Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-22 / 94. szám

I Világ proletárjai egyesüljetek l A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIP. évfolyam 94. szám Ára 59 fillér I95S április 22. hedd Lenin-emlékünnepség a Kohászati Miívek Művelődési Házában Aki kétszer találkozott, beszélt Leninnel ' Becsüljük és használjuk fel haladó hagyományainkat Értelmiségiek nyilatkoznak J „Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog" Előttünk, magyar forradalmárok előtt is Lenin győzelme« eszméi világították meg az utat L e n i n - e ml é k e s t a budapesti Nemzeti Színházban V. I. Lenin születésének 88. évfor­dulója alkalmából a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a forradalmi munkás-pa­raszt kormány és a budapesti párt- bizottság hétfőn emlékestet rende­zett a Nemzeti Színházban. Az ünnepség elnökségében helyet foglaltak: Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Ká­dár János, Kállai Gyula, Kiss Ká­roly, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Ne­mes Dezső, a Politikai Bizottság pót­tagja. Az elnökségben foglalt helyet a hazánkban tartózkodó albán parla­menti delegáció vezetője: Tónin Ja- kova, az Albán Munkapárt Közpon­ti Bizottságának tagja, közlekedés- ügyi miniszter. Jelen volt az esten az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak és a kormánynak számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok vezető személyi­sége. Jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tag­ja. / A magyar és a szovjet himnusz hangjai után Novobátzky Károly Kossuth-díjas akadémikus, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­mert nincsenek a pártnak bírálói. Újra életre kell tehát kelteni a volt polgári pártokat, hogy legyen a mun­kásosztály pártjának bírálója, ami állítólag megóv a hibák elkövetésé­től. A burzsoázia ezen siralmas ki­szolgálói azzal az igénnyel léptek fel, hogy „továbbfejlesszék” a marx­izmus—leninizmuis tanításait. Hova vezettek a gyakorlatban ezek a néze­tek? A proletárdiktatúra felbomlásá­hoz, ellenforradalmi puccskísérlethez. Őriznünk keli a párt eszmei tisztaságát és egységét ünnepséget. . v> - cl ■•besaéí Ezután Biszku Béla béíügymínisz- ... dét. Biszku Béla elvtárs beszéde — Megerősödtek bennünk — foly­tatta — azok a lenini tanítások, hogy a munkásosztály pártját óvni kell a burzsoázia kispolgári befolyásától, s meg kell őrizni a párt eszmei tiszta­ságát és. egységét. Nálunk a korábbi években olyan helyzet állt elő, hogy a »baloldali« szektás, dogmatikus po­litikai vonal képviselői, akik a párt vezetését tartották kezükben, elsza­kadtak a tömegektől, s megbontották a párt vezetésének egységét is. Kép­telennek bizonyultak arra, hogy ki­vezessék a pártot válságos helyzeté­ből, ellenkezőleg, elmélyítették azt. Képtelennek bizonyultak a revizio- nizmus leleplezésére és legyőzésére, s nem készítették fel a munkásosztályt és a pártot az ellenforradalmi táma­dás meghiúsítására. Többek között ennek következményeképpen léphet­tek fel a párt egysége, s eszmei tisz­tasága elleni „tanaikkal” a Nagy— Losonczi-féle revizionisták. Pártunk történetének a tanulsá­gai igazolják azt a lenini taní­tást, hogy a munkásosztály harca nem lehet sikeres, míg nem győ­zedelmeskedik az opportunizmus és a revizionizmus, a »baloldali- ság«, a szektás, dogmatikus el­hajlás felette Hangsúlyozta á továbbiakban: Le­nin arra tgnít bennünket, nincs he­lyé a megbocsátásnak és az alkunak, az árulókkal és kapitulánsokkal szemben, mert ez kiszolgáltatja, fegy­vertelenné teszi a munkásosztályt el­lenségei előtt. Nincs helye az elhaj­lások képviselőivel szemben a meg­békélésnek, a kompromisszumnak, az elvtelen engedménynek. A jobboldali opportunizmus elleni harccal egyidő- ben Lenin következetes harcot foly­tatott a baloldali szektás nézetek és ferdítések ellen is. ­Álláspontjuk radikálisnak tűnik, de tulajdonképpen ál-forradalmi; vala­hogy így: Jöjjön az a szocializmus, de gyorsan, minél kevesebb vesződ- séggel és gonddal. A munkásosztály vezető szerepéről beszélnek, de meg­rontják viszonyát a parasztsággal. Äz ellenség ellen kiabálnak, de félnek a munkásosztálynak fegyvert adni. Le­becsülik a munkásosztály erejét és túlbecsülik az ellenség erejét. Vég­eredményben, a munkásosztály — ha pártja vezetésével nem győzedelmes­kedik időben az ellenség felett — tá­volabb kerül a szocializmus végső győzelmétől. Mi természetesen, mint ahogy Le­nin is, különbséget teszünk a revizio­nizmus nyílt, osztályáruló maga­tartása és a baloldali elhajlás kö­zött, de nem azért, hogy enged­ményeket tegyünk a szektáriá- nizmusnak, hanem, hogy helye­sen határozzuk meg osztályter­mészetét és ennek megfelelően válasszuk meg harcunk módját ellene. A revizionisták 1956 októberében nyiltan lepaktáltak az osztályellen- »éggel, osztályárulást követtek el* népköztársaságunkat döntötték ve­szélybe. Ennek megfelelően harco­lunk ellenük. 88 évvel ezelőtt, 1870 április 22-én született Vlagyimir Iljics Lenin, a világ proletariátusának nagy vezére, Marx és Engels tanításainak tovább­fejlesztője, a világ első szocialista ál­lamának megteremtője — kezdte be­szédét Biszku elvtárs. Lenint, az embert, a tudóst, a ve­zetőt, az államférfit már saját kor­társai is óriásnak látták, de az évek múlásával még hatalmasabbá vált alakja és tündöklőbbé életműve. Marx mellett ő volt a világtörténe­lem legjelentősebb egyénisége. Fel­lépése és tevékenysége fordulópon­tot hozott az emberiség történetében. Neve a kizsákmányolt, elnyomott néptömegek felszabadulásának ra­gyogó jelképévé vált. Géniuszát a munkásosztály forradalmi energiája érlelte és ihlette — a nép forradalmi energiájának Lenin géniusza szár­nyakat adott. Lenin azért vált a dolgozók esz­ményképévé, mert mint igazi kommunista és forradalmár, fo­gékony az élet minden gondja, szépsége, vágya, törekvése iránt — mondotta többi között az ünnep­ség szónoka. A történelem a századforduló után választás elé állította az orosz prole­tariátust. Háborúban pusztulni a cárizmus, a nemzetközi imperializ­mus érdekében, viselni tovább a ki­zsákmányolás minden gyötrelmét, vagy szövetkezve a dolgozó paraszt­sággal, lerázni mindezt, megdönteni a cári önkényuralmat, majd kiragad­ni a burzsoázia kezéből is a hatalmat, s munkáshatalmat teremteni és új, szocialista rendet építeni. Határozott meggyőződésünk* hogy ez a lenini békepolitika a néptömegek akaratával és harcával találkozva, győzedelmeskedni fog. Ezután a lenini internacionalista összefogás jelentőségéről beszélt. Minden ország munkásosztályának közös érdeke az internacionalista ösz- szefogás — mondotta —, mert ez megsokszorozza erőiket, legyőzhetet- lenné teszi a munkásosztályt az im­perializmussal szemben. A példák felsorolása közben felve­tette — vajon mi lett volna a magyar népi demokráciával, a lenini tanítá­sokhoz való hűség nélkül, mikor az imperialisták dühödt támadása a munkáshatalom létét fenyegette. Előttünk, magyar forradalmárok előtt is Lenin győzelmes eszméi vilá­gították meg az utat. A szocialista rendszer kiállta a nagy történelmi próbát E világtörténelmi feladatok megva­lósítására hívott fel Lenin, kinek ve­zetésével a bolsevikok felkészítették az orosz munkásosztályt) történelmi hivatásának betöltésére. Lenin alkotta meg, hozta létre azt az újtípusú forradalmi pártot, amely képes volt a munkásosz­tály forradalmi harcának vezeté­sére. 1917-ben alig voltak 40 000-en, de már rendelkeztek az osztályharc minden lehetséges tapasztalatával, példát mutattak a r^pmzetközi mun­kásmozgalomnak és cselekedtek, mi­kor ütött a történelem órája. A munkásosztály, szövetségben a szegényparasztsággal, forradalmi pártja vezetésével, megdöntötte a burzsoá kizsákmányolás rendszerét, győzelemre vitte a Nagy Októberi Forradalmat, megvalósította a prole­tariátus diktatúráját. Ez az új társadalmi rendszer ki­állta a nagy történelmi próbát, a fa­sizmus felett aratott győzelmével. Nyomában új forradalmi változások következtek. Létrejöttek a népi de­mokratikus országok, majd Kína is kiszakadt az imperializmus láncola­tából. Ezután Biszku elvtárs a XX. kong­resszus munkájáról beszélt, majd Le­nin békeharcos politikáját elemezte, leszögezte: A Szovjetunió, s a népi demokratikus országok béke­politikája nem sóvárgás és sopánko- dás a béke megőrzéséért. Az egész munkásosztály és a dolgozó nép ké­szültségét és harcát igényli az impe­rialista fondorlatok és ravaszkodá­sok ellen. Nem udvarlást és térdre- hullást jelent az imperialista hatal­masságok előtt, hanem a munkásosz­tály gazdasági. katonai, politikai erői­nek szüntelen erőfeszítését és éber készültségét. Hűek maradunk Lenin tanításaihoz Ma a békés egymásmellett élés le­nini elvének olyan reális alapja van, mint a szocialista világrendszer léte, gazdasági és katonai ereje, s ez or­szágokkal szolidáris, harcukat támo­gató gyarmati rabságból felszabadult népek, a még kapitalista kizsákmá­nyolás alatt élő, de békét akaró em­berek milliói. A Lenin tanításait követő Szov­jetunió példát mutat az egész emberiségnek az igazi humaniz­musból, a béke szeretetéből, a le­szereléssel és a nukleáris kísérle­tek egyoldalú beszüntetésével. Választás elé állította az-atom- és hidrogénfegyverekkel rendelkező és kísérletező imperialista hatalmakat. A magyar munkásosztály vi­szonylag korán megismerte, meg­értette és magáévá tette a lenini tanítások igazát. Azok a magyar munkások és parasz­tok, akik az első /Világháború idején mint hadifoglyok megismerkedtek e tanításokkal, azok itthon is tántorít- hatatlanul hívei és követői maradtak a lenini gondolatnak és hazatérve szakadatlan harcot folytattak a marxizmus—leninizmus eszméinek megvalósításáért, a munkásosztály hatalmáért. Sohasem az volt a baj, hogy ra­gaszkodtak Lenin tanításaihoz, ellen­kezőleg, ott és akkor érte átmeneti kudarc a munkásosztály ügyét, ahol és amikor eltértek a lenini eszméktől. Ismeretes, hogy ez volt az oka a kül­ső imperialista agresszió és beavat­kozás mellett az első proletárforra­dalom bukásának is. Számunkra megerősítést nyertek az elmúlt esztendőkben Leninnek, a munkásosztály pártjáról, a párt egy­ségéről, eszmei tisztaságáról szóló ta­nításai. Az utóbbi években volt al­kalmunk találkozni és keservesen ta­pasztalni a magyar . revizionisták * romboló elméletének következmé­nyeit a munkásosztály f orradalmi pártjáról és a párt szerepéről. A Nagy—LosonCzi-féle csoport a lenini tanításokat elavultnak tüntette fel, azt hirdették, hogy egypárt-rend- szerrel nem lehet sikeresen építeni a szocializmust, hogy egypárt-rend- szerben elkerülhetetlenek a hibák. Pártank most az építésre összpontosítja saját és az egész dolgozó nép erejét A magyar munkásosztály és a dol­gozó nép olyan igényt támaszt pár­tunkkal szemben^ hogy csorbítatla­nul valósítsa meg az életben a leni­nizmus tanításait és sikeresen vezes­se hazánkban a szocializmus építését. Pártunk az ellenforradalmi lázadás meghiúsítása után most az építésre összpontosítja saját és az egész dol­gozó nép erejét. Sikeresen teljesítet­tük az 1957. évi tervet, rövidesen el­fogadásra kerül az ország hároméves terve. A párt és a forradalmi mun­kás-paraszt kormány arra törekszik, hogy felszámolja az ellenforradalom rombolásainak következményeit, a gazdaságpolitikában jelentkező hibá­kat, a nemzeti jövedelem növelésé­vel megszilárdítsa és emelje népünk életszínvonalát és megteremtsük gaz­dasági életünk gyorsabb fejlődésének előfeltételeit. Elengedhetetlenül szükséges, hogy munkásosztályunkban és dolgozó népünkben mindjobban tudatosodjék az építés legfonto­sabb követelményeinek, a terme­lékenység szakadatlan emelésé­nek fontossága, s a legfontosabb feladatokra összpontosítsa erejét. Harcot kell folytatnunk az ellen­ség minden olyan törekvése el­len, mely munkásosztályunkat és dolgozó népünket el akarja té­ríteni a létfontosságú feladatok­tól. Az imperialisták változatlanul törek­szenek arra, hogy .propagandájukkal befolyásuk alá kerítsék a munkáso­kat, az emberek gondolkodását. Pár­tunk Központi Bizottsága állhatato­san törekszik politikai vonalunk ma­radéktalan megvalósítására, dolgozó népünkkel együtt a szocializmus épí­tésére. Vezetési munkánkat ezért mi úgy tekintjük, hogy további harcunk­ban annak két nélkülözhetetlen bírá­lója, s egyben segítője van. Egyik bí­rálónk és segítőnk saját munkásosz­tályunk, s másik pedig testvérpárt­jaink véleménye munkánkról, mert ez a nemzetközi munkásosztály ál­lásfoglalását személyesíti meg szá­munkra. Lenin mindig arra figyelr meztette a kommunistákat, hogy az általános érvényű nemzetközi taní­tásokat szem előtt tartva ne feled­kezzenek meg a helyi sajátosságokról, mert mindkettő elhanyagolása káro­kat okoz a munkásosztálynak. A lenini eszmék feltartóztathatatlanul meghódítják az emberiséget Biszku Béla befejezésül a követke­zőket mondotta: A nemzetközi munkásmozgalom­ban a kommunista és munkás­pártok erőtől duzzadóan az újabb fellendülés, újabb győzelmek irá­nyába vezetik a munkásosztályt. Hiábavalónak bizonyul az ellenség kiabálása a kommunizmus bukásáról, a kommunista rendszer válságáról. A valóság az, hogy a kapitalista vi­lág, az imperialisták feje fölött gyü­lekeznek sötét felhők. A szocialista országok felett felhőtlen az ég, s to­vább érősödnek a kapitalista rabság alatt élő országok munkásosztályai, tovább növekszik a gyarmati népek felszabadító mozgalma. Mint ahogyan négy évtizeddel ez­előtt, az októberi forradalom idején hiábavaló volt minden törekvés és kísérlet a munkásosztály születő álla­mának megfojtására, úgy ez most és a jövőben még kilátástalanabb. A történelem azt mutatja, hogy századunkban a kapitalizmus rossz csillaga hanyatlóban, s a szocializmus fénylő csillaga emelkedőben van. Lenin eszméi ma már száz- és száz­milliók esküét és szívét tartják hatal­mukban, s a lenini eszméktől vezérel­ve, ma már egymilliárd ember építi a szocialista társadalmi rendet, száz- és százmilliók harcolnak szerte a vi­lágon a kapitalista, földesúri és gyarmati elnyomás és kizsákmányo­lás ellen; harcolnak felszabadulá­sukért. a népek közötti barátságért és a békéért. A lenini eszmék feltar­tóztathatatlanul meghódítják az em­beriséget, a szocializmus ügye győzelmesen halad előre, s nem két­séges, hoyy elnbih-utóbb győzede?» meskedni is fog az egész világon. Az emlékest második részében mtZ- vészi műsor következett. <MTl)

Next

/
Oldalképek
Tartalom