Észak-Magyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-23 / 70. szám

ESZAliMAG X AKUUbZAL Vasárnap, 1958 március 23 „Régi barátok közé jöttünk" A szovjet báb-müvesze.'c ej a miskolciak baráti találkozója A VILÁGHÍRŰ OBRAZCOV-EGYÜTTES miskolci vendégszerep­lésének első előadásán, pénteken este Tóth Mária, a városi tanács mű­velődésügyi osztályának vezetője üdvözölte a kedves vendégeket, majd az előadás után az Avas-szállóban baráti vacsorán vettek részt a mű­vészek, valamint a pártbizottság és a város képviselői. A vacsorán a városi pártbizottság és a Magyar—Szovjet Baráti 'Társaság nevében Kocsordi Károly elvtárs mondott pohárköszöntöt. Elmondotta, hogy milyen jelentős számunkra a világhírű szovjet .mű­vészek vendégszereplése és ez a baráti találkozó. Nyolc évvel ezelőtt találkoztunk az együttessel és azóta csak erősödött barátságunk, az el­lenforradalom minden gonosz mesterkedése ellenére. Az ellenforrada­lom óta is sok segítséget, kaptunk a szovjet elvtársaktól, kulturális te­rületen is. A mostani látogatásuk is segítség, példamutatás a szocialista kultúra fejlesztésére, a közönség ízlésének szocialista módon való ne­velésére. A pohárköszöntőre Szperanszkij, az együttes főrendezője vála­szolt. Megköszönte, hogy résztvettünk vacsorájukon, mert így barátok közölt érzik magukat. Elmohdta, hogy az itt-járiuk óta eltelt nyolc év alatt sok jelentős esemény zajlott le, de úgy érzik, hogy a régi barátok közé jöttek vissza és most a régiclcen felül új barátokat is szereztek. Most is olyan baráti fogadtatásban volt részük, mint régen, ami népeink igazi, tartós barátságának bizonyítéka,. Vendégszereplésük, művészetük is ennek a barátságnak az erősödését szolgálja és erre a barátságra üríti poharát. A köszöntök után Tóth Mária elvtársnő átadta a város ajándé­kát, egy hímzett sárközi térítőt, majd baráti beszélgetésben, kedélyes poharazgatásban telt az este. Később az étterem zenekarával alakult ki közvetlen baráti „tapasztalatcsere”. A szombat-esti előadáson a város üzemei adták át ajándékaikat a kedves vendégeknek.--------------------------ooo------------------------­OL TÓGETOK A kölnivíz rendszeres használata LIDIT, SZÉPÍT, FIATALÍT! Húsvéti szükségletét most sze­rezze be, A tavasz minden illatába várják Önt a szaküzletek! Illat- szeriparunk egyik új büszke­sége a FAVORIT KÖLNI most mindenütt kapható. Két bűnöző áll a —— • megyei bíróság----------­e lől,:.. Féltestvérek.----.-----­A z egyik Kollár — _____ G éza, volt. postai kézbesítő, a másik ■ --■= Mészáros Ár- =1 ■ ======_, pád, segédmun­kásként dolgozott a Lenin Kohászati Mű vekben. Mindkettő tipikus bűnöző benyomását kelti. Tekintetük riadt. Arcukon rémület ül. Hogy megbán­ták-e tettüket? Amikor az utolsó szó jogán szólásra nyílik nehezen mozgó ajkuk, ki perdül a könny a szemükből. Érzik, az ítélet szigorú lesz. De már késő.; ; Az első betörés Mindketten büntetett előéletűek. Kollár egy, Mészáros három esetben ük börtönben. Mégsem okultak! 105-1 augusztusában elhatározták, hogy »»munkába kezdenek-«. Az elhatáro­zást gyors cselekvés követte. A szom­szédtól lopott balta segítségévei egy éjszaka feltörték a Miskolci Vendég­látóipari Vállalat 112-es számú Ital­boltját. A kasszában, pechükre, mind­össze 50—60 forintot, találták, viszont a raktárból elemeitek két 5 literes korsó pálinkát. Az így szerzett 1100 forint érték azonban nem elégítette •ki' őket. Többre vágytak. S ezután már nem is álltak meg a lejtőn .; A betörés rekorderei A bűnözők szisztematikusan "dol­goztaik«. A betörések színhelyét .te­rületenként változtatták. Amikor már Borsod kicsinynek bizonyult, átruc­cantak Hevesbe és Szabolcsba. A kö­zeli falvakba, városokba kerékpár­ral menteik, távolabbra többnyire vo­nattal. A tett színhelyére érve, elő­ször terepszemlét tartottak, megvár­ták az. éjszakát, s akkor »'működés­be" kezdtek; Blittiffli a Mali tulajdon szatí Nyolcvanöt betöréses lopás, több mint 400 eser forint kár A Borsod megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat telvesz gyakorlattal rende »'eró esztergályosok at és lakatos szakmunkásokat Jelentkezni Miskolc, Besenyei u. 10. sz. ^H£RNÁpVQtGY£^^^ — és eay példa, amely önmagáért beszél [Vemrégen a gibárti vízierőmű egyik dolgozójával a Hernád­vÖlgye problémáiról beszélgettünk. Elmondotta, hogy általában nincs ki­használva a terület és természetadta lehetőségi Ha valahol el lehetne kez­deni — akkor a Hernád völgyében mielőbb meg lehetne valósítani a bel­terjes gazdálkodást. Könnyű azon­ban ezt kimondani, vagy papíron le­írni — mondták az emberek és ebben igazuk volt —, de valakinek el kell kezdeni, meg kell valósítani a tervet, hogy a töbh! emberek is lássák, ta­pasztalják, mit jelent a belterjesítés. j Aztán majd maguktól is csinálják: töprengenek, hogy mit lehetne még újítani? Túl azon, hogy taggyűléseken, ta­nácsüléseken a hemádmenti közsé­gekben is sokat beszélnek már erről, foglal koznak vele megyei és országos szerveink is. A HernádvÖlgye prob­lémája ma már országos probléma, hiszen arról van szó, hogy a folyó két partján elterülő községek, tele­pülések határaiban — bármely más vidékünket megelőzve — eredménye­sen meg lehetne valósítani ezt a cél­kitűzést. Most persze legtöbben már látják és tudják ezt és csupán azon vitatkoznak, hogy hogyan? A termelőszövetkezetek már meg­találták az utat. S az egyénileg dol­gozó parasztság is mindinkább belát­ja azt, ami ebben a lényeg: kispar- cellákon nem lehet korszerű eljárá­sokat alkalmazni, kisparcellákon nem lehet megvalósítani a majdani öntö­zést, amelyről napjainkban is sokat beszélnek. Csakis a termelési társu­lás, s ennek legfejlettebb formája, a termelőszövetkezet képes — képlete­sen mondva — száz százalékban ki­használni, sőt: fokozni a lehetősége­ket. \ HernádvÖlgye termelőszövetke- zetei közül mindinkább ki­emelkedik, gazdagodik, szilárdul a forrói Uj Világ Termelőszövetkezet, amely még 1949-ben alakult meg. Noha a kezdeti eredmények nem ke­csegtettek sok sikerrel, mégis az el- : telt évek alatt (bár korántsem való­sították meg a belterjes gazdálko­dást) igen nagy lépést tettek előre. Most pedig a következő gazdasági év slőtt, a tavasz küszöbén, mindinkább gazdaságuk belterjesítésére töreked­nek. Már elkészült a gazdasági esz­tendőre szóló tervük, s ebben fő cél­pont a takarmány termesztés, állat- tenyésztés további fokozása. Elhatá­rozásukat, terveiket igazolja leg­utóbbi gyűlésük is, amelyről így szá­mol be levelében Galajda József gazdasági felügyelő: ►>A termelőszövetkezet életéről, to­vábbi terveiről van szó. Vitatkoznak, hogyan lehetne gazdaságosabbá tenni a termelést. A tagság nagyobb része jelen van, amikor elhatározzák, hogy új, 50 férőhelyes istállót is építenek. Majd nyílik az ajtó és Hegedűs Já­nos elvtárs oldalán belép Németh elvtárs, akit az encsi járási tanács mezőgazdasági osztálya agronómus- nak javasolt a tsz-be. Egyébként jól ismeri már a helyi problémákat, járt a tsz-ben régebben is, most pedig itt marad, hogy szaktudásával, munká­jával kijavítsa, ami hiba, tovább fo­kozza, ami eredmény volt eddig is. Uj ember a tsz-ben. Általában az új embert bizalmatla- | nul fogadják, fenntartással ismerik • el. Németh elvtársat régi ismerős- | ként, új munkatársként fogadják, s ► máris sorolják: ezt, meg ezt kéne * csinálni. De jó is, hogy kiküldte a ! mezőgazdasági osztály! S Németh ► elvtárs megválaszol. (Hiszen régóta ► ismeri a tsz-ben uralkodó állapoto- t kát.) Ahhoz, hogy fejőstehenek több t tejet adjanak, abrakot kell nekik Éadni, hereszénával kell őket etetni. ÍMegaztán: ahhoz, hogy az állat- r tenyésztés népszerűbb legyen, ismer- t tetni kell annak előnyeit is. Ha majd l a tsz-ben példás lesz az állattenyész- l tés, ha majd magas jövedelmet hoz* l az egyéniek is hamarabb áttérnek, s l következésképp több takarmányt, pil- (langós növényt fognak termeszteni.« # ► Ez csak egy példa volt. De kivá- X lóan példázza, hogy mit kell tenni a l Hernád völgyében. — rí ♦ I Qlullt leati !■ A BODROGKERESZTÚRI LOVASGAZDÁKHOZ \ A MINAP, PONTOSABBAN CSÜTÖRTÖKÖN délután találkoz-X\ tunk. Egészen biztos, hogy Önök már nem emlékeznek ránk, hiszen a X hegyek lábai alatt elfutó sátoraljaújhelyi műúton nem tíz, de száz autó X is elszalad naponta. Nagy a forgalom, s Önök pedig amúgyis elfoglalt X [ emberek. Megszokták már, hogy autók fulkároznak el a szekereik mél- X; lett ... .... X De nem így ezeknek az autóknak utasai! Mi például, akik Mis- •; kolerái indultunk, az aránylag hosszú úton egyebek közt azzal töltöttük X az időt, hogy a mellettünk elmaradó tájat figyeltük. X Mondom: így nézelődtünk, amikor a táj általános egyhangúságá- X ban feltűntek az Önök kővel megrakott szekerei. Különösebben (már $ ■ megbocsássanak!) nem ragadta volna meg figyelmünket, hiszen kővel ♦ ' megrakott szekeret elvégre máshol is láthat az ember. Nem világszen- g • záciö, egészen mindennapos dolog. A mi figyelmünket nem is azok a X • szekerek ragadták meg. amelyek az úton haladtak, hanem azok, ame- X • lyek a műútra futó bekötő úton elakadtak, tengelyig süllyedtek. Önök $ < közül pedig — kedves elvtársak! — azok ragadták meg a figyelműn- X ► két, akik a szekerek után, vagy a lovak előtt toporzékoltak és ostor- X ► nyéllel (mintha a szíj nem is volna elég!) ütötték a szegény párákat. X ► Pedig — ahogy láttuk — ezek a lovacskák majd megszakadtak, erői- $ ► ködiek és sértődötten felhorkantak, ha újabb ütés érte őket. A megra- X * kott kocsikon kellett volna könnyíteni, de Önök magukon könnyítettek X * — éktelen káromkodással és szitkozódással. ♦ * Most már talán emlékezni fognak arra a hamuszürke Moszkvics ♦ J autóra, amely lelassított egy pillanatra a szekérsor mellett, hogy a benne ♦ l ülő utasok jobban szemügyre vegyék a terepet. j ► ÚJSÁGÍRÓK VAGYUNK és nem állatvédő egyesület, de szeret- l i tűk volna, ha e szerv (ha egyáltalán van ilyen!) képviselője a kocsink- ♦ r ban ült volna. Emberek vagyunk, akik egyaránt éreznek ember és em- ♦ \ bér iránt — bár Önöket mi még sohasem láttuk, legalábbis személye- • | sen nem ismerjük. Szeretjük a jószágokat is. magam különösen a lova- ♦ | kát, hiszen tudom, hogy mennyi hasznot hajtanak az embernek, meny- • 1 nyit segítenek a. munkáján. S Önök a legjobban tudják, hogy mennyi • • hasznothajtanak Önöknek! Ez a két indok pedig — úgyhisszük, feljogo- $ f sít bennünket arra, hogy mindarról, amit rövid két perc alatt láttunk, J $ elmondjuk a véleményünket. 1 ♦ Úgy gondoljuk, teméntelen mennyiségű követ elhordanak csak | ♦ naponta is azon a járhatatlanná vált bekötőúton, amíg a műútra kiér- \ • nek. Láttuk, hogy a szekerek ebben a koratavaszi sárban tengelyig i ♦ süllyednek, s láttuk, hogy a lovasgazdák mennyit bosszankodnak emiatt. J * De azt is láttuk, hogy ettől a dágványos úttól alig háromszáz mé- \ ♦ térré többezer köbméter meddő leö van egyhalomba hányva (most arról * ♦ nem beszélünk, hogy kiváló szőlőtermő talajt tettek vele tönkre ...).< X Nem a magunk kényelme, vagy széplátása, hanem az önök érdekében < ♦ emeltük fel szavunkat. Mi tizenhat szekeret számoltunk meg, de úgy J ♦ gondoljuk, többen is fuvaroznak ott. Ez a tizenhat szekér is elég lenne, J ♦ hogy a meddő kőhalomból egyetlen egy forduló aprókövet vigyenek a 1 X sáros útra és kitöltsék vele a. gödröket. Higyjék el, kedves fuvaros gaz- < 2 dák, megtérülne a belefektetett munka értéke. Százszorosán, ezersze- < X résén! Jó úton egy fordulóval (ha nem kettővel!) többet végezhetnének < t naponta. S, ami a legfontosabb, kímélnék a jószágot és a saját idegeiket. < 5 FOGADJÁK MEG EZT A JÓTANÁCSOT és ne haragudjanak • ♦ arra a hamuszürke Moszkvicsra, amely hangos dudálással fejezte ki * X rosszallását! ÓNODVÁRI MIKLÓS ' 4 kulikabátokat is vásároltak. Hiába, j az ügyesek értik a dolgulcat, tudják « már, hogy a nyári holmit télen, a 3 téli holmit nyáron a legelőnyösebb 4 beszerezni. Számos modelljüket az i Állami Áruházban és más ruházati < boltban is meg lehet találni. Igaz, | nem sokáig. Az ilyen más »cégek- | nek« készült ruhák napok alatt gaz- < dára találnak. Most kedden is szállí- * tottak 20 darabot és csütörtökre hír- j mondó sem maradt belőlük. < Most húsvéti »kirohanást« készíte- * nek elő. Az ünnep azokat is becsalja \ a. boltokba, akik nem vásárlási szán- \ dékkal indultak el hazulról. 1 SZABJÁK, VARRJÁK a selymet, ; a szövetei, bársonyokat, flanelleket. ; Csodával határos, hogy nem nagyon fényes körülményeik közepette egyes dolgokban milyen szépen remekel­nek. Mi lenne még akkor, ha meg­valósíthatnák távolabbi terveiket, amelyek egyaránt kedveznének a kö­zönségnek és maguknak. Nincs itt többről szó, mint arról, hogy egy kicsit kényelmesebb körülmények kö­zött, egyforma és elegendő, jó gépen dolgozzanak és nem utolsósorban annyian, ahányat megkövetel az üz­let forgalma. így, korlátok közé szorítva az am­bíció egyenes arányban csökken a munkabérrel. Jó lenne, ha a hozzá­valókért sem kellene mindig könyo- rögniök. Sokszor a gombok, csattok, kapcsok hiánya miatt le kell állítani egyes ruhadarabok készítését. Csu­pán ennyit szeretnének tehát. Ez pedig nem kerülne különösebb költ­ségbe, vagy fáradtságba, ha segítené­nek rajtuk. Nagyon megérné. U. N. R. SÁPADTAK EGY KICSIT. Olyan az arcuk, mint az ablak mögött fel- , növő, napsugárt nem élvező kora­tavaszi virágok szirma. A filléres re­génytár szerzőit éppúgy megihlették századok során, mint a magyar re­mekírókat az örökké vérző ujj­hegyek, ahol a vérrel együtt fájdal­muk is elfolyt. Ruhájukat maguk varrták, érzett rajtuk az igaz sze­génység konyhaillata. Igen ezek ők, a varrónők, akik szomorú szobáik­ban hajnaltól éjszakáig kopogtak gé­peiken, vagy rontották szemeiket a kézivarrású hímzéseken. A felületes szemlélő, aki belép a zsúfolt, levegőnélküli szobába — amelyből három ajtó hasonló kis he­lyiségekbe vezet — most sem lát mást, csak a sápadt arcokat, a gépek fölé hajoló hátakat, az izzadtságot előcsaló vasalókat. Reggel 7-től este 6-ig nem hallatszik itt más csak a szabászollók csattogása, a gépek ke- replése. Beszélni sem solcat beszél­nek itt. Ismerik egymást, amit meg­tárgyalnak nem igen megy túl a második műszak, a feleség, a házi­asszony problémáin. Tavaly óta dolgoznak együtt. .4 sok szőke, barna asszonyfej, fitos, marJcáns arc sokszor összehajol azért. Ha valami különösen bántja őket, akkor bizony kinyitják a. száju­kat, megmondják a. véleményüket, — de ez már a felületes szemlélőnek, nem tűnik fel, csak annak, aki ott él velük, megosztja a. sorsukat. Bi­zony ilyenkor egyáltalán nem hason­lítanak néma elődeikre, akiknek nem volt kihez fordulni panaszra, s ha tették volna, sem változott életük semmit. NEHEZEN KEZDTÉK! Amikor. először összegyűltek, a lelkesedésen kívül mindössze két gépet vallhatták magukénak. Lassan szaporodott a gépállomány. Ebből ki kelleti fizet- niök nyolcvanezer forint tartozást, csak aztán mondhatták magukról, hogy elkezdtek valamit, csak aztán kezdhettek hozzá a viszonyok javítá­sához. Ma már kilenc gép szalad a szöveteken, két szabóolló szeleteli az egymásrarákott anyagot. Sokat dol­goznak s még többet is tudnának értékesíteni. Nagy a. kereslet. Janu­árban és februárban is — amikor a vásárló még el van telve a karácso­nyi ajándékokkal — nagy volt. a for­galom. Különösen nagy az érdeklő­dés a téli, meleg fehérnemű iránt. Igaz az okosuk már nyári ruhákat és Végül annyira belejöttek a »»szak­mába« hogy se ajtó, se fal nem áll­hatta útjukat. Sőt, ha szükség volt rá, még kellő álcázásról is gondoskod­tak. 1954 november 28-án például a Diósgyőri Kiskereskedelmi Vállalat 69-es számú fűszerboltja előtt az égő kiszerelésével megszüntették a köz­világítást, hogy senki meg ne lát­hassa őket, amint leszedik az ablak­rácsot. K a ziincbarcikán a 150-es számú "Ruházati Boltba a fái kibon­tása által ’ hatoltak be. Később pedig, hogy a betörés ne váljon »»egyolda­lúvá«, más módszerekhez is folya­modtak. Szikszón már úgy törtek be a fölóniűvpsSjZÖvetkezet kis áruhá­zába, hogy ffelmásztak a tetőre, a ki­bontott cserepek helyén leereszked­tek a padlásra, s innen hatoltak az üzlet-be. Más esetben, ha úgy kelllett, a padlás deszkáit szedték fel, s kö­télen ereszkedtek le a boltba. Ilyen és hasonló módon összesen 85 esetben törtek be 1954 őszétől 1957 október végéig. Hatvanhat alkalom­mal a társadalmi tulajdont dézsmál­ták meg, kilenc esetiben pedig magá­nosokhoz törtek be. Áruraktár — angróban Kollár és Mészáros főleg a pénz- 'opásra »specializál ta* magát.. Pénz­hez azonban nem mindig tudtak hozzájutni. Többnyire néhány száz vagy ezer forintot találtak a felfe- szített kasszákban. Áruféleségben azonban bőséges volt a választék! Minden ingóságot, ami kis helyen el­fért s értékes volt. belepakolták vagy a magukkal hozott zsákba, vagy a helyszínen szerzett bőröndbe. Cipő, csokoládé, fehérnemű, fényképező­gép, bőráru, konzerv, ital, öltöny, felsó kabát, szalámi, karóra, nylonáru — s ki tudná felsorolni, mi minden vándorolt a betörők batyujába. Már ők maguk sem emlékeznek rá, hon­nan. mit loptak. A szerzett jószágot többnyire »test­vériesen-« elosztották, de az sem volt ritkaság, hogy ki-ki alapon »‘dolgoz­tak«. Annyi bizonyos, hogy mindket­ten jól éltek. Bőven futotta motor- k érék párra, dáridózásra, eleganciára • Amit pedig nem tudtak felemészteni, Kollár pincéjében rejtették el. S rak­tárra is bőven jutott a rablott, több mint 400 ezer forint értékű portéká­ból. Az utolsó körűt Ug.v neki lendültek, hogy százig meg sem akartak állni. Jubilálni azonban nem tudtak. Hepnádszent- andrásan, 1957 október 27-én végét­ért a bűnözések sorozata. Pedig ugyancsak szerencsésnek ígérkezett az az éjszaka. Egymásután két boltba is betörtek. A zsákmány »nagyszerű« volt: ingek, pulóverek, kartonanya­gok, szóvetek, nylonárpk, bakan­csok. fehérneműk, harisnyák, lóden- kabát, bőrbekecs, félcipők, zseb­lámpa. aktatáska, s egyebek vándo­roltak a feneketlen zsákba, sőt némi pénz is a lopott erszénybe. Azfán hirtelen mindennek vége lett. Október 30-án a rendőrség őri­zetbe vét te a két szarká t. Üjra a rács mögött. . A »főúri« élet után persze nem érezték jól magu­kat a rendőrségi fogdában. Elhatá­rozták, hogy meg­szöknek. Mit nekik hekuba! — hi­szen oly jártasak a ki- és bejutás­ban. hogy a szökés nem jelenthet különösebb nehézséget. December 4-én feltörték a fogda ajtaját, s hogy- hogynem — elszeleltek. Ámde a jó­madarak csupán néhány napra röp­penhettek ki a kalickából. December 12-én újra elfogták őket, s most. már szilárdabban zárult be mögöttük a vasajtó. ... és végül a bíróság előtt Elhangzanak a vád- és ved be sze­dek. Az ügyész erősen hangsúlyozza a társadalmi tulajdon sérelmére el­követett bűn súlyosságát. E tekintet­ben Kollár és Mészáros rendkívüli veszélyt jelentett. Bűnüket maguk is beismerik. S nem is várnak enyhe ítéletet. A tárgyalóteremben pattanásig fe­szülnek a kíváncsi idegek. Vajon milyen ítéletet hoz a tanács? S most komolyan, méltóságteljesen felemelkedik a tanácselnök. A Nép- köztársaság nevében ítéletet hirdet. A bűnösök meginognak. Agyukban felrémlik a sivár jövő. Kollár 15, Mészáros 14 évig lesz a börtön fog­lya. A kiszabott mellékbüntetést mai- nem is hallják. Elmerülnek a rémü- ’et mélységében. Vajon merre billen lelkiismeretük mérlege? Lesz-e súlya a megbánás­nak? A bűnért bűnhődni kell. A dol­gok és az önmaguk feletti sajnálko­zás már késő. De az őszinte megbá­nás sohasem késő .; '’SALA LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom