Észak-Magyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-04 / 104. szám

fiSZAKMAGYARORSZA’G Vasárnap, 1958 május 4. Tallózás Thalia papjainak nyomában Néhány kiragadott gondolat a vidéken járó művészcsoportok munkájáról ÉRDÉK ES A ki Borsodi megye községeit j árja, meggyőződhet róla, hogy a leg­távolabbi, »-isten háta mögötti« köz­ségek sem mostoha gyermekei. az egyre szélesebb körű kultúraterjesz­tésnek. Most nem az öntevékeny művészeti csoportok munkájáról kí­vánunk néhány gondolatot felje­gyezni, hanem arról, hogy Thália papjai, a hivatásos művészek milyen kulturális tevékenységet fejtenek ki vidék járó útjaik során. A megye községeit járva, szinte már megszokott kép a Miskolci Nemzeti Színház plakátja, amely csaknem napról-napra a megye más és mási községében hirdeti a színház vidéki vendégszereplését. A miskolci színház plakátjai mellett mrndgyak- rabban találkozunk azokkal a hir­detményekkel, amelyek az Országos Kamara Színház, az Országos Ren­dező Iroda rendezvényeit, az Orszá­gos. Filharmónia komoly zenei hang­versenyeit hirdetik. De találkozunk olyan, állami támogatással működő, kis létszámú művészeti együttesekkel is, amelyek olyan kis községeket ke­resnek fel, ahová a niár említett mű­vészeti szervek együttesei — ilyen, vagy olyan okból — nem jutottak el.’ Vidéket járó művészeti együttesek­ben tehát nincsen hiány, sőt már olyan eset is volt, hogy egyes helye­ken a különböző együttesek rendez­vényei ütköztek is. A mennyiséggel nincsen baj, a rendezvények . minő­sége azonban már valamivel hossza­sabb fejtegetést érdemelne. A Miskolci Nemzeti Színház vidéki fellépéseit általában nagy várakozás előzi megj a Kamaraszínház darabjai általában a vidéki közönség tetszését is megnyerik, azonban egyes közsé­gekben a »Férjem a háziasszony« előadása nem találkozott a közönség egyértelmű tetszésével és ez a ké­sőbb bemutatott »Szerelmi házas­ság« iránti érdeklődést is nagyon károsan befolyásolta. A miskolci színháznak nemcsak megszerezni, de megtartani és állandóan erősíteni is kell a vidéki közönség megbecsülé­sét. Az Országos Filharmónia komoly zenei hangversenyei — például a leg­utóbbi Erkel hangverseny-sorozat is — mind közelebb kerülnek a vidéki dolgozókhoz és örvendetesen mind többen érdeklődnek ez értékes mű­vészi rendezvények iránt. Kár. hogy a helytelen szervezés folytán éppen egyik legnagyobb megyej városunk­ban, Sátoraljaújhelyen a koncert ideje egybeesett egy könnyű műfajú rendezvénnyel, amely látványosságá­nál és egyéb, csalogató adottságainál fogva elvonta az érdeklődőket a ha p «versenyről. drs ha már a könnyű műfajhoz ■ jutottunk, el kell mondanunk, hogy ez a terület még bizony kissé kuszáit, nehéz benne tisztán látni és főleg, nehéz a vidéki nézőnek el­igazodnia a könnyű műfaj útvesztő­jében. Egy pesti művésznő a minap azt mondta e sorok írójának, hogy hiába mennek falura a »Romeo és Júliá«-val. az még nem érdekli a közönséget. <ehát olyat kell produ­kálni, ami a közönség zömének ér­deklődésére számíthat. Ez pedis, sze­rinte, a könnyű műfaj. Tagadhatat-: lan, hogy a komolyabb . művészeti rendezvények még nem számíthat­nak olyan általános érdeklődésre, mint a könnyebb, csak szórakozta­tásra törekvő műsorok, s éppen a könnyű műfajjal vidékre járó mű­vészegyütteseknek lenne a felada­tuk, hogy a művészi produkciókban J bemutatott könnyű műfajú műsorok- ♦ kai megszerettessék a vidéki közön- J seggel a művészetet és rávezessék a J tartalmasabb művészeti megnyílva- X nulások iránti érdeklődés útjára. Az X egészen kis községeket felkereső kis- 1 együttesek munkája, sajnos, egészé- 1 ben áttekinthetetlen és a produkcióik * értéke is nagyon ingadozó; akadnak X művészi értékű számok is a műso- J raikban, de akadnak olyanok is, J amelyek a falusi közönségben is J visszatetszést keltenek. A nemrégiben alakult Országos Kamara Színházra vár a színművé­szet vidéki népszerűsítése terén a legkomolyabb feladat. A színház né­hány produkciójából lemérhetően igyekeznek is részben eleget tenni ennek a feladatnak. Műsorük na­gyon változatos, azonban, tevékenysé- ♦ gük• előterében ugyancsak a könnyűt szórakoztatás áll. Megyénkben be-1 mutatták a »Krétakör«-t, s az elő- J adás méltán aratott sikert, azonban | utána ismét frissiben leporolt, avas- | szagú kisopereítekkel jelentkeztek, J amelyek szórakozást nyújtottak X ugyan, de a szocialista kultúra ügyét * egy centiméterrel sem vitték előre. J Pedig azzal a, lelkes munkával, ügy- J szeretettel, amivel az egyes előadá- | sokra felkészülnek, amennyire mű- i vészi tehetségük javát nyújtják az í egyes produkcióknál, maradandóbb« emlékű és művészibb értékű pro- X dukciót is adhatnának. Maguk dísz- I leteznek. minden szcenikai és művé- • szeli segédmunkálatot maguk végez- j nek el mielőtt színpadra lépnének | és az előadás után maguk bontják aj színpadot, hogy Déryné módjára ♦ másnap más községben lépjenek fel. J Személyileg nem a művészek tehet- X nek arról, hogy produkcióikat meg- J tapsolja ugyan a közönség, de'ha-í mar el is felejti. Legutóbb a »-Ro- X mantikus asszony« című kisoperettet X láttuk az előadásukban Kazincbarci- X kán. A régi darabra mázolt friss fes- i téfc alól elő-előütött a dohszag, — J minden belemagyarázná kívánt »esz- * mei mondanivaló« ellenére is, de J. Baracsi Ferenc, Rafael Márta, Gőz- J many György, Orosz Vilma, Kéry J Gyula, Képessy József, Görgényi J Edit és a remek szubrett-szereplő já- ? téka, kitűnő művészi alakítása, ked- J vés. szórakoztató élményt nyújtott. X Ennek ellenére azt kell mondanunk, S hogy az Országos Kamara Színház- X nak is más úton kell járnia és mű- X sorpolitikájában nem a legcsökken- X tettebb igényű közönséget kell csak J kiszolgálnia. * A zt mondtuk: a könnyű műfaj X “ útján megszerettetni a művé- X szetet és rávezetni a közönséget a t tartalmasabb művészet iránti érdek- X lődés útjára. A könnyű műfajt már X általában megszerették a tömegek. | Most már lépjünk egy bátrat tovább « az úton! « Benedek Miklós Mit gondol ön az öregedésről? Összegyűjtöttük néhány író és művész erre vonatkozó nyilaikon zatát. Maurice Chevalier: „Akkor jöttem rá, hogy megöregedtem, amikor valaki a földalattin felajánlotta nekem a helyét”. André Mauroisnak egyik barátja azt javasolta, hogy korára való te­kintettel iie dolgozzék olyan sokat, kímélje magát, nehogy hamar megrok­kanjon. „Éppen az ellenkezőjét vallom” — felelte Maurois. — „Én azért dolgozom, hogy ne öregedjem meg, mert az öregedés rossz szokás, amit csak az tud elkerülni, aki nagyon elfoglalja magát”. Colette: „Csak akkor leszek öreg, ha már nem gondolok a . szere­lemre”. Anatole France: „A helyes öregedés titka egy mondatban *üríthető össze: Az idő csak azokat kíméli, akik az időt kímélik”. Végül hadd álljon itt Bemard Shaw egyik 76 éves korában tett meg­jegyzése: „Jegyezze meg fiatalember, az én koromban vagy jól érzi ma­gát az ember, vagy halott”, Egy hónapig hánykolódtak a nyílt tengeren bennünket a háborgó tenger a hullámotrmo- kon. Kötelekkel oda­kötöttük magunkat a hajóhoz, hogy a vihar senkit bele ne sodorjon a tengerbe. Egy napon két külföldi gőzhajót vettünk észre. Minden erőnkkel lobogtattuk nekik piros zászlónkat; Olajat is égettünk, hát­ha ennek a lángját észreveszik. De nem láttak meg bennünket. A kapitány és a ha- j ószemélyzet szánalmas látványt nyújtottak, amikor partra szálltak. Még mosolyogni is alig tud tali, csak a csalétek-készletüket mutogatták. Már csak két napra valp készle­tük volt. Két és félmillió felé A Borsod megyei általános és kö­zépiskolák diákjai szor­galmasan, hangyamód­ra takarékoskodnak. Szorgalmuk meg is hozta az eredményt. Az általuk vásárolt is- kola-takarékbélyeg ösz- szege megközelíti a. két és félmillió forintot. A nagyszerű munkában a következő iskolák jár­nak az élen: A kislétszámú isko­lák között a klementi- tnai tanyai ált. iskola vezet, egy-egy tanulóra 336.19 forint átlag jut. Upponyban 310.29. Szászfán 292.40, Her­nádcécén 247.50. Sza­lonnán 203.47 forint át­lag jut. A felszabadu­lás előtt ezekben az is­kolákban ismeretlen fogalom volt a takaré­kosság. Makkoshotyka fiatal­jai már egyszer orszá­gos hírnévre tettek szert. Akkor az MHK- ban, ma pedig a taka­rékbélyegben a közép- létszámú iskolák kö­zött országosan tartják az első helyet 223 fo­rinttal. Ároktőn 153.44, Sajóvelezden 93.37, Hi­dasnémetiben 60 forint értékű bélyeget vásá­rolt egy-egy pajtás. A nagylétszámú is­kolák között a miskolci XXX. számú ált. isko­la eredménye kima­gasló. Tanulónként 67.3 forintos megtakarítást értek el. A szerencsi fiúiskolában 43.51, Abaujszántón 39, Mező­kövesden a III. sz. is­kolában pedig 37 forint az átlagbetét. A megye középisko­lái közül egyedül a miskolci Bányaipari Technikum növendé­keinek eredménye je­lentős, egyenként 88.24 forintot takarítottak meg. BALOGH JOLÁN őrség azonnal kiszállt a helyszínre és a javasasszonyokat letartóztatta. EU járást indítanak a lelkiismeretlen szülők ellen is, akik tudatlanságukért már fizzál is ráfizettek, hogy egyetlen leányuk gyógykezeltetése utolsó par* cellájukat is elvitte. Az ideális női arc Josef Kalliff, az amerikai karika•* turisták egyesületének elnöke hosz* szas vizsgálat után kijelentette: MU vei a világon nem létezik olyan arc# amely valamennyi művészi követeli ménynek és óhajnak megfelelne, a legtetszetősebb arcnak a következők* bői kellene összetevődnie: homlok: Margaret Rose angol her* cegnő, orr: Gina Lollobrigida, ajak: Brigitte Bardot, haj: Abbe Lane (amerikai színész* nő), áll: Carol Heiss (amerikai műkor* csolyázó világbajnoknő). /“Terenc József, a „dicsőségesen ' J- uralkodó”, már nem érte meg, hogy „monarchiájának” vég­órái hogyan következtek be, miután Ő a Szerbiának küldött hadüzenet után Népeimhez! című kiáltványá­ban kinyilatkoztatta, hogy mindent megfontolt, mindent meggondolt. Nem érhette meg — éppen jókor távozott az élők sorából — a Habs- burg-birodalom csúfos összeomlását és az ő hosszú uralkodása bűneinek ráolvasását. A Herman Ottó Mú­zeumban rendezett és május else­jén megnyílt kiállítás azonban visz- szaidézi nemcsak a cattaroi tenge­rész felkelés hősi emlékeit, hanem annak minden előzményét is, kezd­ve az 1914-es hadüzenettől, sőt még élőbbről, amikor a munkásmozga­lom és a haladó erők már jelezték, hogy az uralkodó osztályok bűnei megbosszulják magukat. Bár a há­ború kitörése előtt sikerült még so­viniszta uszításokkal, nacionalista jelszavakkal félrevezetni a dolgozó tömegek egy részét is. Azok a statisztikai táblázatok azonban, amelyek a monarchia há­borús veszteségeit, gazdasági tönk­remenetelét szemléltetik, megmagya­rázzák, hogyan növekedett mindin­kább a tömegek elkeseredése az im­perialista célokért indított háború migtt, s ez az elkeseredés hogyan növelte meg a dolgozó tömegek for­radalmi erejét, elszántságát. Több mint 3 millió 300. ezer- em­bert vonultattak be katonának, több mint másfél millióra nőtt az eleset­tek, 1,838.000-nél több a sebesültek száma és 1,693.000 ember esett fog­ságba a háború végéig. Összesen 5,055.521 főnyi veszteség volt ez. A háború felemésztette a monarchia minden gazdasági erejét, a hátország lakossága már nem bírta a nélkülö­zéseket, hiszen 1917-ben már az élelmiszerek nagy részét jegyre ad­ták, szűkösen kiadagolva. A sze­A „Cattarói tengerészfelkelés"-kiállítás beszélő dokumentumai a Herman Oltó-múzeumban gényemberek ezrei hadikonyhákon étkeztek, húst sohasem láttak. Az élelmiszerek és ruházati cikkek ára, az 1914-es árakhoz viszonyítva 500—1000, sőt egyik-másik cikknél 1200 százalékkal is magasabbra emel­kedett. 260 e?er hadirokkant ván- szorgott az utcákon, vagy húzódott meg otthonában — ha volt otthona. Fényképek a háború borzalmairól, a lövészárkok lakóinak életéről. Az Októberi Szocialista Forradalom győ­zelme és a híres békedekrétum,, amely magyar fordításban eljutott lövész&rkainkba is, nem maradi ha­tástalan a monarchia hadseregében sem. Az orosz fronton megkezdődött az orosz és magyar katonák barát- kozása, amiről néhány megfakult fénykép tanúskodik a kiállításon. 1918 januárjában már általános sztrájkok robbantak ki a monarchia minden jelentősebb ipari városában, a bécsi sztrájk hatására az osztrák ■parlamentben felborul minden rend, ölre mennek a képviselők. A Nép­szava egyik. 1917 decemberi számá­nak vezércikke „Fegyverszünetet és békét” címmel jelenik meg. A Gali­lei kör balszárnyából kialakult. for­radalmi szocialista csoport harcba hívirt. a munkásokat a békéért. fi forradalmi tűz a hadseregben is éled, de legnagyobb lángra az adriai kikötőkben horaanyzó ha­diflotta tengerészei közt kap. A flot­ta soknemzetiségű matrózai egyfor­mán elégedetlenek az ellátással, né­pük elnyomásával és a kilátástalan háborúval. A januári sztrájkok kö­zöttük találnak legnagyobb vissz­hangra. Itt robban ki az első fegy­veres felkelés az elnyomók ellen. 1918 február 1-én déli 13 órakor a cattarói öbölben állomásozó flot­ta „Szent György” zászlóshajóján a matrózok — ki-ki anyanyelvén kiált­ja egy közös hurrá után: Békét! A fedélzetre nyomulnak és a hajó­zenekar eljátssza a Marseillaise-t. A tiszteket lefogják es bezárják, feltö­rik a lőszerraktárt és felfegyverkez­nek. Kitűzik a főárbocra a vörös lo­bogót. Ágyúlövésükre megkezdődik a többi hajón is a felkelés: a „Gea”, a „Rudolf trónörökös”, a „Helgo­land”, a „IV. Károly császár” és a „Monarchia” hajók matrózai csatla­koztak először a, felkelőkhöz. Dél­után 1 órakor már 42 hajón leng a vörös zászló. Minden hajón tenge­részbizottságok alakulnak és a nem­zetiségek képviselőiből központi ten­gerész tanácsot alakítanak. ^7tt látjuk Franz Rasch cseh szocialista tengerészt, aki mint „egyéves önkéntes” szolgált a haditengerészetnél, s aki a felkelés második szakaszában vezetője volt a. központi tengerész tanácsnak. A fel­kelést február 3-án a Horthy pa­rancsnoksága alatt álló pólai flotta és a parti ütegek segítségével leverték és Rascht három társával együtt ki­végezték. A cattaroi felkelők akciója elbukott, mert kívülről n&m kaptak támogatást, a Horthy-flotta és a paj­ti ütegek pedig megbénították, moz­gásra képtelenné tették a felkelők hajóit. Ám a pólai forradalmár tengeré­szek mégis örök emléket állítottak maguknak, elszántságukkal példát mutattak, hogyan harcoljanak má­sok a végtelenbe nyúló háborús szenvedések megrövidítése érdeké­ben és az uralkodó osztályok elnyo­mó törekvései ellen. A tengerész ta­nács első ténykedése egy határozat volt, amely szerint táviratilag üdvö­zölték a szovjet népbiztosok tanácsát és a lenini békedekrétumot, majd ösz- szeállították követeléseiket, amely a háború befejezését, a minden más hatalomtól való függetlenséget, de­mokratikus kormányokat, stb. köve­telt. Ez volt a monarchia sok nemze­tiségének együttes fellépésére az első példa a közös elnyomatás ellen^Á cattaroi tengerészek példája akarat­lanul is emlékezetünkbe idézi Eizenstein Patyomkin című hatalmas filmjének hőseit. A cattaroi tengerészek felke­lése a későbbi kommunista pártok dicső harci hagyomá­nyává vált * — mondja többek közt egyik felirat. És ez így igaz. De harcos, követendő példává vált az 1918-as forradalmi mozgalmak és még inkább a. Tanácsköztársaság ide­jén. A Tanácsköztársaság kikiáltá­sakor és a vörös hadsereg dicsősé­ges harcaiban mindenütt ott voltak a tengerészek, akiket a cattaroi felke­lés leverése és az azt követő meg­torlások még keményebb forradal­márokká edzettek. Az egykori felkelésben való rész­vétel miatt letartóztatott magyar matrózok közül többen ma is élnek. Steiner Antal, Szekeres Ferenc, Sztan- kovics Antal és Krempaszky József, akiknek fényképét itt látjuk, csupa kemény férfi-arc, tekintetük mögül szinte elővillan harcos múltjuk sok emléke. A tárlókban és a kiállítás szabad területén sok értékes relikvia, ah- kori tengerészek apró emlékei tárul* nak a látogatók elé. Egy miskolci matróz, Kiss József egy palackba egész kis hadihajó-modellt épített be. Egy kép a vörös tengerészek 1919 ™á.7im fegyelmezett felvonulását örökíti meg. Egyik tengerész késztj tette el a „Szent György” zászlós hajó aprólékosan kidolgozott na­gyobb modelljét, amely a terem kö­zepén díszeleg. A másik teremben az 1917 október 23-án ágyúi dörgé-* sével a világtörténelem új fordulat tát hirdető világhíres orosz cirkáló, az Auróra modellje látható. í világháború korszakának sok- sok munkásmozgalmi, forra­dalmi dokumentuma, elsárgult újság- lapok, rendőrségi és belügyminiszte­ri akták, forradalmárok levelei, a Galilei-kör röplapjai, Várnai Zseni Katonafiamnak című verskötete, amelynek címadó versét nemcsak magyar, hanem német nyelven is röplap formájában terjesztették a katonák közt és megannyi más do­kumentum tanítja a mai nemzedé­ket ennek a korszaknak a megisme­résére. Az idősebb látogatók, akiket e kor­szakhoz az eleven emlékek ereje fűz, megilletődve nézik ezt a kiállí­tási anyagot, különösen akik szen­vedő hősei, résztvevői voltak az első világháborúnak, tanúi a monarchia Összeomlásának, a forradalmi moz­galmaknak. Akik tudják, hogy már 1917 végén milyen nagy gondja volt a felsőbb parancsnokságoknak a „bolseinzmus terjedése” a monarchia hadseregének katonái között. És hogy akkor ennek a „veszélynek” a tér* jedéséhez fűzték a front katonái, éppúgy, mint a hátország nélkülözői a háború mielőbbi befejezésének minden reményét. H. B, hajóztak, amikor a gé­pek felmondták a ha­jón a szolgálatot. — Ettől kezdve ide- oda hánykolódtunk a tengeren és képtelenek voltunk hírt adni ma­gunkról. — Mindennap a ten­gerbe dobtunk palack­ban egy segélykérő üzenetet, de eredmény­telenül — mondta a hajó parancsnoka. A magukkal vitt csalétkeket ették és megolvasztott jeget it­tak. — Néhány borzalmas vihart állottunk ki. Egy háromnapos tájfun alatt azt hittük, hogy a hullámok között lel­jük halálunkat. Mint falevelet, úgy vetett Tizenhárom japán halász tért haza a Yo­kosuka mellett lévő ki­kötőbe, miután egy hó­napig hánykolódtak kis halászbárkájukon a Csendes-óceán dél­nyugati vizein. A Yut.aka Maru ne­vű halászhajót, ame­lyet Tatsuichi Nishi- yama kormányzott, 12 tagú személyzettel egy japán őrhajó vontatta be a kikötőbe. A bárkát egy másik halászhajó fedezte fel, a 162 tonnás Kabala Maru. Sumitsu sziget­től 300 mérföldnyire. délnyugatra. Az 54 éves Nishi- yama elmondta, hogy a Sumitsu szigettől 200 mérföldre délnyugatra A boszniai Bijelo Polje környékén lévő Vuose faluban majdnem életé­vel fizetett Hakija Kosuta 18 éves tüdöbajos leány a fälusi javasasszo­nyok középkori gyógymódjáért. A leány magas lázzal hetek óta ágy­ban fekvő beteg. A maradi szülők az orvosi kezelés helyett falusi ja­vasasszonyokhoz fordultak, akik megállapították a lányról, hogy „ör­dög költözött a testébe” és hogy a ■„rossz szellemek” okozzák betegsé­gét. A javasasszonyok hosszabb ■„konzílium” után azt tanácsolták a ;kétségbeesett szülőknek, hogv botok­kal veressék ki a rossz szellemet a leányból. Ebbe a szülők bele is men­tek és a szerencsétlen leányt, akinek • hőmérséklete az utóbbi időben alig |volt alacsonyabb 40 foknál, négy na­ivon, naponta 3 órán át ütlegelték a ;javasasszonyok „szakfelügyelete” |mellett. A szerencsétlen beteg már \bele is halt volna a középkori \„gyügykezelésbe”, ha az egyik szom­széd nem tesz jelentést az egész do­logról a járási rendőrségen. A rend-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom