Észak-Magyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-23 / 70. szám

6 tó ZARMAG YARORSZÄG Vasárnap, 1958 március 16. AKÁC ISTVÁN: Lobogj, te örök szerelem Messzi vidéken éltem egykor én, hol versrímek csak néha zengenek, onnan indultam el felétek, emberek, s hű testvérem így lett a költemény. Szívemmel forró vágyak játszanak, mindig ölelne két ifjú karom, frissen-nőtt, vad csókok lángolnak ajkamon, sok-sok új dalom forrásként falcad. Almaim lassan valóra válnak, és mellém igaz barátok állnak, kik egy élten át együtt haladnak velem. Verseim korunk, arcába vésem, s az emberé minden szívverésem s tied, költészet — tiszta, örök szerelem! £ÜLX_i fu m I egyze t e k VWAIWVWWWXIVUVX/WXnAAiVWWVWVUWWWWWÄAÄWWUW'VWWV« Svejk, a derék katona (I. rész) dalom, amely Svejket »kitermelte«. Meddő dolog lenne egy film felé­Színes, magyarul be fvj ehéz dolog kritikai ismertetést ■ * írni egy filmről, amelynek ed­dig csak első részét láthattuk. Az új csehszlovák film Hasek világhírű művének csak első részét ülteti át filmre, Svejknek, a derék katonának háborús kalandjai még megfilmesí­tésre várnak. Úgy érezzük, nem szük­séges az olvasó előtt a film alapjául szolgáló Hasek-i művet részleteiben ismertetni. A filmre átültető rendező- forgatókon vví ró Stekly igyekezett minden film-adta lehetőséget fel­használni, hogy kidomborítsa a re­gény szatirikus vonásait és bemutas­sa a monarchia züllött államappará­tusát, a K. u. K. hadsereg szerveze­tének, tisztjeinek korlátoltságát, igyekezett hűen másolni Hasek el­szóló csehszlovák film képzeléseit, mégsem sikerült tökéle­tesen érzékeltetnie, hogy az egész »svejki« hülyeség nem más, mint élettapasztalat, a monarchia egyik tartományának fővárosában, Prágá­ban élő polgár tapasztalata, a csá­szári alattvaló hülyeségének karika­túrája. Hasek Svejk-figurája jelent, múltat és jövőt koncentráló epikus figura: amit elmond, az szálaira fejti a kort, a monarchia korhadó konst­rukcióját. A film Svejkje olyan ko­mikus figura, akinek a bőbeszédűség a legfőbb ismérve és azt figyeljük, ahogyan bőszéi és nem azt, amit be­szél. Svejk figurája mögött elsikkad a háttér, a körülményeik precízen ki- centizett ábrázolása, homályos meg­világítást kap az a világ, az a társa­t nek (vagy első harmadának?) drama­turgiai hibáit boncolgatni. A látott első részben ábrázolt jelenetek drasz- tikumig menő vaskos humora, az egyes jól&iíkerült figurák éles karika­túra-ábrázolása ha nem is emeli a filmet a kiemelkedő filmalkotások sorába, mulatságos, kedves élményt ad. Az élesrajzú figurák közül a címszereplőn kívül külön említést érdemel Katz tábori lelkész remeikbe sikerült alakja. A szinkronhangok — a címszereplő kivételével — jók, hi­telesek. Ha a film felkelti azoknak az érdeklődését is, akik a Hasek-i művet nem ismerik, s most elolvas­sák azt, már nem alkották a filmet hiába. Érdeklődéssel várjuk a film — remélhetőleg jobban sikerülő — foly­tatását. ff PATAKY DEZSŐ: Az ere OO Zuhannak a kérges kezekben a balták. Sikoltva dőlnek le sorban a gyertyánfák! Bealkonyul... elül zaja a hegyhátnak. Vállukon a fejsze — ballagnak az árnyak ... BORSODI GYULA: Akkor szünetté! Egy hosszú tél már kipusztulással fenyegette a virágok alvó gyökéréi, leni a holt televényben. És akkor jöttél csillogó szemmel. Tavaszi hang szállt, megcseperedtek az eszterágak kis falutokban, s míg az ablakból tűzpiros mályva villant a tükrös égre vidáman, bent a szobában egy kicsi pólyán nyugtatta szárnyát a kósza féiiyi'ürt. Tavasszal jöttél, mint a rügyontó déli fuvallat, s a gyöngyvirágok szép szelídséget tanulni tőled elédbe szöktek a berkek alján. S te tapsikoltál, mert láttad őket s külön fogalmad volt már a tiszta hűségről, és a szent szerelemről, bár még nem tudtad, hogy én leszek majd, kivel megosztod hajnali álmod. Hány éve is már? Oh. butaság az éveket mérni. — nem öregedtél. — Nézd a mosolygást a gyermek arcán, szerelmes szemben a tiszta lángot s az embereket, ahogy sietnek megünnepelni ezt a szén reggelt, s örülj velünk, mert nem vagy magadban BÉN VEI JÓZSEF: Hazafelé a Tisza mellei! Rohan a szél a part alatt, a víz hajába túr. Költő, az innen elszakadt, igazságot tanul. Kitárja szive karjait, hajába holdkaréjt tűzött a sápadt, megkopott, borzongós téli éj. A kórószálon dérvirág fázik, fehéredik. Anyám a fagyos éjszakát bámulja reggelig. Hideg a csillag, mint a fagy. Falun meredt halott. Testénél ott virrasztónak apró kis ablakok. í&zitád a pdUttfyéwH az Obrazcov-együttes „Különös koncert" című paródiájában Celej-thetetlen, lenyűgöző művészi élmény volt az Obrazcov- * együttes műsora. A néző szinte megfeledkezett arról, hogy báb­színházban ül, hogy az előtte mozgó művészek nem élő emberek, hanem remetkbesükerült bábfigurák. Bábok ugyan — mint azt a konferáló bábú elmondotta —, de nem szív nélkül. Felbecsülhetetlen tehetségű művé­szek szíve dobog a bábokban, vibrál mozgásukban, hangjukban. A para­ván mögött mozgó művészeket nem látjuk, de halljuk hangjukat, látjuk azt a csodás művészi megnyilvánulást, amit a bábok mozgatásával végeznek. Nem tudjuk, mi ejtett, inkább csodálatba, ahogy játszottak a bábok, vagy amit játszottak. El kell fogadnunk azt az illúziót, hogy a színen kistermetű élőlények mozogtak, táncoltak, beszéltek, énekeltek, sőt bűvészkedtek olyan művészi tehetséggel és olyan produkció meg­jelenítésével, amely minden hús-vér művésznek is becsületére válna. A ..Különös koncert” című műsor esztrád-paródia. Sajátságos revű, amelyben különféle művészek lépnek fel: énekesek, táncosok, ze­nészek, cirkuszi idomítok és bűvészek. Minden egyes figura, minden egyes jelenet tökéletes karikatúrája az eszfcrád-műsorok káros kinövé­seinek. Nevetünk pz unalmas és képzelt akadémizmuson, az ízetlen ön- érzefces'kedésen, a hazug mélyértelműség ízléstelenségén, az értelmetlen utánozgatáson és minden számnál csodálattal adózunk a bábművészek sokoldalú tehetségének. A világ minden részében találhatók olyan mű­vészek. akiknél a nagyképűség, az önbizalom erősen túlteng a tehetség rovására. Ezeket a „művészeket” állítja a görbe tükör elé a remekbe- sikerült esztrád-paródia, s amikor nevetünk a kikarri'kírozott művésze­ken, egyben kinevetjük azokat is, akik ezért a talmi „művészetért” ra­jonganak. Derülünk az egyes számokon és önkéntelenül is arra gondolunk: „nesze neked, esztrád-műsor!” Nehéz lenne felsorolni, hogy a revüben milyen számokat .láttunk és meddő dolog lenne az egyes számok rang­sorolásával kísérletezni. Mind felejthetetlen volt. A száztagú énekkar tréfás dala, a gordonka-virtuóz, a zongorista, a kólóraturénekesnő, az „olasz-stílusú” énekes, a „tengeren-túli” énekművésznő, az állatidomí- tók, a csoda csecsemő-zongoraművész, a különböző táncosok, kisegyüt- tcsek, a remekbesikerült operett-paródia (amelyben a Csárdáskirály- láttuk és hallottuk) é.s nem utolsó sorban a hihetetlen ügyességű bűvészpár proou.Kcióinak látványa csodás művészi élmény. Helyszűke miatt külön csak egy figuráról szólunk*: a konferansziéról, aki tört ma­gyarnyelvű, sziporfkázóan szellemes és csontig hasítóaai szatirikus műsor­közlésével az egész műsor gerince volt és minden nézőnek felejthetetlen jóbarátjává vált. A konferanszié szerepében beszélő és a bábot mozgató Z. Gerdt-ben igazán nagy művészt ismertünk meg — A műsor méltó volt az együttes vezetőjéhez, Obrazcovhoz és megerősítette iránta való tisztek» szeretetünket. — Helyes volt a Filharmóniától, hogy ezt a műsort Miskolcra is lehozta, s kérjük az élő szereplőkkel rendezendő esztrá- doknal is mindig gondoljanak ennek a műsornak művészi színvonalára. (benedek) Öl. Lj n Cb i I CD, = .üj I: CD T Tc511C31 ■ eb11 Od ■. i Q M CD j »CD lie31 > CD u o n eb»i C3»i TT^Fon q1~q~i E <3 II IMI IDáP! Magyar film N em első eset, hogy ismert re- Nem mentes a film bizonyos rosszul gény, vagy novella alapján ké- értelmezett népszínmű szer ínségtől* szült film megtekintése után a néző nem tudja alakjainak jellembeli vál- csalódottan, hiányérzettel hagyja el tozásait, fejlődését, vagy visszafejlö- a mozit. így van ez a most bemuta- dését elfogadhatóan hitelessé tenni, tott új magyar filmnél, a Móricz A cselekmény pergése sem egyenlő- Zsigmond novellájából készült Égi tes, a villantó-utaló, vizuális ábrázo- madár-nál is. A szigorúan szerkesz- lás helyett túlnyomórészt alkalma­iéit novella cselekményét a forgató- zott epikus stílus vontatottságot szül, könyvíró Cseres Tibor kibővítette, Forgács Ottó operatőr képei szépek* megtűzdelte epizódokkal, új figura- változatosak, bár a túl sok sötét to­kát kreált, a rendező, Fehér Imre nusú kép zavarólag hat. Vincze lnne igyekezett ezeket az elgondolásokat a muzsikája jól illik a filmtörténethez, legművészibb módon megvalósítani, a főszerepet játszó Szabó Ildikó mégis hiányzik a filmből valami: a játéka a főiskolai hallgató művésznő Móricz Zsigmond-i mélység. tehetségéről árulkodik, azonban még A film alkotói a novella egynapos kiforratlan, több átélést kívánó. Jó történési idejét éves időre bővítették, alakítást nyújtott Szirtes Adóm, So- a cselekményt filmszerűbbé változ- mogyi Erzsi, Bánhídi László és Kiss tatták, epizódokat iktattak be, ame- Manyi, valamint a miskolci György lyek kitűnő alkalmat szolgáltattak László. Kiss Ferenc nem váltotta be művészi alakításokra és operatőri teljesen a hozzá fűzött várakozást;- virtuozitásra (gondoljunk csak a inkább megjelenésével, mint ember­csendőr és Miska birkózására, a két ábrázoló művészetével hatott. Sajná­I Miskolcról ismert művész, György latosan sok gyengéje van az Égi ma- László és Szirtes Adám jelenetére!), dár-nak, de Móricz Zsigmond meg- azonban adósok maradtak a Móricz-i kapó szerelmi története és a néhány alakok jellemrajzi ábrázolásával, a jó művészi alakítás nemes szórako- Móricz-i gondolat visszaadásával, zást ad. (bm) Lcb i i CD ÍTcD » 1 CD 1ÜC3ÍÍ CD Ti CD H CDI j CD H C3 U CDi ^DI IOI1 CDit CD 11 CD I Az építészeti kiállításon U árom, hét óta látogatják az ér­■ * dekiődök Miskolcon a Her­man Ottó Múzeumban a vidéki ter­vezőirodák országos kiállítását. Ez az idő elég ahhoz, hogy hű képet kap­hassunk arról az érdeklődésről, ame­lyet a város lakossága az új után ku­tató építészet iránt tanúsít. A láto­gatókönyvbe eddig hatezer ember jegyezte be nevét, de sok azoknak a látogatóknak a száma, akik a pontos statisztika vezetéséhez nem járulnak hozzá névaláíráslukkal. A kiállítás megrendezésére találó az a megjegy­zés, hogy csalogatja a látogatókat, még azokat is, akik az építészet fej­lődését eddig figyelmen kívül hagy­ták. Sőt, számtalan példa van arra, hogy a látogatók közül igen sokan, barátaik, ismerőseik, rokonaik ked­véért többször is megtekintették a kiállítást. A szokatlanul nagy érdeklődés oka elsősorban az, hogy eddig még nem rendeztek hazánkban hasonló jelle­gű kiállítást. A vidéki tervezőirodák munkáját sokan lebecsülték, de az is hozzájárult ehhez, hogy a beruházó vállalatok a korábbi esztendőkben csak kisebb jelentőségű beruházások tervezését bízták a vidék szakembe­reire. Szerencsére ez már a múlté, s ennek eredményeként tervező iro­dáink mérnökei éltek a. lehetőséggel és tudásuk legjavával, a helyi adott­ságok ismeretében sokkal jobban terveztek meg több objektumot, mint a fővárosi irodák. Meg kell azonban említenünk azt is — és másodszor ez az oka az örvendetes érdeklődés­nek —, hogy a kiállítás technikai megrendezése — az adott körülmé­nyekhez mérten — jobban kielégíti az igényeket, mint az eddig megren­dezett más, egyéb kiállítások. A tervrajzok, makettek és fényké­pek összeválogatása a kiállítás ren­dezőinek, a Miskolci Tervező Iroda kollektívájának^ elsősorban Nagy Zoltán igazgató munkájának, helyes elképzelésének köszönhető. I gén ötletes a bejárattal szem­1 ben elhelyezett fotómontázs, amely a világ építészeti érdekessé­geit egy csokorban mutatja be. Eb­ben a csolcorban a különböző építé­szeti stílusokat magukban őrző épü­lettömböket, mint emlékeket láthat­juk. Nyílszerű alakjával mutatja az irányt az új, a mai kor építészete, vagyis a kiállítás anyaga felé. Az öt kiállító város: Miskolc, Deb­recen, Szeged, Pécs és Győr régi épületeivel, helyreállított műemlé­keivel folytatódik a kiállítás, majd közvetlenül szűkebb hazánk, Miskolc épületei között ta­láljuk magunkat. A Széchenyi utca rekonstrukciójának tervezete meglepi a látogatót. A »helyreállított« régi épületek új köntösbe öltöztetik a főutcái, amelyet egy építészeti együttesként ke­zelnek a tervezők. De nemcsak a távolabbi terveket mutatják be, ha­nem azt is, hogy mennyivel csino­sabb lehetne az utca ma is, ha az utcaképet csúfító portálokat eltávo­lítanák. Az egyik kép szemléltető pé Idának mu/to * 1ia be * Széchenyi utca 9. számú ház kapuját, amely elrettentőén csúnya cégtáblák, fel­iratok, plakátok össze-visszaságának fészke. A kép arra. figyelmeztet, hegy az utca rendjéhez, tisztaságához és esztétikájához nélkülözhetetlenül hozzátartozik a reklámozás korszerű kialakítása is. Megyénk városainak, községeinek, ipartelepeinek új épületei számotte­vő helyet foglalnak el a kiállításon. Sólyom Dezső rudabányai, ifj. Hor­váth Béla, Őry Lajos Kmetty Gyula miskolci lakóháztervei, de sorolhat­veit is, mind a modern építészeti stí­lus kialakulásához vezető utat tük­rözik. A középületek tervei közül emlí­tésre méltó Cservényák Lászlónak, a Kilián gimnázium melletti lakóte­lep közelében felépülő 100 fős óvo­da és 60 fős bölcsőde terve. Hasonló ügyes munkáról tanúskodik Ory La­jos: csipkéskúti csikótelepének ter­ve. amely rendkívül ötletesen illesz­kedik be a bükki fennsík környeze­tébe. Itt említjük meg Homokos Jó­zsef fiatal mérnök gondos terveit is, amely az ÉMÁSZ encsi üzemfőnök­sége részére készült. Sok szemlélője lián az Avas alatti tér, szálloda és múzeum kialakítá­sát bemutató raj­zoknak is, amellyel később részlete­sebben akarunk íoglalkozni. Terve­zők: Virágh Pál és Bajnai László. Az iskolák ter­veivel sajnos nem tudunk mindenben egyetérteni a ter­vezőkkel. Különö­sen azzal a tervvel nem, melynek ki­vitelezése Tapol­cán már folyamat­ban van. A föld­szinti alaprajzon csupán a kisegítő u?lyiségeket talál­juk, mtff CC TtÍTPtCT" mek egytől-egyig a három emeletes épületben nyertek elhelyezést (!). Fel­merülhet a kérdés: — helyes-e a gyer- niekeket az aránylag nagy alapterü­letű iskola mellett az emeletekre já­ratni? Sokkal jobbnak tartjuk Kö­ves Emilnek, a pécsi iroda mérnö­kének bonyhádi iskolaterv él, ame­lyet az ország bármely részén ajánl­hatunk kivitelezésre. I ehetne bővebben méltatni a többi város terveit is, de ez helyszűke, miatt nem áll módunk­ban. Mégis megemlítjük a szegediek egyik érdekességét, a villamosmeg­állót, amelyet Ternai és Zsebik mér­nökök terveztek. Miskolcon is sze­retnénk ilyen megoldású fedett vá­rakozókat, mivel ez sem kerül töb­be, mint a kevésbé tetszetős és ké­nyelmes helyi megoldásaink. Hiány folt ként jelentkezik a kiál­lításon az avasi kilátó elkészült váz­latainak ismertetése. Mivel ezek most nem kerültek a közönség elé, helyes lenne a közeljövőben külön kiállításon bemutatni. A rendezők ötletét dicséri az Ipar- művészeti Tanács lakberendezési tárgyainak bemutatása is, amely jól kiegészíti újszerűségével a XX. szá­zad építészetét. üzemeljük, hogy a miskolci épí- * ' tészeti kiállítást — amely a vidéki tervezők magasfokú tehetsé­gét igazolja — gyakrabban fogják követni hasonló rendezvények, ahol bátran és szemléltetően mutatják be a. nagyközönségnek az építészet új­fajta szemléletét, mélynek célja a hangzatos külsők elhagyása melleit az ember lakásának, műhelyének, irodájának korszerű, egészséges kör­nyezetet biztositó tervezése. SZARVAS MIKLÓS nánk a többi miskolci mérnök tér­A kiállítás egyik részlete«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom