Észak-Magyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-01 / 51. szám

2 ES ZAKMAG YARORS Z AG Szombat, 1958. március 1. Megkezdődött a magyar szakszervezetek XIX. kongresszusa Az építők Rózsa Ferenc művelő­dési házában pénteken reggel fél ki­lenc órakor megkezdődött a magyar szakszervezetek XIX. kongresszusa. A háromnapos tanácskozáson a kon­gresszusi küldöttek beszámolnak a XVIII. kongresszus óta végzett mun­káról, összegezik a szakmai szak- szervezetek további feladatait. A kongresszuson megjelent dr. Münnich Ferenc, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke, Maro­sán György államminiszter, Biszku Béla belügyminiszter, Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, a párt Politikai Bizottságának tagjai. Ott volt a kormány több tag­ja, a KISZ, a Hazafias Népfront, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Magyar Nők Országos Tanácsának vezetői. ‘ A kongresszuson részt vesz Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszö­vetség, főtitkára és a világszövetség három titkára, továbbá a szovjet, az arab, a francia, az olasz, az osztrák, a lengyel, a csehszlovák, a román, a német? a bolgár, az albán, a jugo­szláv, a koreai és a vietnami szak- szervezetek, valamint a vegyipari dolgozók szakszervezetei nemzetközi szövetségének küldöttei. A megnyitó beszédet Somogyi Miklós, a SZOT elnöke mondotta. Javaslatára a kongresszus résztvevői egy­perces néma tisztelgéssel adóz­tak az elmúlt kongresszus óta elhunyt magyar és külföldi szak- szervezeti harcosok emlékének. A kongresszus egyhangúlag elfo­gadta a napirendet, amely a követ­kező: a Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolója, a szám- vizsgáló bizottság beszámolója, a magyar szakszervezetek alapszabá­lyainak módosítása, a vezető szer­vek megválasztása. Ezután megválasztották a külön­böző munkabizottságokat, majd Gás­pár Sándor, a SZOT főtitkára tar­totta meg a. szaktanács beszámoló­ját. Gáspár Sándor elvtárs beszámolója Bevezetőjében a XIX. kongresszus jelentőségéről beszélt, majd a szak- szervezetek szerepéről szólt és he­lyéről a szocializmust építő társada­lomban. A szakszervezetekhez való tar­tozás végső fokon a munkás hata- lom elismerését jelenti. Ha a szakszervezetek jól dolgoznak, döntő tényezői lehetnek — és kell. hogy legyenek — társadalmi életünk­nek a szocializmus építéséért vívott harcban. A száks.zérvezeti tevékenység egyik központi kérdése a társadalmi és egyéni érdek egymásbahangolása. Ez azt jelenti, hogy szüntelenül rá kell irányi tápunk a dolgozók' figyel­mét a szocializmus építésének távla­taira, az abból adódó konkrét fela­datokra, másrészt állandóan szem előtt kell tartaniuk a dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó javítását. A beszámoló ezután rátért a szakszervezetek feladataira a mun­káshatalom gazdasági erősítésében. Hangsúlyozta: A munkáshatalom erősítésének legfőbb kérdése ma az ellenfor­radalmi támadás következmé­nyeinek felszámolása, gazdasági nehézségeink leküzdése, az elért életszínvonal biztos alapjainak megteremtése. Az 1958. évi gazdasági terv és a most készülő hároméves terv célkitűzé­seit ez határozza meg. 1958-ban a dolgozó nép termelő munkáját megtestesítő nemzeti jö­vedelem 4.3 százalékkal, a munká­sok és alkalmazottak reálbére 4.6 százalékkal emelkedik a ter­vek szerint — jórészt az 1957-ben hozott intézkedések eredményekép­pen, részben az idén először szétosz­tásra kerülő nyereségrészesedéssel. Saját erőnkből kell tovább szilárdítani gazdasági helyzetünket A tervek számolnak azzal, hogy a régebbinél gazdaságosabban, alacso­nyabb önköltséggel dolgozunk, taka­rékoskodunk az anyaggal, pontosan tervek- szerint termelünk és a beru­házások is a terveknek megfelelően alakulnak. Éneikül nem juthatunk előbbre az életszinvonal alapjainak meger ősítésében. Az 1958-as terv- arra épül, hogy ebben az esztendőben lényegében már saját erőnkből kell tovább szi­lárdítani gazdasági helyzetünket. A terv szerény. Teljesítése mégis sok­kal fegyelmezettebb, jobb munkát követel. Le kell vonnunk a tavalyi gazdálkodás során elkövetett hibák tanulságait. Az 1958-as terv eredmé­nyes teljesítésének legfontosabb fel­tétele, hogy mindenütt a gazdaságos- sági szemlélet jusson érvényre. Hangsúlyozta: Elsősorban a terme­lési értekezletek azok a fórumok, ahol a munkások közvetlenül részi véhetpek a termelés,, a gazdasági vezetés munkájában. Éppen ezért az eddiginél lényegesen jobban kell a tanácskozásokban rejlő tóriási lehe­tőségeket felhasználni. 4 Az üzemi tanácsokról szólva hang­súlyozta az előadó, hogy azok az üzem valamennyi dolgozójának fó­rumai, a. szervezetlen dolgozóké is. Art üzemi demokráciának ez az új szerve az általános szakszervezeti munka eredményességének is esz­köze. A továbbiakban a bérezésről be­szélt, hangsúlyozza, hogy. a béralap­nak a régebbinél lényegesen önál­lóbb felhasználása nagyobb .lehető­séget nyújt a vállalatoknak a helyes bérezési formált alkalmazására. To­vábbra is arra kell törekedni, hogy a bé­rezés mindinkább segítse a gaz­daságosabb, termelékenyebb munkát. A nyereségrészesedés célja az egésa társadalom érdekeit szolgáló terme­lés gázdaságosabbá tétele, a mun­kások pedig közvetlenül is részesed­nek. a gazdaságosabb termelés ered­ményeiből. A munkaversenyről szólva megál­lapította: — Az elmúlt években a szocialista verseny értelmezése és gyakorlata sok vonatkozásban hely­telen volt. A szocialista munkaver- seny nem cél, hanem a gazdaságo­sabb termelésnek, az önköltség csök­kentésének, az anyagtakarékosság­nak és a minőség javításának esz­köze. Más szóval: a verseny a szo­cializmus építésének kommunista módszere. A magyar munkásosztály büsz­ke azokra, akik tehetségükkel, szorgalmukkal, szaktudásukkal kiemelkedően járultak szocia­lista építő munkánk gyorsításá­hoz. Nem szabad többé megengednünk, hogy selejtgyártók. ügyeskedők e ne­mes vetélkedés vámszedői legyenek. A szakszervezetnek ügyelnie kell arra, hogy az anyagi és az erkölcsi megbecsülés a termelés szerény; mindennapi hőseinek jusson, azok­nak. akik. az üzemi feladatok meg­valósításából a legeredményesebben veszik ki részüket, akik takarékos­kodnak az anyaggal, a szerszámmal, akik tanítják az új munkásokat, akik átadják tapasztalataikat. Meg kell akadályozni minden olyan bürokratikus törekvést, amely a kialakult életszínvonalat csökkentené Az előadó ezután- megállapítottá: a szakszervezetek felelősek a bérből és fizetésből élők élet­színvonalának alakulásáért. De természetesen ezt nem lehet el­vonatkoztatni az ország adott gazdasági fejlettségétől. Sokan hasonlítják össze á magyar munkások életszínvonalát nálunk jó­val fejlettebb más történelmi körül­mények között' kialakult tőkéi orszá­gok dolgozóinak életviszonyaival. Reális képet azonban csak úgy „ka- punk. ha azt vetjük egy£?, hogy a megtermelt új értékekbőltehát a nemzeti jövedelemből — milyen arányban részesülnek a dolgozók, és ha ilyen összehasonlítást - teszünk, azonnal kiderül, hogy. a magyar munkásosztály kibírja az összehason­lítást a fejlettebb tőkés országok dol­gozóinak életszínvonalával. Az életszínvonal alakulásáért ki­mondott felelősségünk a mai hely-» zetben mindenekelőtt azt jelenti, hogy a jelenlegi életszínvonalat vé­deni, biztosítani kell. Meg keli aka­dályozni minden olyan bürokratikus törekvést, amely a kialakult életszín­vonalat csökkentené, akár az árak — burkolt áremelés, vagy minősegron- tás —, akár a bérek, akár pedig a szociális juttatások oldaláról. A nyugdíj­ág a lakáskérdég Ezután rátért a nyugdíjkérdésre. Szó sincs arról, hogy nyugdíj- rendszerünk egészében rossz volna és alapjaiban át kellene szervezni — mondotta. — Kiállja az összehasonlí­tást valamennyi tőkés országéval. De még nagy az aránytalanság a régi és az új alapon megállapított nyugdíjak között. Az aránytalanság a keresetek emelkedése miatt állandóan növek­szik. Ez sérti a dolgozók igazságérze­tét. Nyugdíjrendszerün k másik' fo­gyatékossága, hogy nem veszi eléggé számításba a munkában eltöltött éveket, ugyanakkor rövid a vállomá­nyi idő. Jelenleg 600.000 nyugdíjas van. A rendezés hatalmas összegeket igé­nyelne. Csak a legégetőbb problémák megoldásához több mint fclmilliárd forintra volna szükség. Helyes volna, ha a kongresszus úgy foglalna állási, hogy a hároméves tervben az élet- és munkakörülmények javítására rendelkezésre álló alapokat minde­nekelőtt erre a célra használjuk fel. Társadalmi összefogással a kérdés megoldását előbbre lehet hozma. Ezt- követően a lakáskérdésről beszélt. Európában mintegy 30 millió la- Kasra volna szükség. Nálunk a la­kásépítkezés gyorsabbütemű fejlesz­tését elsősorban az anyaghiány gá­tolja. Az utóbbi két-három évben sók­kal több lakás épült, mint a megelőző években. Az eddiginél sokkal behatóbban kell foglalkoznunk iparfejlesztési és ipartelepítési politikával, mert a sú­lyos lakáshelyzet részben az ezen a téren elkövetett korábbi hibákból is származik. A gyakori albérleti uzsorákról szólva elmondotta, ezt a kérdést csu­pán rendeletileg nehéz szabályozni. Olyan közvéleményt kell kialakíta­nunk, amely gátat vet e zsarolásnak. Az előadó ezután arról beszélt, hogy ellenséges elemeik teljesíthetet­len követelések napirenden tartásá­val. a munkáshaíalom elleni bizal­matlanság felkeltésére, demagóg hangulat kialakítására törekszenek. A szakszervezeteknek kötelességük a legnyíltabban és legőszintébben feltárni, hogy mire van lehetőség és mire nincs. Majd a továbbiakban kijelentette Gáspár Sándor, hogy a törvénytelen eljárások jórésze a munkások és al­kalmazottaik elbocsátásával kapcsola­tos. Nem ritka az önkényesikedés, a személyi bosszú. Ilyen eseteket nem szabad eltűrni, éz a szocialista tör­vényesség durva megsértése. A társadalmi tulajdon védelméről szólva elmondotta: Az üzemi tolva­jok túlnyomó része a lumpenproletár és deklasszált elemek soraiból került Ki. Az ügyészség csupán 1957. har­madik negyedeljen 130 millió forint kárt okozó ügyben indított eljárást. Ebből ezernél több lakást leheteti' volna építeni. A szakszervezeteknek töreked­niük kell arra. hogy a szervezett dolgozók egységesek legyenek a munkás hala i om megszilárdítása, a szocialista építés fő céljai, a béke védelme és a nemzetközi m unkásszol id ári tás alapvető kér­déseiben hangsúlyozta, majd az ideológiai ne­velés jelentőségét elemezte. A főtitkár a magyar dolgozók ne­vében köszönetét mondott a külföldi munkástestvéreknek, a baráti, szocia­lista országok dolgozóinak, — első­sorban a szovjet népnek, valamint a Szakszervezeti Vil ágszövetségnek, akik mellénk álltak e megpróbálta­tások súlyos óráiban és segítséget nyújtottak. Beszédének befejező részében arról beszélt, hogyan lehet jobban kifej­leszteni a szakszervezeti munka moz­galmi jellegét. Hangsúlyozta, hogy a nehézségek ellenére sok pozitív vo­nása van a szakszervezeti mozgalom­nak és ez annak az eredménye, hogy nagy odaadással dolgoztak és dolgoz­nak ma is a bizalmiak, az üzemi szakszervezeti munkások tízezrei. Szavait így fejezte be: — Soha nem voltak olyan nagy lehetőségeink, mint ma, hogy a ma­gyar dolgozó nép szebb, boldogabb szocialista jövőjének megteremtése érdekében, a békéért, a szocializ­musért és a társadalmi haladásért munkálkodjunk! (MTI) __szállodában 17 öztudomású, hogy szállodába általában pihenni megy az ember, mert ez az intézmény helyettesíti a lakásától távol lévő szá­mára a pihenést nyújtó otthoni környezetet. És minthogy a szállodákat jelenleg sokkal inkább a dolgozók, a napi munkában elfáradt férfiak és nők, mintsem az unatkozó, a pihenésben elfáradt semmittevők veszik- igénybe, még fokozottabban kötelező mindannyiunk számára, hogy a szállodák ilyen rendeltetését tiszteletben tartsuk. Nos, ez nem minden esetben sikerül. Miért? Elsősorban azért, mért vannak embertársaink, akik a szállodák — hogy úgymondjuk: kissé túlértékelve — valóban otthonuknak tekin­tik, de ezt olyan értelemben és módon, hogy általában azt csinálják, amit. akarnak. Kedélyesen ráveregetnek pl. a liftes vállára, megsimo­gatják. a szobalány erre alkalmas testrészeit, dongó léptekkel masíroz­nak végig a folyosón, az ajtót sportszerűen csapkodják, a fürdőszobában órákig lubickolnak, még a plafont is bepocskolják stb., stb. Egyszóval: úgy viselkednek, mintha a szállodában rajtuk kívül senki sem tartóz­kodnék. azaz mintha otthon volnának. Van a szállodai kellemetlenségeknek egy különleges változata is. Ez az, amikor u. n. ..zenei hajlamú vendég”-gel hoz össze a balszeren­cse. Ez a vendég egyébként tisztességcsen viselkedik, semmi más zavart nem okoz, csupán zenei mivoltát hozza mások tudomására. Kezdődik azzal, hogy éjjel, színház-zárás után hazatérve, már a folyosón trillázva fütyüli az alig pár perccel előbb hallott, mások által is ismert opera-, vagy operett-melódiákat. Ezt folytatja a szobájában, de úgy, hogy áttér a dalmű lényegesebb betétjeinek énekes elismétlésére. Tenorját, avagy baritonját — ó, mely csodás tenor és bariton! — öblösen megrezegteti és árad a melódia két-három szoba, sőt egy-két emelet távolságában is. Ezzel a muzikalitással szemben, persze hasztalan minden védekezés. Ke­resztül hatol a falakon, sőt még a fülre szorított párnákon is. Egy tény segít csak: ha történetesen abbahagyja. Egyszer ugyanis csak abba­hagyja. Ámde reggel minden újra kezdődik, illetve a műsor folytató­dik. Az ilyen vendég ugyanis csak fütyülve és éneiéivé tud borotvál­kozni, mosdani és ,öltözködni. Repertoárja és zenei ismeretei szinte ha­tártalanok. Sokat tud, sokfélét ismer és — dicséretére váljék — igyek­szik „műsorát” változatosan összeállítani. Az is megtörténhetik, hogy egy dal, vagy ária különösen megnyeri tetszését, esetleg valami kellemes emlék fűzi hozzá és ilyenkor ugyanazt — lehetőleg szoros egymásután­ban — ismételten elzengi. Fogalma sincs az „ártatlannak”, mert figyel­me nem terjed túl önmagán, hogy a szomszédban még pihenni kívá­nók milyen kellemetlen érzésekkel telítődnek, milyen rosszul „indul a napjuk”, csak azért, mert a sors különös játéka folytán szomszédjuk- ■ ban egy elveszett — legtöbbször valóban és végérvényesen elveszett — operaénekes, vagy bonviván telepedett meg. Még valamit a szállodákról. Köztapasztalat az, hogy vékony falai vannak. A beszéd, még a sugdolózás, sőt a gügyögés is áthallatszik. Ha tehát történetesen nászúton vagyunk, gondoljunk a falak vékonyságára és a szobák gyenge szelektivitására. Különben úgy járunk, mint az a nász- utaspár, akik közül az ifjú férj a szerelmi idill kellős, közepén ismételten azt a kérdést intézte nem kevésbé ifjú feleségéhez, hogy „Kié ez az édes kis orrocska?.,. Kié ez a parányi fiilecske? ... Kié ez a gyönyörű szemecske? ...” stb., stb. A szomszédban pihenni vágyó idősebb dolgozó csak elhallgatta a szerelmi kettősnek ezt az alapjában véve ártatlan és kettőjük számára bizonyára szórakoztató, de kívülálló előtt nyilván bosszantó, egyszóiml tehát kellemetlen dialógusát, de mikor már tizen­ötödször hangzott fel a sztereotip kérdés, hogy „kié ez az aranyos fü- lecske?”, dühbe jött, keményen megdöngette a falat és átkiáltott, mond­ván: „Hallják, a mindenségit, döntsék el végre, hogy a megjelölt test­részek kihez tartoznak, aztán legyenek csöndben és hagyják az embert aludni!” Ne felejtsük el tehát: a szálloda másoké is, ezért úgy viselkedjünk benne, hogy mások számára ez ne legyen kellemetlen. NOVAK ISTVÁN megyei bíró, a TTIT Szabadegyetem jog- és államtudományi tagozatának vezetője. 'lisztaság — sertésólak nélkül Sokat beszélünk mos- közökben posvány, tanában a tisztaságról, szennyvízcsíkok húzód- Ezért bátorkodom fel- mk t,. , 0 hozni utcánk esetet. A , ■ w „ Visinszkij-utcában — mar meglévő terv sze- ahol lakom — kecske- tint csatornázzák a és sertésólak bűzlenek, környéket, amit rész­fertőzve a levegőt, és ben el is kezdtek, de nyáron a legyek özöne sajnos a munkálatok lepi el a környéket. A abbamaradtak. Nem tudom mikor kezdik újra a rendezést, de addig is javaslom, hogy mindnyájunk ér­dekében tüntessék el a környéken lévő ólakat. Az utca több lakója nevében: Várhegyi Gyuláné-000­Tavasszal csaknem ötven vándorkiállítás indul vidékre A Műcsarnokban most rendezik és újabb gyűjteményekkel, illetve ké­pekkel egészítik ki a vándorkiállítá­sok anyagát, s a 45 kiállítást ez év márciusától kezdve mutatják be vi­déki városokban és falvakban. Egy kiállítás átlag 30 reprodukciót tar­talmaz. ezek1 mellé új magyarázó táblákat készítenek, s tárlatvezetői útmutatókat is állítanak össze. Tíz vándorkiállítás anyaga a XIX. század magyar festészetét, három- három az új magyar grafikát, az európai művészetet ismerteti, illetve karikatúrákat tartalmaz. A képző­művészet legnagyobb alkotóit, pél­dául Goyát, Rembrandtot, Repint, Leonardo da Vincit, külön kiállítá­-ooo­Jól bevált az első hazai országúti versenykerékpár A Csepel Vas- és Fémművek ke­rékpárgyárában az elmúlt évben ké­szült. el az első hazai országúti ver- senykerékpár mintapéldánya. Az SL 27 típusú kerékpár beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Az egyip­tomi országúti kerékpáros versenyek során, a legkülönbözőbb minőségű utakon, nagy szimtváltozások köze­pette is, mintegy 2100 kilométeres távon felvette a versenyt a legjobb külföldi gépekkel is. Luxor, Alex­andria, Port Szaid közötti útvonala­kon, a legnagyobb megterhelés ese­tén is kiválóan működtek a gépek. A gyár műszaki vezetői a verseny tapasztalatait felhasználják a soro­zatgyártás előkészítésénél is. Néhány apróbb módosítást hajtanak végre, többek között megerősítik a pedál­szerkezetet és a nyergen is változtat­nak. A Csepel kerékpárgyár gépét a külföldi szakemberek is nagy elisme­réssel fogadták és az egyik minta­példányért 70 dollárt ígértek. Ez az Összeg megfelel négy kiváló minő­ségű versenykerékpár árának. A ver­senykerékpárok sorozatgyártása elő­reláthatólag még ez évben megindul. (MTI) FELHÍVÁS! A városi tanács vb. építési és köz­lekedési osztálya március 6-án dél­után fél 4 órakor a városi tanács vb. kistanácstermében (III. udvar I. emelet) tájékoztató megbeszélést tart a Diósgyőr Hl. kerületben fek­vő, a perecesi vasútvonal, a Szinva és a LÁEV kisvasút és a Kiss tábor­nok utca által határolt területen lé­vő házhelyekkel kapcsolatban. Az építési és közlekedési osztály felhívja a fenti területen érdekelt telektulajdonosokat, hogy a megbe­szélésen jelenjenek meg. si anyag ismerteti. Az UNESCO né­hány évre rendelkezésünkre bocsá­totta a perzsa miniaturákat és Leo­nardo da Vinci alkotásait, ismertető kiállítási anyagot. Teljesen új a vándorkiállítások között Európa fes­tészetéről szóló két gyűjtemény, va­lamint az olasz és a francia festé­szetet bemutató egy-egy reproduk­ció-sorozat. Ezeket a Német Demok­ratikus Köztársaságból hozatta meg a Műcsarnok. (MTI) KARAKÜL-FÉLVÉR BÁRÁNYOK A KÍSÉRLETI NYÁJBÓL A gödöllői Kisállat-tenyésztési Ku­tató Intézet hosszabb idő óta foglal­kozik a karakül-juhok keresztezésé­vel hazai fajtákkal. A karakül-juh azért világhírű, mert háromnapos bá­rányainak szőréből készüi a perzsa- bunda. Az előzetes tanulmányok után most megkezdődtek a nagyüzemi kísérle­tek. A Budapesti Gyapjuteimréiő Vál­lalat egy egész nyájat, csaknem 2(>!J anyajuhot állított be erre a célra* Már világra is jöttek az első fclvér- bárányok, amelyeket a még jobb mi­nőségű gyapjú elérése érdekében to­vább kereszteznek. (MTI) Az Északmagyaronszági Papír és Irodaszer Vállalat elad egy drb. teherfelvonót, 100 kg teherbírá­sú 20 méter magasságban üzemel­tető, A felvonót 6 lóerős villany- motor hajtja, vagy elcseréli egy ■két méter távolságban működő felvonóért. Átadás megegyezés szerint. Cím: Miskole, Szentpéteri kapu, laktanya. Tel. 35-152.

Next

/
Oldalképek
Tartalom