Észak-Magyarország, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-28 / 151. szám

Szombat. 1958. június 28. ÉSZAKMAGYARORSZÁG fi k ah ás a lak-ér tékesí tés problémája. Egyébként a kohósalak-hasznosítás gyorsain amortizál. • Fogadják el az ésszerű javaslatokat! Az ózdi munkások és műszaki aK. közül többen benyújtottak külön­böző javaslatokat a kohósalak hasz­nosítására. Ez is azt bizonyítja: a munkásoknak nem mindegy, hogy a kohósalak túlnyomó többségét még ma is haszontalanul a hányára ön- tik. Idős Petrei Lajos elvtárs például 1955 decembere óta négy javaslatot adott a kohósalak hasznosítására. A javaslatok egész halmaza az újítási irodán — elintézetlenül hever. Pedig a javaslatok némelyikéről a vállalat főmérnökének is az a véle­ménye, hogy el kell fogadni, mert hasznos. Más újítók is — minit, pél­dául Baltás László, Sturmann Pál és Leviczky Gyula — adtak be a kohó­salak hasznosítására javaslatot. Le­hetséges. hogy az újítók elgondolása nem mind hasznosítható, még sem szabad mostohán kezelni. Szerezzünk érvényt a megyei kohászaktiva határozatának A borsodi kohászok kommunista aktívája e hónap közepén ülésezett Diósgyőrben. A gazdaságosabb ter­melés érdekében egy sor határozati javaslatot terjesztett az érdekeltek elé, amit el is fogadtak. E határozat többek között a következőket mond­ja: »Az anyagtakarékosságnak a ko­hászatban fontos módja a hazai anyagok fokozottabb felhasználása, a melléktermékek feldolgozása és érté­kesítése ... Megyénkben legnagyobb jelentőségű a nagyolvasztó salak ma­radéktalan feldolgozása, egyben ez a nyersvas önköltségcsökkentésének egyik hatékony módszere is. Ezért mm szabad megengedni, hogy a ko­hósalak felhasználatlanul kerüljön hányára kiöntésre. Ahol nincsenek meg a feldolgozás előfeltételei, ott sürgősen ki kell azokat dolgozni. A pártszervezetek minden erejükkel támogatják a mű­szakiak ilyenirányú kezdeményezé­seit.« Az aktíva határozata óta több mint két hét telt el. Lényegesebb, konkrét intézkedés azonban a kohó­salak nagyobbmérvű hasznosítása érdekében eddig még nem történt ózdon. Szeretnénk, ha a vállalat- vezetés figyelembe venné e határo­zatot, s mielőbb megoldaná Özdon a kohósalak hasznosításának régi, vajúdó problémáját. Csépányi Lajos Mosógép, hűtőszekrény, motorkerékpár, személyautó az idei bányásznapi vásárodon Az idei bányásznapot az eddi­gieknél szélesebb keretek között h rendezik meg. Az előkészületeket l már megkezdték a szeptember 7-i ' eseményre. A hagyományos bányász­napi munkaverseny az idén a terme­lés költségeinek csökkentéséért, a i takarékosság összes lehetőségeinek £ kiaknázásáért folyik. Augusztus 119-től szeptember 7-ig ünnepi mű- £ szakot tartanak. A Vili. bányász- $ napon 243 300 millió, tehát majdnem * negyedmilldárd forint hűségjutalmat £ osztanak ki a dolgozók között. A bá- ; nyászvárosoik és falvaik ünnepi vá- t sárain a múlt évinél is nagyobb áru- «bőséggel gondoskodnak róla. hogy a «termelésben élenjáró dolgozók be- ' szerezhessék azokat a cikkeket, áuhe- «lyekhez egyébként nem mindig le- < hét kellő mennyiségben hozzájutni. ♦ A Nehézipari Minisztérium tárgyal «a Belkereskedelmi Minisztériummal, * hogy a múlt évinél több motorke­* rékpárt, mosógépet, elektromos hűtő- ♦szekrényt, porszívót, villany tűzhe- «lyet, televíziós vevőberendezést, bú­* tort hozzanak forgalomba. ♦ Igen bőven lesz jó minőségű • férfi-, női- és gyermek-konfekció­• áru, szövet, függönyanyag, szőnyeg ♦ áru, szövet, függönyanyag, szőnyeg­• és ágynemű is. Mosógépből például ♦ a tavalyi mennyiségnek kétszeresét > viszik a vásárra, tehát körülbelül * 3000 darabot, motorkerékpárból pe- dig mintegy 1500-at. Tárgyalnak ar­i ról is, hogy az idén személygépko­* csit is árusítsanak a bányásznapi vá­♦ sár okon. t Az utóbb; években mind jobban t megnőtt a bányászok művelődési I igénye, ezért nagy könyvvásárt is t rendeznek. A könyvterjesztő válla- X latok sátraiban ismert írók aláírás- tsal látják el műveiket. A Képzőmű­♦ veszeti Alap mái*ká* festményeket • árusit, hogy a szép uj bányászlaká­sokat tulajdonosaik értékes festmé­nyekkel díszíthessék. átírással máshonnan is beszerezhe­tők. — Ajánlatot kaptunk egy nyugat­német cégtől habsalak feldolgozó berendezésre, ami napi 1000 tonna salak habosítására alkalmas. Ennek beszerzése azonban sokban a fizetési megállapodásoktól függ. Egy másik külföldi cég granuláló berendezést ajánl oly feltétel mellett, hogy gra­nulált salakkal fizethetnénk az árát. Addig is, míg előbbre nem jutunk a hasznosítással, a kislakásépítéshez használt salakkitermelés, továbbá a bányaidomkő-gyártás és a mezőgaz­daság céljaira történő szállítás meg­gyorsításához egy darut és húsz em­bert kapott az alsőhányó a közel­múltban. A perspektívákat, illetően az a ter­vünk, hogy a hasznosítást több pro­filra alapozzuk, s esetleg rövid lejá­ratú MNB-kölcsön segítségével ez év végére a kohósalak 50—€0 százalé­kát hasznost that j uk. Jövőre, és ezt követőleg öt éven át száz százalékos hasznosítást szeretnénk elérni, ké­sőbb pedig megkezdenénk a hétesi salakhányó visszafejtését is. A főmérnök véleménye Temesszentandrássy Guidó, a vál­lalat főmérnöke kérdésünkre így nyilatkozott a kohósalak hasznosítá­sát illetően: —’ A diósgyőri kohászaktíván sok szó esett a hasznosítás nehézségeiről. Bizonyos nehézséggel valóban számol­nunk kell, azonban sok lehetőségünk van a kohósalak hasznosítására. A már jelenleg is felhasznált, illetve értékesítésre kerülő profilok mellett, idornkő gyanánt és útburkolás cél­jaira szélesebb körben is hasznosít­ható, különösebb beruházás nélkül. Ehhez persze a kísérletek eredmé­nyét kell ismerni. A tervezett go­lyósmalmok üzemibehelyezésével a mezőgazdaság igényeit is jobban ki tudjuk majd elégíteni. Véleményem szerint azonban — mindent figye- lembevéve — Ózdon a zúzott, osztá­lyozott habsalaké a jövő. Ugyanis a hiabsalak forradalmasíthatja a lakás- építkezéseket. — Nagyobb granuláló berendezését nem tartom célszerű­nek, mivel földrajzi fekvésünk a granulált salak értékesítését nem biztosítja. — hacsak a gyár közelé­ben nagyobb kapacitású salaktégla­gyár vagy cementgyár nem épül. Ebben az évben — reális ■ tervezés mellett — a keletkező salakmennyi- ségnek körülbelül 30 százaléka hasz­nosítható. Ennek túlnyomó többsége salakliszt és útburkolóanyag formá­jában kerül értékesítésre. A salak- liszt például — külföldi irányárak alapján — 50—60 forintért adható tonnánkint, a habsalak ára 80—100 forint között mozog, ha tömeges gyártása megkezdődik. A gyár a hároméves terve hátra­lévő két évében hárommillió forin­tot fordít a kohósalak hasznosításá­ra, amit esetleg MNB rövidlejáratú hitellel egészíthetünk ki. így gyor­sabb ütemben megoldódik Özdon a « heket oly módon csökkentette, hogy leértékeliette földjeit, elsöpsztályú szántója után másodosztályú földnek megfelelő terheket viselt. A cséplő­gépet soronkívül rendelte portájára, stb. A kommunista gög szinte »ki­könyökölt« belőle. A pártszervezet többi tagja nem figyelmeztette, nem kritizálta, sőt mi tpbb, jó kommu­nistának tartották, harcos egyéniség­nek, mert — féltek tőle. Többet ron­tott, mint használt. A faluban nem rajongtak érte, kényszeredetten áll­tak szóba vele az emberek, s azt mondták, azért nem szeretik, mert kommunista. Rajta keresztül ítélték meg a kommunistákat. Pedig ez az ember sohasem volt kommunista, egy felfuvalkodott hólyag volt, akit egyetlen bátor, szókimondó elvtárs leszerelhetett volna. De nem volt ilyen elvtárs a pártszervezetben, s ha hangoskodni kellett, ő volt a leg­torkosabb. ő is megméretett a falu közvéleménye által és könnyűnek találtatott, annyira könnyűnek, hogy felsőbb pártszervek utasítására a pártból is kizárták. És megérde­melte. A kommunisták túlnyomó több­sége közéletünk tevékeny har­cosa, mindennapi tetteivel vívja ki az emberek szeretetét, megbecsülését. Fontos, nagyon fontos dolog, hogy a kommunisták ne abból induljanak ki, ami elválaszt. hanem ami össze­köt bennünket a nem kommunista tömegekkel. És több az összekötő, mint az elválasztó. Pártunk Központi Bizottsága, a párt politikája már ki­vívta a nép rohonszenvét, kommu­nista párttagjaink mindegyikének is meg kell találnia az emberek szívé­hez vezető utat, hogy megérdemeljék a tiszteletet és megbecsülést. GULYÁS MIHÁLY I Ha az ózdi kései kohászunokák ! tanulmányozzák a n yersvasgy ár tás I történetét, mosolyogva emlegetik ! majd a kohásznagyapákat, akik még ; 1958-ban is csak 15 százalékát hasz- ; nosították a nyersvasgyártás salak- ; hozamának. Igaz, nagy eredmény ez ; ahhoz képest, hogy 1954 márciusa : előtt egyáltalán nem foglalkoztak : Ózdon a kohósalak hasznosításával. ; Azelőtt úgy tekintették ezt a fontos ; mellékterméket, mint felesleges, ha- ; számtalan anyagot, amelytől szaba- : dúlni igyekezett a gyár. így került ; Ózdon évemkimt 340.000 tonna kohó- ; salak a hányóra. Az ózdi gyár tehetséges szakembe- : rei — sajnos — még a felszabadulás ; után sem vették figyelembe, hogy ; csaknem valamennyi, a kohászat : szempontjából jelentős országban — ; Amerikában, a Szovjetunióban, Né­metországban, Csehszlovákiában és ; másutt — már régen hasznosítják a kohósalakot. Magyarországon csak az utóbbi dőben gondoltunk rá, hogy a kohó­salak egy bizonyos százalékát hasz­nosíthatjuk. A teljes hasznosítás jgyével — népgazdasági szinten — szerencsére már külön bizottság fog­lalkozik. Valószínű, rövid időn belül olyan intézkedések látnak napvilá­got, amelyek a későbbiek során mil­liókat érnek. Ml a helyzet Ózdon ? Mint említettük, a hasznos kohá­szati mellék termeiknek jelenleg mintegy 15 százaléka kerül vissza a népgazdaság vérkeringésébe. Fel- ; használják granulált állapotban ; téglagyártáshoz, darabos állapotban ; kislakásépítkezéshez, formába öntve ; bányaidomkőnek, zúzva útburkolás- ; hoz és — két hónap óta — salakliszt ; formájában talajjavításra is. Ilyen- ; formán egy év alatt körülbelül 51.000 ; tonna kerül hasznosításra. Csakhogy ; Ózdon a nyersvasgyártás során éven- ; kint — a számítások alapján — 340 ; ezer tonna salaik keletkezik! Ez azt j jelenti, hogy 289.000 tonna salak még j mindig a hányóra kerül. Ebbe nem »nyugodhatunk bele. Azt szeretnénk, j ha Ózdon (és máshol is) minél előbb ; megoldanák a teljes salakmennyiség ; hasznosításának és értékesítésének ; problémáit; Az Igazgatóság tervei ; Felkerestük az Ózdi Kohászati ; Üzemek igazgatóját, Horváth Károly ■ elvtársat, akitől a kohósalak hasz- ’ nosításáról a következő felvilágosí­tást kaptuk: — A kohósalak teljes értékesítése nem kis gond. A beruházási korlá­tozásitól kezdve a városfejlesztésbe , való beilleszkedésig, mindennel szá- ; molnunk kell. Abban azonban máris ; döntöttünk: rövid időn belül építeni ; fogunk egy feldolgozó telepet a Hé- ; tesvölgyben, a jelenlegi alsóhányón. ; (Ennek kivitelezéséhez a terveket ; már készíti a szerkesztési osztály.) ; Megépítéséhez különösebb beruházás ; nem szükséges, mert egyelőre csak ‘ salakliszt gyártására rendeznénk be I s a szükséges golyósmalmok könyv­[Hajtsuk vtgre a megyei kohászaktiva határozatát: > ■ ■ ■ — ■ ■ ■ ■. - ■■■■ ■ ■ ■ ■■ — — — ■■■■■■■ '■ ► A kohósalak hasznosításának * m * p; néhány problémája Ózdon / Mezőgazdasági lásgépbemutató Miskolcon Megyénkben eddig negyven ilyen' törpetraktort hoztak forgalomba, s' a mostani bemutatón a szakemberek munka közben ismertetik meg a gép helyes kezelését, használatát. A be­mutatón tájékoztatót adnak arról is, hogy esetleg a gyakorlatban milyen hibák adódhatnak. Az alkatrészek cseréjét is megmutatják. Reméljük, hogy termelőszövetke­zeteink, szakcsoportjaink s mind­azok, akik már eddig is vásárol tak ilyen kisgépeiket, valamennyien részt; vesznek a bemutatón, hogy közösen; hasznosítsák az eddigi tapasztalak)-' kát. 1 A Mezőgazdasági Eszközöket Érté­kesítő Szövetkezeti Vállalat július 4-én mezőgazdasági kisgépbemutatót tart a telepén, ahol résztvesznek a baráti Csehszlovákia küldöttei is. Az univerzális törpe-traktor már részben ismert megyénkben: nagy­szerűéin lehet használni szántásnál, boronálásnál, vetésnél, sőt kultiváto- rozásihoz, permetezéshez is, a szőlő és gyümölcstelepítésnél pedig lyuk­fúrásra alkalmas. A gazdaságiban is alkalmazható: körfűrész meghajtásá­ra, szecskavágóihoz, darálóikhoz, szi­vattyúkhoz, összesen több mint 20 műveletet végez. Az első sikeres lépések mint a párttagokkal és idősebb dől-« gozókkai — nagy dolgot művelt. * Alig egy hónap telt el a vállalkozás* óta és most, ha azt kérdeznék, le-* győzhetetlen-e az akadály, Asztalos* Éva büszkén mondaná: 220 ezer fo-} rint termelési értéket hoztak a »ház-.* hoz«. * így bontakozik ki lassan, de biz-J tosan a mozgalmi élet. Most már —} többek között — kirándulásokat ter-J vernék. ami már azt jelenti, hogy J még sem olyan »tehetetlen« az aj harm iinctágú KISZ-alapszervezet. J Bízunk benne, hogy ha a munka J továbbra is így folytatják és nerr J riadnak vissza holmi apró akadá-J lyoktól, további jó hírnévre tehetnek szert. J (t) | (Tudósi tónktól.) Alig három hónapja hallottunk ar­ról, hogy a könnyűgépgyáni KISZ- szervezet vezetősége nem kap segít­séget, Sokszor elhangzott a szó, hogy nehéz a munka. Ez úgy tűnt, mint­ha lehetetlen volna megbirkózni a feladattal. — mint ahogy a KISZ-tit­kár elvtársnő, Asztalos Éva is mon­dotta. i Mit látunk három hónappal ké­sőbb? A KISZ-szervezet adminisz­tratív és műszaki dolgozói társadal­mi munkát ajánlottak fel a B. egy­ségnek, amely most igen nehéz hely­zetbe került. A B. ’egység lemara­dása behozhatatlannak látszott. És a »nemlétező« KISZ, karöltve a szervezeten kívüli fiatalokkal, vala­Örökre az emlékezetünkbe véstük. . ! Az eskütétel után Sárközi Andor-j né igazgató mondott rövid beszédet,« majd dicséretben részesítette azokat 1 a KISZ-tagokat, akik aktív munkát« végeztek a mozgalmi életben. Utána] Bialis József elvtárs a városi KISZ-] végrehajtóbizottság nevében üdvö-j zölte a lányokat. Rövid beszédében] kihangsúlyozta: — Tőletek nem ki-* vánja az élet, hogy illegálisan dől-* gozzatok Tőletek nem azt követeli* meg. amit megkövetelt Kállai Évá-} tói, hanem azt, hogy tanuljatok,* hogy társaitoknak . mindenkor pél—^ dáit mutassatok mind tanulásban,} mind magatartásban. * Ezután a KISZ-titkár megköszön-} te Gribovszky Lászlóné tanárnőnek« fáradságos, odaadó, lelkes munkáját.« Az ő záróbeszédével ért véget ez aj nagyon szép ünnepély, melyet örökre! az emlékezetünkbe véstünk. J Bíró ViktóriaJ í TIT híre k | ► Színes diafilmek, diavetítők és dianézők,{ » tudományos és ismeretterjesztő könyvek,« ► iskolai mikroszkópok és egyéb szemlél-* l tető eszközök kaphatók a Tudományos« ► Ismeretterjesztő Társulat megyei titkár-* l ságán (Miskolc, Széchenyi utca 16. I. em.< ► Telefon: 15—492). < £ Tapolcafürdő tudományos tanulmányo-1 ► zása és feldolgozása céljából dr. Arokszál-« l lásy Zoltán középiskolai szakfelügyelő ve-J p zetésével egy komplexbizottság alakult. « i A TIT földrajz-geológiai szakosztálya és) l a Magyar Földrajzi Társaság miskolci« t osztálya augusztus végén adja ki a »Bor-J ► sodi Földrajzi Évkönyvet«, mely miskolci« J és borsodi vonatkozású tanulmányokat ésj ► kisebb cikkeket tartalmaz. < ► Értesítjük a TIT és a Földrajzi TársaságJ ► '•június 29-i nagymezői kirándulására je-« * lentkezőket, hogy a különautóbusz reggel} ► 7 óraikor indul az IBUSZ-iroda elöl (Mis­’ köde, Kazinczy utca 2.) J A misikolci Kossuth Lajos Leány- gimnázium és Óvónőképző KISZ- szervezete a napokban tartotta meg névadó ünnepélyét.-. A KlSZ-szer- vezet már régebben elhatározta, hogy felveszi a mártírhalált halt Kállai Éva kommunista harcos nevét. Nagy­buzgón készült erre a napra a szer­vezet. A ikiiszistákból alakult ének­kar erre az alkalomra mozgalmi énekeket tanult, több diáklány pe­dig versekkel készült az ünnepélyre. Másfél évvel ezelőtt alakult a KISZ-szervezet. Nem ez az eiso ren­dezvénye, de mi mégis úgy éreztük, ez a DáD a él életében. Az első az volt, amikor kezükbe vették a KISZ tagisági köny­vet. A második a névadó ünnepség. Az ünnepélyen megjelent a városi pártbizottság1 részéről ‘ Kovács. Miklós elvtárs és a városi KISZ végrehajtó- bizottság képviselői, Bialis József és Hegedűs András elvtársak, az iskola igazgatósága, tantestülete és a szü-J Mi munkaközösség elnöke Szamosi} Sándorné. I Az ünnepélyt a KISZ-titkár, And-} rejcsik Ilona nyitotta meg. A beszé-J det Boronyai Katalin III. óvónőkép-1 zős tartotta. Elmondta, hogyan élt! Kállai Éva a felszabadulás előtt,! mint a kommunista párt illegális! tagja, bátor harcosa. Az ünnepi be-! széd után az énekkar és a szavalok! szereplését lelkes tapsvihar köszön-! tötte. • Ezután a ragyogó szemű, egyen­ruhás diáklányok letették az esküt.' Megfogadták, úgy _ fognak harcolni,! élni, mint Kállai Éva, úgy fogják! gyűlölni a szocializmus ellenségeit,] mint Kállai Éva. < Tisztelet és megbecsülés gyot nőtt« azok szemében, akiknek engedett; jellemes férfiúnak, »igazi« kommunistának tartják, aki elveiért »feláldozta« szerelmét. Pedig az lett volna jellemes és kommunistához méltó cselekedet, ha vállalja a har­cot, ha a családi élet hétköznapjai­ban küzd meg az idealizmussal, s egy ember, szerelme tudatában győ­zelemre segíti a kommunista világ­nézetet. Egy kis faluban a párttitkár elra­gadtatta magát, önbíráskodásra vete­medett, a falurosszát nem éppen kesztyűs kézzel tanította meg arra, hogy mi az emberi tisztesség. A fö- löttes pártszervek — jogosan! — el­marasztalták a túlkapásért, a falu viszont egy emberként állt ki mel­lette. Szeretet és megbecsülés övezi. A dolgozó parasztok szívesen kere­sik fel ügyes-bajos gondjaikkal, s ha tud, segít; ha nem segíthet, mert a kérés jogtalan, ezt is megmondja minden kertelés nélkül. Amikor meg­kérdezték az egyik dolgozó parasz­tot, hogy miért szeretik annyira a párttitkárt, így válaszolt: mert kom­munista. V ajnos ennek az ellenkezőjével ^ is találkozhatunk az életben. Egy falusi párttag útón-útfélen kér­kedett kommunistaságával. A vallá­sos emberek előtt útszéli hangon bí­rálta a »természetfelelőst« s oly messze merészkedett antiklerikaliz- musával, hogy egy temetési gyász­menet előtt sem emelt kalapot, sőt arcátlan megjegyzésekre kapatta magát. Mindezt betetőzte azzal, hogy meg nem érdemelt előnyökhöz jut- tatta magát. A beszolgéVbatási 'tér­útját. Nem az égből pottyant fejükbe a materialista világnézet. L ’ gy fiatal kommunista mérnök idealista kislánynak udvarolt, a fiú huszonöt, a lány mindössze ti­zennyolc éves volt. Szerették egy­mást, házasságról beszéltek, család­ról álmodoztak. Már kitűzték az es­küvő napját is, amikor megtörtént a baj. A fiú kommunista munkatársai rosszállották a választást, elvtelen- séggel, kommunistához nem méltó világnézeti engedékenységgel vádol­ták a fiatal mérnököt. A fiatalember vAgül engedett az állandó unszolás­nak, s az esküvő előtti napokban fa­képnél hagyta menyasszonyát, aki már jóval az esküvő előtt ígéretet tett arra, hogy eltekint az egyházi esküvőtől. A világ megváltoztatásáról beszélünk és az említett mérnök — munkatársaival egyetemben — meg­futamodott egy tizennyolcéves lány idealizmusa elől. Hogyan képzelik! el ezek az elvtársak a világ megváltoz­tatását, ha nem hisznek abban, hogy egy ilyen fiatal teremtés képes a fej­lődésre, képes arra, hogy megváltoz­zék és a haladó világnézeteket ma­gáévá tegye? Az ilyen elvtársak egy kicsit hasonlítanak azokhoz a szak­emberekhez, akik véka alá rejtik tu­dásúidat és át nem adnák azt a világ minden kincséért sem. Az ilyen kommunisták nem segítik, sőt gátol­ják a marxizmus-leninizmus térhó­dítását. Behúzódnak világnézetük ele­fántcsont tornyába, s visszatetsző magatartásukkal azt a tévhitet kel­tik, hogy a kommunista világnézet a párttagok kizárólagos tulajdona. A fiatal kommunista mérnök »na­17zek a szép fogalmak az ember megméretésének »mértékegy­ségei«. Aki tiszteletet és megbecsü­lést élvez egy közösség részéről, min­den bizonnyal megérdemli, kézzel­fogható tettekkel vívta ki az embe­rek rokoinszenvét. A tartalmas, érde­meken alapuló népszerűséget még az úgynevezett népszerűtlen feladatok végrehajtása sem képes megingatni. Az egyenesség, a szókimondó becsü­letesség és a kommunista szerénység egyre jobban terjed párttagjaink között. A kommunisták is a magyar valóságból vétettek, áldva és verve mindazon jó és rossz tulajdonságok­kal, amelyeket a múlttól örököltünk, de jobbak, példamutatóbbak lehet­nek és kell lenniök, mert kezükben az önmaguk és a világ megváltozta­tásának tudománya, a marxizmus- leninizmus. Aki élni tud ezzel a tu­dománnyal, aki az elvek tiszteletét a gyakorlati élet tetteiben váltja va­lóra, az nemcsak az új világnézet­nek szerez híveket, hanem önmaga iránt is kivívja embertársai bizal­mát, szeretetét. Egyes párttagok, nem tudván meg­birkózni a környezetükben mutat­kozó megnemértéssel, arra a különös és nagyon helytelen következtetésre jutnak, hogy a kommunista csak kommunistával barátkozhat, mert csak kommunista tudja megérteni és szeretni a kommunistát. Ezek az elv­társak megfeledkeznek arról, hogy néhány évvel ezelőtt még ők sem voltak kommunisták, s hogy azokká lehettek, olyan kommunistáknak kö­szönhetik, akik nem érezték leala- csonyítónak a velük, mint nem kom­munistákkal való foglalkozást, szí­vós, kitartó nevelő munkával egyen­gették előttük a kommunistává levés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom