Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-02 / 181. szám

Szombat, 1958. augusztus 2.

ÉSZAKMAGYARORSZAG

Vasutasnapi előkészületek

Még egy körséta a vasutasnap előtt

Kiállítás egy parasrtfestő műveiből

Űjgbb szakszolgálati ágakat látogattunk meg, hogy meggyőződjünk, hogyan készülnek a vasutasok nagy ünnepére, augusztus 10-re. Mindenütt új munkasikerek születnek, mindenütt jókedvű, serénykedő emberekkel találkoztunk.

Az ómisko:ci pályafenntartási főnökség

dolgozói nagy lendülettel végzik a vágánycsere munkálatokat, az alá- zúzalékolást. valamint a kitérőcseréket. Hidasnémetitől egészen K$L- Kápolnáig valósággal újjávarázsolják az állomás9'kat. a vasutas lakásokat. A legnagyobb fenntartási munkák a IX. szakasz területén vannak. A IX. szakasz Miskolc rendezőpályaudvar területe, ahol szinte megszámlálhatatlan sínpáron rendezik a teher-szerelvényeket. Fentor János elvtárs műszaki tiszt irányítja a munkákat és különösen Tirpák József előmunkás brigádjával ért el kiváló eredményeket a kitérők javításánál és helyreállításánál. Ugyancsak jól dolgozik Geda János előmunkás és brigádja, ök a vágányhálózatot tartják rendben.

Szikszó állomás előtt a Vadász- paták felett új hidat emelnek be. A munkálatok határideje augusztus 15-e volt. A vasutasnap tiszteletére a pályafenntartási dolgozók vállalták, hogy az új hidat a vasutasnapon átadják a forgalomnak. Oláh István főpályamester irányításával különösen Krampák István előmunkás és brigádja, valamint Bukszár János ért el kimagasló eredményeket.

A pályafenntartási gépállomáson

a lakatosok a hosszúsínesítéshez szükséges álló- és mozgódaruk javítását, a sínszállító nyomállványok, valamint 2000 méter darupálya készítését végzik és a munkálatokkal augusztus 20 helyett már a vasutasnapra elkészülnek. Fehér János lakatos és brigádja, továbbá Nagy János lakatos KISZ-brigádja dolgozik itt a legjobban.

A lakatosok folyamatos munkájához a különféle alkatrészek szállítását a gép- és kovácsműhely dolgozói vállalták. A kovácsműhelyben Fekete Gyula kovács és brigádja, valamint Bányai János, Lapis János. Nagy Bertalan kovácsok végzik a legjobb minőségű munkát. A gépműhelyben Tóth Piroska, Bartók Andor és Repfca István esztergályos. Dudás József és Veréb Balázs gyalú- sok teljesítették eddig legjobban vasutasnapi felajánlásaikat.

A hosszúsínesítéshez szükséges gépek kijavítását a TMK-műhelyben látják el. Itt is készen lesznek a vál- ’ alások teljesítésével a vasutasnapra. Kiss Ernő, Hegedűs János, Hajdú Zoltán motorszerelők és a 67 éves

Prahács Sándor bácsi autóvillamossági szakember munkáját dicséri legjobban Bárány Lajos művezető.

I A miskolci tütóházban

Mielőtt a 424.322. számú gyönyörűen rendbehozott és kitisztított mozdony elindulna hosszú útjára, beszélgettünk Gomány Béla mozdonyvezetővel.

— Galuska Béla és Szűcs IX. István fűtőkkel, főleg tehefvoaiatokat továbbítunk. Az elmúlt hat hóhap alatt 102.1 tonna szenet takarítottunk meg népgazdaságunk számára. M£r régebben elhatároztuk, hogy mozdonyunkon a kisebb javításokat magunk fogjuk elvégezni. Váltótársaink, Karányi István mozdony- vezető és két fűtője. H. Nagy Sándor és Szilágyi János még nálunk is jobban dolgozott, hiszen 103.9 tonna szenet takarítottak meg. Mind a hatan büszkék vagyunk arra, hogy gépünkkel balesetet nem idéztünk elő és vontatási késésünk sem volt eddig. mozdonyvezetők és fűtők, így ünnepeljük a vasutasnapot.

Kimagasló teljesítményt ért el Varsányi János mozdonyvezető N. Bökik János és Nánási Lajos fűtőkkel együtt. Szénmegtakarításuk 97 tonna. Dorcsák László mozdonylakatos a vasutasnap tiszteletére versenyre hívta az összes lakatos brigádot. Rajta kívül Sipos György, Tóth Lajos, Udvari László lakatosok jó munkájuk mellett a munkafegyelem terén tanúsítottak példamutató magatartást. .

A fűtőházban augusztus 3-tól 10-ig ünnepi műszakot tartanak, majd azt 'követően az alkotmány ünnepére célul tűzték ki a vonatok közlekedésének még jobb biztosítását, a mozdonyjavítási költségeknek 30—40 százalékos csökkentését, a gépek kifogástalan karbantartását.

*

Állandóan jönnek a jelentések az újabb és újabb eredményekről. A MÁV miskolci igazgatóságának valamennyi szakszolgálati ága részt vesz a vasutasnapi versenyben. A vasutasok jobb munkája elősegíti a kulturáltabb közlekedést, a teherszállítmányok pontos és időbeni továbbítását. Munkájuk jutalmául megérdemelten kapják meg a Vili. vasutasnapon a kitüntetéseket, jutalmakat és elismerést.

(leskó)

Városi tanácstagok fogadóórái

Augusztus 2: Vass Andrásné 18—19 óráig. Majláth u. 14. sz. Z. Tóth Jánosné 17—18 óráig Kalász u. 1. sz.

Augusztus 3: id. Árvái András 13 20 óráig, Görömböly, Gyár u. 23. sz.

Augusztus 4: Gaál Elemér 16-18 óráig Alsószinva u. 39. sz. Fehér László 17-18 óráig Borsvezér u. 2. sz. Kéményseprő V., Nagy Lajos 17—19 óráig Hadirokkant u. 14. sz., Toppai József 10—14 óráig Anna u. 14. sz., Rácz Béla 17-19 óráig Lévay József u. 45. sz.

Augusztus 5: id. Tüdős Ferenc 17—19 óráig Somogyi B. u. 65. sz. Fenyő Márton 17—19 órakor Szentpéteri kapu 57. sz. Deák Lajos 18—19 óráig Szeles úti általános iskola.----------------------------------------e

leve, hogy ötvenegy éves korában tragikus hirtelenséggel qlhúnyt Borsod egyik érdekes és tehetséges parasztszármazású festőművésze: Győri Elek. A gyógyszertárban tréfálkozva várta az orvosság elkészítését, amikor hangtaUmul a szívéhez kapott és ott a patikában azonnal meg is halt.

Huszonöt évvel ezelőtt még falusi kovácslegény volt Győri Elek szülőfalujában, Tiszaladányban. De ha lópatkolás és ráfhúzás után tudott magának egy kis szabadidőt szakítani, azt kedvenc szórakozására, a festegetésre fordította. Eleinte csak a falubeliek csodálták a tehetségét, s gyönyörködtek az ügyeskezű kovácslegény alkotásaiban, akinek a hire azonban hamarosan túlrepült a szülőfalu határán. így bukkantak rá a harmincas években a falukutatók, és mint »őstehetséget« hozzásegítették, hogy a Képzőművészeti Akadémián fejleszthesse tehetségét. ö azonban életmódjában, gondolkozásában, témakeresésében továbbra is megmaradt parasztfestőnek.

Műveiből többízben rendeztek Budapesten és Sárospatakon kiállítást és a kritikusok nagy elismeréssel írtak, alkotó tehetségéről. Neve hamarosan ismertté lett a tárlatlátogatók előtt. A fővárost azonban két

évtized alatt sem tudta megszeretni. Mint annakidején Lavotta és Csokonai, ö is állandóan vándorolt. Mindig úton volt Tokaj környékén, a Taktaközben, főképpen pedig Hegyalján. Sokfelé ismerték, szerették és vendégül is látták ezt az ízes beszédű, tréfálkozni, adomázni szerető, tehetséges művészt.

Parasztfestő volt. Hiszen nincs a paraszti életnek olyan mozzanata, amelyet meg ne örökített volna. Lakodalom, keresztelő, temetés, halotti tor, szántás, vetés, aratás, kapálás, disznóölés, kocsmázás, szüret, nád- vágás: mind-mind a vásznára került megkapó színekkel, sajátos, egyéni művészettel.

A ltorán elhúnyt Győri Elek hagyatékában sok grafit, olaj és akva- rel maradt, hiszen szinte a halaid napjáig dolgozott. Ezekből kedvelt tartózlcodási helyén: Sárospatakon a Rákóczi Múzeum és a Tudományos Gyűjtemények vezetősége a vár termeiben emlékkiállítást rendezett, s ezt eddig is nagyon sokan tekintették már meg a sárospatakiak, a hegyaljaiak, bodrogköziek közül. Sárospatak után Miskolcra viszik Győri Elek alkotásait és a Herman Ottó Múzeum termében mutatják majd be Miskolc művészetkedvelő közönségének.

Ch. j.)

Egy fiatal leány a következő apró- hirdetést tette közzé a Popolo tíi Romában: »Tökéletes lovagot keresek, aki még a régi iskolából való és térdenállva Kéri meg a kezemet. Legyen meggyőződve arról, hogy nem éllhet tovább nélkülem.« A leányka egy héttel később panaszkodott a szerkesztőségben, hogy csak három öregúr jelentkezett: az egyik 87, a második 76, a harmadik pedig 84 éves.

*

Torre Marina olasz falucska reklámfüzetkéjében ez áll: »Csöndet és magányt biztosítunk nyaraló vendégeinknek. Minthogy magaslati üdülőhelyeinkre csak szamarak jutnak fel, pihenésüket e romantikus, távoleső1-helyen senki sem fogja zavarni.« *

Kansas Cityben a napokban új mosoda nyílt meg, amely a következő szövegű plakáttal igyekezett cégét népszerűsíteni: »Az első személy, aki benyit üzletünkbe, ingyen mosathat nálunk, amíg csak jólesik.«

A megnyitás napján kora reggel ott állt egy idősebb úr: 732 főnyi fiú iinfcernátus gondnoka. -:

v<HQ 1 ■■ ....—!— T —M

egmentette a betörők életét a rendőrség

Londonban két fivér merész tervet eszelt ki. Elhatározták, hogy az egyik széles utca alatt húsz méter hosszú alagutat: fúrnak és így rabolják ki a kiszemelt bankot. E célból a bankkal szemben kibéreltek egy üzlethelyiségét és innen kezdték meg az alagút fúrását. A rendőrségnek feltűnt, hogy a szóbaniorgó üzlet- helyiségben huzamosabb ideig seaiká------------------------uoo—---------------------K

ÜLÖNÖS HIRDETÉSEK

sem tartózkodik és nyomozni kezdett. A törvény őrei épp legjobbkor lépteik közbe, hogy a két betörő éleiét megmentsék. A fivérek ugyanis már csak néhány centiméterre voltak a szennyvízcsatornától, amelynek aknájába belefulladtak volna, ha fúrójuk a csőhöz ér. A betörőket négyévi börtönre ítélték.

Egy hamburgi esti lap hirdetése: »Akasztáshoz fiatalembert keresünk. Értenie kell gyerekjátékok javításához is.«

*

Az újzélandi Christchurch város rendőrségi hirdetőtábláján a következő hirdetésit függesztették ki: »Felkérem azt az egyént, aki hivatali szobámból egy tortaszeletet vitt el, hogy haladéktalanul szolgáltassa vissza. Ez az egyetlen tárgyi bizonyíték egy mérgezési bűnperben,«

*

Egy philadelphiai lapban a következő szövegű apróhirdetés látott napvilágot: »Mindenkiből lehet festőművész: elegendő felkeresnie áruházunkat, ahol ecsetet, festéket és vásznat vásárolhat. Rembrandt is így kezdte ...«

*

Az iraki események egyik sorsdöntő reggelén, amikor a londoni Times óriási betűkkel közölte, hogy Bagdadban »kifosztották az angol követséget«, a hirdetés rovatban a következő állt: »Az Iraki Légiszállítási Társaság három fényűző Viscount repülőgépjáratot indít London és Bagdad között.«

Szovjet orvosok külföldön

A szovjet Vöröskereszt a béke és a népek közötti barátság megszilárdításának jegyében tevékenykedik. A szovjet Vöröskereszt külföldön lévő egészségügyi intézményei jelentősen elősegítik a többi országokkal való kulturális és tudományos kapcsolatok erősítését.

A szovjet Vöröskereszt és Vörös Félhold társaságok több egészségügyi intézményt tartanak fenn külföldön, amelyekben az embereket bőrük színétől, nemzetiségüktől, politikai és vallási meggyőződésüktől függetlenül elsőrendű orvosi kezelésben részesítik.

A külföldön lévő szovjet orvosok és egészségügyi dolgozók e nemes cél érdekében széleskörűen alkalmazzák a szovjet orvostudomány legújabb vívmányait. Minden erejüket és tudásukat arra fordítják, hogy segítséget nyújtsanak a helyi lakosságnak.

Etiópia uralkodójának kérésére 1947-ben Addisz-Abebában, az ország fővárosában megnyílt a szovjet Vöröskereszt kórháza.

A kórház számára a város egyik legszebb épületét jelölték ki, amelyben most járóbetegrendelő, sebészet, szülészet és nőgyógyászat és gyermekosztály működik.

A kórházat a legmodernebb orvosi berendezéssel látták el. Röntgen- laboratórium és fizioterápiai részleget is létesítettek. Tökéletesen felszerelt laboratóriumban végzik a klinikai, bakteriológiai és biokémiai vizsgálatokat. A kórháznak saját gyógyszertára van.

A kórház már több mint tíz éve nemcsak az etiopiai népnek nyújt segítséget, hanem más közeli országok — Szudán. Jemen, Szomália, Libanon — lakosságának is. Az elmúlt tíz év alatt a kórház egészség- ügyi dolgozói 290.000 járóbeteget és körülbelül 30.00-0 fekvőbeteget kezeltek.

A szovjet Vöröskereszt két évvel ezelőtt több szovjet gyermekgyógyászt és fizioterápiai szakorvost küldött Delhibe a legmodernebb műszerekkel,

gyógyszerekkel, orvosi felszereléssel ellátva. Afganisztán fővárosában, Kabulban szovjet orvosi rendelő működik.

A szovjet orvosok nagy tekintélyt vívtak ki a helyi lakosság körében. A szovjet gyermekgyógyászok jó híre egész Indiát bejárta. Az indiai egészségügyi minisztérium igen sok levelet kap indiai orvosoktól, akik tanulni akarnak orosz kollégáiktól.

Az etiopiai uralkodó a szovjet kórház fennállásának 10. éves jubileuma alkalmából mondott beszédében nagy elismeréssel nyilatkozott a kórfiáz munkájáról és kijelentette: az ország népe soha nem fogja el- I felejteni, milyen nagy segítséget ka- I pott a szovjet Vöröskereszttől.

Tűzharcban a lócsempészekkel

A miskolci határőr kerülethez tartozó hangony—domaházai határszakaszon nagy méreteket öltött a kifelé való lócsempészés az 1926—27-es években. A magyar tenyésztésű lovaknak mindig nagy kelete volt külföldön, de főleg abban az időben, a világháború után önállóvá lett Len-, gyelország és Csehszlovákia az újonnan felállított hadseregének lóállományát igyekezett a szomszéd államokból, de főleg Magyarországról beszerezni.

Hazánk ugyancsak egy új hadsereg felállítása idején nem adott engedélyt a ló kivitelére, ezért csak csempészútan történhetett meg a kiszállítása.

A már említett országok magyar- országi megbízottai behálózták az északi megyék egész területét, kiválóan megszervezték a lovak beszerzését és kicsempészését. Dollárral fizettek meg minden lépést, ami céljaikat elősegítette. A hangony— domaházi határszakasz 1 dombos, hegyes, erdős vidéke igen jól megfelelt erre a célra, ezért egyidőre ezt a területet választották működési területnek.

A tornanádasikai határőrsön teljesítettem szolgálatot akkor, amikor a kerületi parancsnokságnak azt a parancsát kaptam, hogy haladéktalanul induljak Hangonyba. ahol az őrsparancsnokságon megkapom a további utasításokat. Polgári ruhát szerezzek be és vigyem magammal.

Másnap már a hangonyi őrsön voltam, ahol lezárt borítékban kaptam meg a következő parancsot: A határsávban és határkerületben felderítő munkát végezzek, állapítsam meg a csempészésre szánt lovak beszerzési helyét, gyűjtőtelepét és az esetleges kiszállítási idejét, valamint valószínű helyét. Szükség esetén, a kerületi parancsnok*;Ágtól megerősítést kérjek.

A helyi őrsparancsnok nagyon kevés felvilágosítással tudott szolgálni. de azért megtudtam tőle egyes gyanús személyek ' adatait, a legutóbbi időben elfogott határsértők számát és adatait, továbbá a tőlük elkobzott áru és lovak mennyiségét. A határsértésre alkalmas területek megismerése végett vele együtt lejártam a határt, megismertem a túloldali kapcsolatokat. Megtudtam tőle azt is, hogy a lócsempészek főleg a hajnali órákat szeretik kihasználni, és hogy ilyen alkalommal szalmával bélelt zsákdarabokat kötnek a lovak lábára, hogy ne kopogjon.

A kapott felvilágosítások után kezdtem meg a munkát, amely legelőször abból állott, hogy polgári ruhában jártam a putnoki és ózdi piacokat. vásárokat, figyeltem a lovakat vásárló szentsimoni, hangonyi és domaházi gazdákat. Többről megállapítottam. hogy már vásárlás előtt is volt otthon lova. A továbbiakban ezeknek a gazdáknak a háza táját is figyelés alatt tartottam és sikerült egy alkalommal a hangonyi Szilágyi Ferenc házához érkező gépkocsi utasait — visszatérésük alkalmával — feltartóztatni és megmotozni.

Kihallgatásuk alkalmával nem tudták igazolni jövetelük célját, de a náluk talált nyugtákból megállapítottam. hogy Szilágyi részére nagyobb összegű pénzt hoztak. Azért, hogy a feltartóztatásuk valódi okát meg ne tudják, azzal engedtem el őket, hogy dohánycsempészekre vadászunk és így kerültek ők is gyanúba. Sok mai határőr bajtársam azt mondhatná, hogy bizony itt már cselekedhettem volna, mert kezemben a nyugtával, zavaros válaszaikkal, ki tudtam volna venni belőlük az igazat. Ezekre csak azt válaszolhatnám, hogy más az akkori és más a mai bíróság, illetve igazságszolgáltatás, mások voltak a törvények, azok végrehajtása. Más volt a nép érdeke, más volt az állam érdeke.

Az elmondottál?: után már szorosabbra fogtam a figyelést Szilágyi Ferenc hangonyi lakos körül. Egy alkalommal leitattam az egyik felhői tóját, aki elmondta, hogy Szilágyinak jelenleg is 14 lova van elkészítve az átvitelre, és ezek a lovak ózdon' egy régi, volt tűzöl tószertárban vannak elhelyezve. Erről még aznap meg is győződtem. Ezt az embert most már kezeimben tartva végeztem a további megfigyelést. Tudtam Szilágyi és három társa minden lépéséről, az elkészített lovak helyéről és végre tőle tudtam meg a csempészés idejét és körülbelüli helyét.

A kerületi parancsnokságtól futárral azonnal megerősítést kértem. (M#> a postában sem bíztam.) A megerősítést özdon vártam, az éjjeli órákban rejtve. Szentsimontól 3 km- re északra, egy előre kiszemelt völgyben háltunk meg. másnap minden embernek elmondtam az eddig észlelt eseményeket, a megerősített járőrparancsnokokat részletesen kioktattam a lezárandó terep pontos megfigyeléséről. A délutáni időt a megerősítésre érkezett 70 ember pihenéssel töltötte el.

Végre elérkezett az este és a járőrök csendben elindultak a megbeszélt felállítási helyekre, amit éjfél előtt ellenőriztem. A felállítást két vonalban végeztem, egyik vonal a

mélységben, a másik előtte 4—500 méterrel. A mélységben felállított járőrök feladata volt, hogy a határsértőket engedjék át a vonalon és csak az esetleges visszamenők ülőket fogják el.

A lócsempészetnek megvan az az előnye, hogy bár gyorsan tudnak mozogni, de nem tudnak rejtőzni és a terepen jól megfigyelhetők. A járőrök tagjai tapasztalt »öreg rókák« voltak, akik mint sorozott katonák harmadik éveiket szolgálták. Láttam rajtuk, hogy igen jó hangulatban és nagy buzgalommal néznek elébe az eseményeknek, igen megbíztam bennük.

Éjfél után 2 óra lehetett, amikor egy lovast láttunk közeledni, csendben. hang nélkül, figyelve. Valószínűleg előre küldött terepkutató volt. Amikor közeliinkbe ért, minden figyelmeztetés nélkül azonnal lerántottuk a lóról, a lovat egy bokor mögé rejtettük el.

Ismeretlen fiatalember volt. nagyon meg volt ijedve, rögtön elmondta, hogy három csoportban jönnek, összesein 19 lóval, a lókísérők mind túloldaliak, Hamza községbe valók, Ózdról indultak el, kb. 15— 20 perc múlva érnek arra a helyre. A csoportok lassan fognak haladni, gyakran meg fognak állni és figyelni fogják az ő esetleges jeladását, ha jelt nem kapnak, azt jelenti, hogy az út szabad, neki pedig a nagyszakasz határkőnél a túloldalon kell bevárni a többit.

Még folyt a kihallgatás, amikor az első csoportot észrevettük, akik 7 lóval közeledtek. Amikor közvetlen közdünfcben. voltak, mintegy vezényszóra. egyszerre ugrottak fel a bajtársak egy-egy lóra három-négy is

jutott és egyszerre kapták meg a lovat a két kísérővel együtt és húzták a földre minden ziaj nélkül.

A lovakat és a lovasokat biztonságba helyezve, vártuk a következő csoportot, amely hamarosan tényleg meg is jelent, ahogy a sötétben meg tudtam olvasni, 9 lovat hoztak magukkal. Sóikkal óvatosabban jöttek, mint az előbbiek. A lovak hármasával voltak összekötve egymás mögött, három kísérővel. A rajtaütés itt is az előbbihez hasonlóan történt, azonban az égjük kísérő, valószínűleg erre előre elkészülve, pisztolyából lövöldözni kezdett, majd a zavart kihasználva menekülni igyekezett.

A járőrök is tüzet nyitottak, a menekülő alól a lovat kilőtték, de ami a legrosszabb, a lövöldözésre a mélységben felállított járőrök is otthagyva felállítási helyeiket, előre futottak. Ennek következménye az lett, hogy a harmadik csoport a helyszínre érve hallotta a lövöldözést, megfordult és különböző irányban visszafutott. Nem volt, aki feltartóztassa őket, mert a hátsó vonal elhagyta a helyét. Igaz, hogy a harmadik elmenekült csoport 5 lovát — bemondás alapján — még aznap fel-f kutattuk, de a két kísérő még a kora reggeli óráikban visszatért túloldali lakóhelyére.

Sérülés nem történt. 6 határsértő személyt, 22 lovat (ebből egy sérült) elfogtunk és még aznap — bemondás alapján — 7 szervező személyt őrizetbe vettünk.

Kisütött a nap, mire a köteléket rendeztem és a kis csapat, mögöttünk a szép telávér lovakból álló csoport, nótaszóval vonultunk be 'Hangonyba.

HERNÁDI FERENG