Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-23 / 95. szám

Szerda, 1958. április 23. északmagyarorszAg 3 ,fT)ár állott, most kőhalom 66 nuiiimiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiniiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimimmiiiiiiniiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiHmiiiiiiiinmiiiii A QIRINCSI SZOT-ISKOLÁN ', Évekkel ezelőtt láttam Mikszáth Kálmán nagysikerű regényének filmváltozatát a »Különös házassá­got«. Azóta több év telt el, de emlé­kezetemben mindmáig benne élt az \a környezet, ahol a film külső felvé­teleit forgatták. Gyönyörű park Izö- \zepén áll az ódon épület, ahol meg­elevenedtek Mikszáth regényének alakjai. Később tudomásomra jutott, S ehogy a felvételeket egy Borsod me­gyei kisközségben, Girincseh készí­tették gróf Serényi hajdani »reziden- ■, c iáján«. i A napokban személyesen jártam 1, a községben és a falu lakóival foly­atatott beszélgetésem során megtud- , tavi, hogy a múlt rendszerben a község lakói szinte valamennyien cselédek voltak. Azóta bizony meg­változott a helyzet. Szétosztották a grófi birtokot és azon gazdálkodnak. \Nem kell gyalog megtenniök Mis- \kolcig az utat, hogy napszámot vál­laljanak, hanem autóval mennek a agyárba, a bányába, a városba. Ha a kastély falai beszólni tudnának ... f Aki először jár a községben és (megnézi a volt földesúri épületet, az ’ a gondolata támad, milyen jó volna, Kha a vastag falak esténkint elmon- \ danák: más világ van most, mint (akkor, amikor Serényi és hasonszőrű I'.társai sanyargatták Girincs és kör- 1. ny é ke par a sztjait. ' A kastély a Lenin Kohászati Mü- (vek tulajdona lett. Új köntösbe öl- töztck a falak. A falu lakói is bát­orán lépnek be a parkba, az épületbe, — oda, ahova valamikor még köze ledniök sem lehetett. A volt kastély­ból üdülő, iskola lett, — s igy van ez rendjén. Hogyan került Girincsre a SZOT iskola? Az ellenforradalom után a: SZOT központi iskoláját az egészségügyi minisztériumnak juttatták. így a a SZOT iskolaépület hiányában, fá- I»radságot és költséget nem, kímélve \a vidéki szakszervezeti káderútán- , pótlás biztosítása érdiekében az or- Ászág különböző részein iskolákat a szervezett. Debrecen, Salgótarján, ^Győr, Szeged után Borsod megyében »fs iskolái szerveztek és talán jobb (| helifet nem is találtak volna, mint a , i Lenin Kohászati Müvek girincsi ^üdülőjét. Az LKM készségesen sie­tteti a. SZOT segítségére és mar a ,második öthetes iskolát vezetik Gi- (| rincsen a SZOT tanárai. Az első is- i kólán 73, a másodikon 76 szakszerue- (|zeti aktíva, szb. elnök, vett részt. A ,SZOT valódi iskolát varázsolt az (| épületbe. Az iskolának van könyv­S tára, a tanuláshoz megtaláljuk a szükséges irodalmat, biztosítva van a hallgatók részére a nyugodt, gond­talan tanulás mellett a szórakozási f lehetőség is. így szinte játszi köny- vnyedséggel sajátítják el a tudnivaló- r kai és az iskola■ elvégzése után mun- r ka területükön, az életben hasznosít­ókat ják az itt tanultakat. j Az iskola hallgatóiról S Amikor meglátogattuk az iskolát, a hallgatók két osztályra osztva Cseh Gyula és Duba Géza tanár elvtársak A Himnusz komor hangulatát idézi a pusztulásnak indult szeren- esi Rákóczi-vár, megyénk egyetlen még lakható vára. Talán ez is a várak sorsa: a kor, mely szülte őket. rég elsüllyedt az idők hu liá­njaiban, s az emberek, akik élettel töltötték meg a kongó, félhomályos termeket, elporladtak a nektárt csöpöghető szerencsi hegyek alatt. A ma praktikus embere rosszallóan csóválja meg a fejét a méteres falak láttán: „micsoda amyagpazarlás! Egy városra kitelne a beleépített kő- és tégla­rengetegből” —, s talán korszerű kritikával toldja meg elmélkedését: Mindez egy-ikét nagyűr kényelmét szolgálta... De nekünk úgy kell el­fogadnunk a múltat, amilyen, nem változtathatunk rajta, a jelen és a jövő a miénk, csak a ma és a holnap engedelmeskedik népünk csodákat művelő kezemunkájának. A múlt emlékeiből pedig őrizzük meg azt, ami méltó a megőrzésre és a szerencsi Rákóczi-várkastély ilyen meg­őrzésre méltó emléke népünk történelmének. De, mint ahogy a járási pártbizottságon mondották, puszta sza­vaikkal nem sokra megyünk. Tettekkel, sók-sók pénzzel és sok-sok em­ber áldozatkészségével vethetnénk csak gátat a vár további romlásának, mert ez a vár amolyan „kultúrkombinátnak” is megfelelne. Nemcsak beszélni kell haladó hagyományaink ápolásáról, hanem meg is kell óvni őket az időtől. Jelenleg a Szerencsi Cukorgyár cél gazdasága birtokolja a várat. A lovagteremben magraktár, a lakószobákban a gazdaság dolgozói ver­tek tanyát. A célgazdaság beruházásaiból nem futja egy ilyen hatalmas épületkolosszus karbantartására. A községi tanács illetékesei szerint: csak ahhoz, hogy a további rongálódástól megóvják a várat, legalább COO ezer forintra lenne szükség. B izony, elég siralmas a vár mai állapota. A történelmi nevezetes­ségű falakhoz sertésólak támaszkodnak. A vár udvarát kocsik (Szántották; fel. A várfalakba beépített tyúkketreceikből hangos kotkodá- csolás száll; totyogó kacsák és ludak lábat lan kodnak a látogatók körül. De injre megyünk a puszta kesergéssel? Ha a vár lakatlanul, üresen áll­na, akkor se nézne ki különbül. Igaz, akad egy-két lelkiismeretlen lakó, aki visszaél a „vendéglátással” és sertéslegelőnek tekinti a jobb sorsra érdemes parkot, tiltott területre engedi disznait. így aztán a tanács fá- síthat, a falánk jószágok gondoskodnak arról, hogy a csemeték meg ne éljék a „férfikort”. De nemcsak a jószág pusztítja a fa növendékeket. Szerencsen általános a panasz a gyerekekre. Ebben az esztendőben 184 különféle facsemetét, díszbokrot ültetnek el a park kiöregedett fáinak pótlására, a kultúrház köré pedig 300 darab óriásnyárt telepítenek. Hogy mennyi fog belőlük megmaradni, a szerencsiek szerint: a nagyég a meg­mondhatója. A gyerekek el teszik láb alól a drága pénzen vett cseme­téket. Elkelne itt egy parkőr, aki vigyázná őket, de nincs rá keret. A szü­lőket terheli a felelősség a gyerekek rosszalkodása miatt. A valamikor oly takaros, rendezettségére büszke kisváros ma nem éppen szívderítő látványt nyújt. Ki a hibás? A szerencsiek. Nagyon hajlamosak arra, hogy meddő összehason 1 Ugatásokkal bújjanak ki a szűkebb hazájuk iránti felelősség alól. A községi tanács ma is költ annyit a terek, utcák és parkok rendbentartására, mint a hajdani városatyák, de míg akkor megkímélték a szerencsiek a virágágyakat, óvták a serdülő fákat, ma nem. De térjünk vissza a várra. A szerencsi Rákóczi-vár igazi gazdája­ként a Műemlékvédő Bizottságot emlegetik. Nyugodtan mondhatjuk: nem gazda az ilyen gazda. Hébe-hóba kiszáll ide egy-két műemlékvédő, bekukkant a tanácsra, tudomásul veszi azt, hogy a vár még egy lépést tett a múlandóság felé — és eltűnik. A monoki Kossuth-szülőházzal sem törődnek, pedig az igazán nem kíván milliókat, néhány ezer forinttal rendbe lehetne hozatni. Kossuth szülőháza roskadozik a nemtörődöm­ség súlya alatt, negyedévemként 100 forint ellátmányt adnak rá. Ebből a. nevetségesen kis összegből még arra sem tellett, hogy egy kis vitrin- asztalt csináltassanak Kossuth kardjának, kénytelenek voltak a Szeren­csi Cukorgyárhoz fordulni segítségért. Kormányunk azért hívta létre a Műemlékvédő Bizottságot, hogy őrködjék haladó hagyományaink anyag- baöntött emlékei fölött. Bezzeg nagy hűhót csaptak akkor, amidőn a Rákóczi-vár parkjá­ban a vihar kidöntött egy korhadt fát és a tanács feltüzelte. — Ráfért a lelkűkre egy „műemlék-fát” eltüzelni? — vádaskodott a Műemlék­védő Bizottság kiküldöttje. T örődjünk azzal, ami még menthető, a Rákóczi-várral, Kossuth szülőházával. Ezeket még nem döntötte Iki az idő, még állnak. Hogy meddig, annak csak a Műemlékvédő Bizottság a megmondhatója. Gulyás Mihály- a szakszervezeti vezetőséggel, bizal­miakkal megbeszélem az itt tanul­takat — azt szeretném, ha minden bányásztársam tudná, mit ad neki a szakszervezet és mit várhat a bá­nyász á szakszervezettől. Én is azt javaslom a szakszervezeti vezetők­nek, hogy ne az íróasztal mellől irá­nyítsanak, hanem idejük nagy részét töltsék a bányászok, a dolgozók kö­zött. Így jobban halad a termelés, jobban, megy a szakszervezeti mun ka. * Az iskola befejezése után egy pár hétig üresen marad az épület. Erre az időre ismét az úttörők veszik bir­tokukba. hogy gondtalanul, vidáman élvezzék a nyári szünidő örömeit. LESKÓ PÁL KÖZÉRDEKŰ LEVEL éji intett Szerkesztő i ég földművesszövetkezeti ügyintézőnél és minden dolgozó parasztnál he­lyeslésre talál javaslatom, hogy — hitelbe is kapjanak a gazdák műtrá­gyát. Meg lehetne talán ezt szervez­ni úgy is, mint a cukorgyár, vagy a magtermeltető vállalat csinálja, hogy ad egy utalványt, és ősszel majd le­vonja a termésből az árát. Ugyan­így — gondolom -- ha a kormány­zat hozzájárul e módszer bevezeté­séhez, a dolgozó parasztok szíveseb­ben igényelnének több műtrágyát, amelynek ellenértékét ősszel ter­ményben fizetnék.ki, s ami a leg­fontosabb, a fokozottabb műtrágyá­zással emelkedne a termésátlag is, ezáltal a dolgozó parasztok és az ál­lam is gazdagabb lenne. Id. Önodván Miklós Muhi — Méhésztalálkozót szervez a MB> SZÖV igazgatósága április 27-én Mis­kolcon, a József Attila kulturptthon- ban. A találkozó célja, hogy az álla­mi gazdaságok, termelőszövetkezetek, szakcsoportok és egyéni termelők kö­zött a kapcsolatot megteremtse és biztosítsa a szakmai továbbképzési, mmmm AMIKOR 40 ÉVVEL EZELŐTT Keleten felragyogott az emberiség vörös csillaga, a történelem Orosz­ország hős népe elé azt a nagy kül­detést szabta, hogy építse fel a világ első szocialista társadalmát. A szov­jet. népet magával ragadta a békés alkotómiunka pátosza, a nép utal tört magának az emberibb, boldo­gabb holnap felé. S miiközben a bur­zsoázia képviselői cinikusan, gúnyo­lódva »-bolsevik gazdasági mítoszról« fecsegtek, konokul azon mester­kedtek, hogy kudarcba fuüasszák a szovjet nép e magasztos törekvését. Mindezek ellenére a felszabadult nép új országot varázsolt a nagy szovjet haza térképére, megvalósí­totta a szocializmus építésének pro­gramját, amelyet a párt és a nép vezére Lenin dolgozott, ki. A szovjet nép hallatlan, az em?3e- riség történetében példa nélkül álló erőfeszítéseket tett és tesz ma is, hogy feltárja a föld méhében rejlő teamészeti kincseket, maga alá gyűr­je a természet erőit, s azt az ember szolgálatába állítsa. A technikát és tudományt e nemes célok szolgálatá­ba állítva fi bátor és lelkes szovjet emberek behatoltak, a szovjet biro­dalom számos, addig kietlen, lakat­lan. területeire, olyan helyekre, aho­vá eddig emberi láb nem taposott, ahová még ösvény sem vezetett. A szovjet emberek szakadatlanul foly­tatják erőfeszítéseiket. Kezük nyo­mán most újabb területek kerülnek megművelés alá. Üzbekdsztámban ha­dat üzentek az üzbég nép által talá­lóan »éhségsztyeppének« nevezett hatalmas holt síkság ellen, ahol egy millió hektár föld vár megművelés­re. E területen, ha felkel a nap, a perzselő hőségben minden könnyű párává változik. A karavánutak ván­doraira nyáron a vízhiány, a szá­mum, télen pedig a vad hóvihar le­selkedik. A látóhatáron, amerre a cÁ szovjet emberek kezenyomán... szem ellát, homokos, repedezett föld terül el, melyet itt-ott a naptól sár­gult tövisbokrok, tarkítanak. Az üz­bég nép ajkán már régen szállóigévé lett; ha nincs víz, nincs élet. Ha a sztyeppe vizet kap, életet teremt, ki­virágzik a gyapot, zöldéinek -a kalá­szosok, dús gyümölcsösök létesülnek, a nedvdús fű sokezea* nyájnak, ad eleséget. A SZTYEPPE ELLENI nagy táma­dás tervét Lenin vázolta fel, s ennek alapján e terület egy része már két évtizeddel ezelőtt behódolt. A szovjet emberek e kietlen síkság egyrészét már megtermékenyítették. 1939-ben megépítették a nagy Fergana csator­nát, Katta-Kurgannál az egész nép munkájával hatalmas víztárolót, »üzbég tengert« létesítettek. Ott. ahol ezelőtt még terméketlen volt a föld, ma zöldelő, virágzó oázisok vannak, új kerületek jelentele meg Üzbekisztán térképén, zúzával, léte­sültök új kolhozok, amelyek gyapo­tot, gyümölcsöt termesztenek, álla­tokat tenyésztenék. S az azelőtt la­katlan pusztaságon a kolhozcsaládok bőségesen élnek, összkomfortos, vá­rosi típusú házakban laknak. De a pusztaság nagyrészét egyszerre nem tudták művelés alá fogni, az igazi támadás csak nemrég indult meg ellene. A múltév vége óta a puszta­ság megélénkült. A kommunista párt felhívására az ország minden tájáról szívükben tűzzel, alkotni vágyással, a dolgozók ezrei sereglettek e vidékre. Az üzbég nyelv egyesült az orosszal, a kazah az ukránnal , a tad zsák a bjelorusszal. A sztyeppén felállított sátrak be­járata fölött feliratok vannak: »Mi zaporozsjeiek vagyunk«, iitt »gorki- jiak laknak«, ott »szamarkandiak«, s így tovább. Az éhsógsztyeppére in­dított teiheiszállí tmányok ontották a technikai felszerelést. Kraimatorsak- bóL lépegető exkavátorok, Sztálin­grádból egész szerelvény gépkocsi, Cseljabinszkból földgyalukat, von­tatógépeket, Tyumenyböl betonkeve­rőket küldtek a napperzselte sívár sztyeppe meghódítóinak. S a munka azóta lázas ütemben folyik. A szűz­földek meghódítóinak térképén szin­te felelevenedik a szovjet emberek hősies munkája. A vékony vonalak jelzik az élelnedvet hordozó csator­nákat, a megalakítandó újabb kolho­zok és szovhozok területeit, s a tele­pülésekhez vezető útvonalakat. Már hozzá is kezdtek a sztyeppét átszelő 150 kilométer hosszúságú csatorna építéséhez, növelik a már meglévő csatornák vízáteresztő képességét, hogy ezúton tegyenek majd újabb, több százezer hektár szűzföldet ter­mékennyé a Szir-Darja vizéből. A CSATORNAÉPÍTŐKKEL együtt nyomulnak a pusztába az új telepí­tések építői is. Üzbekisztán igen régi, — némelyik ezer éves — váro­sai mellett a pusztaság közepén a déli. »éhség-sztyeppe«-! csatorna két partján ifjú város a — Jangi-Jer körvonalai bontakoznak ki. Ez lesz az »éhségsztyeppe« meghódítóinak új központja. A város déli részén lakótelep, az északi részén pedig új ipari gócpont létesül. A csatorna két partját gyümölcsfák és díszfák, s a várost majd erdősáv övezi. Bár e város még nincs feltüntetve a térké­pen. de a nagyarányú építkezés már megkezdődött; Ma már több minit 10.000 ember él itt, s a terv szerint a város lakos­sága a hatodik ötéves terv végére mintegy 100.000-re növekszik. A meg­hódított sztyeppén 34 gyapot termelő szovhozt, több miint 150 1—2 ezer lakosú falui, létesítenek, korszerűen ellátva szociális és kulturális intéz­ményekkel. Még ez évben több új útvonalat építenek, 200 kilométer hosszúságban. FELEMELŐ LÁTVÁNY, amint a holt pusztaság életxekel, termő vidék­ké válik a nép, a szovjet, emberek kezenyomán. Igen, ezt teszik a szov­jet emberek, mert ez az igazi életcél­juk értelme. A kommunizmus pro­gramja ez, mely ma már nem távoli, hanem közvetlen gyakorlati feladat, mely napjainkban szemünk előtt válik valóra. A szovjet nép előtt most teljes nagyságban áll a magasz­tos feladat, hogy megteremtse a kommunizmus anyagi és technikai bázisát. E feladat megoldásáért vívott harcban fontos állomás volt azSZKP XX. kongresszusa, mely konkrét programot adott: a népgazdasági ágak további hatalmas arányú nö­vekedésére támaszkodva el kell érni a szovjet nép anyagi és kulturális jólétének újabb jelentős emelkedését. S egyben teljes állhatatossággal kell folytatni a harcot azért, hogy békés gazdasági verseny útján — a szocia­lista gazdasági rendszer előnyeire támaszkodva az egy főre eső terme­lés tekintetében utolérjük és túl­szárnyaljuk a legfejlettebb tőkés országokat. Az »éhségsztyeppe« meghódítása is szerves része e célkitűzésnek, de nem egyedüli munkahöstette a szov­jet, embereknek. A hatalmas szovjet ország számos területén folynak éh­hez hasonló »hódító« műveletek. A SZOVJET EMBEREK kezenyo­mán formálódik, átalakul a föld egy- hatoda. Az Angara sziklás partjain, a tajgarengeteg Ifezepén — Bratsz- kiban és Irkutszkban — hatalmas vízierőmüveket létesítenek. A messze tajgában új gyáróriások, szép váro­sok épülnek. S a tőkés nyugat? Iszo­nyatos háborús kalandokat agyai ki. A szovjet emberek százezrei a szűz- földekre özönlenek, hogy Kazahsztán, az Ural, Szibéria és a Volgamellék lakatlan sztyeppéire életet varázsol­janak. Az elmúlt évek során közel 40 millió hektár szűzföldet vettek művelés alá, mely együttvéve nem kevesebb, mint Anglia, Franciaország és Olaszország egész gabonavetés területe. S ezzel szemben az imperia­listák? Nyugat-Németországban és más országok területein, a világ kü­lönböző pontjain egyre több termő­földet foglalnak el rákét akilövő- pályák létesítésére, melyet, az embe­riség, a kultúra, a civilizáció elleni merényletre akarnak felhasználni. A szovjet emberek pedig a meghódított sarkvidék »fehér némaság« terüle­teit az alkotó munka örömteli muzsi­kájával töltik meg. S a gyújtogató kalandorok, a kardcsörtető hideg­háború nyomasztó légkörét zúdítják az emberiségre. KÉT TÁBOR. KÉTFÉLE ÉRDES kétféle cél. A békés alkotó munka é a pusztító háború. A szovjet nép gigászi méretű alkotómunkája már kiváltotta az elismerést az emberi­ségben, sőt niár 900 millió követi ezt a példát, halad magabiztosan a Szov­jetunió által megjelölt és kipróbált ütöm PÁL LAJOS irányítása mellett a bérezésekről tar­tottak konzultációt. A konzultáció végén megtudtuk, hogy szinte valamennyi szakszerve­zeti ág képviselve van az iskolán. Vasasok, bányászok, vasutasok, élel­mezésiek, pénzügyi dolgozók küldöt­tei tanulnak szorgalmasan. beszélgettünk Pogány Károly elv­társsal, a berentei bányaüzem szb. elnökével. — Voltam már sok iskolán — mondotta Pogány elvtárs —, de az eddigiek közül a mostani volt a leg­jobb. A tanárok valósággal belénk magyarázták a tudnivalókat. A ko­moly elvi kérdések tisztázása mel­lett megtanultuk a szakszervezeti munka reszort feladatait is. Otthon „Tavaszi jótanácsok gazdáknak” — rovatukban közölt cikkecskét, amelyből megtudhattuk, hogy mikor szórjuk ki a műtrágyát — örömmel olvastuk. Talán azért is ostromolnak napról-napra gazda társaim, hogy mi­kor osztom ki részükre a földmű- vesszövetkezetnél igényelt műtrá­gyát? Érdemesnek tartom megemlí­teni, hogy bál’ a korábbi években idegenkedtek tőle a dolgozó parasz­tok, ma már megbarátkoztak vele és igen nagyra becsülik a műtrágyát. 1955-bep például mindössze 3 má­zsát igényeltek a cukorrépa termesz­tők. Aztán, amikor rájöttek, hogy ki­fizetődő, szinte megrohamozták a szövetkezetét. 1956-ban már 18 má­zsát osztottam ki. 1957-ben ez a szám 40 mázsára emelkedett, most. pedig erre az évre március 21-ig már 100 mázsa pétisót igénye) fék. Mit mond­jak? Igényelnének többet is (most is 57 mázsa van függőben) — ha kapnánk. De nem kapunk! Meg az­tán — ami a dologban a lényeges és amiért én ezt a pár sort papírra ve­tettem: szeretnénk az összes kalá­szosokat, sőt még a ikapásnövónye- ket is lepétisózmi, de a legtöbb gaz­dának csak 2—3 mázsára van meg a pénzkészlete. Úgy hiszem, más

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom