Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-11 / 85. szám

Péntek, 1958. április 11. 6SZAKMAGYARORSZÁG NEMZETI FÜGGETLENSÉGÜNK A TÖRI ÉNELEM TÜKRÉBEN Q izonyára sokan megkérdezik: u vajon indokolt-e ma is erről beszélnünk, hiszen 13 év óta törté­nelmi igazsággá vált nemzeti füg­getlenségünk. Igen, indokolt és szük­séges! Indokolt, mert a német fasiz­mus után függetlenségünket ma új agres&zor: az amerikai imperializ­mus világűr almi törekvése fenyege­ti. Beszélni kell erről azért is, mert a kozmopolita reakció amerikai zsoldban álló propagandista ügynö­kei úgy tüntetik fel a Szovjetunió szerepét, mint nemzeti öntudatunk rabsagba fojtását, nemzeti létünk, függetlenségünk megsemmisülését. Ajról beszélnek, hogy népi demok­ráciánk idegen szuronyok védelme alatt jött létre. 13 éve. a „szabad vi­lág” kufárkodó prófétái, hazánk úgy­nevezett felszabadításáról prédikál­nak. Ez a „felszabadító” gondolat, állt az 1956-os ellenforradalom hom­lokterében is. Ma már világos, hogy egyben a Szovjetuniót, a szabadság és a függetlenség legigazibb zászló­vivőjét akarták és akarják befeke­títeni népünk előtt. M égy és fél évszázadon árt annyi ^ súlyos tragédia szakadt né­pünkre. S e tragédiák sorozata 1526-ban a mohácsi vésszel, az első független magyar állam gyászos bu­kásával kezdődött. Másfél évszáza­don keresztül vére hu Hatásával küz­dött a magyar a török hódítók ellen. A nemzeti függetlenségért való harc történetének utolsó négyszáz eszten­dejét a német elnyomatás és az Ausztriától való gyarmati függés el­leni küzdelem töltötte ki. A nemzeti függetlenséget tipró, a társadalmi haladást megbénító zsarnokság ellen megszakítás nélkül hol nyílt, hol burkolt formában, de folytatta né­pünk a küzdelmet. Nemzeti függet­lenségi harcainknak számos fényes, dicső állomásait, — de emellett saj­nos keserű tanulságait is őrzi a tör­ténelem. A függetlenségi harc zász­laja alatt gyülekeztek Rákóczi ku- rucaá, Esze Tamás talpasai. Ez a harc, amelyet ők újra kezdtek, nem­zeti függetlenségi harcaink legszebb fejezetei közé tartozik, s egyben eszmei előfutára is volt 1848-nak, a polgári forradalmak nemzeti szabad­ságharcának. A reakciós osztrák abszolutizmus ellen léptek politikai küzdőtérre 1848 „viharmadarai”, ez ellen szólította Petőfi a világ- .szabadság jelszavával összefogásra a szétszórt nemzetet. És Kossuth hívó szavára az egész nemzet apraja, i nagyja fegyvert fogott Magyaror­szág önállóságának visszaszerzéséért) és hadat üzent merészen a Habsburg i abszolutizmusnak, egyben az egész i európai reakciónak. De ez a harc sem hozhatott végleges vál­tozást, a sötét nemzeti elnyo­matás tovább folytatódott, s még a századforduló sem javított a szomorú helyzeten, sőt súlyosbí­totta azt. Az első világháborúban a szó szoros értelmében Magyarország elvérzett a német imperializmus ér­dekeiért. De a magyarság nem akart meghalni, nem adtá fel évszázados tradícióikkal teli függetlenségi esz­méit, élni akart, és ezért kész volt újra felvenni a harcot a nemzet ön­álló létéért. Az újabb forradalom mint kiút a teljes nemzeti pusztulás elől, már egyre élesebben rajzolódik a magyar élet egére 1918 októberé­ben. 1919 március 21-én már úgy lát­szott, hogy véglegesen győz a ma­gyar nép évszázados függetlenségi harca, mert a hatalmat a munkás- osztály vette kezébe, a fiatal prole­tárállam kivívta népünk szabadsá­gát, függetlenségét. CZ zek a küzdelmeik voltak a ma­*— gyár nemzeti függetlenségért folyó harc legfényesebb állomásai. De, bármennyire is hősiesek voltak ezek a küzdelmek, nem járhattak si­kerrel, mert mindig „Magára hagy­ták, egymagára — A gyáva népek aj magyart!”, s mert Európa minden J reakciós hatalma összefogott eile- J nünk és véjrbefoj tóttá önálló nem- * zeti létünkért való törekvéseinket. ♦ Rákóczi szabadságharcát a magyar f uralkodó osztályok külső segítség- í gel, a német és osztrák zsoldos sere- gek latbavetésével törték le, 1849- * ben és 1919-ben ugyancsak idegen J hadseregek segítségével verték le a| magyar nép függetlenségi mozgal-j mát, s a magyar nemzet ellenségei- r nek szuronyára támaszkodva vissza- J állították a maguk népellenes ha-» talmát. Magyarország rabszolgasors-» ba döntése, gyarmati alárendeltsége» az egyik fő oka volt nemzetünk szá- f zadoikra kiható gazdasági és társa- J dalmi elmaradottságának. A Horthy; J reakció Magyarországot a legreak-» .ciósabb fasiszta országokhoz láncol- * ta és 1941-ben az első világháborútól' is szégyenletesebb katasztrófába vit-1 te az országot. I/' özei 450 éves függetlenségi harcunk küzdelmét koronáz- ! ta a Szovjetunió 1945-ben, mikori felszabadította hazánkat. Kis nem-! zet vagyunk — de tisztában kell len-! nünk azzal, hogy pusztulás lett vol­na nemzetünk sorsa, ha nem olyan országgal van dolgunk, mint a Szov­jetunió; amelynek vezetői meg tud­ták különböztetni a németbarát reakciós és agresszív magyar veze­tő köröket a szabadságszerető, a né­meteket gyűlölő magyar néptől. A hatalmas Szovjetunió a kis népek önzetlen védelmezője, a nemzetek egyenjogúságának előharcosa test­véri jobbját nyújtotta segítségül. 1945-ben először fordult elő törté­nelmünk folyamán, hogy a magyar dolgozó nép végre megkapta a rég- várt szabadságot, hogy végre önál­lóan, független állami életet éljen, hogy pótolja elmaradottságát és fel­sorakoztassa hazáját a haladó népek élvonalába. Többé már nem va­gyunk egyedül, magunkra hagyatva, elszigetelten. Népünk igaz barátja, a Szovjetunió mindenben támogat bennünket. Hazánkban a nemzeti függetlenség ügye eggyé vált a szo­cializmus ügyével, mert e kettő el­választhatatlan egymástól. Népünk igazi, nemzeti függetlenségét a Szov­jetunió segítségével vívtuk ki. De függetlenségünk támogatása nem 1945-ben kezdődött, ennek történelmi gyökere, múltja van. Közös kapcso­lataink az 1917-es októberi szocia­lista forradalomhoz nyúlnak vissza, amikor magyar proletárok — együtt az orosz munkás és paraszt töme­gekkel — segédkezet nyújtottak a felszabadulásban. A felszabadult nép viszonozta ezt a segítséget a szovjet hatalom megszületésétől kezdve. 1919-ben testvéri szövetségese volt a Tanácsköztársaságnak, de akkor még az erkölcsi. politikai segítségen túl katonai segítséget" nem tudott nyúj­tani az antant hatalmak ellen, mert ő maga is 14 intervenciós ország hadseregei ellen vívta élet-halál har­cát. De 1956 októberében, amikor a belső reakció külső imperialista erők segítségével nemzetünk létét és függetlenségét veszélyeztető el­lenforradalmat robbantott ki, a Szovjetunió habozás nélkül segítsé­günkre sietett. Az imperialisták a magyar . népnek nyújtott testvéri se­gítségét hazug rágalomhadjárattal igyekeznek befeketíteni. „Beavat­kozásról”. idegen szuronyok hozta szabadságról acsarkodónak. Mit jelent a magyar nép számára ez áz úgynevezett beavatkozás? Azt, hogy 1945-től, a felszabadulás pilla­natától kezdve napjainkig szüntele­nül érezzük a Szovjetúnió baráti tá­mogatását. Azt a támogatást, amely alapvetően megváltoztatta hazánk gazdasági, politikai és társadalmi arculatát. Idegen szuronyok — or­dítják szüntelenül. De kinek idege­nek' ezek a szuronyok? Idegen a herceg Eszterházyaknaik, s a Mind- szenty Józsefeknek, a volt tőkések­nek és más, a népek szabadságára, nemzeti függetlenségére törő nyugati imperialistáknak. Igen. ők 13 éve úgynevezett felszabadításról ábrán­doznak. s hogy mit. jelentett né­pünk számára az ő felszabadításuk, azt jól mutatta az ellenforradalom. Ma már nem kétséges, hogy a hazai és külső reakció udvari azt akarta megismételni, amit 1849-ben és 1919-ben. Idegen szurony? Nem ide­gen ez a munkásoknak, parasztok­nak. akik jo'pfot. földet ^s hatalmat kaptak. De idegen a Horthy-fasiz- mus főjegyzőinek, csendőreinek és egyéb népnyúzóknak. Nekünk nem idegen, mert ez a fegyver a mi fegy­verünk, a felszabadult dolgozó nép fegyvere is. Az a hadsereg, amely elhozta a szabadságot, a mi hadsere­günk is, szabadságunk és füesetlen­ségünk védelmezője. Ebből követke­zik, hogy nemzeti létünknek, társa­dalmi haladásunknak legfőbb bizto- a Szovjetunió. M emzeti függetlenségünk védel­* ^ me azt követeli, hogy tovább­ra is a Szovjetunióra támaszkod-, junk. Elismerjük szerepét a népek függetlenségi harcában. Mi ragasz­kodunk nemzeti függetlenségünkhöz, ezt a ragaszkodásunkat megsokszo­rozza az, hogy ma már nemcsak azt tudjuk, mit jelent, ha egy nép nél­külözni kénytelen nemzeti függet­lenségét, de azt is alkalmunk volt tapasztalni, hogy mit jelent a Szov­jetunió adta függetlenség, mely le­hetővé tette, hogy leszámoljunk minden belső és külső ellenségünk­kel, akik örök bosszúra esküdtek né­pünk nemzeti fennmaradás^ éllen. A szovjet párt- és kormányküldött­ség magyarországi látogatása még jobban elmélyítette a két nép kö­zötti barátságot, s ez újabb biztosí­téka szocialista építésünk és nemze­ti függetlenségünk védelmének. Pál Lajos Ülést tartott a MEÜOSZ elnöksége A Mezőgazdasági és Erdészeti Dől- eddigi tevékenységet és megtárgyal- gozók Szakszervezetének elnöksége ták a szakszervezetnek a giépállorná- csütörtökön központi vezetőségi sokon folytatott működését és annak ülést tartott. Az ülésen Halász Jó- tanulságait. Az április 10-i ülésen zsef, a MEDOSZ titkára ismertette számos gépállomási dolgozó és szak­a MEDOSZ II. Kongresszusa ^ résztvett, akik hozzászól*­végzett munkát es a SZOT XIX. A , ’ ___ k ongresszusának tanulságait. Az ülé- sarkkal támogatták a szakszervezet sen megbeszélték és értékelték az munkáját. (MTI) A terme.őszövetkezeti tagok nyugdíjigénylesórő! A termelőszövetkezetekben nagy megelégedéssel fogadták a nyugdíj- törvényről szóló 65-ös számú tör­vényerejű rendeletet. A legtöbb he­lyen már intézkedett a vezetőség, hogy az arra jogosultak mielőbb kézhez kapják az őket megillető ha­vi 315 forintos nyugdíjat. A tsz ve­zetőségeknek rendelkezésükre áll a végrehajtási utasítás és a termelő­szövetkezeti tanács megyei megbí­zottja is kiadta már a tájékoztatót, hogy miként kell eljárná az egyes nyugdíj-ügyek intézésénél. Az ötévi tagság után járó kivé­teles nyugdíjat legkésőbb május 26-ig lehet igényelni. Aki megfeledkezik erről, az legfel­jebb csak rokkantsági nyugdíjat kaphat, vagy 10 nyugdíjévét kell igazolnia. A kivételes nyugdíj felté­teleit a rendelet 4. pontja határozza meg. Nyugdíj ügyben a következőkép­pen kell ed járni: a nyugdíjat nem az idős termelőszövetkezeti tagnak, hanem a szövetkezet' vezetőségének kell igényelni. A tsz igénybejelentő­lapot kór a tsz tanács megyei meg­bízottjától és a kitöltött bejelentő- lapot kell elküldeni, az Országos N yugdí jintézetnek. Minthogy a határidő meglehetősen, rövid, helyes, ha termelőszövetkeze­teink vezetői figyelmesen átnézik nyilvántartásukat és nyugdíjat igé­nyelnek mindazoknak a tagoknak, akiik érre jogosultak. A kivételes öregségi nyugdíj ösz- szegét legkorábban 1958. január 1-től kezdve folyósítják (havi 315 forint). Akinek régebbi munkaviszony alap­ján jelenleg is van nyugdíja, az ki­vételes öregségi nyugdíjat nem kap­hat. A havi 120 forintos mezőgaz­dasági öregségi, vagy havi 75 forin­tos mezőgazdasági özvegyi járadék­ban részesült idős . termelőszövetke­zeti tagoknak, ezt a támogatást 315 forintra egészítik ki. A kivételes öregségi nyugdíjat a férj és a fele­ség külön-külön is megkaphatja, ha1 mindketten igényjogosultak. A rokkantsági nyugdíj esetében a nyugdíj összege azonos az öregségi nyugdíjjal. A rokkantsági nyugdíjat öt évi tagság után életkorra való tekintet nélkül megkaphatja bárki, ha legalább kéthaamadrészben mun­kaképtelen és ez az állapota egy éven belül előreláthatóan nem szű­nik meg. A rokkantsági nyugdíj bejelentése nincs határidőhöz kötve. Ugyanez áll fenn a 10 nyugdíjév alapján járó nyugdíj igénylés esetében. A 10 nyugdíjév állapján járó nyug­díj igénylésnél nem csupán a terme­lőszövetkezetben eltöltött éveket ve­szik figyelembe, hanem azokat, az időtartamokat is, amelyek alatt a nyugdíjat igénylő termelőszövetke­zeti tag öregségi vagy nyugdíjbizto­sítási kötelezettséggel járó munkavi­szonyban állott, feltéve, hogy ezt a szerzett jogát nem veszítette el. A nyugdíjigénylést — ez utóbbi eset­ben — nem a termelőszövetkezet adja be, hanem maga a tag az ille­tékes SZTK alközpontnál. Az ezzel kapcsolatos kérdéseket úgy tárgyalják a termelőszövetke­zet vezetői és tagjai, hogy ne csu­pán csak a termelőszövetkezeti tagok ismerjék, hanem ismerje meg min­den dolgozó paraszt, legyenek tu­datában az egyénileg dolgozó pa­rasztok, hogy a termelőszövetkezet­ben a dolgozóknak öreg napjaikra is meg van a biztonságos életük. Szemén Miklós Képek a szovjet kormányküldöttség miskolci látogatásáról A MÁV-telepi iskola úttörői nevében Pocsoly Éva orosz nyelven köszöntötte a szovjet vendégeket. A nőtanács küldötte virággal ékesítette Kozlov elvtárs kabáthajtókáját. Kozlov és Münnich 'Ívtársak az indu­lás pillanatában. A pályaudvaron búcsúznak a kedves vendégek. Képünkön Apró Antal, dr. Münnich Ferenc, V. V. Grisin, Prieszol József és F, R.f Kozlov elvtár sak láthatók* (Martmecz György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom