Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-30 / 101. szám

2 ßSZARMAGYARORSZÄt Szerda, 1958. április 30. Nincsen csavar — áll a vetés! IVEM TUDTAK, mivel bíznak meg, amikor mégbiztak és én nem tudtam, mit vállalok, amikor elvállaltam a megbízást. De hogy kálváriát jártam meg és belefárad­tam, ez biztos. Pedig nem többről, mint húsz — 20 — darab apró csa- varocska megvásárlásáról, azaz meg- cemvásárlásáról van szó. A tarcali íöldművesszövetkezet ve- tögépekkel nem rendelkező tagjai is géppel szeretnének vetni. Még hozzá minél gyorsabban, mert sürget az idő. A földművesszövetkezetnek van­nak mezőgazdasági gépei, amelyeket kikölcsönöznek a tagok számára. Van motoros permetező, permetező- gép — és többek között vetőgép is. És most éppen a vetőgéppel van baj. Vetni való lenne bőven, egymást érik az igénylők, azonban a gépből hiányzik, húsz darab kis csávarocska, á vetőgépkanaTak felcsavarozásához. 'Apró dolog, de nélküle olyan az fcgész gép, mintha nem is lenne. A íöldművesszövetkezet vezetősé- jge szétnézett odahaza a vasboltban, azonban ilyenfajta csavarokat nem talált. Szétnéztek másfelé, másfelé t?em volt. Azután megkértek engem, hátha tudnék keríteni, nagyobb is­meretségem révén, mert valahol csak van ezekből a csavarokból. Szí­vesen vállaltam, hiszen mennyiből áll az egész? Bemegy az ember a Széchenyi utcai vasáruboltba, odaáll, ü. pulthoz és: — Kérek szépen húsz darab vétő- gépkanálcsavart; . —- Nálunk Étérem nincs, de tessék .megnézni a t-izenhetesben, a Zsolcai kábuban. ök foglalkoznak ilyesmivel, náluk lesz. — Hm. Ez már többe ke­rül, mért oda le kell menni, és más dolga is van az embernek^ De majd megkérdezzük telefonon; — Halló? Kérem, ugye rendelkez­nek önök néhány darab vetőgépka- náicsavarral? t — Egy pillanat, — beszéd, kérde- zősködés zaja a kagylóban, röpke másodpercek és már kész is. Sajnos nem tudunik adni, kifogyott. De ... Tessék megnézni a Mezőszövnél. A MEZŐSZÖVNÉL? Még egy hí­vás. Jó ez a telefon, milyen könnyű megkeríteni valamit, amire az em­bernek szüksége van. Búgás a kagy­lóban. öt apró mozdulat... és már mondják is a kérdezősködésre, hogy tessék hívni a Besenyő úti osztályt, ott .Tankovitz elvtárs, vagy másvala­ki bizonyosat tud mondani. Uj tárcsá­zás és ..; néhány pillanat múlva ki­derül, hogy volt vető gépka nálcsa- van, nincs vetőgépkanálcsavar, de meg van rendelve ? ?; Hogy mikor ér­kezik? — Tessék érdeklődni néhány nap múlva! Azóta sokfelé eljártam, sokfelé te­lefonáltam. Láttam annyi csavart, hogy ha összeolvasztanák, harminc 424-es mozdony kitelne belőle. Csak egy, illetve több valami nem telik be­lőle: 20, azaz húsz darab apró, ártat­lan vetőgépkanál csavarocska. Én meg tovább már nem bírom szusz- szál. iv INKÁBB KIHIRDETEM, hogy ha valaiki ilyesmit adni vagy ajánlani tud, értesítsen ... Elegendő ilyen és hasonló apró alkatrész gyártásáról pedig az illetékesek gondoskodjanak. Barcsa Sándor 7 iszalúci jegyzetek Még 1956 nyarán hírt adtunk' la­punkban arról, hogy Tiszalucon vil­lamosították az * úgynevezett „szívár- ványos« kutat. Tervezői már akkor olyan teljesítőképességű berendezést építettek a kútba, hogy később vízve­zetéket is kapcsolhassanak hozzá. Hogy mit jelent egy ilyen kút* és vízvezeték, arról a tiszaluciak már meggyőződhettek, mert három héttel ezelőtt, közel 1 km. hosszúságú víz­vezetéken megindult a vízszolgálta­tás. Nyolc nyilvános utcai csap ontja a jóízű, egészséges ivóvizet és az igé­nyesebbek közül néhányan már az udvarukba, sőt a lakásukba is beve­zették. Ezzel a kilométernyi vízvezetékkel még nem oldódott meg a község víz­ellátási gondja, de a többi utcabeliek is tervezgetik már a vezetékhálózat bővítését. Szeretnék, ha még a nyár GONDOS ELŐRELÁTÁSSAL Az emődi Szabad- “ ságiharcos Ter­melőszövetkezetiben se­rény munka folyik; Mindenütt szorgos em­berek, mindkét kezük tele munkával. így van ezzel Németh János, Stkupa István és Ruskó János . • is, az állatállo­mány,, gondozói. Skupa elvtars, elmondta, hogy a termelőszövetkezet évroj-évre fejleszteni kívánja áz állattenyész­tést'. A szövetkezet tagjai tisztában vannak azzal, hogy milyen fon­tos jövedelmi forrás az állattenyésztés, hogy ez mennyire alapja a bel­terjes gazdálkodásnak; Különösen a szarvas- marhaállómányt akar­ják szaporítani, meny- nyiség'ben és minőség- ban egyaránt. Tervbe­vették a legjobban te­jelő tehenek kiválasz­tását és azok törzs­könyveztetését. A szö­vetkezetnek 29 tehene és 16 darab sőremar­hája van. A takar- mánybázis biztosítása érdekében 109 holdra növelték a pillangósok vetésterületét. A termelőszövetkezet jó munkáját bizonyít­ják a következő adatok is. A tsz 290.000 forin­tot fizetett vissza az államnak terven felül. Kilencvemhétezer fo­rintért egy Zetor-trak­tort vásároltak. Vettek egy harmincsoros vető­gjépet, egy 24 kalapá­csos darálót, húszezer forintért pedig egy autómotort. De nem csak a közös vagyon gyarapodott, hanem a tagok jövedelme is. Ma már régi tagok közül mindenkinek van háza és háztáji gazdaságá­ban szép állatállomá­nya. A községben meg is nőtt a Szabadság- harccá Termelőszövet­kezet tekintélye. Az egyénileg dolgozó pa­rasztok közül egyre többen érdeklődnek a szövetkezeti gazdálko­dás iránt. A zárszám­adás óta tizenhatan léptek a közös útra. FRANZ GYULA folyamán hozzájuk is eljutna a víz­vezeték. A tiszaluciak vízvezetéke nemcsak azért nagy jelentőségű, mert meg­szünteti a nagy távolságról Nvaló, fá­radságos vízhordást, hanem, mert bizonyítéka annak, hogy jól megszer­vezett és szívesen végzett társadalmi munkával milyen jelentéktelen pénz- befektetéssel is lehet nagy, közös dol­gokat megvalósítani, továbbá, me^t számos alföldi községben vannak ivó­vízellátási problémák, melyen a tisza- luciakhoz hasonlóan, a lakosság ma­ga is tudna segíteni. Csupán két fontos előfeltétele van: a lákosság áldozatvállalása és villa­mosított község. A többi már nem ■nehéz. Minden községben akad hoz­záértő ember, aki a műszaki kivite­lezést el tudja végezni. A tiszaluciak pedig már ebben tapasztalattal is rendelkeznek. Nem hinnénk, hogy a hozzájuk fordulóknak ne adnának szívesen tanácsokat. A május elsejei nagygyűlés programja 1, Magyar és a szovjet himnusz: a kedves vendégeket és c nagy­Játssza a Lenin Kohászati Művek fúvószenekar a. 2. Szavalat a munkáról. Előadja: a Déryné Színház igaz­gatója. 3. Elnöki megnyitó: Maiiák István, az MSZMP Miskolc városi bizott­ságának másodtitkára. 4. Ünnepi beszéd: Prieszol József elvtárs. 5. Az MSZMP Központi Bizottsága részéről üdvözlik Miskolc dolgo­zóit, a nagygyűlés résztvevőit. 6. Városunk kiváló úttörői üdvözlik gyűlés résztvevőit. 7. Internacionálé. Játssza a t#nin Kohászati Művek fuvószenekara. A NAGYGYŰLÉS PROGRAMJA 65 PERCIG TART Közben: 1. A Magyar Honvédelmi Sport Sző-* vétség legjobb pilótái repülőről vU rággal köszöntik a nagygyűlés résztvevőit. A nagygyűlés közben több mint 2000 galamb hirdeti, Békét, Békét a világnak. Május 1 előkészítő bizottság!-ooo­ISKOLÄS GYERMEKEINKNEK bevonása a tisztasági mozgalomba a felnőtték" mozgalmának siketre ér­dekében is kívánatos. Sok család­ban a gyermek a kovász, melynek jótékony hatására a szülők és test­vérek is ráeszmélnek a tisztaság szükségességéire. A tisztaságra való nevelés pedig az alábbiak szerint szinte parancsoló szükségesség. Ezt a nevelést már a bölcsődékben kell kezdeni, a , napközi otthonokban folytatni és a különböző fokú isko­lákban olyan fokra fejleszteni, hogy — a ma.j elszomorító állapotok meg­szűnjenek. Állomásunk parazitológusai szűrő- vizsgálatokat végeztek a különböző korú gyermekek és serdülők cérna- gilisztával (énterőbius-sal) való icr- tőzöttségéről s szinte megdöbbentő eredményről számoltak be. Eszerint úgy az iskolás korúak, mint a fiata­labb és serdülő korúak között rend­kívül nagy fertőző ttséget találtak. Még pedig nemcsak helyenként, ha­nem sajnálatosan a megye több já­rásaiban. A tisztasági mozgalom a legalkalmasabb arra, hogy ezt a fer­tőzőttséget felszámoljuk. A cérnagiliszta főleg az ember vakbelében tartózkodó bélféreg, de a nőstények szeretnek a végbélbe ván­dorolni s a végből körüli bőr erős viszketését okozzák. Ennek a gyer­mek többnyire nem tud etientai um* gyakran megvakarja a viszkető térti-* letett és szennyezett kezével ismétel­ten újra fertőzi önmagát. _ Néha a testvérét és a játszótársát is. Korántsem elég tehát a fertőzötte­ket léreghajtó szerekkel gyógy kezel­tetni. Oly nagyfokú már a oémagi- lisztával és annak petéjével való szennyezettség, hogy gyökeres javu­lást ezen a téren csak a személyes tisztaság megtanításával, a fehérne­műnek mosásával és kifőzésevel, <a pornak, levegőnek rendszeres takarí­tásával és fertőtlenítésével remél­hetjük. Szakembereinknek sikerült .a. szek­rények tetejére leülepedett porból is cérnagiliszta petéket kimutatni. Cuk­rászdák és csemegeboltok padlóza­tán is megtalálták. Nem is szólva az iskoőák poráról. A koromfeketében, mely nyílván vakarózáskor szennyeződött, szintén meg lehetett találni. A pete, mély a hidegben megdermed, ha belekéiül a meleg szobába, mindjárt éledni kézd; Tejből még nem sikerült kimutat- niok, d'e elméletileg még a pasztő­rözött tejben is élve marad, mert a peték fehérje burka még a betegség okozó baktériumoknál is szívósabb. Minden gyermeket kiskorától fog­va meg kell tanítani a végbélnek székelés utáni tisztántartására. S fő­képpen arra, hogy székelés után azonnal kezet kell mosniők. * A kö­röm alá rakódott szennyet pedig ki kell onnan takarítani. A vakarózős épp olyan csúnya, mint piszkos uj­júkkal az orrukat piszkálni és szá­jukba nyúlkálni. Ezek után nem szorul bővebb ma­gyarázatra, hogy a fehérnemű, a la­kás. a tanterem, a játszóhely, a bolt tisztaságának állandó fenntartása —• nem is szólva az iskolai árnyékszé- kekről — miért olyan nagy jelentő­ségű. Ahol a szülők neta.lántán el­mulasztják ebbéli kötelességüket, ott az oktatóknak, nevelőknek, védő- és gondozónőknek és a pedagógusoknak nemes feladata, hogy leküzdjék ezt a megyénk tisztaságára sötét árnyat vető bélféreg-szennyezettséget. Élel­miszerüzleteink dolgozóinak is illik erre gondolniok. Megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás Termelési bizottságot alakítottak a kohászati KISZ fiataljai TJaldoklott a vén istentelen Csikasz. így mondták rá az imádkozás asszonyok, hogy „istentelen”. Pedig nem tyolt az, csak .nem szerette a cersmóniás képmutatást, mert túlságosan ismerte az embereket. Most is, hogy valaki elcsalta hozzá a fiatal papot, Fakó Ignácot, — így fogadta: — Hagyjunk békét egymásnak, tisztelendő úr, majd magam számolok be a bűneimről odafönt a vén szakállas­ak ... Erre az öreg falnak fordult, Fakó pedig felháborodott az- istenkáromláson. Odahaza csak nem nyugodott meg, mert jóindulatú, jámbor lé­lek volt. Kutatni kezdte, tuda­kolta, miért ilyen istentelen ember az Öreg Csikasz. Hebegtek, haboztak a szom­szédok, de csak nem mondtak semmi okosat. Bátorságot vett hát a pap, és újra visszament a beteghez. — Ne féljen tőlem, Csikasz bácsi, csak beszélgetni jöt­tem. — Fél tőled az öregisten, öcsém! — így fogadta a be­teg, — hiszen még bajuszod sincs. Ülj le, és add elő, mi •járatban vagy. (Tán • elfelejtette, hogy isten szolgájával beszél, mert tegezte, mint ahogy dukált is egy öregembernek, ha fiatal­lal beszél, akárki fia légyen is az illető úr.) Száz szónak is egy a vége: elbeszélgettek, olyannyira, hogy a vén Csikasz elfelejtette betegségét, a fiatalember •pedig, hogy őt felszentelték és végeredményben pap, nem- pedig taknyos kölyök itt, az öreg szemében. Ráadásul hall­gatja. annak istentelen elbeszélését, még kecsketejet is iszik hozzá, ízelítőnek — cserépszilkéböl. A történet pedig clcéppen hangzott: — Élt a faluban egy ember, Simeonnak hívták, apám­mal egyidős lehetett. Régen volt ez, úgy 19-ben. Legény­forma lehettem., mint te. Akkoriban még én is templom­járó voltam. No, Simeon volt a kántor és községi elöljáró is egy személy ben. Nem volt még pap a görögkatolikus egyház- községben, úgy járt át más faluból havonta egyszer. (Ami azt illeti, szépen meg is voltunk nélküle, de már ne vedd sértésnek öcsém, azért, hogy te is pap vagy.) Simeon vé­gezte a litániákat. Buzgó volt az istenadta, olyannyira, hogy a másvallású már másodszor adott a tehenének enni, — mi még mindig hajbókoltunk, mintha nem lenne mindegy az úrnak. Igaz-e, öcsém? Fejébe vette ez a kántor, hogy papot szerez a falunak. Így fundálta ki, hogy legjobb, ha paphoz adja a. lányát fe­leségül. Négy lánya volt nekie. Nem mondom, jóképű lány­kák, mert nem ölte őket a munka. Csak annyi dolguk volt, hogy odalökjék a nénjöknek a sáros cipőket, — pucolja ki. Akkoriban már jómódú volt az elöljáró. Tudod, szegény fiú lett volna ő... Amije volt, azt is az apja szerezte. Mert szorgalmas embernek ismerték az öreg Simeont. Nem nősült gazdagon a kántor, csak szerencséje akadt, meg a huncutsága sem hiányzott. A feleségének volt még néhány lánytestvére — nem mentek férjhez az istenadták. Azt emlegették a faluban, hogy nem fogadták szívesen a kérőket, így a házhál maradtak és gürcöltek hajnaltól — késő estig, Simeon gyarapítására, meddő tehén módjára, amíg kétrét nem húzta a derekukat az örökös hajsza. Vég­kimerülésben haltak meg, nem is olyan öreg korban. Ki se léptek a faluból világéletükben. SIMEON ÉS C§AI LÁI DJ/Á\ i . . j tásból, pedig fogadicozott azelőtt, „ő inkább az akasztófa alá áll”. Nem, állt, dehogy állt. Majd mikor megtudták, hogy kicsoda őkelme, kirúgták a pártból. Rögvest visszament a templomba. A családja és néhány hívő szemében ekkor már egyenesen mártír volt. Szemforgató, ájtatos mártír. Ezidőtájt csalta magához az édesapját a testvére (aki meghalt az első világháborúban) özvegyétől és három uno­kától. Jól bírja még magát az öreg, csak hasznot hozhat a, házhoz — ez volt a fiúi szeretet igazi mozgató rugója. Az istállóba került az öreg, ott lakott vagy tiz évig. Az utolsó öt évben már ki sem jött az ólból, mert elgyöngült. Ott élt, aludt, evett és végez­— Fizetést vagy valami különlegesen jó elbánást csak kaptak tán? — kérdezte reménykedve a papocska. — Semmit öcsém, semmit, azért a mindennapos ke­nyérért és gúnyáért dolgoztak, amit azonnyomban lerágott róluk a munka. Isten nevében volt minden, fiam. Nem volt azoknak még vasárnapjuk sem. Elrohantak a kismisére, aztán hajsza tovább. Ez volt a sorsa az apósnak, meg az anyósnak is. Nem is csoda, ha megszaporodott a vagyon. Három-négy szobásra tágult a ház, bőven jutott pénz a lányok iskoláztatására is. Tudod, sokat emésztett ez akkoriban. Tpurcsa egy állapotú család volt az, fiacskám-. Simeon szava szent volt, belenyugodott mindenki a. sorsába, — isten rendelésének vélték a jámborok. Gondja volt rá Simeonnak is, hogy ne háborog ja.no k. Az volt a. szava járása, hogy „amit isten elrendezett, ember meg ne vwzditsa’. Minden maradt a régiben, Simeon szinte családi szentté nőtt. Mindennek úgy kellett lenni, ahogy ő akarta. Szüles­sen gyerek, ki mikor keljen, mit dolgozzon, hol üljön, az asztalnál-e, vagy a sámlin, malacot étessen-e, vagy gyere­ket szoptasson, — mindezt ő döntötte el. Szóval isten volt ő a háznál, kegyetlen atyaisten, ö maga nem sokat dolgozott, nem is érteit olyan nagyon, csak az imádkozáshoz, paran­csoláshoz és a spekulációhoz. Akkoriban, 19-ben, a kommun idején még a pártba is belépett, csakhogy jó állásba jusson, ö volt a leghangosabb kommunista a vidéken. Nem is volt ő kommunista, csak érdekből. Hiszen az igaziak sohasem ordibáltak, hogy így, meg úgy, világmegváltás, csak dolgoztak tíz amolyan he­lyett is. Mert aki kiabál, az nem ér rá dolgozni. Manap­ság sem. Simeon tehát megtagadta az istenét, mégpedig számi­te a félre való dolgát, a na-* ponta alátett friss szalmán. Gyönyörködött az unokákban, ha néha kiszaladtak hozzá, apjuk tudta nélkül. JF őzben az isten meghallgatta Simeont. Az úr szolgái, a főtisztelendő urak kerestek a nagyobbik lánynak egy fiatal papférjet. Ellenkezett a lány, — életrevaló, becsületes teremtés lett volna egyébként —, de Simeon fölemelte a mutatóujját: — Kislányom, így rendelte a mi urunk, Jézus Krisztus, ö csak jót akar neked... Nyugodj bele szent elhatározásába. Szerencséje volt Firoskának, az ifjú papból jóravaló férj lett és később az egészséges gyerekek mellett elfeledte az atyai kényszert. Azért mégsem teljesült úgy Simeon, akarata, ahogy 6 szerette volna, meri. a fiatal vő más faluban ütött tanyát, — okos ember volt, biztosan jobbnak látta apósától távol szol­gálni istenét. Néhány év múlva felcseperedett a másik három lány is. Biztosan eltaláltad már, kedves öcsém, hogy azoknak is pap férjeket szerzett isten rendeléséből Simegn. Ha néha vasárnaponként összejöttek apósuk házánál ünnepi ebédre, — az öreg Simeon felkönyökölt az istállóban, íigy hallgatta az imájukat, melyből kicsengett a. fia ájtatos, nagyravágyó fejhangja. Kanálzörgés közben áttört a pohár- csengés is és hallotta a dédunokák (akiket még sohasem, lá­tott) csilingelő kacagását. Elképzelte őket: éppen olyan ara­nyosan virgoncoknak, kékszeműeknek, mint amilyen valami­kor az ő drága kisfiacskája, a Simike... — Csikasz bácsi! Mi történt magával? — A fiatal pap egy bögréből vizet erőszakolt az öreg szájába és letörölte melléről a kibuggyant, vért. — Semmi fiam, majd elmúlik. Tudod — folytatta kissé nyugodtabban —, ma is van az ilyen Simeon-félékből. — Értem, Csikasz bácsi, értem. A fiatal pap lezárta a halott szemeit és elszaladt a to- ronyba, hogy meghúzza a lélekharangot, mert mész- sze lakott a harangozó. ALEXA FERENC- - —--------------------UW — " 1 ■——— N eveliük avermekeinket a tisztaságra A Lenin Kohászati Müvekben az év elején még csak mintegy négy­száz fiatal dolgozó vett részt — negyvenkilenc munkacsapatba 'tömö­rülve — a takarékos termelésért folyó munikaveT&eüyben. A szocia­lista munkaverseny szervezettebb és tervszerűbb irányítására a KISZ- vezetőség mellett nemrégiben meg­alakították a termelési bizottságot. Az öttagú, műszakiakból és fizikai dolgozókból álló bizottság vizsgálja meg, értékeli a versenyben részt­vevő fiatalok munkáját. Havonta többször felkeresik az egyes üzemek fiataljait, kikérdezik őket munká­jukról, műszaki és politikai segítsé­get adnak, szaktanácsokkal látják el őket s ahol munkájukat gátló aka­dályt tapasztalnak, azokat az üzem vezetőségével együtt hárítják el. Az ü'zemak látogatása során, meggyőződ­nek róla hol, melyilk üzemrészben, illetve munkahelyen van meg a le­hetőség KlSZ-brágádok alakítására, ifjúsági üzem szervezésére. A termelési bizottság eddigi mű­ködése máris eredményesnek bizo­nyult: alig egy hét alatt újabb tizen­két KISZ-brigác alakult a középsori hengermű bányatámhajlító üzemé­ben. így jelenleg a diósgyőri, kohá­szatban 59 KTSZ-brigádban csaknem 909 kohászfiatal vetélkedik szerve­zetten a gazdaságos termelés sikeré­ért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom