Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-10 / 84. szám

Csütörtök, 1958. április 10. táSZAKMAGYARORSZAG o N. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde meg, az nem forradalmár, azt el kell távolítani a proletariátus vezetőinek íviagy tanácsadóinak sorából. Lenin arra is rámutatott, hogy a proletár­diktatúra lényege néni csupán az erőszak és nem főképp az erőszak. Leglényegesebb vonása a dolgozók vezető osztályának, a proletariátus­nak a szervezettsége és fegyelme­zettsége, élcsapata, pártja vezetésé­vel. A proletárdiktatúra célja a szo­cializmus megvalósítása. — A proletariátus diktatúrája óriási alkotó feladatokat, old meg. Éz a diktatúra az új szocialista társa­dalmi rend megszilárdulásának, a szocialista gazdasági rendszer, a ha­ladó kultúra megteremtésének és fej­lesztésének, az ember életéhez és boldogságához szükséges javak tö­meges növelésének eszköze. — Az imperializmus politikusai és ideológusai mindenképpen dicsőítik a burzsoá demokráciát és kórusuk­hoz csatlakoznak a modern revizio­nisták. Ha nekik hinnénk, akkor úgy festene a dolog, hogy a burzsoá demokrácia biztosítja a nép teljes hatalmát, az emberek egyenlőségét ásították az ellenség aljas terveit, meg védelmezték hazájuk szocialiste vívmányait, jövőjüket — és teljesí­tették a nemzetközi munkásmozga­lom iránti kötelességüket. — Elvtársak, önök nehéz időkei éltek át. De a Szovjetunió dolgozói, a szocialista országok dolgozói, nem hagyták Önöket cserben. Segítségük­re siettek, amikor az ellenforrada­lom erői, az imperialista reakció tá­mogatásával, a magyar munkások parasztok és a becsületes dolgozók vérébe akarták fojtani a népi hatal­mat, s el akarták ragadni a magyar dolgozóktól a szocialista vívmányai­kat. — Előttünk akkor rendkívül bo­nyolult kérdés merült fel. Láttuk, hogy az ellenforradalmi erőknek — kihasználva az előző magyar vezetés hibáit és torzításait — sikerült fél­revezetniük és maguk mögé állítaniok a nép bizonyos részét. S azt is lát­tuk, hogy az imperialista reakció erői egyre nagyobb mértékben sereg­lenek külföldről Budapestre, és hogy milyen akti van kezdenek dol­gozni az imperialista ügynökök. Ezek Guatemala példájára az Önök országában meg akarták dönteni a törvényes hatalmat és nekik tetsző rendszert akartak létre­hozni. Hiszen az amerikaiak nem hiába irá­nyoztak elő állami költségvetésük­ben többszázmillió dollárt a népi de­mokratikus országok elleni felfor­gató akciókra. A különbség azonban az, hogy Guatemala Hondurasszal határos, Magyarország szomszédai pedig szo­cialista országok. (Taps.) Ezért az imperialistáknak nem voltak meg azok az előnyei, amelyeket a törvé­nyes hatalmát védelmező guatemalai néo ellenállásán aik élt?órásakor felhasználhattak. Itt nem sikerülték erveik. szocializmus és a proletár inter­nacionalizmus iránti odaadását. — Csepelen sók más gyár munká­sai fegyvert követeltek az ellenforra- dalmárok elleni harchoz. De az ak­kori vezetés tehetetlensége és egyes vezetők árulása miatt, a munkások nem juthattak fegyverhez. Nagy Im­re és áruló csoportja aljas tetteivel dezorganizálta a csepeli kombinát és az ország munkásainak harcát. — A magyar munkásosztálynak a szocializmus iránti hűsége az ellen- forradalmi lázadás gyors szétzúzásá­nak és következményei felszámolá­sának egyik döntő feltétele volt. — A magyar néptömegek megíhiu-1 — Nézzük meg, kikből áll a Ma­gyar Népköztársaság parlamentje, vagy kormánya! Munkásokat, vasa­sokat, gépgyártókat, bőrösöket, ácso­kat, pékeket, dolgozó parasztokat, tudósokat, írókat, művészeket — csupa dolgozó embert látunk ott'. (Nagy taps.) Az önök vezetői a munka emberei! Nekem elmond­ták itt, hogy a népi hatalom alatt csupán a csepeli üzemek dolgozói közül öt­ezer embert emeltek ki, ezekből miniszterek, miniszterhelyettesek, diplomaták, gyárigazgatók, kato­natisztek lettek. — A szocializmus országaiban minden hatalom a dolgozó népé. A dolgozókat itt nem sújtja kizsákmá­nyolás, munkanélküliség és nyomor. Elvitathatatlanul joguk van mun­kára, üdülésre, művelődésre, öreg­ségi ellátásra. Ez az igaza szabadság. Ezek az igazán demokratikus sza­badságjogok. Ez az igazi demokrá­cia, a nép demokráciája! (Nagy taps.) — Az imperialisták érzik a pro­letárdiktatúra ellen felhozott érveik gyengeségét és ezért mindenféle ha­zug koholmányokat hoznak forga­lomba. Szentül azt erősítgetik pél­dául, hogy 1956 őszén Magyarorszá­gon maguk a munkások keltek fel a •népi demokratikus rendszer ellen, nem pedig gyülevész elleniorradal- márok. Érthető, hogy az ellenség­nek miért van olyan rosszindulatú rágalomra szüksége. — Ismeretes, hogy a magyar mun­kások nagy többsége hű volt a népi demokráciához. Igaz, voltak olyan munkások is, akiket megtévesztett az ellenséges propaganda, akik ele­inte nem igazodtak el az események között és az összeesküvők horgára akadtak. De legtöbbjük hamar rá­ébredt, hogy saját érdekei ellen kül­dik harcba. — Természetesen azt sem szabad ■elfelejteni, hogy a magyar munkás- osztály összetételében az utóbbi években bizonyos változások követ­keztek be. Az ipar gyors fejlődése miatt erősen megnőtt a munkások száma. Sokezer ember özönlött a munkásság soraiba a lakosság kis­polgári rétegeiből és az egykori horthysta tisztviselők, csendőrök, tisztek közül is. A sok — volt ki­zsákmányoló azonban — munkaru­hában is— a szocializmus ellensége marad. Érthető, hogy amikor arra lehetőség nyílt, az ilyen — tisztesség ne essék szólván — „munkások’“, azonnal a népi hatalom ellen for­dultak. ~ Ami a magyar munkásosztály törzsét illeti, amelyik kijárta az osztályharc kemény iskoláját, az sohasem állhatott az ellenforra­dalom oldalára, hanem forradal­mi tetteivel bizonyította be a Tudtuk, hogy nekünk még sze­münkre hányhatják, hogy fegyve­res erőinkkel állítólag beavatko­zunk Magyarország belügyeibe. Mégis, internacionalista köteles­ségünkhöz híven, úgy döntöttünk, hogy egy szocialista ország, amelynek megvan az ereje és le­hetősége, hogy segítséget nyújt­son egy másik testvéri ország­nak, ne álljon félre, ne szem­lélje tétlenül, hogy a horthysiák és egyéb ellenforradalmi söpre­dékek akasztják és agyonlövik a munkásokat, dolgozó parasztokat, kommunistákat. — Meg VOlitunR győződve an in, hogy a magyar munkások. dolgozó parasztok és értelmiségiek, rövid idő múltán valamennyien belátják és megértik, hogy számunkra, a szocia­lista szovjet állam számára akkor az egyetlen helyes út volt: segítséget nyújtani magyar osztály testvéreink­nek. (Lelkes,, ütemes taps. Felkiáltá­sok: Úgy van! Éljen a szovjet—«ma­gyar barátság!) — Ami pedig azt illeti, hogy ellem- ségekik úgynevezett beavatkozásról üvöltöznek, tudnánk, neikik ezzel kap­csolatban egy példát mondani. Jus­son eszükbe 1919. amikor a magyar munkásosztály felikelt és megterem­tette a Tanácsköztársaságot. Vajon akkor békén hagyták-e az imperia­listák? Nem! Csapatokat küldtek, szétzúzták és a nép vérébe fojtották az 1919-es dicső magyar forradalmat. Ezt ők jogosnak tartják, mert akikor a magyar munkások és parasztok vére folyt és az ellenforradalom győ­zött. Amikor azonban a Szovjetunió, egy testvéri ország katonái azért jöt­tek, hogy a magyar munkásokat, a magyar dolgozókat megvédjék a fa­siszta zendüiőktől és imperialista gazdáiktól, akikor ők tüstént nagy hűhót csaptak, hogy mi nemtelenül jártunk ©1. — Nem, imperialista urak! Hiszté­rikus rikoltozásailkfcal Önök nem tudták és nem is tudják elferdíteni az igazságot és ez alkalommal keresztet vethettek arra a pénzre, amelyet a véres magyar ellenforradalomba fek­tettek. tások: Ügy van!) Ha tőkét fektetnék ként a többi szocialista országban, ebbe, akikor nemcsak a kamatokat, áll, létezik és létezni fog. Ez a ha- hanem magát a tőkét is elvesztik. A talom örök időkre szól! (Nagy taps, népi hatalom Magyarországon, mi- felkiáltások: Úgy van!) Az ellenség minden fondorlatára elkerülhetetlen kudarc vár — Elv társak! Párt- és kormány­küldöttségünk . most eljött önökhöz, Magyarországra. Sok helyen jártunk, sok emberrel találkoztunk és beszél­gettünk. Büszkén nézünk az önök szemébe, a becsületes munkások, pa­rasztok és haladó értelmiségi dolgo­zók szemébe. Mi önzetlen segítséget nyújtottunk önöknek, olyan segítsé­get, amely katonáink vérébe került. Ezt követően testvéri segítséget kel­lett adnunk, hogy pótolhassák azt az óriási anyagi veszteséget, amelyet az eUenforradaími puccs okozott Ma­gyarország népgazdaságának. A Szovjetunió és a többi szocialista or­szág sok árut és nyersanyagot kül­dött. hogy a gyárak, az üzemek nor­málisain dolgozhassanak, hogy Ma­gyarország munkásai, dolgozói minél előbb begyógyíthassák az ellenfarra- dalmárok okozta sebeket és, hogy növekedjék, erősödjék és fejlődjék a szocialista Magyarország. (Nagy él­jenzés és taps.) — Ez elvtársak, valóban önzetlen, testvéri, proletársegítség volt. Az ellenség pedig vonja le ebből a kellő következtetéseket: az ellenség min­den fondorlatára, elkerülhetetlen kudarc vár. — A magyarországi fasiszta zen­dülés! kísérletnek messzemenő céljai voltak.* Nem véletlen, hogy az ellen­forradalmi erők magyarországi fel­lépése egybeesett az angol—-francia— izraeli csapatok Egyiptom elleni tá­madásával. A viiágreakció, a világimperializ­mus erői megpróbálták kitapo­gatni, hogy mennyire akarunk, mennyire tudunk szembeszállni agresszív mesterkedéseikkel. De mi méltó választ, szemléltető órát tartottunk számukra. (Derültség. Nagy éljenzés és taps.) — Senikise kételkedjék, ha az im­perialisták mégegyszer újabb provo­kációt kísérelnék meg bármelyik szocialista ország ellen, akkor a Szovjetunió azonnal minden, erejével barátainak segítségére siet. (Viharos eljenzés és hosszantartó taps.) Az emberiség egyharmada a szocialista fejlődés útján jár Elvtársak! A szocializmus erői vi­lágszerte növekednek és szilárdul­nak. Ezeknek az erőknek az alapja a hatalmas szocialista tábor. Ma már az egész emberiség egyharma- da a szocialista fejlődés útján jár. A szocialista országok, egymást köl­csönösen segítve, szüntelenül növelik gazdasági erejüket. A szocialista országok népeinek egysége és testvéri együttműkö­dése az a forrás, amelyből min­den egyes szocialista ország és az egész szocialista tábor meríti ere­jét és legyőzhetetlenségét. — Országaink az óhajtott cél. a kommunizmus felé vezető út más és más szakaszát járják. A Szovjet­unióban felépült a szocialista tár­sadalom. Magyarországon még nem érteik véget a szocialista átalakulá­sok. De mi egy úton megyünk, és utunkat a marxizmus—ieninizmus csillaga ragyogja be. (Nagy taps, •felkiáltások: úgy van!) — Rendkívül örülünk a Magyar .Népköztársaság sikeredek,, örülünk annak, hogy országuk népe mind szo­rosabban. tömörülnek a magyar nép vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi mun­kás-paraszt kormány köré. A néptö­megek ereje, legyőzhetetlenségük záloga abban van, hogy .szorosan tö­mörülnek pártjuk és kormányuk köré. — Szocialista életformánk egyik fontos, döntő előnye, hogy az egész társadalom átfogóan és szüntelenül gondoskodik a munka emberéről, a nép életének javulásáról. A szocia­lista országok munkásosztályának, harcos marxista—leninista pártjá­nak egész munkáját, az a cél vezeti, hogy egyre jobban kielégüljenek a nép anyagi és szellemi szükségletei. Épp erre törekedve kell erőfeszíté­seket tennünk és győznünk a. legfej­lettebb kapitalista országokkal ví­vott gazdasági versenyben. Hisszük, hogy ebben a versenyben is miénk lesz a. győzelem. (Nagy taps.) — Elvtársak, a csepeli kombinát jól ismert országunkban. A szovjet emberek ismerik ezt a modern nagy­üzemet, a magyar iparnak és terme­lési kultúrának ezt a fontos központ­ját. Csepelnek, a magyar ipar szí­vének, sokezer dolgozója gazdag forradalmi hagyományokkal rendel­kezik. — Azt kívánjuk Önöknek, műn- kástestvéreinfonek, Vörös Csepel dolgozóinak, hogy Csepel mindig a magyar dolgozók szocialista vívmá­nyainak bástyája és a szocialista Magyarország minden ellenségének réme legyen. (Nagy taps.) — Szívből kívánjuk, hogy gazda­godjék és erősödjék a magyar munkásoknak, az ország igazi gaz­dáinak osztályöntudata, legyenek kérlelhetetlenek az ellenség mes­terkedéseivel szemben és Ilyinó- don állandóan erősödjék a mun­kásosztály és a magyar dolgozó parasztság testvéri szövetsége. Ezután N. Sz. Hruscsov így foly­tatta: — Engedjék meg, hogy most el­mondjam Önöknek néhány benyo­másomat, amelyet itt a gyárlátoga­tásom útján szereztem. — Kedves eivtársak! Az Önök gyára valóban hatalmas. A gyár munkáskollektivája összeforrott, egy­séges, szeret és tud dolgozni —ahogy az igazhívők mondják: adja Isten, hor-?v nekünk is ilyen legyen! Nyu­godtan hivatkozhatom az Istenre, mert az én pártszervezetem titkára nincs itt, s így nem tud felelősségré vonni. (Nagy derültség és táps.) — Elv társak! Az önök. kollektívá­jában úgy érzem magam, mintha saját családomban, mintha szovjet gyárban, szovjet munkások között lennék. Egyetlen különbség az, hogy Önök magyarul beszélnek, én meg oroszul. Céljaink, törekvéseink azon­ban egységesek! (Éljenzés és taps.) — Valamennyi szocialista ország munkásosztályának az a legfőbb feladata jelenleg, hogy az egy főre eső termelésben túlszárnyalják a kapitalista országokat. Mi ennék az. útja? Természetesen nem az, hogy a végsőkig kihasználjuk a munkások fizikai erejét. Más úton kell halad­nunk! f Tökéletesítenünk, automatizál­nunk kell a termelést, magasabb termelékenységű gépekkel kell dol­goznunk, s ugyanakkor — hogy csökkentsük a munkások munka • erejének kihasználását — még rövidíteni is lehet a munkanapot. Ez az egyetlen út! Csak így -tudjuk gazdaságilag legyőzni a kapitalista társadalmi rendszert, csak így .érhet­jük el végső célunkat, a kommunis­ta társadalom felépítését! (Taps.) — A kapitalizmusban a termelés automatizálása mindig a munkás;’ : fizikai erejének nagyobb 'kizsákmá­nyolását is «jelenti, az automatizá­lással egy időben pedig mindig nö­vekszik a munkanélküliek száma, hiszen munkásokat bocsátanak eh Ezzel is sikerül a kapitalistáknak állandó tartalék hadsereget biztos:­(Folytatás a 4. oldalon.) Több mint tízezer ember hallgatta Tatabanyán Hruscsov elvtársat, VENDEGEINK TATABANYÁN ÉS SZEGEDEN Hruscsov elvtárs a tatai szénmedence dolgozóivá] ismerkedik. Kozlov elvtárs a szegedi Textilművekbe«» tartott nagygyűlésen, és szabadságát. De az élet szigorú tanító és egyre kevesebb az olyan együigyű ember, aki elhiszi, hogy a munkás egyenlő a kapitalistával. Milyen »egyenlőségéről lehet szó, ha a gyártulajdonosok az emberek létérdekeivel nem tö­rődve, ezrével teszik az utcára gyáraik munkásait és alkalma­zottait. Például az Egyesült Államokban az amerikai, sajtó jelentései szerint, több mint 6 millió teljes és több mint 3 millió részleges munkanélküli van.. Ezek az emberek bármilyen munkát elvállalnának, de nem tud­nak alkalmazáshoz jutni. A monopo­listák maroknyi csoportja pedig fényűzően él. a nép szenvedéseiből és fájdalmából gazdagodik. — A burzsoá demokrácia a gaz­dagok demokráciája. A néptömege­ket ott kirekesztik a termelés és az állam igazgatásából, a társadalmi és politikai kérdések eldöntéséből. A 'kapitalista országok munkásosztá­lyát, dolgozóit sorompók ezrei aka­dályozzák, hogy képviselőiket be- küldjék a parlamentbe, vagy a kongresszusra. Mert ha félreáll és semlegesen né- •,i a vérontást, nem nevezheti magát, szocialistának és ennek az országnak a képviselői nem nevezhetik magu­kat kommunistáknak. (Nagy taps, 'elkiáltások: Úgy van!) A történe­lemben senki néni bocsátotta volna meg nekünk azt, hogy amikor Ma­gyarországon a munkások vére folyt, mi félreálltunk és tétlenül szemlél­tük az eseményeket. — Tudtuk, hogy az imperialistáik eszeveszett üvöltözést fognak csapni, íogy mi »beavatkoztunk« a magyar jelügyekbe. Huaba reménykedtek, hogy ezzel a pénzzel kiszakíthatják Magyarorszá­got a szocialista országok nagy csa­ládjából. (Lelkes, ütemes taps.) — Jó uraim, már megmondtuk és most is megmondjuk önöknek, hagy­janak fel a reménnyel, hogy vissza­állíthatják a kapitalizmust a szocia­lista országokban. Az önök ilyen, po­litikája homokra épül. (Taps. felkiál­»••t•••■••••••■•!••••*••••••••••••••••>!»••••••••« Elvtársak! Amikor a szovjet csapa­tok kivonultak Budapestről, véres szenvedéllyel tombolni kezdtek az ellenforradalmárok. A fasiszta ele­mek bestiális kegyetlenséggel kezd­ték irtani a becsületes, a szocializ­mushoz hű munkásokat, kommunis­tákat. Embereket gyilkoltak meg azért, mert tevékenyen részt vettek Magyarország szocialista építésében és népi hatalmukat védelmezve ellen­álltak a fasiszta lázadóknak. Amikor döntenünk kellett, hogy teljesítsük-e a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt kérését, hogy fegyveres erőinkkel segítséget nyújtsunk a magyar népnek, mi art is tudtuk, hogy az ellenforradalmi felkelésben a munkások egy része is Internacionalista kötelességünk vol^ segítséget nyújtani magyar ©sztálytest véreinknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom