Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-03 / 155. szám

Csflffirt5k, 1958. július 3. ESZAKMAGYARORSZÄG 3 Megkezdődött a genfi szakértői értekezlet szerda délutáni ülése Genf (Reuter) Szerdán délután Genf ben. a Nem­zetek Palotájában megnyílt az atom­szakértői értekezlet második zárt ülése. A szerda délutáni ülésen Fjodorov professzor, a szovjet küldöttség ve­zetője elnököl. kai kérdésekről — hangoztatják il­letékes nyugati körökben. Egy mértékadó személyiség kije­lentette: a tudósoknak előbb fel kell sorolniok a különböző kategóriájú robbantásokat (pl. atom- és hidro­gén robbantások, azok ereje és ható­távolsága) s azután meg kell hatá­rozóiak és meg kell magyarázniok a különféle technikai megjelölése­ket és adatokat, amelyeket a felek mindegyike használ, hogy ilymódon „közös nyelvezetet” dolgozzanak ki a jövőbeni tárgyalásokra. (MTI)-000­Strauss fokozottabb háborús propagandát követel a nyugatnémet sajtótól Az ülést megelőzően a nyugati szakértők kb. 75 perces megbeszé­lést tartottak, hogy előkészítsék a vitát arról a kérdésről, milyen faj­ta műszerékre van szükség a külön­féle tipusu robbantások kiderítésé­hez. Illetékes nyugati körök szerint a szerda délutáni ülés — a keddihez hasonlóan — általános jellegű lesz. Az értekezleten legkevesebb két na­pig lesz még szó bonyolult techni­Berlin (MTI) A közelmúltban Nyugat-Németor- szágbain Strauss bonni hadügymi­niszter kezdeményezésére összehív­ták a nagy nyugatnémet lapok fő- szerkesztőit és ismert újságíróit. Az újságírók előtt a kommunistaellenes kiiirohanásaáról ismert Herrmann tá­bornok tartott beszámolót. Felszólí­totta a sajtó képviselőit, hogy nép­szerűsítsék jobban a korszerű atom- fegyvertec'h nikát és »ne essenek ál­dozatul néhány intellektuel és mosz- kovita pánikkeltésének«. A tábornok s kormányhű sajtónak minden anya­gi támogatást megígért. oed:g a had- ü gym in iszteriu m köl tség vetésé nek ^zt a részét a parlament, még el sem fogadta. Herrmann felszólította a sajtó képviselőit, hogy »a fokozot­tabb katonai propaganda mellett ne----------------------------------ooo----------------------------------­A mezőgazdasági szakoktatás a belterjesség alapja Forrón süt a nap: érik a gabona. Aratják az őszi árpát, vágják már a búzát is. Nyár van! Szakoktatási intézményeink bezárták kapuikat, a hallgatók gyakorlatban fejlesztik tovább a télen tanultakat. Minden épkézláb ember arat, csépel, kapál, irányít, szervez — kint a határban. Miért kell akkor most írni, beszélni a szakoktatásról, ami őszi, téli fel­adat? Azért, hogy idejében felhívjuk rá az illetékesek figyelmét: már most kezdjenek hozzá az 1958/59-es téli oktatás előkészítéséhez. Nem egyetemeinkről, főiskoláink­ról van szó, ahol a mezőgazdasági szakoktatás és a tudományos kuta­tás felső vezetésére hívatottak ki­képzése folyik. Nem is a mezőgaz­dasági technikumok munkájáról van szó — hiszen a gyakorlati ve­zetők nevelése az ő kezükben van. Feltétlenül írni kell azonban az alsófokú szakoktatásról, téli, isko­lán kívüli oktatásunkról, általában a mezőgazdasági dolgozók szakmai neveléséről, ismereteinek tudomá­nyos alapon való bővítéséről. Két­ségtelenül igaz — mint ahogy mondják is sokan —, hogy a dol­gozó parasztnak nem kell megmon­dani, hogy mikor vessen, arasson, kapáljon, hiszen ez a szakmája, tud­ja ő azt nagyon jól. De azt meg kell mondani neki. arra meg kell taní­tani. hogy a ki'kisérletezett. új ta­pasztalatok megszerzésével köny- nyebb lehet a munkája, s magasabb terméseredményeket is elérhet. Az elmúlt hónapokban több ter­melőszövetkezetünkben töltöttem hosszabb, rövidebb időt. Volt alkal­mam elbeszélgetni elnökökkel, ag- ronómusokkal. Délben az árnyékot adó, táblamenti fa alatt együtt sza- lonnázva, az alkonyi órán a rizs­tábla gátjáról lábat lelógatva, pi­henve a napi járkálás fáradalmait, este az irodák tornácán csendes be­szélgetéseinken visszatérő kívánság volt társaim részéről: Menne itt sokminden, lehetne itt termelni, csak ismernék el a legfejlettebb módszereket.“ Termelőszövetkezeti, egyénileg dol­gozó parasztjaink zömének szakmai tudása ma még alacsony. A mező- gazdaság belterjessége pedig el sem képzelhető másképpen, csak ha fokról-fokra fejlesztjük a dolgozó parasztság elméleti és gyakorlati ismereteit. A mezőgazdasági tudomány ro­hamlépésekkel halad előre. Szak- irodalmunk és kutatóink eredmé­nyei bőséges lehetőséget adnak a tanulásra, következésképp a na- g3,’obb termelési eredmények eléré­séhez, az olcsóbb termeléshez. A következő szakoktatási évre te­hát már most gondolni kell, hiszen a hároméves terv mezőgazdasági vonatkozású programja is határo­zottan kimondja: a tömegek állan­dó nevelése útján fejleszteni mező- gazdaságunkat! Megyénkben sok- neves és jó tapasztalatokkal ren­delkező vezető, szakember műkö­dik, akik szívesen és a legnagyobb örömmel bekapcsolódnak ebbe a munkába. Benárd Géza mezőgazdasági m feledkezzenek mee az elveszett ke­let-német vidékekre való emlékezés­ről sem. A katonai készséget erkölcsi -'deálokkal kell alátámasztani«. 1200 algériai menekült érkezett Tunéziába Tunisz (AFP) A tuniszi tájékoztatásügyi állam­titkárság kedden este közölte, hogy június 23-tól 25-ig mintegy 1 200 al­gériai menekültet vettek nyilvántar­tásba Tunéziába érkéz ««^kor. »E helyzet — folytatja az államtitkár­ság közleménye — a jelek szerint annyik tulajdonítható, hogy a fran­cia hadsereg most nagyszabású had­műveletet folytat Algériában. A tu­néziai Vöröskereszt a szükséges se­gélyben részesíti a menekülteket.« Hüatorvosok is taqiai lehe'ne* a lermelfsrveNeje'e ne* A földművelésügyi kormányzat le­hetővé tette, hogy az állatorvosok is tagjai lehetnek egy-egy termelőszö­vetkezetnek. A szükséges vizsgálato­kat. oltásokat, ellenőrzéseket, és más állategészségügyi munkáikat a terme­lőszövetkezet, az előzetesen kötött megállapodás szerinti arányban, munkaegységgel, fizetheti a tagságot vállalt állatorvosnak. A tagság az állatorvos részére nem jelent megkötöttséget. Magánrendelé­seit folytathatja, sőt más termelő­szövetkezetekben és állami gazdasá- . gokban is vállathat munkát. A n ép írón tbizottságok életéből pítését. csinosítását is. Lelkes kez­A Hazafias Népfront-bizottságok eddigi tevékenységükkel bizonyít­ják, hogy a Hazafias Népfront nem a pártonkíviiliek valamilyen „párt­ja”, hanem olyan mozgalom, amely­ben a kommunisták és a pártonkí- vülielk együtt dolgoznak a szocializ­mus építéséért. Népfront-bizottságaink ezirányú munkáját leginkább a községfejlesz­tés érdekében folytatott agitativ és tevőleges cselekedeteikben mérhet­jük le. Segítőkezet nyújtanak a ta­nácsoknak: kezdeményeznek, meg­szervezik a társadalmi munkát ja­vaslatokat terjesztenék a végrehajtó- bizottság elé. stb. Sokhelyen szinte már nélkülözhetetlen a népfront se­gítsége. Az alábbiakban népfront-bizott­ságaink munkájáról, célkitűzései­nek megvalósításáról adunk híreket. MISKOLC VAROS T. KERÜLET A népfront-bizottság részletes munkaprogramján belül hatékonyan segíti a tanács munkáját a lakás­gondok megoldásában is. A nép­front-bizottság az elnökség kezde­ményezésével. a tanács mintegy 50 DIMÁVAG-i munkásnak házhelyet juttatott, de az igényjogosultak épít­kezése anyagiak hiányában akadály­ba ütközött. A népfront-bizottság segítségül sietett, s a fáradozás ered­ménnyel járt. Közbenjárásukra a házhely-igény!ők az OTP útján köl­csönhöz jutottak. Az építkezés Diós­győr—Tapolca környékén már meg­kezdődött. s így 50 munkás rövide­sen tágas, napfényes otthonhoz jut. NEKÉZSENY Az ózdi járásban régen megoldás­ra váró feladat a „hegyhát” — egyik községében az úttest rendbe­hozatala. A népfront-bizottság szem előtt tartva a lakosság érdekeit, a maga erejéből nyújt segítség/ a községi tanácsnak. Számhavéve a helyi lehetőségeket, javaslatot ter­jesztettek a tanácsülés elé, aztán is­mertették a lakossággal, amelynek részéről széleskörű támogatásra ta­lált. SZIKSZÓ A néofront-bizottság tagjai gaz­dag célkitűzéseik között állandó deményezéseikikel, munkájukkal tö­rekszenek a járás székhelyén az ar­ra alkalmas területet parkosítani, fásítani, s ahol lehet, virago&kerte- ket létesítenek. Törekvésük sikere­sen, eredményesen halad előre. ASZALÓ—HALMAJ A népfront-bizottsági tagok több­sége tapasztalt gazdálkodó. Jó gaz­da módján szívükön viselik a falu ügyes-bajos gondjait. Világosan lát­ják, hogy az állattenyésztés egyik fontos feltétele a jó legelő biztosí­tása. szakszerű kezelése, karbantar­tása. A tennivalók láttáin bizonyára ezt tartották szemelőtt, amikor kez­deményezésük nyomán a lakosság körében mozgalmat indítottak a ha­tárban lévő legelők megtisztítására és víztelenítésére. MEZŐKÖVESDI JÁRÁS A helyi népfront-bizottságok ered­ményesen segítik a tanácsokat a községfejlesztési célok megvalósítá­sában. Aktív részvételükkel hozzá­járultak a községfejlesztési tervja­vaslatok kidolgozásához. Mindenütt számításba vették a lakosság helyi jellegű és megvalósítható igényeit. A községi tanácsüléseken jóváhagyott községfejlesztési program a falvak lakóinak körében támogatásra ta­lált, s a községek jelentős részében megszavazták a 20 százalékos köz­ségfejlesztési hozzájárulást. Ennék eredményéként a megszavazott hoz­zájárulás járási átlaga 15 százalékos. Bogácson a lakosság egy régze — anyagi erejéhez mérten — a meg­szavazott hozzájáruláson túl több­száz forinttal segíti a falu villamo­sítását. A MEGYEI ELNÖKSÉG A tanács mezőgazdasági osztályá­nak közreműködésével vasárnapod­ként rendszeresen — más és más he­lyen — az agrártézisből kiindulva termelőszövetkezeti ankétökat szer­vez az egyénileg dolgozó parasztok körében. Az eddigiek során Szikszón, Edelényben, Mezőkeresztesen, Ci- gándon tartottak ilyen össze jő vég­ieket. Ez a módszer -követésre méltó és célszerű az alsóbb szervek mun­kájában is. feladatuknak tartják a község szé­(P. I.) SAJNÁLATOSAN rossz tulajdon­sággal áldott meg a sors. Olykor vé­dekezek ellene — előítélettel, miegy­mással —, de nem megy. hiába ... Az élet összesodor valahol egy em­bertársammal, jól megnézem ma­gamnak, váltok vele egy-két szót és vaskalaposan véleményt formálok róla. Kiről jót, kiről rosszat, kiről langyosat, mert ez is előfordul. Ide­sorolom az emberiség nagy többsé­gét. Ez a tulajdonságom — meglehet — nagyképűségnek hat, de mit tehe­tek? így van. Hazudnék, ha az ellen­kezőjét állítanám. Vígasztalom ma­gam azzal, hogy sokan megáldattak még ezzel a tulajdonsággal — nevez­zem pontosabban, megérzéssel. Anti- dialektikus ez? Persze hogy az. Én mégis sokat adok erre. Természete­sen itt döntő a megfigyelő, megérző szubjektum világnézete. ... Fülöp Gyula, a sályi általános iskola igazgatója, a község párttitká­ra azok közé tartozik, akik első ta­lálkozáskor megnyerik maguknak a másikat, az idegent. Az arc, a meg­jelenés okozza e vonzást? Az is. Va­lójában ez csak kifejezése a lélek fi­nom derűjének, csillogása a megfon­tolt és megértő értelemnek, az em­berségnek. Álmából zavartam fel, amikor nála jártam. Szenet kapott aznap a ház­tartás, azt kellett berakni. Elfáradt és jóízűen elszundított utána. Csak fölkel azért. Nem siet, csak amúgy kényelmesen. Mióta párttitkár, meg­szokta, hogy gyakran zavarják. A múltkoriban hajnalban ébresztette fel egy idősebb parasztasszony. — Igazgató úr, ez és ez a baj van, mit kellene csinálnunk? ... IGAZGATÓ ŰR!... Ennek a meg­szólításnak is története van. Engedje meg az olvasó ezt a kis kitérőt. A nénike tulajdonképpen nem az igaz­gató úrhoz jött, hanem a község párttitkárához. S mert mindkettő Fülöp Gyula, váltakozva szólítják a faluban. Ki igazgató úrnak mondja, ki titkár elvtársnak. Az ellenforra­dalom előtt más faluban tanított. Ott visszautasította az »úr« megszólítást —, hiszen diósevőn' munkásszülők gyermeke —, mondják csak úgy: igazgató elvtárs! Igen ám, de milye­nek az öreg falusiak, a legöregeb­be! ? — Hát akkor milyen tanító, igazgató ez. ha nem úr? — mondo­gatták egymás között. Bizony ilyen is vr a még... A történet óta Fülöp Gyula nem utasítja vissza az »úr« megszólítást, de azt már nem tudja megállni, hogy el ne mosolyodjék rajta. A mosolygás egyébként Is könnyen terem nála. Még törli az álmot a sze­méből, meg azt a gondolatot, hogy a jófene vitt volna el téged, aki felza­varsz, de máris készségesen kérdi: — Tessék elvtárs, mit akar? — Mit akarok?!... Ezt aztán nem árulhatom el Fülöp Gyulának — még elbízná magát —, de az olvasó­nak is csak később. Egyelőre beszél­jünk Sályról, meg a sályiakról. A fa­luról nem kell sokat mondanunk. Ahogy bejön az ember a házsorok közé. látja a szegényes házacskákat. Szegény falu. A szegénység meg a vallásosság nagyon szeretik egymást, így Sály vallásos is. Éppenséggel nincs hát könnyű dolga a párttitkár­nak, a tanácselnöknek. Nincs, két­ségtelen így igaz. De nincs az az ér­telmes ember, akit emberséggel, jó szóval meg ne lehetne nyerni az igaz­ságnak — a kommunisták meg az igazság emberei. A megrögzött go­nosz ellenség kivételével nincs az az ember, akinek ki ne tárulna a szíve, az értelme, ha látja, hogy szívből be­szélnek vele, őszintén, az ő nyelvén. SÁLY JELENLEGI párttitkára ilyen ember. Szívember! Hallgassuk csak meg a következő esetet, meg azt, ahogy Fülöp Gyula előadja. — Valamelyik nap Fekete Lajos tanácselnökhöz mentem ... Már nem tudnám megmondani, miért. Gyak­ran megkeressük egymást, mert ne­künk »össze kell dolgoznunk« — szoktuk mondani. Elég az hozzá, hogy útközben csatlakozott hozzám egy paraszt bácsi. Beszélgettünk. Az öreg egyre inkább felmelegedett, kitárul­kozott. így ütköztünk össze Fekete Lajos elvtárssal. Az én öregem rosz- szallóan csóválja a fejét. Láttam raj­ta, hogy még mondani akart valamit. Valamit, de csak nekem. Azért mégis előhozakodott gondjával. — Már hármasban vagyunk! ... — Értsem hát, hogy most nem rukkol­hat elő. Hunyorgat is hozzá az öreg. Már engem is izgatott a dolog. Ugyan mit akarhat? Bíztatom: — Azért csak ki vele, János bácsi! Hümmög az öreg, zavarban van. — Hát csak annyit akartam kér­dezni az igazgató ... a párttitkár elv- társtól, hogy mondja meg már ne­kem úgy őszintén, igazán, hogyhát nincs kiút ebből a szocialista mező- gazdaságból? — Nevetek az öregen, ő is nevet. Ügy akarta mondani, hogy nincs-e más kiút a parcellás gazdálkodásból, mint a szövetkezés. Magyarázom neki miért nincs olyan kiút, amire ő gondol, hogy legjobb, legszerencsésebb választható út: a szövetkezés. — Értjük mi, igazgató úr. Értjük, — válaszol János bácsi — csakhát a föld! Az apánktól öröklött föld?! Ne­künk attól meg kell válni?! Mondom neki. hogy a szövetkezet­ben is az övé lesz. Mondhatom, nem érti, még nem akarja ér térti. Ér­zem, hogy fáj a lelke a földért. Ér­zem ... A fene egye meg, én meg­mondom magának elvtárs, őszintén, hogy nekem is fáj a lelkem az övé­vel. Az én emberem, meg a paraszt­ság többsége még azt hiszi, hogy a szövetkezet összetöri az álmait, vá­gyait. Dehát hazudjak neki? Mond­jam azt: maradjon nyugton kis gaz­daságában? Nem lennék becsületes ember, ha ezt mondanám. Meghat, ahogy ez a János bácsi bizalommal, aranyosan elsírja előttem bánatát. Éppen ezért nem hazudhatok. Neki is azt mondom: a jövő a szövetkezet, a kiút a szocialista mezőgazdaság. A kisgazdaság nem bírja a versenyt. Tönkremennek. János bácsi! A magyar paraszt kedveli az egye­nes beszédet, a határozottságot. Nyílt beszédre nyílt beszéd a válasz. Meg is mondják a sályiak: — Megmondjuk nyíltan, az ellen- forradalom után féltünk. Jaj, úgy lesz-e, mint azelőtt, 1951-ben, 1952- ben. Hálistennek nem úgy lett! 1951—52-ben bizony súlyos hibák történtek Sály községben. Olykor­olykor ez a múlt visszatartja az em­bereket. De látják azt is, hogy azok a módszerek nem térnek vissza. Az akkor elkövetett hibákból okultunk Fülöp Gyula párttitkár is. ö azokban az években is pártmunkás volt. Nem hárítja »föntre« a felelősséget a hi­bákért. Osztozik azokban — Türelmetlen voltam magam is. Hány év eltelt már a felszabadulás óta? Kell, hogy változás történjék az emberek tudatában. Történt is változás, de azzal elégedetlenek vol­tunk. Gazdasági eredményeinket néztük. Követeltük az emberek gon­dolkodásának gyors változását, de nem neveltünk kellőképpen. Azt hit­tük, hogy nagyvonalúan dolgozunk, holott elnagyoltan dolgoztunk MOST HOGY CSINÁLJA? Más­képpen. Jár a parasztoséiádókthoz és — a bizalom bizalmat szül —. a fa­lusiak is el-eljönmék hozzá. Az igaz­gatói lakásban néha majdnem átvi- tatkozzák az éjszakát. Van miről beszélni, nagyon van. Amit 1951-ben, 1952-ben elnagyoltunk, most kell pótolni. Az újgondolkodású ember formálódik ugyan, de nagyon las­san. Elégedettek a parasztok a je­lenlegi politikával? Igen, de különö­sen a középparasztok így beszélnek. — Jó ez a mostani politika, csak a rosszakarat tagadhatja ezt, de ma­radjon is így ... — A »maradjon is így« az ő gondolatukban azt jelen­ti.: maradjon az egyéni gazdálkodás. Ezt a véleményt azonban már nem osztja mindenki. — Valamelyik este egy középpa- rasztasszony járt. nálam — meséli Fülöp Gyula. — A termelőszövetke­zetre terelődött a szó. Nincs ő elle­ne — mondta az asszony. De, ha olyan rosszul vezetik azt a tsz-t, mint régen, ő inkább itthagyja a fa­lut, minthogy úgy kínlódjék, mint akkor. Nem lesz úgy. Ezt meg az a tény látszik alátámasztani, hogy" a "mi­nap három ember jelentkezett Fü­löp Gyulánál, párttagjelöltek szeret­nének lenni. A három jelentkező kö­zül kettő egyénileg gazdálkodó pa­raszt. Riportom végére érvén, egy'adós­ságomat kell tévesztenem. Azt ír- ■sm írásom elején: nem árulhatom el, milyen cél vezetett Fülöp Gyulá­hoz. Most megmondom. Bizonyítaná akartam Fülöp Gyula párttitkárra] és munkájával. Érvelni akartam egy korábbi véleményem mellett. Szaka - szenden-e vagy Karosán, mái* nem tudnám eldönteni, azt mondták ne­kem, hogy az a párttitkár már eleve gyanús, amelyik nagyon népszerű; az ooportunista. megalkuszik a falu­jával. NEM TUDOM.. MENNYIBEN SI­KERÜLT Fülöp Gyula elvtárssal bi­zonyítanom az én véleményemet, azt, hogy igenis opportunizmus, liberaliz­mus nélkül is lehet népszerű egy községi párttitkár. Nemcsak lehet, de az a párttitkár ilyen, aki pártunk politikája szellemében dolgozik. Szép számmal vajnnak már népszerű, jól dolgozó párt-titkáraink. Nagy Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom