Észak-Magyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-14 / 62. szám

friMtotJ» MÄiS. márcftst ML *te»«é^in«in —■!■■! ttmmí ESZAKMr» •HURSZAO $A nemesbikki kulturmunkósok sérelme FORRO SIKERŰ SZÍNHÁZI est­nek. kimagasló művészi játéknak voltak tanúi, akik a minap végig­nézték Kazincbarcikán a Miskolci Nemzeti Színház művészeinek ven­dégjátékában a »Bolond Asvayné« előadását. Az új, hatalmas kultúr­otthon nézőterét zsúfolásig megtöltő közönség lélegzetvisszafojtva figyelte a színpadon játszódó cselekményt, a művészi játékot és az egyes jelene­tek és felvonások végén hosszú vas­tapsokkal adott kifejezést elragadta­tásának. A felszabadulas előtt nagy sikert aratott színművet Bikárdi Gyula, a színház fiatal segédrendezője ül­tette át a ma színpadára. Művészi kézzel porolta le a közel kétévtizedes porréteget, a harmadik és negyedik felvonást egybevonta (csupán egy gyors függönnyel jelezve az idő mú­lását), egy-két helyen kisebb szöveg­módosítást alkalmazott, de gondosan vigyázott rá, hogy a színmű eredeti szépsége töretlen maradjon. Nehéz feladatra vállalkozott a rendező Bi­kárdi Gyula és a szereplő művész­gárda, amikor ennek a maga nemé­ben egyedülálló drámai alkotásnak a napjaink, színházlátogató közönségé­vel való megismertetését vállalta. A darab meséje nagyon érdekes: A múlt század közepén, a szabadság- harc idején indul a cselekmény. Asvay Zoltán a hazaszeretet és a hitvesi szeretet között őrlődik. Be szeretne lépni honvédnek, de fele­sége visszatartja, majd egy oktalan szerelmi féltésből adódó félreértés után, felesége esküjére nem hallgat­va. elmegy Kossuth seregébe. A fe­lesége lelkét összetöri férjének a hű­ségében való kétkedése és ez a lelki összetörés elméjét is megzavarja. Hatvannyolc év telik el és Asvay né minden nap várja haza a férjét. Dédunokáinak körében él, vezeti a gazdaságát, s vár rendületlenül. Az első’ világháború idején orosz fog­lyok érkeznek hozzájuk. Az egyik meglepően hasonlít az eltűnt Asvay- ra. s ez a valaki nem más, mint, a szibériai fogságban újra Házasodott Ásvay Zoltán dédunokája. Asvay né férjét ismerd fel benne. Megbomlott agyával nem képes észrevenni a le­hetetlent, azt, hogy csaknem hét év­tized alatt a férje nem öregedett. Nem veszi észre a körülötte folyó játékot, amellyel ' a család meg akarja hagyni hitében és csak ami­kor dédunokája. Lenke és a vélt férje szerelméről véletlenül tudo­mást szerez, élete utolsó óráiban gyűl világosság az agyában, s 'meghal az­zal a tudattal, hogy az ő boldogtalan élete után legalább a fiatalokat bol­dognak tudja. VITATHATÓ KÉRDÉS, hogy ez a dráma mondanivalója baji nyújt e valamit a közönségnek, de vitán felül áll érdekessége, művészi szer­kezete szépsége. Bikdrdi Gyula, ren­dező ügyes képzel bonyolítja a cse­lekményt. Az előadásban von tatot t- ság csak — a szinté előjátéknak te­kinthető — első felvonás elején ész­lelhető. azonban körülbelül a felvo­nás közepétől felparázslik benne a dráma tüze és eltol kezdve megsza­kítás nélkül izzik. Az előadás a to­vábbiakban gyorsan pergő, drámai feszültségtől terhes, minden jelenete művészileg kidolgozott. Nehéz megfelelő jelzőt találnunk a címszerepet alakító Gyármathy Anikó művészi játékának méltatá­sára. Az e'ső felvonásbeli ifjú hitves és a későbbiekben alakított meghá­borodott öregasszony hiteles formá­M ennyi félreértést, mennyi sérelmet hordozhat magában egy ér­tekezlet! felszólalásban elhangzott vád, vagy félreérthető tö- galmazású, közbevetett félmondat! Különösen olyan esetben, ha a felszólalásbeli állítás és az abból folyó újságcikkben félmondat nem egészen szilárd alapon áll. Valami ilyesmi történt a nemesbikki kultúrmunkások ügyében is. Februárban ülést tartott a megyei tanács művelődésügyi állandó bizottsága, amely ülésen — többek között — a megye községi kultúr- olthcnainak helyzete is szerepeit. Az értekezlet alaposan feltárta a kul- túrotthonok munkájának jó és rossz oldalait. Szó került arról is, hogy egyes kuHurotbhonokban a társadalmi tulajdon'védelme bizony ingatag alapon áll, nem vigyáznák a felszerelésre, azt rejideltetéselJenes haszná­lattal idő előtt tönkreteszik, a kisebb rongálódásokat nem javítják, meg­várják, amíg nagyobb lesz a kár, egyes felszerelési tárgyakat (rádió, stb.) »kikölcsönöznek«, magyarán elherdálják a felszerelést, sőt nem egy esetiben előfordult szándékos rongálás is. Ezekről a hibákról szólva, az egyik állandó bizottsági tag példaként említette a nemesbikki kultúrott- hont, ahol — hozzászólása szerint — a fiatalok a nemrégiben vásárolt csellót tönkretették. Február 14-én cikket írtunk a községi kulbúrottho- nok feladatairól és azok jelenlegi helyzetéről. Cikkünkben — a helyte­lenségekről szólva — egy gondolatjel közé szorított félmondatban meg­említettük a nemesbikki csellórongálást is. Ezt a közbe ve telt félmon­datot a neniesbikikiek úgy értelmezték, mintha minden, amit a helyte­lenségekről htunk —, rájuk vonatkozna. Ez nem volt és nincs is szán­dékunkban. Ha a cselló megrongálását vizsgáigatjuk, kiderül, hogy az sem olyan mérvű és nem olyan körülményeik között történt, mint ahogy azt a művelődésügyi állandó bizottság ülésén előadták. Mint utólagosan megállapítást nyert, a csellón mindössze 23 forint értékű kár esett, az is egy húrnak az elszakadásával. Joggal sérelmezik a nemesbikkiek, hogy róluk csuk egy félmondatban emlékeztünk meg és azzal is olyan szín­ben tüntettük fel kultúrotthonuk, kultúraktíváik munkáját, amely mél­tatlan a való helyzethez, a végzett munkához és általában helytelen ké­pet ad a nemesbikki kultúrotthon életéről. S ajnos, a nemesbikki kiüt úr otthonnal foglalkozó — az említett ülésen elhangzott — tájékoztatás — ikizárólag a hátrányos oldalt megvilágítva — nem szólt arról, hogy a kultúra lelkes nemesbikki barátai éjt-napet eggyéléve, mintegy 10(MM) forint’ értékű társadalmi munkát végeztek a kultúrotthon megteremtéséért; nem szólt arról, hogy a KISZ tagjai — Rácz Kálmán igazgatóval az élen — mennyi asztalos-, ács-, kőműves- és festőmunkát végeztek sokszor az éjszakai órákban is csak azért, hogy a kultúr házban petróleumvilágítás helyett villany és mozi legyen; nem szólt arról, hogy a kultúrotthon termeit rendben tartják, azok befütve várják a látogatókat, hogy előre 'kidol­gozott terv szerint heti mezőgazdasági ismeretterjesztő előadásokat tar­tanak, hogy másfél hónap alatt 75ö könyvet kölcsönöztél? ki, hogy maguk festik a plakátjaikat, díszleteiket, hogy mindenkor meleg szeretettel és meleg helyiségekkel várják a vendégszereplésre érkező együtteseké1 : nem szólt arról sem, hogy szinte sohasem üres a (kultúrotthon, ha nin­csen mozielöadás. akkor szakköri foglalkozások vannak, vagy egyéb kul­turális és mindenkor nagy láíogatottságú — rendezvényed?. »Mint csendes tó vizének tiszta, sima tükrét, a bedobott kő, úgy za­varta meg az ^idegek és lelkek nyugalmát a meggondolatlan és elhitte- Jenkedett sértő megjegyzés« — írja Bódogh Ernő nemesbikki népkönyv- taros. Valóban, a jól végzett munka tudatában élve. méltatlanul durva támadásig menő bírálatot kapni — igazságtalan és lehangoló. Megértjük a nemcsbikkiekct. sérelmüket jogosnak tartjuk, s mindaddig, amíg kul- turotthoai.uk munkájáról részletesebb beszámolót adhatunk, a fenti né­hány sóira 1 szeretnénk enyhíteni az őket méltánytalanul ért erős birá- latot. B M Három gimnázium énekkara közös hangversenyt rendez Miskolcon ooo­Köszönet és hála Nyolcán vagyunk, fiúk és lányok, akik Bükkszentker észtről naponta bejáru tik a Kilián-gimnáziumba. Elképzelhető, milyen 1 xayy megerőltetést je­lent a kora hajnali órákban kelni és le­gyalogolni Lillafüred­re. hoffy az aulóbusz- szal reggel nyolc órára már az iskolában le­gyünk. Most az Autó­közlekedési Vállalat igazgatósága. segített nagy bajunkon: meg­hosszabbította az autó­busz útvonalát Bükk­szentker észtig. Nem kell már fárasztó kilo­métereket gyalogol­nunk a lillafüredi autóbuszmegállóhoz. Hálás szívvel köszön­jük az Autóközlekedési Vállalat igazgatóságán Molnár László, Bíró Tibor, Nagy István és Körösi elviársaknak, hogy egy autóbuszjárat beállítása által lehető­séget nyújtanak ne­künk tanulmányaink folytatásához. Tudjuk, mennyi gondot, fejtö­rést okozott számukra kérésünk teljesítése. Azt is tudjuk, hogy a megoldás az ő segíteni akaró jó szivüknek köszönhető. Köszönet és hála érte. NYOLC HALAS GIMNAZISTA QtioiiOiiQnoiionQHCDTíöiiona.iQHQHCPn! Hogy megvédjék a hazát... Takács Pista után bolondul­tak a lányok. Szép szál legény, olyan, mint a nyár­fa. A telthasú zsákot olyan köny- nyedén emelte, mintha valaki háti­zsákot vet a vállára. Kitűnt min­denben. Ha énekelt s neki eresztette a. hangját, az ablakok is beleremeg­tek. Hát még akkor, amikor Juliska ablaka alá állt s rákezdett édes-bú­sán a kislány nótajara. Nemcsak a sötétben kandikáló ablakok meresz­tették a szemüket, de Juliska szíve is .hevesebben dobogott. Egyszer aztán egy szép napon oda- állt az öreg Fekete elé s lányát kér­te. Feleségnek. A válasz úgy csat­tant, mint a pofon, ha hirtelen kap­ja az ember: — Nem adom! Pistában elhalt a. vér. Ajka elfe- héredett. Lehajtotta fejét, de a kö­vetkező pillanatban dacosan, elszán­tan nézett szembe az apósnakvaló- va I. — Hiszen szereljük egymást. Ugye Juliska ? A lány félénken, szipogva, de égő szemekkel, halkan, szerelmesen sut­togta: — Igen, Fekete, mint egy megvadult bika, járt fel s alá. Még a pipáját is elfe­lejtette újra tölteni. Csak jött és ment. Dongott léptei alatt a konyha kövezete, a csizmapatkó erélyesen, ércesen koppant a cementlapokhoz. — Megmondtam, háC megmond­om ... Aztán kis szünet után hoz­zátette: —- Juliska a Tarján Ferkóé lesz a felvégről... A lány felzokogott s kimondhatat­lan fájdalommal rohant a tisptaszo- bába. Apja még utána szólt: TÓTH FERENC: I /m j gr;; k. JÉL r ; w — Ahhoz mész és nem ehhez a.-, csaknem kimondta, hogy kódishoz, de Lenyelte az utolsó szót. Pista fogta a kalapját s köszönés nélkül kilépett az éjszakába. Torkát sírás fojtogatta, szíve vadul zaka­tolt, majd hogy szét nem vetette mellkasát. A kapuban még megál­lóit egy pillanatra s összeszorított ököllel, fogai között szűrve a szót, kimondta az elhatározást: — Juliska mégis az enyém lesz. Az esküvő nagy felhajtással kez­dődött. Fekete már korábban tele- kiirtölte a falut: — Olyan lagzit csapok, hogy ilyet nem látott a világ. Tekintélyes vendégsereg verődött össze. A cigány a sor vé­gén húzta, a kesergőt. S amikor rá­zendített, hogy „Édesanyám is volt nékem, keservesen nevelt engem...”, a sor elején a menyasszony Pista nó­tájának hallatára halkan, • némán felzokogott. Olyan fehér volt, mint a tejút, ha szép csillagos éjszalca borít leplet a vidékre. Mint az alva­járó. úgy kapaszkodott vőfélye kar­jába. Mögötte hetykén, peckesen lépkedett az első koszorúslánnyal a vőlegény, Tarján Ferkó. — Akarsz-e ennek a legénynek, Tarján Ferencnek hites felesége len-> ni? Könnyeivel küszködött. Apja oi- dalt ült, félig szembe velük. Szúrós szemmel figyelte lányát, aki kínló* dőlt érzéseivel, lelkében olyan vihar dúlt, mint a tengeren, ha nekivadul az orkán. S amikor alig hallhatóan, köny- nyeit hullatva, kimondta az igent, a templom félhomályos hajójában, az oszlop mögött egy világ dőlt össze Pista szívében. Kövér könnycseppet morzsolt szét a szemgödrében, mát­káját siratta, aki már nem az övé. Bódultán, elkeseredve botorkált ki a templomból, ki a rétre, a szabad levegőre felejteni, gyógyítani a se­beit. m Teltek, múltak az évek. Nem sok­kal később Pista is megnősült. De szívében, Juliska képét melengette, asszonyában Juliska alakját látta. Nem volt boldog. Nem volt az az elrabolt mátka sem. Nem hallotta már senki édes-busán csengő hang­ját, megszűnt az zenélni, mintha el­temették volna. Dolgozott, ideje nagy részét a határban töltötte. Hányszor felsóhajtott: — Miért is vagyok ón szegény és Juliska miért gazdag? Maga sem tudta hogyan, de titok­ban még remélte, hogy egyszer mé­giscsak övé lesz a szeretett lány. Egyszer aztán... A liocsmából hangos zaj verődik ki. Cseng a pohár, száll a duhaj nó­ta. Az egyik sarokban már magasra hág a jókedv. Tarján Ferkó és cim­borái mulatoznak ott. Pista, amióta elvesztette Juliskáját, még cigaret­táért sem tért be a kocsmába. Ott­hon üldögélt, s ápolta, gondozta fe­leségét, akit szárazbetegség gyötört. Szegény asszonyra már ráaszalódott a bőr, szemei mélyen behúzódtak a szemgödörbe, élesen, mélyről köhö­gött, ilyenkor a veríték is kiverte. Férje már egy hold földet is pénzzé tett, hogy megmentse asszonyát az életnek. De hiába. A legyengült test nem tudott megbirkózni a kórral. A feme les után í/ylsz bor,‘1It a hazra. El­árvult a por/a, kihűlt a tűzhely. Pis­ta csak ténfergett ide-oda, tanácsta­lanul.' Alig fogta fel a szavakat, amikor szomszédja beállított hozzá és azt mondta: — Holnap temetik Tarján Ferkót... Oda se figyelt, az istránggal bíbe­lődött, mintha senki ott nem volna. — Hallod Pista?! — hajolt egész közel hozzá a szomszéd. — Holnap temetik Tarján Ferkót. A szavak mély döbbenettel hullot­tak rá. Révedezve emelte fel tekin­tetét és barátjára figyelt. — A múltkoriban a kocsmában valami borjú miatt összeveszett a Zsigával, tudod, a Répást Zsigával. Hajbakaptak. A Zsiga aztán annyira nekinyomta a bicskát, hogy a sebből fel se épült. Meghalt. • Pista és Juliska hosszú ideig ke­rülték egymást. Egyik se tudta, hogy szóljon a másikhoz. Az idő gyorsan haladt. Szálltak a hetek, á hónapo t, nem űzték el a magányt, nem adtak gyógyírt a társtalanságra. Mindket­ten szenvedtek. Fájt a, szívük a dei rékbatört szerelem, meg a gyász miatt. De az idő jó orvos is. Meg­gyógyította a régi sebeket, elűzte a fájdalmat. Ha találkoztak, már meg- megálltak egy szóra, egy rezzenés- nyi beszélgetésre. Így U-l- el egy esz­tendő. S Pista egy szép napon bekopog­tatott oda, aJwvá egykor hiába tért be. Az öreg Fekete a tűzhelynél gub­basztott. Homlokán barázdát vont az élet, az egykori rátarti gazdi csöndes szóval fogadta a köszönést. Pista zavartan á lt. meg az ajtó­ban. Idegesen forgatta kezében a kalapot, s sytán Irgett előre. A pofon u/ra elcsattant. A megtört öregemberben yjra Ipbpf vetett a dac, a gőg: — Hogy képzeli ez? —■ ágaskodott benne a természet. Szeme szikrákat szórt. — Nem, nem adom a lányom hoz­zád, csak hozzávaló ember lehet a férje — sziszegte halkan, kísérteti- esen az öreg. S mintha misem tör­tént volna, pipára gyújtott s s&lT* c sögve szívta a meggy faszárat. Juliska falfehéren dőlt neki a bú­boskemencének, s még ki sem kísér­te Pistát egy végső búcsúcsókra, amikor az halkan, nesztelenül hétét* te maga mögött a pitvar ajtaját. az ott tanultak segítségével, ha kell, meg tudják védeni hazájukat a külső és belső ellenséggel szemben. Varga Ottó Ma Salgótarjánban sorsolják a lottót Márciusban a következő lottó-sor­solásokat vidéken rendezi meg a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság., A legközelebbi sorsolást, a 11. játék­hét nyeiöszámainak húzását ma, március 14-én, pénteken Salgótar­jánban, a József Attila művelődési otthonban tartják. A húzás délelőtt 10 órakor kezdődik. (MTI) Hejőbába község dolgozói felkér­ték u mezőcsáti járási kiegészítő pa­rancsnokságot, hogy ismertessék községükben a Magyar Honvédelmi Sportszövetség célkitűzéseit, felada­tait.. Az összejövetel filmvetítéssel kez­dődött a hejő'bábai íilmszínházbah, amelyen részP vett a község fiatal­sága és az idősebbek közül is so kan, hogy tanúi lehessenek egy igen szép kezdeményezésnek. A filmvetí­tés után Kovács Árpád főhadnagy elvtárs ismertette az MHS feladatait. A község lakosai azzal a kéréssel fordultak hozzá, tegye lehetővé, hogy a szövetség Hejpbábán is meg­alakuljon. A község dolgozói szinte valameny- nyien tagjai, akarnak lenni a Magyar Honvédelmi Sportszövetségnek, hogy lása nem mindennapos művészi te- f hetségről tesz bizonyságot. Különö- f sen felejthetetlen az Öregasszony- \ figurája: eszelős és ci'élycs családfő, f hét évtized utáni .szerelem újjáébre-J dósét sejt tető és olykor bohókás, \ huncutkodó. Különösen felejthetet- \ len volt alakítása a vélt férjével \ való találkozása és a haldoklása je- \ lenetében. amikor újra megesküdöUj hűségére. Kitűnő művészi alakítása J tekinthető az előadás legfőbb erőssé- \ gének, u s;ker legerősebb biztosító- j kának. Asvay Zoltánt Csiszár And- j rés formálta művészi erővel. Az első j felvonásban indulatos, lobbanékony, j a későbbiekben, a hadifogoly szere- J pében bölcseikedő hajlamú, kiegyen-j súlyozott figurát nyújtott. Első íel-T vonásból.! szerelmi kitörése - nagyon j hiteles volt. Ugyancsak hitelesen for- J málta a váratlanul rokonok közé j cseppent foglyot, aki igyekszik a ) megbomlott agyú déd mamát hitében : meghagyni. Szerelmi jeleneteiben j már több átélést kellene nyújtania. | Alakítása egészében nagyon jó és J megerősít i vágyunkat, hogy a mis- J kolci' színpadon is mind több na-1 gyobb szerepben láthassuk. Márffy J Vera szerelmes Lenkéje hiteles ala-J kítás; talán csak a kényszerű vő­legényével, Andrissal való jelenetéi- J ben kellene hidegebbnek, szeborsze- j rűbbnek lennie. Pintér Ila jól for­mált Franciskája kicsit szenvedélye-; $ebb, élőbb lehetne, különösen a s/.e-( relmespárjavai, Andrással való utolsó jelenetében. Az Andrást formáló, Gyarmatiig Ferenc katonatisztje hi- < teles, élő figura. Nagyon kedves ( figura Palotai László jogász-fiú { alakja; egyszerű eszközökkel formál- ( ja a kissé cinikus, de szemtelenségé-, ben is kedves figurát. Mikes Béla ( öreg, elkényeztetettségében szinte, újra gyermekké vált nagyapa-figu-, rája eddig ismeretiem oldaláról mu-, tatta be a művészt. Alakítása (pél- ( dául a játéka az új kalapjával) emlő- ( kezetesen kedves. Szabados Ambrus ( Sipeki ispánja nagyon jó alakítás. < A szerep sok módot nyújtott volna ( a túl játszásra, azonban Szabadosnak, sikerült azt elkerülnie és remek arc-, játékával, gesztusaival megformálnia < a gazdáját rettegő »örök«-cseledet. ( Kóbor Béla Kái'ász doktora, PáJcozdi Janos Brezovaija javításra szorul; előbbinek a beszédtechnikáján kell javítania, utóbbinak pedig a szerepét jobban át kellene élnie, hogy mind­ketten. maradék talanui művészit' nyújtsanak. Sárközi Sándor és Papp Ella. rövid szerepeikben is hitelesen formálták az öreg, hű cselédek figu­ráit. MINDENT EGYBEVETVE: az elő­adás művészi élmény volt és ha a kitűnő művészekből álló együttes a kifogástalan művészi formához meg­felelő tartalmat is talál, a művészi tudását, tehetségét, energiáját mon­danivalójában többet adó színművek bemutatásához is ilyen lelkesen, ilyen ambícióval használja, valóban mű­vészit nyújthat Miskolc város és Borsod megye közönségének. Benedek Miklós renc gimnázium nagy termében kerül sor. A műsoron — többek, között — Kodály: Esti dala. a Szabadság him- nuszá, Brahms: Ötödik magyar tánc, Michael East: Szép tavasz idején cimü müvei szerepelnek. Az éneik- karokat Tóth Lajosné és Soóiky Ist­ván tanárok vezénylik. Az énektanítás bevezetése óta első Ízben rendez közös hangversenyt Miskolc három középj^kolája: a Földes Ferenc fiú, a Kossuth Lajos leánygimnázium és óvónőképző, va­lamint a Zrínyi Ilona leánygimná- ziium. A nagy érdeklődésre számi tó. hang- ve menyre vasárnap este a Földes Fe­Bolond ásvayné Jegyzetek cl Miskolci Nemzeti Színház művészeinek kazincbarcikai vendégjátékáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom