Észak-Magyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-08 / 107. szám

Csöfflrtök, 1958. május 8. GSZAKMAGYARUBSZAg 5 A ZENEMUVESZETI SZAKISKOLA ÉNEK- ÉS ZENEKARI ESTJE A KISZ kulturális munkájának megjavításáért étfőn este tartotta nagyszabási ^ hangversenyét Miskolc leg­magasabb zenei képzést nyújtó nagyhírű intézménye. A nagyterme- zsúfolásig megtöltő közönség boldog megelégedéssel hallgatta a maga: színvonalú hangversenyt, amelj olyan volt, mint egy friss, új boldog zenei tavaszi seregszemle. Maskoi hallottunk már növendék produkció­kat, de ilyen színvonalút és enny élményt adót régen. A szakiskola művészi tanár kollektívája mindij szebb, újabb diadalok felé vezeti ta­nítványait sok dicsőséget, és elisme­rést szerezve önmaguknak, az intéz­ménynek és sok büszkeséget a szü­lőknek és zenehallgatóknak, Miskol< Lakosságának. Felszabadult ország büszke fiai é: lányai muzsikáltak hétfőn este, akik­nek ez a társadalmi rend, ez az or­szág és ez a nép adta meg a zenéin tudás gyönyörű lehetőségét és akii most felszabadultan hirdetik a zen« örök szépségét és ebben a hazábar a kultúrforradalom nagyszerű ered­ményét. Szerettük volna, ha min­denki hallja ezt a muzsikálást nem­csak 3—400-an, hanem sokan, aj egész város és a párt sok-sok funk­cionáriusa, hogy büszkén hivatkoz hasson rá. Mi volt az teliát, ami örömünké ilyen nagymértékben kiváltotta, mi hallhattunk, ami ennyi gyönyörűség­gel töltött el? A műsor első részében, vagy in kább egyrészóben a szakiskola nő karának művészi teljesítményét hal lot-tuk. Tizennégy kórusművel fel vonultatták a nőikari irodalom re mekeit. A magasrendű művész igénnyel összeállított műsorban hely kaptak a praeklasszikus szerződ ♦ Palestrina, Orlando di Lasso. Maren ♦ zio, Schein, a romantikus mester ♦ Mendelssohn és megszólaltak Bartók ♦ és Kodály legszebb nőikari művei. ♦ óriási repertoár; ha prózaiak len­♦ nénk azt kellene mondanunk, még ♦ fizikai teljesítményként is nagy volt. X Ez azonban önmagában nagyon s.i­♦ lány és kevés eredmény lenne, de ♦ még nem művészet. És mi éppen X arra vagyunk büszkék, hogy ezek X a kórusok olyan művészi hőfokokat ♦ értek el, amilyet elértek. Az előadás ihletettsége szinte szám­ról számra nőtt. Szépen, de talán még fojtottam szólaltak meg a prae- kiastszikusok, s szívesebben vettünk volna már a Marenzio kórusnál na­gyobb melegséget, mélyebb színeket, de ezeket is megkaptuk az előadás későbbi folyamán. A modern magyar’ mesterekben úgy izzót t, ragyogott az előadás intenzitása, úgy forrósodott a hangulat, ahogyan a művészi te­remtés perceiben ritkán adódik. Mit emeljünk ki? A Zsoltár tömör fenségét, az Esti dal gyöngéd líráját, vagy a Bánat költői szomorúságát? Mind szép volt. De talán szóljunk a kórust vezető Kardosa Pál tanárról is. Szóljunk ar­ról a könnyed, fölényes, de mégis el­mélyült vezetésről, amellyel ezeket a műveivel megszólaltatta. Arról a tiszta nagyvonalúságról, ahogy a praeklasszikus mesterek bonyolult ■szövevényeit kibontotta és arról a melegségről, ahogy mai mestereink műveit ritkán hallott szépségekben szólaltatta meg. örülünk annak, hogy a szakiskolának ilyen kiváló kórus­dirigensei vannak, mint az iskola vezetője és művészi irányítója, Hor­váth Kiss László és Kardoss Pál. TÍJjr KÖNYVEK Rónai Mihály András: nyolc Évszázad olasz költészete Kótszázegy néhány költő négyszáz-tizen­nyolc versében 800 év olasz költészete tükröződik Rónai Mihály András „Nyolc évszázad olasz költészete” című gyűjte­ményében. Hasonló szabású és teljességű gyűjteményt valamely nagy nemzeti köl­tészetből ~ s kivált olyanból, mely az emberiség szellemi kincstárának alapve­tő része, de a magyar kultúrának még nem — irodalmunk eddig nem mondhat magáénak, tehát semmiféle más nemzeti költészet hasonló arányú átfogó bemuta­tását. A kötet összeállítója egyúttal a versek fordítója is. A gyüjtöményben ön­álló verseken kívül csak eposzi részlete­ket vett fel, verses színművek részletei nem szerepelnek benne. A gazdag jegy­zetanyag csak félig adatközlés, inkább is­meretterjesztés és magyarázat. Lényegé­ben külön kötetnyi tanulmány, mely a könyv bevezetését egészíti ki. Berkesi András: OKTÓBERI VIHAR Olyan eseményekről írni, amely köz­vetlen benyomások formájában még na­gyon elevenen él az emberek emlékeze­tében — nem könnyű feladat. De különö­sen nehéz 1956 októberéről imi, amely a főkérdések tisztázása után még ma is millió és millió nyugtalanító gondolatot , kavar fel a gondolkodó emberek agyá­ban. Mi történt akkor Magyarországon? Mi történt és miért? S ami egy szépíró szá­mára legfontosabb, mi játszódott le az em­berek agyában, szívében? Mennyi embe­ri tragédia zajlott le, mennyi könny hullott ezekben a napokban! S mindez miért? Diákok és ipari tanulók, orvosok és munkások, kommunisták és eilenforra- daimárok, megtévedt fiatalok és tudatos árulók alakjai villának fel szédítő ka­vargásban e kötet lapjain. S nem valami mesterkélten kiagyalt séma szerint, ha­nem színesen, elevenen és hitelesen. Olyan ember vall e kötetben októberről, aki ma­ga is megrendültén állt e forgatagban, alá talán mindenkinél szenvedélyesebben ke­reste az események mélyén rejlő igazságot. Megvolt az oka rá. Éveket ült börtönben fasiszták, kémek, diverzánsok és közön­séges gonosztevők között, ártatlanul. Van Közlemény A H. Rákóczi Ferenc Könyvtár ifjúsági részlege „Irodalmi véleménykutatást”- in-* dított a 10 és 14 éves ko-rú gyermekek kö­rében. Az általános iskoláknak kiküldött és az ifjúsági könyvtárban kiosztott űr­lapokat kitöltve 19ö3 május 10-ig kell be­adni az ifjúsági könyvtárba (Szabadság­tér 3.) Ezúton is kéréssel fordulunk az iskolákhoz és gyermekolvasóinkhoz, hogy az ürlapökat juttassák vissza, mert, a válaszok feldolgozása után értékes és fontos adatokat kapunk az ifjúság iro-t dalmi igényeiről és ellátásáról. Űrlapok még kaphatók a könyvtárban. A könyvtár vezetősége^ Nemrégiben adtunk hírt arról, hogy megalakult a KISZ városi kul­turális bizottsága, amely a KISZ alapszervezetek kulturális tevékeny­ségének irányítására, segítésére hiva­tott. A bizottság kezdeményezésére május 6-án mintegy 200 * íSZ-alap- szervi kultúr felelős jött össze az SZMT megyei klubjában, hogy meg­beszéljék problémáikat, felmérjék lehetőségeiket és megszabják felada­taikat. A megbeszélés elsősorban az ifjúság közötti kulturális munka bő­vítési lehetőségeinek felmérését cé­lozta, s feladatát a várakozásnak megfelelően teljesítette is. A KISZ városi kultúrfelelőse vita­indító előadása után egymásután emelkedtek szólásra a kultúríelelő- 6Ök. A hozzászólások során a város területén szétszórtan működő KISZ- szervezetek kulturális életének meg­közelítő tükre bontakozott ki. Szóba kerültek az eredmények mellett a ICDnQMOjlgllSbllOllCDHQM AZ ELMÚLT VASÁRNAP dél­előttjén felgördült a Kamaraszínház függönye, de a már ismert színmű­vészek helyett ismeretlen arcok, fia­tal lányok, fiúk jelentek meg a ri­valda — számukra szokatlan — fé­nyében. A miskolci színművészek a nézőtéren ültek. Részben mint vizs­gabizottsági tagok, részben mint ér­deklődő hallgatók. Negyvenhárom fiatal lépett kisebb-nagyobb drukkal a színpadra, hogy vélt, vagy tény­legesen felfedezhető művészi tehet­segéről számot adva, a színművészi pályára való all<almasságát bizonyít­sa és ezzel arra indítsa a nézőtéren ülő bizottságot, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskolára való fel­vételét javasolja. A színművészi pálya mindig nagy vonzerőt gyakorolt a. fiatalságra és sokan álmaik megvalósulásának ne­továbbját. látják abban, ha színmű­vészt pályára, alkalmasnak találják őket. Sajnos, az önjelöltek és a jó- bará/ok által »született művészr-nek titulált jelentkezők szánra hihetetle­nül magas a valóban tehetségesek számához képest. A különböző szűk­körű nyilvánosságú összejöveteleken való — rokoni és baráti tapsokkal fémjelzett — esetleges siker sok je­lentkezőnél elferdít ette önmaga te­hetségének önkritikus megítélését. Ennek tudható be, hogy nagy szám­ban jelentkeztek olyanok, akik nem csak színi pályára alkalmatlanok, de a legszűkebb nyilvánosság előtti sze­replésre való alkalmasságuk is erő­sen vitatható. A vasárnapi meghallgatás arról is AZ ELSŐ ROSTÁN Néhány jegyzet a színi pályára kívánkozók vizsgájáról ) tanúbizonyságot adott, hogy fiatal­jaink közöli jócskán akadnak olya­nok is, akik a színművészeiét pusz­tán az esztrád-műsorokból ismerik és esztrád-énekesek és esztrád-komi- kűsok utánzásával próbálták »mű­vészi tehetségüket« bizonygatni. Szo­morú tünet, hogy az énekes szerep­körre jelentkezők — kevés tisztelet­reméltó kivételiéi — általában olyan dalokkal akarták bemutatni tudásu­kat, amelyeket éjszakai szórakozó­helyek énekeseitől, vagy huszadrangú műsoros-estekről tanulhattak. Szo­morú volt az a készületlenség is, ami sok jelentkezőnél megnyilvánult. A legelemibb, hogy azt a verset, amivel a tudását kívánja a jelentkező bizo­nyítani, meg is tanulja. Legalább a szövegéi. Sokan, a vers legprimití­vebb módon való elmondása mellett, a szöveget teljesen felforgatták, Ön­kényesen kihag-ytak sorokat, vagy betűztek új szavakat. Volt olyan je­lentkező is, aki Karinthy Frigyes egyik brilliáns humoreszkjét, mint »saját magánszámát« próbálta elő­adni, saját ízlése szerint módosított szöveggel. Arról nem is hallott, hogy azt Karinthy írta, ő csak »valami színészektől« hallotta. Ugyancsak egyéni magánszámmal próbálkozott egy lány is, aki a közismert színmű­vész ismert házmester-számát, ház­mesternére átformálva »mutatta be«, hihetetlenül ízléstelen módon. Volt a jelentkezők közölt iskolából való el­távolítás előtt álló diák, aki — »egye fene ...« jelszóval — próbálta meg a jelentkezést. (Erről külön is írunk.) A sok nagyon gyengén felkészült je­lentkező között volt egy nagyon be­csületes fiatalember, aki bejelentette, hogy semmivel nem készült, de ha már itt van a világot jelentő deszká­kon, úgy szívesen felolvas valamit. Nem rajta múlott, hogy nem hallgat­ták meg. NEM LENNÉNK HŰEK az igaz­sághoz, ha nem mondanánk el azt is, hogy a jelentkezők közölt akadt né­hány olyan jelölt is, akik nem csak a gyenge mezőnyből emelkedtek ki toronymagasan, de bemutatott szá­maik valóban művészi tehetségről árulkodtak és reményt nyújtottak arra, hogy — megfelelő iskolázás után — valóban a színjátszás művé­szeivé válhatnak. Különösen kitűnt egy nehézszerszámg épgyári fiatal­ember Moliére Fösvénye Harpagon- monológjának igazán jólsikerült elő­adásával, egy ifjú tenorista, egy ki­tűnő versmondónek látszó lányka, valamint az egyik Ismert színmű egy jelenetét bemutató pár. Vagy négy óra hosszat váltogatták egymást a színpadon a jelöltek. Ver­sek, monológok, dalok hangzottak el, néhány gyengén sikerült táncszám­mal tarkítva. A bizottság tiszteletre­méltó figyelemmel és türelemmel hallgatta végig a próbálkozásokat, jóindulatúan bátorítva még azokat is, akiknek reménytelensége már az első néhány szó, hajig után nyilván­valóvá vált. *>A WALESI BÁRDOK«, »A XIX. század költőihez«, »A reményhez«, — ez a három vers mint állandóan visz- szatérő refrén legalább húsz jelent­kező műsorában fordult elő. Ezeken a viár-már hagyományos vizsga­verseken kívül nagyon kevesen for­dultak más költeményekhez, de el­vétve hallottunk Goethe, Puskin, Schiller, Ady, Iszakovszkij verset is jó-rossz előadásban. A meghallgatás viszonylag gyenge eredménye elgondolkoztató és az ér­dekelt jelentkezőkön kívül el kell, hogy gondolkodássá a népművelési szerveket, kultúrcsoportok vezetőit is. Mindazok, akik bejöttek erre a meghallgatásra, kultúr csoportjuktól, falujukból, vagy valamilyen más kis közösségből azzal a bíztatással jöttek, hogy »benned művészi tehetség van, benned művészt látunk, színpadon a helyed, mi oda javasolunk, slb.«. Nos, ez a meghallgatás ezt a lelkese­dést a jelentkezők zöménél sajnála­tosan lehűtötle4 de le is kellett hű* tente. A hiba az, hogy ezt a lehűtést már korábban el kellett volna vé­gezni a kultúrvezetőnek, vagy valaki másnak, vagy másoknak, aki, vagy akik a gyenge tehetségű jelentkező becsvágyát felfokozták oktalanul, el­hitették vele, hogy »művész« és a sikertelen próbálkozás után csaló­dásnak, lelki összetörésnek tették ki. Hosszú, nehéz és rögös az út, amely a színpadi deszkákig, a reflektorok fényéig vezet és az úton való meg* induláshoz nem elég a puszta jóaka* rat, a baráti támogatás, a lelkesedés. Az alapfeltétel a tehetség. Ennek hiányában pedig a. hiú remények táplálása, illetve azoknak felkelte* tése bűnös, csalóka ábránd. A jövő* ben a jelentkezőknek nagyobb ön­kritikával kell megvizsgálniok saját tehetségüket, azoknak a népműve* lést, kulturális szerveknek pedig, amelyek a meghallgatásra beküide- nek egyes jelölteket, az erősebb és minden személyi vonatkozástól füg­getlen kritika rostáján, hatékony, előzetes szelektálást kell végezniük. A SIKERES BEMUTATKOZÓK közül néhányat a bizottság főiskolai felvételi vizsgán való meghallgatásra javasolt. Ma még nem tudhatjuk, hogy azok majdan miként állják meg ott a helyüket és közülük há­rtyán kerülnek felvételre, hányból lesz valóban művész. Egy bizonyos, ez a meghallgatás, ez az első rosta csak olyanokat engedett át, akiktől várhatunk is valamit, s akiket maj­dan szívesen látnánk színpadainkon (benedek erkölcsi alapja ahhoz, hogy hozzányúljon ehhez a témához. Van — annál is inkább, mivel ilyen körülmények közölt is kom­munista tudott maradni. Miről szól a. regény? Török Lászlóról, egy meglévedt páncélos honvédről, aki apja jogos sérelmeit akarja fegyverrel orvosolni s mindvégig kitart amellett az ellenforradalom mellett, amely végül is szükségszerűen saját édesapját lg elpusz­títja . . . Menyasszonyáról, Erzsiről, akit a sors szeszélye az AVH-sok és kommunis­ták közé sodor . .. Szerelmükről, melynek lángjai az eddig szokott sémáktól eltérően, az éles politikai ellentétek ellenére • is magasan lobognak ... S az ő meghason- lásókkal, vívódásokkal teli életük lazán összefüggő keretében arcok tömege vil­lan fel, majd tűnik el a szédületes zűrza­varban. Dr. Kálmán Aladár egyetemi ad­junktus rendkívül érdekes alakja, Pis-« lógó és Csaia, a budapesti alvilág rop­pant markánsan megrajzolt jellegzetes fi­gurái és még sokan mások. S mögöttük ott kavarog, hömpölyög az utca népe, a néha oly fenséges, néha oly félelmetes tömeg. Regény? Nem regény? Ne kutassuk most. Egy sokat szenvedett fiatalember szenvedélyes igazságkeresése bontakozik ki a könyv lapjain . .. Egy biztos: rend* kívül izgalmas, megrendítő és elgondol­kodtató olvasmány ez a könyv, ugyan­akkor vázlatos, elnagyolt és bonyolult, mint maga az élet. Érdemes elolvasni, tisztul a fej és tisztulnak az érzések ál­tala. Mert bonyolult áttételeken át a szo­cialista Magyarországért küzdő emberek igaza csendül ki belőle. ismertük meg, amely eddig csak sejt-- hető volt. Ennyi lobogást, szenvedé­lyességet és ennyi alkalmazkodást, ilyen átélést <?s precizitást ritkán lehet hallani. Büszke lehet rá isko­lája és nagyon örülünk teljesítmé­nyének mi is. Olyan művészi magas­latra vezette a zenekart, amely min­den gáncs nélküli elismerést meg­érdemel. A szólista Ág Magda művésztanár ragyogó teljesítményt nyújtott Grieg a-moll zongoraversenyében. Kapha t- e művész nagyobb elismerést annál, mint azt, hogy szívből muzsikál? Nagyvonalú volt, zengő, gyöngéd, ha kellett bravúros. Külön elismerés­ként könyvelheti el, hogy már az évad folyamán hallót tok ezt a mű­vet ... És ez az előadás nem maradt el. Szeretnénk, ha ezt a teljesítményt másutt is hallanák és reméljük mód adatik rá. A közönség viharos lelkesedése eredményeként a III. tételt szűnni nem akaró siker mellett megismétel­ték még színdúsabb előadásban. örülünk szakiskolánk sikerének ést hisszük, lesz erő a továbbiakban ha­sonló nagy eredményekhez. V. ZALÁN IRÉN Ebben a megértő és egymást segítő iég'őrben fejlődhet ennyire szenimel- iatnatóan az intézmény. A szakiskola kórusai: női és vegyes kara az év folyamán olyan teljesítményeket nyújtottak, amire e városban még nem volt példa. Ez volt a műsor egyrésze. önma­gái an is beillett volna teljesértékű estének. A hangverseny azonban mintha zsúfolásig meg akart volna tölteni élménnyel, még a zenekart is hallhattuk. Ha az ember behunyta a szemét, szépen hangzó, fegyelmezett muzsikálást hallhatott a Haydn Medve szimfóniában és drámai lobo­gást, szenvedélyességet, gyöngéd lírát a Grieg zongoraversenyben. Ha azonban mégis kinyitotta a szemét és nézett, boldog ámulattal láthatta, hogy mindez drága szöszi és barna, nagyrészt kamaszodé fiúk és lányok szívből jövő muzsikálása nagyszerű művészi vezetés mellett. Ilyen zongoraversenyt ritkán lehe­tett hallani. Ilyen összetanultságot, precizitást, átélést hiába keresünk hangversenytermek 2—3 próbával létrehozott előadásain. Ezt csak a szív, a tisztelet és a muzsikaszeretet eredményezheti. Gombás Ferencet, a Mtűnő csellóművészt olyan oldaláról < Kulfurmunkások i segítik a szerencsi kisiskolásokat „ . ISKOLAI CSENGŐ ÓRA-KEZDETET JELEZ. Osztályfőnöki \ orara készülnék a szerencsi általános iskola nyolcadikos leánytanulói‘ \ Találgatják, vajon miről is lesz szó az osztályfőnöki órán. \ _ , Biztosan Budapestről beszélgetünk majd — mondja az egyik \ kislány , mert az osztályfőnöknő azt mondta, hogy hozzunk az órára \ budapesti képeslapokat i A kislány jól sejtette. Az osztályfőnöknő valóban ezzel kezdte a < beszélgetést: \ ~ Kik voltak már közülelek szép fővárosunkban, Budapesten? 1 Es megindul a beszélgetés. Akik már jártak Budapesten, lelkesen * beszélnek élményeikről, a fővárosban látottakról. Sok gyermek azonban j csendben hallgat, sóvárogva lesi a másik ajkáról a budapesti beszá- « mólót. Sokan nem jártak még az osztály növendékei közül a fővárosban. í A beszélgetés közben felmerül a javaslat: az iskolai év végén az osztály *t menjen Budapestre tanulmányi kirándulásra. A gyermekeknek felra- \ gyog a szeme, boldogan veszik tudomásul és teszik magukévá a javas- j latot. Még azok is örülnek, akik már egyszer, vagy többször jártak Bu- 3 dapesten. Néhány gyermek azonban elszomorodva hallgatja a többiek ] lelkesedését. A szüleik nem tudnak 150—200 forintot áldozni erre a ki- j rándulásra. A gyermeksereg meghökken. Honnan teremtsék elő a pénzt? j Számolgatnak. Van ugyan az osztálynak némi pénze, mert ősszel szór- J galmasan gyűjtötték a vasat, a gesztenyét, de ez a pénz bizony kevés a ! budapesti útra. j Töprengtek, fontolgattak, számolgattak. A kis Mackó Kati ragyogó J ötlettel állott elő: « — Édesapám a vasutas kultúrcsoportban működik. Ök már adtak \ egy műsoros estet a fóti gyermekváros javára. Meg kellene kérnünk ! őket, hátha rendeznének egy újabb műsoros-estet, amelynek bevételét j az osztály budapesti útjára felajánlanák... J Megkísérelték ezt az utat. Mackó Kati édesapja készséggel vállal- * kozott rá. hogy a többi kultúrmunkásohkal megbeszélve, rendeznek egy < újabb műsoros estet és bevételükből a kislányok fővárosi utazásának < költségeit fedezik. Szívesen segítik a gyermekeket, hiszen vannak a kul- j túrmunkásoknak is gyermekeik. Munkába lépett a szülői munkaközös- \ ség is. Csutorás Mártonná a két nyolcadik osztály osztályfőnökével fel- \ kereste a szerencsi vasutas kultúrcsoport vezetőjét, Zemlényi Imrénét, < Perecsi Ferencet, a vasúti zenekar vezetőjét, Boncsér Barnát a vasutas ] szakszervezeti bizottság elnökét és Bodnár Béla járási úttörő-vezetőt. < Mindnyájan szívesen vállalták, hogy az est, illetve a tervezett utazás J sikere érdekében közreműködnek. Amikor a műsoros est menrendetése J már eldöntött tény volt. összehívták a szülőket is és közölték velük a < kirándulás tervét. A szülők nagy örömmel fogadták a javaslatot Dávid \ Jánosné, Szabó Istvánná, Deme Andrásné, Lada Istvánná, Rizner 1st- \ vánné, Sebes Istvánná, Novák Jánosné lelkesen indítványozták, hogy j a műsoros est után rendezzenek bált, a büféhez valókat pedig maguk a < szülők adják össze. így jelentősen meg tudják emelni az est bevételét, \ növelni tudiák a kirándulásra szánható összeget. 1 Az előkészületeket siker koronázta. A vasutas kultúrcsoport a kö- J zelmúlt napokban naaysikerű műsoros estet rendezett, utána, vedig folyt \ a bál, fogytak a szülői munkaközösség által készített szendvicsek. J Csak kérni kellett, megjött a segítség. Összefogott a szülői mun- \ kárközösség, összefogtak a szerencsi vasutas kultúr munkások, hogy ne « fájjon egyetlen nyolcadikos kislánynak sem a szíve, mind eljusson a < nyáron a budapesti kirándulásra. ’ A vasutas kultúrcsoport és a szülői munkaközösség lelkes mun- ! kajáért egy egész iskolai osztály kislányainak hálája lesz a köszönet. ! (Szmrekovszky Istvánná tudósítása alapján.) [ nehézségek, az apró, helyileg meg nem oldható, de a kollektíva össze­fogásával könnyen orvosolható bajok is. Az értekezlet például javasolta egyes kultúrcsoportcknak a fúzióját, illetve a helyisóghasználat céljából való »összeházasítását«, javaslatot tett például az építőipai*! KISZ-szel­vezetek könyvtári állományának cse­réjére, a nyomdai kiszesek hangszer­ügyében és így tovább egy egész sor kérdésiben hozott elfogadható és könnyen megvalósítható javaslatot. Az ismeretterjesztő munka meg­javítása végett közvéleménykutatást indítottak és a közkívánságot az alapvető célkitűzésekkel összehan­golva az SZMT-klu'bban a jövőben ismeret terjesztő ifjúsági előadásokat rendeznek. A megbeszélésen már megtették az előkészületeket a Súg­ván seregszemlére, amelynek bemu­tatóit június 1-én rendezik a Nép­kerti Szabadtéri Színpadon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom