Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-13 / 87. szám
4 f.SZAKftlÄGTARORSZAC vasárnap, 1858 április 13. JANCSO BELA négy évtizede a kulturniunkában J\Jév\r s^’ nem akarunk kerekíteni, közel negyvenhárom esztendő telt el azóta, hogy Jancsó Bála miskolci, Hercz-gépgyári ifjúmunkás megismerkedett a munkásmozgalommal és azon belül az öntevékeny kultúrmunkával. Az 1915-ös évet mutatta abban az időben a naptár. A Hercz-gépgyár ifjúmunkásai, az idősebbek — köztük a nemrég elhúnyt Nyicki György — irányításával, megalakították műkedvelő színjátszó csoportjukat és a Korona szálló színháztermében, a mai Kossuth mozi helyiségében bemutatták a »Gyimesi vadvirág« című népszínművet. Ebben a darabban lépett először színpadra Jancsó Béla. Az előadás nagy sikert aratott. Annyira nagyot, hogy többször meg kellett ismételniük, sőt, a felvidéki országrészek nagyobb városaiba is meghívták őken vendégszereplésre. Sokan örültek az ifjúmunkások kultú- rális sikereinek, de sokan nézték azt görbe szemmel. Például maga Hercz Jenő gépgyáros. A lelkes kultúrmunkás ifjúmunkások hamarosan a gyár kapuján kívül találták magukat. Nehezen talált más munkahelyet Jancsó Béla, de a kultúrmunkától nem lehetett eltántorítani. így kezdődött kapcsolata a műkedvelő színjátszással, amelynek egész életére szerelmese lett. 1919-ben fegyverrel a kezében védte a Tanácsköztársaságot, majd annak leverése után a munkanélküliség esztendei következtek. Később, évek múlva munkát kapott a vasgyárban, de rövid idő után elbocsátották. Újra a munkanélküliség évei következtek, végül ismét visszakerült a vasgyárba. Jelenleg a Lenin Kohászati Művek csavargyárának dolgozója. Dióhéjban ennyi az élete. Hosszú idő, negyvenhárom év telt el az első színpadi szereplés óta, s Jancsó Béla — ma már idősebb Jancsó Béla — épp olyan rajongója a színjátszásnak ma is, mint pályájának kezdetén volt. Ha munkája nem is volt mindig az elmúlt négy évtizedben, a kultúrmun- kához egy percre sem volt hűtlen. Ifjúmunkás társaival mindig megtalálta a módot és lehetőséget arra, hogy játszhasson, hogy munkástársainak örömet, szórakozást nyújtson. Előbb a vasmunkások szakszervezetének keretei között, majd az ellenforradalom éveinek kezdetén megalakított »Víg fiúk dalköréiben ápolgatták a munkásszínjátszás hagyományait, élesztgették a kultürmunkán keresztül a munkásság lelkében parázsló tüzet. A dalkör nem volt, nem lehetett hosszú életű. Horthy hatóságai feloszlatták a különféle kultúrális, ifjúsági szervek közül a baloldali gondolatot egyedül képviselő, a munkásszínjátszást ápoló egyesülést. Újra a szak- szervezet keretein belül próbálkoztak, s a rendszer rendőrsége által támasztott nehézségekkel dacolva, erősen markolták a munkásszínjátszás zászlaját. A felszabadulás után a vasgyári munkásszínjátszás újraszületé- sének egyik legtevékenyebb aktívája volt. s számtalan szereplés után jutott el az 1956-os utolsó színpadi szerepéig, a »Fáklyaláng«-ig. Azóta már nem játszik színpadon, hanem az üzemének fiataljait tanítgatja, rendezgeti előadásaikat, szervezi azok vidéki vendégfellépéseit, 4 CvifliPS/* rnr!rinh*tnl a Fáklyalángig nagyon hosszú volt /i tryimesi vaaviragioi az útj s annak minden egyes lépését egy-egy sikeres szerep alakítása jelzi..A sok-sok szerep, a sok-sok előadott színdarab között természetesen nenAegy olyan is akadt, amelyet ma már megmosolygunk, vagy éppen politikailag hibásnak tartunk, de a tucatdarabok, gyengébb népszínművek között jócskán találunk értékes, sőt örökértékű darabokat is — megtaláljuk a Bánk bán-t is —, azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy ezek az előadások mindenkor a jószándékú munkásifjúság megnyilvánulásai voltak és ha mai elméleti felkészültségünk mellett műsorpolitikájukban hibákat is fedezhetünk fel, azokban az időkben feltétlenül pozitív jelenségeknek tekintendők, mert a mun- kásifjak, a munkásszínjátszók a munkásokhoz kívántak szólni, nekik akartak játszani, bizonyítani akarták, hogy él és dolgozik a munkásmozgalom. A Major utcai kis lakásban megkopott fényképek, sárguló színlapok között lapozgatva elevenedik meg előttünk negyven harcos, kultúrmun- kában eltelt esztendő. A képek között találunk olyanokat is, amelyen egy- egy parádés szerepben Jancsó Béla mellett egy kedves lányka látható: egyik színjátszótársa, egy hajdani ifjúmunkáslány, akivel a kultúrmunka közben találkozott és aki már csaknem negyven éve hűséges életpárja. Az őszhajú, kedves Jancsó néni — jelenleg a Patyolat dolgozója —r a színjátszás, a színművészet örök szerelmese. A kultúrmunkás életet, a négy évtizedet idéző fényképek, színlapok mellett egy oklevelet is látunk, amelyet a munkás kultúrszövetség adott Jancsó Bélának a felszabadulás után a több évtizedes jó munkája elisme-. réséül. Azután ott sorakoznak a szekrényben egymás mellett: a sztahanovista kitüntetés, a »Kiváló dolgozó« kitüntetés, két »A szakma kiváló dolgozója« kitüntetés, az ezüst koszorús MSZT-jelvény, a Margithíd építésében való jó közreműködéséért kapott oklevél. Mindezek a kitüntetések azt tanúsítják, hogy Jancsó Béla a munka területén is kemény, helytálló munkát végzett és végez. * A hn irtani Hercz-gyári ifjúmunkás bizony ma már deres fejű, * * a hatodik ikszhez közeledő idős munkás, de a kultúrmunkától még mindig nem szeretne elválni. Az üzemi fiatalok tanít- gatása mellett, szeretne mégegyszer — utoljára — színpadra is lépni, valamelyik régi, kedves szerepében. Talán a LKM kultúrosztálya, vagy a városi tanács művelődésügyi osztálya segítségére lehetne ebben... (hm) Jobb lesz így közösen... TAR C ALI JEGYZETEK A MAGTAKAR0BORONÁK talán már az utolsó simításokat végzik a Béke Termelőszövetkezet kilencven holdas tábláján. Néhány nap múlva, amikor már az árpa és lucernamag után a kukorica is földbe kerül, a húsz családból álló új közösség immár az első gyakorlati lépések révén is végérvényesen összeforr. Néhány hét múlva pedig, a dohánypalánták kiültetésével ugyanígy tesz pecsétet az örök szövetségre a másik csoport, a Rákóczi tagsága. De hogy az új közösségekről Tarcalon teljes legyen a kép, hadd említsük meg mindjárt e sorok elején a tizenöt tagú és 32 holdon gazdálkodó gyümölcstermelő szakcsoport első komolyabb lépését is, megérkezett a 225 darab kajszi- barack csemete, s a tagok mindjárt megkezdték a gyümölcsös fiatalítását. Néhány nappal ezelőtt pedig huszonnégy holdon földbe tette a magot a cukorrépatermelő társulás ... Talán zsúfoltnak is tűnik így négy közösség, egymás mellett felsorolva. Valaki azt is mondhatná: »A szakcsoport és a társulás még nem nevezhető szilárd' közösségnek.« A virág azonban mindig szebb csokorba kötve. S ha a két utóbbi közösség nem isi nevezhető virágnak, ahogy Báthori Lajos bácsi, a tanácselnök emlegette — bimbók azok is és a bimbónak az a tulajdonsága, hogy előbb-utóbb kinyílik, ha megvannak az adottságok. Tarcalon ezekben nincs hiány. Van jó föld és gazda is, sok jó gazda. S az akarás, a felismerés — ahogyan az elmúlt hónapok eredményei bizonyítják — immár kibontakozóban van. NÉHÁNY HÓNAPPAL EZELŐTT a két termelőszövetkezeti csoport — még »szakcsoport« • néven nevezte magát. A Béke akkori néhány tagja lueernamagtermelésre, a Rákóczi- beliek pedig néhány holdon dohány- termelésre szövetkeztek. A vezető és szakemberekkel történő beszélgetések, a jövő kilátásainak, terveinek megbeszélései után azonban szűknek találták a szakcsoport kereteit. Úgy határoztak: tovább mennek egy lépéssel. Jobb, könnyebb lesz így közösen! Egyelőre mint termelőszövetkezeti csoport, s később...? Nos, — mint mondják — ez elsősorban az eredményektől, az idei terméstől függ. Már régébben, a szövetkezeti csoport megalakulása előtt pedig? Mindenki jól emlékszik az egy évvel ezelőtti időre. Alig volt még felszaka- dóban az ellenforradalom okozta köd az agyakban ... A szakcsoport említésére is a legtöbben idegenkedve 3C&lesőuk(/Itj ér oiuzajár A szomszédék ^ Pista bácsija bányász volt »hajdanán«. Így mondja: hajdanán, pedig alig néhány éve nyugdíjazták. Az ő viccelődő szava járása szerint a nyugdíjba-lépés nem más, mint a 'második gyermekkor kezdete, mert akit eltartanak, az nem tarthat már számot a felnőtt-titulusra. Őt pedig »eltartják«. A hónap vége- felé, amikor hozza a postás a piroshasúakat, ezekkel a szavakkal fogadja: No, itt van már a »gyermektartási díj«? Adja csak, hadd viszem a mamának ... A mama Pista bácsi egyetlenje, jószívű élettársa, Mari néni, aki olykor-olykor, ha Pista rossz fát tesz a tűzre, pontosabban: ha a megengedettnél többet önt a garatra, anyai »jótanácsokkal« rukkol elő. Pista bácsi »jólnevelt gyerek«. Az államot apukának becéz- geti és nagyon meg van elégedve második papájával, mert mindig pontosan küldi a »tartásdijat«. Volt idő, amikor Pista bácsit elfogta a félelem. 1956 októberében, vagy novemberében történt ez, bajban volt az állam, »apuka«. Mi lesz, ha tönkremegy és nem jön a postás? Segíteni kell rajta, s Pista bácsi az elsők között jelentkezett, ment a bányába, vájta a szenet, hogy a dermedező ország testébe visszaszáll jón az élet, megdobbanjon az állam nagy szíve. Pista bácsi korán elvesztette szüleit, de látta, hogy abban »a más apukájú« régi világban mi sorsra jutottak, akiknek a kezéből kiütötte a csákányt az idő. Nem volt ilyen nyugodt, békés öregségük. Pista, bácsi most megint otthon csücsül, tesz-vesz a ház körül, hallgatja a rádiót, vagy ha már nagyon unja magát, körülkémlel, nem látja-e az asz- szonyt, s eltűnik egy két órára. Ha Mari néni »hol voltál már megint«-tel fogadja, szűkszavúan válaszol: minőség-ellenőrzésen. jl/í ért Pisla bácsi mostanság felcsapott önkéntes népi ellenőrnek. Ha az első gyermekségüket élők, az úttörők a szemete- lőket utasíthatják rendre, az ő »profiljába« inkább a kocsmá- rosok tartoznak. A múltkoriban beült az egyik kiskocsmába. Három deci bort rendelt. A fürge pincér pillanatok alatt ott termett a »torokvízzel«. Pista bácsi szemügyre vette a poharat. Bizony jó ujjnyi hiányzott abból. — Mennyi lesz? — kérdé. — Nyolckilencven. JA ista bácsi eléje számolt nyolc forintot és mint aki már letudta adósságát, a pohár után nyúlt. — Ez kevés — mondd méltatlankodva a főúr. — Ez is — bökött a pohárra az öreg — és csendesen elmosolyodott. A pincér pedig nem mert ujjathúzni vele. Elódalgott és azóta nem meri megkurtitani Pista bácsi »fejadagját«. GULYÁS MIHÁLY rázták a fejüket, csupán a gyümölcsű- termelők szövetkeztek, Gazsi János szakember vezetésével. S noha ott volt az ellenforradalom szétzávarta két termelőszövetkezet földterülete, épületei; egy esztendeje még nem akadt gazdája. Néhány olyan termelőszövetkezeti családot kivéve, amely a közösben becsülettel helytállt, s hangoztatta, hogy a nagyüzemi gazdálkodás a legjobban megfizeti a fáradságot, amely nélkül jelentős fejlődésről, magasabb hozamról szó sem lehet. Ma is gyakran beszélgetek tarcali dolgozó parasztokkal. Olyanokkal is, akik már a termelőszövetkezeti csoport tagjai, s azokkal is, akik még bizalmatlanok. De ez a bizalmatlanság nem olyan, mint azelőtt. Egyre kevesebb az olyan ember, aki még mindig azt mondja: hátha mégse úgy lesz, ahogyan az újság írja, a rádió mondja — értvén alatta a kormány határozatait, ígéreteit. S hogy meny- nyire egyre kevesebb, erről mi sem tanúskodik jobban, mint a napokban hallott hír, hogy az idei gazdasági évre még egyre jönnek a jelentkezők a csoportokhoz, azonban — kis földterület miatt — őszig már nem tudják fogadni őket... Ennyit az eredményekről, a tényekről, s még néhány szót a panaszról és arról, ami nincs. TARCALON IS SOKAN VÁSÁROLNÁNAK gyökeres szőlőoltványt, ha lenne. Mert most szinte mindenki szőlőt telepít, újít, szaporít. Valóban nagy a termelési kedv. Csakhogy kevés az oltvány. És ezen még nem segítettek a tarcaliak. Termelőszövetkezeti csoportok, szakcsoportok ala-* kulnak, csak éppen a Kopaszhegy déli lábánál, a hatalmas szőlő-, oltvány-, alanyvesszőtermelő tarcali állami gazdaság tőszomszédságában, a Szőlészeti és Borászati Kutatótelep tőszomszédságában nem alakult még egyetlen oltványtermelő csoport. Szó volt róla. Az állami gazdaság, a kutatótelep segítséget ígért. Helyet adott volna oltványházában az oltáshoz, el óhaj tatáshoz. A számítások szerint hatalmas jövedelmire tehetne szert egy ilyen szakcsoport — és éppen ez nincs még; ami talán itt Tokaj-Hegyalján ma a legjobban kel- ' lene. Barcsa Sándor Hí idén mintegy 8 ezer családi házhoz elegendő tiideme.emet Készítenek a Miskolci Cemennpaii Vállalatnál A Miskolci Cementipari Vállalatnál több más építkezési anyag mellett növelik a födémelemek gyártáséi. A régebben is gyártott paneleken kívül fokozottan térnek rá as olcsóbb, úgynevezett H 60-as födém- elemek készítésére s ebből naponta többszáz készül a vállalat miskolci és felinémeti telepén. A gyártás növelésére — az igények jelentkezésének megfelelően — új gépeket állítania,k munkába. Így az idén mintegy nyolcezer családi házhoz elegendő födémelemet készítenek. (~Tokaji. nektár! c/' A középkor orvosai gyógyszernek használták és esküdtek csodatevő erejére. Az újkor költői ódákat zengtek hozzá és dicsérték isteni eredetét, pompás illatát, fölséges zamatét. Híre bejárta a világot es ahol egyszer megizlelték az emberek, ott neve soha többel nem enyészett el. Amerika szőlőtermő vidékének egyik városában utcát neveztek el róla s — noha napjainkban a világpiacon inkább a könnyebb, ahogy mondani szokták: a szénsavas borokat keresik és kedvelik— a tokaji aszú, az édes és száraz szamorodni még mindig a legelőkelőbb borokat is megelőzve tartja megingathatatlanul első helyét. Az első irás, mely említést tesz a tokajhegyaljai szőlőkről, IV. Béla királynak, a tatárjárást követő évekből kelt oklevele. Egy határjárást ír le, melyben körvonalazza a juttatott birtokot, s ebben tétetik említés- bizonyos velencei szőlőtelepesekröl, akik Patak, Olaszt és Liszka környékén bírtak földeket, telepitettek szőlőt. P z az 1252-ben kelt oklevél te- hát az első hiteles adat, hogy Hegyalján megkezdték a szőlők telepítését, bort szüreteltek a napfényes hegyoldalakon, S hogy milyen jó helyre telepítették, hogy a hegyaljai szőlőtermelés viszonylag rövid idő alatt mennyire elterjedt, — mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az egri püspök, akinek ezen a vidéken dézsmaszedő joga volt, egy 1380-ból fennmaradt ti- zedjegyzék szerint a szőlők termése után, bordézsma címén 10 000 aranyat kapott. Bizony nem volt kis összeg ez abban az időben sem, — s nem csak a szőlőművelés kiterjedtségére,, de arra is mutat, hogy nem ...HOC/Y TOKAJHEQYALJA ISMÉT VILÁQHIRÜ LEQYEN... volt olcsó már akkor sem a tokaji bor — ha csak a „tizede” ilyen jól jövedelmezett az egri püspöknek. Hogy a tokaji borról, ennek ellenére ebből az időből mégsem találunk sehol feljegyzéseket — annak okát még ma csak kutatják. Szállítási viszonyok akadályozták elterjedését? De hiszen nem egy király és királyi herceg vadászott ezen az akkor vadban még oly gazdag erdőségekkel, a Tisza és Bodrog kiöntéseivel megtűzdelt tájon. Ha olyan jó lett volna a tokaji bor, mint a sze- rémségi, vagy a budai — bizonyára elvitték volna hírét. Vagy pedig csak annyi termett, amit a lakosság maga is elfogyasztott. — esetleg az északi, nem bortermő vidékek felé szállítottak az itteni vidékek birtokosai. Ma már mindezt nehéz lenne eldönteni. Tény az, hogy a hegyaljai borról első alkalommal Istvánffy Miklósnál történik említés 1491-ben. Utána majd két évtized telik el — mikor az országot leíró Oláh Miklós eszteraomi érsek megint említést tesz Hegyalja nedűiéről. Igaz ugyan, ő még nem a tarcali, nem is a tály- lyai, mádi, vagy éppen tokaji borokat dicséri, hanem 1557-ben kiadott ország-leírásában az olaszi bort említi meg, ami kitűnő bor. Ma már megállapítható, a hegyaljai borok akkor tettek szert hírre, mikor 1560 körül rátértek a szőlőművelők a háromszori kapálásra. Világhírét pedig akkor szerezte meg, mikor az 1650-es évek körül Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszvny sárospataki lelkipásztora a sátoraljaújhelyi Orémus-szölőben termett szőlőből elkészítette az első aszúbort. .A tokaji szőlőben szüretelt borok azóta is tartják világhírüket, — noha nem egyszer kellett törvényekkel is véget vetni annak a hamisításnak, mely végső fokon a tokaji borok hírét tette volna tönkre. Az adatok arra mutatnak, hogy a tizenötéves háború is hozzájárult a tokajhegyaljai bor világhíréhez. Európaszerte borhiány volt akkor, — nemcsak városokat égettek, falvakat pusztítottak a zsoldosok, de kivágták a szőlőket is. Korabeli leírások tanúsága szerint Európa országai úgy néztek ki akkor, mint a „siralom völgye”, Hogyne lett volna hát keletje a hegyaljai bornak. Hogy a zsoldosok között milyen híre volt, azt a kuruckor prédálásai mutatták meg leginkább. A „plund- rás német” katonák, akik ezen a vidéken hadakoztak, legeŰő „kötelességüknek” a hegyaljai pincék feltörését, a bor dézsmálását tekintették. S a hosszú évek háborúskodásait bizony megsínylették a hegyaljai szőlők. A zsoldos sáskahad garázdálkodásai előtt mennyi lehetett Hegyalja szőlőtermése, arra egyetlen adat is elegendő fényt vet. Tokajban az 1736-os „hites” összeírás szzri?ct dézsmás szőlőben mintegy 4200 gönci hordó, tehát körülbelül 550 000 liter bor termett. Mindez pedig 41 ágban és dűlőben, mely 252 szőlőbirtokos tulajdonos volt. Pedig ekkor már a labancjárás után vagyunk, s tudjuk azt is, hogy éppen Tokaj vára körül kemény és súlyos harcok dúltak, zsoldos-járás zsoldos-járást követett. Mennyi lehetett ott a szőlő, ha még mindig ennyi maradt! De a nép, Hegyalja szorgalmas, hegyoldalakon verítékező népe kiheverte ezt a csapást is. Küzdött a földdel, telepítette, nevelte a szőlőt — mert ahogy mondani szokták: aki szőlőt termel, nemcsak magáról, de már fiáról is gondoskodik. S mikor már úgy ahogy rendbejöttek a hegyaljai szőlők, mikor már megint vidám szüretektől volt hangos a falvak környéke, újabb veszedelem zúdult végig Hegyalján. Egykori leírások szerint ez a pusztítás felért a zsoldosok garázdálkodásával. Ez a veszedelem a filoxéra volt. Ma is megdöbbentő olvasni korabeli leírásokat, a könnytől, a keserűségtől mérgezett szavakat, ahogy a hegyaljai gazdák az újabb csapást fogadták. Bénultan, a minden mindegy dacosságával fogadták, amikor látták, hogy nem igen tudnak tenni ellene. A virágzó szőlők helyén parlagok és kopárok keletkeztek, a hegyaljai pincék nem töltődtek meg borral telt gönci hordókkal, a teraszokat, az emberi munka évtizedet: verítékezésének emlékeit belepte a gaz. Mikor a hirtelen leszakadt csapásból lassan ocsúdni kezdtek, akkor pedig a kételkedés ütötte fel tejet: vajon jó lesz-e a filoxérának ellenálló amerikai oltványra oltott hegyaljai szőlő, vajon a furmint, a hárslevelű, a. bakkator és a többi tősgyökeres” szőlőfajták ugyanolyan minőségű bort adnak-e, mint amilyet korábban szüreteltek? Az akkori tarcali vincellér-iskola igazgatójának érdeme, hogy az elkeseredett és elkedvetlenedett lelkek- V* be hitet tudott önteni, s ha. először csak lassan, később azonban egyre szaporábban megindult a szőlők újratelepítése. S ha Hegyalja szőlős- kertjei nem is érték el a korábbi területi nagyságot — csaknem 13 000 hold új szőlő volt megint a domboldalakon. A két világháború között Hegy- alja vegetált. A borhamisítások, a külföldi piacok elvesztése bizony rányomta bélyegét a szőlőgazdálkodásra. Szinte egész határrészeken szűnt meg a szőlőművelés, vagy csúszott le olyan színvonalra, ami csak a házi szükségletet fedezte. A felszabadulás már meglehetősen zilált., pusztulófélben lévő szőlőket talált Hegyalján. Talán megint csak egy számadatot nézzünk: Sátorai ja- újhelyen a városi tanács elnökének szobájában függ a város ezykori látképe. Alatta a szöveg, mely tanúsítja, hogy az 1700-as években Sátoraljaújhely mezőváros határában több mint 6000 hold szőlő volt még. Ma pedig? El sem hiszi, aki saját szemével nem győződött meg róla. hogy alig egy tizede már csak ennek a területnek az, amit szőlőnek lehet nevezni. Es nem ez az egyetlen hely, ahol ilyen nagymérvű volt a romlót. KÖRMÖCZI LÁSZLÓ t Folytatjuk.)
