a világnézetileg idegennek is ... Nem a személy, hanem a nép, nem Lenin, az ember, ha­nem a népek igazi érdekeit kifejező leninizmus dicsőül és örökítődik meg ebben a tiszteletben, ennek áhitatos formá­ban, minden apróságot és emléket összegyűjtő és konzerváló szenvedélyében. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom