Észak-Magyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-01 / 102. szám
8 ÉSZAKMAGYARORSZAG Csütörtök, 1958. május 1. W.E.B.DUBOIS: / § A / 'William E. B. Dubois professzor nagy- • ■ ff I nevű amerikai néger antropológus és : ■ ff rm m «irf w m mrf»i m ^ szociológus kiváló békeharcos. A most 80 : m ÄS* f-í 6Ä -«Bi», es? res HJg E£> iS? A0 műd jen? . zsm 3— sm sm se ✓ » • ^ éves tudósnak ez a cikke eredetileg a • te National Guerdian című amerikai lapban j ee ; ...., =====...........................% j elent meg. — Szerk. : t1 bben a hónapban van 90-ik születésnapom. Olyan, nagy kort értem el, amelyre az átlagos amerikai nem csekély megvetéssel tekint. Ha -valaki nem gyűjt magának elegendő pénzt, mire 60 éves lesz, egészen határozottan ki van téve az éhezés balsorsának. Nagy a lehetősége annak, hogy munkáját elveszti és nem nagy a valószínűsége, hogy kap valahol alkalmazást. Ha pedig valaki elég oktondi ahhoz, hogy 90 esztendeig éljen, amolyan csodabogárszámba megy. Igen, a mi hazánk -fétissé tette a fiatalság dicsőítését. Mi több, felfedeztük, hogy az ifjúság többet tud, mint az érett kor. Ha egy 35 éves ember valamely tudományos intézet élére kerül, esetleg szenátor lesz, vagy egy nagy üzleti vállalat elnöke, az egész ország visszhangzik dicsőítésétől. Miért? Azt akarjuk elhitetni a világgal, hogy nálunk a 35 évesek okosabbak az 50 vagy 75 éveseknél? Az egész emberi történelem 5000 esztendejének minden tapasztalata ellentmond ennek. Ha a hosszú élet nem ad értéket, bölcsességet és jelentőséget az életnek, akkor mi értelme ananak egyáltalán, hogy éljünk? Ha éretlen és tapasztalatlan emberék uralják a világot, akkor a világ megérdemli azt, amit kap. Nem tartom szükségesnek, hogy mentegetődzék hosszú életemért. E pokollá tett élet mezsgyéjén állva figyelem és tanulmányozom az Igazságot. Szemrebbenés nélkül nézek vele szembe, nem hazudok sem önmagámnak, sem másoknak. És mit látok? Látom hazámat, miként Cedric Beifrage jellemezte, egy ijedt Óriást, amely fél az igazságtól, fél a békétől. Egy olyan országot látok, amely romlásnak indult és amely el fog korhadni, ha meg nem változtatja útját. Tévedni nem bűn, nagyon is emberi dolog. De katasztrófa az, amikor valaki folytatja tévelygését, habár tudja, hogy rossz úton jár. Én nemcsak statisztikák alapján ítélem meg ezt az országot és nemcsak a történészek által helybenhagyott hazugságok alapján. Annak alapján ítélek, amit csaknem egy évszázados életem folyamán láttam, hallottam, átéltem. Volt idő, amikor a világ az amerikaiakat bár durváknak, de becsületeseknek tekintette, akik nehéz munkával keresik kenyerüket,, de akik meg merik mondani az igazságot, tekintet nélkül arra, hogy kit érint az keservesen. S akik csak akkor mennek háborúba, amikor meg vannak győződve ügyük igazságáról és amikor nincs más kiút. A/j anapság hazudunk, lopunk és u gyilkolunk. A hazugságot hirdetésnek nevezzük, a lopást »szabad vállalkozás-«-nak és az emberölést nemzetvédelemnek. De ezek az elnevezések végső fokon nem fognak senkit megtéveszteni, még akkor sem, ha a modern lélektant használjuk fel embertársaink megtévesztésére. (Lásd a »Hidden Pursuaders« című nemrég megjelent könyvet a hirdetési üzlet módszereiről. — Szerk.) Olyanok kezében összpontosul határtalan vagyon, akik nem szolgálták azt meg, és minden energiánkat arra irányítjuk, hogy megöljük, megcsonkítsuk, vagy megőrjítsük azokat a férfiakat, nőket és gyermekeket, akik nem teszik azt, amit követelünk tőlük. Egyetlen ország sem fenyeget bennünket. Mi fenyegetjük a világot. A mi elnökünk azt mondja, hogy Dulles a legbölcsebb ember, akkor az Isten könyörüljön rajtunk. Azt mondják ezek az emberek, hogy ők tudják, miért estünk vissza pillanatnyilag a nemzetközi versenyben. Azért, mondják, mert nem tanítottuk gyermekeinket elég matematikára, meg fizikám. Nem igaz! Azért történt ez így, mert nem tanítottuk gyermekeinket írni és olvasni és emberként viselkedni. Az én szomszédságomban minden gyermek játékpisztollyal hadonászik, a nagyobbak pedig igazi revolverekkel. Amikor Elvis Presley a színpadon bemutatja nehezen félreérthető produkcióját, akkor a fél város rendőrségének kell visszatartani a serdülő gyermekeket a hisztériától. S mit teszünk mindezek megakadályozására? Mit tesznek az egyKulturális hírek a Szovjetunióból " Ui szovjet irodalomtudományi fo- a kiváló -ukrán filmrendező alkotá- lyóirat jelent meg »Russzkaja Litye- ßai'bol. Dovzsenko nagyszerű néma- natura« címen. A negyedévenként filmjeivel Ejzenstejji mellett a szov- megjeleno folyóirat elsősorban a reá- jet filmművészet egyik megteremtője lizrrrus kérdésével, a szovjet irodalom volt. nemzeti jellegével és világirodalmi kapcsolataival kíván foglalkozni. Elméleti és irodalomtörténeti cikkeken kívül számos recenziót közöl. Az ötvenkötetes Nagy Szovjet Enciklopédia kiadásának munkája az idén 'befejeződik. Megjelenik a pótlásokat tartalmazó 51. kötet is. A tízkötetes Kis Szovjet Enciklopédia kiadását 1959 végére akarják befejezni. Dovzsenko-f ilimfesztivált rendeztek Moszkvában Alekszandr Dovzsenko, A MISKOLCI RADIO MAI MŰSORA; (A 188 méteres hullámhosszon, 1591 ke) 18.00: A munka ünnepén. 18.40: Szív küldi szívnek, szívesen. P£NTEKI MŰSORA: 18.00: Az ünnepen láttuk, hallottuk. Ri- portösszeállitás. 18.15: Százarcú tavasz. 18.20: Paul Robeson lemezeiből. 18.45: Köbányászok között. 18.55: Kérem a panaszkönyvet. házak? A keresztény egyházak egyik fele azo . dolgozik, hogy tönkretegye a városi iskolákat és helyükbe vallásos dogmával telített közoktatást honosítson meg. A keresztény egyházak másik fele pedin túlságosan érdekelve van a venezuelai olajiparban és nem ér rá támogatni a legjobb brooklyni ifjúsági intézményt, vagy pedig megakadályozni egyik püspöküket abban, hogy a hívők kívánságát semmibe véve, elmozdítsa a haladó gondolkozása, békebarát Melish tiszteletest. Melyik protestáns templom tiltakozott az ellen? Egyetlen egy sem. Ellenben felfogadták Billy Graham-et (hírhedt prédikátor), hogy cirkusz helyett töltse meg a Madison Square Gardent! Mindezt persze nem szabad említeni. Amerikát nem szabad kritizálnod. Csak dicsérned szabad, különben elveszted állásodat, kiközösít a társadalom, vagy börtönbe vetnek. A kritika hazaárulással egyértelmű, és a hatalmasoknak megvannak a fizetett judájaik, akiknek szavára iszonyatos halállal is büntethetnek. Láttam a szépséges Ethel Rosen- berget holtan feküdni ravatalán, a férje mellett. Próbáltam néhány szót susogni sírjuk felett. De nem a sírok mellett kellene világgá kiáltanunk igazságszolgáltatásunk csődjét, hanem a házak tetejéről. # l? él évszázaddal ezelőtt, 1910-ben hozzáfogtam ahhoz, hogy nép szerutlen gondolatokat nyilvánítsak a hatalmasokkal szemben, a fehér Dél, a reakciós Észak és saját népem egy részének ellenzésével szemben. Rájöttem, hogy gondolataimat félre magyarázzák, és ezért folyóiratot in dítottam, — a Crisis-t —, amelyben szabadon kifejthetem elveimet. Nem volt sima az utam. Szavam nem jutott el messzire, lapomat ■minden oldalról támadták, egy ízben be is tiltották. De mégis fenntartottam egy szócsövet a radikális elvek számára a néger kérdésben, s ez a szócső — meggyőződésem szerint — sokakat befolyásolt. Munkámnak és mások munkájú nak eredményeként a Legfelsőbb Törvényszék megkezdte a demokrá cia visszaállítását délen. A Dél erre lázadással válaszolt (itt Dubois professzor kétségkívül Faubus kormány zó tetteire és a little-rocki eseményekre céloz. — Szerk.), amellyel a nemzet még mindig fél szembenézni Adóztatási rendszerünkkel elsze gényítjük magunkat és bűnös útra térünk. Csak azért, hogy a gazdag még gazdagabb legyen és hogy még több szegénység és még több bűn legyen a világon. Tudjuk, mi ennek az oka: az, hogy lehetővé tegyék a gazdag üzletembereknek a szocializmus megfojtását. De ez a cél elérhetetlen. A szocializmus tért fog hódítani továbbra is. Én hiszek a szocializ musban: mindenkinek szükséglete szerint, mindenkitől tehetsége szerint. E célért dolgozni fogok mindaddig, amíg csak élek. És még élek. A NÉPKERTI SZABADTÉRI SZÍNPADON 16 ÓRÁTÓL: A Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola női kara, a Miskolci Nemzeti Színház művészegyüttese, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola vegyeskara, a Szinvavölgyi művészegyüttes tánccsoportja, a MÁV Erkel Ferenc férfikara és a KPV- DSZ tánckara ad folytatólagos műsort. Ugyanott fél 9 órától filmvetítés lesz. A DIÖSGYÖR-VASGYARI szabadsagkerti SZABADTÉRI SZÍNPADON: 15 órától fellép a Lenin Kohászati Művek művészeti együttese. A műsor szüneteiben a DVTK ökölvívó és birkózó bemutatót reá dez. A DIÓSGYŐRI BÁNYÁSZ KLUB SZABADTÉRI SZÍNPADÁN 17 ÓRÁTÓL: Műsort ad a Diósgyőri Bányász Klub zenekara és az Ady Endre Kultúrotthon ének- és zenekara. Május 1 kulturális rendezvényei Miskolcon A PERECESI SZABADTÉRI SZÍNPADON 16 ÓRÁTÓL: Műsort ad a Perecesi Bányász Klub együttese, az 104. számú Ipari Ta- nuióintézet énekkara, a Bányamécs dalárda. A HEJ ÖCS AB AI ALTALANOS IS KOI, A SZABADTÉRI SZÍNPADÁN: 16 órától műsort ad az iskola én ekés zenekara, A JÓZSEF ATTILA KULTÚROTTHON BAN 13 ÓRÁTÓL: Műsort ad a Közlekedési Vállalat központi együttese és a 36. Autóközlekedési Vállalat (Mávaut) tánccso— portja. A MÁV ERKEL FERENC KULTUROTTHONBAN: 15 órától filmvetítés. A GÖRÖMBÖLYI BUDAI NAGY ANTAL KULTUROTTHONBAN : 19 órától műsort ad a kultúrotthon együttese. A MOSOLY BÁBSZINPADON: 16 órától műsor a gyermekek részére. Fát ültetnek, részjegyet jegyeznek, honvédelmi kiképzésre járnak a taktaharkányi fiatalok A MISKOLCI REPÜLŐTÉREN egy 26 éves fiatal ember kora reggeltől a délutáni órákig teljesíti szolgálatát: figyelmesen jegyzi, majd tovább adja a motnse-jeleket, amelyek Ferihegyről, s az ország többi, a miskolci állomással összeköttetésben álló repülőtereiről érkeznek. Komoly és felelősségteljes megbízatás: hiszen menetrendszerű járatok pontos indulása, helyes tájékoztatása és mindenekelőtt az utasok kényelme függ tőle. Hajnal András becsülettel látja el ezt a nehéz feladatot: személyesen ismerem legalább öt éve. A légierőknél, ahol katona korunkban együtt szolgáltunk és ő a távirásiz tudományt elsajátította — ugyanilyen szorgalommal és kitartással dolgozott. Most, amikor a miskolci repülőtéren a napokban ösz- szetalálkoztunik, tud- .tarni meg, hogy »civilben« a taktaharkányi KISZ-szervezet titkára, s amikor később a faluiban is megfordultam, győződtem meg róla. hogy ez az alapszervezet nem akármilyen munkát végez. Élénk kapcsolatot tartanak fenn a honvédséggel és időnk int a sorozásra kerülő, vagy a hadseregből régebben leszerelt fiatalok részére — honvédelmi kiképzéseiket tartanak. Külön elbüsz- kéLkedtek azzal, hogy a járási katonai kiegészítő parancsnok több esetben személyesen is megjelent náluk és előadásokat tartott. Ugyancsak felkereste őket néhányszor a TTIT kiküldött munkatársa, aki szintén előadásokat tartott a fiatalokat érdeklő kérdésekről: a szerelemről, becsületességről, pályaválasztásról sib; Igen dicséretes, hogy az alapszervezet igyekszik bekapcsolódni a pártszervezet, a tanács és más. községi szervek munkájába és saját tevékenységével elősegíti azt. A helyi föld- művesszövetkezet részére például 26 darab részjegyet — ebből 9-et saját maguk jegyeztek, 'illetve jegyeztettek. A községi legeltetési társulat felkérésére pedig társadalmi munkában fákat ültettek és most (hogy újabb 5000 darab csemetét igényeltek), ennek elültetéséből is ki akarják venni a részüket. Dicséret illeti őketi (ónodvúri) LJ orváth csendőrtászthe- lyettes, mielőtt elindult Fónagyhoz, alaposan meghányta, vetette a dolgot, hogy hogyan és miiként fogjon hozzá __ a beszélgetéshez. Napok óta szőtte a tervét. Érezte, hogy biztosra megy, csak azt nem tudta: milyen ürüggyel menjen oda, hiszen ő még sohasem volt ott. Megtalálta a megoldást. Elővett egy régi karszéket, mélynél?: egy lába hiányzott, és átment vele Fónagyhoz, a harmadik utcába. Fónagy éppen az asztalosműhelyben tett, vett, úgy látszik nem volt munkája. Mindenki tudja róla, hogy engedély nélkül dolgozik. Kontárkodilk. Neki is van két hold szőlője, abból él, bár egy kapavágást nem tett benne életében. Mindig mások munkálták, ő csak megitta a bort és annyit adott el belőle, amennyiből megvette az ennivalót a felesége és a maga részére. — Jónapot, Fónagy úr! — köszöntötte Horváth; — Áh, erőt, egészséget, Horváth uram! — Na végre, maga is felkeres. Gyerekkorunkban játszottunk együtt; — Éppen ezért hoztam magának egy kis javítani valót. — Nagyon helyes, ebben az utcában annyi kommunista iakiik, ezektől én éhen dögölhetnék. ■— Jól meg vannak azért egymással? — Jól? Gyűlölöm őket! A múltban akármerre mentem, messziről kalapot emeltek, Fónagy úrnak tisztelték! Most, ha keresztülbukik rajtam, akkor sem szól hozzám egy sem. Nem is köszönnek, még azt várják, hogy én köszönjek előre. — És maga köszön? — kérdezte cinikusan Horváth. — Hogyne köszönnék, de azt nem vágja zsebre. __ Megmondom én a magam véleményét nékik úgy, hogy arról koldulnák! — vágta ki a szót Fónagy; — Hogyan? Maga szemtől-szembe rágalmazza őket? — Na ná, majd még dicsérem őlket?! — mondta emelt hangon Fónagy. — Fónagy úr! — szólt rá erélyesen Horváth. — Magának elment az esze?! Ha feljelentik rémhírterjesztésért, vagy rendszer elleni izgatásért, évekre elítélik. ddig sem jelentettek fel — legyintett a kezével Fónagy —, pedig évek óta gúnyolom őket. Hallaná, amikor a párttitkár feleségének mondom meg a véleményem; — Na, az sem marad adós, de inem is haragszanak meg, mert az elmúlt napokban is végeztem náluk javítást. — Értse meg, esztelenség á nyílt propaganda! ^ Nincs igaza, Horváth uram! Úgy elvagyunk táfcjosva, mint a féreg és még véleményem se legyen, mint a többieknek? == Legyen véleménye, de tartsa meg magának! E Szóval maga elalkarja tiltani tőlem, hogy én poüti-' záljak? — emelte fel fejét Fónagy. — Igen, ha úgy veszi! De azt szeretném, ha inkább politikailag csel ekedne! Hát ez nem elég, amit tettem? — Nem, mert a vitákban a kommunisták az erősebbek, mi maradunk alul! — Nahát, akkor még maga nem hallotta, miket szoktam én mondani nekik. Nem maradok én alul, inkább ők! — Már- pedig ezt megtiltom magának! — Maga megtiltja?! Milyen hang ez velem szemben?! — Igen, én tiltom meg. mert szükségem van magára! — Nem értem egészen, hogy magának miért volna rám szüksége? Talán csendőröket toboroz? — nevetett kényszeredetten Fónagy. — Vegye úgy, ahogy akarja, de a mai naptól kezdve a pletykáknál egyébbel is kell foglalkoznia! — Még hogy én pletykálok? Akkor maga nem ismer engem! — Úgy gondolom, felesleges a beszéd, térjünk a tárgyra. — Mi az istent akar maga tőlem? — kérdezte Fónagy megrökönyödve, de most már kezdett fázni attól a gondolattól, hogy ez- a volt csendőr tudja azt, hogy ö besúgójuk volt hosszú éveken keresztül. Lehet, a társai elmondották neki és most jön zsarolni. — Tudja, először is ismerem a maga múltját, tudom, leik lettek internálva a maga feljelentései folytán, csali azok nem tudják. Úgy gondolom, szeretnék azok is megtudni »jótevőjük 'becses nevét«. Ha maga is úgy gondolja, esetleg közölhetem velük személyesen is — felelt nyugodt hangon; Amíg Horváth beszélt, Fónagyról folyt a víz, vörös lett az arca s úgy érezte, mint gyerekkorában, amikor ült a vásári ringlispilen, hogy forog vele minden. Bizonyára megszédült, csak akkor vette észre magát, amikor Horváth erősen szorította és a faragó tőkére ültette; Beszélt is hozzá: IV a, öregem, nem kell mindjárt mellre szívni a dol- ■^’got, megértjük mi egymást. Nem jut a kommunisták kezére, ha egy kicsit is józanul tud gondolkodni; Egy kérdésem van?' Megtesz-e mindent annak érdekében, hogy ne szolgáltassam ki a kommunistáknak? — Meg, meg — dadogta Fónagy', csak adjon egy cigarettát. .. Horváth megkínálta ciga- " rettával. Hagyta, hogy szívjon Mikor úgy látta, kissé rendbe jött, elkezdett jó nagyokat. neki beszélni. Elmondotta, hogy őik szervezkednek és tájékoztatta a céljáról is. — Nézze, Fónagy, úr, írjon azonnal egy nyilatkozatot, majd én diktálom, amelyben leírja, hogy maga ma, vagy holnap éjjel felgyújtja a közös szérűt a községben. — Azt nem! Le nem írom, meg sem csinálom, én egy becsületes kisiparos vagyok!.;; — Ne olyan hangosan, mert ha valaki meghallja, még kételkedik majd benne. Becsületes emberek néni jelentenek fel ártatlan embereket. Nem mondanák magának a kommunisták és az a néhány zsidó, akikre maga írásban adott jelentést, Fekete őrmesternek. Kisiparosnak kisiparos, csak kontár Hanem a’-ért alaposan megoürítették volna. Ügy tudom, éppen ezért történt meg az egyesség köztünk annak idején és maga között, — írja csak, amit mondtam. — T v Istenem, maguk igazán csibészek... — Mindegy, hogy magának, vagy másnak mi a véleménye rólunk, döntő az: hogyan igyekszik majd végrehajtani a kapott feladatokat. — Mindent megcsinálok, hiszen a kezükben vagyok. Mit tehetek? sóhajtott elkeseredetten Fónagy. — Úgy látom kezd megjönni a rendesebbik esze : . • . Pedig ön megjátszotta az érzékenyt, mire való ez? — Nade, én gyuj-to-gas-sak? — Igen, és még egyebet is... vagy a kommunisták gyújtsák fel maga alatt az örök tüzet? — válasszon! ' — Inkább bármit, csak a börtönbe ne kerüljek. *— Ügy látom, most már egyetért velem, nemde? ff orváth ekkor elkezdett magyarázni Fónagynak. Rész- léteiben elmondotta, hogyan képzeli el a közös-szérű íelgyujtását. Elmondotta azt is: ez nem lesz más, mint felelet a kommunistáknak arra az intézkedésére, amiért kényszerítették a közös-szérűt. A parasztok ezen keresztül meg fogják gyűlölni a kommunistákat és nem tudnak többé a községben közös-szérűt Összehordani. Mert azzal érvelnek majd — jogosan —, hogy tavaly is leégett. Ekkor pedig bármit csinálnak a parasztokkal, nem hordanak még a környéken sem' közös-szénibe. Szóval nem hangoskodni kell, hanem cselekedni... Miután részletekben, megbeszélték » tervet, Horváth elment azzal, hogy majd egy-két nap múlva jön a székért* addig csinálja meg. MAKAI KÁROLY íFftlv+íiHti»
