Észak-Magyarország, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-01 / 128. szám

Vasára»«, 1958, június l, É&ZAKMAGYARORSZAC 7 Képek a Budapesti Ipari Vásárról A Kórházi Felsze­reléseket Gyártó Vállalat bemutatta a nagyközönségnek leg­újabb készítményét, a légzöizombénulás- ban szenvedő gyer­mekek számára ké­szített vastüdőt. A kiállításon „teljes fegyverzetben” felvonuló magyar gépjárműipar kei közül itt mutatunk be két, már sorozatban is gyártott érdekességet. Az új, trópusi exportra készülő Ikarusz autóbusz, mely Egyiptomban és más déli államokban öregbíti a magyar ipar hírnevét. Jó hír a kis mo­torkerékpárra vá­gyóknak. Az Egri Fi­nomszerelvénygyártó Vállalat bemutatta a vásáron az általa gyártott „Berva” ne­vű motorocskák vala­mennyi típusát. Ezek a gépek máris nagy keresletnek örven­denek megbízható­ságuk és olcsó áruk miatt. összeáltította: Martinecz György. Hárman a kitüntetettek közül Csatári Imre, az oktatásügy kiváló dolgozója Szegény, mezőtúri, pedagógus-szü­lők gyermekéként választotta élet­hivatásául a nevelői pályát. 1936-ban szerezte meg tanári diplomáját, s ezzel egyben egy fővel szaporította az állástalan diplomások számát >s. Magántanítványok tanításából szer­zett szűkös pengőikkel igyekezett szülei, háztartási gondjain, segíteni, majd 1937-ben diákotthoni nevelő lett. így ismerkedett össze Csenki Imrével, — az Állami Népi Együttes azóta világhírűvé vált művészeti ve­zetőjével — és a népi művészet ápo­lása céljából, a parasztfiatalság ré­szére dal- és tánckört szerveztek. A paraszt-fiatalokkal előadásokat tar­tottak, népitáncokat, fonójeleneteket, egyéb népihagyományt őrző művészi megnyilvánulásokat dolgoztak fel, s mutatták be. Ugyancsak a parasztság műveltségének fokozása érdekében, egy helyi iskolaigazgatóval közösen, iskolán kívüli népművelési tanfolya­mot indítottak, amelyben Csatári Imre történelemre és a történelmen keresztül helyzetük, felismerésére oktatta a parasztfiatalokat. Mezőtúri működése alatt került kapcsolatba a kubikosokkal és rajtuk keresztül ismerte meg a szervezeti, munkásság erejét és kiultúrszomját. 1941-ben került Miskolcra az ak­kori Lévay József gimnáziumhoz történelem-földrajzszakos tanárnak. Az iskolai tanítói munka mellett, Miskolcon sem hagyta abba azt a nemes munkálkodást, hogy a magyar fiatalság mind szélesebb tömegeit, ne­velje kulturáltabb, ismeretekben gazdag, boldogabb jövőt építő embe­rekké. Tehetségkutató munkában vett részt. A tehetségkutatáson fel­fedezett növendékek intemátusát is vezette és növendékei közül ma szá­mosán töltenek be fontos pozíciókat országunk, életében. A fasiszta hábo­rú utolsó viharai őt is elsodorták családjától, és csak 1946 tavaszán került vissza Miskolcra, ahol azóta is szolgálatot teljesít. Jelenleg a Földes Ferenc gimnázium tanára, emellett 1951 óta megyei szakfelügyelő. Több mint kétévtizedes nevelői pálya után is azt vallja, hogy a pedagógus feladata nevelni igazságra, becsület­re, helytállásra, hogy azok, akik ta­nulmányaik révén valamilyen beosz­tásba kerülnek, munkájukat a tár­sadalom javára magasabb tisztán­látással és szemlélettel'tudják ellát­ni. — Munkásságáért: a mai pedagó­gus napon az Oktatásügy kiváló dol­gozója« kitüntetésben részesült. Gál Elekné, az oktatásügy kiváló dolgozója Huszonnyolc év telt el azóta, hogy a szatmári tanító árvája a mevsszi Baranya megyei Nagypal község egy- tanerős iskolájában megkezdte neve­lői működését. Hosszú évek után ke­rült vissza szűkebb pátriájába, Szat- ! már megyébe, majd onnan Szikszóra 1 és végül 1950-ben Miskolcra. 1949-től nem gyakorló pedagógus, hanem a tanügyi igazgatásban dolgozik; jelen­leg a megyei tanács művelődésügyi osztályának gyermek- és ifjúság­védelmi előadója. Árva gyermekként indult el pályájára és mint ilyen, határozottabban át tudja érezni az árva és elhagyott gyermekek életét, és a gondjaira bízott mintegy 900 árvagyermeknek, úgy érzi, mintha nemcsak hivatalos ügyintézője, ha­nem édesanyja lenne. Szereti a gyer­mekekkel való foglalkozást. Szereti a nevelő munkát, és hű harcosa népi rendszerünknek. Az iskolák államo­sítása terén kifejtett kiváló munká­jáért 1948-ban kitüntetésben része­sült. Hivatali munkája mellett tevé­kenyen. dolgozik társadalmi vonalon is, a szakszervezet nőíelelőse, s a közalkalmazottak országos nő tanácsa vezetőségének tagja. Kitüntetése osztatlan örömöt kel­tett mind közvetlen munkatársai, mind a megye pedagógusai és a- gondjaira bízott sokszáz gyermek körében, mert a kitüntetésben egy szerény, egyszerű dolgozó, meleg­szívű gyermekbarát munkájának ma-gasfekú elismerését és megbecsü­lését látják. Hajdú Istvánné ,Kiváló tanító“ Már kisgyermek korában- a tanító pályára vágyott, de attól nagyon hosszú volt az út a tegnapi napig, amikor a parlamentben átvette az ünnepélyesen adták át a kitüntetéseket és jutalmakat a pedagógusoknak M.TA Mßgazda (4. folytatás.) — NEM! BÍROM ÉN A MUN­KÁT! Nem válogathatok... Csak..-. — Csak? — szólt közbe az asz- szony, mint aki valami rendkívüli bejelentést vár. — Csáki..; Téged féltelek ..: Attól a gazembertől... Hiszen ha szép szóval nem, hát ravaszsággal vagy erőszakkal, de eléri a célját... S ha egyszer hálót vetett valaki­re. : . Juhászné igazán szép paraszt- asszony volt. Lánykorában nem egy nagygazda feleségül kérte, ő mégis szegény legényt választott Sokan bolondultak utána, hétha­tárban emlegették szépségéről. Valamikor nótát is szerkesztett ró­la egy legény. így szólt: „Kis Pirosnak nincsen párja, Tűzpiros az arca, szája, Szép és büszke, mint a páva, Lennék szeretője, párja.” Az asszony összerakta az edé­nyeket, s csak akkor válaszolt. — Ne félts te engem ... Egyszer már kifizettem. S ha még ez sem volt neki elég, hát kikaparom a szemét! III. A GAZDA OTT LAKOTT a Ti­sza holt ága mellett lévő kis ta­nyán. A felesége már vagy tíz esz­tendeje elköltözött az élők sorából, így egyedül élt, egy öreg özvegy­asszonnyal, aki varrt rá, sütött- főzött neki, mert a gazda szerette a jót, a rendet, sokat adott magá­ra. Nem is lett volna csúnya em­ber, csak az arcán lévő hosszú for­radás kissé elcsúfította. A háború­ban sebesült meg, az arcát szántot­ta végig egy srapnelszilánk. S este, mikor már az uradalom­ban végétért a munka, órákhosz- szat ült az asztal mellett, unatko­zott. Leginkább azon törte a fejét, hogyan tehetné szeretőjévé ezt vagy azt az asszonyt, lányt, s ha már végképp elúnta magát, hosszú szönt illedelmesen a juhász, aki nem rossz szándékkal jött, hiszen elhatározta magában, hogy meg­békél, egyedül úgysem tehet a gaz­da ellen. A gazda nem szólt. Egy pillana­— Lehet: — szólt hi a bebocsátást kérőnek. sétára indult a tanyába, vagy nyalkába akasztotta vadászpuská­ját, s nyúlra lesett az erdőszélen. Most is otthon tétlenkedett, s éppen akkor állt fel az asztal mel­lől, mikor az ajtón kopogtattak. Arra gondolt, hogy az intéző ke­resd, mert reggel azt mondta, este benéz hozzá egy kupicára, ha majd hazafelé erre visz az útja. — Lehet! — szólt ki a bebocsá­tást kérőnek. A JUHÁSZ LÉPETT A SZOBÁ­BA. A gazda arca egy pillanat alatt teleszaladt vérrel. Merész do­lognak tartotta ezt a látogatást azok után. ami történt. — Jó estét, gazduram! — kő­iig csendben állt egymással szem­ben a két ember, s már úgy tűnt. hogy egymásnak ugranak, mikor a juhász megszólalt: — Elnézést kérek, erre jártam, a botomért jöttem ... A gazda továbbra is néma ma­radt. Ügy állt az asztal mellett, mint az ugrásra kész tigris. Csák pillanatok teltek el. mégis a ju­hásznak úgy tűnt. órák óta áll­nak így szemben, szótlanul, mi­kor észrevette, hogy a gazda a ke­mence mellett álló vadászpuskára tekintget. A homloka verejtékezni kezdett. Mit mondjon? Szóljon mégegyszer? Kérje újra. százszor is? Megpróbálta: Szombaton, a pedagógusnap elő- napján szokatlanul élénk volt az utca. Ünneplőbe öltözött iskolások siettek virágcsokrokkal, hogy kedves nevelőiket felköszöntsék. Ezen a na­pon adták át a kitüntetéseket és a jutalmakat is a kitüntetett pedagó­gusoknak. A miskolci városi tanács elnöksége szombaton délelőtt fogadást adott a kitüntetett miskolci nevelők részére. A fogadáson résztvevők ünneplő- ruhás úttörők sorfala között jutottak az elnöki fogadóterembe, ahol Ko­vács Sándor elvtárs vb. elnök mél­tatta a pedagógusnap jelentőségét és i pedagógusok munkáját. Makaren- kót idézve elmondta, hogy csak azok­tól lehet nagyot követelni, akiket nagyon tisztelünk, s mivel mi nagyon tiszteljük pedagógusainkat, méltán zlvárjuk tőlük, hogy tudásuk leg­javát adva, növendékeiket fegyelem­re, munkaszeretetre, tekintély tiszte­letre nevelve, az élet minden terü­letén helytállni tudó, szocialista em­berekké neveljék. Beszédében szólt azokról az áldozatokról, amelyekkel népi államunk a művelődési munkát segíti, majd átadta a. kitüntetéseket és a városi tanács művelődésügyi osztálya dolgozóinak jutalmait A kitüntetéseket és jutalmakat átvevő pedagógusokat iskoláik növendékei virágcsokorral köszöntötték, majd tf megyei pártbizottság nevében Prieszol József elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, á városi pártbizottság nevében Koval Pál elvtárs, a Műve­lődésügyi Minisztérium nevében Fasang Árpád főosztályvezető, majd Urbancsok Mihály elvtárs, a Haza- fias Népfront városi elnöket Feledi Gyula képzőművész és a nőtanács küldötte üdvözölték a ki­tüntetetteket. A pedagógusok nevé­ben Szabó Bertalan gimnáziumi igaz­gatóhelyettes köszönte meg a kitün­tetést és tett ígéretet a további jó munkára. A kitüntetések átadásával egyidőben a kerületi tanácsoknál tartott ünnepségeken osztották ki Miskolc pedagógusai között a mint­egy 120.000 forintnyi pénzjutalmat. Ä délutáni órákban az egyes isko­lákban a szülői munkaközösségek trendeztek kisebb ünnepségeket a pe- tdagógusok tiszteletére, majd az esti tórákban baráti vacsora zárta a mis- tkolci pedagógusok ünnepét. ♦ A megye pedagógusai a megyei la- tnács dísztermében gyűltek össze «szombaton délután, hogy átvegyék Xkitüntetéseiket és jutalmaikat. Az tünnepségen Deme László elvtárs, a Xmegyei tanács vb. elnökhelyettese X mondott ünnepi beszédet. Beszédében ♦utalt arra a nevezetes' tiz év előtti ♦eseményre, amikor a dolgozó nép ái­♦ iama saját kezébe vette iskoláinak ♦kezelését. Megemlékezett arról a ♦munkáról, amit a pedagógusok az ♦államosított iskolákban az eltelt tíz ♦évben végeztek. Köszönetét mondott *a pedagógusok lelkes, odaadó mun- •kájáért, majd átadta a jutalmakat lés kitüntetéseket. A kitüntetett pe- Xdagógusokat külön üdvözölte Kádár ♦ János elvtárs nevében is Har- | mati Sándor elvtárs. az MSZMP ♦ Központi Bizottságának tagja, a Ha- Xzafias Népfront titkára, a megyei •pártbizottság képviselője, a noianács ♦ küldötte, az óvodások, a KlSZ-.fiala- ♦lók és úttörők küldöttei. A kitünte­tettek nevében Oláh István tokaji ♦pedagógus köszönte meg a kitünteté­seket és a bizalmat. Este az Avas- Iszállóban baráti vacsorán vettek Xrészt a kitüntetett pedagógusok, majd la Nevelők Házában bált rendeztek a •pedo-Qógus nap tiszteletére. ♦ A mostani VII. pedagógus nap is •éhes bizonyítéka annak a tisztelet­inek, amellyel népünk és népi álla­tnunk a pedagógusok felé fordul ♦ -----ooo-----­♦ — Leningrádban megnyílt a Ma- |gyar Forradalmi Művészet kiállítása, •amely az elmúlt száz év magyar fes­tészetének, szobrászatén ak és grafi- Jkájának több száz kiváló alkotásával |ismerteti meg a szovjet közönséget. ♦ — Pásztó határában szén-kutatás Xközben 24 fokos melegvizet találtak. ♦ A községi xanácts elhatározta, "hogy a Xhővíz hasznosítására Strandfürdőt •építtet. A földmunkákat már meg­kezdték — A botomért jöttem, gazd­uram! Emlék az nekem, eívinném. Magának úgysem szükséges ... A gazda csak állt mozdulatla­nul, s talán percek teltek el, mire megszólalt: —A bot? ... Hm . .. Nincs!. ... Talán valamelyik halász visszaad­hatja — mondta indulatosan, s az utolsó szónál újra a vadászpuská­ra nézett. — HALÁSZ? — KÉRDEZTE CSODÁLKOZVA a juhász. Hiszen maga vitte el... A gazda gúnyosan felkacagott: — Én? Nem! Elvitte a Tisza... A juhászban megrándultak az idegek. Szeméből szikrákat szórt a megfékezhetetlen indulat. Mintha villám sújtott volna bele erre a szóra: — Elvitte a Tisza ... — A vízbe dobta? — kérdezte most már magán kívül, pedig elő­ször is jól értette a gazda válaszát. — Elvitte a Tisza! — ismételte a gazda torkaszakadtából, s egyet­len ugrással a kemence mellett termett. ‘Felkapta egycsövű va­dászpuskáját, s úgy kapásból a juhász felé fordította. — De most aztán te is vidd el magad, mint a víz azt a kampós- botot! — ordította, miközben ma­gasra emelte a fegyvert. A juhász egy szempillantás alatt észrevette a puska ravaszára szo­ruló kövér ujjat, s a melle irányá­ba emelkedő csövet, s villámgyor- s-ain cselekedett. Ellökte magát az ajtótól, s mielőtt a ravasz meg­mozdult volna, oldalról a gazdára vetette magát. Ütésétől a gazda megtántorgott, s a másik pillanatban már folyt a vér. A szoba megtelt vérszaggal, jajgatással. A juhász azonban most csak azzal törődött, amit csinál, nem gondolt sem tör­vényre, sem a világ, s a maga bá­natára. Ügy járt a kezében a bir- kaköröm-nyíró olló, mint a bor­bély kezében a borotva. A gazda arcáról szakadt a bőr. a hús, sze­mét elöntötte a forró vér . .. s még nem volt vége. (Folytatjuk.) egész élete munkáját jutalmazó »Ki­váló tanító« kitüntetést. 1935-ben kapta meg tanítói oklevelét, azonban az oklevélhez állást a Horthy-rend- szer nem adott. 1946-ban, a felszaba­dulás után jutott csak katedrához és azóta tanít. 1949-től a miskolci Kos- suth-utcai iskolának a nevelője. Fér­je, hárem gyermekének apja, a há­ború áldozata lett és azóta életét a három saját gyermeke és az iskola­padokban ülő sok-sok kisgyermek között osztja meg^Az első időkben, amikor három gyermekes özvegy­ként megkezdte a tanítást, úgy érezte, hogy valósággal menekül a tanításhoz otthoni gondjai elöl. Fel­üdülés, lelki kikapcsolódás volt szá­mára a tanítás, amely aztán életele­mévé vált, amely nélkül már el nem tudná képzelni életét. Az iskola, a sok kis elsős fiú, akiket évről-évre tanít, azoknak a szülei alkotják szá­mára azt a szeretett nagy családot amely az elvesztett családfőt pró­bálja pótolni. A szülőkkel való kap­csolata. a kollegáihoz való viszonya mintaszerű. Nagyon szereti tanítvá­nyait. Mindegyiket szinte édes gyer­mekének érzi és oly an lelki ism eret­tel is foglalkozik velük. Kitűnő pe­dagógus, aki nemcsak ismeretekre oktatja kis tanít ványait, de már a,?, első iépéseknél jólnevelt, becsületes, helytállni tudó emberekké igyekszik formálni őket. Hajdú Istvánná magas kitüntetése Miskolc város pedagógus-társadal­mának és a szülők széles tömegeinek egyetértésével találkozik. (benedek) >o-----------—■----------

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom