Észak-Magyarország, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-08 / 134. szám
2 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1958 június S. Nem mind fénylik, ami arany! — Tisztára kell-e mosni a Patyolatot? — L együnk egy kicsit őszinték és valljuk be, — egyszerű, emberi ' gyengeség-bői kifolyólag — mi is nagyobb lendülettel beszélünk a minket kellemetlenül érintő hírekről, mint a kellemes, dicsérő jelenségekről. A minap például találkozom egyik ismerősömmel. Arcán a találkozás öröme és pillanatnyi bosszúság apró nyomai. Nem is kertelt. Ott helyben kiteregette elém — becsmérlő szavak, dühös szidalmak áradata közben — a kezében lévő csomagot.., A Patyolatból hozta. Ugye ne is fűzzek éhhez különösebb kommentárt? Nem is teszem. De azt engedjék meg, hogy az esetleg pecsétes, rosszul kimosott ruhák között megkeressem az okokat. No, meg a jószándékot a Patyolat vállalat 90 dolgozója részéről, akik már nagyon unják a becsmérlést és a szidalmakat. Mert, teszem azt, tisztítanak egyszerre 8000 agyonizzadt, összepecsételt ruhát. 7995-nek a tulajdonosa vígan átveszi, hordja egészen addig, amíg újabb sérülések miatt nem kerül vissza. Ezek hallgatnak — az ügy ezzel befejeződött számukra. De a fennmaradó 5 ember — s ezek között van az én ismerősöm is — telekür- töli a várost rossz minőségről, gyalázatos munkáról tajtékozva. Higyjék el, több ellenséget szerez a Patyolatnak. mint szimpatizálót az a 7905 átvevő. M i a valóságos helyzet a Patyolatnál? Tudjuk, hogy 1949-ben Mlnnich Miklós városatya és magánvállalkozó meglehetősen korszerűtlen üzemét kapták hagyatékul. Mindössze 27—30 ember dolgozott és maga Minnich is hiába állt oda a mosó- teknőhöz, jócskán akadt hiba. (Csak éppen nem mert szóim senki. Hogyisne! A városatyáról csak nem mondanak rosszat?!) De menjünk tovább! Az üzem munkája 45 emberrel indult. Hivatalosan ők voltak az Országos Patyolat Egyesülésének miskolci fiókvállalata. Egészen 51-ig, amíg önállóvá váltak, nem sok technológiai' újítás történt. Csak ezután indult meg a fejlődés. Dé amit elértek, még mindig kevés volt ahhoz, hogy kielégítsék az igényeket. Pedig már akkor is előrehaladottabb módszereikkel -- dolgoztak, mint az úgynevezett maszek tisztítási" '»szakemháf'ek«CéaiT’Hiái vegyük figyelembe a következő tényeket: égy maszek ránéz a ruhára és vagy vállalja vagy nem. Néha még meg sem okolja, miért. Nála garancia sincs. Nem mintha a garanciavállalás elegendő lenne, ha 'kifogásolható a minőség! Végigmehetünk a Patyolat minden fiókján. Nézzük meg, milyen állapotban adják be a ruhákat. Hányán hozzák a benzinmanta ballonokat, szoknyákat, öltönyöket a maszektól könyörögve, hogy hozzák helyre? És hány van olyan, aki elégedetten távozik? Legyünk őszinték, és mondjuk meg — nagyon sok! * műit év ősze különösen- nagy fordulópont a vállalót munkájában. 350.000 forintos beruházással indították be a korszerű trikloretilin berendezést, amely .emberi erő hozzájárulása nélkül tisztítja a foltokat. Bárki meggyőződhet róla. hogy az agyompecsételt ruhák újszerű tisztasággal kerülnék ki. legyenek bármilyen anyagból. A Patyolatnak sok a munkája, Az idén 50 százalékkal több ruhát adtak be festeni és tisztítani, mint tavaly, ugyanebben az időszakiban. Csak májusban 7600 mázsa ruhát adtak ki — szinte réklamációmentesen — tulajdonosaiknak. Amilyen fellendült a két részleg munkája, legalább úgy lemaradt a mosórészleg. Májusban mindössze 246 mázsát mostak ki, ami még a sokévi tapasztalat alapján alacsonyra tervezett 31)0 mázsát sem érte el. Nem dupláját, de négyszeresét is el tudnák ennek végezni. Ez a tény viszont csak a Patyolatnak kellemetlen. Egyszerű következtetéssel megállapíthatjuk az okát; Nem is kell messze menni. Maradjunk az újságnál, vagy figyeljük meg j ártunkban-keltünlkiben - a kirakatokat. Újabb és újabb tömbmosodáról olvashatunk, amely megállja a helyét és örvendetesen nő a háziasszonyok mosógépálHamánya. A korszerűen felszerelt Patyolat vállalatnak komoly problémája a gépkocsi kérdés, amely igen sok reklamációra ad alkalmat. Mindössze egy áll rendelkezésükre, ez hordja szét nyolc üzletbe a frissen kimosott. kivasalt, kitisztított ruhákat, de ha elromlik, lovaskocsin hordják, ami nemcsak a munka ütemét késlelteti, de nagyrészt kihat a minőségre is. S zámbavéve a körülményeket, leszűrhetjük a tapasztalatot: talán nem is olyan nagyoai rosszul dolgoznak a Patyolatban. Talán, ha a cikk elején említett 800tf ruhából egyetlenegyet sem kifogásolhatna senki, akkor összmégelége- ‘désrői beszélhetnénk?" Vagy akkor is alvadna becsmérlő? Jó. Becsméreljen, szidalmazzon az ilyen, de ne másoknak, hanem rögtön az átvevésnél a vállalat dolgozóinak. S ne feledje el. hogy a ló is botlik. pedig négy lába van. URBÁN NAGY ROZÁLIA Ifjúsági hangverseny és színelőadás Sárospatakon Régi, kedves hagyományt elevenített fel a sárospataki Rákóczi gimnázium ifjúsága. Évszázadokon át ugyanis az volt a szokás tíz ősi iskolában, hogy a tanév végén a kollégiumi énekkar nagyszabású hangver- s,enyt adott az egybe- sereglett elöljárók, tanárok, szülők, régebben végzett öregdiákok szórakoztatására. Ha nem is egészen a régi formában, de ehhez hasonló céllal és nagy lelkesedéssel rendezték meg ezévi hangversenyüket a művészetet szerető sárospataki diákok. Ko- máromy Béla igazgató mondott megnyitó beszédet, majd gondos kidolgozásban hangzottak el a műsoron Liszt, Bartók, Kodály, Bárdos, Beethoven, Verdi, Weber művei az énekkar, vegyeskar, továbbá Dévai Jenő, Dobay Béla, Klacskó Béla tanárok, Berecz- ky Anna és Mátyus Éva gimnáziumi tanulók sok tapssal fogadott előadásában. Az egyes számok és az énekkar kitűnő előkészítéséért Fráter József énektanárt részesítette meleg ünneplésben a közönség. Hasonló nagy sikere volt az Esze Tamás általános iskola szín- előadásának is, amelyet az intézet úttörői rendeztek a kultúrott- honban. Bemutatták az »Égigérő nagy fa« c. énekes mesejátékot. Az ügyesen szereplő pajtások közül különösen sokszor■ megtapsolták Adámi Sándor4 Barkó Gabriella, Bényi Tamás, Cserépi Éva, Eötvös Edina, Hársfalvi György, Pató Endre, Radios József és Saláta Ilona játékát. A minden tekintetben ki* tűnőén sikerült előadás Pataki Istvánná ta*> nárnŐ fáradságos mun- kaját és rendezői hozzáértését dicséri A pompás díszleteket Szathmárl Sándorné tanárnő festette, míg a zökkenőmentes műszaki rendezésért Simkó János tanárt illeti elismerés. A nagyszerű úttörő együttesnek oly nagy sikere volt, hogy Sárospatakon kétszer is zsúfolt nézőtér tap-* solla végig az előadd- sukat, sőt már több bodrogközi községbe is meghívást kaptak. m Baranyában. — az ország legdélibb megyéjében a szókatlanul meleg időjárás hatására az idén gyorsabban éráik a gabona és még korábban kezdik az aratást, mint más éveikben. Számos falu határában — különösen a homokos földű siklósi és sellyel járásban — szépein sárgul az őszi árpa. Úgy számítják, hogy a jövő héten lehet már aratni. Baranya hazánk legnagyobb őszi árpa termő vidéke, Az idén 43,000 holdon termelik ezit a fontos takarmánynövényt, 16.000 holddal nagyobb területen, mint tavaly. Az agronómu. sok most már viszonylag pontos termésbecslést tudnak adni. A megyei átlag kilenc mázsa körül lesz, a termelőszövetkezetekben azonban 10— 11 mázsát, az állami gazdaságokban pedig 12—13 mázsát várnak holdanként. A búza most virágzik, több helyütt pedig már telnek a szemek. Előreláthatólag négy hét múlva a búza aratását is meg lehet kezdeni. A várható termés a 'termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban 20 százalékkal múlja felül az egyéniekét. (MTI) Hazaérkezett a magyar nőküldöttség a Nemzetközi Demokratikus NŐ- szövetség bécsi kongresszusáról^ Dögéi Imre földművelésügyi miniszter reggel 8.10 ómkor traktorrs- napi köszöntőt mond a Kossuthrádióbar társat említi elsőnek. Még meg is toldja: nem ártana ennek az embernek egy kicsit megkaparni a múltját. Kiábrándító ez? Egy percig sem vitás. Van az ilyen »bírá'lat«-ban igazság? Mihelyt intrika jellege van egy bírálatnak, elveszti minden hitelét és az ilyen nem segít senkinek, csak az ellenségnek. Mindkét személy, mindkét kommunista ellenségének, a markába nevető harmadiknak, aki, vagy akiik politikai tőikét kovácsolnak ebből és azt mondják: lám, ilyenek ők. És igyekeznek tovább szítani az ellentétek tüzet. Megmondhatjuk ezeknek a méregkeve- rőknek: »Ók«, a kommunisták nem ilyenek. Ám, ha nem éppen becsült közreműködésükkel időnként 'felelevenedik ez a múlttól örökölt teher sorainkban, elsősorban magunk lépünk föl ellene és nem engedjük át a babért önöknek. NÉZZÜK MEG SORJÁBAN A VADAKAT. A leggyakoribb: pozíció- hajhászás. Befurakodnak-e pozícióhaj h ászok a pártba? Igen, befurakodhatnak. Az ilyeneket már eleve az a szándék vezeti: belépek a pártba, így könnyebben megcsinálom karrieremet. Ezekre csak azt mondhatjuk, hogy olyan messze vannak a kommunizmus eszméjétől, mint Makó Jeruzsálemtől. Azonban: ízig-vérig tisztaszándékú kommunisták is beleeshetnek és beleesnek ilyenfajta hibába. Ez ellen még nem találtak fel semmilyen szérumot. Álszent kispolgárok lennénk és nem marxisták, ha azt állítanánk, hogy az anyagi érdekeltség, a lét milyensége nem a legfőbb mozgatója az emberek tevékenységének. Csakhogy: mindenkinek tehetsége, képessége szerint, mindenkinek munkája után. A párttagsági könyv senkit nem juttathat képzettségének meg nem felelő helyre, és nem is juttat. Ez ellen fellép a párt. Mégis van-e ilyen az acélműben? Ennek lehetősége az acélmű bein sem kizárt. Egyesek azonban hajlanak arra, hogy mindenkire ráüssék a »pozícióhajhász« bélyeget, akii valamilyen társadalmi munkát végez.'Ha tovább vezetjük ezt a logikát. senki se végezzen társadalmi munkát, seinki se vállaljon .péartfunte- oiót, mert az a pozacióhajhász, . Ez. a logika tagadja, hogy emberek égy«-* talán kommunisták lehetnek* mert.a kommunista egyik légién yegesebb jellemzője, hogy elkötelezettje a közösségért való munkálkodás eszméjének. Tehát, .aki egyenlőségi .jelet, tesz a társadalmi munkavállaló és a pozíoióhajhász közé, az ellenség, vagy akaratlan az'ellenség segítője. Ide* sorolhatók azok is, akik alaptalan vádjaikkal, intrikájukkal le akarnak járatni egy-egy párt-, vagy' műszáki vezetőt. " • ' ABBAN VISZONT IGAZUK VAN az ózdii elvtársiknak, hogy mind a párt, mind a műszaki vezetőknek úgy kell dolgozniók, hogy ne érhesse szó a házuk táját. Miire gondolok? Annak a vezetőnek, nem lesz tekintélye a beosztottja előtt, akkor, amikor azt mondja neki* ne menj a kocsmába, ha önmaga akár egyszer is elment. Bonyolultabb ez az intrikánál. Az érintett, a gyakorlat bizonysága szerint visszaintrikál. Mindkét fél állítja, hogy igaza van, a másikat el kell marasztalni. Különösen nehéz az az eset, ha — mint legtöbbször — vezetők az intrikáltak és a vissza- imtirükálók. Nehéz ez elilen eredményesen hadakozni, de kell! Az csak további táptalajt adn<a az intrikusóknak, ha annyiba hagyjuk, hogy intrika volt is, lesz is, mi'tsem tehetünk ellene. Az intrikát el kell ítélni, az intrikust pedig el kell marasztalni. Fejtegetésünk itt kanyarodik visz- sza az indító gondolatihoz, az aktív pártélethez, a péirtdemokrácia erősítéséhez, a párttagok műveltségének gyarapításához. Abban a pártszervezetben nem tallél talajra az imtrikus, ahol erős a pártdemokrácia. Ott nem kerül sor személyeskedésre, ahol jó a kapcsolat vezetők és vezetettek között. A jó kapcsolat fogalmán elvi alapon nyugvó viszony értendő, és nem komázás. Ahol ragaszkodnak a szigorú elviséghez, nem lesz személyi ellentét és széthúzás. Ott erős lesz a pártegység és az igazi ellenség el-len fognak hadakozni; nem egymás ellen, hanem egymás hibái ellen. AZ ÓZDI MARTINBAN sem került volna sor az említett elvtelen jutalmazásra és még elvtelenebb személyeskedésre, intrikára, ha az ot-. tani elvtánsak, vezetők és vezetettek egyaránt, ilyen szellemben dolgoznak és gondolkodnak. NAGY ZOLTÁN legvezető helyettes szétosztották egymás között. A jutalom másik része, egy szélesebbkörű közös vacsorára ment. Azt hiszem, nem keld részleteznem, milyen szóbeszédre adott ez alkalmat. Nem az volt a baj, hogy a martini pártbizottság tagjai jutalmat kaptak — valóban jól dolgoztak —, az a baj, hogy csak ők kaptak és a vezető műszakiak és mindezt az alap- szervezetek vezetői tudta nélkül tették. önmagában is — enyhén szólva — visszatetsző, ha az ember önmagát megjutalmazza. EZ AZ ELVTELEN JUTALMAZÁS két vonatkozásban tanulságos. Először: dokumentálja, hogyan nem szabad »jó kapcsolatot« kiépíteni gazdasági vezetők és pártfunkcionáriusok között. Az ilyen fajta jó kapcsolat, mondjuk így: komázás, elég gyakori jelenség. Egy-egy gazdasági vezető tévedett az ellenforradalom alatt. Utána a párttagok, funkcionáriusok körében bizonyos fenntartások maradtak irántuk és ezt helyenként igen elvtelen módon igyekeztek elsimítani. Az említett jutalmazásnál ez a következtetés nem áll, hiszen a jutalmazásit lebonyolító gyárrészleg- vezető helyettes maga Is az ellenforradalom üldözöttje volt. De nem kell ezt a tanulságot csak egy gyárrészlegre és csak Ózdra korlátozni. Másodszor: ez a jutalmazás igen patinás példája annak, hová vezet egyes pártvezetők részéről a párttagság véleményének mellőzése; a velük való szoros kapcsolat elhanyagolása, á párttagság, az »egyszerű párttag« lebecsülése. EGYSZERŰ PARTTAG?... Hát van a mi pártunkban valamiféle kategorizálás? Egyszerű párttag és föl- jebbvaló? Ilyen kategorizálás a mi pártunkban, a kommunista pártokban nincs, azonban van egyes elvtársak fejében, például Özdon is. Ott hallottam, hogy akad olyan elvtárs — rosszul gondolkodó kommunista —, aki azt tartja: először van a munkásőr, másodszor a volt karhatal- mista és csak utánuk jön az egyszerű párttag. Amellett, hogy mi, az egész párttagság joggal vagyunk büszkék derék mumkásőreinikre, volt karhatalmáéiba elvtársainikra, — meg kell mondanunk: a párton belül ilyen besorolás nincs! Az efajta besorolás magában rejti a gőgöt, a tömeg lebecsülését, ezért el kell ítélni. A párt nem önmagáért, hanem a munkásosztályért, a népért van. Aki ezt szem elől téveszti, elkerülhetetlen, hibás módszereik rabjává lesz. Á párt a munkásosztályért, a népért, egy párttag, — pártvezeitő, vagy nem, mindegy — a pártért. Ha erre gondolnak az acélműi pártbizottság tagjai, biztosan másképpen döntenek a jutalom elosztásakor. És ha erre gondolnak azon a multiheti taggyűlésen, más, egészségesebb mederbe ikerül a vita. Nem erre gondoltak! Az elvtársias bírálat helyett taggyűlésen és azon kívül kígyót-békát összhcrdtak egymásra. Elvek, nézetek összecsapását, személyek összecsapásával helyettesítették. Egyes elvtársak megfeledkeztek arról, hogy a kommunisták egymás között nem személyek ellen hadakoznak, hanem egymás hibái, rossz módszerei ellem. A martinban kipattant vitában erősen dominált a személyeskedés. Azért keresték elő egymás egy-egy régmúltban elkövetett és lezárt hibáját, hogy ezzel most támadhassák személyében. Nem a jelenlegi hibákat ostorozták, a hibáik helyett egymás ellen hadakoztak. Erre semmi szükség nincs. Szükség van a hibák elítélésére, megszüntetésére, de nincs szükség személyi marakodásra. A SZEMÉLYI ELLENTÉTHEZ, a személyeskedéshez kapcsolódik az intrika is. Az ózdi elvtársak talán nem annyira feltűnő ez* Az állandóság, a megszokottság csökkenti ennek a jellembetegségmek a kiábrándító, elítélendő mivoltát. Az idegenből jött embert azonban már a harmadik 'beszélgetés alkalmával mell* bevágja. Például beszélgettem X eiy- tánssal. Elmondta az acélműi problémákat. Gondosain elemezni kezdtük a hibák okait. X elvtárs mindjárt oda lyukadt ki: persze, mert vannak egyesek, akik akadályozói a fejlődésnek, akik így meg úgy pozícióra utaznak, egzisztenciájukat féltik. Ilyen i ember például ez az Y, meg ez a Z. i Ezután beszélgettem Y elvtárssal . ugyanezekről. A következtetés itt is ■ ez volt: vannak egyesek, akik ilyen • meg olyan hibákat követnek el. És . Y elvtárs csodálatosan éppen X elvÖRVENDETES TAPASZTALATOKRÓL tudósíthatom olvasóimat Özdról, a martinból. Sok más helyen, üzemekben, falvakban egyaránt, találkoztam már hasonlóan biztató jelenségetekéi, de ez, az acélműből vett [példa megfoghatóbb, tanulságosabb, mint a többi. Az örvendetes tapasztalatok: a párttagok és a pártomkívü- liek növekvő polmtdzál'ási kedvét, politikai aktivitását mutatják. Ide veszem az általános politizálást is, — nemzetközi helyzet, országos gondok, de ezúttal konkretebb jelenségről van szó: a pártélet, egy-egy párt- alapszervezet életének élénküléséről, erősödéséről. Az ózdi martinban arról beszélték az elvtársak, hogy míg az ellenforradalom előtt a párttagok égy része, különösen, a környező falvakból bejáróik alág-aíig törődtek a pártalápszervezet életével, örültek, ha továbbállhattak egy-egy taggyűlésről, — most ennek ellenkezője az igaz. A párttagok igénylik a párt- életben való részvételt, igénylik a pártélet formálását. Ugyanakkor a pártomkívüliek is élénkebben figyelik a munkahelyükön, területükön dolgozó pártszervezet munkáját. Mindez segítő, javító hatással van a pártszervezetek vezetőségének munkájára is. , Él és egyre inkább napirenden van a párttagok között a pár téliét, a párt- munka állandó javításának, tökéletesítésének akarása. Például G párttagok nem tűrik, hogy a vezetők, a tagságtól elszakadva, megkérdezésük nélkül döntsenek az őket érintő, rájuk is tartozó dolgokban, nem tűrik a pártdemokrácia a megsértését. Ha ügy látják, hogy egy-egy vezető hibás módszerrel dolgozik, szólnak, megbírálják. Több példát sorolhatnék fel arra is, hogyan védik, óvják a párttagok a párt egységét, a párt és a pártomkívüliek: jó kapcsolatát* Mind erről önkéntelen Hruscsov elvtárs magyarországi látogatásakor tett megjegyzése, elvtársi tanácsa jut eszembe: úgy dolgozzanak a magyar kommunistáik, hogy még egyszer ne teremtődhessenek meg egy ellenforradalom feltételed. A magyar kommunisták így. dolgoznak és így akarnak dolgozni; NÉZZÜK AZONBAN AZ ÉREM másik oldalát 'is. Örömünkbe Özdon, ez acélműben, jó adag üröm is keveredik. Az utóbbi hetekben az ózdi martinász kommunisták aktivitását, . megbolydulását nem éppen Örvendetes tényezők Okozták. Elsősorban az ifccéknűi összekötő pártbizottság által elkövetett hibák, egyes pártbizottsági tagok hibás módszerei voltak a kiváltó okok. A hibák elkövetésére már maga a vezetés nem éppen szerencsés felépítése is alkalmat adott. Az aüapszervezetíi vezetőségeik és a nagyüzemi pártbizottság között gyárrészlegehként még egy összekötő pártbizottság működött. Ez a megoldás szükséges és jó volt közvetlen az ellenforradalom után, a szervezési és ■ nehéz termelési feladatok idején. , Később azonban szükségtelenné vált, .feladatköre egyezett részben, az ailap- «zervezetek feladatával, részben a nagyüzemi pártbizottságéval. A termelési és személyi problémáknál az tizemfőnökségen az összekötő párt- bizottság képviselte a párttagságot, JiolÓto- ezt ‘jobban csinálhatta volna az alapszervezet, illetve — mint most van — az alapszervezetek vezetődből alakult bizottság. Ilyenformán az összekötő pártbizottság léte fölöslegessé, fejlődésgátlóvá vált. Valahogy úgy voltak, mint király, ország nélkül. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy ez az acélműi pártbizottság —> ugyanolyan személyi összetétellel, mint most feloszlás előtt — igen szép eredményeket ért el az ellenforradal-' -mat követően. Újra életre hívta a pártszervezeteket, igen nehéz feladatokkal birkózott meg. Ezért dicséret illeti a pártbizottság tagjait, személy szerint. Később, amikor már túl voltak a harci feladatoknak is beillő, nehézségeken, a pártbizottság tevékenysége kezdett eiseteélyesedni, sőt ' kimondottan helytelen irányba fejlődni. Az említett okok miatt a pártbi- 'eottság tagjain,a(k szinte kényszerű adottság volt, hogy a párttagságtól elszakadva hozzanak döntéseket és esetenként szembe kerüljenek az alapszervezetek és azok vezetőinek véleményével. Ez különösein egy ju- talmazás során mutatkozott meg erősem A martinban körülbelül 7 ezer tonnával elmaradtak a tervteljesdtés- ben. A pártbizottság és a gyáirrész- legvezetők törték a fejüket, hogyan pótolják a lemaradást, összefogtak és — mint Ózdon mondják — ledolgozták az elmaradást. Ez önmagában megint dicséretes. Csakhogy mi kö- . Vetkezett ezrdán? Az igazgató elvtáns . «Bítei ü éhezésükre bocsátott jutalóm . egy részét az összekötő pántbi- »•Mtság tagjai és a gyárrészlegveze- Ííő6, illetve személyesen a gyárresz- r A pártdemokráciáról, a személyeskedésről és az intrikáról As ósdi acélműben asersett tapasstalutoh nyomán Egy liét múlva aratnak a baranyai határban
