Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-22 / 171. szám

Kedd, 1958. július 22. bszakmagtarorszAg 5 A mezőgazdaság útja AZ UTÓBBI KÉT ÉVTIZEDBEN — szerte a világon — a mezőgazda­ság mélyreható, figyelemreméltó vál­tozáson ment keresztül. Az ENSZ mezőgazdasági jelentéseiből megálla­pítható, hogy a mezőgazdaság teljes termelése 1955—1956-ban átlagosan 26 százalékkal múlta felül a második világháború előtti termelést. A ter­melés növekedése azokban az orszá­gokban volt a legnagyobb, ahol a mezőgazdaságban is a nagyüzem az uralkodó. A világpiacon —*“ a mennyiségi es minőségi termelés, valamint az elő­állítási költség tekintetében ver­senyben állnak egymással a külön­böző országok. Verseny folyik a kapi­talista és a szocialista államok között .— ki tud olcsóbb, több és jobb árut termelni? Aki olcsóbb, több és jobb árut tud előállítani, az a versenyben megállja a helyét. Erre azonban csakis azok az államok képesek, amelyekben a nagyüzemi termelés az uralkodó, amelyek modern 'ter- mélőeszközökkel, magas mezőgazda- sági szakképzettséggel rendelkeznek. A mezőgazdasági termelés jelentős növekedése a termelési technikában és a termelés szerkezetében bekövet­kezett lényeges változásokkal függ Össze. A világ traktorállománya húsz esztendő alatt ötszörösére emelke­dett, terjed a vegyianyagok felhasz­nálása. az új nagyhatású növénytani módszerek alkalmazása. A műtrágya­fogyasztás két évtized alatt csaknem kétes félszeresére emelkedett. Mind­ez a termelés üzemi szerkezetének átalakulásával párosul, vagyis a kis­üzemi termelést szerte a világon ro­hamos tempóban váltja fel a nagy­üzem. Vegyük sorba a nagyobb tőkés or­szágok mezőgazdaságában végbe­menő, nagyüzemi koncentráció né­hány jellemző vonását. A tőkés nagyüzemi fejlődés leg­tipikusabb példáiét mutatja az Ame­rikai Egyesült Államok mezőgazda­sága. 1935-től 1950-ig a farmok szá­ma 1 millió 433.000-rel csökkent 1950 után tovább folytatódott a kis­üzemek kiszorulása, a koncentráció. 1950—1955 között kereken újabb 600 ezer farm szűnt meg, de ugyanebben az időszakban a £00 hektár feletti nagygazdaságok száma kilencezerrel növekedett. Angliában a mezőgazdaság nagy­üzemi fejlődése már régebben végbe­ment.- Az összes földterület 75 száza­lékát nagybirtokok uralják. Marx a »ToJce« című művének első köteté­ben számos tényt hozott nyilvános­ságra azokról a könyörtelen mód­szerekről, ahogyan a földbirtokosok a parasztokat kisemmizték. (Nálunk az 1930-as években volt ilyen folya­mat, amikor a nagybankok sorra árvereztették el a paraszti gazdasá­gokat.) Franciaországban nem egészen három évtized alatt kereken 757.000 ikisgazdaság szűnt meg. Dániában erősen folyik a koncen­tráció. a kisgazdaságok összevonásá­val. Nyugat-Németországban 1949- től 1955-ig 95 ezerrel csökkent a 10 hektár alatti gazdaságok 6záma. Ma itt az a központi kérdés, hogyan le­het áttérni a kisüzemi gazdaságok rendszeréről a nagyüzemire. Hollan­diában — a tulipántermelés hazájá­ban — a mezőgazdaságilag hasznosí­tott terület 70 százalékán kapitalista nagyüzemi gazdálkodás folyik. AZ UTÓBBI ÉVEKBEN a kapita­lista országok kormányai egyre in­kább nyíltan is elősegítik a tőkés nagyüzemek fejlődésének meggyor­sulását. Erre irányul a hitelpolitiká­juk is. A nagygazdaságokat kedvez­ményes hitelekkel támogatják, de a kisgazdaságoknak egyáltalán nem nyújtanak hitelt. Angliában 1955-ben törvényt hoz­tak, melyben kimondták, hogy egy hektár területen mennyi áruérteket kell termelni. »Ha valamely gazdál­kodó nem éri el a mammális jöve­delmet és a hiimtalos szervek ellen­őrzése nyomán sem javítja meg munkáját, megfosztják a gazdálko­dás jogától« — mondja a törvény. (Ezt a jogfosztást a kisgazdaságoknál nagyon gyakran alkalmazzák.) Svédországban a 10 hektáron aluli gazdaságokat kiegészítés, egybe­olvasztás, felvásárlás útján igyekez­nek 10 hektár fölé emelni. Nyugat- Németországban »hitbizományokat« akarnak kialakítani. A földművelés- ügyi államtitkár, kijelentette: »Nem lehet belátni, miért kelljen csupán népesedés-biológiai okokból sok rosz- szul gazdálkodó kisüzemet tartani, kevesebb és produktív nagyüzem helyett.« Az anyagi világ törvénye, vagyis az, hogy minden állandó mozgásban, fejlődésben van — úgy a kapitalista, mint a szocializmust építő országok­ban — egyaránt napirendre tűzte a kisüzemi gazdasági rendszer átalakí­tását nagyüzemi gazdálkodásra. A mezőgazdasági nagyüzemek megteremtése azonban nem egyfor­mán történik. A kapitalista nagy­üzemeit tés — amint a felsorolt té­nyekből láthattuk — a kisparaszti gazdaságok tömeges tönkretétele út­ján megy végbe —, míg á szocializ ­must építő országokban nem mennek tönkre a kisgazdaságok, hanem ön­kéntes társulással, birtokaikat össsze- téve, saját maguk hozzák létre a nagyüzemet. ÖSSZEFOGLALVA elmondhatjuk, hogy a technika és az agrártudo­mány fejlődésével egyre nyilván­valóbbá válik a nagy területen való termelés előnye. De, ha az amerikai farmerele megkísérlik szövetkezetek alakítását, hogy a tömörüléssel vé­dekezzenek a tőkés nagyüzemek gyilkos módszerei ellen — a tőkés rendszer nem segíti, hanem elnyom­ja őket, mert a tőkésrendszer a tőké­sek, nem pedig a dolgozók rend­szere. A szocializmust építő országokban a dolgozó parasztok — földtulajdo­nuk megőrzése mellett — önkéntes, szocialista mezőgazdasági nagyüze­mekben, termelőszövetkezetekben tömörülnek, hogy a munkás-paraszt hatalom támogatásával felhasznál­hassák a mezőgazdasági nagyüzem fölényét a maguk és családjuk hasz­nára. A Szovjetunióban — ahol felépült és egyre nagyobb ütemben erősödik a világ első szocialista nagyüzemi mezőgazdasága — a termelés szintje 1950 óta rohamosan emelkedik. Az 1950. évi termelést 1956-ban gabona­félékben és cukorrépában 56 száza­lékkal, ipari növényekben 110 száza­lékkal, állati termékekben pedig kö­rülbelül 45—50 százalékkal múlták' felül. Ugyanakkor az Amerikai Egye­sült Államokban a mezőgazdaság átlagtermelése az utóbbi években már nem növekedett, hanem az 1953—54. évben stagnált, majd utána visszaesett. A népi demokratikus országok a szocialista nagyüzemi gazdaságok kialakításának az útján haladnak. A bolgár mezőgazdaság egy évtized­del ezelőtt még alig volt képes a la­kosság élelmiszer és az ipar mező- gazdasági nyersanyag szükségletét biztosítani. Ma, miután Bulgáriában befejeződött a mezőgazdaság szocia­lista átépítése — a belső szükséglet biztosítása mellett jelentős a mező- gazdasági export is. Csehszlovákiában 70 százalék kö­rüli a szocialista mezőgazdaság szántóterülete. Albániában, Kínában, Lengyelországban és Romániában jól halad a mezőgazdaság szocialista átszervezése, HAZÁNK, EURÓPAI VISZONY­LATBAN, a legszétaprózottabb kis­üzemi mezőgazdaság országa. A sta­tisztikai adatok szerint 1953-ban kö­rülbelül 20 millió parcella volt ha­zánkban. Kisüzemi mezőgazdaságunk keveset és drágán termel. Egy-egy mázsa termény előállításához ha­zánkban kétszer-háromszor annyi munkát használunk fel, mint más, fejlettebb mezőgazdasági kultúrájú országokban. Nem érhető el sem nö­vekvő, sem mennyiségi, sem minő­ségi termelés a kisparcellán. Mező- gazdasági termékeink ára magasan a világpiaci árak felett van. Ha a magyar mezőgazdaság ki lenne téve a világpiaci árak szabad játékának, kisparaszti gazdaságaink zöme né­hány év alatt tönkremenne. Népi államunknak, munkás-paraszt kor­mányunknak köszönhető, hogy ez nem következett be. Mindezt világosan megértjük, meg kell hogy értse minden egyénileg dolgozó paraszt és rá kell jönnie arra, hogy a modem, nagyüzemi társasgazdáilkodás megteremtése dol­gozó parasztságunk közvetlen érdeke. Az ellenforradalom 22 milliárd kárt okozott népgazdaságunknak. Felmérhetetlen kárt okozott azáltal, hogy szétvert olyan nagyüzemi gaz­dálkodást folytató termelőszövetke­zeteket is, amelyek híresek voltak eredményes gazdálkodásuk révén szerte az országban. Megyénk vi­szonylatában a bocsi Haladás, két borsodivánkai, a kesznyéteni, a tiszalúci és sok más »milliomos« isz- ben a tagság 70—80 forintos munka­egységet élvezett, és jelentősen töb­bet termeltek minden vonatkozás­ban, mint az egyéni parasztok. A BEADÁS ELTÖRLÉSE és más, a kormányunk által juttatott ked­vezmények révén, ma már többszö­rös milliomosok lennének ezek a tSjZ.-ek és. a munkaegység biztosan elérné a 100 forintot. Ha nem lett volna ellenforradalom, vagy pedig szilárdan kitartott volna a tsz. tag­ság a tsz. mellett, ma már a bolgár eredményekhez közel járnánk és sokkal többet, jobbat, olcsóbban ter­melnénk. mint ma — amikor még az 1953-as 20 millió parcellánál is több parcella van hazánkban, az ellenfor­radalom kártevése folytán. • A megmaradt, újjáalakult vagy újonnan alakult tsz.-ek nagv több­sége szépen fejlődik. Vannak kez­deti, vagy egyéb hibák, de az út egyenes és előre visz. A falu szocialista átalakulása — az önkéntesség elvének tiszteletben tartása mellett — nemcsak a pa­rasztság. hanem az egész magyar nép ügye. Mezőgazdaságunk eddigi fejlő­dése. a szövetkezeti élet tapasztala­tai. már ma is szemléltetően bizo­nyítják, hogy nem csak a régi módoap, éjt-nappallá téve. küszködve lehet dolgozó parasztságunknak feljebb emelkedni, jobb életet elérni, hanem sókkal elérhetőbb ez a szövetkezeti nagyüzemekbe tömörülve. Az erőszakos, a kispara&ztok mil­lióit tönkretevő kapitalista nagytize- mesítési módszerrel szemben, ha­zánkban úgy igyekszünk a nagy­üzemi gazdálkodást népszerűsíteni, hogy a dolgozó parasztokat meg­győzzük: az egyetlen helyes út — amely a kultúrált élethez, a jóléthez, a nyugodt öregséghez, tehát a boldo­guláshoz vezet — a kollektív gazdál­kodás, amikor is saját maguk fej­lesztik termelőerejüket, önkéntes társulás útján — a nagyüzemi gaz­dálkodás kialakításához. Népi államunkban tehát a mező- gazdaság nagyüzemi fejlődése nem a dolgozó parasztság tönkretétele árán, hanem felemelése érdekében megy végbe. Elvi különbség van tehát a két út, a mezőgazdaság nagyüzemi fejlődé­sének tőkés és szocialista útja kö­zött. Ez azszal függ össze, hogy a dolgozó parasztság a munkásosztály szövetségese mind a hatalom meg­szerzéséért, mind annak megtartásá­ért, a szocializmus felépítéséért folytatott harcban. A KAPITALISTA ÁLLAMOK­BAN nyíltan beismerik, hogy a Szovjetunió és a szocialista tábor minden országa hatalmas erőfeszíté­seket és munkát végez az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány, a tech­nika fejlesztése és ezen keresztül a nép jólét emelése érdekében. És eb­ben a harcban — amely a világbéke, a demokrácia és a szocializmus nagy ügyének diadaláért vívott harc — mi sem maradhatunk el! Kövessük a hatalmas Szovjetuniót, a diadal­mas úton haladó testvéri szocia­lista országokat, mezőgazdaságunk korszerűsítése terén is. Erősítsük nemzeti egységünket dolgozó né­pünk szebb és boldogabb életéért. Hazánk valamennyi állampolgárá­nak kötelessége, hogy türelmes, nagyvonalú felvilágosító munkával, reális érvek sokaságával meggyőz­zük parasztságunkat, hogy a nagy­üzemi gazdálkodásra nem a párt­nak, nem a kormánynak, hanem elsősorban a dolgozó parasztságnak van szüksége. Németh Imre a Hazafias Népfront \ megyei alelnöke cA tízes záriul IIj szer szarvasmarha-megbetegedések ellen Egy új német szer valószínűleg lehetővé teszi majd, hogy több mint 2 millió négyzetmérföldnyi kihasz­nálatlan afrikai területet szarvas­marha-tenyésztésre alkalmassá te­gyenek. A jelentések szerint a Berenil ne­vű új szer száz százalékig hatásos a nagana elleni harcban. Ezt a beteg­séget a csecselégy okozza és a múlt­ban milliószámra szedte áldozatait az Afrikában tenyésztett szarvas- marhák közül. A szer állítólag tökéletesen gyó­gyítja a piroplasmosist, agy másik veszélyes szarvasmarha betegséget is, amely szintén sok megbetegedést okozott egyes afrikai és amerikai országok szarvasmarha-állományá­ban. Több mint egy éven keresztül mintegy ezer állaton próbálták ki az új gyógyszert. •ooo­Pogonyi Antal regényének margójára /í römmel üdvözöltük a néhány héttel ezelőtt megjelent „A tizes ^ zárka” című regényt. Örömmel, mert a könyv új szerzőt is ava­tott: a hat évig Miskolcon élt Pogonyi Antalt, akinek szépírói tehetsé­géről eddig csak kisebb műfordításokból, versekből szereztünk tudomást. Örömmel azért is, mert mondanivalójával, a letűnt Horthy-világ szeny- nyesének elemző kiteregetésével, erkölcstelen, undorító voltának lelep­lezésével hozzásegített a múlt mélyebb megismeréséhez, az illegalitás­ban küzdő kommunisták tevékenységének tisztelő emlékezetéhez és mai szabad életünk megbecsülésének fokozásához. A regény harmadik személyben mondja el Fábián János illegális pártmunkás kálváriáját Horthyék börtönében, de mellette felsorakoz­tatja a tízes zárlcában a Horthy-világ börtönei lakóinak legjellegzete­sebb típusait is, hogy egy-egy bűnöző-tipus bemutatásán keresztül, az akkori társadalom keresztmetszetéből nyújtson Ízelítőt. Fábián János — akinek a neve mögött valójában a szerzőt, Pogonyi Antalt sejtjük és így a regény önéletregénynek is tekinthető — nem hibák nélkül való hős; egy azok közül a névtelenek közül, akik azért kerültek Horthy börtöneibe betörők, rablók, gyilkosok, sikkasztok közé, mert az embe­riség sorsának jobbrafordulásán munkálkodtak. Egyszerű ember, esz­ményekkel, célokkal, vágyakkal, gyarlóságokkal. A cselekmény a huszas évek elején játszódik. Fábián János, a sze­gényparaszti szülők gyermekéből lett tartalékos zászlós, majd orosz ha­difogoly, végül ’forradalmár, 1919-es vöröskatona, a fehérterror alatt sem tántorodik el eszméitől. A maga szerény módján és eszközeivel küzd a mind erősebbé váló fehérterror ellen külföldön, majd itthon. Letartóztatják, hosszú időt tölt vizsgálati fogságban, majd — annak el­lenére, hogy a vele szemben támasztott vádakat bizonyítani nem tud­ják — feltételezések alapján három évi börtönre ítélik. • U'ábián János történetén keresztül megelevenedik a Vörös Segély nagyszerű munkája, az egyszerű, becsületes dolgozók össze­fogása, a kommunisták — azidőtájt sok veszélyt rejtő — elvtársi helyt- állása. Elvtársiasság, egymás szeretete és megbecsülése tekintetében ma is sokat tanulhatunk belőle. Érdekes figurák a cellatársak és az azok életéről, vagy annak egy-egy darabjáról festett képek széleskörű be­tekintést adnak Horthyék világába. Csete Marika példája élesen vilá­gít rá, miként taszította * a szegényparaszt városi cseléddé lett tisztes­séges lányát a prostitúcióba Horthyék álszent világa, amelynek a börtönei legfeljebb párnapi kellemetlenséget jelentenek csak a panamista Földi/ méltóságos úrnak, a kanonok sikkasztó unokaöccsének, vagy a Hetek-* tíy bűnöző fiának, őket befolyásos rokonaik egy-két nap alatt kiszabat dítják. de a nép sorsának megjavításán munkálkodók évekre, évtizedek- re válnak börtönlakókká. Horthyék nagyobb megbecsülésben részesí­tették^ a rablógyilkosokat, notórius tolvajokat, mint őket. Pogonyi Antal kitűnő Jigurákat teremt a társadalom egyes rétegeinek, a bűnözők kü­lönböző típusainak illusztrálására. Remekül megrajzolt figura például Péti, a sok börtönlakás közben ,.büntető-jogásszá” vált pincér, vagy az élettel meghasonlott, nemi eltévelyedésekbe süllyedt, tüdőbajos tanító. Korrajz ez a regény, egy letűnt világ szomorú képe, belesürítve egy börtöncella életébe. Pogonyi Antal — a ki a maga bőrén érezte a Horthy-korszak nyomorát, börtöneinek szörnyű életét, kitűnő ismerője a társadalomnak, cselekvő harcosa volt az illegális mozgalomnak és nagy­szerűen ismeri a bűnözők világát is — ezzel a művével a regényírás mestereként is bemutatkozott. A regény szerkezete egységes, a cselek­mény sodra egyenletes, nyelve tömör, kifejező. Bár a börtönélet egyes mozzanatainál gyakran használja az alvilági zsargont, az sehol nem megy az érthetőség rovására. A cselekményt nemcsak ábrázolja, hanem szen- vedelyesen kutatja az ok és az okozat közötti összefüggéseket az ese­mények eredőjét, a bűnözés indítékait, a bűnözés lélektanát. A regény nem vállalkozik arra, hogy nagy problémákat oldjon meg. Nem is bocsátkozik országos, vagy egyéb nagyobb méretű társa- dalmi es politikai problémák megoldása lehetőségeinek taglalásába; nem próbálja a szerző a harminchat év előtti hősét a mat szélesebbkörű t>i- lagszemleletevel gondolkoztatni, de végig, az egész történetből kicseng a Horthy-rendszer mélységes megvetése, a kapitalista világ pusztulásra iteltsegének és az egyszerű, becsületes embernek, a kommunista sor­katonának. a kommunizmus biztos győzelmébe vetett rendíthetetlen hite. Jó, hasznos, olvasmányos mű az „A tizes zárka” A regényt a Zrínyi Kiadó adta ki, ízléses külsőben, pogonyi Antal -- mint már említettük — a felszabadulás után hosszú ideig élt Miskolcon. A népi rendőrség megteremtésének Borsod megyeben és Miskolcon a közrend és biztonság megszilárdításá- nak egyik legaktívabb részese volt. Miskolci tartózkodása alatt megis­mertük és megszerettük Pogonyi Antalt, a keménykezű, igazsó.nos és esz- methez, pártjához feltétlenül hű rendőrtisztet. Most megismertük Pogonui Antalt, a jo regényírót. — örülünk, hogy újra találkoztunk vele. BENEDEK MIKLÓS Borsod megyéiben Nemesbikik köz­ségtől pár kilométerre 48 házból álló település fekszik — amelyet a kör­nyékbeliek »dollár-tanyának« nevez­nek. A vasúttól és a községtől távol­eső tanya lakóinak, ha orvosra, vagy mentőautóra volt szükségük, a falu­ba kellett gyalogolni. Erre az áldat­lan állapotra felfigyelt a népfront bi­zottság. Javaslatára a községi tanács elhatározta, hogy a tanya és a falu között telefonösszeköttetést létesít. Ehhez a lakók segítségét kérte. A tanyaiak társadalmi munkával egy nap alatt a gödörásás mellett 57 te­lefonoszlopot állítottak fel, s így ma már telefonon kérhetnek orvost, men­tőautót és egyéb segítséget Nemes- bikkről; Milyen legyen az avasi Papszeren újjáépítendő támfal ? Hozzászólás az Északmagyarország cikkéhez Egyetértek Hábel György főmér­nök cikkével, amely az Északma­gyarország július 12—i számában je­lent meg. Az én véleményem, is az, hogy a támfal ledőlésével, a lehető­ségig szélesítsük a város főútvonalá­nak e déli terelőútját. Egyetértek azzal is, hogy a leány- gimnázium (Alpár Ignác tervezte) impozáns épületének érvényesítésé­hez, a Szinván túl is térre van szük­sége, de ezt nem annyira a meglévő hídtól 80 méterre építendő új híddal kell a forgalomba kapcsolni, hanem inkább a Szabadság tér 5. számú ház Szinvára néző földszinti traktusának a közlekedés céljára való átengedésé­vel. Ez a módszer az árkádositás, ami napjainkban Budapesten is jól beválik. A csatlakozó Széchenyi u. 6. és 8. számú házaik szinvaparti kertjei úgy­is egyszerűen felhasználhatók a tér­képezésre. E térről a gimnázium és a múzeum épülete az avasi háttérrel zavartalan tájélményt nyújthatna az előtte csörgedező Szinva patakkal. Ha a Szinvát itt híddal fednénk át, akkor elveszne az a sokakba bevéső­dött — festményeken és fényképeken megörökített ég publikált — város­kép, amelyet Hábel György cikkíró is értékelt. A hídépítéssel szemben az általam javasolt megoldási lehe­tőségnek gazdasági előnyeit meg sem említem. Ezenkívül — véleményem szerint — a tér nem alkalmas arra, hogy gépkocsik parkírozzanak rajta, mert messze van a főutcától és a Tanács háztértől, így nincs for­galmi összeköttetése. Visszatérve az Alsó- és Felső-Pap­szer között építendő új támfal építé­sére, Hábel György cikkét igen idő­szerűnek, elgondoikoztatónak és a közlekedés szempontjából sürgősen megvalósítandónak tartom, mert s?ein, tartja a déli tehermente­sítő út nyitásának egyetlen lehetősé­gét. Ha pedig erre a lehetőségre te­kintek, akkor nem érthetek egyet a Miskolci Tervező Vállalat elképzelésével, amely ezt az útvonalat a Mind­szenti-templom előtt utcaáthida­lással szűkíti le. (Miskolc városrendezési kérdésed MTESZ kiadás, 145. oldal.) Szerin­tem a déli tehermentesítő útnak a Zöldfa- és később a Vörösmarty- utcaba való törésmentes bevezetésié­re van szükség, ezt pedig az említett terv nem okija meg. Ezzel szemben a Rakoezi-utca 14. számú ház meg­tartását és ennek bevonását a tér­képezésbe műemléki szempontból is — helyesnek tartanám. Dr. Kalas Imre építészmérnök I. kerületi tanácstagok fogadóórái Július 23: Molnár József, 15—17 óráié Rudas L.t*. 4. sz. Budavári András Il­ls óráig Forgács u. Iskola. Július 25: Boncsér Etelka, 18—18 óráig fj5®1erényi u. 90. sz. Maros István 17 órá­íí Z23K25 “■ “• sz- T»m»l László, lb óratú1 Vörösmarty u. iskola, Takács Béláné, 14 órától Magdolna u. 4. sz. Ma­darász Jánosné, 14—16 óráig Bajcsy-Zs. u. 3. sz. Sass Tibor, 18—19 óráig Szeles u. ált. iskola. Július 26: Lehóczki Józsefné, 17—18 óráig József A. u. iskola. Bordás Ala­dár, 15—17 óráig Melinda u. 15. sz. Hont! András, 16—18 óráig Sánc u. 15. sz. Feny­ves Sándor, 16 órától Debreczenyi u. f. s*. Július 28: Vicha József 16—18 óráig Zsolcai kapu 9. sz. II. era. Kiss Zsigmood lélelőtt 9-T-12 óráig Baross G, u, 24. sz, Társadalmi munkával egy nap alatt 57 telefonoszlopot állítottak fel egy kis tanya lakói

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom