Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-23 / 198. szám

Szombat, 1958. augusztus 23. ESZAKMAGYARO&SZAO 3 A mesőgasdasági kiállítás előtt Utolsó simítások az építkezésen — Több gép — Iinpozánsabb rendezés — Nemzetközi borverseny várja a látogatókat A 62. magyar Mezőgazdasági kiál­lítás és vásár harminchektárnyi te­rületén gyors ütemben halad a mun­ka. Teherautók száguldanak, dömpe­rek pöfögnek, hegesztőpisztolyok sis­teregnek mindenfelé. Mész, szurok, festékszag keveredik a sokszínű vi­rágerdő illatával. Kora reggel még feltört utak nyúj­tóznák a pavilonok előtt, s délután már szurkozottam, salakozottan, sé­tára készem vári álé az érdeklődőt. Este még állványoktól körülvéve magasodik valamelyik pavilon, s reg­gel már »-kimosdatva-« frissen, üdén tekintget szerte ablakszemeivel. A főbejáratnál már áll a nyolc darab domborműves váza. áll Varga Imre hatalmas aratódányt ábrázoló szobra. Egyszóval minden arra mutat, hogy az idei kiállítás felülmúlja valameny- nyi eddigit. A kiállítás területe is ezért bővült 30 hektárnyira, s a csa­tolt területen már áll a két modern, vasbetonvázas, üvegfalú pavilon és három kisebb kiállítási csarnok. Nagyobb területen, újonmam épült csarnokok egész sorában mutatja be a kiállítás a Duna—Tisza tája leg­jobb. legkiválóbb terményeit, állatait. A külföldiek már évek óla »kis Ma­gyarországnak« nevezik a kiállítást, de valóban itt is lesz kicsiben az egész ország. A híres kecskeméti kajszi, a világ­szerte ismert törökbálinti őszibarack. A kiváló szabolcsi Jonathán alma a legkorszerűbb, már teljesem kész új pavilonban kap helyet. Ugyanitt mutatják be a magyar föld híres »csípős aranyát«, a szegedi és kalo­csai fűszerpaprikát, a nemesített pa­radicsom-fajtákat. és ismertetik a termelési eredményeket. Csinosítják a növénytermesztési pavilont is. A gabonafélék termelői itt állítják ki eredményes munkájuk termését. Kitűnik közülük a mező- hegyesi Állami Gazdaság, amely csaknem négyezer holdon termel bú­zát. Egyik 500 holdas parcelájukon például 21.44 mázsás átlagot értek el az idén. A kukorica egyik legfontosabb me­zőgazdasági növényünk, szántóföl­dünk 20 százalékán terem évente. Most az ország legjobb termelői »mérik össze tudásukat« a nagy pa­vilonban. 179 állami gazdaság, 353 termelőszövetkezet és 321 egyéni ter­melő mutatja be termelvényeit a lá­togatóknak. • A magyar mezőgazdasági gépek ma mái* ismertek és igen kedveltek nemzetközi viszonylatban. Az idén külföldi gépek társaságában mutatja be a kiállítás gépiparunk új és a gyakorlatban bevált konstrukcióit. A bemutatott 140 mezőgazdasági gép­típusból a helyszínen vásárolni is lehet. Leggazdagabbnak az Élelmiszer- ipari Minisztérium óriási pavilonja ígérkezik. Itt a mezőgazdasági ter­mékekből előállított élelmiszerfélesé­gek, újdonságok egész sorát mutat­ják be. A híres magyar konzervipar ízletes, csomagolásában szemet gyö­nyörködtető készítményei bizonyosan nagy érdeklődésre tarthatnak szá­mot. Érdekes dolog a pavilon mel- .etti önkiszolgáló bolt is. Fölei mű vessző vetkezeteink kereskedelmi fejlődése jó utón kalad Az ünnepi vásár az idén is igen jól sikerült. Dicséret illeti földműves- Ezövetkezeteónk dolgozóit a lelkes fel­készülésért. A bemutatott áruk ha­talmas mennyisége. ízléses elrende­zése mind arról tanúskodik, hogy szövetkezetünk kereskedelmi fejlő­dése jó úton halad. Sikere volt ez egyúttal a magyar iparnak. A két napig tartó vásáron me­gyénk dolgozói bőségesen vásároltak a szebbnél szebb árukból. Textil- és ruhaneműkből csak a szövetkezeti sátrakban mint egy kétmillió forint értékűt vásároltak. Érdeklődésből nem volt hiány a mezőgazdasági kisgépnél sem. 137.000 forint értékben vittek vetőgépet, per­metezőket. ekét. 500.000 forint meg­rendelést vettek fel a vásáron. A gyermekek örömére 55.0*00 forintért vásároltak játékot. Nagy sikerük volt a szövetkezeti csárdáknak. A tiszakeszi halászcsár­dában igen sokan megfordultak. A mezőkövesdi matyó étteremben bő­ven fogyott, a lacipecsenye. Utána jóleseit, a tüzes erdőbónyei bor. Vidám hangulatban telt el a két nap, boldogan ünnepelték megyénk dől gőzéi az alkotmány ünnepét. ■ooo­Újdonságok a könyvesboltok kirakataiban Sásdi Sándor: Árnyék. Regény. Várnai Zseni: Így égtem, énekeltem. Verseskötet. Aragon: Az omnibusz utasai. Regény. Balázs Béla: Mesék a szerelemről. Búzási—Kalocsai: Fogjuk meg! Tolvaj! Anatdle France: A fehér kövön, Goda Gábor: A pla­nétás ember és a többiek. Karinthy Frigyes: Mennyei riport. Mesterházi Lajos: Szép. szárnyas ajtó. Szamos Rudolf: Kommentár nélkül. A fentieken kívül számos új köny­vet, könyvkiadásunk új gyöngysze­mét láthatják olvasóink a könyves­boltok kirakataiban és válogathatnak közülük a könyvesboltok polcain. • Az idei kiállítás azonban nemcsak hazai, de nemzetközi jelentőségű is. Már épülnek a külföldi pavilonok. A Szovjetunió 1500 négyzetméteres fe­dett csarnokban és 3000 négyzetmé­teres szabad területen mutatja be szocialista mezőgazdaságát. Az NDK 600 négyzetméteres fedett és három- szorolyan területű szabad téren is­merteti meg eredményeivel a látoga­tókat. S eljönnek a csehszlovákok, lengyelek, bulgárok, albánok is. A szőlő- és borkultúrát tekintve a kiállítás az idén jelentősen többet nyújt, mint az elmúlt években. Erre felöntőé évforduló, a Magyar Szőlé­szeti Kutató Intézet fennállásának 60. évfordulója volt az indító ok. Ezért is keiül sor — most először — nálunk a nemzetközi borversenyre és borkiállításra is. Eddig három világrészből érkeztek nevezések. Szomszédos barátaink, a szocialista országok mellett 13 tőkés állam is részt vesz a versenyen. 101 borféle­séggel. Ausztria, Franciaország, Nyu- gat-Nómetorsízág, Olaszország. Svájc, Anglia. Görögország, Spanyolország.' Korzika, Cyprus, Algéria, Marokkó képviselteti magát. A külföldi borok naponta érkeznek repülőgépen a ki­állítás területére.--------------—---------ooo- ----------­A dohányfüst megsemmisíti a baktériumokat A dohányzás veszélyéről szóló hír­áradat után- végre egy jó hír a do­hányzóknak: Francia kutatók szilárd és folyé­kony baktériumkultúrákon kipróbál­ták a dohányfüst baktériumölő hatá­sát és megállapították, hogy a do­hányfüst hosszabb idő alatt megsem­misíti, rövidebb idő alatt pedig leg­alább is bénítja a baktériumokat, tehát a szájba és az orrba a levegő­ből bekerülő baktériumokat is, ame­lyek különösen hideg időben okoz­nak betegséget. ■ A Mezőgazdasági kiállításion és vá­sáron a mezőgazdasági termelés ösz- szes követésre méltó módszereit ta­lálja meg elsősorban a látogató a számos újdonság mellett. Egyszóval a kiállítás lehet mondani országos és nemzetközi tapasztalatcsere szín­helye lesz. Olyan iskola, ahol a szo­cialista mezőgazdaságban a tudomá­nyos és gyakorlati munka számos ágának sokrétű, a gyakorlatban jól bevált módszereivel ismerkedhet meg a látogató. Ritka szépségű ejtőernyős földetérés Bátor ejtőernyőseink a repülőn*« pon magas színvonalú ugrószámaik­kal nagyszerű élményt nyújtottak a közönségnek. A hatalmas ejtőernyők színes, tarka virágokként borították el a légteret, s lassú, méltóságteljes ereszkedéssel hozták a föld felé uta* saikat. Valóban, ez a bátrak sport- ja, hiszen igen nagy akaraterő szük­séges ahhoz, hogy egy többszáz, vagy többezer méter magasan repülő gép­ből kilépve, szinte a semmibe zuhan* jón valaki. Ez a sport az ugrótól nagy technikai tudást is igényel. Ilyen ejtőernyősök nevelése a eélja a Magyar Honvédelmi Sportszövet­ségnek. Rajta fiatalok! Tessék megpróbálni! Szabadtéri színpad épült Sa j óbábonyban Régi kívánsága teljesült a sajó- bábonyi lakosoknak. Társadalmi mimikával elkészült egy minden igényt kielégítő szabadtéri színpad, amelynek már csak kisebb simítási munkálatai varrnak hátra. Sajóbá- bony község lakossága tettekkel, ön­ként felajánlott túlmunkával vette ki részét a nagyszerű célt szolgáló létesítmény építéséből, & hamarosan gyönyörködhetnek az új színpadom bemutatott kulturális rendezvények műsoraiban. Dicséret illeti az Északmagyar- ország Vegyiművek kultúrbizottsá­gát. amiért Sajóbábany dolgozóinak kívánságát magáévá tette, & minden segítséget megadott annak valóra- váltásához.-ooo­Uj iskolát kapott Kemencekapu AZ ALKOTMÁNY NAPJÁN örömünnep volt a hegyek közötti kis településen: Kemencekapun iskolát avattak. Huszonnégy család él itt har­minc gyermekkel. Már régen nagy probléma volt a gyermekek megfelelő iskoláztatása, mert kilométereket kellett a kicsinyeknek gyalogolniuk, míg a kishutái vagy a nagyhutai iskolába értek. Most aztán Palásty Ist-> ván, a Zemplénhegységi Állami Erdőgazdaság vezetője kezdeményezésére társadalmi munkával felépítették az új iskolát. A szép kis iskola közel 100.000 forint értékű, a társadalmi munka pedig 40.000 forintot jelent. A munkálatok élén Gönczy Bertalan, az üzemegység vezetője állt. A kemencekapui gyermekelzet szeptemberben a szép, új iskola tárt kapni fogadják. •ooo­Vitaminnal dúsított élelem A Szovjet Orvostudományi Aka­démia ólelimezéstudományi intézeté­nek munkatársai az élelmiszerek vitaminos dúsításán dolgoznak. Elő­ször a tej dúsításához láttak hozzá. A tájékozatlan fogyasztó észre sem veszi, hogy a 250 grammos üvegben, amelyben a tej íze, szaga és színe semmiben sem különbözik az eddi­giektől, különleges, nagyvitamintar- talmú folyadék van. Csupán az elem­zéskor derülhet ki. hogy a 250 grammnyi tej 50 milligramm C-vita- miimt (aszkorbinsajvat) tartalmaz. Itt megjegyezhetjük, hogy egy 100 grammos narancsban a C-vitanún tartalom csupán 40 milligramm. Ezekután a konyhasó dúsításával kísérleteztek. Itt azonban nagy ne­hézségekbe ütköztek, mert az aszkor- bin&av, hosszabb tárolás esetén szét- bomlik. A só tehát a C-vitamin bom­lásának eredményeként megsárgul. Éppen ezért úgynevezett stabilizátort kellett keresniük, amely megvédi az aszkorbin-savat a bomlástól. Ugyan­akkor a stabilizátornak sem élénk szaga, sem pedig különleges szüle nem lehet. Ilyen anyagnak bizonyult a burgonyakeményítő. Ebből 3—5 százalék már elegendő ahhoz, hogy megakadályozza az aszkerbin-ssv bomlását.-----------o----------­O LAJ HELYETT LEVEGŐ Manfred Wildmann, amerikai repü­lőgépszakértő mérnök sikeres kísér­letekről számol be, amelynek során különféle tipusu golyóscsapágyaknál kenőanyagként oJaj helyett levegőt használ. A csapágy görgők vékony ré­teg levegőn vagy gázon „lebegnek’^ és a gyors mozgás következtében keletkező levegő megakadályozza a csapágygörgők súrlódását. Ez a mód­szer nemcsak tökéletes működést biztosít, hanem egyúttal gazdaságos is. mert feleslegessé teszi a kenőolaj­cserét és a csapágyak tisztítását. GYÁRFÁS IMRE: Szovjet élet -- szovjet emberek Egy utazás mozaikjai (3. folytatás) IV. A szovjet kultúráról IGAZI KULTÚRA CSAK AZ, amelyik az egész népé és az egész nép alkotása. Igazi kultúra ennélfogva csak a Szovjetunióban van, s csak a szocializmus útját járó orszá­gokban formálódik, — elnyomás, szolgasors, vér és ro* mok felett és után, egyideig ellenmondások közepette. Amit Lenin 1918 januárjában a szovjetek III. ossz- oroszországi kongresszusán nagyszerű és látnoki szavakkal mondott, azt delegációnk lépten-nyomon tapasztalta min­denütt és mindenben. Ezt mondta ugyanis Lenin: „Azelőtt az emberi elme, az emberi géniusz csak azért alkotott, hogy egyeseknek juttassa a technika és a kultúra minden áldását, a többieket pedig megfossza a legszükségesebbtől — a mű­velődéstől és a fejlődéstől. Most ellenben a technika minden csodája, a kultúra minden vívmánya a nép közkincsévé Im­iik és mostantól fogva az emberi elme és géniusz sohasem lesz az erőszak eszközévé, a kizsákmányolás eszközévé”. Tanúi voltunk mindenütt, hogy milyen óvó szeretettel őr­zi, gondozza és tanulmányozza a szovjet nép a múlt kultu­rális örökségét, tudva, hogy az örökség ilyen megbecsülése: alapja és feltétele a szocialista kultúrának. Láttuk azt is, miként váltják valóra ezt a lenini figyelmeztetést: „Az örök­ség őrzés egyáltalán nem azt jelenti, hogy be kell érni'az örökséggel”. így lett például Riga egyik legősibb műemlé­kéből, egy kolostorból, amely volt az elnyomó porosz-német és svéd kormány, a cári orosz kormányzó és a lett burzsoá vezetőség székhelye is valamikor, mára részben Uttórő-ház, részben pedig: Történelmi, Művészeti és Irodalmi Múzeum, a műemlék-jelleg teljes megóvásával. A SZOVJET KULTÚRÁNAK nemcsak az iskolarendszer, a kulturális intézmények hálózata és a számadatok a tükre, hanem az ilyesféle tapasztalatok: A szovjet ember igen jól ismeri a maga szűkebb hazá­jának, városának nevezetességeit, — adatszerű pontossággal is. Munkába menet, munkából jövet újság, könyv a kezében, s ha hosszas az útja és ülőhely van a trollibuszon és a met­rón: olvas a legtöbbje, nője, férfia épp úgy, mint fiatalja és öregje. Aki bámészkodik: belföldi és külföldi átutazó. A tudást, a műveltséget, a szakképzettséget szigorú feltételek teljesítésével lehet elnyerni ott. de aztán nagy tisztelet is övezi. A legkisebb helyi emlék-múzeumocskában is törté­nelmi vagy művészettörténeti fakultást végzettek a kalau­zok, — pontosan, színesen és érdekesen tudnak beszélni mindenről. A szovjet kultúra egy másik fokmérője: a gyer­mekekről való gondoskodás. 16 éven aluli gyermeket alig láttunk, kísérőink aztán felvilágosítottak, hogy nem a nép- szaporulat elleni védekezés túlzásairól van szó, hanem ilyen­kor, július végén, augusztus elején minden üzem, intézmény bölcsődéje, óvodája, minden iskola napközi otthona a maga tengerparti vagy más alkalmas helyen levő üdülő-filiáléjá- ban működik, vagy pedig táboroznak a fiatalok. Olyan szín­vonalú felszerelés és higiénia — s ezt mások is megírták már —, mint a szovjet szállodákban, borbélyműhelyekben, olyan tisztaság, mint a szovjet városokban, sehol a világon nincs. TÖMEGMÉRETŰ A KULTURÁLIS érdeklődés. A mú­zeumokat, képtárakat (s bőven van belőlük mindenütt!) ál­landóan igen sokan látogatják, s nem felületesen átrohanó sznob ínyencséggel. A műemlékeket, közgyűjteményeket ismerni, tanulmányozni: a szovjet ember a hazafiság egyik elengedhetetlen erkölcsi kötelességének tartja, s tarthatja is, mert azt látja, hogy állama, tanácsai — s ez a Szovjetunió igazi békepolitikájának talán legszebb gyümölcse — a kul­túráért hozott áldozatokat nem tekintik nem-jövedelmező beruházásoknak, veszteséges kiadásoknak. Némi türelmet­lenséget, fegyelmezetlenséget szovjet emberek részéről csak kulturális okokból tapasztaltunk: amidőn esetleg átadhatő- átvehető belépőjegyeket „vadásztak” az egész Szovjetunióban még egyetlen, moszkvai Szélesvásznú Panorámikus Film­színház előtt és az Állami Bábszínház előtt, egy igen szelle­mes, színvonalas Obrazcov-darab premierjekor. A rigaiak nemcsak a galambok és parkok városának tartják városukat, hanem így is hallottuk tőlük: „Riga az építőművészet városa és a kommunizmus építésének városa”. Büszkék arra, hogy köztársaságuk elnöke. Lácisz, a nálunk is szép sikerű értékes regény, a „Zúg a vihar” szerzője: író. és „nem olyan író, aki pár sorból örök életére meg akar él­ni”. A „Tenger” halászkolhoz tagjai büszkék kulturottho- nuk 420 férőhelyes színháztermére, énekkarukra, színjátszó és tánccsoportjukra. (E kolhoz települési helyén 15 évvel ez­előtt még mocsár volt!). Kaunas mellett voltunk egy nem túlságosan nagy, csupán 8 éves. s véleményünk szerint még nem is különösebben „élenjáró” és gazdag kolhozban, mely nyolcvan parasztcsalád társulása; de kulturotthonuk, zene­karuk, énekkaruk és három* ezer kötetes, részben litván, részben orosz nyelvű művek­ből álló könyvtá : tan! Ezért is lesznek majd „milliomos kolhoz”! A kultúra iránti megbecsü­lés jelének tekintettük, hogy az egyes városoktól búcsúzva, bennünket is művészettörté­neti, városismertető értékes könyvekkel, népművészeti em léktárgyakkal ajándékoztak meg. Tökéletes valóságként állott előttünk a nagy ország min-* den helyén, ahova csak eljuthattunk kis utazásunkban, a n*- piség, a nemzeti jelleg és a humanizmus szintézisének ma­gasabb szintű megvalósítása, vagyis: az új, a szocialista kultúra. Németh László egyik — s talán legkiegyensúlyozottabb és legpozitívabb szemléletű — társadalmi drámájának., a „Győzelem”-nek Sántha professzora a Szovjetunió és a szov­jet emberek ismeretében mondhatta volna ki igazán e nagyon igaz felismerést: „Minden osztály és minden ember addig él, amíg el nem fogytak tüdeje elől a nagy, szabad feladatok. Ezek akár az egész világot föladhatják maguknak feladatul”. Mi úgy láttuk: föladták és meg is oldották!... V. Magyar barátság szovjet földön EREDETI ÉS HITELES TANULMÁNYOK: helyszíni szemle alapján, saját szememmel és mintegy a saját bőrö­mön is tapasztalva, jelenthetem a kétkedőknek: nemcsak nálunk van magyar—szovjet barátság, hanem szovjet földön is él, az egyszerű szovjet emberek lelkében is ég a barátság érzése, a rokonszenv és az érdeklődés lángja, népünk, ha* zánk, munkánk, egyszóval a magyarság iránt! S ennek való­ságos tények és tettek a bizonyítékai. így: a megható szívesség, szeretet, őröm és udvariasság amellyel delegációnkat fogadták mindenütt; a valósággal „fsm jedelmi” ellátás, amelyben bennünket részesítettek, szállást, étkezést, gyors járművek rendelkezésűnkre bocsátását, stbi tekintve; óhajtásaink legmesszebbmenő figyelembevétele és kielégítése tanulmányutunk programjának összeállításában: az a szavakkal szinte nem is jellemezhető, egyáltalán nem „hi­vatalos” vendégszeretet, amely mindenütt oly természetesen szívélyessé és ünnepélyessé tette, csöndességében is. különö­sebb „rendezés” nélkül is fogadtatásainkat és búcsúzkodá- soinkat; a pillanatok alatt szövődött barátság régi ismerősök­nek tűnő új emberekkel. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom