Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-28 / 202. szám

Csütörtök, 1958. augusztus 28. KSZAKMAGYARORSZAG 3 Az egyházi reakció szerepe az 1848-49-es forradalom idején Az újságolvasó ember, ha kezébe veszi a lapot, átkutatja, s megakad a szeme e cikk címén, rögtön arra gondol, milyen évforduló lehet, mert, hogy történelmi múltunkból vettük témánkat. Nem, ma nincs e témával kapcsolatos évforduló. De a régmúlt történetének ismerete, a közelmúlt eredményeinek jobb megér iésé't eredményezi, helyes és hasznos, ha foglalkozunk vele. Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc népünk történeté­nek olyan fejezete, amely egy évszázad múltán is ránk veti fényét. Büszkén ápoljuk a fényforrást és gazdagítjuk, tápláljuk nemzedékünk történelmet formáló lángolásával. S a fény mögött meg kell látnunk az árnyakat is, melyek a világosság el­len törtek. A 48-as márciusi ifjak 12 pontjá­nak kinyomatása, a pép közé vetése a polgári forradalom kezdetét jelen­tette. A pontok lényege: polgári, de­mokratikus átalakulás, — amely nem március 15-vel kezdődött. — Már az 1800-as évek elején lassan gyűrű­zött a gazdasági életben, a gondola kodó fejekben, a feudális viszonyok:" szűk kereteiben. Március 15-vel ki­robbant a forradalom, hogy szét vesse a szűk hűbéri rongyos ruhát és fel­vegye a demokratikus szabadságjo­gok hímes új ruháját. A forradalom kinyújtott karjába voltak akik bele­kapaszkodtak, hogy lehúzzák, letör­jék, megbénítsák. Magyarország 1848 előtt béklyózott ország. Lefogta a fejlődését a gazda­sági és politikai élet feudális jellege. A hatalmas földbirtokos urak gazdag­sága a jobbágy munkások nincstelen- ségére épült. A politikai életben egye­sek kiváltsága milliók elemi jogai­nak hiányát vonszolta magával. Az ország belső állapotát súlyosbította, hogy Magyarország Ausztriától szinte gyarmati függésben állott. A teljes népszabadság szükségsze­rűen követelte a demokratikus jo­gok, a jobbágyfelszabadítás mellé az ország függetlenségét elsősorban. A jogos követelések semmibevevői, clmismásolói a népellenes uralkodó osztály tagjai, a feudális urak: a föld- birtokosok, az arisztokrácia, a főpap­ság. A földbirtokos osztály reakciós magatartása a forradalom követelé­seivel szemben azonnal érthető, el-, /végre róla volt szó, az ő jobbágyai­nak a felszabadításával, a földbirtok­lás került veszélybe. Egyszerűen; gazdasági és politikai létéről, osz­tálylétéről volt szó. De a főpapság? Miért állt szinte egységesen szembe a forradalommal — ha látszólagos beletörődést néha mutatott is? A katolikus egyház főemberei egy gyékényen árultak a feudális urakkal. Beszéljenek az 1840-es évek statisztikai adatai: »Az esztergomi érsek kezén 95 ezer 983 kát. hold, a kalocsai ér­sekén 87,433, a nagyváradi püs­pök birtokában 187,393, az eszter­gomi főkáptalanéban 70,910, az egriében 116,138 kát. hold volt. Az összes katolikus egyházi bir­tok 1956,829 kát. hold, felszere­léssel együtt, értéke kb. másfél- milliárd forint.« Micsoda gazdasági alap; ez tette le­hetővé a katolikus egyháznak, hogy kezébe tartsa az ország egyetlen tu­dományegyetemét, 5 akadémiát, 9 li- ceumot, 7 tanítóképezdét, 20 pap­neveldét, 69 gimnáziumot, több mint 4000 elemi iskolát. A főpapok politikai kiváltságaikkal előbbre álltak rangban a világi fő­uraknál. Az egyházi rend az ország első rendje volt. Az államtól hozzáve­tőlegesen évi három és egynegyed­millió jövedelmet húztak. Az eszter­gomi érsek jövedelme 9z 1840-es években elérte az évi 400—500 000 aranyforintot. A római pápa és a Habsburg-di- nasztia között évszázados szövetség állott Európa minden fontos politi­kai kérdésében. Természetesen e szö­vetség ápolója volt a magyar kato­likus egyház is. Ezért meg is kapta az uralkodó állam a vallással járó összes előnyöket. Pl. a katolikus papokat származásukra való tekintet nélkül nemeseknek kijáró joggal il­lették meg. Ilyen előnyök és kiváltságok feltétlen hűséget követeltek. A bécsi udvar a magyar püspöki kart politikai besúgójának tar­totta. Gondoskodott a kamarilla arról, hogy »politikailag« megfe­lelő legyen a püspöki kar össze­tétele. Ezt bizonyítja Ferenc osztrák csá­szár és király 1827-ben a kancelláriá­hoz intézett kézirata: »Minthogy a püspökségek betöltésével épp úgy, sőt még inkább fontos és szükséges, mint az állami hivataloknál, hogy azon egyének minden tulajdonságá­ról pontosan és teljesen tudomást szerezzek« sitb. A katolikus főpapok segítségével az ország lakosságának a többségét tartották megfigyelés alatt! (Az or­szág lakossága 11895 796, ebből 6 333 108 katolikus). Nagy erő volt a feudális reakció kezében, mert az egyházi vezetek val­lási köntösben léptek a színre. Osztá­lyon felettinek tűntek, a »gyarló földi dolgok« felett álltak. Szavuk az »isteni akarat« megnyilvánulása, val­lási törvény. Hatalmuk tudatában helyezkedtek szembe a magas klérus tagjai az el­ső felelős magyar kormánnyal, és jóformán minden általa kiadott tör­vénnyel. Kezdve a papi tized eltör­lésének kényszerű megszavazásával. Már 1848 március 20-án felirattal fordultak a királyhoz, hogy jogait, melyet az egyház fölött gyakorolt, továbbra is a király tartsa meg, ne ruházza át a felelős nemzeti kor­mányra. A felirat akkor készült, amikor a kormány megalakításáról szóló tör­vény szentesítés előtt állott. Nem akarták a felelős magyar nemzeti kormány fennhatóságát —, ha a Habsburg király jogait fenn nem tarthatja. Meghirdették a katolikus egyház autonómiájának a jelszavát, melyre azelőtt igényt soha nem tar­tottak. Az 1848-as XX. te. elfogadása, a vallásegyenlőség kimondása után megindult a harc. Petíciói kampányt szerveztek, a cél 7—8 millió aláírás megszervezése, rémhírterjesztéssel egybekötve. »Ha pedig az egyházi tulajdon ostromoltatik, akkor a ma­gánbirtok felett is el van vetve a kocka. A státushatalom egy mindent megemésztő örvénnyé, a társadalom szörnyeteges kommunizmussá válnék. A tulajdon szentségét megsértő stá­tus-hatalom a társadalom alapkövét mozgatja ki helyéből«. (Hám József hercegprímás emlékiratából.) A kormány az egyházzal szemben türelmi állásponton állt. A klerikális reakció fáradhatatlanul támadott. Létre jött a felelős magyar kultusz­minisztérium, hatáskörébe kerültek a vallás- és közoktatásügyek, az egy­ház ellenőrzése. Ezt a tényt a klérus szó nélkül eltűrni nem bírta. Külö­nösen, hogy napvilágra került az ál­talános tankötelezettség elemi fokon. Bár a kormány törvényjavaslatában nem sértette az egyház tagjait, de lehetővé tette más felekezetek ré­szére is az iskola felállítását, vallás­különbség nélkül az egyházi iskolák látogatását. A törvény megszavazá­sát megakadályozták azzal az indok­lással, hogy »előzőleg nem tárgyal­ttá: meg az egyház képviselőivel«. A törvény nehéz helyzetben volt. Levet­ték a törvényt a napirendről és csak húsz év múlva, 1868-ban került az országgyűlés elé (persze következe­tes végrehajtása csak napjainkban valósult meg.) A nemzeti kormányt állandóan mocskolták, vádolták a néptömegek előtt. A nép hivatott vezetőit egyház­ellenesnek tüntették fel. A pasz- szív ellenállás ismert fegyverét ajánlották a népnek: »Kérjük a népet a legnagyobb eréllyel, hogy vallástalan Iskolába ne bocsássa gyermekeit... Mi végtelenül méltóbbnak tartjuk inkább nem taníttatni a gyermeket, mintsem taníttatni úgy, hogy a ta­nítás által vallásilag közönyöztesse- nek«. (Religio és Nevelés, 1848.) Eötvös József, a kultuszminiszter felkérte az egyház vezetőit, »elinté­zetlenül maradt vallási kérdéseknek az egyenlőség és viszonosság elvein alapuló és az ország megnyugtatásá­ra szolgáló megoldása céljából kö­A munkásvonatokooi rendszeressé vált a kártyázás. Az egyik napon a Miskolc és Tornyosnémeti között közlekedő vonat egyik fülkéjében négy partit is játszottak. Kettőt csak úgy símán. kettőt pénzre. Az egyik csoport huszonegyet játszott. A bank állandóan változott, mint ilyenkor lenni szokott. 10—20—50. sőt 80 fo­rint is volt a »bankiban«; A négytagú társaság nagy izga­lom-mai vizsgálta a lapot, hogy annak felét vn«nr -37 egészet üsse. mitsem címmel Gyurkovics Mária és Szabó Miklós opera- és operett-estje lesz a diósgyőrvasgyári szabadtéri színpa­don augusztus 31-én, vasárnap este fél 9 órai kezdettél. Közreműködik a diósgyőrvasgyári szimfonikus zene­kar. Vezényel Forrai Miklós és ár. zöljék vele írásban a tárgyra vonat­kozó nézeteiket még a közelgő or­szággyűlés előtt«. (Március tizenötö­dike 1848. 67. oldal.) A kormány messzemenő jóindula­tot tanúsított, de a baráti kézre a klérus orvul mindig rácsapott. Az alsó papság a tized eltörlése után ne­héz anyagi helyzetbe került. A fő­papok azt is azonnal felhasználták az izgatásra. Sajnos anyagi eszközök hí­ján, a kormány a kérdést nem tudta azonnal megoldani, de igyekezett. Bi­zonyíték erre Kossuth beszámolója, melyet az 1849-es költségvetés tár­gyalásán tartott: »A római katholikus lelkészek és káplánok között is van­nak, kiknek élelmi gondoktól ment állapotba helyezéséről gondoskodni a törvénvhozás feladata!« A Honvédelmi Bizottmány rende­letére »a 300 Ft-ig nem ^erjedő papi jövedelmeket az állam 300 forintra emelte fel. Később helyi, megyei se­gélyeket is eszközöl. Kétségtelen, hogy a szükséghez képest távolról sem volt elegendő, éppen ezért Eö+vös a püspökökhöz fordult; »Az egyházi -'Ö- vedelmeknek netán létesíthető ará­nyosítása útján is próbálkozzanak meg ideiglenes segítő forrásokról gon­doskodni«. (Közlöny 1849.) A püspökök nagy jövedelmükből juttathattak volna az alsó pap­ságnak, még mindig nem érték volna el »az apostoli sz?génv- ség« állapotát. Nem siettek a szű- kölködők megsegítésére. Az országgyűlési választásoknál az egyházi reakció a haladó erők elleni harcban élenjárt (pl. ismert a törté­nelemből Petőfi szabadszállási csú­fos bukása). A kormány részéről ta­núsított mérséklet és lojalitás egyál­talán nem győzte meg a katolikus egyházfőket. Minden felszólítás, buz­dítás ellenére sem adott a szabad­ságharcnak sem morális, sem anya­gi támogatást. Méltán váltotta ki az elkeseredés Kossuthból a szavakat, hogy az egyházi urak, a klérus »a nemzettől kapott jótéteményekért hálával viseltetni köteles«! (Köz­löny, 1848 december 22.) A katolikus főpapság nagy ré­szének nemzetellenes magatar­tását nem lehet általánosítani az egész papságra. A főpapság és az alsópapság magatartásá­ban nagy különbség volt a for­radalom ügyével szemben. A kü­lönbség a két réteg jogi és va­gyoni helyzetének különbözősé­gével magyarázható. A kispapok tömegei a legnagyobb nyomorral küzdöttek és kiszolgálta­tottjai voltak a főpapok kénye-ked- vének. Az alsópapság származásánál fogva is közelebb állt a néphez. A néppel együtt élt, soraiból kerültek ki azok a papok, akik fegyverrel is védték a népszabadságot. A magyar püspöki kar nyílt áru­lása a nép szabadságharcának buká­sával a győzők előtti »Te Deumokba« torkollott. A császári udvar nem késlekedett megjutalmazni hűséges szolgáit. Schitovsky Jánost a magyar nemzet elárulása körül szerzett »érdemeiért« hercegprímássá emelték, az esztergo­mi érsekség jövedelme mellett a pécsi püspökséget is megtarthatta. Hám János is — az előd, magas csá­szári kitüntetést kapott. A haza­árulóknak jutalmakat osztogattak, a hazafiaknak bitót, börtönt. Az egyház »megtisztítását« is el­végezték az ellenforradalom kedvé­re. Hivatalos kimutatás szerint még 1851-ben is 30 egyházi személy síny­lődött többnyire osztrák börtönök­ben. Fehér Lászlóné törődve azzal, hogy ez a pénz oda­haza hiányozni fog. Nem alkarjuk végigsorolná. hogy az iilyen kártyázás miatt már mennyi családi tragédia történt. Éppen ezért nem lehetne ezen változtatni? Elszomorító, amilyen könnyelműek ezek a fiatalok. A pénzt cs<ak úgy dobálták a »bankiba«. Javasolnánk, hogy illetékes hatóságaink találjanak módot arra. hogy a munkásvonato­kon egyszer és mindenkor szűnjön meg a pénzre való kártyázás 'ó.) Bánhegyi László. Műsoron szerepel­nek közismert opera- és operett­dalok. áriák, zenekari számok. Kon­ferál: Ráczgyötrgy István. Rossz idő esetén az előadást a diósgyőrvasgyári Művelődés Házában tartják meg. Népi ellenőrök jelentik Bosnyák András kőműves újítási nak sorsa A Miskolci Népi Ellenőrző Bizottság a napokban megkezdte mun­káját a Lenin Kohászati Művekben. A hat tagú brigád a 38/1957. kor­mányrendelet végrehajtását ellenőrzi, továbbá, hogy az újítások meg­hozzák-e a várt eredményt a népgazdaság számára és a dolgozók által be­adott panaszok, javaslatok hogyan nyernek elintézést. A sokrétű és rend­kívül bonyolult ügyet egy rövid cikkben nehéz megírni, A vizsgálat ma­ga is több mint két hetet vesz igénybe, éppen ezért csak egy példát ragadunk ki. Bosnyák András kőműves 1956 június 15-én adott be egy újítást: „Csatornafalazás módosítás” címmel. Nézzük az akta útját. Az acélmű üzemi véleményező bizottsága azt javasolja, hogy Bosnyák keresse fel a bizottságot, elvi tisztázás végett. Ez szeptember 8-i aláírással lett meg­írva. Az újító, és mi is úgy gondoltuk, hogy a közös eszmecsere után most már végérvényesen elintézést nyer az ügy. Tévedtünk! 1957 január 11-én egy újabb vélemény olvasható, Magyari aláírással: „Nem valósít­ható meg, elutasítva.” Ez tehát az alsóbb szerveknél történt. Az ügy .,fut” tovább. 1957 május 21-én a Központi Újítási Iroda megadja a vé­leményezést. Ugyanez év június 11-én megkezdik a kísérletezést és 4 nap múlva bevezetik az újítást.' vagyis: új módon falazzák a csatornát. Ugyanez év augusztus 23-án az előkalkuláció a megadott adatok alapján megállapítja, hogy milyen haszonnal jár ez az újítás. A különböző szá­mítások alapján 750.756 forintot állapítanak meg. Ekkor az újítónak ki­fizetnek 500 forint előleget. Az előkalkuláció kész. az újítást bevezették, az újító megkapta az 500 forint előleget, most már nem következhet más, mint az utókalku­láció, mely véglegesen megállapítja, hogy az újítás mit hoz a konyhára. Ez meg is történik. Az utókalkuláció 331.120 forint megtakarítást mutat. Az ügy azonban még így sem fejeződött be. Megtudtuk a Központi Újítási Irodán, még nincs tisztázva: az utókalkuláció által kimutatott ösz- szeg nem függ-e össze más műszaki tényezőkkel — kevesebb öntés tör­tént. vaev leálltak a kemencék, stb. — így még ezt külön meg kell vizs­gálni. Ez 1958 június 29-én a vélemény. Ez egy újítás útja lerövidítve, amely két. éve, hogy megkezdődött, s még mindig nincs befejezve. fbiró)-------------------------ooo-------------------------­f elavatták //. Rákóczi Ferenc szobrát Mo^yoróskán (Tudósítónktól.) NAGY ÜNNEP VOLT augusztus 20-án Mogyoróskán. A festői szép­ségű hegyek között, a hajdani büsz­ke regéczi vár romjainak tövében emléket állítottak a vár egykori urá­nak, II. Rákóczi Ferencnek, a nagy fejedelemnek. Az életnagyságú bronz mellszobor arccal a vár felé néz, talapzatán a szabadságharc szent jelszava áll: »Hazáért és sza­badságért!« Az emlékmű dicséri al­kotóját is, Tarr István Kossuth- díjas szobrászművészt. Csinos és gondozott kerthelyiség veszi körül a szobrot. Szorgos leány - és asszonykezek gyönyörű virág­ágyakat varázsoltak a parkba, 18 ezer forint értékű munkát végeztek itt a község dolgozói. Nem is csoda, hogy az avatóünnepélyre eljött a község avraM-nagyja, hiszen mind­--------------------------ooo­annyiuk . kezemunkáját dicséri ez a munka. Az ünnepi beszéd elhangzása után a 40 tagú mogyoróskai énekkar kórusszámai csendültek fel. Az ünne­pély végén az emlékezés koszorúit helyezték el a megyei, járási és köz­ségi szervek képviselői. A szobor ta­lapzatát elborította a sok virág és koszorú. Kegyelettel adóztak a sza­badságharc vezérének, aki életét és egész vagyonát a szabadságért ál­dozta. Elismerést érdemel a községi ta­nács és a népfrontbizottság az ünne­pély megrendezéséért. A tömegszer­vezetek is aktívan kivették részüket a társadalmi munkából. A mogyoróskaiak részére sokáig emlékezetes marad ez a nap és büsz­kék az emlékműre. SZÁDECZKY ISTVÁN Abaujszávfn A népvagyon védelméről tárgyaltak Kazincbarcikán (Tudósítónktól.) A kazincbarcikai városi pártbizott­ság a helyi üzemek, intézmények vezetőit értekezletre hívta. Az érte­kezletein a társadalmi tulajdonnal kapcsolatos kérdéseket tárgyalták meg. Sztancsik edvtárs előadása után több hozzászólás hangzott el. így többek között elmondották: a Kiske­reskedelmi Vállalatnál előfordulnak olyan esetek, hogy aki 600 forint kárt követ el. csak 171 forintra bün­tetik. A Betonútépítő Vállalatnál a ra­kodómunkások sok téglát összetör­tek. A felszólaló azzal igyekezett »indokolni« a kárt, hogy az anyagot idénydolgozók rakták ki. (Az idény­dolgozókra nem vonatkozik a nép­vagyon védelme?!) A Közlekedés Építőipari Vállalatnál sok faanyag megy tönkre a helytelen tárolás és rakodás következtében. A városgaz­dálkodásnál a raktárkészletek nin­csenek nyilvántartva, nem tudják miből mennyi van. így az ellenőrzés 'nem lehet megfelelő. ............- 1 ■■ ooo­A szénosztályozó üzemi pártszer­vezetének titkára elmondotta, hogy náluk többezer forint értékű elfekvő anyag van, melyre nincs szükségük. A minisztérium ragaszkodik ahhoz, hogy csak a trösztön belül, a tröszt­höz tartozó valamelyik üzemnek le­het azt átadni. Az rendjén is van, de akkor miért nem intézkednek? Tuló elvtárs, a 31. számú Építő Vállalattól arról beszélt, hogy az ellenőrzés alkalmával megállapítot­ták: a megengedettnél több cementet használnak a betonk everósmél. Bá­tor né elvtársinő arról szólt: az ő munkahelyükön a sok kár abból ke­letkezik, hogy vezető beosztásban osztály idegen elemek tevékenyked­nek. A tanulságos értekezletet Sztan­csik elvtárs zárószava fejezte bej Összefoglalójában felhívta a figyel­met: fokozottabban tevékenykedjünk a népvagyon védelmének érdekében. Hahnágyi Balázs Kazincbarcika • • Ötezer aláir᧠helyett! A füstölgő gyárkéményektől 40 percnyi járásra terül el a Nyírjes és a Komlóstető, valamint a Batthyány sor. Sok év óta várnak az itt lakó dolgozók, hogy valami úton-módon bekapcsolódhassanak a közlekedésbe. Legyen valami jármű, ami a fárasztó gyaloglástól megmenti őket és ők is Nagy-M iskolchoz tartozónak érez­hessék magukat. ­A lillafüredi múűt újgyőri szaka­szának javítása most részleges meg­oldást hozott számukra. Ugyanis az összes autóbuszjáratok, már mint az 1. 5, 6 jelzéssel ellátottak megközelí­tették lakóhelyüket. Azóta, hogy úgy mondjam, egy kicsit elikényelmesedtek. Van azon­ban egy rém. ami örömükbe üröm­ként vegyül és Damokles kardiaként lebeg felettük. Az ugyanis, hogy ha a lillafüredi műút elkészül, akkor mi lesz velük? Megint járhatnak gyalog a vasgyári gesztenyefasorhoz? Vagy talán az egyik járat, mondjuk a 6-os jelzéssel ellátott perec esi autóbusz megtarthatná ezt az út­vonalat? Kérik a miskolci Gépkocsi Közle­kedési Vállalat vezetőségét, vizsgálja meg. és találjon megoldást erre a kérésre. Ha jól megfigyelték, akkor észre­vehettek. hogy az úgynevezett teme­tői megállónál, a nehézszerszám gép­gyári megállónál mindig és minden járatnál szépszámmal volt fel- és le­szálló is. Hamar József —i—.—o­------­E GY KIS MALICIA Amikor egyízben Adenauer kan­cellár vonaton visszaérkezett Boám­ba. különkocsdjá. a rendes szerel­vénytől eltérőleg más vágányra irá­nyították. A kancellár »tisztelői« nem min­den ól nélkül megjegyezték: »No végre, csakhogy sikerült az öreget lekapcsolni!« Nem lehet esen változtatni ? Örökszép melódiák

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom