Észak-Magyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-21 / 118. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Szerda. 1958. május 21. A magyar nép egységesen felsorakozik a párt és kormány békepolitikája mellett Kínai és csehszlovák vendégek a sárospataki béke-nagygyűlésen Gyönyörű tavaszi időben, lengő zászlóerdő alatt tartották meg vasárnap délután Sárospatakon az iskolakerti téren a járási nőtanács által a népek barátsága hónapja alkalmából hirdetett béke-nagygyűlést. Az asszonyok, lányok, diákok, egyenruhás kiszisták és úttörők ■a békét éltető jelszavas táblákkal, kék szalaggal, hatalmas virágcsokrokkal vo­nultak fel a gyűlés színhelyére nem,csak a nagymultú iskolavárosból, hanem a Bodrogköz és Hegyalja községeiből is. A díszemelvényen az elnökség soraiban helyet foglalt Erdei £ c s zlóné, az Országos Nőtanács elnöke, Szűcs István, a já­rási, T óth Gyula, a városi pártbizottság titkára, Vakles György járási tanácselnök, Bartók Andrásné, a járási, S arl ay Sándor né, a helyi nőtanács elnöke, Szabó Géza, a Hazafias Népfront elnöke, továbbá az egyes üzemek, vállalatok, intézmények kép­viselői, akik a közel kétezer főnyi közönséggel együtt meleg ünneplésben részesítették az emelvényen megjelenő külföldi vendégeket: a kínai és, a csehszlovák nőtanácsok küldötteit. A Himnusz eléneklése után százával repültek fel a béke kedves szimbólumaiként a fénylő szárnyú galambok, majd Bartók And­rásné mondott megnyitó beszédet. Ezután Erdei tóttá meg ünnepi beszédét. Lászlóné tar­— Nem véletlen — mondotta beve­zetőjében —, hogy mai békegyülé­sünket Sárospatakon tartjuk. Hiszen ebben a nagymultú városban, a ma­gyar kultúrának ebben az ősi fész­kében kiváló irók, tudósok, állam­férfiak egész sora tanult, akik mindig a békének, a népek egymás iránti barátságának a hirdetői voltak. Az a nagy ügy, amely ide összehozott ben­nünket, korunk legszentebb ügye: a békének, a népek barátságának drá­ga ügye. — Mert ha manapság a különböző országok fiai, asszonyai találkoznak egymással, nagyon rövid idő alatt kialakul a közös téma, amely mindig, mindenütt ugyanaz: a család, a gyer­mek, és ami ezzel egyet jelent, a béke. A béke ügye közös emberi ügy ma az egész világon. Bátran állít­hatjuk, hogy ez ma történelem- formáló üggyé lett. Beszéde további részében hangoz­tatta Erdei Lászlóné, hogy a fasizmus leverése után méltán hihette az em­beriség, hogy a béke boldog korsza­ka köszönt a világra. Sajnos, nem így történt. A nyugati országokban mostanában lezajló események azt bi­zonyítják, hogy a fasizmus, a háború sátáni ereje új köntösben, de a régi célkitűzésekkel újból feltámadt. Újra tapasztalhatjuk, hogy egyes kapita­lista országok költségvetésük tekinté­lyes részét nyíltan vagy burkoltan, de háborús készülődésekre fordítják. Éppen ezért fogadja a béli eszerető világ őszinte örömmel azokat az erő­feszítéseket, amelyeket a Szovjetunió kormánya kifejt a béke megóvása, a Jxjtjx'k oagtjiuik — eqij céléit... Csehszlovák asszonyok az abaujszántói járásban jóik otthon ők .maguk. Ki tudja, hány módszer, tapasztalat cseléit gazdát, a munkát, a boldogulást illetően. Nem volt, aki számlálja, de volt, aki mondja és megjegyezze. Mert hiszen — mint ahogy szavakban el is mond­ták —, nem közömbös az a magyar asszony részéről, hogyan él csehszlo­vák asszonytársa és — fordítva. Testvérnek segítem kell a testvért, hogy gazdag, erős legyen a család. És különösen jól kell dolgozniuk az asz- szonyoknak, anyáknak, akik gyerme­ket nevelnek emberré, az új élet továbbépítésére alkalmas emberré. A vendégek mindhárom helyen családokat látogattak meg, kerestek fel a délutáni órákban, hogy elbeszélgessenek többek között a házkörüli munkáról, a legbensőbb gondokról, problémákról. S mire el­érkezett a búcsúzás ideje, a színes, mozgalmas nap vége, száz és száz ba­rátnővel, élménnyel, tapasztalattal gazdagodva mondtak köszönetét a vendéglátásért a testvéri nép asszo­nyai. És a mielőbbi, minél többszöri viszontlátás reményében léptek test­véli földről a hazai földre.:. A z elmúlt vasárnapot, május 18-át sokáig megőrzik emlé­kezetükben a vendégek is, a vendég­látók is, Megőrzik, mert annyi me­legség, annyi szín tobzódott, a csak néhány óra alatt, hogy azt nem mos­hatják el a múló napok évnyi lánc- füzérei sem. Pedig nem történt kü­lönösebb dolog. Ssupán hét csehszlo­vák asszony jött át a korareggeli órákban a határsorompón: Hél; nő, •hogy találkozzon három határmenti község: Gönc, Kéked és Tornyos- németi asszonyaival, lakosaival. Hosszadalmas lenne felsorolni a fogadás apró részleteit. Megkapó, színes volt, mint az ilyen fogadások általában. Gyermekek, úttörők virág­csokrokkal, az egyik községben is, a másikban is. Üdvözlő szavak. A kis úttörók a vendégek nyelvén, vendé­gek a vendéglátók nyelvén köszön­töttek és köszöntek. A néhány együtt töltött óra mély, igazi, ér léke azon­ban csak az üdvözlések után nyilvá­nult meg. Amikor a csehszlovák asz- szonyok és a magyar asszonyok el­mondták, elsorolták egymásnak örö­meiket, gondjaikat, céljaikat. És •amikor megtalálták az örömökben, gondokban, célokban azt. ami test­véri, azt, ami közös. — Milyen szép itt maguknál min­den. Milyen elegánsan, szépen öltö­zik az egész község. Jólesik nézni, jólesik együtt örülni magukkal, — így mondta Kékeden az egyik cseh­szlovák vendég. S elmondta azt is, hogy milyen aggodalommal, féltéssel1 nézték hazánk felé az ellenforrada-1 loan idején, amikor meghallották,' hogy veszélyben a testvéri népi de-1 mokrácia, veszélyben a munkás-1 hatalom. És milyen megkönnyebbü­li és, öröm volt számukra hallani, tud­ni, mint áll helyre a rend, mint nye­rik el méltó büntetésüket azok, akik nem csupán a magyar műinkáshata- iom, a népi demokrácia megdöntésén, hanem végső lakon az egész szocia­lista tábor erejének szétzúzásán ügyködtek; prről az életről, a gondokról, •ÉJ tervekről esett azután a leg­több szó. Göncön és Tornyosnémet i- iben első volt a vendégeknek, hogy megtekintsék a termelőszövetkezete­ket. Megnézték, hogyan gazdálkod­nak, azután elmondták, hogyan csinál­Birósági hírek A miskolci járásbíróság Mess Jó­zsef 64 éves miskolci lakos vádlot­tat társadalmi’ tulajdon sérelmére 13.000 forintos értékben elkövetett lopás bűntette miatt 1 évi és 8 hó­napi börtönbüntetésre ítélte, míg Horváth Istvánná vádlottat orgaz­daságért 10 hónapi, Vajda Józsefné vádlottat szintén orgazdaságért 3 hónapi börtönbüntetésre ítél­te. Mess József vádlott a RÖVI- KÖT Nagykereskedelmi Vállalatnál fűtőként dolgozott, s ez idő alatt a raktárból csaknem 13.000 forint ér­tékű textiliát lopott, s azt vád­lott társai segítségével értékesítette. nukleáris fegyverek használatának betiltása, az atomkísérletek felfüg­gesztése és a csúcstalálkozó létreho­zása érdekében. A világon millió és millió dolgozó ember, közöttük nagy tudósok, írók, művészek is mind erő­sebben emelik fel tiltakozó szavukat a háború veszélye ellen. Mért tudják, hogy a második világháború borzalmai eltörpülnének amellett a szörnyű pusztítás mellett, amelyet egy esetleges újabb háború zúdítana az emberiségre. Az októberi ellenforradalom alatt nálunk is kísértett a harmadik vi­lágháború kirobbantásának a veszé­lye. Megtanultuk ebből, soha többé nem szabad megengednünk, hogy árulók, kalandorok, belső és külső ellenségek játékszereivé váljunk. S hogy hazánk nem lett csatatérré, s hogy a kalandorok kísérlete csúfos kudarcba fulladt — azt a Szovjetunió hős fiainak köszönhetjük! Az építő munkában mind több és több nő vesz részt hazánkban. Erre igen nagy szükség van, hiszen az or­szág újjáépítésén kívül a sebek be- gyógyítására és a lelkek újjáépítésé­re is szükség van. Segítsük elő az ország továbbfej­lődését, dolgozzunk még jobban az üzemekben, szántóföldeken, hi­vatalokban, iskolákban. Ne tűrjünk semmi pazarlást, semmi korrupciót, s hirdessük, hogy a szo­cializmus az egyetlen társadalmi rendszer, amely magasabb életszín­vonalat, boldog emberi életet biztosít számunkra. De ne csak élettársai le­gyünk férjeinknek, hanem munkatár­saik is, legszentebb célunk, a szocia­lizmus felépítéséért folyó munkában. — Mi, asszonyok, továbbra is ve­gyük ki részünket ebből a magasz­tos munkából. Pártunk és kormányunk békepo­litikáját támogatva, sorakoztas­suk fel az egész magyar népet a béke magasztos ügye mellett. Tudásunkkal, munkánkkal, szívünk legnemesebb érzéseivel támogassuk a békének, a népek közötti barátság el­mélyítésének szent ügyét. Bízunk ab­ban, hogy napról-napra többen le­szünk és együttes erővel győzelemre visszük a békét — fejezte be nagy­hatású beszédét Erdei Lászlóné. A kínai delegáció nevében a buda­pesti kínai nagykövet felesége, a csehszlovák vendégek képviseletében pedig Majkut elvtársnő, a terebesi járási nőtanács elnöke szólalt fel a nagygyűlésen, s tolmácsolta a kínai és a csehszlovák asszonyok testvéri üdvözletét. Meghatóan kedves jelenet volt, amikor a nagygyűlés végén a külföl­di asszonyok elvegjmltek a közönség között és elbeszélgettek magyar asz- szonytársaikkal életükről, munká­jukról. A vendégek ezután megte­kintették a Rákóczi-vár nevezetessé­geit, és az esti órákban — láthatóan kedves emlékekkel — távoztak el Sá­rospatakról; Hegyi József Amiről a bányász kulturális seregszemle számot adott (Tudósítónktól) Gyönyörű, verőfényes vasárnapon adtak találkozót egymásnak a felső- magyarországi bányavidékek kultúr- munkásai. Előző napon még a tár­nák mélyén dolgoztak, vasárnap pe­dig már dallal, tánccal adtak számot kulturális felkészültségükről. Négy nagy tröszt: a salgótarjáni, az ózdi, a mátravidéki és a borsodi trösztök művészegyüttesei mutatkoztak be — nem kis sikerrel! A művészegyüttesek, kultúrcsopor- tok bemutatkozása is megmutatta: a bányák kullúrmunkásait, kultúr- házait sem hagyta érintetlenül az ellenforradalom. Tört, zúzott, rom­bolt és pusztításából csak nehezen ocsúdtak a bányász kultúrmunká- sok. Az 1957-es számvetés szerint a bányász kultúrotthonok 60 százaléká­ban egyáltalán nem volt élet, vagy csak nagyon elenyésző mértékbe». Á gyökeres változás az 1957-es bányásznap után állott be. A bányász kuliúrmunkások megindították a kulturális harcot régi hírnevük visz- szaszerzéséért. Munkájuk eredményes volt és eredményességét a most megren­dezett kulturális seregszemle is fé­nyesen bizonyította. A Bányász Szakszervezet országos központja a kultúrotthon-vezetők ja­vaslatára kidolgozott egy egyéves tervet, amelynek keretében verseny­re szólította az összes kuliúrmunká- sokat. A versenyben résztvevőknek igen sok nehézséggel kellett megküz- deniök. Újonnan kellett szervezniük a szakköröket, a meglévőket ki kefa lett egészíteniük. Hosszú, türelmes, komoly harcokkal teli munka volt a területi verseny szinte valamennyi műsorszáma. A kultúrverseny — többek között — egy eléggé nem helyeselhető tö­rekvésről is bizonyságot tett: nem kell félni s bányász kuHúrcsoportokban a kiöregedéstől, óit van az utánpótlás; nagy számban jelentkeznek az új, ifjú, lelkes, ön­tevékeny kuliúrmunkások, akik ezen a bemutatón is nagy ügyszeretetről,• a nevelés ügyéhez váló őszinte hozzá-* állásról tettek tanúbizonyságot. A művészeti szakkörök tevéken nyebb munkájukat 1957 november 7. megünneplésével indították el és azóta egyre emelkedő színvonallal fejlesztették azt. A szívós és nagy ügyszeretetről tanúskodó munkának nagy sikere volt. Talán nem is any­agira az egyes csoportok produk* dója, hanem az a tény, hogy mint­egy tizenötezer embert mozgattak meg e kulturális tömegmozgalom keretében, érdemel különös méltánylást. Tízen* ötezer ember szavalt, dalolt, tánaolti ismerkedett a kulturális élet legkii- lönbözőbb ágazataival. A bemutatón énekkarok, zene-, karok, tánccsoportok, színjátszó együttesek jólsikerült műsorai vál* tották egymást a színpadon. A 2500 északmagyarországi kultúrmunká* hitet tett a munkáskultúra mellett. Köszönet illeti mindazokat az egy-* szerű embereket, akik fáradságot nem ismerve készültek erre a be-* mutatóra és köszönet jár érte mind* azoknak, akik a bemutató előkészi* tésében és lebonyolításában részt vállaltak. Nem áll módunkban a HL Országos Bányász Kulturális Sereg* szemle miskolci bemutatóján részt* vett minden egyes csoportról külön méltatást adni, de köszönet jár valamennyi résztvevőnek a kiállásért, a szocialista kultúra tiszta szívvel való tolmácsolásáért. Lebegjen minden kultúrmunkas előtt a területi bemutató nagy sikere s a bemutató eredményeit szilárd alapvak tekintve, induljanak és ha* ladjanak tovább a szocialista kultúra művelésének és terjesztésének útján. SZÉP LÁSZLÓ A Budapesti ipari Vásár érdekessége, az ajándék-pavilon A Fővárosa Bú-toir, Hangszer ásványok, művészi kínai dísztárgyak. Sportszer Kiskereskedelmi Vállalat 80 négyzetméteres saját tervezésű ajándék-pavilont épít az idei Buda­pesti Ipari Vásárra. A pavilon a Vajdahunyad várba vezető vashídtól balra, a Fővárosi Idegenforgalmi Hi­vatal pavilonjának szomszédságában épül. Hat méter magas tornya, há­rom kirakata, 16 méter hosszú el­adóterűié lesz a pavilonnak, amelyet neoncsövek pazar fénye világít meg. A szemben lévő falcra reflektorokat, szerelnek, hogy az esti nyitvatartási idő alatt fényárban ússzon az Aján­dék-pavilon. A legújabb különleges divaféksze- rek, ezüst, alpakka, kristály és por­celán dísztárgyak, magyar babák, díszdobozok, hazai és külföldi farag­Szakmák birodalmában ra? Meg hogy öröm az, ha az ember egykori nyomorú­ságát szellőztetik? Beszél­jünk inkább arról, hogy mindig becsülettel megáll­tam a helyem a munkában... _________________________ és most öregségemre van-------------------------------------- egy igen nagy bánatom — a dja ő maga az ötletet és mindjárt bele is kezd: — Nincs utánpótlása a kovácsoknak. Itt vagyunk mi, öregek. Küzdöttünk, vergődtünk, mennyi mindent átéltünk, míg idáig eljutottunk. Nem ijedtünk meg a nehéz mun­kától, ami óriási fizikai erőt, szívósságot követel. Mert megköveteli! Az biztos. — Maga elé néz. Ki tudja, me­lyikre a becsülettel ledolgozott harminchárom eszten­dő emlékei közül? — Nem is tudom, mi vonzott. Amíg nem ismertem a szakmát, szerettem volna megkeresni, ellesni min­den titkát, fogását. Mikor megismertem, akkor már nem tudtam volna szabadulni. Azért csak szép ez itt. Nem? — Szétnéz a jólismert „birodalomban”. EZ ÍGY IGAZ. Naigyon szép itt. El is ismerem, készségesen. — Csak egy kicsit túl huzatos — próbálkozom. — Ez is igaz — vallja be ő is. Kinyitja a száját. Kíváncsian nézem. Nem látok én ott egyetlen fogat sem. — Látja, ezeket mind a huzat vitte ki. Most lega­lább nem fájnak. — Felnevet, hosszú, görcsös neve­téssel. Én is nevetnék, ha nem gondolnék mindig a har­minchárom esztendőre, itt a kemencék mellett, a kala­pácsok között, melyeknek ütése alatt úgy inog a hatal­mas műhelycsarnok, mint karcsú, törékeny hajótest a Balatonon. — Nem akar egy fiatal sem idejönni — folytatja az elkezdett témát az öreg. Látszik rajta, hogy nagyon szívén viseli a dolgot. — Hidegüzemben, könnyebb munkával többet keresnek. így volt ez mindig — ka­landozik ismét a múltban. — Dehát csak kell, hogy kö­vessen minket is valaki? BIZONY, ZAJ BÁCSI. Nagyon kellenek az ilyen emberek, mint maguk itt a kovácsműhelyben. Nagyon kellenek az élettelen ércből életet formáló kezek, ame­lyek örök szorgalommal mindannyiunk holnapján is munkálkodnak. Urban Nagy Rozália sokaságát halmozzák fel a pavilon­ban, amely joggal számít nagy ér­deklődésre és forgalomra. A Fővárosi I’ínommechanikai Vál­lalat »Sonett« néven egy igen érzé­keny k jelentős kapacitású zsebrádiót állít ki a vásáron az egyéb cikkei mellett. Az Orion Rádió és Villamos- sági Vállalat ezúttal is közszemlére bocsátja a rádió- és televízió-gyárt­mányainak legújabb típusait, ame­lyek — az előzetes híradás szerint — számos kellemes meglepetéssel fog­nak szolgálni a vásár látogatói szá­mára a készülékek teljesítőképessé­gének növekedése és sokoldalúsága tekintetében. Az Orion a vásáron ál­landó televíziós felvételeket, fog ké­szíteni s a szerencsés látogatók rövi­desen ott láthatják majd magukat, a készülék valamelyikén. A Híradó Technika Vállalat többek között két­féle autórádióval, illetve újításként, új típusú teherautó rádióval is jelent­kezik a vásáron s egy külön készü­léket is bemutat a benzin- és Diesel­motoros gépjármüvek vételét keresz­tező elektromos zavarok kiküszöbö­lésére, továbbá pedig televíziós és ultrarövid hullámú antennák, tetőre és ablakra szerelhető szobaanteimák és ún. társas antennák szerepelnek a kiállítási anyagában, amelyekkel televíziós és ultrarövid hullámokat közvetít. Különös fi gyeimet érdemel­nek a 3-25 készülék együttes kiszol­gálására alkalmas központi anteama- erősítői is. A híradástechnikai vállalatok kiváló teljesítményei a vásáron Aránylag rövid — alig egy-két év­tizedes — múltra visszatekintő hír­adástechnikai iparágunk elsőrendű teljesítőképessége és rohamos fejlett­sége mind a hazai, mind a külföldi körökben eléggé ismeretes, s ezért, érthető, hogy minden, évben nagy érdeklődés veszi körül az idetartozó vállalatok vásári kollekcióját. Akár­hány szenvedélyes rádiózó kíséri pél­dául fokozott figyelemmel a vevő- készülékek évről-évre tapasztalható tökéletesedését s a vásáron nyert be­nyomásai alapján cserélgeti vagy szerzi be újabb és újabb készülékeit; Itt van azután a televízió ügye is. A dolgozóik nagy részének ugyanis közismerten erős ma már a vágya, hogy rádiókészüléke mellé mielőbb beszerezze a televíziós apparátusát* a modem technikának ezt a csodá­latos hír-, illetve képközlő eszközét is s kétségkívül a vásáron kapja úgyszólván első kézből a megfelelő tájékoztatót a legújabb típusok tel­jesítményeiről és áráról; , A GÖZPÖRÖLY az izz i vasra vág. BeJeremeg a hs i talmas műhelycsarnok. Ke i l őtte serceg a sisterg i anyag’. Millió szikra szál i Felheviilt emberek forga 1 jak boszorkányos ügyessé! 1 gel a hat tonna alatt forrná 'sodó tengelybugát. Fojtó gáz keveredik a rekikenő hő- 1 seggel. Állandó huzat kavarja, cseréli a kábító levegőt. 'Daruik nyikorognak, emelik a vörösre izzott öntecse- 'ket, nyílnak és záródnak a kemenceajtók. Pokoli hőség 1 torka lehel kéngőzösen az emberekre. ' Milyen parányi az ember! A mindenek alkotója, a 1 hevtilő érc, a nyikorgó daru, az izzó kalapács ura, aki 'szolgájává tette a gépet, formálja, gyúrja, alakítja a 1 természet kincseit. 1 Még Zaj András is eltörpül a melegüzem óriás- gépei mellett. (Négy—ötszáz kilós szerszámot is alig ta­lálunk. Itt csak tonnákról beszélhetünk.) Pedig, amúgy az életben elég nagydarab ember. Mintha monumen­tális gépeitől örökölte volna — lassan mozog, lassan beszél, és azt tartják, ha valahová lecsap az ökle, ott ( kö-kövön nem marad. Pedig már elhagyta a fél évszá­zadot. Erős tölgy ő, akit az idő vihara — a gazdasági l válság, háború, infláció — nem tört meg. Még egy évig I lesz a durva anyag formálója. Egy éve van hátra társai I között, akik maguk sem nevezhetek már fiatal embe­reknek. Az ő korosztályából már nyugdíjba mentek ^mindnyájan. Csupán hárman maradtak: Tóth Lajos, t Malecz Ferenc művezetők, és Zaj bácsi, a legrégebbi ) képviselői az egykori úri Magyarország nyomorúságos , filléreiből tengődő kovácsnemzetségnek. i 1926-BAN KERÜLT BE a gyárba. Az alig 24 éves i fiatalembernek nem sok újat jelentett a nehéz munka, i Hozzá volt szokva. Tizenkét éves kora óta ette a mun­► káskenyeret, ami a gyárbakerülés után sem változott »lágy kaláccsá. > A Magyarországon is teljes erejéből uralkodó ka­pitalista világválság sanyarú következményeket hozott «magával a Diósgyőrvasgyárban dolgozók számára is. ^ 1932-ben, 60 fillér fizetéssel a zsebében, köszöntet­itek születő kisleányukat Zaj Andrásék. Óriási kegynek • számított, hogy tekintettel a nagy alkalomra, a gyár i vezetősége 10 pengő előleget utalt ki számukra, i . — Mit is kérdezget itt össze-vissza! — csattan fel. f—■ Azt hiszi, örömmel emlékszem én ezekre a dolgok-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom