Észak-Magyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-25 / 71. szám

Kedd, 1958. március 25. f. AKMAttYAIOAeiAe Az elleni or radaio-m leverését kö­vetően a megyében is hamarosan rendezték soraikat a tanácsok, mun­kához láttak, helytálltaik az ellen- forradalom által okozott politikai és gazdasági nehézségek leküzdésé­ben, ismét bebizonyították életké­pességüket. Határozottan és követ­kezetesen harcoltak a forradalmi munkás-paraszt kormány célkitűzé­seinek valóraváltásáért. Egyre ered­ményesebben oldják meg sokoldalú feladataikat, számos helyen jó ered­ményeikkel növelték tekintélyüket, kiérdemelték a lakosság bizalmát. A tanácsok munkájának politikai irányítása A tanácsok sokirányú tennivalói­kat csak a pártszervezetek irányítá­sával, ellenőrzésével és segítségével oldhatják meg sikeresen. Az ellen­forradalom után a tanácsi munka sikerének egyik legfontosabb fölté­tele volt, hogy biztosítsák pártszer­vezeteink a tanácsi szervekben a párt vezető szerepét. Legfőbb fela­datúiknak tartották, hogy elvi. poli­tikai segítséget nyújtsanak, egységes irányt szabjanak a tanácsok mun­kájában, biztosítsák tevékenységük céltudatosságát. — Se törekvés alapjában véve sikerrel járt. Párt- szervezeteink — helyesen — elte- kirftve egyes jelenségektől..— szakí­tottak azzal a káros szemlélettel, amely lebecsülte a tanácsban vég­zett munkát, s egyre inkább felelős pártmunkának tartják azt. Tapasz­talt pártmunkásokkal — városi és járási szinten — mintegy nyolc fő­vel megerősítették a tanácsok veze­tését. Segítették — a megyei szerv­től kezdve egészen a községi taná­csokig — eltávolítani az oda befér- ikőzött ellenforradalmi és ingatag elemeket. Megyénk területén a ta­nácsok választott szerveiben, s e szervek apparátusában a 'kommu­nistákon keresztül biztosítva van a párt politikájának következetes ér­vényesítése. Eredményként könyvel­hetjük el. hogy a párt- és tanács­szervek között pártszerű viszony alakult ki. Nagy segítséget nyújtott ehhez a Politikai Bizottság. 1957 jú­nius 9-én'..A tanácsok pártirányítá- sáról” megjelent határozata, mely világos irányelveket adott a párt­szervek és pártszervezetek, valamint a tanácsokban dolgozó kommunis­ták számára. Járási és városi párt- szerveink széles körben ismertették e határozatot. Számos járási párt­végrehajtóbizottság — pl. edelényi, sátoraljaújhelyi, mezőcsáti — vb. ülésen tárgyalta meg a tanács párt­irányításának járási tapasztalatait, s e határozatot szem előtt tartva levonták a tanulságokat, s igyekez­tek annak szellemében dolgozni. Gondoskodnak arról, hogy a taná­csok vezetői rendszeres tájékozta­tást kapjanak az időszerű gazdasági és politikai kérdésekről, a párt leg­fontosabb határozatairól, örvende­tes tény az, hogy pártszervezeteink mellőzik a korábbi évek hibás gya­korlati módszereit, kevésbé fordul elő a tanácsok önállóságának meg­sértése, nem utasítgatják a tanács­ban dolgozó kommunistákat, s egyre kevesebb helyen tapasztalható, hogy Képek a Román Népköztársaságból Ecaterina Cepareanu fiatal minőségi elleijőr a bukaresti műanyag­gyárban a közkedvelt kosarakat vizsgálja. Az elmúlt években feltárt új romániai kőolajmezőkön Bacau tarto­mányban épült fel ez a kőolajíinomító. Az elmúlt években Romániában nagyjelentőségű új könnyű- és élelmiszeripari üzemek épültek. A képen: a remetei tejporgyár. (Magyar Autonom Tartomány.)-o­Öreg szülőmmel sorstársak voltak. Együtt ették a diósgyőri martinban a kizsákmá­nyolás keserű kenyerét. Munkások voltak. Embernek sem számították őket, mert csak munkaeszköz volt mindkettő. Munkaeszköz ahhoz, hogy duzzadjanak a gyár­igazgató urak, a részvénytársaságok tagjainak zsebei. * DAr7 |ánnc m^r ^ esztendős korában bú- rvdLZ vJdnOS cs{it intett a zsivajgó iskolá­nak, amely alig-alig tanította meg a betűvetésre. Hat éhes gyermekszáj várta otthon a kenyeret. A zsellérember egyetlen öröme csak a gyermek volt. De ez volt minden gondja is. Miből, hogyan teremti elő a holnapravalót. Munkába kellett áll­nia a 12 éves fiúnak is. A gyermekkézbe, amely azelőtt parittyát szorított, kapa került. Napkelté­től késő estig a mezőn volt. A kopott tarisznyában ott húzódott a kicsinyke száraz kenyér. Tizennégy éves korában felnőtté avatták, mert a családfő, az édesapa kiesett a sorból. Ke­nyérkereső nélkül maradt a Rácz-család. Jani cseléd lett, apja munkahelyét vette át. Ugyan­annyi állatot bíztak gondjaira, mint apjára, s csak fele bért kapott. Menekült volna mindennap, de kellett a pénz, mert nem halhatott éhen a család. Nem bírta a szörnyű hajszát. Az emődi bér­gazdaságba, az uradalom birtokára száműzte a sors. Száműzte, mert sorsa még rosszabbra for­dult. Vándorbotot faragott, s ráakasztotta sovány tarisznyáját. Muhi-pusztára, s a környező fal­vakra ment dolgozni napszámért, éhbérért. Gyermeki'agyában ott cikáztak a gyötrő gondo­latok. Hátha jobb lesz a városon — Miskolcon, De itt sem lett jobb. A munkanélküliség ki­látástalanná tette a jövőt. Ám egy nagy szeren­cse folytán mégis sikerült. 1908 hűvös őszi reg­gelén, október 1-én munkába állt Diósgyőrött, a vasgyárban. A martinban már úgy fogadták, mint meglett, erős embert, pedig ereje megtör- tebb volt bármelyik munkatársánál. Az éhség AZ ÖREG KOHÁSZ meggyötörte. A vaskertben, a martinacélmű szomszédságában hordta a nehéz vaskolosszuso­kat. Élete mégis jobbra fordult, mert az azelőtti 24.—25 koronás havi kereset 40—45 koronára nőtt. Vezetői látták a fiatalember mérhetetlen munkabírását, akaraterejét. A kemencékhez osz­tották be. Akkoriban úgy figyeli minden szóra, mint amikor a gyermek figyeli anyja intelmeit. Szakmát akart taiiulni, de csgk lopva lehetett. A szakmai ismeret hétlakatos páncélban, az ember agyában volt elrejtve a kíváncsiskodó elől. At icon ac ouol/ derekán a gyárgazdák MZ l»ZU as eve* ^lgy tervre adták fejü­ket. Felépítették a diósgyőri első viskót. Jó szak­munkások kellettek mellé. Rácz Jánost az elsők közé választották. A kohó kezelését, működését csakis a gyakorlat ismertette meg velük, mert senki nem volt, aki járatos lett volna a hatalmas vasolvasztókemence adagolásában, csapolásában. De megtanulták a szakmát, mert szükség volt rá. Éjszaka és nappal kísérleteztek, hogy vasat is tudjanak csapolni. Mire megtanulták a szakmát, elkövetkezett 1932—33, a porjetkázás ideje. A legnagyobb örömként számított, amikor egy hé­ten három napot dolgozhattak. A kereset még a sóra és a kenyérre is kevés volt. Rácz János kohász és a többi szakmunkás az erdőre indult, fáért mentek. Nappal hátukon ci­pelték a gallyat, a rozsét, éjszaka összevágták és hajnalban a piacon eladták. Kellett a pénz, mert terebélyes volt a család. Végre 1944 decemberében felszabadító szovjet csapatok. Szabaddá lett Rácz János és a Rácz Jánosok. A kohó megindulása után egy hónappal Rácz elvtársat (mert elsők között jelentkezett a pártba) nagy feladattal bíz­ták meg; műszaki vezető, főellenőr lett. Húzódo­zott egy keveset, amíg kinevezését j elfogadta. Gondolkodott: mit tegyen, ott hagyja az életétje­í A TTIT HÍREI „A béke két csillaga a világűrben” ciin­>mel a TTIT csillagászati szakosztályai i március 26-án este 6 órai kezdettel nép-;! , szerű csillagászati előadást rendez Mályi ,község művelődési házában. Előadó: Apostol Ince, a TTTT csillagászati szák-; osztályának elnöke. A község dolgozóit ezúttal meghívja és szeretettel várja a; rendezőség.' „Északi szomszédunk: Csehszlovákia” címmel a TTIT földrajzi szakosztálya népszerű földrajzi előadást rendez Bükk- szentlászló község művelődési házában. Előadó: Farkas Gyula tanár, Az előadás, után filmvetítés lesz. Minden érdeklődőt szívesen lát a rendezőség. „Fiúk-lányok barátsága” címmel a TTIT pedagógiai szakosztálya március 26-án es­te 6 órai kezdettél népszerű előadást tren­dez Taktaharkány község kulturotthoná­ban. Előadó: dr. Bognár József járásbíró. Minden érdeklődőt szeretettel vár a ren­dezőség. Szabadegyetemi előadások: Gyermek- nevelés és lélektani tagozat: március 25-én: Játszom a gyermekemmel. II. Elő­adó: Zótényi Elek. Rádió és televízió tago­zat: március 25-én: Nagyszuperek, 'frek­vencia, moduláció. Előadó: Szalontai 'ká­roly. FIGYELEM! Bőrkabátok festéséi ' minden színben szakszerűen vállal­ja a Miskolci Szűcs Ktsz. Széchenyi utca 67. A Borsod megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat tetvesz gya^ortattal rendelkező esztergályosokat és lakatos szakmunkásodat Jelentkezni Mskolc, Besenyei u. 10. sz. len¥ó fizikai munkát? Megtette, mert így kí­vánta a gyár, amely az ő munkatársai és az ország birtokába került. Tanít­ványokat osztottak be Rácz János bácsi mellé. Tanítani kellett a fiatalo­kat, a jövő kohásznemzedékét. És ő vállalta. Mint fiához, úgy beszélt édes gyermekeihez, a tanít­ványaihoz. Ma is emlékeznek még rá Andra- sovszky János, Nagy Károly, Liptai István, Kri- zsán Gábor és a többiek. Sok jót tanulhattak az Öreg kohásztól. Következtek azután azok az idők, amelyek Rácz János életében az életet, a boldogságot je­lentik. Kitüntetéseket kapott, élmunkás lett, majd a Munkaérdeméremmel tüntették ki. Be­csülték, szerették. Teltek, múltak az esztendők. 1954. kora őszén szomorú hír lepte meg Rácz elv­társat. Egy élet fáradságos, küzdelmes munkája után pihenőre küldték az idős kohászt. Nem akart menni. El sem tudta képzelni, hogy él majd ő, mint nyugdíjas. Becsületes nyugdíjat állapítottak meg számára, 1400 forintot. Mégis csak beletörő­dött, mert mint ma is mondja: a felesége nem bírta egyedül a házkörüli munkát, így hát haj­lott a szóra. Nyugdíjba vonult. Reggelenként, amikor a gyár szirénája meg­szólalt, Önkéntelenül is felkelt és kiállt a Bát­hory utcai kis ház kapujába, üdvözletét küldte régi munkatársainak. Évekig úgy gondolta, jut eszébe az üzemben. S egy délelőtt felkeresték régi munkatársai, elvtársai. A hivatali titkot megsértve megsúgták neki, hogy az acélgyártó - konferencia záróünnepségén a néhány diósgyőri - kohász között ő is kézhezkapja a legjobb kohá- * szoknak járó emléfcrmet, a Fazola Henrik pia- \ kettet. Nem hitt a fülének. Pedig igazat mondtak ■■ munkatársai. Ma is büszkén mutatja mindenki­nek, a legkedvesebb kitüntetést, az utolsót. Mert számára mégiscsak ez a legnagyobb. Azt mutat­ja, hogy « mi társadalmunk az egykori úttörőkre, a veterán vasasokra is gondol. PÁSZTÓRY ALAJOS A tanácsok pártirányításáaak tapasztalataiból a panszerveK a tanacs helyett akar­nak dolgozni. Kezd általánossá vál­ni a tanácsok pártirányításának módszerében az az örvendetes jelen­ség is, hogy a. pártszervezetek a ta­nácsokban dolgozó kommunistákra az MSZMP csoportokra, vagy párt- szervezetekre hoznak határozatot, í mind gyakrabban előfordul az is: mint például az, encsi járásban, bogy a tanácsi munka területén konkrét pártmunkával bíznak meg elvtársakat. A párt-végrehajtóbizott- ságok és a pár tvezet őségék mint kollektív testületek jelentős támoga­tást adnak a tanács vezetőinek és munkatársainak, amikor egy-egy aktuális kérdés — tsz-fejlesztés, községpolitikai terv, adó, stb. — megtárgyalása kapcsán vitatják meg a tanács munkáját. Gondosan felkészülnek az ülésekre, an vágót gyűjtenek a napirendre kerülő té­mához, hoigv reálisan tudiák érté­kelni a tanács munkáiét. Ennek so­rán feltárják a vizsgált terület , fo­gyatékosságait, felhívják a figvelmet a legfontosabb tennivalókra. Ez he­lyes, de önmagában nem vezet ered­ményre. ha pártszervezeteink csak részletkérdésekkel foo1 atkoznak, s nem vizsgálják meg időnként a ta­nács politikai munkájának általános (kérdéseit is. Ené%ül nem nyújthat­nak hatékony segítséget a tanács vo-zo+őmek 3 munka megjavításához. Pedig ez a jelenség még svakon, s különösen gvakori ott. ahol a párt­szervezetek a tanácsokat csak g°z- dssági szervnek tekintik. ,s nem lát­ják. hogy a tanácsoknak mint állam­hatalmi szerveknek és tömegszen^e- ze+eknek. müven fontos politikai fél adatai vannak. Pártszervezeteink akkor járjak el helve sen. ha az e°ves osztályok, szakterületek rend­szeres elemzésexmeiiett negyedéven­ként napirendre tűzik a tanács eo-ész vezetési, politikai, s ezen belül a jríimmnritcsták műnké iát is. Adjunk mindennapos segítséget a tanácsoknak ,A párt-végrehajtóbizottságok és a párt vezetőségek által szervezett ülé­sek —, amelyeken megtárgyalják az államhatalom helyi szerveinek mun­káját, — még nem meríti ki a taná­csok párt irányítását, ezzel még nem végezték el a tanács pártellenőrzésé­nek feladatát. E téren még sók ten­nivalóik vannak pártszervezeteink­nek, mert még több helyen megfe­ledkeznek arról, hogy a feladatok végrehajtásának ellenőrzése, min­dennapos politikai munkával való segítése — nélkülözhetetlen feladat. Az ülések és az ott hozott határoza­tok fontosak ugyan, de semmiképpen sem pótolhatják a mindennapos se­gítséget. A pártbizottságok és a párt- szervezetek vezetői, ha valamely feladat végrehajtását ellenőrzik, úgy járnak el helyesen, ha azt lehetőle*- a tanács kommunista vezetőivel, munkatársaival együtt végzik. He­lyes ha a helyszínen segítenek nekik a hibák feltárásában, és politikai munkával nevelik az ott dolgozó kommunistáikat. Le keli küzdeniük pártszérvezeteinlkinek azokat a káros jelenségeket, amelyek — ha elvét­ve is — akadályozzák a párt- és ta­nácsszervek kapcsolatát, a bizalom elmélyülését. Mellőzni kell a paran­csolgató módszereket, mely sérti a tanácsok önállóságát. Nagyobb gondot fordítsunk a tanácsok MSZMP csoportjaira! A tanácsok párt irányításában, párt- ellenőrzéséiben jelentős szerepük van az MSZMP csoportoknak. A megyei, járási, városi tanácsúknál mindenütt, a községi tanácsúknál pedig 70 szá­zalékban létrehozták az MSZMP cso­portokat, azonban — kevés kivétel­lel — komoly hiba, hogy métí eddig alig, vagy csak formálisan töltik be szerepüket. Tevékenységük am szo­rítkozik egynémely helyen, hogy a tanácsülés előtt egy naopal. gyak­ran csak 1—2 órával néhány percre Összeülnek, ismertetik és elfogadtat­ják velük a tanácsülés elé kerülő ja­vaslatokat, — s ennek alapján fog­lalnak állást a tanácsülésen — s más politikai munkát alig végeznek. En­nek az az okg, hogy a nártszerveze- tek sem fordítanak kellő figyelmet az MSZMP csoportokra, pedig sokmin- öenben segíthetnének a tanácsoknak. Ha az MSZMP csoport alapos vitában kovácsolja ki a tanácsülés elé kerü­lő javaslatokra vonatkozó állás­pontját. akkor a tanácsülésen egysé­gesed képviselheti a nárt politiká­ját, s ez a pártonkívíili tanácstagok­ra is nagy hatással lesz. A kommu­nista tanácstagoknak a párt politiká­ját kell képviselniük a választott szervben, a pártonkívüli tanácstago­kat is meg kell nyerniük ennek a politikának. Ha egyik-másik párton- kívüli tanácstag véleménye nem egyezik a pártéval, az MSZMP cso­port tagjainak meggyőző érvekkel kell bizonyítaniuk, hogy a párt ál­láspontja a helyes. Szinte alig fordul elő, hogy az MSZMP csoportjai meg­vitatnák egy-egy kommunistának a tanácsban végzett munkáját, pedig ez is az MSZMP csoport feladatai közé tartozik. Az is elég ritka, hogy az MSZMP csoport kezde­ményezne, javasolna valamit a tanácsülésen. Pedig erre gyakran van alkalom. Miért nem kezdeményez­nék például maguk az MSZMP cso­portok társadalmi munkát a köz­ségpolitikai tervek megvalósítására? Miért nem javasolják, hogy alkal­mazzanak egyes, eddig kevésbé is­mert, de eredményes termelési mód­szereket, vagy azt, hogy a tanács vizs­gálja meg milyen a kapcsolat egyik­másik tanácstag és választóik; kö­zött? Azért, mert az illetékes párt- szervek nem segítik kellően az MSZMP csoportokat. így csak formá­lis életet élhetnek. Pedig ők fogják össze az államhatalom helyi szer­veiben dolgozó kommunistákat. Első­sorban nekik kell érvényesíteniük a tanács munkájában a párt politiká­ját, s $k felelnek a tanács kommu­nista tagjainak pártszerű munká­jáért. A pártszerveknek tehát sok­kal nagyobb gondot kell fordítaniok az MSZMP csoportokra, községiek­re, járásiakra, megyeiekre egyaránt. Erre pártunk szervezeti szabályzata is kötelezi őket. De nem is hálátlan ez a munka, mert ha kellően segítik az MSZMP csoportokat, ez a fárad­ságuk sokszorosan megtérül. PÄL LAJOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom