Észak-Magyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-01 / 102. szám

8 ÉSZAKMAGYARORSZAG Csütörtök, 1958. május 1. W.E.B.DUBOIS: / § A / 'William E. B. Dubois professzor nagy- • ■ ff I nevű amerikai néger antropológus és : ■ ff rm m «irf w m mrf»i m ^ szociológus kiváló békeharcos. A most 80 : m ÄS* f-í 6Ä -«Bi», es? res HJg E£> iS? A0 műd jen? . zsm 3— sm sm se ✓ » • ^ éves tudósnak ez a cikke eredetileg a • te National Guerdian című amerikai lapban j ee ; ...., =====...........................% j elent meg. — Szerk. : t1 bben a hónapban van 90-ik születésnapom. Olyan, nagy kort értem el, amelyre az átlagos amerikai nem csekély megvetéssel tekint. Ha -valaki nem gyűjt magá­nak elegendő pénzt, mire 60 éves lesz, egészen határozottan ki van téve az éhezés balsorsának. Nagy a lehetősége annak, hogy munkáját el­veszti és nem nagy a valószínűsége, hogy kap valahol alkalmazást. Ha pedig valaki elég oktondi ahhoz, hogy 90 esztendeig éljen, amolyan csodabogárszámba megy. Igen, a mi hazánk -fétissé tette a fiatalság dicsőítését. Mi több, felfe­deztük, hogy az ifjúság többet tud, mint az érett kor. Ha egy 35 éves ember valamely tudományos intézet élére kerül, esetleg szenátor lesz, vagy egy nagy üzleti vállalat elnöke, az egész ország visszhangzik dicsőí­tésétől. Miért? Azt akarjuk elhitetni a világgal, hogy nálunk a 35 évesek okosabbak az 50 vagy 75 éveseknél? Az egész emberi történelem 5000 esz­tendejének minden tapasztalata el­lentmond ennek. Ha a hosszú élet nem ad értéket, bölcsességet és jelen­tőséget az életnek, akkor mi értelme ananak egyáltalán, hogy éljünk? Ha éretlen és tapasztalatlan emberék uralják a világot, akkor a világ meg­érdemli azt, amit kap. Nem tartom szükségesnek, hogy mentegetődzék hosszú életemért. E pokollá tett élet mezsgyéjén állva figyelem és tanulmányozom az Igaz­ságot. Szemrebbenés nélkül nézek vele szembe, nem hazudok sem ön­magámnak, sem másoknak. És mit látok? Látom hazámat, miként Cedric Beifrage jellemezte, egy ijedt Óriást, amely fél az igazságtól, fél a békétől. Egy olyan országot látok, amely rom­lásnak indult és amely el fog kor­hadni, ha meg nem változtatja útját. Tévedni nem bűn, nagyon is emberi dolog. De katasztrófa az, amikor valaki folytatja tévelygését, habár tudja, hogy rossz úton jár. Én nem­csak statisztikák alapján ítélem meg ezt az országot és nemcsak a törté­nészek által helybenhagyott hazug­ságok alapján. Annak alapján ítélek, amit csaknem egy évszázados életem folyamán láttam, hallottam, átéltem. Volt idő, amikor a világ az ameri­kaiakat bár durváknak, de becsüle­teseknek tekintette, akik nehéz mun­kával keresik kenyerüket,, de akik meg merik mondani az igazságot, tekintet nélkül arra, hogy kit érint az keservesen. S akik csak akkor mennek háborúba, amikor meg van­nak győződve ügyük igazságáról és amikor nincs más kiút. A/j anapság hazudunk, lopunk és u gyilkolunk. A hazugságot hir­detésnek nevezzük, a lopást »szabad vállalkozás-«-nak és az emberölést nemzetvédelemnek. De ezek az el­nevezések végső fokon nem fognak senkit megtéveszteni, még akkor sem, ha a modern lélektant használ­juk fel embertársaink megtéveszté­sére. (Lásd a »Hidden Pursuaders« című nemrég megjelent könyvet a hirdetési üzlet módszereiről. — Szerk.) Olyanok kezében összponto­sul határtalan vagyon, akik nem szolgálták azt meg, és minden ener­giánkat arra irányítjuk, hogy meg­öljük, megcsonkítsuk, vagy meg­őrjítsük azokat a férfiakat, nőket és gyermekeket, akik nem teszik azt, amit követelünk tőlük. Egyetlen ország sem fenyeget bennünket. Mi fenyegetjük a világot. A mi elnökünk azt mondja, hogy Dulles a legbölcsebb ember, akkor az Isten könyörüljön rajtunk. Azt mondják ezek az emberek, hogy ők tudják, miért estünk vissza pillanatnyilag a nemzetközi verseny­ben. Azért, mondják, mert nem taní­tottuk gyermekeinket elég matemati­kára, meg fizikám. Nem igaz! Azért történt ez így, mert nem tanítottuk gyermekeinket írni és olvasni és em­berként viselkedni. Az én szomszéd­ságomban minden gyermek játék­pisztollyal hadonászik, a nagyobbak pedig igazi revolverekkel. Amikor Elvis Presley a színpadon bemutatja nehezen félreérthető produkcióját, akkor a fél város rendőrségének kell visszatartani a serdülő gyermekeket a hisztériától. S mit teszünk mindezek megaka­dályozására? Mit tesznek az egy­Kulturális hírek a Szovjetunióból " Ui szovjet irodalomtudományi fo- a kiváló -ukrán filmrendező alkotá- lyóirat jelent meg »Russzkaja Litye- ßai'bol. Dovzsenko nagyszerű néma- natura« címen. A negyedévenként filmjeivel Ejzenstejji mellett a szov- megjeleno folyóirat elsősorban a reá- jet filmművészet egyik megteremtője lizrrrus kérdésével, a szovjet irodalom volt. nemzeti jellegével és világirodalmi kapcsolataival kíván foglalkozni. El­méleti és irodalomtörténeti cikkeken kívül számos recenziót közöl. Az ötvenkötetes Nagy Szovjet En­ciklopédia kiadásának munkája az idén 'befejeződik. Megjelenik a pótlá­sokat tartalmazó 51. kötet is. A tíz­kötetes Kis Szovjet Enciklopédia ki­adását 1959 végére akarják befejezni. Dovzsenko-f ilimfesztivált rendeztek Moszkvában Alekszandr Dovzsenko, A MISKOLCI RADIO MAI MŰSORA; (A 188 méteres hullámhosszon, 1591 ke) 18.00: A munka ünnepén. 18.40: Szív küldi szívnek, szívesen. P£NTEKI MŰSORA: 18.00: Az ünnepen láttuk, hallottuk. Ri- portösszeállitás. 18.15: Százarcú tavasz. 18.20: Paul Robeson lemezeiből. 18.45: Köbányászok között. 18.55: Kérem a panaszkönyvet. házak? A keresztény egyházak egyik fele azo . dolgozik, hogy tönkretegye a városi iskolákat és helyükbe val­lásos dogmával telített közoktatást honosítson meg. A keresztény egy­házak másik fele pedin túlságosan érdekelve van a venezuelai olajipar­ban és nem ér rá támogatni a leg­jobb brooklyni ifjúsági intézményt, vagy pedig megakadályozni egyik püspöküket abban, hogy a hívők kí­vánságát semmibe véve, elmozdítsa a haladó gondolkozása, békebarát Melish tiszteletest. Melyik protestáns templom tiltakozott az ellen? Egyet­len egy sem. Ellenben felfogadták Billy Graham-et (hírhedt prédiká­tor), hogy cirkusz helyett töltse meg a Madison Square Gardent! Mindezt persze nem szabad emlí­teni. Amerikát nem szabad kritizál­nod. Csak dicsérned szabad, külön­ben elveszted állásodat, kiközösít a társadalom, vagy börtönbe vetnek. A kritika hazaárulással egyértel­mű, és a hatalmasoknak megvannak a fizetett judájaik, akiknek szavára iszonyatos halállal is büntethetnek. Láttam a szépséges Ethel Rosen- berget holtan feküdni ravatalán, a férje mellett. Próbáltam néhány szót susogni sírjuk felett. De nem a sírok mellett kellene világgá kiáltanunk igazságszolgáltatásunk csődjét, ha­nem a házak tetejéről. # l? él évszázaddal ezelőtt, 1910-ben hozzáfogtam ahhoz, hogy nép szerutlen gondolatokat nyilvánítsak a hatalmasokkal szemben, a fehér Dél, a reakciós Észak és saját népem egy részének ellenzésével szemben. Rájöttem, hogy gondolataimat félre magyarázzák, és ezért folyóiratot in dítottam, — a Crisis-t —, amelyben szabadon kifejthetem elveimet. Nem volt sima az utam. Szavam nem jutott el messzire, lapomat ■minden oldalról támadták, egy ízben be is tiltották. De mégis fenntartot­tam egy szócsövet a radikális elvek számára a néger kérdésben, s ez a szócső — meggyőződésem szerint — sokakat befolyásolt. Munkámnak és mások munkájú nak eredményeként a Legfelsőbb Törvényszék megkezdte a demokrá cia visszaállítását délen. A Dél erre lázadással válaszolt (itt Dubois pro­fesszor kétségkívül Faubus kormány zó tetteire és a little-rocki esemé­nyekre céloz. — Szerk.), amellyel a nemzet még mindig fél szembenézni Adóztatási rendszerünkkel elsze gényítjük magunkat és bűnös útra térünk. Csak azért, hogy a gazdag még gazdagabb legyen és hogy még több szegénység és még több bűn legyen a világon. Tudjuk, mi ennek az oka: az, hogy lehetővé tegyék a gazdag üzletembereknek a szocializ­mus megfojtását. De ez a cél elérhe­tetlen. A szocializmus tért fog hódítani továbbra is. Én hiszek a szocializ musban: mindenkinek szükséglete szerint, mindenkitől tehetsége sze­rint. E célért dolgozni fogok mind­addig, amíg csak élek. És még élek. A NÉPKERTI SZABADTÉRI SZÍN­PADON 16 ÓRÁTÓL: A Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola női kara, a Miskolci Nemzeti Színház művészegyüttese, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakis­kola vegyeskara, a Szinvavölgyi mű­vészegyüttes tánccsoportja, a MÁV Erkel Ferenc férfikara és a KPV- DSZ tánckara ad folytatólagos mű­sort. Ugyanott fél 9 órától filmvetí­tés lesz. A DIÖSGYÖR-VASGYARI szabadsagkerti SZABADTÉRI SZÍNPADON: 15 órától fellép a Lenin Kohászati Művek művészeti együttese. A mű­sor szüneteiben a DVTK ökölvívó és birkózó bemutatót reá dez. A DIÓSGYŐRI BÁNYÁSZ KLUB SZABADTÉRI SZÍNPADÁN 17 ÓRÁTÓL: Műsort ad a Diósgyőri Bányász Klub zenekara és az Ady Endre Kultúrotthon ének- és zenekara. Május 1 kulturális rendezvényei Miskolcon A PERECESI SZABADTÉRI SZÍNPADON 16 ÓRÁTÓL: Műsort ad a Perecesi Bányász Klub együttese, az 104. számú Ipari Ta- nuióintézet énekkara, a Bányamécs dalárda. A HEJ ÖCS AB AI ALTALANOS IS KOI, A SZABADTÉRI SZÍNPADÁN: 16 órától műsort ad az iskola én ek­és zenekara, A JÓZSEF ATTILA KULTÚROTTHON BAN 13 ÓRÁTÓL: Műsort ad a Közlekedési Vállalat központi együttese és a 36. Autóköz­lekedési Vállalat (Mávaut) tánccso— portja. A MÁV ERKEL FERENC KULTUROTTHONBAN: 15 órától filmvetítés. A GÖRÖMBÖLYI BUDAI NAGY ANTAL KULTUROTTHONBAN : 19 órától műsort ad a kultúrott­hon együttese. A MOSOLY BÁBSZINPADON: 16 órától műsor a gyermekek ré­szére. Fát ültetnek, részjegyet jegyeznek, honvédelmi kiképzésre járnak a taktaharkányi fiatalok A MISKOLCI RE­PÜLŐTÉREN egy 26 éves fiatal ember kora reggeltől a délutáni órákig teljesíti szolgá­latát: figyelmesen jegy­zi, majd tovább adja a motnse-jeleket, ame­lyek Ferihegyről, s az ország többi, a miskolci állomással összekötte­tésben álló repülőterei­ről érkeznek. Komoly és felelősségteljes meg­bízatás: hiszen menet­rendszerű járatok pon­tos indulása, helyes tá­jékoztatása és minde­nekelőtt az utasok ké­nyelme függ tőle. Hajnal András be­csülettel látja el ezt a nehéz feladatot: szemé­lyesen ismerem leg­alább öt éve. A légi­erőknél, ahol katona korunkban együtt szol­gáltunk és ő a távirásiz tudományt elsajátította — ugyanilyen szorga­lommal és kitartással dolgozott. Most, ami­kor a miskolci repülő­téren a napokban ösz- szetalálkoztunik, tud- .tarni meg, hogy »civil­ben« a taktaharkányi KISZ-szervezet titká­ra, s amikor később a faluiban is megfordul­tam, győződtem meg róla. hogy ez az alap­szervezet nem akár­milyen munkát végez. Élénk kapcsolatot tartanak fenn a hon­védséggel és időnk int a sorozásra kerülő, vagy a hadseregből ré­gebben leszerelt fiata­lok részére — honvé­delmi kiképzéseiket tar­tanak. Külön elbüsz- kéLkedtek azzal, hogy a járási katonai kiegé­szítő parancsnok több esetben személyesen is megjelent náluk és elő­adásokat tartott. Ugyancsak felkereste őket néhányszor a TTIT kiküldött mun­katársa, aki szintén előadásokat tartott a fiatalokat érdeklő kér­désekről: a szerelem­ről, becsületességről, pályaválasztásról sib; Igen dicséretes, hogy az alapszervezet igyek­szik bekapcsolódni a pártszervezet, a tanács és más. községi szervek munkájába és saját tevékenységével elő­segíti azt. A helyi föld- művesszövetkezet ré­szére például 26 darab részjegyet — ebből 9-et saját maguk je­gyeztek, 'illetve jegyez­tettek. A községi legel­tetési társulat felkéré­sére pedig társadalmi munkában fákat ültet­tek és most (hogy újabb 5000 darab cse­metét igényeltek), en­nek elültetéséből is ki akarják venni a részü­ket. Dicséret illeti őketi (ónodvúri) LJ orváth csendőrtászthe- lyettes, mielőtt elindult Fónagyhoz, alaposan meghány­ta, vetette a dolgot, hogy ho­gyan és miiként fogjon hozzá __ a beszélgetéshez. Napok óta szőtte a tervét. Érezte, hogy biztosra megy, csak azt nem tudta: milyen ürüggyel menjen oda, hiszen ő még sohasem volt ott. Megtalálta a megoldást. Elővett egy régi karszéket, mélynél?: egy lába hiányzott, és átment vele Fónagyhoz, a harmadik utcába. Fónagy éppen az asztalosműhelyben tett, vett, úgy lát­szik nem volt munkája. Mindenki tudja róla, hogy enge­dély nélkül dolgozik. Kontárkodilk. Neki is van két hold sző­lője, abból él, bár egy kapavágást nem tett benne életében. Mindig mások munkálták, ő csak megitta a bort és annyit adott el belőle, amennyiből megvette az ennivalót a fele­sége és a maga részére. — Jónapot, Fónagy úr! — köszöntötte Horváth; — Áh, erőt, egészséget, Horváth uram! — Na végre, maga is felkeres. Gyerekkorunkban játszottunk együtt; — Éppen ezért hoztam magának egy kis javítani valót. — Nagyon helyes, ebben az utcában annyi kommunista iakiik, ezektől én éhen dögölhetnék. ■— Jól meg vannak azért egymással? — Jól? Gyűlölöm őket! A múltban akármerre mentem, messziről kalapot emeltek, Fónagy úrnak tisztelték! Most, ha keresztülbukik rajtam, akkor sem szól hozzám egy sem. Nem is köszönnek, még azt várják, hogy én köszönjek előre. — És maga köszön? — kérdezte cinikusan Horváth. — Hogyne köszönnék, de azt nem vágja zsebre. __ Meg­mondom én a magam véleményét nékik úgy, hogy arról kol­dulnák! — vágta ki a szót Fónagy; — Hogyan? Maga szemtől-szembe rágalmazza őket? — Na ná, majd még dicsérem őlket?! — mondta emelt hangon Fónagy. — Fónagy úr! — szólt rá erélyesen Horváth. — Magá­nak elment az esze?! Ha feljelentik rémhírterjesztésért, vagy rendszer elleni izgatásért, évekre elítélik. ddig sem jelentettek fel — legyintett a kezével Fó­nagy —, pedig évek óta gúnyolom őket. Hallaná, amikor a párttitkár feleségének mondom meg a vélemé­nyem; — Na, az sem marad adós, de inem is haragszanak meg, mert az elmúlt napokban is végeztem náluk javítást. — Értse meg, esztelenség á nyílt propaganda! ^ Nincs igaza, Horváth uram! Úgy elvagyunk táfcjosva, mint a féreg és még véleményem se legyen, mint a töb­bieknek? == Legyen véleménye, de tartsa meg magának! E Szóval maga elalkarja tiltani tőlem, hogy én poüti-' záljak? — emelte fel fejét Fónagy. — Igen, ha úgy veszi! De azt szeretném, ha inkább poli­tikailag csel ekedne! Hát ez nem elég, amit tettem? — Nem, mert a vitákban a kommunisták az erősebbek, mi maradunk alul! — Nahát, akkor még maga nem hallotta, miket szok­tam én mondani nekik. Nem maradok én alul, inkább ők! — Már- pedig ezt megtiltom magának! — Maga megtiltja?! Milyen hang ez velem szemben?! — Igen, én tiltom meg. mert szükségem van magára! — Nem értem egészen, hogy magának miért volna rám szüksége? Talán csendőröket toboroz? — nevetett kényszeredet­ten Fónagy. — Vegye úgy, ahogy akarja, de a mai naptól kezdve a pletykáknál egyébbel is kell foglalkoznia! — Még hogy én pletykálok? Akkor maga nem ismer engem! — Úgy gondolom, felesleges a beszéd, térjünk a tárgyra. — Mi az istent akar maga tőlem? — kérdezte Fónagy megrökönyödve, de most már kezdett fázni attól a gondo­lattól, hogy ez- a volt csendőr tudja azt, hogy ö besúgójuk volt hosszú éveken keresztül. Lehet, a társai elmondották neki és most jön zsarolni. — Tudja, először is ismerem a maga múltját, tudom, leik lettek internálva a maga feljelentései folytán, csali azok nem tudják. Úgy gondolom, szeretnék azok is meg­tudni »jótevőjük 'becses nevét«. Ha maga is úgy gondolja, esetleg közölhetem velük személyesen is — felelt nyugodt hangon; Amíg Horváth beszélt, Fónagyról folyt a víz, vörös lett az arca s úgy érezte, mint gyerekkorában, amikor ült a vásári ringlispilen, hogy forog vele minden. Bizonyára meg­szédült, csak akkor vette észre magát, amikor Horváth erő­sen szorította és a faragó tőkére ültette; Beszélt is hozzá: IV a, öregem, nem kell mindjárt mellre szívni a dol- ■^’got, megértjük mi egymást. Nem jut a kommunis­ták kezére, ha egy kicsit is józanul tud gondolkodni; Egy kérdésem van?' Megtesz-e mindent annak érdekében, hogy ne szolgáltassam ki a kommunistáknak? — Meg, meg — dadogta Fónagy', csak adjon egy ci­garettát. .. Horváth megkínálta ciga- " rettával. Hagyta, hogy szívjon Mikor úgy látta, kissé rendbe jött, elkezdett jó nagyokat. neki beszélni. Elmondotta, hogy őik szervezkednek és tájé­koztatta a céljáról is. — Nézze, Fónagy, úr, írjon azonnal egy nyilatkozatot, majd én diktálom, amelyben leírja, hogy maga ma, vagy holnap éjjel felgyújtja a közös szérűt a községben. — Azt nem! Le nem írom, meg sem csinálom, én egy becsületes kisiparos vagyok!.;; — Ne olyan hangosan, mert ha valaki meghallja, még kételkedik majd benne. Becsületes emberek néni jelentenek fel ártatlan embereket. Nem mondanák magának a kom­munisták és az a néhány zsidó, akikre maga írásban adott jelentést, Fekete őrmesternek. Kisiparosnak kisiparos, csak kontár Hanem a’-ért alaposan megoürítették volna. Ügy tu­dom, éppen ezért történt meg az egyesség köztünk annak idején és maga között, — írja csak, amit mondtam. — T v Istenem, maguk igazán csibészek... — Mindegy, hogy magának, vagy másnak mi a véle­ménye rólunk, döntő az: hogyan igyekszik majd végrehaj­tani a kapott feladatokat. — Mindent megcsinálok, hiszen a kezükben vagyok. Mit tehetek? sóhajtott elkeseredetten Fónagy. — Úgy látom kezd megjönni a rendesebbik esze : . • . Pedig ön megjátszotta az érzékenyt, mire való ez? — Nade, én gyuj-to-gas-sak? — Igen, és még egyebet is... vagy a kommunisták gyújtsák fel maga alatt az örök tüzet? — válasszon! ' — Inkább bármit, csak a börtönbe ne kerüljek. *— Ügy látom, most már egyetért velem, nemde? ff orváth ekkor elkezdett magyarázni Fónagynak. Rész- léteiben elmondotta, hogyan képzeli el a közös-szérű íelgyujtását. Elmondotta azt is: ez nem lesz más, mint fe­lelet a kommunistáknak arra az intézkedésére, amiért kény­szerítették a közös-szérűt. A parasztok ezen keresztül meg fogják gyűlölni a kommunistákat és nem tudnak többé a községben közös-szérűt Összehordani. Mert azzal érvelnek majd — jogosan —, hogy tavaly is leégett. Ekkor pedig bár­mit csinálnak a parasztokkal, nem hordanak még a kör­nyéken sem' közös-szénibe. Szóval nem hangoskodni kell, hanem cselekedni... Miután részletekben, megbeszélték » tervet, Horváth elment azzal, hogy majd egy-két nap múlva jön a székért* addig csinálja meg. MAKAI KÁROLY íFftlv+íiHti»

Next

/
Oldalképek
Tartalom