Észak-Magyarország, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-04 / 130. szám
9 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Szerda, 1958. juntas 4. Két és féleser miskolci, borsodi nő béketalálkozója Miskolc-Tapolcán Majdnem sporttudósítás: Színészek-Ujságírók, körülbelül: 1:1 izgalmas spor ívig játék két félidőben V asárnap — a megyei nötanács szervezésében — 2 és félezer miskolci, borsodi nő, lány, feleség, anya tartott béketalálkozót Miskolc- Tapolcán. A nagy megmozdulásra jellemző, hogy Ózdról külön béke- vonait indult és a járásokból a gépkocsik sora szállította a békeharcos nőket. A találkozót Tapolca árnyas fái alatt tartották meg. Csikós ‘Istvánná, a nőtanács megyei titkára üdvözlő szavai után Varga Gábor né, a nőtanács megyei elnöke mondott •beszédet. Beszéde bevezető részében elmondotta: két tábor áll egymással szemben: a háborúra spekuláló maroknyi és a békét akaró embermilliók nagy tábora. És ebben az erősödő béketáborban — amelynek .vezetőereje a Szovjetunió — egyre nagyobb erővel és hatással szólal meg az asszonyok békekórusa. A szónok emlékeztetett arra, hogy 'félévszázad alatt két háború dúlt végig Európa földjén. Mindkét esetben megkíséreltek nemet kiáltani, de az ágyuk dörgése elnyelte az asz- szonyi szót. Az első világháború is isok nélkülözést és fájdalmat hozott. lA második világháborúban már városokat, falvakat bombáztak. Amikor elmúlt a borzalom, az asszonyok megértették: összefogásra, egységre van szükség, hogy egy minden eddiginél kegyetlenebb háború kitörését megakadályozzák. A háború elleni elszánt harcban megnőtt a nő békeharcosok száma. Sokmillió asszony és lány a béke megvédését tartja ma egyik legfontosabb kötelességének. A békeharcból mi, a magyar nők is kivesszük részünket. Jó érzés tudni, hogy nem vagyunk egyedül. Velünk van a világ minden békét, életet szerető asszonya, legyen bőre sárga, fekete, vagy fehér. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség június 1—5 között tartja negyedik kongresszusát Bécsben. A beszámoló tárgya: »A nő szerepe és felelőssége a társadalomban és a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség feladata.« Ez a kérdés különös fontossággal bir ma, amikor a világ gyors változáson megy át. Népek, melyek hosszú ideig élték elnyomásban, harcoltak függetlenségükért és a nők, a férfiakkal azonos erővel résztvettek a felszabadító harcokban. S a harc nem ért véget. A nők, akiket megrázott a két világháború, a japánok kiáltása, az anyák, akik az új élet világraihozói, elhatározták, hogy nem engedik meg az atomfegyverek használatát, a kísérleteket, a nukleáris rakéta támaszpontok megépítését. A bécsi ÍPATAKY DEZSŐ: Menetelő Párizs Dobbant a föld, amerre mentek végig a nagykörutakon — józan fény gyűlt ki a szemekben, hős elszántság az arcokon. >>Vive Repübliae! Pusztuljon Massu!« zúgott a szózat ót a tereken, Százezer munkás ökle vigyázta — »Pusztuljon De Gaulle, a szégyentelen!-« Karcsú paloták — bérkaszárnyák álltak ma szemben harcot itt! és remegte az úr-tivornya inunkástestvérek hangjait. Acéltraverzek meghajoltak, kövek robbantak szét puhán, élő öklök erdeje sújtott, zászlók lobogtak, mint a láng. .i. Nem hullott vér az utcakőre, nem vágta kard a csontokat — végtelen erők hullámzása volt a félelmes áradat. Ott voltam köztük én is, testvér együtt harsogtunk százszor száz »Nem«-et! A munka légiója lázadt: az új győztes, a végtelen menet!-----------——ooo-------------------------A jósvafői Tengerszem Szálló építéséről Borsod megye egyik legszebb táját, ÍJósvafő környékét nemcsak: a hazai üdülők, hanem a külföldi vendégek is évről-évre nagyobb számban keresik féL Ezért szükségessé vált a Tengerszem Szálló bővítése, korszerűsítése. A munkákra 1,700.000 forintot fordítanak. A Közlekedési Építő Vállalat dolgozói a szálló minden szobájába hideg-meleg vízzel ellátott mosdófülkét, emeletenként pedig két-két fürdőszobát létesítettek. 'Ezenkívül csinos éttermet és társalgót építettek. Ezek a munkák eléggé elhúzódtak, s így a Bonsodmegyei Építőipari Vállalat szakiparosai csak május végén kezdhették meg a szobák festését, parkettázását, — a fürdőszobákban. a csempék és színes burkolatok elhelyezését. A szakápa- rosok mindent elkövetnek, hogy a gyönyörű szálló mielőbb a hazai és külföldi vendégek rendelkezésére álljon, — de munkájúikat igen lassítják az építők. Dovák Bertalan a vállalat szakipari részlegének vezetője ezzel kapcsolatban elmondotta: — A szakipar időben felkészült, hogy a 200.000 forint értékű munkát a megadott határidőre elkészítse. Ennek betartása nem rajtunk múlott, ■mert egyes helyeken még ma is a kőművesek dolgoznak és zavarják a szakipar egyenletes munkáját. Ha a Közlekedési Építő Vállalat megfelelő munkaterületet biztosít, úgy július 1-re befejezzük a szálló festését, parkettázását és csempézését. A várható többtízezer főnyi nézőközönség csaknem tíz százalékán nak jelenlétében és a kimagaslóan művészi játéknak szóló előzetes tapsvihar közepette lépett porondra a két művészegyüttes, illetve futott ki a pályára a két csapat. A közönség izgalma és lelkesedése leírhatatlan, hiszen a térdig érő por ban folytatandó kétrészes rugdalózós bohózat különb szórakozást ígér akármelyik esztrádműsoinái. Öröm nézni a két csapatot. Deli legények, csakúgy feszül rajtuk a kosztüm. Amint felsorakoznak a pálya közepén, a vak is látja rajtuk, hogy született antitalentumok. A hatalmas összecsapást gondos felkészülés előzte meg. A két szakszervezet elnökei gondosan megtárgyalták a meccs utáni bankett részleteit, majd a csapatok megkezdték a próbákat. Mindenkit megpróbáltak rábírni, hogy rugdalózzon egy keveset. Amikor többé- kevésbé együtt állt a kétszer tizenegy vállalkozó szellemű gladiátor, megkezdték az edzéseket. Mindkét csapat legalább tíz percig rugdalta a labdát a tribün mögött, s így kellő előgyakorlattal várhatták az ügyelő színpadra szólító szavát. Szotyori játékmester sípjelére remek tánclépéseikkél ügették be a fiúk. Az a gyanúnk, azért siettek, mert előttük egy pirosnadrágos, csíkos pulóveres lány futott ismeretlen okból. Majd a közönség felé fordulva, valami üdvözletfélét harsogtak és a színészek rudakra szerelt transzparensekkel fenyegetőztek, mondván, hogy ők nem angyalok és küzdeni és bízva bízni fognak. Azután a pirosnadrágos Fruska — ha jól láttuk a tribünről, Szentirmay Éva — belebotlott a labdába és ezzel az előadás megkezdődött. A játék nagy iramban indult, de már az első percben meglátszott a gyakorlott rendező művészi kezemunkájának hiánya. A szereplők mozgása nem nélkülözött bizonyos meghökkentő vonásokat és produkciójuk koreográfiája is összelopkodottnak, több szülő-mesterről tanus- kodónak tűnt, bár tagadhatatlanul láttunk olyan megnyilvánulásokat, amelyek bizonyosfokú eredetieskedésre törekedtek. Mindenesetre méltánylást érdemel, hogy a szereplők nem kötötték magukat a merev sablonhoz, a játékszabályok szokványos előírásaihoz, újszerű, meghökkentő játékmódra törekedtek, amely mellbevágja a nézőt, mint Brecht Koldusoperája. A színészek már a harmadik percben nagyiramú támadást vezettek az újságírók kapuja ellen, de nem lett belőle semmi, mert a következő percben már az újságírók ugra-bugráltak a színészek kapuja előtt, így folyt a játék vicaverza alapon, hol itt, hol ott, hol az egyik, hol a másik kapu előtt veszélyeztették egymás sipcsontjait. Rettenetesen sokat szaladgáltak, fárasztották magukat, szünetben néhány játékost ki is cseréltek, de az előadás művészi színvonalának ez sem ártott. A második felvonás idejére a közönség teljesen „begerjedt” és a játék mindinkább kezdett a futballmérkőzéshez hasonlítani. A napraforgó magot pontosan úgy köpdösték és bíró felmenő ági rokonait pontosan úgy gyalázták. mint azt a futballdrukkerék kiskátéja a rendes meccslátogatók számára előírja. Harsogott, üvöltött, tombolt a nézőtér. A játékosok közül ki kell emelnünk Fábiánt, a színészek kapusét, aki remek volt a maga nemében. Általában mind az újságírók, mind a színészek labdarugó-tehetségükhöz mérten kitűnő játékot rugdaltak ösz- sze; többen tanúbizonyságot tettek arról, hogy éppen olyan mesterei a futballnak, mint a színjátszásnak, illetve a publicisztikának. Helyszűké miatt nem szólhatunk minden egyes játékosról külön, pedig jaj de meg- érdem^nék. J áték közben néhány gólt is rúgtak valahogy* és Szotyori Salamon játékvezető egyet ide, egyet oda ítélt, majd a közönség életveszélyes szidalmai között leengedte a függönyt, illetve lefújta a mind harcias abba váló mérkőzést, amelyet késhegyig menő barátságé« szócsata és sörözés követett. (A szokványos nyilatkozatok köpését közerkölcsvédelmi okok miatt, mellőzzük.) ___ (bm)--------------------------ooo- -- ........•...............* T IT HÍREI kongresszus lehetőséget ad az összes világrészek asszonyainak, hogy elmondhassák véleményüket. Varga Gáborné a továbbiakban arról beszélt, hogy milyen nagy eredményeket érték el Borsodban a békeharcban, mennyire tették magukévá a Békevilágtanács felhívását. Részletesen beszámolt, hány helyen tartottak a borsodi asszonyok béketalálkozót, hány helyen találkoztak a magyar édesanyák szovjet, csehszlovák, vietnami, koreai s más nemzetek asszonyaival. Említést tett, hogyan vették ki az asszonyok részüket május 1 megünneplésében, a gyermeknap megrendezésében. Minden ilyen megnyilvánulás a borsodi asszonyok erős békeakaratát fejezi ki. A Hazafias Nénfronttal közösen, mintegy 500.000 békealáírást gyűjtöttünk a megyében. A borsodi asszonyok szíwel-lélek- kel igyekeznek munkálkodni a társadalomért. Tudják, az a társadalom lehet igazán erős, amely a nők ösz- szességének erejére támaszkodik, s amelyet a nők a legteljesebb mértékben támogatnak. Legyünk továbbra is a szocializmusért folyó harc cselekvő részeseivé — hangsúlyozta Varga Gáborné — ne feledjük el soha, hogy vannak, akik a vi- í ágbékét fenyegetik. A béke életet,' alkotómunkát, boldogságot, a háború pusztulást jelent. A mai találkozónk is a békeharc egyik megnyilvánulása, kifejezzük azt, hogy mi borsodi nők minden gondolatunkkal, cselekedetünkkel a béke érdekét védjük. A miskolci, borsodi asszonyok, leányok, anyák összejövetelük alkalmából táviratot intéztek a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség IV. kongresszusához. A távirat így hangzik: Tisztelt Kongresszus! Drága Barátnőink! A kongresszus megnyitásával egyikben mi, a miskolci és borsodi bányák, gyárak és a termőföldek asszonyainak képviselői harcos seregszemlére jöttünk össze. Eljöttünk, hogy tüntessünk a háború ellen, tüntessünk a béke mellett, hogy az élet nevében felemeljük szavunkat a szörnyű atomhalál ellen. Ee a béketalálkozó megsokszorozza erőnket, növeli küzdeni akarásunkat, a béke szent ügyéért. Hisszük, hogy sok-sok édesanyát, az asszonyok hatalmas tömegét tudjuk magunkhoz vonni ebben a harcban, akik szivükkel, tudásukkal, mindennapi munkájukkal azon fáradoznak, hogy gyermekük soha ne ismerje meg a háború borzalmait, soha ne legyen gyilkolás' ne folyjon ártatlan emberek vére a földön. Azon fáradoznak, hogy gyermekeik ismerjék meg az alkotómunka örömeit és azt, hogy élni szép és élni jó. Mi, borsodi, miskolci asszonyok nagy érdeklődéssel figyeljük a kongresszuson elhangzottakat. Tudjuk, ott a mi ügyünkről, a borsodi anyákról, gyermekekről. családok életéről is szó lesz. Arra kérünk benneteket, hogy a mi nevünkben is emeljétek fel szavatokat a háború ellen, mondjátok el, hogy a világ minden békét akaró nőjével egy- sorban mi is békét akarunk. Gondolatban ott vagyunk veletek. S veletek együtt, kéz a kézben haladunk, a minden háborús veszélyt elsöprő és legyőzhetetlen békeharcban. Bárhol is legyen hazánk, célunk egy: békét a világnak! A Borsod megyei nőtanács béketalálkozójának 2500 résztvevője. „irodalmunk mai helyzete és problémái” c. június 3-én est© 7 órai kezd©ttel Mesberházy Lajos író, az „Élet és Iroda- -lom” felelős szerkesztője tart előadást az Értelmiségi Klubban. Az előadásra minden érdeklődőt szeretettel vár a rendezőség. „A szülői tekintély kialakítása” címmel június 4-én este 6 órai kezdettel a pedagógiai szakosztály előadást rendez a Lenin Kohászati Művek vizán ű vetnél. Előadó: dr. Bognár József járástoiró, a pedagógiai szakosztály elnöke. „Az operett története” címmel június 4-én este 6 órai kezdettel dr. Z-ádor Tibor igazgatóhelyettes tart előadást a Szakszervezetek Megyei Klubjában. Kirándulás a Nagymezőre. Június 15^én vasárnap a biológiád, agrártudományi és a földrajz-geológiai szakosztály rendezésében kirándulás és tudományé« nagyfcalállkozó lesz a butókfenrusiki Nagymezőn. A kirándulásra külön autóbuszokat indít az IBUSZ és a TIT. Útiköltség 24 forint. Jelentkezni lehet az IBUSZ miskolci irodájában (Kazinc?y u. l. Telefon: 16-440). oOo-------—• A MISKOLCI RADIO MAI MŰSORA) 18.00: Mai jelentésünk. 18.12: A folyékony kenyér birodalmában. 18.17: A miskolci zenei napok műsorából. 18.40: Orvosok a gyermekparalizisről. 18.43: öt perc sport. 18.48: Egész utón hazafelé.*« 18.54: Szülők iskolája. ÉN VAGYOK AZ OKA minden-* nek/... Most nyugodt álmaim lehetnének és nem gyanakodnának rám az emberek. Gyanalcodnak rám, annyi szent. Igen, jobb lett volna- nyugton maradnom. Megmondta annakidején jó apám, hogy még sok bajom lesz a forrófejüségemmel. Frici bácsi, ez a kedélyes öregúr is mindig mondja: — Vigyázz fiam, vigyázz!... Mert édesfiam az élet az tudod micsoda?... Semmi! Az élet fiacskám semmi, csak örök alkalmazkodás. 'Alkalmazkodás a lehetőségekhez. Ha jól csinálod, kutyabajod... — hiszen ügyes gyerek vagy te, nem féltem a jövődet, fiú. Nem. — így beszélt az öreg tegnap este is. Közben az arcomat veregette, meg gesztikulált. Igen szeretett pózolni az öreg és szörnyen tudta adni a megtestesült tekintélyt. Fölvonta bozontos szemöldökét, úgy recsegett a fülembe fojtott hangon. Gyakran bajba vagyok vele. Egyáltalán nincs tekintettel a jelenlévőkre. Itt van a társaságunkban ez az ironikus ember: Pötyike húgom vőlegénye. Jó pártember, s annyi szent, jó partinak ígérkezik, akarom mondani jó pártinak. Mikor már nagyon belemelegszik az öreg, kénytelen vagyok rászólni. — Pszt..., meghallja — mondom és a vőlegény felé biccentek, ö erre adja a megszeppentet, utána pedig elneveti magát. Erősen nevet, hogy reng a pocakja. Hát igen, bevallom, mint szolid, középosztálybeli ember, mindig igyekeztem maximálisan igazodni a lehetőségekhez. Kérem, legyünk egészen őszinték: mit tehet az ember a XX. század második felében az emberiségért? Sajnos, még önmagáért sem sokat. Játékszerévé lettünk a kiszámíthatatlan sorsnak. Úszni kell A lehetőségek határán belül avagy: a mai kispolgár természetrajza az árral. Az ár felületén és folyás irányában. Akkor még megy valahogy. Érthető tehát, hogy bizonyos fenntartásokkal fogadtam családunk egyik barátjának ajánlatát. Az ajánlattevő — magas funkcióban lévő ember, egy estélyünkön bizalmasan megsúgta nekem: könnyűszerrel hozzásegítene egy külföldi tanulmányúihoz. Az útlevélre — mondta — ne legyen gondom, csak a vízumot szerezzem meg az illetékes követségtől. KÜLFÖLDI UTAZÁS! Csábított a lehetőség nem mondom, de bizonyos érvek az utazás ellen szóltak. Igaz, többen — barátaim közül is — szememre vetették, hogy ilyen, meg olyan gyáva kispolgár vagyok, ők egy percig sem ingadoznának. Jó, jó — gondolkoztam én —, de mit szólnak majd ehhez a vállalatnál az osztályvezet őm, meg a többiek. A párttitkár! Ismerik külföldi kapcsolataimat. Londonban él egy nagynénim, a tengerentúl egy unokaöcsém. Plusz a barátai, akik az események után disszidáltak. Feltételezik, hogy találkozom velük! És a többi feltételezés! ... Mielőtt valamit is kezdtem vcina, kikértem a párttitkár elvtárs véleményét. — Nézd titkár elvtárs — mondtam —, ez és ez a helyzet, mi a véleményed? — Biztatott. Vágjak csak neki nyugodtan, — ilyeneket mondott és megjátszotta a csodálkozót. Ki tudja, milyen gondolatok mászkálhattak a fejében. Ugyebár ezt nem lehet tudni. — Jó, titkár elvtárs — vetettem közbe de.,, nem lesz ebből Egek! Mit csináltam az események alatt? Vártam az események fejlődését, mint minden józangondolko- dásu középosztálybeli ember. Akkor is azt vallottam, mint most, hogy mindig a lehetőségek határúit belül kell maradni és az ember sose exponálja magát túlságosan se ide, se oda. Különösen akkor ne: amikor ellenforradalomnak és forradalom- 7iak nevezett események vannak. Kénytelen voltam hát minden ajánlás nélkül a vizumkérők sorába állni a követségen. Hozzátartozik történetemhez, hogy először visszautasították kérelmemet. Föl voltam háborodva. Kérem, mégiscsak nevetséges: nekem, a. jó körülmények között élő polgárok leszármazottjának ez a proletárállam útlevelet ad. egy nyugati demokrácia pedig nem akar befogadni. Megint ismeretség\ köröm segítségével értem célt. Megkaptam cr. vízumot. ÖRÖMUJJONGVA mentem másnap a munkahelyemre. Toncsivaí találkoztam elsőnek. Toncsivaí, az 50 körüli agglegénnyel. Félrehivott Voltam-e a tegnapi vállalati nagygyűlésen? Milyen lelkes volt! Menynyit tapsolt! Látta a Margót, a gépírónkat. Megrögzött reakciós. Hogi tapsolt-e?... De mennyire. Nem átallott ütemesen tapsolni. Az igazgató kartárs alig tudta elnyomni c mosolyát. Hogy ő látta-e? Neki Gizi mondta, ő ott állt a Margó háta- mögött... Mit bánom én, öreg fiú. Megyek! Megvan a vízumom — mondtam. Meg volt bökkenve, aztár pillanatnyi zavara után gratulált Mesélni kezdett: milyen szép, jó tesz majd itt, meg ott. Aztán furcsa mosollyal kérdezte és mondta is, hogy ugy-e vannak kint. rokonaim? Mosolygott. Mézes-mázosan mosolygott. Biztosra vettem, a következő piety-t ka témája Margó helyett én leszek. Kimegyek tanulmányútra — mondja majd —, aztán ott mit tudja 6, kikkel találkozom, s talán vissza sem jövök. Ezt fogja mondani az utolsó. A3 utolsó csibész! Most játssza a lojális sat, a népi demokrácia iránt, de nem is olyan régen még másként beszélt. Az „események” évfordulóján még azzal traktáit, hogy hogyan tüntet ő, mint jó hazafi. Odahaza gyertyát gyújtott, persze a függönyt leengedte. Függöny mögött tüntetett. A házvezetőnőt aznap nem engedte vá-* sárolni, még gyufát sem vehetett. — Nem veszünk gyufát Ancsi mondta a. házvezetőnőjének —, tiin tétünk! Mentem a hivatali szobámba. Hogy az embernek piindig valami új gondja, támad... Pardon1 Bent a párttitkár: — Szabadság Kovács elvtárs, k?súh badság!... — Jóna.pot... —- Hm. Jónapot..» Mi van ezzel az emberrel? Miért nézeti rám olyan hidegen? Hidegen nézett rám a párttitkár! Hm. Rm... — CSÖKOLOM ESZTER, kiszív hand... — persze az ember nem vághat gondterhelt képet. Az em- bernek mosolyogni kell, az ember vigyázzon a külsőre. Hát kérem élet ez? Az ember csak vigyáz és vte gyáz! Az embernek sosincs nyugta. Már megvan az útlevelem és a vízumom is, de még mindig nem tud-* tam eldönteni, menjek-e nyugati ta-* nulmányutra vagy sem. De mégis jobb lesz, ha hagyom az egészet. A3 embernek vigyázni keli... NAGY ZOLTÁN baj?.,. Már úgy értem: nem lesz ebből... hisz tudja, szóval nem lesz ■ ebből valamilyen hátrányom? Fogadkozott. Miket képzelek én? 1 Nem olyan időket élünk már! Nem látom, mi történik körülöttem? Majdnem megbírált. Udvariasan kitértem. Ugyebár nem árt, ha az ember körültekintő. Nem árt, ha magánjellegű problémáiban is kikéri a párttitkára véleményét, még akkor is, ha pártonkivüli az illető, mint jómagam. A titkár elvtárs láthatóan örült, hogy ilyen helyesen értelmezem a párt- és a pártonkívüliek kapcsolatát. Széles mosollyal, nagy »természetesen«-nel válaszolt. így válaszolt, de mit tudom én, milyen gondolatokkal vált el tőlem. EZUTÁN NEM TEHETTEM MÁST: útlevelet kértem., amit köny- nyen meg is kaptam., a már említett barátunk közreműködésével. Megvallom, szokatlan volt nekem ez az útlevél. Elképzeltem: mit szólnak majd ehhez a külföldi rokonok. Ne- vethetnékem támadt. A londoni nagynéném jutott eszembe... Már benne voltam. Még hátra volt a vízum megszerzése. Először is írtam a háború előtti egyik idegen misszió ismert tanárának — annakidején nyelvleckét adott nekem —, kérvén őt, vesse latba befolyását a követségen vízumom ügyében. Válaszlevele, enyhén szólva, mellbevágóit. Sajnálja — írta —, de semmit sem tehet az érdekemben. 0 nem tudja mit csináltam az elmúlt tíz évben, azt sem, hogy kivel tartottam az események alatt — nem is disszidáltam —, ö nem kockáztathatja jó hír- nevét a követségen.
