Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-04 / 80. szám
Világ proletárja* cgyesiílj&teh! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIV. évfolyam 80. szám Ara 80 fillér INTÉZET 1958 április 4. péntek ! A Magyar Szocialista Munkáspárt \ Borsod megyei Bizottságának üdvözlete I a megye dolgozóihoz Felszabadulásunk 13-ik évfordulóján meleg elvtársi szere- : tettel köszöntjük megyénk dolgozó népét, pártunk tagjait. Kö- : szöntjük azokat a harcosokat, akiknek áldozatos, mindennapos : munkájával jelentős sikereket értünk el hazánk szocialista épí- • tése, a munkásosztály hatalmának megvédése és megszilárdí- : tása, a kultúra felvirágzása, népünk békéjének, szabiid életé- : nek megvédése érdekében. Kívánunk minden párttagnak és a megye minden dolgozó- : jának jó egészséget, sok sikert a szocialista építő munkában, : dolgozó népünk javára. Miskolc, 1958 április 4. MSZMP BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGA Díszünnepség az Operaházban hazánk felszabadulásának 13. évfordulóján Hazánknak a szovjet hadsereg által történt felszabadítása 13. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsa csütörtökön este diszünnepséget rendezett az Állami Operaházban. Az operaház gyönyörűen feldíszített színpadán, az ünnepség elnökségében helyet foglalt Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke. Apró Antal. Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán és Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagjai. Az elnökségben foglaltak helyet a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai: N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a küldöttség vezetője és a küldöttség tagjai. Az elnökségben foglaltak helyet még a magyar társadalmi, politikai, gazdasági élet számos vezetője, a honvédség, a tömegszervezetek képviselői, pártmunkások. üzemi dolgozók, a munkásmozgalom több régi. harcosa. A diszünnepség résztvevőinek soraiban ott volt az MSZMP Központi Bizottságának, a lcormánynak és az Elnöki Tanácsnak számos tagja, a politikai, gazdasági cs kulturális élet sok vezető személyisége. Jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Megjelent a diszünnepségen Louis Saillant. a Szakszervezeti V ilágszövetség főtitkára és az SzVSz végrehajtóbizottság ülésén résztvett küldöttek. Dobi István beszédének elhangzása után dr. Münnich Ferenc emelkedett szólásra. Dobi István megnyitó beszéde Tiszteli ünnepig közönség! Kedves Hruscsov Elvtárs! Kedves vendégeink! Meleg szeretettel köszöntőm mai ünnepségünk valamennyi résztvevőjét: a Magyar Népköztársaság' Elnöki Tanácsának, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánynak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának és Központi Bizottságának tagjait, a Hazafias Népfront vezetőit, a magyar politikai, gazdasági, kulturális és tudományos élet itt megjelent 'kiválóságait. Dolgozó népünk nevében szívből jövő örömmel üdvözlöm a meghívásunkra Budapestre érkezett szovjet párt- és kormányküldöttséget, szeretett szovjet vendégeinket és barátainkat, élükön a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárával, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökével, Hruscsov elvtárssal. Üdvözlöm, szeretettel köszöntőm a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagját, Tisztelt ünneplő közönség! Kedves Elv társak! Szeretett vendégeink! 13 esztendővel ezelőtt, 1945 április 4-én adta hírül a Szovjetunió népeinek és az egész világnak a szovjet hadsereg főparancsnoksága, hogy Magyarország területéről kiverték az utolsó hitlerista és magyar fasiszta csapatokat. Tizenharmadszcr ünnepeljük most április 4-ónek évfordulóját. a magyar nép legnagyobb ünnepét. Legnagyobb ünnepünk ez, mert április 4-nek, felszabadulásunknak köszönhető, hogy sokévszázados belső és idegen elnyomatás után Magyarország ismét független állam lett, lehetővé vált, hogy a magyar dolgozó nép visszatérjen arra az útra, amelyen 1919-ben egyszer már elindult, folytassa, amit a Magyar Tanácsköztársaság elkezdett. Mai ünnepi gyűlésünk fényét emeli, hogy körünkben üdvözölhetjük a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségét, s a küldöttség vezetőjét, Hruscsov elvtársat, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárát, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét. Ezen a napon emlékeznünk kell a múltra, mert sok emberrel van úgy, hogy a régi rosszról-bajról hamar elfeledkezik, és mert. a ma fiataljai személyes tapasztalaiból semmit sem tudnak például az 1919-es forradalmai követő szörnyű ellenforradalomról, de még az 1930-as évek pusztító világgazdasági válságáról sem. Már pedig helyesen megítélni, hogy menynyit haladtunk előre, milyen magasra érkeztünk, csak akkor lehet, ha van biztos viszonyítási alap, ha számbavessziük, hogy honnan indultunk el. A felszabadulás előtt Magyarország Európa egyik elmaradott területe volt. A magyar nép kettős elnyomatás: a magyar földesúri-kapitalista, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettesét, Kozlov elvtársat ; a Szovjetunió külügyminiszterét, Gromiko elvtársat; a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnökét: Grisin elvtársat ; Ukrajna Kommunista Pártja Kijev területi bizottságának első titkárát, Seleszt elvtársat. A Szovjetunió Kommunista Pártja leningrádi városi bizottságának másodtitkárját: Bojkova elv társnőt: és a Szovjetunió magyarországi nagykövetét, Gromov elviársaí. Hazánk népe holnap ünnepli' történelmünk legnagyobb, legfényesebb napjának évfordulóját. Tizenhárom évvel ezelőtt, 1945 április, 4-én népünk visszanyerte szabadságát, hazánk visszakapta függetlenségét. A diadalmasan előretörő szovjet hadsereg hős harcosai ezen a napon végérvényesen kiűzték Magyarország területéről a menekülő fasiszta hordát. A magyar nép végre évszázadokig valamim-t a Habsburg-hataiom. később pedig a nácizmus igájában sínylődött. Ennek következeié nye volt a dolgozó tömegek teljes politikai jog- fosztottsága és a mélységes gazdasági nyomor. Magyarország sem politikailag, sem gazdaságilag nem volt független. Félgyarmati függőségére jellemző számadat, hogy az ipari és a bányászati részvénytársaságok részvényeinek mintegy húsz százaléka, a pénzintézetek részvényeinek mintegy harminc százaléka külföldi tőkések kezében volt. A magyar uralkodó osztályok hazánk legősibb 'ellenségeivel is össze- pak'táltak, elárulták az ország és a nép érdekeit, hogy védjék és megőrizzék a kizsákmányolás lehetőségeit a maguk számára. Az ország legnépesebb társadalmi osztályai: az ipari és a mezőgazdasági proletáriátus a lakosságnak több mint 43 százalékát tette ki, de az összes jövedelemnek kevesebb, mint 23 százalékát kapta meg. Ugyanakkor a tőkések és a földbirtokosok, valamint nagy jövedelmű alkalmazottaik, a hajcsárok, az összes egyéni jövedelem 30 százalékát élvezték, holott arányszámuk a lakosság egészében még a kilenc százalékot sem érte el. Ha a régi újságok lapjait forgatjuk, még az akkori — zömében kapitalista — sajtó híradásaiból is élénk- tárul a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség helyzete. A munkások életét akkor a létbizonytalanság jellemezte. Robotoltak a munkások, de munkájuk eredménye a tőkés zsebébe vándorolt. S még boldognak mondták magukat azok, akik robotolhattak. Filléres és kétfilléres béremelésért folytak az elszánt sztrájkharcok, de akik szót emeltek a nyílt és durva kizsákmányolás ellen, jobb esetben egyhamar a gyárkapun kitartó elnyomatás, szenvedések után visszavonhatatlanul és örökre magáénak tudta az országot, s lerázva a tőkés-földesúri igát, eltakarítva a fasiszta dulás okozta romokat, önbizalommal, erejébe és a békés jövőbe vetett töretlen hittel, új életet sar- jasztott a romok helyén, új országot épített: a dolgozó nép hazáját. örökre szívünkbe zártuk a szovjet nép hős fiainak emlékét, akik a legtöbbet: vérüket és életüket áldozták népünk szabadságáért. Az elmúlt 13 esztendő szorgos munkája meghozta gyümölcsét. Tudjuk valamennyien, mekkora segítséget nyújtott a testvéri Szovjetunió, valamennyi baráti népi demokratikus ország. Eredményeink új erőt adnak további békés építő munkánkhoz. Ünnepi gyűlésünket megnyitom. Felkérem Münnich Ferenc elvtársat, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökét, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikái Bizottságának tagját, tartsa meg ünnepi beszédét. vüil. az utcán találták magukat, de azzal is számolmiok kellett, hegy a kizsákmányoló uralkodó osztály rájuk uszítja pribékjeit és börtönbe hurcolja őket. Nem egy híradást olvashattunk akkor arról, hogy munkások és kisgyermekükkel karjukon munkásasszotnyok hogyan menekültek tömegesen az öngyilkosságba, a kibínhatalamul szörnyű élet szenvedései elől. S nem egy híradás jelent meg akkor, hogy a végrehajtás helyett a halált választották néhány- holdas kisparasztok. Az egyházi és a világi főurak, földbirtokosok százezer holdjain szinte az állatokkal cgysorban tengődtek a parasztok milliói. Robotoltak, de az aratásból nekik csak a végtelen fáradtság és a család kenyerére rendszerint kevés, néhány kereszt búza jutott. Aratott akkor bőven a halál. Magyarország szomorú rekord birtokosa volt a múltban. Az európai átlagnál jóval magasabb volt a gyermekhalandóság. Szedte áldozatait a »morbus hungancus«, a »magyar betegség«. a tüdővész, ámeiy hamar leverte lábáról a zsúfolt kunyhókban. összezsúfolva sínylődő rosz- szul táplálkozó dolgozó emberek tíz- és százezreit. Az idősebbek emlékeznek még az állástalan diplomások országos bizottságára, amely tevékenységét sikeresnek mondhatta, ha mérnökök és más diplomás em,berek számára sikerült egy-egy villamoskocsivezetői, kalauz! állást kijárnia Akiinek ez sem jutott, a hóíapátolásnál találkozott össze volt egyetemi évfolyamtársaival. A Horthy-fasizmus a maga rendszerét hazafias rendszernek akarta feltüntetni. Terjesztette a nacionalizmust, a sovinizmust, az antiszemitizmust. gyűlöletre izgatta dolgozókat más népek szemben, az országon belül még a katolikusokat és a protestánsokat is szembe akarta fordítani egymással, hogy megossza az erőket, a nép ereje az egymás közti villongásban merüljön ki, ne egyesülhessen az uralkodó osztály megdöntésére, a nép hatalmának megteremtésére irányuló forradalmi harcban. A Horthy-fasizmus kiszámított tervszerűséggel állandóan rágalmazta az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságot. de emlékét soha nem tudta kiölni a dolgozó emberek szívéből. Rágalmazta a Szovjetuniót, az elnyomott magyar milliók mégis mindig szeretettel, reménykedéssel és bizalommal tekintettek a megvalósult munkás ha falom országa felé. A munkásosztály. a kommunisták által vezetett függetlenségi és lei szabadulási harchoz csatlakoztak más haladó erők is. mert egyre inkább megértették. hogy a kommunisták az igaz hazat iák. akik Harcra akarják mozgósítani népüket azzal a rendszerrel szemben, amely az ország és a nép sorsát a legreakciósább, nyílt fasiszta diktatúrákhoz, Hitler Németországához és Mussolini Olaszországához kötötték. A magyar kommunisták, a magyar nép legjobbjainak ereje azonban kevésnek bizonyult a szabadság és a függetlenség kivívásához. Dolgozo népünk 1919 után akkor lett ismét szabad, amikor a szovjet hadsereg szétverte Hitler rablóseregét. Ezért fogadták felszabadító barátként, ezért üdvözölték meleg szeretettel hazánk földjén a Szovjetunió katonáit a magyar munkások és dolgozó parasztok, a haladás hívei. A második világháború dudásaival tetézett, átkos örökséget vett át r»z úri Magyarországtól a dolgozó nép, amikor végre elindulhatott a maga útján és a kommunisták vezetésével megvívott politikai harcok eredményeként megszerezte a hatalmat. Az imperialisták által 1956 őszén kirobbantott ellenforradalmat megelőző időszakban sok vita folyt a fel- szabadulás óta eltelt esztendők eredményeinek és hibáinak értékelésére, s ma is vannak még — igaz, egyre szűkülő — rétegek, amelyek nem tudnak egyértelmű, világos értékelést kialakítani. Mi tudjuk, megmondtuk, s ma is megmondjuk, hogy az előző párt- és kormány vezetés súlyos hibák egész sorozatát követte el mind a politikai munkában, mind pedig a gazdasági építést szervező és irányító munkában. Mi változatlanul arra törekszünk. hogy ezeken a hibákon okulva, feltétlenül elkerüljük megismétlődésüket. Ugyanakkor viszont a tények tömege támasztja alá azt a megállapítást, hogy a felszabadulást követő 13 esztendőt elsősorban a kivívott hatalmas sikerek, a nagyszerű eredmények jellemzik. Népünk egész történetének nem volt még egyetlen olyan időszaka, amelyben alig több, mint egy évtized alatt az ország olyan mélyreható társadalmi, politikai és gazdasági változáson ment volna keresztül, mint aminő változásokat dolgozó tömegeink a fel- szabadulás után pártunk vezetésével létrehoztak. Ma. felszabadulásunk 13. évfordulóján jogosan állapíthatjuk meg, hogy a magyar dolgozó tömegek soha nem éltek olyan jól, mint napjainkban. örömmel mondhatjuk el, hogy népünk műveltebb és egészségesebb, mint bármikor azelőtt. Nem tartom szükségesnek, hogy számadatok hosszú sorával bizonyítsam ennek a megállapításnak igazát. Jellemzésül azonban megemlítek néhány tényt, hogy amikor visszatekintünk a mögöttünk hagyott útra, lássuk, hogy érdemes volt dolgozni, s az eredményekből további erőt merítsünk a még előttünk álló feladatok megoldásához. Ipari termelésünk növekedésének üteme hatszor gyorsabbá vált, mint. a Horthy-Magyarországon. Ennek nyomán az ipari munkások szama az 1938-as 712 ezerről 1955-ben 1,280.000- ve emelkedett. Megszüntettük a dolgozó embereket fenyegető létbizonytalanságot. a munkanélküliséget, sőt a családok jókora részében több kereső is van. ami szintén hozzájárul a csa 1 ádok j ö vede 1 mének e mel kedéséhez, életszínvonaluk megnövekedéséhez. A magyar dolgozók jobban táplálkoznak. több élelmiszert fogyasztanak. több iparcikket vásárolnak, mint valaha is annak előt te. Az összehasonlító statisztika adatai ma már arról adnak hírt, hogy egy-egy lakos napi kalória- és fehérje fogyasztása nemcsak a második világháború előtti hazai szintet haladta jelentősen túl. hanem már magasabb is, mint jónéhámy fejlett kapitalista országban. Valóságos kulturális ío riadalom ment végbe hazánkban — akkor is így van ez. ha a közelmúlt esztendők kultúrpolitikájának néhány intézkedését jogosain lőhet bírálni. Kötelezővé tettük az általános iskolai oktatást; a középiskolai diákok száma a háború előttihez képest megháromszorozódott, az egyetemi és főiskolai hallgatók száma pedig a négyszereséire emelkedett. S ami számunkra különösképpen fontos: ma már többségben vannak az egyetemeken és a főiskolákon a munkás, vagy paraszt származású fiatalok. Megnyitottuk a művelődés, a kulíurálódás minden lehetőségét a legszélesebb dolgozó tömegek előtt. A kiadott könyvek szánra 1938-hoz viszonyítva, kétszeresnél is magasabbra emelkedett, a rádióelöfizetők száma pedig csaknem négyszerese a régieknek. 1938-baar 2 millió 800 ezer ember, az össznépesség 30 százaléka vö'lt jogosult a társadalombiztosítási szolgáltatásokra, de emlékszünk, hogy ennek költségeit felerészben a dolgozóknak kellett íizetmök. 1957-ben a társadalombiztosításba bevontak létszáma már 6 millió 100 ezerre emelkedett, s ez az ország lakosságának &2 százaléka! Büszkén elmondhatjuk, hogy a társadalombiztosítás, a nép egészségügyi szolgálata egyike /azoknak a területeiknek, amelyeken mái* messze megelőztük azokat, a kapitalista országokat, melyeik a felszabadulást megelőzőleg előttünk jártak. A magyar társadalombiztosítás kiadásai 1949-ben nem egészen 2 milliárd forintot tettek ki, ez az összeg 1957-ben meghaladta a 7 mi'lliárdot. Nálunk, a dolgozó nép hazájában ezeket a kiadásokat a közösség, a nép állama viseli. A kapitalista országok legtöbbjeiben teljes tönkremenést, szinte a végleges nyomort jelenti, ha a családot eltartó kereső huzamosabb ideig betegeskedik. Emelkedett nálunk a lakosság szolgálatára álló orvosok, a betegek rendelkezésére álló kórházi ágyak száma, s további törekvésünk az, hogy mindenkori lehetőségeinknek megfelelően ebben a vonatkozásban is újabb előrehaladást érjünik el. Kedves Elvtársak! Mint ahogyan a magyar nép erői annak idején kevésnek bizonyultak hazánk szabadságának kivívásához, éppen úgy elégtelenek leltek volna a gazdasági felemelkedéshez is. A felszabadulás óta ezen a téren elért eredmények megteremtéséhez is rendszeres és állandó, önzetlen baráti segítségnyújtást és támogatást kaptunk nagy barátunktól, a Szovjetuniótól A magyar és a szovjet népek barátsága értékes történelmi hagyományokkal táplálkozik és mély gyökerei vannak. A magyar munkások és parasztok az. 1905-ös orosz forradalom eszméin lelkesedve indultak harcba az uralkodó földbirtokos-kapitalista osztások és a Habsburgok ellen. Még nagyobb hatást gyakorollak országunk leg jobbjaira a Nagy Oh-» tóberi Szocialista Forradalom gyözeiíFoIytatás a 2. oldalon.) Biztos alapokon nyugszik a mi függetlenségünk és szabadságunk Münnich Ferenc elvtárs ünnepi beszéde a magy-Ä dolgozóival
