Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-06 / 158. szám

2 1958. július i? Bertrand Russel nyílt levele a Svájci Államszövetség elnökéhez London (Reuter) Bertrand Russel, a világhírű an­gol tudós, aki a nukleáris leszerelés érdekében kibontakozott mozgalom egyik vezetője, pénteken nyilt leve­let intézett Thomas Holensteinhez, a Svájci Államszövetség elnökéhez, mert a svájci kormány nem enge­délyezte a B'aselben e hét végén meg­tartandó atomfegyverkezés ellenes európai kongresszust. „Az ön kormányának elhatáro- fcása — írja többek között a levélben *— világszerte megrendítette a sza­badelvű embereket, mert ez az elha­tározás szemmelláthatóan eltérést jelent a toleráns nemzetköziségnek ama hagyományaitól, amelyek miatt mindazok nagyrabecsülik az ön hazáját, akik törődnek az emberiség jólétevéi.’­Russel azt fejtegeti levelében, bogy a svájci kormány elhatározása nyilvánvalóan két szempontra ve­zethető vissza 1. A kongresszus feltehetően bí­rálni fogja a nyugatnémet kormány politikáját és 2. a kongresszus határozatai köz­vetve ellenezni fogják a svájci kor­mánynak arra irányuló eltökéltsé­gét, hogy maga is hidrogénbombák­kal rendelkezzék. Russel levele végül hangoztatja: „Felmerül a gyanú, hogy az ön kor­mánya mindaddig tájékozatlanság­ban akarja hagyni Svájc lakosságát a nukleáris fegyverekkel járó ve­szélyeket illetően, amíg Önök nem biztosították az ilyen fegyverek gyártását saját országukban. Vagy úgy gondolja-e az ön kormánya, hogy semilyen ország állampolgá­rainak nem áll jogukban véleményt mondani más országok hidrogén- bombáiról?” (MTI) ■ooo­A genfi atomszakértői értekezlet munkájáról Úgy hiszik, hogy a kelet—nyuga­ti atomszakértői értekezlet szombati ülésén megvizsgál néhány technikai beszámolót arról a kérdésről, hogy milyen kísérleteket hogyan és mi­lyen eszközökkel lehet felderíteni. A nyugati Lataltnaknak még mindig nem sikerült megegyezniük az embargó eny bit ésér ói London (MTI) Az Egyesült Államok és 14 szövet- bégesének külügyi államtitkárai Pá­rizsban, július 18-án ülnek össze- íhogy döntsenek a kommunista or­szágok irányában fennálló kereske­dem! korlátozások enyhítésének kérdéséről. Elvben már megegyeztek abban, hogy az embargo alá eső áru­cikkek listáját körülbelül 40 száza­lékkal csökkentik. Néhány cikk ügyében azonban nem sikerült meg­jegyezni. Az Egyesült Államok szeretne minél többet fenntartani a meglévő korlátozásokból, az exportra éhes európai országok azonban — éppen úgy, mint Japán — minél több ke­reskedelmi korlát ledöntését kíván­ják. Anglia, Franciaország és más feurópai országok azzal érvelnek, hogy a Szovjetunió tudományos és ipari fejlődése elavulttá tette az embargót. Ezeknek az országoknak külkereskedelme hanyatlik és ezért Megkezdődött Dulles és De Gaulle tárgyalása Párizs (MTI) John Foster Dulles, az Egyesült /Államok külügyminisztere és Char­les De Gaulle tábornok, francia mi­niszterelnök szombaton reggel meg­kezdte tárgyalásait, amelyeken ki akarják deríteni, hogy a két nem­zet milyen messzire mehet el az atomtitkok kicserélésében. (MTI) azt hangoztatják, hogy az embargó sok esetben inkább a Nyugatnak árt, mint a Keletnek. (MTI) Pénteken, miután az értekezlet megállapodott a tárgyalások napi­rendjében, megvitattak három be­számolót, amelyek közül egyet egy francia, kettőt pedig szovjet szak­értők terjesztettek elő. Tájékozott körök szerint valószí­nűleg a következő két kérdéscso­port kerül megvitatásra: 1. A robbanások fajtáinak és a felderítés módjának megvitatása. 2. Milyen javaslatokat lehet tenni egy nemzetközi ellenőrző és felügye­leti gépezetről, amelyet akkor hoz­zanak létre, ha megkötnének egy kelet—nyugati politikai megállapo­dást a kísérletek megtiltásáról. (MTI)-ooo­Marokkó tiltakozik a francia atombomba szaharai felrobbantása ellen Párizs (MTI) A Figaro tudósítója közli, hogy a marokkói kormány megtiltotta a Franciaországból jövő szabadságos katonák beutazását Marokkóba. Pénteken Rabatban és Casablancá­ban 34 szabadságos katonát állítot­tak elő és csak a marokkói fran­cia nagykövet közbelépésére enged­ték őket szabadon. A Figaro rabati tudósítója ^erint a marokkói kormány tiltakozik a francia atombomba Szaharában ter­vezett kísérleti felrobbantása ellen. (MTI) ooo­SzemezéiAéíi kiányanáq. Nyomdász kollégáink bármily ol­vasott emberek, nem minden esetben tanulékonyak, s főleg nem okulnak — saját kárukon. Ha kicsit is figye­lembe vennék a rakoncátlan mete­orológiai jelentés (!) által is halvá­nyan jósolt rosszidőt, úgy a serény szervezői munkájukban arra is ki­terjedt volna figyelmük, hogy . az Égiekkel kooperáljanak. Allah nem ismer tréfát! Bizonyítja az egyszer elhalasztott és másodszor megzavart nyomdász bál. S mind kétszer ez az „átkos,> eső. Véleményünk szerint Szent Péter némi borravaló fejében elhalasztotta volna a tegnap esti esőt, s akkor maradtak volna a koraesti vendégek. Az is feltehető, hogy a mennyek kapuőre nem tudott Szolnoki llonlta és Komjáti János tapsvihart arató hangjáról, sem Kompos Endre isteni vicceiről (ámbár ezek olyan »erede­tiek« voltak, hogy valami pestitől ő is hallhatta már). Fekete Klárika, Ger­gely Gyuszi és háj ér Erika házassági jelenetei is csak az életben minden­napi — színpadon ritka jó. Minden szép volt, minden jó volt, s csupán azoknak van joguk panasz­kodni, akik az este kétszer áztak el... Mert hiába nem volt összeegyeztetve az égiek és a földiek programja szombat estére, az eső esetleg csök­kentette, de — a székeken kívüt mást nem mosott el. (ba — jos) Martinászok között Jí'ste hat óra. A nap sugarai meleget árasztanak, de a martinke­•*-* mencékből sugárzó hőséggel nem tudják felvenni a versenyt. Itt a pódiumon, a kemencék előtt olyan érzése van a látogatónak, hogy a beolvasztásra szánt vasakkal együtt ő is elolvad. A daruk egymás után zúgnak el mellettünk, az egyik kemence csapol, s az acél szikrázva folyik az üstbe. A IV-es kemencénél állunk meg. A brigád részben együtt van, ve­zetője Margóczi István Kossuth-díjas, aki egyben kemence-főmester. A szíve azonban csak idehúzza, s azon igyekszik, hogy a brigád jól teljesítse a tervét. Kiss Géza az elsősegéd. Homlokán az elmaradhatatlan kék szem­üveg. Mosolyog, fiatalos lendülettel beszél. Hallgatjuk, s közben jegyezni ;is elfelejtünk. — Hogy állnak a tervteljesítéssel? — A IV-es kemence ebben az évben még mindig 100 százalék fö­lött teljesítette tervét. Általában úgy dolgozunk, ahogyan minket ki­szolgálnak: _ ??? — No igen — mondja derűsen —, mi mindent megteszünk . . . igyekszünk. Nekünk az a fontos, hogy anyag legyen. Ha az anyagellátás folyamatos, -minket nem kell félteni... • ' • : — Nem versenyeznek? *— De igen. Ezév januárjában például, amikor az új középsor ver­senyt indított, mi elsőnek csatlakoztunk és kihívtuk Ózd, Sztálinváros és Csepel martinászbrigádjait. Az értékelés negyedévenként lenne esedékes, de sehol semmi. A vállalatok közötti verseny eredményéről sem tudunk. A napi és havi tervteljesítésről tudomásunk van, a kifüggesztett táblá­kon ismertetik. Április 4-re is tettünk részletvállalást, az évi vállaláson belül, de értékelést erről sem kaptunk. Ilyen körülmények között nincs ami serkentsen minket. — Hány tagja van a brigádnak? — öten vagyunk. A legfiatalabb éppen itt van, Driska Tibor, ■mindössze 23 éves. — Ilyen fiatal? — Hát kérem ez ifi-brigád... — Ifi?! Hát maguk már elmúltak 28 évesek. — Az igaz, de a munkában nem a kor határozza meg az embert, hanem a szív és az akarat. — Ez bizony igaz. r— Megszokták ezt a nagy meleget? — A kohász együtt él a kemencéjével. A rábízott feladatot min­denkor el kell végezni, hidegben, melegben egyaránt. Nem mondom — folytatja Kiss elvtárs —, jólesne egy kis hús levegő. A Vl-os és az I-es kemencéknél ventilátorok teszik könnyebbé a, munkát. Képzelje csak el, csapoláskor, amíg a csapolónyílást bontják, milyen jó lenne egy kis lég­áramlat . . , * ff ong a csapolást jelző harang. Az öntőcsarnok felkészült. Az elő­melegített üstökbe ömlik az acél. A gyár szirénái nemsokára a műszak végét jelzik. S ez a nagyszerű brigád, a jólvégzett munka tuda iában indul hazafelé... (vojtkó) Kétezer tonna nyomóerejü faipari présgép A DIMÁVAG-ban kétezer tonna nyomóerejű, húsz szintes folyadék­nyomásos faipari présgépet készítet­tek. A nyolc méter magas, két méter széles és hat méter 'hosszúságúr^ép- óriással fahulladékból fapótló lapo­kat sajtolnak. Az önműködő adagoló és kiszedő berendezéssel ellátott gép fűtőlapjainak gőzjáratait — a mis­kolci Nehézipari Műszaki Egyetem oktatóinak és a gyár egy műszaki csoportjának együttműködésével úgynevezett bú itatott hegesztéssel oidottak^tweK-'-igy" eikéfüit&r azok külföldről történő behozatalát. A famegtakarítási szempontból nagyjelentőségű gépet majd a hazai faiparban használják. Több mint ezer újítás egy félév alatt Az Ózdi Kohászati Üzemekben az idén fellendült az újítómozgalom. Az első félévben több mint ezer újítási javaslatot nyújtottak be a dolgozók, s hétszázat már hasznosítanak is. Az alkalmazott újításoktól hat és fél­millió forint megtakarítást várnak; A tavalyihoz képest az idén havon­ként átlagosan harminccal több a be­nyújtott javaslatok száma. MERRE INDUL SAJOIVANKA? gépeiket biztosítana számukra és ter- melvényeiiket tízszázalékos felárral venné át..: A község dolgozói kö­zött több hold gyümölcsöst parcelláz­tak szét. í945-ben. Az új tulajdono­sok nem tudták mindazt' megadni a, gyümölcsfáknak, amire szükségük volna, ,a gyümölcs javarésze is leper­gett, vagy ‘ a nyakukon maradva el­romlott, mert nem volt megszervezve az értékesítés. Ha mind a zöldség-, mind pedig a gyümölcstermesztést szakcsoportban művelnék, jövedel­müket lényegesen emelnék. Feltettük a kérdést az említett gaz­dának : miért nem lép nyilvánosság elé elgondolásaival, hiszen annyira meggyőzőek az érvek, hogy minden bizonnyal követőkre találna. Meg­lepően válaszolt: — Én arra fordulok, amerre a falu. — És a falu merre fordul? — Ahány ember, annyi fele. Hogyan lehetne ezt az össze-vissza fordulást a helyes, az új felé terelni? Nem úgy, mint hajdanán egyesek tették, hogy erőszakoskodtak, hanem a meggyőző szó erejével. A sajóiván- kaiak értelmes, j óravaló emberek. Értenek a szóból csak hozzáértően kell foglalkozni velük. Áz adottságok és a jelén lehetőségek, a belterjesség fogalmának megértetése sóik-sok em­bert hódítanak meg a szövetkezeti gondolatnak. Sajóivánkán is tudják, hógy több kéz — több pénz, és hogy a szövetkezésben hatalmas erő lako­zik,' Egy szál vesszőt könnyű eltörni, száz szálat már lehetetlen. Ha egy sajóivánkai gazda nagyobb munkába fog, mondjuk házat épít. nagyon jól tudja, hogy egyedül nem sokra megy. A -szomszédokhoz, -rokonság­hoz, ismerősökhöz fordul. segítségért. Ezt az alkalmi szövetkezést termé­szetesnek tartják, mert hr*gyományai vannak mindjén'faluban. A termelő- szövetkezetnek még nincsenek külö­nösebb hagyományai Magyarorszá­gon, de lesznek és ugyanolyan ter­mészetesnek fogják tartani az embe­rek, mint a házépítő alkalmi szövet­kezeteket jelenleg. Nagy munkába fogtunk mi is, a szocializmus felépítéséhez. Egyedül a munkásosztály, mely születése pil­lanatától szövetkezetben dolgozik, nem képes megbirkózni ezzel a nagy történelmi feladattal. Szövetségesei, a dolgozó parasztok egyelőre ínég nem támogatják kellően ezt á nagy munkát. Á termelőszövetkezeti moz­galmat mi nem a dolgozó parasztság ellenére, hanem' kedvére és segítsé­gével kívánjuk győzelemre vinni, mert ebben látjuk a magyar paraszt­ság felemelkedésének egyetlen lehe­tőségét. Nyugaton a kapitalizmus embertelen gazdasági ' törvényei kényszerítik a kisembereket a szö­vetkezésre. hogy olcsóbban és többet termelve állják a kapitalista mező­gazdasági nagyüzemek versenyét; Mi meggyőzéssel, emberiességgel, ál­landó neveléssel egyengetjük a kis­ember előtt a szövetkezéshez vezető utat. ahol majd kevesebb munkával is jobban élhet. A KEZDETI NEHÉZSÉGEK senki előtt sem homályos!thatják el a szö­vetkezeti gazdálkodás előnyeit, ma- ga&abbrend őségét az egyéni gazdál­kodással szemben. Minden kezdet nehéz. Ezeket a kezdeti nehézségeket államunk ■ igyekszik megkönnyíteni azzal, hogy az új élet útjára lépő emberek segítségére siet. A szövet­kezet nemcsak államérdek, hanem elsősorban azok érdeke, akik majd kézzelfogható hasznát látják a szö­vetkezeti gazdálkodás előnyeinek. Sajóivánka egyelőre egy helyben topog. De visszafelé nem indulhat, csak előre, mindig csak előre. S hogy Sajóivánka mihamarabb kimozdul­jon a fejlődés holtpontjából, a köz­ségi tanács vezetőinek s a pártszer­vezetnek is tennie kell valamit. Mert eddig nem sokat mozdított a falu előrehaladásán, magyaran monová— semmit. GULYÁS MIHÁLY gyobb igények kielégítéséhez pedig nagyobb jövedelem is kell. De a sa- jóivánkaiak ragaszkodnak a hagyo­mányos földműveléshez, s azt tart­ják, hogy ami jó volt apámnak, ne­kem is jó. Pedig ez önámítás, mert az apák igényeit már reges-régen kinőtték, bár az lenne a természtes, ha ragaszkodnak az őseikhez, a velükjáró egyszerűbb igényeket: a megúnt vászongatyát és egyéb kor­szerűtlen, divatjamúlt ócskaságot is el kellene fogadni. De száz szónak is egy a vége: ahhoz, hogy jobban él­jünk — többet kell termelni! S ah­hoz, hogy többet termeljünk, új esz­közökre, új módszerekre van szük­ség, a régivel nem sokra megyünk. ELBESZÉLGETTÜNK egy köz- tiszteletben álló gazdaemberrel. Nyugtalan vérű, új utakat kereső dolgozó paraszt az illető. Nagy terve­ket forgat a fejében. Mi mindent le­hetne itt csinálni, ha nem ragasz­kodnának annyira a régihez, ha egy kicsit több leleményesség, bátorság lenne az emberekben. Egy kő haj í- tásnyira van ide az egyre terebélye­sedő, városiasodó Kazincbarcika. Nagy gondot okoz zöldséggel való el­látása, még Nyíregyháza környéké­ről is szállítanak Barcikára zöldsé­get. Mi lenne, ha ők is megpróbál­koznának a zöldségtermeléssel?. Az egyik sajóivánkai gazda nem. okos­kodott, hanem tett. Kétszáz négy­szögölnyi területen zöldséget termelt.: Elállt a falu szeme-szája, több mint* hétezer forint Jövedelmet , vágott zsebre ebből ä lepedőnyi földdarab­ból, három holdnyi búza sem hozott volna ennyit a konyhájára. Persze a zöldség munkaigényesebb; a búzát ősszel elvetik, nyáron learatják, nincs sok gond vele.. Ahhoz, hogy nagyobb területen kertészkedjenek, gépekre és több munkáskézre . van ; szükség. Nem. me goldh atatlan felad a- 1 tok ezek. A földművesszövetkezet zeivel, kényszer alkalmazásával „serkenteni” a termelőszövetkezeti mozgalmat? Sajóivánkán nincs ilyen ember. Ellenben majdnem minden házban, világvevő rádió található. A nyugati rádiók telebeszélik az embe­rék fejét a szektás hibák újraéledé­séről költött mesékkel. És mindezek ellenére sem félnek az ivánkaiak a tsz-től, nem lehet vele ijesztgetni őket. „Az a világ elmúlt, hogy kény­szerítsenek:, ha nekem nincs hozzá kedvem. Majd belépek, ha látom, hogy megtalálom a • számításomat” — mondják az emberek. Bíznak a párt politikájában, melyet követke­zetesség, á hozott határozatok szel­lemében való munkálkodás jellemez. De Ivánkán egyelőre nem az a leg­nagyobb baj, hogy nincsen termelő­szövetkezet, hanem az. hogy ósdi eszközökkel és módszerekkel ter­melnek. A belterjességre való tö­rekvés még nem érintette meg az it­tenieket. Az újsoron szép, minden igényt kielégítő házak épülnek — bányászok, ipari munkások építkez­nek. — Nekünk ilyesmire nem telik — panaszolják a földművelők. És így igaz. De honnan is lenne rávaló? Miből telne ilyen kastélynak is be­illő házra? Az ivánkai gazdák ha­gyománytisztelők, ugyanolyan eszkö­zökkel és módszerekkel termelnek, mint apáik, nagyapáik. De nagy­apáik megelégedtek azzal, amire tel­lett nekik; nem akartak tovább nyúj­tózkodni, mint ameddig a takarójuk ért. Nem így a maiak. Jobban öltöz­ködni, jobban élni, gyerekeiket szeb­ben járatni — ezt szeretnék. Amíg ők gyermekkorukban pendelyben, kora tavasztól késő őszig mezitláb jártak, ma ezt már nem tehetik meg fiukkal, lányukkal, megszólna őket a falu. Igényesebbek lettek az embe­rek. még azok is. akik nem hoznak többet az ország konyhájára, mint- ’húsz-harmino- évvel ezelőtt. A na­EGYELÖRE SEMERRE. Áll a vál­tozás keresztútján és tépreng: indul­jon, maradjon? Egyelőre marad. Megfontolt, Öreg bölcselkedéssel, múltszázadi közmondásokkal mére­geti a jövendőt és nem meri vállal­ni az új kockázatát. Nem meri, mert már egyszer megpróbálkozott vele és az első próbálközás kudarca még ma is belékontárkodik az emberek elképzeléseibe. Tartanak' az új ve­reség -megismétlődésétől. Az első ivánkai termelőszövetkezetet' még bőiden leverte a fejlődés fájáról az összeférhetetlenség, a belső viszály- kodás,, és a helytelep, a falu adott­ságait semmibevevő mezőgazdasági politika és az, hogy az 1952-es tsz- szervezők fittyet hánytak az önkén­tességre, a meggyőzést, a szívós ne- yelőmunkát erőszakkal helyettesítet­ték. Az akkori tanácselnök az asz­talra csapott és kinyilatkoztatta: majd ő megmutatja, hogy egy héten belül tsz. lesz Sajóivánkán! De bi* zony nem lett, s amikor nagynehe- zen mégis összehozták, nem volt benne köszönet. A muszáj-munkán nincsen áldás. Gumipitypangot, mag­lent kényszer!tettek rájuk, bár ezeket a növényeket nem a sajóivánkai ta­lajnak találták ki. Vetettek, de nem arattak. A gumipitypang meg sem •nőtt, a maglent fel kellett gyújtani, hogy a földjébe vetni lehessen. Ilyen tapasztalatok riasztják vissza az ivánkaialkat az újtól. Pártunk elhatárolja magát a múlt­ban elkövetett szektás és jobboldali hibáktól, s lenini mezőgazdasági po­litikát folytat. A cél ugyanaz, mint hat évvel ezelőtt, a nagyüzemi szo­cialista mezőgazdaság létrehozása, de más eszközökkel, helyes, adott­ságaikat figyelembevevő politizálás­sal munkálkodunk érte. VALAKI AZT ÁLLÍTOTTA, hogy Ivánkán egyetlen újság van: a tsz-től való féiés. Utána néztünk a dolog­nak. Ha valaki fél, vagy fenyegetik, vagy valami olyanra akarják rábírni, ami kárára válik.- Kinek van ina bátorsága a megfél

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom