Észak-Magyarország, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-22 / 146. szám

Vasárnap, W58. június 22. fiSZAKMAGYARORSZÄG 8 A szikszói Béke Termelőszövetkezetben Mészáros József, a könyvesbolt vezetője* AMIKOR A SZÉCHENYI UTCÁN sótál az ember, egy üzlet por­tálja okvetlenül leköti a figyelmét. A három kirakat hatalmas üveg­táblái alatt a könyvek sokaságát láthatjuk. Az utóbbi évszázad szinte valamennyi értékes könyvterméke megtalálható itt, s ha netalán a ki­rakatban nem, bent a boltban biztosan akad belőle legalább egy példány. Az sem baj, ha este zárva van az üzlet. Az ember kis cetlire írja a nevét és a megkívánt mű óimét, aztán bedobja az üzlet ajtaján elhe­lyezett kis levélszekrénybe. Ezzel biztosította magát, hogy a bolt udva­rias személyzete nyolc napig fenntartja számára az óhajtott művet. Meglátogattuk ezt az érdekes könyvesboltot. Belépve a csapóajtón, nagy, kissé gyen-gevitágításai helyiségbe jutunk. A falak mentén körben könyvespolcok, könyvek mindenütt, Sokezer kötet fekete, fehér, színes kötésiben, szabályosan rendberakva. A pultok mögött vásárlóik ke­resik kedvenc íróik még hiányzó műveit, vagy útleírásokat, melyeken keresztül megismerhetik idegen népek és világrészék életét, földrajzát. Mellettem egy tizenhét év körüli gimnazista kislány a szerelmi költészet antológiáját lapozza csillogó szemmel. Odább egy idős parasztbácsi ta­la jművelési szaiklkönyvekben válogat, három darabot is megvásárol. A BCiL/T VEZETŐJE MÉSZÁROS JÓZSEF. Őszülő, ötven év körüli erőteljes férfi, akinek a könyv az élete. Mint mindig, most is elfoglalt. Macakó Jánossai. a Borsod megyei Építőipari Vállalat dolgozójával be­széli meg a könyvvásárlás! problémát. A bolt vezetője tudásával, ismereteivel hozzásegíti Maczíkó elvtársat — és sok vásárlót —, hogy értékes művekből álló hézikönyvtóra lehessen. Maczkó János is szenve­délyes olvasó. Mészáros elvtárs most megszerezte neki a jelenleg nem kapható nagy regényt, a Varázshegyet, Thomas Mamitól. Maczkó elvtárs kérdésemre elmondotta, hogy a felszabadulás óta «ok könyvet vett. A múltban örült, ha telt a betevő falatra. Nevetve mondja: — Az asszony bizony néha „zörög” a nagy könyvvásárlások lát­tán. — De mégiscsak jobbnak látja, mintha a férje az apák boltjában költené el a fizetés egy részét. Még vagy öt vásárlónak van halaszthatatlan dolga a bolt vezető­jével. míg végre én is hozzájutok. Régi ismerősök vagyunk. Tizenöt év­vel ezelőtt ő adta nekem az első ABC-s könyvet. Az élete felől érdeklő­döm. Beszélni kezd a múltról. Az egykori kőművessegédről, aki elesik az olasz fronton az első nagy világégésben, s akinek kisfia korán meg­ismerte a munkát. Iskolára özvegy édesanyja kis hadisegélyéből nem tellett. így került a könyvekhez, inas lett egy könyvkereskedésben, 1922-ben. s azóta ... MÉSZÁROS JÓZSEF a könyvszakma országoshírű szakembere lett. S most talán egy kicsit drukkol is. Rövidesen szakmai előadásokat tart a fiatalok számára „Az írás kezdetétől a mai könyvkultúráig” címmel. S ez sem könnyű feladat. Aztán elmond két „élményt”, olyat, amelyek mindennaposak, s bár nem nagy dolgok, de szépek, emberiek: — Bejön egy 9—10 éves gyerek és nekávaló könyvet kér. Ilyen­kor kikérdezem, hogy mit olvasott már. mi az érdeklődési köre. így tu­dom adni neki a legmegfelelőbbet. A másik: egy kérgeskezű kovács jön be, aki naponta 8 órán át hatalmas robaj közepette kazánt készít, s itt Goethét vagy Tolsztojt keres, hogy szabadidejében szórakozást ta­láljon-^ _ „ . _ « Martmecz György HAJ&& BÉLA AHOGY EN LÁTTÁM Napló jegyzetek a világháború utolsó éveiből X7, A SZÄLASI-PUCCS utírv hose- szabb időre megritkultak naplojegy-* zeteim. Csak párszavas bejegyzések emlékeztetnek, mi történt ebben a válságos időszakban körülöttem, sze­mély szerint -velem, s a nagyvilág­ban. Sok nap rubrikája üresen ma­radt, mert többször kerültem olyan kényszerhelyzetbe, hogy egyszerűen elszakadtam a külvilágtól. »Katonai behívó. Letartóztatások. "Feleségem Manyihoz költözik.« Eny- myi az október 17-i bejegyzés. De mennyi történés van mögötte! KATONAI BEHÍVÓM, amilyet az­nap sok ezren kaptak Miskolcon — még hatvanévesek is — azt jelezte, hogy a rozoga magyar hadigépezet tényleges tisztikara zömében átállt a Szálasi-banda, mellé. A tömeges behí­vásokkal hadisikereket nyilván nem érhettek el, de azt akarták elérni, hogy mmél nagyobb tömegeket »menekít­senek*< magukkal nyugatra, mint ahogy nemzeti vagyonunk minden még meglévő értékét is magukkal akarták hurcolni és nagyrészt hur­coltak is. Szálasiék hadviselése első­sorban a magyar baloldal ellen in­dult meg a terror fokozásával, a tö­meges letartóztatásokkal. A városban mindenfelé csendőrök­be ütköztek az emberek. Az akkor már tömegesen bujkáló katonaszö­kevényeket fogdosták össze. A ff.l UDVARUNKBAN kívülem is többen kaptak behívót. Juhász Lénárt drótgyári munkást is abba az alakulatba hívták, ahová engem: a 671. muvez. törzsbe. Addig nem tud­tam mi fán terem az a muvez. törzs. Munkavezető törzs: ez a teljes neve. Tanácskoztunk Juhász Lénárttal, mitévők legyünk. Abban állapodtunk meg, hogy bevonulunk, de egymást nem hagyjuk ei Majd ha itt lesz az ideje, tudni fogom, mit kell tennünk. Bízza csak magát rám =?=■ mondottam Juhász Lénáidnak. Mindenekelőtt feleségemet helyez- tem biztonságba Remete Mártonné lakásában. Magam is itt töltöttem az éjszakákat, csak esténkint jártam egy-egy félórára haza, hogy zárt ajtók mögött meghallgathassam a külföldi rádiók lehalkított adását. A MUVEZ. TÖRZSNÉL, amely hat hétig a Palóczy-utcai ref. elemi isko­lában tanyázott, azzal bíztak meg, hogy derítsem fel az összes feltalál­ható teherautókat, amelyek azután a muvez. törzzsel együtt nyugatra vonulnak. Megbízatásomnak olyan »lelkiismeretesen« tettem eleget, hogy amikor az elvonulásra került sor, egész Borsod megyében nem találtatott egyetlen elvihető teher­autó sem. Ügy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el. A muvez. törzs pedig, amelynek egyszerre sürgőssé vált a menekülés, november 10-én délelőtt szekereken, lovas fogatokon volt kénytelen útnak indulni hideg, esős időben Putnok felé. Csak a pa­rancsnoknak volt egy személykocsija. Az első éjszakát Sajókazán töltöttük. Én: Palcsó Dezső festőművész, iskola- igazgató barátomnál háltam, aki igaz együttérzéssel ajánlotta fel segítsé­gét, ha netán kedvem volna itt meg­bújva lemaradni a társaságtól. Nem akartam őt kellemetlenségbe sodorni, s nem akartam1 Juhász Lénártot cser­benhagyni. Majd eljön az alkalom. Másnap Dobócán — Rimaszombattól délre — telepedtünk meg. Hankó Béla 18 holdas parasztgazdánál kaptam szállást. A muvez. törzsnek más dolga nem akadt, mint fenntartani, élelmezni önmagát. A katonák legtöbbjének az volt a véleménye: gazság, ami velünk tör­ténik. Egy este több megbízható em­berünket, tisztünket meghívtam a még Miskolcon szerzett barackpálin­kára szállásomra. Elmagyaráztam nekik mint »újságíró« a hadi helyze­tet. Javasoltam, szóródjék szét az alakulat, ahogy tud, mert ostobaság ez a nyugatravonulás. Igazat adtak, de cselekedni nem, mertek, hiszen soloat hallottak már arról, hogy Nyír­egyháza tájékán az országút fáit teleakasztotték katonaszökevények­kel — Megmondottam, amit mondot­tam. Rátok bízom, tegyen mindenki úgy, ügyeskedjék úgy, ahogy jónak látja. A szökés nem életbiztonság, viszont továbbrohanni ezzel a társa­sággal és bőrünket kockáztatni egy rablóbandáért, szörnyű ostobaság. NOVEMBER 18-ÁN hírt hoztak Miskolcról, hogy a várost már ost­romolják a szovjet csapatok és a Kazinczy-utca 3. számú ház, ahol én lakom, aknatalálatot kapott. Na — mondottam Juhász Lénáidnak, aki olyan beosztást kapott, hogy gyakran lehessen a közelemben — eljött a mi időnk. Holnap hazamegyünk és be­fejezzük ezt a katonáséit. 19-én je­lentettem a parancsnoknak, hogy aknatalálat érte a házat, ahol lakom. Nem. tudom, mi történt feleségem-. mel, engedjen haza menetlevéllel en­gem és Juhász Lénártot, aki »ugyan­abban a házban lakik«. Egyik nyilas őrmester megszólalt: — Főhadnagy úr, Juhász Lénártot ne tessék elengedni, az nem jön vissza soha. Ismerem őt. A parancsnok kérdően nézett Ju­hászra, de én közbevágtam: — Nézze őrmester, Juhászért én vállalok felelősséget. Juhász azt fogja tenni, amit a hazafias köteles­sége parancsol. NOVEMBER 20-ÁN szekérrel út­nak indultunk Miskolcra. Bánrévéig hozott a szekér. Ott egy német teher­autót állítottam még; ékesen magya­ráztam meg a kocsivezetőnek, hogy olyan feladatot kaptunk, ami döntő a háború kimenetelére. A német fel­tessékelt bennünket pz autóra és Putnokig ezzel*jöttünk'; Ott egy ma­gyar teherautóra kaptunk fel, de ez csak a miskolci légvédelmi lak­tanyáig hozott minket. Tovább nem jött, men a szovjet ágyúk lőtték a sajószentpéteri utat. Ez kell nekünk! Akkor már nem jön többé utánunk a muvez. törzs. Gyalog indultunk a városba. Az úttól balra egy nagy kazal szalma égett, amit a lövedékek gyújtottak fel. Errébb egy német üteg állott. Néha, egy-egy gránát robbant az út közelében. Ilyenkor meglapultunk az árok szélén. Az úttól jobbra kis ház állott. Betértünk, hogy kicsit ki­pihenjük magunkat. A házban azon­ban német katonák tetvészkedtek keserű káromltodások közepette. — Hej, csak ez kell nekünk, hogy náci te tűt vigyünk haza! — mon­dotta Juhász Lénárt. Kifordultunk a házból, amelynek a háziasszonya még pár szót váltott velünk. Körül­belül ilyet: — Megvert engem az isten ezekkel a németekkel. Teletetvezték, be­szennyezték az egész lakásomat. A városban a telegráfdrótok szét­szaggatva, összekúszálva a földön feküdtek. Egy sisakos német járőr megállított, mi járatban vagyunk. Megmagyaráztam, hogy fontos dolog­ban járunk. Tisztelgett és mi tovább­mentünk. A tájékot mó,r több találat érte. Bezúzott falak, tört ablakok, felszaggatott kövezet. Juhászék más lakásba költöztek a Fráter gimnázium szomszédságában. Feleségemet nem találtam a laká­sunkban. Juliászéknál töltöttem az éjszakát, ahol kitűnő vacsorával vendégeltek meg. NOVEMBER 21-ÉN ezt jegyeztem kis naptáramba: »Ä Juhászoknál töl­tött éjszalca után Annust a Kazinczy- utca 10. sz. alatti ház óvóhelyén ta­láltam meg. Boldog viszontlátás. Se villany, se víz. A németek mindent tönkretettek. 22-én: »Állandó ágyú­tűz, kisebb szünetekkel.« 23-án: »A városban rablás, fosztogatás. A né­metek kezdik, a csőcselék folytatja.« 25-én: »Egyik őrmestert utánam küldték, mikor vonulok be a muvez.- hez. Megüzentem a parancsnoknak: »egyelőre egészségi állapotom nem engedi meg, hogy ilyen kalandok­ban résztvegyek.« DECEMBER 2-IG csak annyi be­jegyzést találok a. lapokon keresztibe írva: »Ostrom, bunkerélet.« Bunker- élet! Sok regényt, filmet írtak azóta róla.. „ Van-e, aki visszakívánja «e ilyen életet? (Folytatjuk.) — Most már látjuk, hogy a nagy­üzemi mezőgazdaság legyőzhetetlen. Tudjuk, hogy ez az egyetlen kive­zető út a mi számunkra is. — Nos, akkor mi a baj, barátom? — Csak azt nem értem én, hogy nékem miért kell évente 600 forint községfejlesztési adót fizetni, amikor a szomszédomnak, a vasutasnak csak 10 forintot Ezt magyarázd meg. — Kifizeted te két választási ma­lacból, barátom, — mondta a minisz­ter, pertu, mivel régi ismerősök — hiszen a vasutasnak ás te adod el a malacot. (Derültség). Miikor befejeződött a látogatás, ön­kéntelenül is az a gondolat jutott eszünlkíbe: ha majd minden termelő­szövetkezetben így állnak, sokkal ke­vesebb gondunk lesz! Ragyogó szép, szívet-lelket gyönyörködtető látvány, amely a boldog jövő fényében ra­gyog előttünk! Bíró Péter raszt, az egykori UFOSZ elnök, oda­ment Dögéi elvtárshoz és ezeket mon­dotta : ft Wasámnap ünnepeltük az első ter- t * melőszövetkezet megalakul ásá­snak, a termelőszövetkezeti mozgalom t elindulásának 10. évfordulóját. Szik-, t szón többezer dolgozó paraszt • ♦ egyéni és termelőszövetkezeti tag —j ♦ személyesen, hallgatta meg Dögéi; t Imre földművelésügyi miniszter be-; ♦ szódét a mezőgazdaság eredményei-; ♦ ről, jövőjéről. A nagy érdeklődéssel; ♦ hallgatott beszámoló alatt látni lehe-; | tett az emberek arcán, hogy feliráz-; t za őket Dögéi elvtárs beszéde. A be-; tszéd után húszam, harmincam körül-; ♦ vették a földművelésügyi minisztert,; ♦ s hosszasan elbeszélgettek vele. ♦ A résztvevőik másik csoportja a; |szikszói Béke Termelőszövetkezet ma-! ijorját, míg többen a mesterséges; 1 megtermékenyítő állomásit tekintet-; X ték meg. Az állomásról csak annyit I X mondhatunk, hogy mindaz, ami ott, Iván, a tudománynak és a fejlődésnek; 5 komoly eredménye. A gyönyörű apa-; | állatok között lábunk 12 mázsás bika-; lkat, köztük a leghíresebbet, a Hu-; ♦ szárt, amelytől Hegedűs István né-; Igyesii dolgozó paraszt tehene hárma.'-; ♦ ikerborj-út ellett. f * A szikszói Béke háza táján nagy; “ volt a forgalom. Általános a; ♦ tisztaság. $ I Legnagyobb volt az érdeklődés aj Z tehenek iránt. Gyönyörű állatok. Úgy5 t gondoljuk, minden látogató csak <aJ I legszebbet mondhatta az itteniekről.« Z Találóan jegyezte meg Ónod község-« t bői az öreg Tani bácsi, hogy ilyen jó-« ♦ szagok itt még a grófok idejében sem® t voltak. Taksálva az állatok értékét,« X közel egymillió forintot számolt ősz-« X sze. Persze ez a szám túlzás, de való-S | ban .jóleső érzés volt nézni, hogy a« ♦ fejtáblákon általában két számjegy-* X gyei jelzik a napi tejhozamot. A ter-t ♦ melőszövetkezet naponta ezer forin-J ♦ bot kap a -tejért. « X Dögéi eílvtárs megkérdezte a sző-« ♦ vetkezet kiváló elnökét, Simon elv-3 ttársat, mennyit keresnek az állat-® ♦ gondozók. Most, a nyári hónapokban $ X 3-4 900 forint a jövedelmük. Az ösz-| ♦szeg hallat-ára mindenki meglepődött.| * A szemet-lellket gyönyörködtető« i *■ állatállomány nagy hatással t volt a látogatókra. Egy zsolcad pa­......... w . ^ wu-jwjuwp A gorkiji autógyárban készült GAZ-47 típusú terepjáró, lánctalpas vontató- szállító gépkocsi, amely személy- és teherszállításra egyaránt alkalmas olyan he­lyeken. ahol járhatatlanok az utak. A legmeredekebb parton is „felmászik’'. Az uj terepjárónak a víz sem képez akadályt. A légmentesen lezárt váza a vízen tart­ja. míg lánctalpaival óránként 4 kilométeres sebességgel halad a vízben. Karosszé­riája vízhatlan anyagból ké-zült. Télen a kocsi fűthető. já»*’w»tlanL utakon i? képes pótkocsit vontatni. Hosszabb útra tartalék üzem- és élelmiszeranyagot vf hét magával. Háromdimenziós hanglemez ; A Pye Ltd. londoni részvénytáma- , ság június elején úgynevezett szte- í reofonikus hanglemezeket hozott ; forgalomba, amelyek különleges há~ ’ romdimenziós hatást váltanak ki a hallgatókból. A vásárlóközönség : azonban egyelőre csak nézegetheti az ; új hanglemezkreációt, mert a há- | romdi-menziós lemezjátszókészülék ; és pick-up első példányai csak jú- • lius végén kerülnek forgalomba. Az ; újfajta hanglemez ára kb. 20 száza- ; létokal magasabb az eddigi lemezféle- ; ségek áránál. Külsejüket tekintve ; teljesen olyanok, mint a szokásos ; mikrobarázdás lemezek, de a baráz- ! da mindkét oldalán hangcsatorna va-n. A háromdimenziós lemezját­szóba állítólag két hangerősítőt, ké* hangszórót és különleges pick-upo* szerelnek be.-----------oqo-----------­r f * Ősi pénzeket találtak Tádzsikisztánban A tadzsikásztám »Moszkva« kolhoz két traktoristája munka közben nagy halom régi pénzt talált. A Tad- zsik Tudományos Akadémia archeo­lógia! intézetében megállapították, hogy a pénzdarabok a XIII. század elején, a régen elpusztult Csagainnan városban készültek. A pénzérmék nagy értéket képviselnek, mert egye­dülálló darabok: eddig még egyet­len egy ilyen fajtát sem találtak. A böngészdében''

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom