Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-02 / 181. szám

Szombat, 1958. augusztus 2. ÉSZAKMAGYARORSZAG Vasutasnapi előkészületek Még egy körséta a vasutasnap előtt Kiállítás egy parasrtfestő műveiből Űjgbb szakszolgálati ágakat láto­gattunk meg, hogy meggyőződjünk, hogyan készülnek a vasutasok nagy ünnepére, augusztus 10-re. Mindenütt új munkasikerek szület­nek, mindenütt jókedvű, serény­kedő emberekkel találkoztunk. Az ómisko:ci pályafenntartási főnökség dolgozói nagy lendülettel végzik a vágánycsere munkálatokat, az alá- zúzalékolást. valamint a kitérőcseré­ket. Hidasnémetitől egészen K$L- Kápolnáig valósággal újjávarázsol­ják az állomás9'kat. a vasutas laká­sokat. A legnagyobb fenntartási munkák a IX. szakasz területén vannak. A IX. szakasz Miskolc ren­dezőpályaudvar területe, ahol szinte megszámlálhatatlan sínpáron rende­zik a teher-szerelvényeket. Fentor János elvtárs műszaki tiszt irányítja a munkákat és különösen Tirpák József előmunkás brigádjával ért el kiváló eredményeket a kitérők javí­tásánál és helyreállításánál. Ugyan­csak jól dolgozik Geda János elő­munkás és brigádja, ök a vágány­hálózatot tartják rendben. Szikszó állomás előtt a Vadász- paták felett új hidat emelnek be. A munkálatok határideje augusztus 15-e volt. A vasutasnap tiszteletére a pályafenntartási dolgozók vállalták, hogy az új hidat a vasutasnapon át­adják a forgalomnak. Oláh István főpályamester irányításával különö­sen Krampák István előmunkás és brigádja, valamint Bukszár János ért el kimagasló eredményeket. A pályafenntartási gépállomáson a lakatosok a hosszúsínesítéshez szükséges álló- és mozgódaruk javí­tását, a sínszállító nyomállványok, valamint 2000 méter darupálya ké­szítését végzik és a munkálatokkal augusztus 20 helyett már a vasutas­napra elkészülnek. Fehér János la­katos és brigádja, továbbá Nagy Já­nos lakatos KISZ-brigádja dolgozik itt a legjobban. A lakatosok folyamatos munkájá­hoz a különféle alkatrészek szállítá­sát a gép- és kovácsműhely dolgozói vállalták. A kovácsműhelyben Fe­kete Gyula kovács és brigádja, vala­mint Bányai János, Lapis János. Nagy Bertalan kovácsok végzik a legjobb minőségű munkát. A gép­műhelyben Tóth Piroska, Bartók Andor és Repfca István esztergályos. Dudás József és Veréb Balázs gyalú- sok teljesítették eddig legjobban vasutasnapi felajánlásaikat. A hosszúsínesítéshez szükséges gé­pek kijavítását a TMK-műhelyben látják el. Itt is készen lesznek a vál- ’ alások teljesítésével a vasutasnapra. Kiss Ernő, Hegedűs János, Hajdú Zoltán motorszerelők és a 67 éves Prahács Sándor bácsi autóvillamos­sági szakember munkáját dicséri legjobban Bárány Lajos művezető. I A miskolci tütóházban Mielőtt a 424.322. számú gyönyö­rűen rendbehozott és kitisztított mozdony elindulna hosszú útjára, beszélgettünk Gomány Béla moz­donyvezetővel. — Galuska Béla és Szűcs IX. Ist­ván fűtőkkel, főleg tehefvoaiatokat továbbítunk. Az elmúlt hat hóhap alatt 102.1 tonna szenet takarítot­tunk meg népgazdaságunk számára. M£r régebben elhatároztuk, hogy mozdonyunkon a kisebb javításokat magunk fogjuk elvégezni. Váltótár­saink, Karányi István mozdony- vezető és két fűtője. H. Nagy Sán­dor és Szilágyi János még nálunk is jobban dolgozott, hiszen 103.9 tonna szenet takarítottak meg. Mind a ha­tan büszkék vagyunk arra, hogy gé­pünkkel balesetet nem idéztünk elő és vontatási késésünk sem volt ed­dig. mozdonyvezetők és fűtők, így ünnepeljük a vasutasnapot. Kimagasló teljesítményt ért el Varsányi János mozdonyvezető N. Bökik János és Nánási Lajos fűtők­kel együtt. Szénmegtakarításuk 97 tonna. Dorcsák László mozdonylaka­tos a vasutasnap tiszteletére ver­senyre hívta az összes lakatos bri­gádot. Rajta kívül Sipos György, Tóth Lajos, Udvari László lakatosok jó munkájuk mellett a munkafegye­lem terén tanúsítottak példamutató magatartást. . A fűtőházban augusztus 3-tól 10-ig ünnepi műszakot tartanak, majd azt 'követően az alkotmány ünnepére cé­lul tűzték ki a vonatok közlekedésé­nek még jobb biztosítását, a moz­donyjavítási költségeknek 30—40 százalékos csökkentését, a gépek ki­fogástalan karbantartását. * Állandóan jönnek a jelentések az újabb és újabb eredményekről. A MÁV miskolci igazgatóságának valamennyi szakszolgálati ága részt vesz a vasutasnapi versenyben. A vasutasok jobb munkája elősegíti a kulturáltabb közlekedést, a teher­szállítmányok pontos és időbeni továbbítását. Munkájuk jutalmául megérdemelten kapják meg a Vili. vasutasnapon a kitüntetéseket, ju­talmakat és elismerést. (leskó) Városi tanácstagok fogadóórái Augusztus 2: Vass Andrásné 18—19 óráig. Majláth u. 14. sz. Z. Tóth Jánosné 17—18 óráig Kalász u. 1. sz. Augusztus 3: id. Árvái András 13 20 óráig, Görömböly, Gyár u. 23. sz. Augusztus 4: Gaál Elemér 16-18 óráig Alsószinva u. 39. sz. Fehér László 17-18 óráig Borsvezér u. 2. sz. Kéményseprő V., Nagy Lajos 17—19 óráig Hadirokkant u. 14. sz., Toppai József 10—14 óráig Anna u. 14. sz., Rácz Béla 17-19 óráig Lévay Jó­zsef u. 45. sz. Augusztus 5: id. Tüdős Ferenc 17—19 óráig Somogyi B. u. 65. sz. Fenyő Már­ton 17—19 órakor Szentpéteri kapu 57. sz. Deák Lajos 18—19 óráig Szeles úti általá­nos iskola.----------------------------------------­e leve, hogy ötvenegy éves ko­rában tragikus hirtelenséggel qlhúnyt Borsod egyik érdekes és te­hetséges parasztszármazású festő­művésze: Győri Elek. A gyógyszer­tárban tréfálkozva várta az orvosság elkészítését, amikor hangtaUmul a szívéhez kapott és ott a patikában azonnal meg is halt. Huszonöt évvel ezelőtt még falusi kovácslegény volt Győri Elek szülő­falujában, Tiszaladányban. De ha lópatkolás és ráfhúzás után tudott magának egy kis szabadidőt szakí­tani, azt kedvenc szórakozására, a festegetésre fordította. Eleinte csak a falubeliek csodálták a tehetségét, s gyönyörködtek az ügyeskezű ko­vácslegény alkotásaiban, akinek a hire azonban hamarosan túlrepült a szülőfalu határán. így bukkantak rá a harmincas években a falukutatók, és mint »őstehetséget« hozzásegítet­ték, hogy a Képzőművészeti Akadé­mián fejleszthesse tehetségét. ö azonban életmódjában, gondolkozá­sában, témakeresésében továbbra is megmaradt parasztfestőnek. Műveiből többízben rendeztek Bu­dapesten és Sárospatakon kiállítást és a kritikusok nagy elismeréssel írtak, alkotó tehetségéről. Neve ha­marosan ismertté lett a tárlatláto­gatók előtt. A fővárost azonban két évtized alatt sem tudta megszeretni. Mint annakidején Lavotta és Csoko­nai, ö is állandóan vándorolt. Mindig úton volt Tokaj környékén, a Takta­közben, főképpen pedig Hegyalján. Sokfelé ismerték, szerették és ven­dégül is látták ezt az ízes beszédű, tréfálkozni, adomázni szerető, tehet­séges művészt. Parasztfestő volt. Hiszen nincs a paraszti életnek olyan mozzanata, amelyet meg ne örökített volna. La­kodalom, keresztelő, temetés, halotti tor, szántás, vetés, aratás, kapálás, disznóölés, kocsmázás, szüret, nád- vágás: mind-mind a vásznára került megkapó színekkel, sajátos, egyéni művészettel. A ltorán elhúnyt Győri Elek ha­gyatékában sok grafit, olaj és akva- rel maradt, hiszen szinte a halaid napjáig dolgozott. Ezekből kedvelt tartózlcodási helyén: Sárospatakon a Rákóczi Múzeum és a Tudományos Gyűjtemények vezetősége a vár termeiben emlékkiállítást rendezett, s ezt eddig is nagyon sokan tekin­tették már meg a sárospatakiak, a hegyaljaiak, bodrogköziek közül. Sá­rospatak után Miskolcra viszik Győri Elek alkotásait és a Herman Ottó Múzeum termében mutatják majd be Miskolc művészetkedvelő közön­ségének. Ch. j.) Egy fiatal leány a következő apró- hirdetést tette közzé a Popolo tíi Romában: »Tökéletes lovagot kere­sek, aki még a régi iskolából való és térdenállva Kéri meg a kezemet. Legyen meggyőződve arról, hogy nem éllhet tovább nélkülem.« A leányka egy héttel később panasz­kodott a szerkesztőségben, hogy csak három öregúr jelentkezett: az egyik 87, a második 76, a harmadik pedig 84 éves. * Torre Marina olasz falucska rek­lámfüzetkéjében ez áll: »Csöndet és magányt biztosítunk nyaraló vendé­geinknek. Minthogy magaslati üdü­lőhelyeinkre csak szamarak jutnak fel, pihenésüket e romantikus, távol­eső1-helyen senki sem fogja zavarni.« * Kansas Cityben a napokban új mosoda nyílt meg, amely a követ­kező szövegű plakáttal igyekezett cégét népszerűsíteni: »Az első sze­mély, aki benyit üzletünkbe, ingyen mosathat nálunk, amíg csak jólesik.« A megnyitás napján kora reggel ott állt egy idősebb úr: 732 főnyi fiú iinfcernátus gondnoka. -: v<HQ 1 ■■ ­....—!— T —­M egmentette a betörők életét a rendőrség Londonban két fivér merész ter­vet eszelt ki. Elhatározták, hogy az egyik széles utca alatt húsz méter hosszú alagutat: fúrnak és így rabol­ják ki a kiszemelt bankot. E célból a bankkal szemben kibéreltek egy üzlethelyiségét és innen kezdték meg az alagút fúrását. A rendőrségnek feltűnt, hogy a szóbaniorgó üzlet- helyiségben huzamosabb ideig seaiká------------------------uoo—---------------------­K ÜLÖNÖS HIRDETÉSEK sem tartózkodik és nyomozni kez­dett. A törvény őrei épp legjobbkor lépteik közbe, hogy a két betörő éleiét megmentsék. A fivérek ugyanis már csak néhány centiméterre voltak a szennyvízcsatornától, amelynek ak­nájába belefulladtak volna, ha fúró­juk a csőhöz ér. A betörőket négyévi börtönre ítélték. Egy hamburgi esti lap hirdetése: »Akasztáshoz fiatalembert keresünk. Értenie kell gyerekjátékok javításá­hoz is.« * Az újzélandi Christchurch város rendőrségi hirdetőtábláján a követ­kező hirdetésit függesztették ki: »Fel­kérem azt az egyént, aki hivatali szobámból egy tortaszeletet vitt el, hogy haladéktalanul szolgáltassa vissza. Ez az egyetlen tárgyi bizonyí­ték egy mérgezési bűnperben,« * Egy philadelphiai lapban a követ­kező szövegű apróhirdetés látott nap­világot: »Mindenkiből lehet festőmű­vész: elegendő felkeresnie áruházun­kat, ahol ecsetet, festéket és vásznat vásárolhat. Rembrandt is így kezd­te ...« * Az iraki események egyik sors­döntő reggelén, amikor a londoni Times óriási betűkkel közölte, hogy Bagdadban »kifosztották az angol követséget«, a hirdetés rovatban a következő állt: »Az Iraki Légiszállí­tási Társaság három fényűző Vis­count repülőgépjáratot indít London és Bagdad között.« Szovjet orvosok külföldön A szovjet Vöröskereszt a béke és a népek közötti barátság megszilár­dításának jegyében tevékenykedik. A szovjet Vöröskereszt külföldön lé­vő egészségügyi intézményei jelen­tősen elősegítik a többi országokkal való kulturális és tudományos kap­csolatok erősítését. A szovjet Vöröskereszt és Vörös Félhold társaságok több egész­ségügyi intézményt tartanak fenn külföldön, amelyekben az embe­reket bőrük színétől, nemzetisé­güktől, politikai és vallási meg­győződésüktől függetlenül első­rendű orvosi kezelésben része­sítik. A külföldön lévő szovjet orvosok és egészségügyi dolgozók e nemes cél érdekében széleskörűen alkalmaz­zák a szovjet orvostudomány leg­újabb vívmányait. Minden erejüket és tudásukat arra fordítják, hogy segítséget nyújtsanak a helyi lakos­ságnak. Etiópia uralkodójának kérésére 1947-ben Addisz-Abebában, az ország fővárosában megnyílt a szovjet Vö­röskereszt kórháza. A kórház számára a város egyik legszebb épületét jelölték ki, amelyben most járóbetegrendelő, sebészet, szülészet és nőgyógyá­szat és gyermekosztály működik. A kórházat a legmodernebb orvosi berendezéssel látták el. Röntgen- laboratórium és fizioterápiai részle­get is létesítettek. Tökéletesen fel­szerelt laboratóriumban végzik a klinikai, bakteriológiai és biokémiai vizsgálatokat. A kórháznak saját gyógyszertára van. A kórház már több mint tíz éve nemcsak az etiopiai népnek nyújt segítséget, hanem más közeli orszá­gok — Szudán. Jemen, Szomália, Libanon — lakosságának is. Az el­múlt tíz év alatt a kórház egészség- ügyi dolgozói 290.000 járóbeteget és körülbelül 30.00-0 fekvőbeteget kezel­tek. A szovjet Vöröskereszt két év­vel ezelőtt több szovjet gyer­mekgyógyászt és fizioterápiai szakorvost küldött Delhibe a legmodernebb műszerekkel, gyógyszerekkel, orvosi felszereléssel ellátva. Afganisztán fővárosában, Kabulban szovjet orvosi rendelő mű­ködik. A szovjet orvosok nagy tekintélyt vívtak ki a helyi lakosság körében. A szovjet gyermekgyógyászok jó híre egész Indiát bejárta. Az indiai egészségügyi minisztérium igen sok levelet kap indiai orvosoktól, akik tanulni akarnak orosz kollégáiktól. Az etiopiai uralkodó a szovjet kór­ház fennállásának 10. éves jubileuma alkalmából mondott beszédében nagy elismeréssel nyilatkozott a kórfiáz munkájáról és kijelentette: az ország népe soha nem fogja el- I felejteni, milyen nagy segítséget ka- I pott a szovjet Vöröskereszttől. Tűzharcban a lócsempészekkel A miskolci határőr kerülethez tar­tozó hangony—domaházai határsza­kaszon nagy méreteket öltött a ki­felé való lócsempészés az 1926—27-es években. A magyar tenyésztésű lo­vaknak mindig nagy kelete volt kül­földön, de főleg abban az időben, a világháború után önállóvá lett Len-, gyelország és Csehszlovákia az újon­nan felállított hadseregének lóállo­mányát igyekezett a szomszéd álla­mokból, de főleg Magyarországról beszerezni. Hazánk ugyancsak egy új had­sereg felállítása idején nem adott engedélyt a ló kivitelére, ezért csak csempészútan történhetett meg a ki­szállítása. A már említett országok magyar- országi megbízottai behálózták az északi megyék egész területét, ki­válóan megszervezték a lovak be­szerzését és kicsempészését. Dollár­ral fizettek meg minden lépést, ami céljaikat elősegítette. A hangony— domaházi határszakasz 1 dombos, hegyes, erdős vidéke igen jól meg­felelt erre a célra, ezért egyidőre ezt a területet választották működési területnek. A tornanádasikai határőrsön telje­sítettem szolgálatot akkor, amikor a kerületi parancsnokságnak azt a parancsát kaptam, hogy haladéktala­nul induljak Hangonyba. ahol az őrs­parancsnokságon megkapom a to­vábbi utasításokat. Polgári ruhát szerezzek be és vigyem magammal. Másnap már a hangonyi őrsön voltam, ahol lezárt borítékban kap­tam meg a következő parancsot: A határsávban és határkerületben fel­derítő munkát végezzek, állapítsam meg a csempészésre szánt lovak be­szerzési helyét, gyűjtőtelepét és az esetleges kiszállítási idejét, valamint valószínű helyét. Szükség esetén, a kerületi parancsnok*;Ágtól megerősí­tést kérjek. A helyi őrsparancsnok nagyon kevés felvilágosítással tudott szol­gálni. de azért megtudtam tőle egyes gyanús személyek ' adatait, a leg­utóbbi időben elfogott határsértők számát és adatait, továbbá a tőlük elkobzott áru és lovak mennyiségét. A határsértésre alkalmas területek megismerése végett vele együtt le­jártam a határt, megismertem a túl­oldali kapcsolatokat. Megtudtam tőle azt is, hogy a lócsempészek fő­leg a hajnali órákat szeretik kihasz­nálni, és hogy ilyen alkalommal szalmával bélelt zsákdarabokat köt­nek a lovak lábára, hogy ne kopog­jon. A kapott felvilágosítások után kezdtem meg a munkát, amely leg­először abból állott, hogy polgári ru­hában jártam a putnoki és ózdi pia­cokat. vásárokat, figyeltem a lova­kat vásárló szentsimoni, hangonyi és domaházi gazdákat. Többről meg­állapítottam. hogy már vásárlás előtt is volt otthon lova. A továbbiakban ezeknek a gazdáknak a háza táját is figyelés alatt tartottam és sikerült egy alkalommal a hangonyi Szilágyi Ferenc házához érkező gépkocsi uta­sait — visszatérésük alkalmával — feltartóztatni és megmotozni. Kihallgatásuk alkalmával nem tudták igazolni jövetelük célját, de a náluk talált nyugtákból megállapí­tottam. hogy Szilágyi részére na­gyobb összegű pénzt hoztak. Azért, hogy a feltartóztatásuk valódi okát meg ne tudják, azzal engedtem el őket, hogy dohánycsempészekre va­dászunk és így kerültek ők is gya­núba. Sok mai határőr bajtársam azt mondhatná, hogy bizony itt már cselekedhettem volna, mert kezem­ben a nyugtával, zavaros válaszaik­kal, ki tudtam volna venni belőlük az igazat. Ezekre csak azt válaszol­hatnám, hogy más az akkori és más a mai bíróság, illetve igazságszol­gáltatás, mások voltak a törvények, azok végrehajtása. Más volt a nép érdeke, más volt az állam érdeke. Az elmondottál?: után már szoro­sabbra fogtam a figyelést Szilágyi Ferenc hangonyi lakos körül. Egy alkalommal leitattam az egyik fel­hői tóját, aki elmondta, hogy Szilá­gyinak jelenleg is 14 lova van el­készítve az átvitelre, és ezek a lovak ózdon' egy régi, volt tűzöl tószertár­ban vannak elhelyezve. Erről még aznap meg is győződtem. Ezt az em­bert most már kezeimben tartva végeztem a további megfigyelést. Tudtam Szilágyi és három társa minden lépéséről, az elkészített lo­vak helyéről és végre tőle tudtam meg a csempészés idejét és körül­belüli helyét. A kerületi parancsnokságtól futár­ral azonnal megerősítést kértem. (M#> a postában sem bíztam.) A megerősítést özdon vártam, az éjjeli órákban rejtve. Szentsimontól 3 km- re északra, egy előre kiszemelt völgyben háltunk meg. másnap min­den embernek elmondtam az eddig észlelt eseményeket, a megerősített járőrparancsnokokat részletesen ki­oktattam a lezárandó terep pontos megfigyeléséről. A délutáni időt a megerősítésre érkezett 70 ember pi­henéssel töltötte el. Végre elérkezett az este és a jár­őrök csendben elindultak a meg­beszélt felállítási helyekre, amit éjfél előtt ellenőriztem. A felállítást két vonalban végeztem, egyik vonal a mélységben, a másik előtte 4—500 méterrel. A mélységben felállított járőrök feladata volt, hogy a határ­sértőket engedjék át a vonalon és csak az esetleges visszamenők ülőket fogják el. A lócsempészetnek megvan az az előnye, hogy bár gyorsan tudnak mozogni, de nem tudnak rejtőzni és a terepen jól megfigyelhetők. A jár­őrök tagjai tapasztalt »öreg rókák« voltak, akik mint sorozott katonák harmadik éveiket szolgálták. Lát­tam rajtuk, hogy igen jó hangulat­ban és nagy buzgalommal néznek elébe az eseményeknek, igen meg­bíztam bennük. Éjfél után 2 óra lehetett, amikor egy lovast láttunk közeledni, csend­ben. hang nélkül, figyelve. Valószí­nűleg előre küldött terepkutató volt. Amikor közeliinkbe ért, minden fi­gyelmeztetés nélkül azonnal lerán­tottuk a lóról, a lovat egy bokor mögé rejtettük el. Ismeretlen fiatalember volt. na­gyon meg volt ijedve, rögtön el­mondta, hogy három csoportban jönnek, összesein 19 lóval, a lókísé­rők mind túloldaliak, Hamza község­be valók, Ózdról indultak el, kb. 15— 20 perc múlva érnek arra a helyre. A csoportok lassan fognak haladni, gyakran meg fognak állni és figyelni fogják az ő esetleges jeladását, ha jelt nem kapnak, azt jelenti, hogy az út szabad, neki pedig a nagysza­kasz határkőnél a túloldalon kell be­várni a többit. Még folyt a kihallgatás, amikor az első csoportot észrevettük, akik 7 ló­val közeledtek. Amikor közvetlen közdünfcben. voltak, mintegy vezény­szóra. egyszerre ugrottak fel a baj­társak egy-egy lóra három-négy is jutott és egyszerre kapták meg a lo­vat a két kísérővel együtt és húzták a földre minden ziaj nélkül. A lovakat és a lovasokat bizton­ságba helyezve, vártuk a következő csoportot, amely hamarosan tényleg meg is jelent, ahogy a sötétben meg tudtam olvasni, 9 lovat hoztak ma­gukkal. Sóikkal óvatosabban jöttek, mint az előbbiek. A lovak hármasá­val voltak összekötve egymás mö­gött, három kísérővel. A rajtaütés itt is az előbbihez hasonlóan történt, azonban az égjük kísérő, valószínű­leg erre előre elkészülve, pisztolyá­ból lövöldözni kezdett, majd a za­vart kihasználva menekülni igyeke­zett. A járőrök is tüzet nyitottak, a menekülő alól a lovat kilőtték, de ami a legrosszabb, a lövöldözésre a mélységben felállított járőrök is ott­hagyva felállítási helyeiket, előre fu­tottak. Ennek következménye az lett, hogy a harmadik csoport a hely­színre érve hallotta a lövöldözést, megfordult és különböző irányban visszafutott. Nem volt, aki feltartóz­tassa őket, mert a hátsó vonal el­hagyta a helyét. Igaz, hogy a har­madik elmenekült csoport 5 lovát — bemondás alapján — még aznap fel-f kutattuk, de a két kísérő még a kora reggeli óráikban visszatért túloldali lakóhelyére. Sérülés nem történt. 6 határsértő személyt, 22 lovat (ebből egy sérült) elfogtunk és még aznap — bemondás alapján — 7 szervező személyt őri­zetbe vettünk. Kisütött a nap, mire a köteléket rendeztem és a kis csapat, mögöt­tünk a szép telávér lovakból álló cso­port, nótaszóval vonultunk be 'Han­gonyba. HERNÁDI FERENG

Next

/
Oldalképek
Tartalom