Észak-Magyarország, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-05 / 131. szám

Csütörtök, 1958. fínius 5. ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 Termelési hírek a DiMÍVAG Gépgyárból Ä DIMÁVAG Gépgyár meleg- tizerni tömbje az elmúlt hetekben takarékossági intézkedési tervet dol­gozott ki, amelyben több tétel meg­valósítása után a kovácsolt áruk gyártása olcsóbban megvalósítható. Külön meg kell emlékezni a mellső tengely elősaj tolásának bevezetésé­ről. Csupán ennél az egy ífj techno­lógiai eljárásnál az előkalkulációk alapján évi 80 ezer forint megtaka­rítás várható. ’elrakó hegesztés üzemszerű alkalmazása Az év elején vezették be a Di- MÁVAG Gépgyárban a felrakó he­gesztések üzemszerű alkalmazását. E technológiai folyamat gazdasági kiértékelése az elmúlt napokban tör­tént meg. Az előkalkulációk alap­ján egy évre 500 ezer forint meg­takarítás várható. Ugyanakkor már az I. negyedév végén 249 ezer forint tiszta megtakarítást értek el. Idomacél előgyártó és leszabó üzemet létesítenek Durva lemez és hengerelt idom­acél előgyártó és leszabó üzemet lé­tesít a DIMÁVAG Gépgyár. Az el­múlt időben a hengerelt áruk és kü­lönféle idomacélok, vaslemezek le- szabása és darabolása következtében hulladékba kerültek olyan anyagok, melyeket más üzem kisebb munka­darabok legyártásánál hasznosítani t/udott volna. A műszaki vezetőség ezért úgy határozott, hogy a válla­laton belül az úgynevezett előgyár­tó és leszabó üzemrész fogja a jö vőben elvégezni a nyersanyagok lé- darabolását. így lehetővé válik az, hogy amit az egyik üzemrész nem tud felhasználni, azt egy másik még hasznosítani tudja. A végrehajtásért felelősek: az anyagraktárak vezetői, a gyáregysé­gek fődiszpécserei és a GYEK ve­zetői. Miskolci dalosok Székesfehérváron TI osszú hónapokkal ezelőtt hir- n dette meg a székesfehérvári tanács a hagyományos dalosver­senyt, melyre Borsod megyéből a miskolci MÁV Erkel Ferenc kultúr­otthon énekkara kapott meghívást. A dalosünnepséget május 24-én és 25-én tartották a székesfehérvári József Attila gimnázium nagytermé­ben. Május 24-én a kora délutáni ói'ákban érkeztünk meg Székesfe­hérvárra. Az állomáson a fehérvári vasutas fúvószenekar fogadott ben­nünket. (Érdekes, hogy Fehérvárnak van, Miskolcnak nincs vasutas zene­kara.) A köszöntések után egy ara­nyos, szőkehajú kislány, a dalosün­nepség szalagját megható szavak kíséretében kötötte, fel a negyven esztendős, sok sikert, sok viszontag­ságot látott zászlóra. Éste nyolc óralwr léptünk dobo­góra. Énekkarunkat a megjelent harminc éneklcar tagjai, s a közönség már előzőleg is nagy tapssal jutal­mazta, s mikor kiléptünk a dobo­góra, viharos éljenzéssel köszöntöt­tek. Megkezdtük műsorunkat: So­mogy—Balaton-i nóták, Karádi-da- lók, részletek Gounod „Faust” c. operájából, stb. Minden műsorszám után hatalmas taps. Elmondhatjuk: szépen, becsületesen helytálltunk Borsod megye énekkarainak nevé- . ben, amit a hivatalos bírálóbizottsá­gi tagok is megerősítettek. Az előadás után, a rendező bizott­ság javaslatára, éjjeli szerenádot ad­tunk a városi tanács vezetői részére. Az) utcákon néma csend, sehol semmi nesz, csak az ötven tagú énekkar aj­káról felcsendülő dal, amely először halkan, csendesen, aztán erősebben tört utat magának az éjjeli csend­ben. Egymásután nyíltak ki a városi tanács épületének ablakai és végül a tanácsteremben ezernyi fénnyel szi- porkázóan gyulladtak fel az ódon ólomkristály csillárok. A város ve­zetői az erkélyről köszönték meg szerenádunkat. Bandukoltunk szálláshelyünk felé, s betértünk egy kicsiny utcába. Itt, ebben az utcában lakik az a kislány, aki az állomáson fogadott és kalau­zolt, akinek — úgy, mint azt a dalos becsület kívánja — dallal kívántuk megköszönni a fogadtatását, a szíves kalauzolását. Halkan felcsendültek a „Vén Duna partján oly szép az est” dallamai, majd megjelent az ajlakban egy szál gyertyával a ke­zében a kislány. Bálint Gyula bácsi, az énekkar egyik vezetője átnyúj­totta az éneklcar ajándékát, egy szép plakettet. Másnap reggel, míg regge­linkre várakoztunk az iskola ebédlő­jében, dallal köszöntük meg felszol­gálóink fáradozását is. Eddig is jó volt az ellátásunk, de ezután a sza­kácsnénink még jobban kitett ma­gáért. Tfélelőtt a nagytéren volt a da­los találkozó, ahol a szakmai vezetők megbeszélésével ért véget a kétnapos. ünnepség. Szép, gazdag volt ez a két nap. Bár csak minde­nütt ilyen szeretettel ápolnák az énekkultúrát, mint Székesfehér­várott! Köszönet a jó rendezésért, a meghívásért, és az élményért, hogy harminc énekkart tudtunk meghall­gatni. Elcsendesedett a József Attila gimnázium nagyterme, újra felcse­rélte a dalt a munka. Majd egy év múlva megint talál­kozunk. , SZÉP LÁSZLÓ . o--------— M esterházy Lajos előadása Miskolcon A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Borsod megyei szervezeté­nek irodalmi szakosztálya június 5-én este 7 órai kezdettel »-Az iroda­lom mai helyzete és problémái« cím­mel előadást rendez az Értelmiségi Klubban (Miskolc, Széchenyi u. 16.) Előadó: Mesterházy Lajos iró, az »Élet és Irodalom« felelős szerkesz­tője. Az előadásra minden miskolci és borsodi írót és az irodalom kér­dései iránt érdeklődőt szeretettel vár a rendezőség. A kohóktól a parlamentig A FELSZABADULÁSSAL új, tiszta lapot nyitott Abauj vármegye népe is. A réginek, a dr. Széli József, dr. báji Patay Sámuel és vitéz Schell Péter báró főispánkodásának vógeszakadt. Ideje is volt már, hogy eltűnjenek a politikai élet, a közigazgatás po­rondjáról, hiszen a 25 évig tartó Horthy-fasizmus alatt eleget sanyar­gatták, szipolyozták a dolgozó embe­reiket. Más, új világ kezdődött. Végre szóhoz jutottak a nincstelenek, az elnyomottak, akik a saját soraikból válogatták ki az érdekeiket igazán képviselő, rátermett vezetőket. így került 1953-ban az országgyűlési képviselők listájára Iván István elv­társ is, vasgyári olvasztár. Egyszerű, szerény ember, aki a sa­ját bőrén tanulta meg mélységesen gyűlölni a dölyfös urakat, és sze­retni, becsülni a munkásokat, dolgo­zókat. Az ő élete is úgy kezdődött, mint a többi verejtókezőé. Heten voltak testvérek, hét szelet kenyér fogyott el egyszerre, de sokszor nem volt miből vágni. Ezért fiatalon dolgozni ment. Gyerek volt még, de már a perecesi bánya mélyén vágta a szenet. Hét évig dolgozott itt, míg végül sikerült bejutnia a gyárba. A gyárban 1949-ig dolgozott, amikor a párt javaslatára a miskolci pénzügy­igazgatóságra helyezték. 1951-ben a megyei tanács elnökének választot­ták meg. Becsületesen, kitartóan dolgozott. Megállta a helyét. És hogy mennyire szívügyének tartotta — ma is annak tartja — a dolgozók jogos sérelmének orvoslását, bizo­nyítja képviselői tevékenysége. VIZSOLY KÖZSÉG dolgozó pa­rasztjai évszázadokon át hosszú, 40—50 kilométeres kerülővel jártak megművelni a Hernád túlsó oldalán lévő földjüket. Ha leapadt a víz, megkíséreltek átgázolni a folyón, de sokszor ez nem sikerült és nem egy ember az életét, jószágát veszítette a folyóban. Az urak — Káger József és a többiek — különösen a képvi­selőválasztások idején — mindig megígérték, hogy hidat építenek, ez azonban csak ígéret maradt. Télen, amikor befagyott a Hernád, akkor a Vizsoly! parasztok tréfásan megje- yezték: „íme, ez a Káger hídja”. Iván elvtárs közbenjárására a párt és a kormány teljesítette a vizsolyi dolgozó parasztok kérését. 1954-ben ünnepélyesen, átadták a hidat. Mint képviselőnek ez volt az első intéz­kedése. Azitán következett a többi. Gönc felső részében megoldották az ivóvíz ellátást; Hemádszurdokon, Gibérton új iskolát építettek. Rend­behozták a kékedi fürdőt, amely hosszú éveken át romokban hevert. (Valamikor Melczer Lilla, a horthys­ta országgyűlési képviselő tulajdona volt és csak ő, meg a hasonszőrű urak vehették igénybe a fürdőt.) Sok, nagyon sok közügyet intéz Iván elvtárs. Legutóbb például az abaujszántói és a hejcei dolgozó pa­rasztok érdekében cselekedett. Az volt a sérelmük, hogy az erdőgazda:- ság megtiltotta a gulya legeltetését az erdei tisztásokon, ahol ők régi időktől fogva legeltettek. Iván elv­társ a Földművelésügyi Miniszté­riumig vitte az ügyet és a miniszté­rium teljesítette a hejcei dolgozók kérését. A KOLUoriEK MELLETT havon­ta 50—60-án levélben vagy szemé­lyesen keresik fel problémáikkal. Iván elvtárs az ügyüket gyorsan, a lehető legügyesebben oldja meg. Mint mondja, szívből gyűlöli a bü­rokráciát! Nem régen Boldogkővár- alján tartott fogadóórát. Az egyik dolgozó paraszt azzal a sérelemmel ment hozzá, hogy nem tudja a ház­helyét megközelíteni, mert egy volt zsírosgazda bekerítette az oda ve­zető utat. — Már évek óta kérem a tanácsot — mondotta —, de semmit nem tesz érdekemben. — Iván elvtárs még ott. nyomban orvosolta a panaszt. És sorolhatnánk végnélkül az ilyen és hasonló példákat. A hozzáérkezett levelek között sok olyan írás akad, amelyben a dolgozóik hálájukat, köszönetüket fejezik ki a pártnák és a kormány­nak — de személyesen neki is — a gondoskodásért. Abauj kérről példá­ul a következőket írják: „Hálásan köszönjük, hogy a Halmos-féle kas­télyt gyógypedagógiai iskola céljára megkaptuk. Ezzel a párt nemcsak megkönnyítette, de eredményesebbé is tette szocializmust építő munkán­kat”. A tisztelet és az elismerés hangján beszélnek a zsujtai dolgo­zók is a képviselőről. Nekik a vasúti váróterem felépítését sürgette meg. Megkapták. És most nem kell már a szabad ég alatt állni, ha esik, ha fuj... IVÁN ELVTÁRS nemcsak a terü­leten, de az Országházban is aktívan tevékenykedik. Tagja az országgyű­lés terv- és költségvetési állandó bi­zottságának. Sok fontos kérdésben interpellál. A múlt évben például javasolta, hogy nagyobb lehetősége­ket biztosítsanak a falusi lakosság ivóvízellátására, valamint az állami iskolák felújítására. Az országgyű­lés helyt adott javaslatának és 22 millió forinttal megemelte az erre előirányzott összeget. Iván elvtársat ritkán találni iro­dájában. Kint jár a dolgozók között, beszélget velük, tanácsokat ad ne­kik. Bár kissé fárasztó ez a munka — hiszen nem fiatal már —, de az akarás, a kötelességérzet buzdítja. T. A. A népeit barátsága hónapjában több mint 900 mázsa alapanyagot takarítottak meg Borsodnádasdon A borsodnádasdi hengerészeik a népek barátsága hónapjában ainyag- takarékossági versenyre hívták egy­mást. A nemes vetélkedés nagyszerű erediményéket hozott. A dolgozók átlagosan mázsánkiint 2 kilogrammal csökkentették betétjüket — de töb­ben — így Kormos József és Magyar Barna hengerészek — mindem mázsa lemeznél 4, illetve 3 kilogramm alap­anyaggal használtak fel kevesebbet. így a népek barátsága hónapjában sízerda reggelig a gyár hengerészei 938 mázsa alapanyagot takarítottak meg 107 ezer forint értékben.-ooo­Kilencszöz dolgozó részére öltöző-mosdó épül, pore'szívóberendezést szerelnek fel, öntözőautó [árja a gyári utakat Három millió forintot költenek az idén munkásvédelmi célokra a diósgyőri kohászatban A diósgyőri kohászat dolgozóinak munkáját különösképpen nehezíti a nyári meleg. Számos munkahelyen 50—60 fokos melegben végzik a munkások mindennapi feladatukat. A gyár illetékes szervei a lehetősé­gek keretein belül igyekeznek a dol­gozóik munkakörülményeit javítaná. A nyári meleg időre való felkészülés során minden üzemben biztosították a természetes szellőzést. A ventilá­torokat kijavították s így folyamato­san és a szükségnek megfelelően mintegy nyolcvan hordozható szellő­ző készüléket helyeztek üzembe. A gyári utak portalanítására locsolóau­tót szereztek be, a védőital zavarta­2. folytatás Q Természeti tényezők: a ter- mészeti feltételek befolyást gyakorolnák a termelékenység szín­vonalára, ez a befolyás azonban nem döntő s mindinkább csökken a két első tényező, a technika és a társa­dalom fejlődésével. A termelékenység emelkedésének jelentősége A munka termelékenységének nö­vekedése a társadalmi haladás leg­fontosabb tényezője, az emberi tár­sadalom fejlődésének alapja. A szo­cializmusban és a szocializmus épí­tése idején — lazánkban is — a munka termelékenységének növelése döntő jelentőségű kérdéssé válik. A szocializmus végső győzelmének egyik feltétele éppen a munka ter­melékenységének fokozása. »Minden szocialista forradalomban — tanítja Lenin — azután, hogy a proletariátus végrehajtotta a hatalom meghódítá­sának feladatát és abban a mérték­ben, ahogyan lényegében és fő voná­saiban megoldódik a kisajátítók ki­sajátításának feladata, szükségsze­rűen előtérbe nyomult az az alapvető feladat, hogy a kapitalizmusnál ma- gasabbrendű társadalmi alakulatot kell létrehozni, vagyis emelni kell a munka termelékenységét. Ezzel kapcsolatban pedig (és e célból) a munkát magasabb színvonalon kell megszervezni.« A Szovjetunió és a népi demokra­tikus országok e fontos lenini útmu­tatás végrehajtásában is komoly eredményeket értek el. A Szovjet­unió nemcsak a termelési volumen növekedési ütemét tekintve, hanem a termelékenység emelkedési ütemé­ben is megelőzte az összes kapitalista A termelékenység néhány elméleti és gyakorlati problémája lan biztosítására új szálkvízüzemet létesítettek. Ezenkívül több értékes munkás- védelmi létesítménnyel is gaz­dagodik a diósgyőri kohászat; A középsori hengerészek, a tüzállóanyaggyár, valamint a bá- nyagyárrészleg dolgozói részére három, együttvéve csaknem 900 munkás kényelmes tisztálkodását biztosító öltöző-mosdó épül. Az ön­tödéknél és a bugacsiszolóban por­elszívóberendezést szerelnek fel. Az acélműben az öntődaruknál az égé­si baleset elhárítására elektromos ütköző, míg a kohógáztisztitónál a robbanás veszélyének kiküszöbölé­sére önműködő jelzőberendezést épí­* tenek be. Az acélműben és még má­zsák két üzemben a mosdókat és 5 fürdőket az ivóvízhálózatba kap­csolják, amivel elkerülik a bőrmeg- ♦betegedéseket. így a Lenin Kohá­szati Művekben az idén munkásvé- $ de Imi célokra összesen három millió j forintot költenek; ♦ ♦ : Ebben az évben : 35 művelődési otthon épül : megyénkben | Borsod megye városaiban és köz- ♦ségeiben 1951. óta 146 művelődési ^otthon nyitotta meg kapuit. Nagyré- ♦szüket régi épületekből alakították ♦át, de számos helyein jelentősebb ♦beruházással új otthonokat építet­♦tek. { Ebben az évben a közsógfejlesz- J'bési hozzájárulással és nagyobbrészt {társadalmi munkával 35 községben Sépül új művelődési otthon. A megyei »tanács végrehajtó bizottsága tíz új {művelődési otthon építésének ez évi {befejezését 250 ezer forinttal segíti. {Ezenkívül a székek, függönyök és {egyéb berendezések vásárlására 110 {ezer forintot fordítanak. Selyéb köz­ség dolgozói például, akik teljesen E *társadalmi összefogással építették fél ^művelődési otthonukat, most 50 új ►széket kaptak a megyei tanácstól. I -----------oOö----------­l — Ez évben 28 dolgozó részesült | szakszervezeti kedvezményes viifc- |lésben Farkaslyu'kon. A nyári ví ^7- [c iában 34 farkaslyuki bányászgye-vek l részesül ingyenes üdülésben a mis- [kolc-tapolcai bányász gyermeküdülő­ben. tudósok azon dolgoznak, hogy necsak az atomerőt, hanem a szabályozott termonukleáris energiát is felhasz­nálhassák békés célokra.« A munka termelékenységének nö­vekedése elsőrendű szerepet játszik a Szovjetunió fő gazdasági feladatá­nak megoldásában: történelmileg rö­vid idő alatt utolérni és elhagyni a legfejlettebb tőkés országokat gazda­sági viszonylatban is, tehát az egy főre jutó termelésiben is. A terme­lékenység emelkedése több termék termelését jelenti, ezáltal növekszik az egy főre jutó termékek mennyi­sége, s ez képezi az alapját a dolgo­zóik életszínvonala emelésének is. A szovjet munkások és alkalmazottak reálbére 1950—56 között 44 százalék­kal nőtt. 1956—57-ben már bevezet­ték a csökkentett munkaidőt a bá­nyászat és kohászat egyes területein, s éppen az elmúlt hónapban hozták nyilvánosságra azt a határozatot, amelynek értelmében a szovjet ne­hézipar több ágában az idén 7 és 6 órás munkanapra térnék át és ren­dezik a munkások és alkalmazottak bérét. A Szovjetunió eredményeinek, va­lamint fejlődési perspektívájának is­meretében és érzékeltetése céljából mondotta Poszpjelov elvtárs a már idézett beszédében, hogy: »eljön majd az az idő,, és pártunk már lát­ja is előre ezt az időpontot, amikor a kapitalista országokból százezrek jönnek el országunkba, hogy saját szemükkel lássák, mit jelent a hala­dás a kommunizmus felé, miben fe­jeződik az ki anyagilag és szellemi­leg. Látják majd az új emberi tár­sadalom erős, bátor, életörömtől duz­zadó tagjainak magas életszínvona­lát.« Hazánkban a munkatermelékenység emelése terén jelentős eredményeket értünk el Az egy munkásra jutó teljes ter­melés indexe az állami iuarban 1949-et 100-nak véve a következő­képpen alakult: 1953-ban 147, 1954- ben 147, 1955-ben 158, 1956-ban 140. 1957-ben 156 volt. A termelékenység tehát jelentősen emelkedett, de ez az emelkedés nem volt egyenletes, 1954- ben az előző évi színvonalon stag­nált, 1956-ban pedig az előző évi színvonalhoz képest 18 százalékkal csökkent. Megyénkben a minisztériumi ipar­ban az egy munkásra jutó teljes ter­melés 1950-et 100-nak véve 1953-ban 150.4, 1954-ben 129.7, 19554>en 128.9, 1956-ban 121.7 volt. 1957-ben pedig az 1956-os termelékenységi színvonal 94.8 százalékát értük el. Ez az ered- ; mény természetesen nem mondható ; kielégítőnek, s még ez sem nyugszik ; elég szilárd alapokon. A termeié- ; kenység emelkedése — az egész; iparra vonatkozóan — ugyanis csak ; részben fakadt műszaki fejlődésiből' és nagyrészt üzemösszevonásokból, ; az üzemen belüli munkanélküliség ; felszámolásából, és a munkaintenzi- ; tás emeléséből adódott. Sok helyen ; együtt járt a minőség romlásával és { anyagpazarlással is. \ (Folytatjuk.) J Tóth Károly \ adjunktus 1 országokat. A Szovjetunió ipari ter­melése 1957-ben harmincháromszo- rosa, a munka termelékenysége kb. kilenc és félszerese volt az 1913-as színvonalnak. Ami pedig az ipari munka termelékenységének abszolút színvonalát illeti, a Szovjetunió már elhagyta Angliát és Franciaországot, de még elmarad az USA-tól. A fejlő­dés tempóját mutató adatok azonban nem hagynak kétséget aziránt, hogy ebben a versenyben kié lesz a győ­zelem. A Szovjetunióban a munka terme­lékenysége a tudományos és műszaki eredmények általános alkalmazása, a gépesítés és a munkafeltételek ja­vítása révén emelkedik. A Szovjet­unió napról-naipra szemléletesen bi­zonyítja, hogy sok fontos területen nemcsak élenjáró, de világméretek­ben is úttörő szerepet tölt be a mű­szaki haladásban és a tudományban. Elég, ha az atomenergia békés fel- használására, a szovjet repülő- és rakétatechnika vívmányaira vagy a szputnyikokra utalunk. Ezeken a te­rületeken már nem a Szovjetunió­nak, hanem az USA-naik van pótolni valója. A szovjet technika fejlettségére utalt Poszpjelov elvtárs is, Lenin születésének 88. évfordulóján elhang­zott beszédében, amikor a követke­zőket mondotta: »Nem kétséges, hogy a szovjet ipari termelés két, három­szoros növelésének 15 éves tervét még a jelenlegi technikával is sike­resen teljesíteni fogjuk. A szovjet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom