Észak-Magyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-09 / 58. szám
4 C & ZAKM AGYAKORSAG Vs»5ar«r».i), 10*58. március * Közssifejlesztési hozzájárulás+társolalal összefogás= ÚJ LÉTESÍTMÉNY A FALÉNAK LEGTÖBB HELYEN ÉS MINDEN FALUBAN, ha a tervekről, a jövőről esik szó, szinte gondolkodás nélkül sorolják az emberek: — Villány kellene, kultúrház kellene, új iskola kellene, a tanácsházát renoválni kellene, apaállat-istálló kellene, járda kellene, mozi kellene, a fiatalságnak felszerelés kellene, a határba öt-hat kút kellene... minden kellene! Amikor pedig az adófizetésről, vagy a községfejlesztési hozzájárulásról esik szó — tisztelet a kivételnek! —-, így felelnek sokan: — Mindent mi adjunk? Miből adjunk? Nincs nekem egy fillér felesleges pénzem sem. Hová megy el a pénz? Én nem látok belőle semmit. Most nem tudok fizetni. Írják a többihez. Majd vásár után, ha eladok valamit, vagy aratás után, nincs énnekem élére rakva a pénzem! Nem könnyű az adóügyi dolgozó dolga. Érvelni kell, meg kell győzni az embereket, tényekkel kell megmutatni, hogy a községfejlesztési hozzájárulás igenis, ténylegesen a községben marad és azt a köz céljára, a község felvirágoztatására fordítják. A parasztság tudja és igen sok esetben saját maga mondja, hogy adó mindig volt és lesz és a számos könnyítő kormányrendelet után meggyőződésből, vonakodás nélkül fizeti az adót. Példa' erre az 1957-es esztendő, amikor- megyénk — holott több éven át a* utolsó helyen kullogott a többi megyékhez viszonyítva — tavaly az adóbegyűjtésben az utolsó helyről a legelső helyre került, majd az össz-érté- ket véve is, az előkelő második helyen kötött ki. Statisztikai számok felhasználásával sok mindent igazol ez a tétel. — Egyebek közt azt, ho^ emelkedett a parasztság életszínvonala, növekedett anyagi jövedelme és volt miből kifizetni a reája kivetett adót, A kormányrendeletek, az MSZMP agrártéziseinek tételei mind-mind újabb és újabb távlatokat, lehetőségeket nyitnak meg a parasztság előtt, szinte korlátlan lehetőség áll a termelési eredmények fokozására — következésképp az életszínvonal és az anyagi jólét további növelésére. MINDEZEKKEL PÁRHUZAMBAN egyidőben növekedik a parasztság igénye és érthető, örvendetes dolog, hogy anyagi jólétük növelése közben a község problémáit is szeretnék — a legtöbb helyen egy év alatt — megoldani. Persze, hogy kellene, és kell is! Cél az, hogy minden községbe bevezessük a villanyt, kultúrházat, utakat, járdát, új iskolákat, napközi otthonokat építsünk és szombat-vasárnaponként a kocsma helyett a KISZ- szervezet tagjainak műsorán, vagy a mozielőadáson szórakozzanak az emberek. Ám ezt az egész megye és az egész ország területén nem tudjuk egy év alatt megoldani. S talán még öt év alatt sem. De fokozatosan, évről évre a dolgozó parasztság hozzájárulásával. a községfejlesztési kivetés pontos és lelkiismeretes befizetésével már most kisebb-nagyobb kérelmeket teljesíteni lehet. Számtalan községben a társadalmi munka ereje, amellyel a rendelkezésre álló öszszeget pótolták, meglepő sikereket szült. Sok kultúrházunk, mozihelyiségünk, ifjúsági otthonunk, gyönyörű pártházak, bankok, utak igazolják ezt. A felemelt községfejlesztési adó — az illető község érdekeit szolgálja. Az az összeg az illető községben marad és természetesen — az illető község elöljáróságán és valamennyi lakosán múlik, hogy mire használják fel és célszerűen használják-e fel? Társadalmi hozzájárulással sok mindent lehet építeni: Muhin kultúrházat, Hejőkeresztúrban tájmúzeumot, máshol járdát, vagy éppen orvosi lakást építenek. S ha a község lakossága látja, hogy sikere van a kezdeményezésnek, ha kétkezi munkájával maga is hozzájárul, Aem tagadja meg. s időben kifizeti a reája kivetett ösz- szeget. Falusi pártszervezeteink és a községi tanácsok, a helyi hazafias népfront-szervezetek feladata, hogy felmérjék a lehetőséget, és saját erejükhöz mérten alkotó módon hozzáfogjanak a kérelme1* teljesítéséhez, a község felvirágoztatásához. Ahol minden lovasgazda csak egy szekér kavicsot szállít a járhatatlan rossz útra. szívesen teszi ezt, hiszen végtére is ő veszi hasznát, amikor majd nyáron hordani, vagy szántani megy. Ahol minden család a községfejlesztési adó befizetésén túl csak egy napot dolgozik társadalmi munkában az épül. létesítményen, nem igen marad el a saját dolgával, de a közügyét előre lendítette, mert a sok család kezemunkája összetett eredményt ad és a rendelkezésre álló ösz- szegből megvásárolhatják a társadalmi munkával el nem végezhető, vagy be nem szerezhető kellékeket: esetleg egy év alatt elkészülhet a kultúrház, s máris lehet gondolkozni, hogy a következő esztendőben mit építsenek? Mindez azonban mindaddig frázis, amíg a gyakorlati valóságba is át nem ültetjük, amíg minden községben valamennyi ember nem teszi magáévá, tehát nem válik közüggyé az amúgy is valamennyiük ügye, gondja. Amíg — már azokon a helyeken is, ahol csak a tanácstitkár, vagy a tanító szaladgál egyedül fűhöz, fához, hogy ez is kéne, az is kéne. amíg a dobszóval kell a társadalmi munkához hívogatni az embereket — nehezebben haladunk előre. CSAKIS AKKOR, HA MINDEN EMBER olyan szorgalommal, annyi lelkesedéssel, annyi kitartással harcol az épülő kultúrházért, mintha a saját háza lenne, és érzi, valójában meggyőződik arról, hogy a befizetett hozzájárulás eredményét kézzelfoghatóan látja és élvezi is annak gyümölcsét. (O. M.) A Polgári 1 örvény könyv tervezetének újabb Az a vitasorozat, amely országszerte már hónapok óta folyik a kormány által kiadott Polgári Törvény- könyv tervezete felett, szombaton, március 8-án újabb állomásához érkezik. Megyénk jogászai, országgyűlési képviselők és az államigazgatás vezető dolgozói ezúttal harmadszor ülnek össze, hogy a tervezet újabb részével elméleti és főleg gyakorlati vonatkozásban foglalkozzanak. ' A tervezet feletti újabb ankét a Ptk. III. címe alatt szabályozott egyes szerződésekkel foglalkozik. —1 Most kerül tehát részletes megvitatásra az adásvétel és csere, a vállalkozási szerződés4 a tervszerződések, termelési szerződések, bérlet, lakásbérlet, haszonbérlet, letét, megbízás. vitája megbízás nélküli ügyvitel, a fuvarozás, a bizomány, szállítmányozás, bank- és hitelügyletek, a biztosítás, a szerződés, díjkitűzés, játék és fogadás jogi szabályozásának újabb módja. Minthogy a tervezet az említeti szerződésekre vonatkozóan több új. vagy az eddigihez képest módosított rendelkezést tartalmaz, várható, hogy az ankét ezúttal is élénk és változatos vita keretében fog lezajlani, ahol a különböző jogászi vélemények, érvek és ellenérvek mérik majd össze erejüket. Az ankétot — amely a TTIT értelmiségi klubjában (Széchenyi u. 16., I. em.) szombaton délelőtt 9 órakor lesz —, Dr. Eörsi Gyula budapesti egyetemi tanár vezeti. Az egészség ifjú A szép, tiszta és virágos iskola kialakítása célja minden egyes tanulónak a Vasvári Pál utcai általános iskolában. Csinosítják a tantermeket, ápolják a sokféle zöldnövényt, ellenőrzik társaik tisztaságát is. A tanulók közt mindig feltűnik egy- egy vöröskeresztes kar- szalagos pajtás, társait védő ifjú egészségör. Az iskola tanulói nagyon örültek, mikor a miskolci mentőállomás egyik dolgozója, Hegedűs Zoltán elvtárs vöröskeresztes tanfolyamot szervezett az intézetben. Az oktatás nemcsak elméleti síkon folyt, hanem a gyakorlatban is megismerkedtek a vöröskereszt állomások s az Országos Mentőszolgálat munkájával. Látták a mentőállomás rohamkocsiját, megnézték a vas- tüdőt, résztvettek a fertőző betegségek elleni védőoltások propagandájában is. A közeljövőben a Véradó rr • őrei Alközpontba látogatnak majd el. A tanfolyam iránt olyan nagy az érdeklődés, hogy Deák Lajos tanár a városi Vöröskereszt vezetőségének segítségével most már újabb részlegeket is indít, amelyen már a lányok is részivehetnek. A Vasvári Pál utcai iskola tanárainak és tanulóinak vöröskereszt munkája példa lehet minden iskola számára. A munkaverseny zászlóbontása a diósgyőri Nehézszer számgépgyárban Nem kell nekünk munkaverseny, sem »norma«, termelünk mi anélkül is, — hangoztatták a »dolgozók« 1956 október 23 után. Mindent elkövettek annak érdekében, hogy kiűzzék a gyárakból a szocialista termelés jól bevált módszerét, a munka versenyt. Azt senki sem állítja, hogy az ...-gyes vállalatoknál a v őrse ny s".^r vezések alkalmával nem voltak, hibák, de ezt semmiképpen sem indokolta a munkaverseny elleni hangulat. Ilyen körülmények ős előjelek mellett indult be a Nehézszerszámgépgyárban 1957. év második leiében a »kiváló dolgozó« mozgalom. Ezt már a versenyszerűség jellemzi, de a feltételek kiértékclhető- sége nagymértékben a személyes tapasztalatokra van bízva. A szubjektív tapasztalat, elzárta a lehetőséget az egyes dolgozók fejlődésének tárgyilagos értékelésétől. 1958 januárjában döntő fordulat állott be, amely helyes irányt szabott a munka ver senyne k. A Nehézszerszámgépgyár szerelő üzemének szak- szervezeti vezetői és a gyáregység vezetője a termelés egyenletessé tételére és az önköltség csökkentésére kidolgozott egy újszerű munkaversenyt. A verseny jelentőségéi értekezleten vitatta meg a vezetőség, s a határozatot a művezetők ismertették a dolgozók között. A versenymozgaloni szervezeti felépítése három részből áll, — mondja Szepesi Pál gyáregységvezető, akinek igein nagy része van a feltételek kidolgozásában. A munkások — 1958 első negyedévében — munkaterületükön tehetnek olyan vállalást, mint. a szerszámfogyasztás és a regieanvag íel- használás és a selejt csökkentése, beleértve a javítható selejtet is. Minden százalék szerszám és regie- anyag megtakarítás egy pontot jelent a kiértékelésnél, de az 50 forint értékű selejt egy pont levonását eredményezi. Hasonló feltételekhez van szabva a munkafegyelemben tapasztalható hiányosság, amely késésnél, illetve kimaradásnál 10 pont levonását eredményezi. A venseny- szerződés ilyen formája lehetővé teszi azt. hogy az üzemen belül dolgozókra bontva forintértékben kimutatható legyen a megtakarítás éü a túllépés egyaránt. Ezt követi » műszaki vezetők versenyvállalása, mely magában foglalja az előbbieket, de felöleli azokat a szempontokat is, melyeknek részükről történő megoldása a termelést nagyban befolyásolja. Aktívan tud hatni egy művezető a béralap helyes felhasználására és az állásórák csökkentésére is. Szabó Imre főművezető elv társ vállalta azt, hogy a tervek alapján a termelésbe adott gyártmányok normaóráit összehasonlítja a cikluson belül bedolgozható normaórákkal, s az eltérésről havonta indokolást készít, ugyanakkor arra is törekszik, hogy munkabérkifizetés csak a tervben szereplő, illetve termelési jelentéssel bejelenthető gyártmányokra történjék. Szepesi Pál elvtárs ígéretet tett arra, hogy az általa vezetett üzemben az 1958 első negyedévi tervüket 100 százalékban teljesítik, ezen belül az export tervelőirányzatnak is maradéktalanul eleget tesznek. Nem kis mértékben fogja a vállalat önköltségi tervét érinteni az, hogy a gyáregység a selejtet és a regie-anyagot 5 százalékkal, a szerszám fogyaszt ást pedig 4 százalékkal csökkenti az elmúlt negyedévhez viszonyítva üzemi szinten. Az érdemszerinti elbírálás tárgyilagossága és a valóság hű ábrázolása miatt a versenybizottság úgy döntött, hogy minden dolgozónál és ciklusnál valamennyi vállalható pont. kiértékelést nyerjen. Ezzel elejét vette annak, hogy a vállait pontok szerinti jó eredmény mögött meghúzódjék a vállalásban nem szereplő pontok lemaradása. A munkaversenyben a gyáregység dolgozóinak 70 százaléka vesz részt, melyek között ott találjuk a »kiváló dolgozó« mozgalom győzteseit, és résztvevőit egyaránt. PauIovU* Ácostoű HOZZÁSZÓLÁS a „Vitára bocsátjuk" című cikkhez A »VITÁRA BOCSÁTJUK'« című cikk elolvasása után úgy éreztem, hogy nekem is van mondanivalóm. Szülő vagyok, gyermekem van s ezzel kötelességem is. A cikk mondanivalójával teljes egészében egyetértek. Mint szülő mondom el véleményemet is. Hiszem, mások is kedvel kapnak majd a levélíráshoz, és kialakítjuk közösen azt a gondolatot, mely segíteni fogja ifjúságunk nevelését. A karneválozással, az öltözködéssel nem szállók vitába. Azért harcolok, hogy olyan embert neveljek a fiamból, aki tiszteli embertársait, szüleit, vezetőit, szereti munkáját és hazáját. Egyszóval úgy szoktuk ezt mondani, hogy szocialista ember. Ilyet szeretnék én is és megvetem azokat, akik jampi magatartásukkal hívják fel magukra a figyelmet. Gondolom, hogy azoknak az erkölcsi feltételeknek, melynek alapún az újtípusú ember létrejön, két oldala van. Egyik az iskola, a mánk a szülői ház. Sok gyermek nem tudja, mit csináljon. Mást hall az skolában, mást odahaza. Ebből azt látjuk, hogy a szülőnek önmagának is meg kell változnia ahhoz, hogy könnyebbítsen a pedagógusok munkáján. Ha ezt így tesszük, akkor egyre kevesebbet találkozunk erkölcstelen, romlott fiatalokkal. Bányász vagyok. A szénfal mellett keresem meg a mindennapi éleihez szükséges anyagiakat. Meggondolom minden fillérnek a helyét, mielőtt elkölteném. Sajnos, nem minden szülő van így, hanem minden kívánságát, óhaját teljesiti gyermekének, függetlenül attól, hogy az szükséges, vagy nem, illetve megérdemli, vagy nem. Aki szereti a családját, a gyermekét, az így nem gondolkozhat. A jövőre is tekinteni kell, amikor majd a gyermek is szülő lesz, s ha most nem tanul, hogy tud majd tanítani. MAREK GYULA, vájár Ha a szülő rendes, a gyermek I« csak az leket \ / álaszlevelemben személyes ta- v pasztalatomat szeretném megírni. Ott voltam a József Attila-uli iskolában. Amit ott láttam, egyszerű volt és minden igényt kielégítő szép látvány. Unokám is ott forgott a többi között. Úgy gondolom, azért van karnevál, hogy a gyerekek jobb kedvvel tanuljanak. A mindennapi tanulás után jól esik egy kis szórakozás. kikapcsolódás. A szülőknek nem igen kellett kinyitni az erszényüket. De megírom azt is, amit a Tóth Pál iskolában láttam, mert oda is jár egy unokám. Öröm fogott el, amikor a 150 felvonuló fiatalt megláttam. A kis gyermekek szebbnél szebb ruhácskáikban szép látványt nyújtottak. Olyan aranyosak voltak, mint a cukor. Nem szabad elfogultnak lenni, ha a szülő teheti, hadd öltöztesse gyermekét. Nem gondolom, hogy ezzel a kis szórakozással a gyerekek jövőjét elrontanál«. Ha a szülő rendes, tisztességes, akkor a gyerek is csak az lesz. ha pedig nem. akkor karnevál nélkül is lehet erkölcstelen. Mert a gyermek a felnőttektől, elsősorban a szülőktől tanul jóneveltséget. id. Erős Ferenc Más volt a mi gyermekkorunk NEKEM MÁR 'NINCSENEK ISKOLÁS GYERMEKEIM, de elmentem én is az or- mcsbányai iskola jelmezes báljára. Nagyon el vagyok ragadtatva attól, amit ott láttam. Lehet, hogy más elítél ezért. Nekem a saját életem jutott eszembe. Nekünk nem volt ilyen örömteli gyermekkorunk. Az öröm és a jólét helyett nekünk a szenvedés, a nyomor jutott. Még az iskolába sem járhattam úgy, mint ahogy szerettem volna, mert dolgoznunk kellett, hogy filléreket keresve, egy ronggyal több jusson. Az ismeretlen levélíróval egyetértek, ami a nevelési problémát illeti. Sok szülő megfeledkezik arról, hogy hazaszerető, szocializmust és a Szovjetuniót szerető embert neveljen. Mondják el mások is a véleményüket, így könnyebben előré jutunk. Ügy gondolom, hogy a jelmezes bál nincs a tanulás rovására. Sajnos, a gyerek nem tudja azt, hogy milyen utak vezettek el idáig, hogyan született meg ez a jólét hazánkban. Azok a gyerekek, akikről most beszélünk, már csak hírből ismerik, hogy mi volt 45 előtt és milyen harc folyt napjainkig.; Ezért egyetértek azzal, hogy a tanuló ne flancoljon. hanem tanuljon. Helyeslem az egyenruha bevezetését. Volna még sok mondanivalóm, de talán majd a mások véleménye után. Rigó Mihály né, Ormos bánya Cukor helyeit sárgarépát kaptunk MINT NAGYMAMA szeretnék hozzászólni a »Vitára bocsátjuk« című cikkhez. 68 éves vagyok, sokat szenvedtem az életben. Csak néhány epizódot említek meg. Sok miskolci családnak volt a munkanélküliségben része. Fiam 1928-ban szabadult fel, mint esztergályos tanuló. De nekem kellett eltartanom, mivel térjem meghalt, a többi gyerek eltartásáról is magam gondoskodtam. A mindennapi kenyér előteremtése is csak hihetetlen küzdelem, gond és nehézség árán volt lehetséges. Lehet, hogy akkor is volt karnevál, de én erről nem tudok. Az biztos, hogy így nem öltöztek a fiatalok, mint ahogy most és nem szórakozhattak ennyit, mert nem volt rá pénz. Az iskoláról csak ennyit: tiszteltük, mint olyan helyet, ahol a tudást szerzik meg. Ma annyi bál és más szórakozás van az iskolában, hogy elmosódik az iskola jellege. Tiszta szívemből örülök a mai rendszernek. Én is és gyermekeim is kommunisták vagyunk. Most szeretnék 20 éves lenni, hogy tudnék jobban dolgozni a pártért, a rendszerért. JÓANYÁM egyszer kiment a piacra. Valamennyien vártuk, hogy hoz majd cukorkát —, heten voltunk testvérek. Nem igen hozott ő mást, mint egy csomó sárgarépát, mert nem tellett másra. Igaz. az úri gyerekeknek mindenük megvolt. Nem ismerik a küzdelmet a mai fiatalok. Helytelenítem, hogy az iskolákban nincs szigorúság. Ma sem ártana egykét pofon. Ugyanis sem az iskolában, sem odahaza nem fényűik a gyerekeket. Különösen ott van sok nehézség, ahol az anya is dolgozik. Ezt akartam csak elmondani, mint öreg nagymama. A vasgyári nagy vendéglő emeleti helyiségeiben 1958 március 8-tól minden este fellép Pászty libor énekművész Termelők! Figyelem! Nem érdemes a terményfeleslegek eladásával várakozni: A zsizsik, egér stb. jelentős károkat okozhat a kamrákban tároló termelői terménykészletekben, ezért LEGHELYESEBB a termeny* feleslegeket MIELŐBB ÉRTÉKESÍTENI! finden községben búzát, rozsot, árpát, zabot és kukoricát NAP! ÁKöív vásároíiTüií ‘ a TERMÉNYFORGALMI VÁLLALAT TELEPEI.
