Észak-Magyarország, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-21 / 145. szám

»romba*. 195«. június 21. ßSZAKMAGYARORSZÄG 9 43 EV UTÁN Sárika néni, meg Lajos bácsi búcsúzik <* falutól Ülést tartott a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Megszüntették a szovjet kolhozok kötelező tér meny beszóló át tatását mezőgazdasági teimrékbeszolgáltatás- tól. A határozat a továbbiakban rész­letezi, hogy az utolsó négy évben milyen arányban növekedett a leg­fontosabb mezőgazdasági termékek évente beszolgáltatott mennyisége. A Szovjetunió — állapítja meg a ha­tározat — búzatermelésben több mint két­szeresen, cukorrépatermclésben körülbelül háromszorosan, gyap- jutermelésben két és félszeresen túlszárnyalja már az Egyesült Arcokat. A tejtermelés 1957-ben az Egyesült Államok tej termelésének 90 száza­léka körül mozgott, az állati zsira­dékok termelése pedig valamivel magasabb színvonalat ért el minit az Egyesült Államoké. Az új felvásárlási árak — jegyzi meg a Központi Bizottság határozata — fokozni fogják a kolhozok és kol­hozparasztok anyagi érdekeltségét a földművelési és állattenyésztési ter­mékek termelésének növelésében. (MTI)- Egy görög kormányszóvivő csütör- I tökön este kijelentette, hogy a Cip- ! rusra vonatkozó angol terv módosí- * tás nélkül »alapvetően elfogadlhatat- ’ lan« Görögország számára. ► Istanbul- A török külügyminisztérium szó- ’ vivője csütörtökön este Ankarában ! kijelentette, hogy Törökország a leg­000­Hírek a nagyvilágból Párizs (MTI) A CGT felszólítja tagjait, hogy fo­kozzák tevékenységüket a köztársa­ságvédelmi bizottságok megalakítá­sára és hogy július 14-ét méltó mó­don a köztársaság védelmének jegyé­ben ünnepeljék meg. A CGT szerve­zeteit pedig arra szólította fel. hogy haladéktalanul lássanak hozzá a munkások bérköveteléseinek érvény­re juttatásához. A CGT hangsúlyozza hogy a közben kiharcolt béremelések ellenére is a fizetések vásárlóértéke egy év alatt több mint 10 százalékkal csökkent. Párizs (MTI) Párizsban szerdán este mutatko­zott be a színházi fesztivál keretében a Moszkvai Művész Színház együt­tese. A színház nézőterét zsúfolásig megtöltő közönség lelkesen ünne­pelte a szovjet együttest. Az Express arról ad hírt. De Gaulle tábornok azzal a gondolattal foglal­kozott, hogy elismeri a népi Kínát éta első nagykövetül Jacques Soustelle-t küldi Pekángbe. Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága és a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának elnök­sége hivatalos baráti látogatásra meghívta Antonin Novotnyt, a Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát, a Cseh­szlovák Köztársaság elnökét. Anto­nín Novotny elfogadta a meghívást; Kairó (TASZSZ) Oman kairói képviselője kijelen­tette, hogy Anglia újabb hadművele­tekre készül Ománban. Közlik, Bah- reinbe kétezres létszámú angol csa­paterősítés érkezett. Ezeket a csapá­tokat Ománban szándékoznak fel­használni. (MTI) Az ügy az abaujszántái járásban történt és tanulságos jelenség. Azzal kezdődött, hogy azamadévári erdő­birtokossági társulat (12 községben 960 jogtulajdonos tartozik hozzá) 1958 március 28-án közgyűlést hí­vott össze, hogy a kormányrendelet értelmében, megválasszák azt a bi­zottságot, amely az erdőgazdálkodás, a társulat ügyeit intézi. Ezt a közgyűlést már kettő meg­előzte. S hogy kik és hogyan készí­tették elő, a »demokrácia« milyen vállfáját alkalmazták, az most csak részletkérdés. Tény, hogy sem az egyik, sem a másik közgyűlés nem volt határozatképes. Mégis az első közgyűlésen ideiglenes társulati el­nököt választottak, még hozzá egy esztályidegen személyében. Az elnök P. Menyhért András telkibányai kulák. Közel 20 ka- tasztrális hold földdel és csép- lőgarniturával rendelkezett. An­nak idején kijátszva az állam törvényeit, a földet mások ne­vére íratta. Aztán 1956-ban »men­tesítették«. P. Menyhért veje pedig csendőrszázados volt, s ellenforradalmi tettei miatt az­óta a megérdemelt helyére ke­rült. Szóval, ilyen ember került a tár­sulat élére. Aztán, törvény ide. de­mokrácia oda, az 1958 február 11-én megtartott közgyűlésen — mely szin­tén határozatképtelen volt — az elnö­köt »véglegesítették«. A szög tehát kibújt a zsákból. Az elnök, látva, hogy minden simán megy, egyre ha­tározottabb lett. A közgyűlésen cé­lul tűzték ki, hogy létrehozzák a vá­lasztmányt. Persze meghatározott, fondorlatos eszközökkel. A harmad'k közgyűlés előkészítésénél ez még nyilvánvalóbban kidomborodik. E közgyűlés szervezése és megtartása iskolapéldája a csalásnak, a tör­vénytelenségnek, s annak, hogyan értelmezik ők az ellenforradalom idején is oly sokat hangoztatott de­mokráciát; Az osztályellenség nem mondott le elvesztett kiváltságainak visszaszerzéséről Egy erdőbirtokossági választmány — és ami mögötte van Hogyan is történt a harmadik közgyűlés előkészítése? Látva, hogy a két közgyűlés iránt a dolgozó pa­rasztok, a jogtulajdonosok egy része közömbös, P. Menyhért érdekelt társaival akcióba lépett. Kapcsolatot' te-, remtett embereivel, hogy a köz­gyűlésre mozgósítsanak olyano- - kát, akiktől a számításba jövő választmányi tagok szavazati tá­mogatást kapnak. S emberei há­zaltak, illegális korteskedést folytattak. Összeszedték 40, 50, 60, ki mennyi szavazati jogot, hogy majd »érdekei­ket képviselve« a nevükben szavaz­nak. Ódáig merészkedtek, a községi tanácsoktól felhatalmazást kértek arra, hogy a meg nem jelenő jogbir­tokosok nevében szavazhassanak. Ez a trükkök is sikerrel járt. Tizenkét községi tanács — kivéve az abaúj- várit — kiadta a meghatalmazó pa­pírokat. Bodnár József abaújvári kulák is a »népre« hivatkozva jelent meg a tanácsházán. Szokoli András tanácselnök elvtárs azonban, becsü­letére legyen mondva, éber volt s megkérdezte: — Hol a nép, melynek érdekében szavazni akar? — S természetesen nem adott felhatalmazást. így került sor a harmadik közgyű­lésre. amely 1958. március 28-án Göncön ült össze, ahol 960 jogtulaj­donosból a jegyzőkönyv szerint 90-en vettek részt. P. Menyhért így kezdte beszámolóját: — A tagság bizalma engem jelölt és választott meg elnöknek. — S amikor a »tennivalókról« szólt, nem egyszer megismételte: — Természe­tesen, az én irányításom mellett. A választmány megválasztásánál a demokráciának még a látszatát is felrúgták. Nem volt jelölő-bizottság. A távollevő jogtulajdonosok zöme nem tudhatta, hogy kik »képviselik« majd érdekeiket. P. Menyhért maga terjesztette elő javaslatát a választ­mány tagjaira s ezt felhasználta ar­ra, hogy becsempéssze a kulákokat. Idézzük a jegyzőkönyvből: »A következő társulati tagokat ajánlom megválasztani a javasolt havi tiszteletdíjjal. Telkibánya köz­ség részéről: ifj. Baranyi János és B. Menyhért Béla tagokat 150—150. Gönc részéről: özv. Spisák Jánosné és Károly Ferenc tagokat 100—100. Tomyosnémeti és Hidasnémeti részé­ről ifj. Tóth Andrást 100, Heice és Vilmány részéről: Kormos Istvánt 200 és végül Fóny és Vizsoly részé­ről AndreikovicS Bélát 200 forint tisztel etd’i ial.« A P. Menvhért által javasolt és a szavazás útján jóváhagyott kilenc­tagú választmánv hat tagja a veze­tésben nem kívánatos. A7. abaújvári Bodnár József, a telkibánvai R. Menvhért Béla, a gönci Károlv Ferenc és a tor­nyos« émeti ifi. Tóth András az illetékes szervek vizsgálata alap­ián a falu«* kizs^kmánvnió osz­tály maradványaihoz tartoznak. S véeül a heicel Kormos Ferenc volt horthysta hivatásos főhad­nagy. Fzekntán világos, hogv P. Menyhért: — eltekintve három becsületes em­bertől. akiknek minden bizonnval csak a látszat kedvéért adtak helyt a választmányban — kiknek kérte a maga és a választmánya nevében a bizalmat. Ebből az is világossá válik, hogy a társulat érdekeinek leple alatt, kiknek a céljai, érdekei hú­zódtak meg, vagy kerültek vglna elő­térbe a későbbiek folyamán. A megyei tanács illetékes csoport­ja az ügyet megvizsgálta, a csalás és törvénytelenségek útján létrehozott választmányt semmisnek mondta ki s elrendelte egy újabb közgyűlés összehívását. Eddig a történet, amely minden kommentár nélkül is figyelmeztető tanulság. Mindenekelőtt: nincs és nem is lehet békés belenövés, osztálvbé' be a volt kizsákmánvolókkal. Az osztályellenség még nem »tűnt« el. Néni demokratikus rendszerünk elkeseredett ellen­ségei a falvakban is megvannak, nincsenek megsemmisítve. Saját magunkat csapnánk be, ha sze­met hunynánk az osztályharc je­lenségei felett. Az osztályharc falun is folyik, csak formája és módsze­re más és más. Az osztálvelleniség ma. az ellenforradalom veresége után sem adia fel a harcot, keresi 9 le­gális lehetőségeket, hogy az adott viszonyoknak megfelelően új hadál­lásokat szerezzen. Ez történt a társu­lati választmány esetében is. Köztu­domású. hogv az erdő jetentős része a felszab?idulás előtt a föMbirtokn- sok mellett a kulákók kezében volt. Számukra ez bőséges pénzforrást. te­lén tett. irmnek visszaszerzéséről volt szó most is. Az osztályellenség ilyen és ehhez hasonló törekvése megyénkben nem elszigetelt jelenség, éppen ezért osz­tályéberségre, politikai éberségre inti párt és állami szerveinket, nem utol­só sorban a rendszerünkhöz hű tö­megeket. A szóbanforgó esetnél .. ez az éberség hiányzott. Ez esetben pártszervezeteink és kommunistáink részéről nem érvényesült a politikai éberség, amikor a ksulákok szemük előtt szervezkedtek. A községi taná­csok is, — kivéve az abaujvárit — ébertelenül hozzájárultak a kulák« manőver sikeréhez. Szólni kell az állami és járási képviselők felelős­ségéről, illetve liberalizmusáról jS; Nagy Lajos erdőmérnök, aki az ál­lam képviselője és tagja a pártnak, a megyei tanács kiküldöttjeit a ki­vizsgálás alkalmával arra igyeke­zett rábírni, hogy ne bolygassák ezt a garnitúrát. . Furcsa az, a szélsőséges magatar- tásia is, mely szerint az egyik eset­ben a közgyűlésen a forradalmi mun­kás-paraszt kormány rendelkezéseit védte, a másik esetben pedig P. Menvhért kulák 600 forintos tiszte­letdíjának megszavazása mellett fog­lalt állást. A kisemberek körében jogosan váltott ki felháborodást, amikor megtudták, hogy kik lettek a vá­lasztmány tagjai. De az is igaz, hogy saját ügyük iránti közömbösségükkel, érdektelen­ségükkel ők is hozzájárultak, utat nyitottak azoknak, akiket maguk is megvetnék. Ök is tanultak az eset­ből. Ma néphatalom van, s ennek .kell tükröződnie az amadévári erdőtár­sulat vezetőségében is. a dolgos pa­rasztemberek ne bízzák kecskére a káposztát, ne szolgáltassák lei ma­gukat a kulákok kénye-kedvének. Saját érdekükben vegyenek ’ cselek­vőén részt a társulat munkájában, válasszanak maguk közül becsületes vezetőket, hiszen sokan képesek erre. PÁL LAJOS--------------------------UUU — .......... ... Ú jabb fejlemények a ciprusi helyzetben újabb angol terv bejelentése ellenére is azt szeretné, ha hármas értekez­let ülne össze Nagy-Britannia, Tö­rökország és Görögország részvételé­vel. A török külü gymínisztériumhoz közelálló körök szerint azonban Tö­rökország jelenlegi formájában el­utasította az angol tervet. ! A Szovjetunió Kommunista Párt- ' járnak Központi Bizottsága 1958 jú- I nius 17 és 18-án ülést tartott. Meg- ’ hallgatták N. Sz. Hruscsov beszámo- I lóját a kolhozok kötelező termény- I beszolgáltatásának megszüntetéséről, I 'továbbá a gépállomások munkájáért I járó természetbeni díjazás megszün- I tetéséről, valamint a mezőgazdasági I termékek beszolgáltatásának új rendjéről, az új beszolgáltatási árak­ról és feltételekről. Az ülésen a be­számoló alapján határozatot hoztak. A határozat rámutat arra. hogy a mezőgazdasági termékek álla­mi begyűjtése a kolhozokban 1958-tól felvásárlás útján törté­nik. A kötelező termékbeszolgáltatásból, a szerződéses termelésből, valamint a gépállomások és a szakosított állo­mások munkájáért járó természet­beni díjazásból származó összes múltbeli adósságokat törlik a kolho­zok számlájáról. A kolhozparasztok, a munkások és alkalmazottak gazdaságai 1958 ja­nuár 1-e óta mentesültek a kötelező azt a falut, ahol a szülői értekezle­teken ugyanazok az arcok, ugyan­azok az emberek ülnek a padokban, szülői minőségben, akik korábban kisiskolásokként ültek ott!... 1945. FEBRUÁRJÁBAN, a felsza­badulás után a járásban elsőnek kezdték meg a tanítást. Harcoltak a felszabadulást követő ellenséges rém­hírek, harcoltak a gyermekek le­morzsolódása ellen. A háborút kö­vető 'első időkben, amikor a gyerme­kek, illetőleg szüleik még ruházko­dási gondokkal küzdöttek, Lajos bá­csi eljárt az otthonmaradó gyerme­kek lakására, és ott tanít gáttá őket. Nincs is az ő iskolájukban lemorzso­lódás azóta sem. De hiányzás sincs! Amikor azt kérdezzük tőlük, hogy hosszú nevelői pályájuk tapasztalatai alapján miben látják a nevelőmunka lényegét, szinte egyszerre felelik: — Az önzetlen, becsületes munká­ban. Nagyon kell szeretni a gyerme­keket, és a tanító-pályát nem csu­pán kenyérkeresetnek, hanem hiva­tásnak kell tekinteni. Ezt az elvet a gyakorlatban követte csaknem fél­évszázadon át Szalay Lajos bácsi és Sárika néni; így tanítgatta a felnö­vekvő ábaújkéri fiatalságot a kedves tanító-pár és igazán csak a község lakossága hálájának kis töredékét láthatjuk abban az apró gesztusban, hogy a kinyíló első rózsabimbó, a beérő első gyümölcs a Szalay Lajos bácsiék ajándékává lesz. Igaz az is, hogy még ezt az apró figyelmessé­get sem fogadják el viszonzás nél­kül. Nagyon összeforrtak a faluval. 1915-től résztvettek a falu iskolán- kívüli kulturális életében is. A falu kultúrotthonának jelenlegi igazga­tója is Szalay Lajos bácsi. Munkáju­kat a község lakóinak szeretetén kí­vül a hivatalos fórumok is méltá­nyolták. Sárika néni a felszabadulás óta soronkívüli előléptetésben és hét esetben jutalomban részesült. Szalay Lajos bácsi pedig korábban szakfel­ügyelői megbízást is kapott, majd ez év április 4-én Munka Érdem­eremmel tüntették ki. VÁZLATOS, HÉZAGOS a kép, amit a kedves, öreg tanítóházaspár- rol rajzoltunk. Az újságíró tolla nem adhatja^ vissza azt a sok kedvességet, melegséget, ami a két aranyos öreg­ből sugárzik és nem adhatja vissza azt 1a szeretetet, amivel Abaujlcér és a környező községek lakossága ezt a kedves emberpárt övezi. Most nyu­galomba vonultak. Átadták helyüket az utánuk jövő generációnak és el­költöznek Abaujkérről Budapestre gyermekeikhez, unokáikhoz. Nehéz lesz elszakadni negyvenhárom év után a kedves falucskától, de az abaujkéneknek is nehéz megválni azoktól, akik őket tanították, gyer­mekeiket tanították és akik a község éleit év el annyira összeforrtak ... BENEDEK MIKLÓS SziRképeiemzéssel javítják a szerszámacélok minőségét mindössze tizenöt-húsz percet igé-; nyel, így még gyártás köziben, irányi-; tólag tudnak a kellő időben beavat-!! kozná; ; ■ Az új elemzési módszerrel bizton-; ságosabb lett a szerszámacélok gyár-;; tása, lényegesen jobb az acél minő-;; sége s ezenfelül lehetővé válik a» wolfram tartalmú 'hulladékok cél-* szerű hasznosítása; 9 A diósgyőri etektroacékn űben a magas wolframtartalmú, igen érté­kes gyonsforgácsoló szerszámáé élők gyártásánál — a régebbi, több napot igénylő módszerrel — csak utólago­san végezhettek elemzéseket, aminek alig volt gyakorlati értéke. Néhány hete új módszerrel, színképelemzés­sel már gyártás közben, állapítják meg az acél minőségi összetételét. Ez az elemzési módszer ugyanis pasztalattal rendelkező tanító irá­nyítja. NEHÉZ MEGVÁLNI 43 esztendő után Abaújkértől, hiszen annyi ked­ves emlék fűzi őket ehhez a faluhoz. Már korábban is, a felszabadulás előtt hívták más helységekbe, sőt városba is, Pestújhelyre, de annyira a szívükhöz nőtt Abaújkér, hogy úgy érezték, máshol nem tudtak volna tanítani olyan lelkesedéssel, mint abban a faluban, amelynek népe kö­zött közös életüket megkezdték. Hogy is lehetne megválni attól a falutól, amely annyira szerette ta­nítóját és tanítónőjét, hogy például évtizedekkel ezelőtt, amíg a tanító­néni betegség miatt távol volt a köz­ségtől, lemondtak a műsoros előadá­sok, bálok rendezéséről; vagy példá­ul az egyik gyermekük születésekor, június—júliusban, a legnagyobb do­logidőben, önkéntesen megszervezték a község lakói, hogy mindennap más fuvarosgazda ment a legközelebbi szülésznőért. Lehetett-e nem szeretni de ez az évvége más, mint a többi. Lajos bácsi és Sárika néni szeptem­berben már nem lép fel az apró ka-/ tedrára és nem plántálgatja tovább a tudást az ábaújkéri iskolásokba. . Régen volt, amikor Abaújkérre kerültek. Méra község fiatal tanító­ja, Szalay Lajos 1911-ben ismerke­dett a tanítás örömével, apró gond­jaival. Majd Hemádkércsre került. Áztam — mint minden fiatalember életében lenni szokott — összeismer­kedett egy akkor végzett fiatal taní­tónővel, Sárikával. Az összeismerke- désből rövidesen eljegyzés lett (1914. június 28-án, a Ferenc Ferdinánd el­leni merénylet napján tartották el­jegyzésüket), majd esküvő és a fiatal tanító-házaspár 1915-ben Abaújkérre költözött, ahol 1915-től a felszabadu­lás utáni időkig, tehát több mint három évtizeden át, ketten lát­ták el a nevelői teendőket; tanítot­ták az ábaújkéri fiatalság százait, sőt mondhatjuk: ezreit; s ma tálán nincs Abaújkéren felnőtt ember, aki­be ne ők hintették volna el a tudás első magvait. Negyvenhárom év nagyon hosszú idő... Amikor elkezdték abaújkéri munkájukat, még Ferenc József uralkodott a magyar nép fölött. A csaknem félévszázadnyi idő, de külö­nösen a felszabadulás utáni eszten­dők, jelentős változásokat hoztak a nevelőházaspár életében is. Az is­kola ma már hét pedagógussal mű­ködik, akiknek munkáját Szalay Lajos bácsi, a negyvenhét éves ta­AZ ABAÚJKÉRI ISKOLÁBAN is befejeződött a tanév. Elcsendesültek az öreg tantermek, s az iskola ud­varát sem veri fel tanítási szünetek­ben a vidám gyermekzsivaj. Pihen az iskola, pihennek a gyermekek, hogy majd szeptemberben újült erő­vel újra kezdjék a tanulást. Szalay Lajos igazgató-tanító lakását szinte elborítják a rózsacsokrok, a gyerme­kek, a szülők szeretetének megnyil­vánulásai. Minden évben sok virágot kapott Lajos bácsi, meg Sárika néni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom