Észak-Magyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-06 / 105. szám

Köf3, MW máfn<t 8. ESZAKMAGYARORSZAG 5 •— Neon utolérni, hanem megelőzni akarjuk a nyugati országokat, élü­kön az Egyesült Államokkal az egy tőre eső termelési értékben — mon­dotta Hruscsov elvtárs az őt felke­reső televízió munkatársának és új­ságíróknak. Magyarország a szocia­lizmust építi. Nálunk sem lehet kö­zömbös, hogy mennyi az egy főre eső termékek értéke. Felikerestük a di­ósgyőri nagyüzemeket s érdeklőd­tünk, hogy az elmúlt időszakban milyen fejlődés látható ezen a téren. DIMAVAG GÉPGYÁR Ezt a szót. a világon talán minden ipari érdekeltség megismerte az el­múlt években, hiszen e kiválóan dol­gozó üzem nemcsak a »Dimávag« márkát, hanem a magyar ipar hír­nevét is öregbítette jó minőségű ex­port gyártmányaival. Szirtes Pál termelési osztályveze­tőt és Prokob Gyula tervosztályve­zetőt kerestük fel, hogy felvilágosí­tást kapjunk az egy főre eső terme­lés alakulásáról. Kérdéseinkre ka­pott. válaszokból megtudtuk, hogy 1953-ban szép eredmények születtek az egy főre eső termelés vonalán, s ez időtől kezdve — mondja Szirtes iPál eivtárs — lassú emelkedés lát- iható, noha 1955-ben visszaesést mu- 1 tatnak a számok. Nem véletlenül hangsúlyozzuk azt, hogy a számok ,mutatnak visszaesést, habár kissé »furcsán hangzik, de a tények ered- »ményt mutatnak. Ez azzal magya­rázható. hogy amíg 1953-ban inkább I anyagigényes munkák képezték a > gyár feladatát, a következő évben már több új profil gyártását kezd­jék meg, amelyeket inkább a rmm- 1 kaigényesség jellemezett. Ez nem­csak új és nehéz feladatokat jelen­tett a műszaki és fizikai kollektí­vának egyaránt, hanem kedvezőtle­nül befolyásolta az 1 főre eső ter­helési értéket is. Viszont elősegí­tette a gépgyártást és az országos ^igényt. E kérdésnél nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni azt sem, hogy »a Dimávag Gépgyár az országban ~ egyedülálló olyan vállalat, amely egyedi gépgyártással foglalkozik. 1958-ban, amikor az első negyed­év végéin értékeitek az Tfőre eső ter­melést, az említett sokrétű műszaki feladatokban változatos gyártmány- féleségek ellenére is jóval felülmúl­tuk az 1955. évi átlagot. Ez különö­sen akkor jelent szép eredményt amikor az exportteljesítésünket if következetesen fokoztuk. Hogy eg> számot is eláruljunk, 1954-től 1958-i* körülbelül 120—130 százalékka emelkedett a vállalat exportgyárt- irányainak az arányszéma. — Az egy főre eső termelési ér­ték mellett állandóan figyeljük a; önköltségi tervet is — mondja Pro köb elvtárs, mert ezt a tervmutató feltétlenül tartani akarjuk. Nemcsail Színházi előadásokat, dalos ünnepségeket és munhás-paraszt találkozókat rendeznek a népek barátsága hónapjában megyénkben Borsod megyében május 9-én nyit­ják meg a népek barátsága hónap­ját Az ünnepi napokon számos he­lyen vidám majálisokat, munkás-pa­raszt találkozókat és dalos hangver­senyeket rendeznek. A miskolci Nemzeti Színház művészei például a nagyobb árosakban cs járási szék- helyéken — többek között Czdon és Szerencsen — a népek barátságát jelképező műsort mutatnak be. Aba­ujszántón és Sátoraljaújhelyen a hemádvölgyi és hegyaljai dalosok találkoznak és adnak hangversenyt. Sárospatakon majálissal egybekötött ifjúsági serégszemlére kerül sor, ahol tíz község művészeti csoportjai szó­rakoztatják a vendégeket. Boldván, Lakon és Bódvaszilason munkás- paraszt találkozókat tartanak. Ezen­kívül számos községben lesznek ha- tártalálkózók. Cos Imre kutató szemek-» ** kel nézett körül a teremben, majd amikor meggyőződött róla, hogy nincsenek még itt, akiket ke­res, megindult az asztalsorok között. Egy sarokasztalhoz leült s a pincérre várakozva közömbösen forgatta uj- jai között a hamutálcát. Olykor a bejárat felé tekintett: jönnek-e már ? A fali villanyóra félnégyet mutatott. Semmi baj — nyugtatta meg magát a férfi —, a gyors csaknem két óra múlva indul. Van idő. A Keletiig mindössze három megállót kell vil- Igmosozni... — Kérném szépen1. — szólította magához a'pincért s megrendelte az étlapról kiszemelt ebédet. — Italt parancsol? ... — Egy sört kérek. — Máris hozatom, kérem. Italos. Italos! — kiáltott a pincér a sön- tésbe. — Egy sört a bal hatosnak! A férfi étkezés közben — szokása szerint — az egyik napilapot bön­gészte. Mióta megkezdődött a, nyel­vészek didaktikus vitája, szenvedé­lycsen követte az eseményeket. Ma­ga is, mint az irodalom tanára, ér­deklődött a kérdés iránt, több tanul­mánycikket írt — épp az egyik ilyen cikke miatt járt a fővárosban. írá­sa felkeltette a hiimtalos körök fi­gyelmét s több, a vidéken végzendő megbízást kapott a minisztériumtól. — Tessék a sör... — Köszönöm — mondta, fel sem nézve az újságból. De aztán valami tudatalatti érzéstől ösztönözve, amely ismerős hangra figyelmeztet­te, hirtelen felütötte fejét. Egy no állt előtte, sápadtan, zavartan, szó­hoz sem jutva indult volna tovább, de lábai mozdulni sem tudtak. O is csak nézte, megbabonázottan, der­medten, bensejében hirtelen támadt viharokkal. — Teri! Te itt... Hát nem... — Visszajöttem, Imre — felelte a nő, kissé magához térve a váratlan találkozás okozta meglepődésből. — És mikor? ... — Három hónapja, Imre. — Itt dolgozol? — Igen. És Rózsinál, tudód, az unokatestvéremnél lakom. — Nem értesítettél... Teri nyíltan a férfi szemébe nézett s kissé fátyolos hangon, de őszintén mondta: — Nem mertem megtenni, Imre. Azután, ami történt... Nincs jogom. Habár sokszor kísértett a szándék ... Két levelet is írtam, de az utolsó pillanatban meggondoltam magam. Késő ... Imre szomorúan nézett maga elé. Szívét az érzelem, hullámai ostro­molták. „Szereted! Még mindig sze­reted!” De az értelem, ironikusan ka­lapált agyában: „Vétett! Nagyot vé­tett ellened/” „Akkor sem tudod fe­ledni. . .” És megint az ellenkezés: „Hiába. Kötve .vagy. Feledned kelír — És ... és ........ő”? A z asszony arca fájdalmasan meg- vonaglott, majd halvány szégyenpír öntötte el, ami még szebbé tette. Imrének úgy tűnt. mintha lefogyott volna az asszony, szépívű szája köré alig látható, keserű vonás tolako­dott: de szép, talán szebb, mint volt. Formás keble merészen hullámzott a simulékony köpeny alatt, blúza kihajtott gallérjának szögletében — régen megfogalmazott gondolat már ez — junói nyak fehérlett. A férfi megborzongott az emlékezéstől. Mi­lyen forrón tudta csókolni ezt a márvány-asszonyt!... S mennyire fájt, amikor azon a szomorú őszön rádöbbent, hogy milyen harmonikus egységet alkot ez a márvány-test az asszony leikével. Hogy ölelésétől nem forrósodott át — nem vetette a nő szemére soha, mert azt hitte, lelkiségének alkata nem olyan me­rev, nem olyan frigid .,. Tévedett. De akkor már késő volt. Észrevett ugyan valamit az elejtett szavakból, de vakon hitt a feleségében. Azt gondolta, Teri csak a társaság ked­véért, a könnyű szórakozásért, a nő természetes hiúságából űz ártatlan flörtöt a csinos „másikkal". S ő szó nélkül tűrte, nem ellenezte. — Hadd szórakozzon az asszony, elén, ha én elfoglalt ember vagyok. Én kevés szórakozást nyújthatok neki... Bár ne tette volna! Késő... Minden hiába... S az asszony, mintha megérezte volna a férfi gondolatmenetét, ké­retlenül is beszélni kezdett. —p Tudod, Imre, amikor novem­ber végén elmentem... elmentünk, azt írtam neked a hátrahagyott le­vélben, azért teszem, mert mi nem egyívású emberek vagyunk. Azt ír­tam, a harmónia köztünk csak lát­szat volt, csak a külvilágnak szólt, de bensőleg nem tudtunk feloldódni egymás iránt... Azt írtam, megta­láltam azt, aki mellett boldog lehe­tek. Akkor még így hittem... S csak Colombiában, Bogotában döb­bentem rá, amikor jobban megis­mertem „őt”, hogy mennyire téved­tem... Óh, de sok álmatlan éjsza­kán összehasonlítottalak bennete­ket! ... S hogy fájt a tévedés! *„ő” — csak így mondom, szájamíze na­gyon keserű ahhoz, hogy a nevét ki­ejtsem — rövidesen megváltozott. Durva, goromba lett. Először arra gondoltam hogy az új környezet te­szi. Hagytam, hadd tombolja ki ma­gát.. Aztán jött a szomorú kiábrán­dulás. Ilyen a természete. Könnyel­mű, csapodár, hedonista életre tér- mett... Eleinte csak tűrte szemre­hányásaimat. aztán egy napon odébbállt. Egy bártulajdonos nő vette kegyeibe... S én hazajöttem. Hogy feledjem, s ne legyek annyira egyedül. Itt mégis csak más ... A férfi keze az asszony karcsú ujjaira tévedt. — Sajnállak, Teri, szívből sajnál­lak:... « E melegség láttán a kék szemvár­ból előtörtek a visszafojtott köny- nyék. — Bocsáss meg, Imre! Ugy-e meg­bocsátasz? Mondd, hogy megbocsá­tasz! ... — Én már megbocsátottam neked. Teri. — És mondd ...te olyan jólelkű vagy, Imre ... őt, a kicsit... A férfi arca elborult. Eddig nem is gondolt a dolog nehéz voltára s csak most döbbent rá a helyzet ko­morságára. — Majd... Majd igen, Teri. Egyelőre no háborgassuk az ő kis szívét. Neki így is sok volt... Egy ideig nagyon vágyott utánad, váltig azt hajtogatta, mamit, mamit aka­rom; és mi mindig azt mondtuk, majd jössz, nemsokára jössz. Most már megnyugodott. Már csak néha emleget... — Imrét hirtelen féle­lem ragadta meg. Erősen megszorí­totta a nő kezét és kérlelte: — Ugy-c, nem akarod most látni? Ennyivel tartozol neki. És nekem is... Majd, ha nagyobb lesz... Ígérem, meg­bocsát... Ö is megbocsát! Ebben a pillanatban nyílt az étte­rem ajtaja s egy négy év körüli fiúcskát vezetve, másik kezével csomagokat cipelve, kis termetű, nem szép, de kedves arcú asszony lépett be. Imre felugrott ültéből. — Ne haragudj. Teri. mennem keli. Vgy-c, megértesz? Neki is jobb iffü... Teri, ahogy meglátta a gyereket, csaknem felsikoltott s már rohant volna eléje, de a férfi karjánál fog* va visszatartotta. — Ne tedd! Ne merészeld! Hirtelen az asztalra dobta tartó* zását. —- Urry-e, megértesz? Meg kell ér* fened! Isten veled. A bejárathoz sietve, ölébe szorítot­ta a fiút, belekarolt az alacsonytex- metű asszonyba s vissza se nézve, k sietett a forgalmas utcára. Csala László Csaknem húszmillió tonna szénvagyon feltárására központosított kutatást kezdtek a Fekete-völgyben A Miskolci Mélyfúró Vállalat dol­gozói Borsod, Heves és Nógrád me­gyékben új széntelepek, vasércme­zők és más ásványi kincsek után kutatnak. A gazdaságosabb termelés érdekében az idén először közpon­tosították ezt a műnkét. Ez azt je­lenti, hogy a különböző vidékeken folytatott kutatások helyett, most egy-egy terület gondos földtani vizsgálatát végzik el. Ilyen munka kezdődött a borsodi szénmedence Fekete-völgyében. Felsőnyárád és Jákfalva közötti területen 5 mély­fúró berendezéssel GO fúrólyukat mé­lyítenek, hogy pontosan megállapít­sák a csaknem 20 millió tonnára be­csült szénvagyon fekvését. Ezenkívül különféle vizsgálatokat végeznek még a szénvagyon felhasználhatóságá­ra és kibányászására. Az első mély­fúrást a napokban kezdik meg és az egész munkát jövő év márciusában fejezik be. intézkedések, melyekkel az impro­duktív és produktív létszám viszo­nyának az arányát kedvezően ala­kították. Ezen intézkedéseken kívül befolyásolta még a termelékenység mutatójának emelkedését a bázishoz viszonyítva a gyártmányok anyagi értékének a növekedése a ráfordí­tással szemben. Rövid múltra és változatos ered­ményekre tekinthet vissza a KÖNNYÜGÉPGYAR — Valamikor egyek voltunk — mondja Juhász Fiigyes elvtárs a tervosztály on, de 1951-ben különvál­tunk a Nehézszerszámgépgyártól. Vál­tozatos profilok képezték gyártmá­nyainkat, s talán ennek függvényében ingadozott az egy főre eső termelési érték is, 1951-hez viszonyítva 1955- ben komoly visszaesés látható. Eb­ben az időben még nem volt a gyár­nak kialakult profilja. A hidraulikus emelők gyártása viszont döntő for­dulatot jelentett a Könnyűgépgyár életében. Igaz, hogy ez a gyártmány nagyobb szaktudást igényel az előb­biekhez képest, de az üzemek kollek­tívája megbirkózott a feladatokkal. 1956-ban viszont már fejlődés lát­ható. Ebben az időszakban kezdődik meg a villamos targoncák gyártása is. Ez az eredmény 1958 első negyed­év végére a megtett intézkedésekkel tovább javult. S míg 1951-ben az egy lőre eső termelési érték 182 forint volt, addig ma már 262 forint. Itt persze meg kell említeni azt is, hogy a TH-gyűrűk gyártása — mely anyagigényes munka — jelentős lö­kést adott az egy főre eső termelési érték növekedésének. Igen büszke a vállalat arra, hogy az utóbbi időiben, béralaptúllépések nincsenek. Befejezésül mindhárom vállalat­nak csak azt tudjuk mondani, hogy sajátosságaik figyelembevételével igyekezzenek a jövőben is ezt a ré­szükre 6oha közömbössé nem válható tervmutatót kedvezően irányítani, hogy népgazdaságunk fejlődését, ipari termelését és a dolgozók anyagi jólétének növelését fokozni tudjuk. Paulovits Ágoston Bukarest, Kairo, Genf színpadai után a borsodi községekben | 1951 ÓTA ISMERIK mind hazai, mind külföldi művész- és művé- 1 Bzetbarát körökben, tapsolják a világ legkülönbözőbb pontjainak szin- 1 padain azt a művészeti együttest, amely korábban a SZOT Művészegyüt- 1 tes, majd Budapest Táncegyüttes néven a régi néptánc és népzenei ha- 1 gyom any okát — feldolgozva, azokat igen magas művészi fokra fejlesztve— { tolmácsolja a kairói opera színpadától a legkisebb falu kultúrotthonának 1 apróka színpadáig, — mindénütt egyforma igényességgel, magas művészi ' értékű élmény nyújtásával. Produkcióikat a világ nagy városaiban, nyaralóhelyein óriási lel- ! kesedéssel fogadták. A külföldi sikerek azonban nem kápráztatták el az i együttes tagjait: a magyar falukban való szerepléseket hivatásukhoz tartozónak érzik. Országjáró útjuk során a napokban Borsod megyébe , i érkeznék és hét községben, illetve városban mutatják be világsikert arató (i műsorukat. Május 8-án Putnokon, majd Szikszón, Sárospatakon, Albeit- (i telepen, Sajőszentpéteren, Izsófalván és Kazincbarcikán vendégszere­peinek. Mielőtt megkezdenék vendégszereplésüket közegeinkben, szeret- , nénik az alábbiakban néhány szóval az együttes eddigi pályáját is- , mertetni: ( 1953-BAN A BUKARESTI VIT-EN a „Magyar képeskönyv” című » mű sorszám Utókai — az erős nemzetközi mezőnyben — első helyezést ér- » tek eh Sikerük ütán nem sokkal bizonyos átszervezések folytán az együt- » tes további léte veszélybe került, de tagjait a népi művészet szeretető to- » vábbra is együtt tartotta. Nappal dolgoztak munkahelyeiken, este. éj- < szaka pedig táncoltak, próbáltak, tanultak, állították össze új műsoraikat. < Munkájukat elismerés és siker koronázta: a genfi fesztiválon már ők kép- i viselték a magyar néptáncművészetet. Sikerük olyan óriási volt. hogy az » eredetileg három napra tervezett svájci vendégszereplésből egy teljes < hónap lett. Genf, Lugano, Locarno, St. Moritz és más városok közönsége l tapsolta végig nagy lelkesedéssel előadásaikat. A svájci lapok az elra- i gadtatás hangján írtak művészi produkcióikról. Nyugat után Kelet felé < vitt az útjuk. Szíria, Libanon, Egyiptom nagyobb városaiban végigtap- < sóit műsoréi? jelzik útjukat. Egyiptomi szereplésüket Alexandriában i kezdték, majd egy hétig szerepeltek a kairói operában telt ház előtt. Si- i kerük híre Görögországba is eljutott és két heti vendégszereplésre hív- i Iák őket. A görög közönségnek annyira megtetszett az együttes műsora, 1 hogy szerződésüket meg akarták hosszabbítani, azonban az együttes i hazavágyott. Haza azonban nem jöhettek az ellenforradalom és az azt i követő zavaros idők miatt elrendelt határzár következtében. így a baráti ( Bulgária meghívását elfogadva, háromhetes szófiai vendégszereplésükkel ( arattak nagy sikert, szerettették meg a bolgárokkal a magyar nép mű- ( vészeiét és szereztek még több barátot az országnak. Hazatérésük után < új útra indultak. 1957 májusában Lengyelországba látogattak, ahol < Krakkó, Sopot, Kattowice, Varsó közönsége 30 előadásban gyönyörködte { végig műsorukat. (Varsóban a Kultúra és Tudomány palotájában naponta i 3000 ember tapsolta végig a műsort.) Lengyelország után a francia ten- i gerpart következett: Cannes. Nizza, Le Cannet, Biot, Monte-Carlo, stb. A i mizzai nemzetközi tánc-fesztiválon ők képviselik Magyarországot és első i díjjal térnek haza. A francia sajtó a folklór-művészet csodálatos gyöngy- , szemének tartja műsorukat. MOST ÚJRA ITTHON VANNAK, készülnek új műsoraikra, s amel­lett rendszeresen felkeresik a vidéki városokat, községeket, hogy művé­szetükkel ne csak a külföldieket, hanem a magyar vidék lakosságát is gyönyörködtessék. Havonta 15—20 előadást tartanak vidéken és így ju­tottak el most hozzánk, Borsod megye községeibe is. Cannes után Sáros­patak, Szikszó, Putnok és más községek lakói is megismerhetik annak a Budapest Táncegyüttesnek művészi munkáját, amely szinte az egész vi­lágon dicsőséget szerzett a magyar népi táncművészetnek és megismer­tetik azokat a műsorszámökat, amelyeknek művészi tolmácsolásával ezt a sikert, ezt a megbecsülést kivívták. Hisszük, hogy a világ nagyvárosai után községeink dolgozóinak tetszését és. roíkonszenvét is megnyerik. Bemutatásra kerülő műsoruk ér­tékelésére még visszatérünk. (bm) — ^ ^ ~ ^ ^ ^ ^ —- — — — — — — — — — — — — m m -m többet és jobbat, hanem olcsóbb árut kívánunk külkereskedelmi szer­veink rendelkezésére bocsátani. A vállalat tervszerűségével kap­csolatban megtudjuk, hogy az el­múlt időszak nagy részében kilenc­ven százalékos tervszerűséggel dol­gozott a Dimávag Gépgyár. — Ennek egyik oka az volt, hogy a kooperációs igényt legtöbb esetben igyekeztünk kielégíteni s ezek a munkák olyan természetűéi? voltak, amelyekkel előre tervezni nem lehe, tett, viszont sürgősen el kellett vé­gezni — mondja Szirtes elvtárs. Ennek ellenére ez év első negyed­évében már 97 százalékos volt a tervszerűség, ami azt mutatja, hogy a gyár dolgozói külkereskedelmi igénynek megfelelően a tervben sze­replő választéki arányban termel­nek. Következő állomásunk a nehézszerszamgépgyar volt. Festői környezet és ismerős ar­cok fogadnak. A gyár udivarán ta­vaszi hangulat érezhető. Tisztaság, rend és ízléses kertészeti munka fyirdeti, hogy a »tisztasági hónapról« nem feledkeztek meg az üzemek dolgozói. Karádi István tervosztály­vezetőt kerestük és az előbbiekhez hasonló kérdésekkel »háborgattuk«. Válaszában elmondta, hogy a gyárt­mányféleségek összetételében 1955- től lényeges változás következett be, így a megelőző időszak termelési mutatója nem hasonlítható össze. Ezért az egy főre eső termelési ér­teiknél az 1955. évi tény számod fi­gyelembe véve, 1957-ben 150 száza­lékos, 1958. első negyedében pedig 175,3 százalékos emelkedés mutat­ható ki. A termelékenység növeke­dését elősegítette a Diesel-motorok Diesel-agregátorok és az EAN esz­tergák gyártásának a megismerése és korszerűsítése, valamint az 1957 év végén megkezdett hűtőberende­zések gyártása. Növelte az egy főre eső termelési értéket a műszaki non*, mákra való fokozottabb áttérés, to­vábbá azok a műszaki és szervezés »NEMCSAK TÖBBET. JOBBAT IS AKARNAK TERMELNI {Hogyan néz ki a diósgyőri gyárakban az egy Ifire eső termelési érték ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom