Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-24 / 199. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIV. évfolyam 199. szám Ara: 60 fillér 1958 augusztus 24, vasárnap Két és félmillió személy kapott gyermekparalizis ellepi védőoltást -- Az egyházak támogatják a kormány politikai célkitűzéseit - Hogyan alakot külkereskedelmünk a Kémet Szövetségi Köztársasággal? - A svájci hivatalos hatóságok felelőssége a berni merényletben Tizennégy éve szabad Románia dől orozó néoe Efóriában, a; Fekete-tenger partján egy hajóhoz hasonló „Bellonia^- nevüüdüiő, a román építőművészet remeke* A kormány szóvivőjének sajtóértekezlete Gyáros László, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, mint a kormány szóvivője, szomba­ton sajtóértekezleten válaszolt a bél­és külföldi tudósítók kérdéseire. Először az idei beruházási és fel­újítási tervek felemelésével kapcso­latban arról szólt, hogy a beruházási többlet miként oszlik meg az egyes termelési ágakban. Ezután arra a kérdésre válaszolt, hogy milyenek az őszi kapások ter­méskilátásai. Milyen mértékű volt az idén a burgonyabogár-fertőzés és milyen eredményeket' mutat fel az ellenük való védekezés. Elmondotta: A szakemberek becslései szerint az idén a kapások közül kukori­cából és cukorrépából közepes, burgonyából jó, közepes ter­mésre számítunk. A burgonyabogár terjedését az 1957. év nyara és 1958 tavaszának időjárása nagymértékben elősegí­tette. A burgonya fejlődési idején tavasszal, földművelésügyi miniszteri rendelet, majd júniusban kormány- rendelet kötelezte a burgonyabogár irtását, hogy az általa okozott károk csökkenjenek. Az eddigi megfigyelé­sek szerint a júliusi általános véde­kezés eredményes volt. Ez a munka most is folyik. A következő kérdés így hangzott: Úgy tudom, hogy a katolikus és a protestáns egyház támogatja $ ma­gyar kormány külpolitikáját. Hogyan viszonyulnak az egyházak -a belpoli­tika kérdéseihez? Az egyházak nem minden vonat­kozásban támogatják a kormány bel­politikáját. A kormány azonban a belpolitikai célkitűzésekben, amelyek világnézeti, ideológiai problémákat érintenek, nem is igényli az egyhá­zaktól a támogatást. A kormány politikájának számos olyan politikai célkitűzése van, ame­lyet az egyházak támogatnak. Az egyházak támogatják a Ha­zafias Népfrontot, a nemzeti erők összefogásának politikáját, hazánk függetlenségének megvé­dését. Hazafiasságra és állampol­gári kötelességek teljesítésére ne­velik a hívő tömegeket, támogatják a termelőszövetkezetek fejlesztését és a nép jólét felemelé­sére irányuló törekvéseket. Ugyan­akkor, mintahogy a püspöki kar 1957 áprilisi határozata kijelenti: »Elítélünk minden, az állami és a társadalmi rend ellen irányuló tö­rekvést«. Ezekben a belpolitikai kérdések­ben az állam és az egyházak között együttműködés jött létre, amelynek eredményeként javul az állam és az egyházak viszonya. Ezután a Salk vaccina oltásának bevezetésével elért eredményekről szólt. Az országban kereken két és fél­millió személy kapott gyermekpara­lizis elleni védőoltást. Ezt követően a megbetegedések nagymértékű csök­kenése volt észlelhető. A javulásra jellemző, hogy például tavaly májusban 136, júniusban 313, júliusban 705 megbetegedés volt, az idén viszont májusban 11, júniusban 19, júliusban 26 megbetegedésről érkezett jelen­tés. Az idei megbetegedések járványgó­cot sehol sem képeztek és rendkívül enyhe lefolyásuak. Ezután a külföldön élő magyar, vagy idegen állampolgár magyaror­szági telek- és ingatlanvásárlási lehe­tőségéről szólt, majd arra a kérdésre válaszolt, hogy a felsőfokú tanító- képzés megvalósulásával nem kerül­nek-e hátrányosabb helyzetbe azok a tanítók* akik a múltban, vagy jelenleg még a középfokú tanítóképzésben vesznek részt? A múltban, vagy a jelenlegi, kö­zépfokú rendszerben végzett tanítók sem oklevelük érvényessége, sem il­letmény szempontjából a felsőfokú képzőt végzendőkkel szemben hát­rányt nem szenvednek, az új tör­vénynek visszaható ereje nincs. Szakképzés szempontjából termé­szetesen a felsőfokú képzőt végzők a középfokot végzettekkel szemben előnyben lesznek. A magasabb szak­mai ismereteket azonban a közép­fokon végzett pedagógusok a szakmai továbbképzés keretében pótolhatják. A Német Szövetségi Köztársaság­gal folytatott külkereskedelmünkről szólva a szóvivő elmondotta, hogy a jelenlegi külkereskedelmi kapcsola­tunk megközelíti a tavalyelőtti szin­tet, de ezzel nem vagyunk megelé­gedve, mert nagyobb lehetőségek is lennének, ha a Német Szövetségi Köztársaság gazdasáfiw körei nem gördítenének akadályokat egyes ma­gyar árucikkek exportja elé. Nyugat-Németországba például több élősertést, fűtőolajat, textil­árut, vajat, hús- és főzelékkon- zervet, ruházati cikkeket, szőr­mét, népművészeti cikkekéit, stb, exportálhatnánk és ennek léjé­ben fejleszthetnénk a gépimpor­tot, műszerek, nyersanyagok, vegyiáruk stb. importját, Majd a Román Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság baráti és sokoldalú kapcsolatairól szólt a ro­mán nemzeti ünnep alkalmából. Két kérdés is érkezett a szóvivőhöz az osztrák sajtóiban folytatott kam­pányra vonatkozóan, amely az utóbbi napokban indult meg a Magyar Nép- köztársaság ellen és amely bizonyos határincidensekre hivatkozva alkarja rontani a két ország közti kapcsola­tokat. Ezzel kapcsolatban utalt Apró An­talnak, a Minisztertanács elnöke első helyettesének augusztus 20-án Bé­késcsabán tett kijelentéseire, azzal, hogy ehhez nincs hozzátennivalója. A következő kérdés azzal foglal­kozott, hogy az ENSZ rendkívüli közgyűlésére utazni szándékozó két magyar újságírónak az Egyesült Ál­lamok hivatalos szervei a mai napig sem adtak beutazási engedélyt, - A válasz így hangzott: Az egyik utazni szándékozó újságíró megkapta (augusztus 21-én) a beutazási vízu­mot, túlságosan későn ahhoz, hogy áz ENSZ rendkívüli közgyűlésére utazhasson, mert az tegnap (augusz­tus 22-én hajnalban) már be is feje­ződött. Az Egyesült Államok kormánya és egyéb szervei nem kevés energiát és pénzt fordítanak arra, hogy magukat a sajtószabadság védelmezőinek me­zében tüntessék fel. Hogy e szép sza­vak mit érnek, az említett tények élénken példázzák. Az amerikai hi­vatalos szervek úgy látszik sajátsá­gosán értelmezik a sajtószabadságot. Szerintük csak a háborús uszítás szá­mára kell szabadságot adni, de a bé­kéért folyó sajtómunkát lehet korlá­tozni és korlátozzák is. Azon kívül úgy látszik, nem ismerik az államok nemzetközi érintkezésében használa­tos viszonosság elvét sem, vagy pedig időnként megfeledkeznek róla. Na­f pon furcsán festenek ugyanis az gyesült Államok politikusainak és sajtójának vádjai a »vasfüggönyé­ről» a szocialista országok elzárkózá­sáról. Az úgynevezett »elzárkózott Ma­gyarország« például ez év január 1-től június 30-ig 166 nyugati újságíró látogatását engedélyezte, köztük 36 amerikai újságíróét. Ezenkívül két ameri­kai hírügynökséget állandó tu­dósító tájékoztat Budapestről* Az Egyesült Államok hatóságainak ilyen eljárása a viszonosság elvének alkalmazását vonhatja maga után, s ennek kárát az állandó tudósítót Bu­dapesten tartó hírügynökségek és a Magyarországra újságírót küldeni szándékozó amerikai lapok fogják látnia Ezután az ENSZ rendkívüli köz­gyűlésének az angol-amerikai agresz- szióval kapcsolatos határozatával foglalkozva elmondotta, hogy az igen szemléltetően bizonyítja az ázsiai és az afrikai országok növekvő nemzet­közi súlyát és azt, hogy nem lehet róluk — nélkülük dönteni. Ez a régi ős új gyarmatosító módszerek csőd­jét is jelenti; Reméljük «-= mondotta hogy e határozatot az ENSZ rendkívüli köz­gyűlésén elhangzott felszólalások túl­nyomó többségének szellemében fog­ják végrehajtani és haladéktalanul eleget tesznek annak a követelésnek, hogy vonják ki az angol—amerikai csapatokat Libanon és Jordánia te­rületéről; Kormányom őszinte s®ívvei kí­vánja, hogy az arab népek aka­ratuknak megfelelően sok siker« rel építsék szabad, független életüket. A berni magyar követség ellen el­követett banditatámadással kapcso­latban elmondotta, hogy a magyar kormány a banditatámadás mögött a svájci hivatalos hatóságok és a sajtó egy részének nagyon Súlyos felelős­ségét látja. Svájci hivatalos szervek nemcsak nem korlátozzák az ilyen bűntett elkövetésére szervezkedő go­nosztevők tevékenységét, hanem ha­zánk és más országok ellen uszító jellegű rendezvényeken svájci hiva­talos személyiségek elnöki és véd­nöki tisztet is töltöttek be. Hivatalos svájci személyek megnyilatkozásai nem ahhoz járultak hozzá, hogy a svájci sajtó egy részének atomhábo­rút sugalmazó cikkezéseit mérsékel­jék, éppen ellenkezőleg, bátorították az ilyen irányú sajtótevékenységet. Nem utolsósorban például azzal, hogy egy Baselben tervezett, világ­hírű tudósok- által kezdeményezett atomfegyverellenes konferenciát a svájci rendőrség betiltott. Az is bá­torítóan hatott a svájci sajtó egy ré­szének nemzetközileg káros tevé­kenységére, hogy illetékes szervek lehetetlenné tették a követség elleni merény­let után a berni magyar követ számára sajtókonferencia tar­tását, annak ellenőrei, hogy a svájci sajtó egy része szemensze- dett hazugságok közlésével ezt az ügyet is felhasználta a nem­zetközi helyzet rontására, Svájc semlegességének kompromittálá- sávaL Eddig nem tapasztaltunk a svájci hatóságok részéről olyan békésszel­lemű megnyilatkozásokat, amelyek tisztogatnák a svájci sajtó egyrészé- nek romlott atmoszféráját. Ebben a romlott légkörben az olyan gonoszte­vők, mint a berni követség elleni rrjerénylet elkövetői, akik alapos fel- tételezés szerint börtöntöltelék szö­kevények, csak bátorítást kapnak al­jas szándékaik végrehajtásához. Fő­leg, ha Svájcban olyan hangok is nyomdafestéket kaphatnak, mint ami például a baseli National Zeitungban megjelent: »Sajnálatos, hogy meg kell tiltani olyan dolgokat, amelyek­ben az ember legszívesebben maga is résztvenne«; Szinte nem hittem a szememnek, amikor ezt a mondatot láttam. Ezután megismételte az 1958 április 25-i szóvivői értekezleten tett megállapításokat arról, hogy a svájci sajtó az utóbbi időben a háborús propaganda egyik leghangosabb szó­csöve lett; (MTIi , Kilátás a bukaresti pályaudvar oszlopos arnoka alól az egyik minisztériumra, amelyből már 14 éve a munkásosztály és a dolgozó parasztság képviselői és a néphez hű értelmiség intézi az ország ügyes-bajos dolgait* Bukarestben a volt királyi palota, amely ma múzeumnak van berendezve. A Fekete-tenger partján új, modern üdülőket építenek, amelyekben a román dolgozók üdülnek. Efória, ............ B oldog emberek a Fekete-tengeri halászok, ök is szabadok lettek. (Farkas Gyula felvétetett ■* V* V* •iiriftitÉirtf-r

Next

/
Oldalképek
Tartalom