Észak-Magyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-07 / 56. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIV. évfolyam 56. szám 1958 március 7, péntek Akíívaíilésen számolt be romániai útjáról a magyar párt- és kormányküldöttség Az építészeti Kiáffítéteori Mftoífe. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és az MSZMP budapesti bizottsága csütörtökön dél­után aktívaülést rendezett az EFE- DOSZ-székházban. Az ülésen a ma­gyar párt- és kormányküldöttség be­számolt a Román Népköztársaságban tett látogatásáról. Az aktívaülés elnökségében foglalt helyet Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, dr. Mün- mch Ferenc, a Minisztertanács elnö­ke, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kies Károly, Marosán György, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, a politikai, társadalmi élet több vezetője és több pártmunkás. Az el-, nökségben foglalt helyet Ion Popes- cu, a Román Népköztársaság buda­pesti nagykövete. Az aktívaülést Csikasz Józsefné, a budapesti pártbizottság titkára nyi­totta meg. Bejelentette, hogy a. Ro­mán Népköztársaságban járt párt- és kormányküldöttség vezetője, Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára betegsége miatt nem lehet jelen az ülésen s helyette a romániai útról szóló beszámolót Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára tartja meg. Egyben tolmácsolta Kádár János üdvözletét az aktívaülés résztvevőinek. Ezután Kállai Gyula megtartotta beszámolóját. (MTI) Lillafüred környékén pár év múlva a valóságban is megtekinthetjük ezt a szép — új építészeti eljárással felépülő — létesítményt. Rendeltetése; a DIMÁVAG dolgozóinak nyugodt üdülését, pihenését biztosítani. (Tervezte Benej. László, a Miskolci Tervező Iroda mérnöke.) Tito elnök nyilatkozata Sulzbergernek, a New York Times tudósítójának Belgrad (MTI) Mint a Tanjug jelentette, Tito ju­goszláv államelnök február 28-án fogadta Sulzbergert, a New York Times tudósítóját. A jugoszláv elnök a többi között elmondotta, hogy a jugoszláv—ame­rikai viszony jó, s a katonai segély felmondása nem befolyásolta sem a kölcsönös kapcsolatokat, sem a két ország egyébiráhyú együttműködé­sét. A katonai segély felmondásának az volt az egyik alapvető oka. — folytatta a jugoszláv elnök —, hogy e segély elfogadása nem állott már összhangban külpolitikánk­kal, mert mi az összes országok­kal való. együttműködésre, jó­viszonyra törekszünk. Ez a se­gély-politika más okok miatt is alkalmatlan volt, mert az ameri­kai kongresszus gyakran a jugo­szláv külpolitika felülvizsgálását követelte, különösen ä Szovjetunióval és a többi kelét-európai országgal való vi­szony tekintetében. Az ilyen köve­telések sértették külpolitikánk füg­getlen állásfoglalását. Ezután a balkáni egyezményről, a j ugoszláv—görög—török kapcsolatok­ról, majd a semleges és az atom- fegyvermentes' övezet kérdéséről szó­lott. Hangsúlyozta: Érdekünk, hogy az atomfegyver- mentes övezet szélesebb legyen a Lengyelország javasolta térségnél, meri, Jugoszlávia közvetlenül is érintett e tekintetben. Olaszország már beleegyezett abba, hogy terüle- tén rakétatámaszpontokat létesítse­nek, s úgy hiszem már építik is eze­ket a kilövőpályákat. Jugoszlávia e támaszpontok miatt közvetve veszélyeztetve érzi magát. A rakéták Jugoszlá­viánál távolabbi területre irá­nyulhatnak, a kilövőpályák pe­dig arccal Jugoszlávia felé for­dulnak. Általában egy olyan ország, amely területileg á két szembenálló oldal között fekszik, ilyen esetben veszé­lyeztetve érzi magát, mert ha ösz- szetüzés lenne, az ország felett elre­pülő rakéták is megsértik a területi integritást. Jugoszláviának állást kell foglalnia és konkrét intézkedé­seket kell tennie megfelelő helye­ken. Az amerikai tudósítónak arra a kérdésére, ez azt jelenti-e? hogy Ju­goszlávia diplomáciai lépéseket kí­ván tenni ebben az ügyben, Tito igennel válaszolt. Sulzberger azt kérdezte Titotól, hogy lehetségesnek tartja-e egy kommunista ország semlegességét. A jugoszláv elnök azt válaszolta, hogy nemcsak a kommunista ország, ha­nem más ország sem lehet semle­ges, "mert az államok egy világkö­zösségben élnek, s mindenfajta kö­zömbösség és semlegesség inkább ártalmas, semmint hasznos «a kö­zösségre. Az amerikai tudósító ezután ki­fejtette, hogy az Egyesült Államok­ban a jugoszláviai rendszert »nem­zeti kommunizmusnak« nevezik. Megkérdezte Titotól, hogy szerinte milyen jövője van a »nemzetközi kommunizmustól« különböző «nem­zeti kommunizmusnak«. Tito nyomatékosan kiemelte, ho^"' »nemzeti kommunizmus« nincs, A jugoszláv kommunisták nemzetköziek. A rendszerek nem különböznek, hanem csupán a szocialista rend­szerhez vezető utak. Áz amerikai tudósító végezetül azt kérdezte meg Tito elnöktől, hogy véleménye szerint ki a legnagyobb ember a világon és ki gyakorolta r; a legnagyobb hatást akár gyermek­korában, akár később. Tito azt válaszolta, teljesen lehe­tetlen kiválasztani valakit, és azt mondani rá, hogy ő a legnagyobb ember. A maga környezetében és a maga sajátos feltételei között min­den ember nagy, ha sikerül találkoz­nia népének törekvéseivel és mun­káját ilyen irányban tudja kifejteni. A kortársakról nehéz véleményt mondani. Elismerem, hogy Angliá­ban Churchill nagy ember volt, mint államférfi és mint politikus is. Nagy­ra becsülöm Eisenhower elnököt, mint katonát és mint embert, aki a béke megőrzésére törekszik. Egy bizonyos időszakban Sztá­lint is becsültem, sőt egyes ér­demeit ma is elismerem. Ma Hruscsovot becsülöm, mert a belső fejlődés tekintetében elég bátor koncepciói vannak és kül­politikája rugalmas. Nagyon becsülöm Nehrut, akinek si­került a széttagolt nemzeti egysé­geket egyetlen indiai nemzetben egyesítenie. Az indiai nép követi őt, becsülöm őt úgyis, mint a béke nagy harcosát, mint békeszerető politikát követő államférfit. Ugyanúgy becsü­löm Nasszert is, »aki szintén meg­látta a nép óhaját, és a széttagolt arab országok egyesítésén fáradozik — mondotta. — Arra a kérdésre pedig hogy szerintem a múltban ki volt & leg­nagyobb ember,, azt felelhetem, hogy elragadtatással tekintek Marx­ra és Engelsre. Legnagyobb példa­képem Lenin volt és ma is nagyra becsülöm őt.-000­A lordok házának véderővitája London (MTI) A lordok házának véderővitájában Lord Alexander volt munkáspárti hadügyminiszter előterjesztette a munkáspárt bizalmatlansági indít­ványát. Az indítvány kéri, a ház mondja ki, hogy nem helyesli a kor­mány védelmi politikáját, amely majdnem kizárólag az atomháború­val való fenyegetésre támaszkodik és ragaszkodik a rakétatámaszpon­tok építéséhez Angliában, a terve­zett csúcstalálkozó előtt, . Lord Alexander indokló beszédé­ben kifejtette: — Ha az egész világon kialakult helyzetet nézzük, azt kell hinnünk, hogy a világ őrültek házává kezd fa­julni. Védelmi politikánk kész ön- gyilkosság. Angliát és a többi NATO országot Amerika helytelen védel­mi politika követésére kényszerítet­te. Mindenütt, ahol megfordultam, félelmet és kétségbeesést láttam. Lord Winster munkáspárti főrend, a többi között kijelentette: — A NATO politikája világ­öngyilkossági politika. Ha a háború csak taktikai atomfegyverekkel kez­dődnék, hamarosan totális atomhá­borúvá fejlődnék, mert egyetlen or­szág sem lenne hajlandó vereséget szenvedni használatlan hidrogén­bombával fegyvertárában. (MTI) Amerikai lapok a Szovjetunió legújabb diplomáciai lépéséről Newyork (TASZSZ) Az amerikai sajtó fenntartásokkal, de kezdetben, alapjában kedvezően fogadta a Szovjetuniónak azt a be­jelentését, hogy hozzájárul a külügy­miniszteri értekezlethez a legmaga­sabb szintű értekezlet előkészítése céljából. A New York Post azt írta, IlKies letartóztatások Tuniszban áiWtenes összeesküvés vádjával — Tunéziai tittakozás Egyiptomnál Nyugati hírügynökségek és rádió- állomások idézik a tuniszi belügymi­nisztérium közleményét arról, hogy a hatóságok összeesküvés vádjával letartóztattak 41 tuniszit. A közlemény szerint a tömeges letartóztatás annak következménye, hogy leveleket fedeztek fel, ame­lyekben Szalah Ben Jusszef, jelen­leg egyiptomi száműzetésben élő tu­néziai ellenzéki vezér Burgiba el­nök meggyilkolására és a jelenlegi tunéziai rendszer* megdöntésére la­zított. A leveleket állítólag egy egyipto­mi útlevéllel rendelkező személynél találták, akit éppen akkor fogtak el, amikor megkísérelte az átszökést a líbiai—tuniszi határon, ooo—----------------------­Az angliai hidrogénbomba-ellenes menet programja London (Reuter) A hidrogónibomba ellen tiltakozó 80 kilométeres menet szervezői szer­dán kijelentették, ezzel a menettel A nőmozgalom önzetlen harcosai SZAMOSI SÁNDORNÉ miskolci háziasszony, a városi nőtanács el­nökségének tagja. Tíz éve á szülői munkaközösségek városi elnöke. So­ha nem csüggedő lelkes akarattal tevékenykedik a gyermekek szocia­lista neveléséért, a szülők és az is­kolák közötti kapcsolat elmélyíté­séért. ►>meg akarjuk mutatni a kormánynak, milyen általános az az óhaj, hogy megszüntessék a h idrogénbomba- gyártási versenyt«. A menet terve már néhány hónap­pal ezelőtt megszületett, de akkor még egészein kisszabású dolognak képzelték. A szervezők támogatóinak száma azonban olyan hamarosan gyarapodott, hogy az eredmény elő­reláthatólag nagymértékben felül­múlja majd a várakozásit. A négy napra tervezett menet hús­vétikor kezdődik. Résztvevői London­ból a Berksihire-ben lévő aldomestani atomfegyverkutató intézethez vonul­nak. Útközben különféle vallásos és politikai szervezetek vagy személyek által rendelkezésre bocsátott szállá­sok várják őket; Az alsóház 19 munkáspárti tagja aláírta a menetelést támogató leve­let, — ami újabb jele annak, hogy milyen mély a meghasonlás az angol munkáspártban a hidrogénbombával kapcsolatban. (MTI) hogy a Szovjetunió lényegében ki-* küszöbölte a tárgyalások megkezdé­sének utolsó komoly akadályát. A New York Times washingtoni szem­leírója »tekintélyes véleményekre« hivatkozva kijelentette, hogy »a szov­jet lépés közelebb hozta a legmaga­sabb szintű értekezletet«. A Post -Dispatch .a Szovjetunió- hozzájárulását kommentálva hang­súlyozza, hogy »kiküszöböltek mé<£ egy tényezőt, amely ingadozásra jo­gosíthatta volna fel Washingtont a legmagasabb szintű tárgyalások kér­désében«. Az amerikaiak . milliói írja a Post Dispatch — nem értenek egyet Dühösnek azzal a. véleményé­vel hogy a leszerelési egyezmény nem fór össze az ország legmagasabb érdekeivel; Miután azonban Dulles sajtóérte­kezletén kijelentette, hogy a leg­utóbbi szovjet javaslatok »elfogadha­tatlanok« az Egyesült Államok., szá­mára, sok lap szinte vezényszóra azt kezdte búj lógatni, hogy a szovjet javaslatok »semmi újat« nem tartal­maznak és hogy azok elfogadhatatla­nok az Egyesült Államok és a többi nyugati hatalom számára. A legma­gasabb szintű értekezlet összehívásá­nak régi akadályai helyébe — ame­lyeket a legutóbbi szovjet javaslatok kiküszöböltek — nagy sietve újabb akadályokat állítanak. A sajtó azon lovagol, hogy a külügyminiszteri értekezletnek nemcsak napirendi kérdésekkel, a kormányfői értekezlet összetételének meghatározásával ke] 1 foglalkoznia, hanem érdembeli vitá­val ÍS; v De távolról sem mindegyik lap csatlakozik ehhez az állásponthoz. A konzervatív* New York World Tele­gramm and Sun keddi vezércikkében például javasolja annak elismeréséi, hogy a legmagasabb szintű államközi tárgyalások szükségesek. »A nyugati kormányok nehezen szállhatnak szembe a népek akaratával« — írja a lap és azt ajánlja, hogy komolyan lássanak hozzá az értekezlet előkészí­téséhez. (MTI) Sokféle áru érkezik Lengyelországból a választék csere alapján A közelmúltban fejeződtek be Varsóban az árucsereforgalmi gaz­dasági iroda és a lengyel belkereske­delmi minisztérium között a tárgya­lások a választókcseréről. Az egyez­mény értelmében 1958-ban sokféle használati tárgy érkezik Lengyelor­szágból. Többek között jelentős mennyiségű kátrány fedéllemez. Ka­punk irodai papírárut, vegyi cikkei, sportszert, Hikori sílécet, tornatermi felszerelést, egyéb sportszerelvénye­ket. Lesz a szállítmányban textil mé­teráru, kefeáru, stb. A küldemény első része a második negyedévben, zöme a harmadik negyedévben ér­kezik. (MTI) 1ilág proletárjai egrrmiiljrtrk.’ Megkezdte munkáját a városi népi ellenőrzési bizottság vá: Farkas Dezsőnét, a Magyar Nem*»' zeti Bank miskolci járási fiókja hi­telügyi csoportvezetőjét, Józ&a Imiré- nrét, a miskolci szikvízüzem igazgató­ját, Csiengeri Zoltánt, a Nehézszer- számgépgyár üzemi bizottságának el­nökét, esztergályost, Márton Mátyási, a Lenin Kohászati Művek martin- acélmű vezetőjét, kohászt, Závodszki Istvánt, az LKM miartinacélmű gépé­szetének vezetőjét, géplakatost, Új­helyi Tibort, a DIMÁVAG szertár­vezetőjét, lakatost — választotta meg a tanács. A bizottság megkezdte munkáját; Hivatali helyisége: Miskolc, Városi Tanács (Tamácsháztér 8, III. udvar, I. emelet). A bizottság megválasztása — amelyre az elmúlt napokban került sor — alapos és körültekintő munkát igényelt, mivel ennek a szervnek a népgazdaság különböző területére la­ter jedő, fontos feladatokat kell meg­oldania. Ezek a szempontok vezették a városi tanácsot, amikor a bizott­ságba nagy szakismerettel rendel­kező és tapasztalt dolgozókat válasz­tott be. A bizottság tagjai a tanács előtt már letették az esküt. A bizottság elnökévé Rácz Jánost, a városi pártbizottság munkatársát, helyetteseivé Sólyomvári Mihály vasgyári nyugdíjast és dr. Kersch Pétert, a Magyar Nemzeti Bánik fő- csoportvezetőjét választották. Tagjai­TORONYI JÁNOSNE, a sátoralja­újhelyi dohánygyár munkásnője, a járási nőtanács elnökségének tagja. A nőmozgalomban eredményesen dolgozik. A községeket járva, segíti ff helyi nőtanácsok tevékenységét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom