Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-18 / 41. szám

Kedd, 1958. február 18, CSZAKMAGYARORSZÄG 5 Fekete László négy élete vissza Fekete elvtárs. Nekem különösen. 'Az elleni orra dalom előtt a párt DÍSZ~funkcióba küldött dolgozni. Nehéz volt újra megszokni a csákány nyelét. A pár- lonkivülick figyelték a munkám. De úgy gon­dolom sikerült. , Most mint pártveze­tőségi tag és a politikai szeminárium vezetője, végez pártmunkát. A felesége szintén szemi­náriumot vezet. Üröm­inél mondja, hogy az ö felesége volt Putnokon az első nő, aki átiga­zolta MDP-tagságát az MSZMP-be. ÉS A NEGYEDIK ÉLET,' kedves olvasó, újra érted van. Ha este a menyasszo­nyoddal nyugodian sé­tálsz, vagy a jövőtöket tervezitek, úgy feltét­len gondolnotok kell a kék munkásruház, de- rékszijas munkásőrök­re. Fekete László is az, méghozzá jó munkás­őr. * Egy ember. a. száz­ezer közül. Bennük rej­lik pártunk ereje'. Mert sok ilyen feketelászló teszi ki a párt erejét, akik lent a bányában, vagy az esztergapad mellett éppen úgy, mint a családi életben, vagy a pártmunkában becsülettel, példamuta­tóan állnak helyt. BARÁTH LAJOS Az elmúlt napok tain a Szóchenyi-utcán. Egy kislány tartotta kezében az «-Anyák boltja-* kirakata előtt. Forgatta, nézegette csillogó szemekkel, megsímogatta puha, hajlékony ujjaival, majd ma­gához ölelve csókot lehelt az egyik levélkére. Annyira szép volt, annyira kedves, hogy megálltam. Néztem a kislányt, néztem a virágot. Négy-öt perc elmúltával egy magas, negyven év körüli férfi lépett ki az »Anyák, boltja« ajtaján. Szemeivel végigsepert az utcán, majd megpihentette a ki­rakat előtt álló kislányon. Hozza- lépett: . , , — Már itt vagy?,.. — keretezte csodálkozást kifejező szemekkel. Ugyancsak siethettél. A kislány felemelte a fejét, a virá­got hátamögé rejtette s a szája egy egészen kicsit megnyílt: _ Itt!... Már öt perce. Nagyon s iettem. Még szaladtam is. A magas férfi megemel intette ke­zét s mutatóujjával megfenyegette a kislányt: — Nem tetted jól!.:; Ilyen síkos, csúszós úton könnyen eleshet az ember. Abból pedig baj is lehet. — De nem lett!... — húzta mo­solyra a száját. Itt. vagyok épem, .egészségesen. Egy darabban. Nevetett, Apró, fehér fogai kivil­lantak, arcára kiült a piroeság, sze­mében ott csillogott a szeretet. Oda­lépett a magas férfi mellé: — Apukám!... Édes!... Megvet­ted? ... — nyújtotta felé két göm­bölyű karját. Aztán nézett az apja kemény, me­leg szemébe. Várta a választ. Nem tudom szavakba önteni azt, amit éreztem, ahogy ez a tizen- három-tizennégy éves kislány nézte az apját, s ahogy az apa nézte a kis­lányát.. Volt abban szeretet, öröm, hála, büszkeség, — minden, amit az élet adni tud egy ilyen kislánynak és egy apának... Ä magas férfi előrenyújtotta nagy tenyerét és megsímogatta a kislány arcát: , . — Meg!..: Megvettem. Megígér­tem, leirat megvettem. — Olyan szép, mint a kirakatban volt? —- Olyan! — Szép leszek benne?.-:» * i '.f, arcára, mosoly A. mtigati jerji ^p^o^ott: — Sf£p.~ Nagyön szép. De a te ígé­reted is olyan legyen mint az enyém. Tudod, a hizonyitvány. Az iskolai;.. — Azzal nem lesz semmi baj!... Ígérem. Hanem!... Én is vettem neked valamit. A névnapodra. De nem adom oda csak otthon. — Gyere, menjünk, — karolt bele édesapjába. Elindultak. Néztem utánuk, gondolkodóan. Egy kedves, közvetlen hang zökkentett ki gondolataimból: — Szerbusz Bandi bácsi!állt meg mellettem Juhász Karcsi, a Bor- sodmegyei Mélyépítő Vállalat párt­titkára. — Nézted Pista bácsit meg a kislányát? ... Nagyon rendes em­ber. Marós. Az új-gyárban dolgozik A felesége tavaly halt rrteg. Azóta a kislányának, és a munkának él. Gigantikus gőzkazán A Szovjetunióban az uráli hőerő­művek számára óriási gőzkazánt [készítettek. A gőzkazán, amely 40 méter magas és 22 méter széles, óránként hatszáznegyven tonna gőzt termel.-ooo­5 millió forintos tűzkárt hárítottak el az alsózsolcai tűzoltók HŐSIES, ÖNFELÁLDOZÓ MUNKÁVAL hatalmas tüzet akadá­lyoztak meg az alsózsolcai önkéntes tűzoltók. Csütörtökön este fél 9 óra­kor harangzúgásra riadtak fel az alsózsolcaiak. A Miskolci Vízügyi Igaz­gatóság alsózsolcai központi raktára gyulladt ki kéménytűz következté­ben. Az alsózsolcai örökéntes tűzoltóik éppen farsangi szereppróbát tar­tottak. A próbát azonnal félbeszakították és ünneplő ruhában siettek a tűz színhelyére. Hegyaljai Gyula önkéntes tűzoltóparancsnok vezetésé- val, két szivattyúval rövid idő alatt megfékezték a tüzet. Tudták, hogy a raktárban hatalmas értékek vannak felhalmozva, és ez fokozta igye­kezetüket. Háromnegyed 10 órakor, amikor a miskolci tűzoltók a hely­színre érkeztek, már meg volt fékezve a tűz. Az ötmillió forint értékű raktár teljesen sértetlen maradt, csupán a műhelyben keletkeztek ki­sebb károk. A Miskolci Vízügyi Igazgatóság ezúttal is köszönetét mond a derék alsózsolcai önkéntes tűzoltóknak, akik társadalmi munkájukkal hatal­mas értéket mentettek meg a népgazdaság számára. Nikházy József párttitkár vízügyi igazgató AzutLózi. wqtjztlek Alkonyodik... A Balti tenger felől szá­guld a szél, nyergében a lovasok, nagypihéjü boly- hok, kilencágú hócsil­lagok. Rátelepednek az emberek vállairá, a sap­kákra. Cirógatják a szempillák tüskéit. Nyo­mukban napokig jönnek társaik milliárdjai. Ke­zükben már csattog ostoruk — a hideg, melynek hegye hangtalanul pattog a gyámoltalan füle­ken, csípésétől izgatottan futkározik a vér, csók­jától pirosra gyűl az arc és irigy telhetetlensé- gében vörös-kékre duzzad az orr. A gyáva ember felhajtja prémgallérját, le­ereszti sapkája szamárfüleit, szaporázza lépteit... A higanyszál is elfutott, meg sem állt, csak mínusz harminckét foknál. Ott megpihen, majd visszaindul, ha elmúlt a veszély. Enyhe az idei tél, az öreg leningrádiak azt mondják, „egy kicsit hűvös van”. Szeszélyes az ottani időjárás. Két nap múl­va megcsordul az eresz — méteres karvastag­ságú jégcsapok „szaszulkák” lebegnek a járóke­lők feje fölött. Ilyenkor kis kerítések zárják le a járdaszakaszt, rajtuk figyelmeztető tábla: Ne járj a járdán! A házmesterek a. tetőkön mászkálnak „le­piszkálják” a féltonnás hótömböket. Homokszóró autók futkároznák a síkos utakon, a csúszós jár­dákat szintén homokolják a fehérköpeiiyes, te­veszőr sipka s házmesternek. Köd borul a városra. — megered a langyo­san paskoló, tavaszillatú eső. De az ember alig húzza fel a. sárcipőjét, már újra hideg szelek, forrasztják jéggé a vizcsöppöket. Esik a hó — süllyed a higanyszál. Leningrádi iy'i'Nr/"' v!í> A galambok A Nyevszkij-prospekten, ** az egyik templom előtti kis térségen megállnak a járókelők. Galambok fész­kelnek a templom bejáratánál, a boltívek kő­párkányain. Szürke kis galambok, de akad kö­zöttük pávafarku, bogyós és gatyás galamb is. Mindig akad valami számukra a járókelők tás­kájában, szatyrában. Egy-egy túlbyzgó kisfiú „jobb híján” csokoládéjából kínáigatja őket és sehogysem érti, miért nem eszik meg. A könyv. Az utcán, apró asztalkákon árul­ják. Soha nem lehet egyedül találni az árust, szüntelenül körülfogják a vásárlók. Minden­napi szükséglet a könyv, szinte beletartozik a napi vásárlások közé. ügy fogy, mintha égetnék. Itt nem is szoktak könyvnapot tartani. Alig bír­ják kielégíteni az igényeket. Orosz és nyugati klasszikusok sorozatait, mai szovjet irodalmat és nyugati fordításokat keresnek leginkább. Ol­csó, ára alig egynegyede a magyar könyvnek. A fagylaltoskocsik éppen úgy beletartoznak az utca téli hangulatába, mint a forró káposz­tával, hússal töltött fánkokat — „piroskit” — áruló asszonyok. A sorbanállás. Nem lehet letagadni, hogy sokszor állnak sorban a leningrádiak. Moziban, autóbusznál, nagyforgalmú üzletek pénztárainál is. Sokfajta sort lehet megkülönböztetni. Ezek közül legjellemzőbb kettő: hosszúsági és idő- mérték szerint. Az előbbibe? tartoznak q köny­vekért sorakozók, például orosz nyelvű magyar szakácskönyvért, vagy lengyel képzőművészeti gyűjteményért, A másodikba sorolhatók q divat és az autók szerelmesei. Híresebb divatszalonok előtt már előző este sort foglalnak egyes ráérő asszonyok, míg motorkerékpárra, autóra majd­nem egy évig vár a sok tízezer türelmetlen nav­és pénzszámláló. Mégis előfordul, hogy valaki hamarabb megkapja autóját, mint megtanul vezetni. A Q V6r© kék az tetemük. Szőr csíz­T más, bunáás meávebocsok néptelenebb járdákon, tele van velük a sok jég­pálya. Még a Néva jegén is hokipályát építenek maguknak. Különböző fi­gurákra tanítják a fel­nőtteket, akik a háború miatt nem tanulhattak meg korcsolyázni. A pályásokat is szoktatják a hideghez, min­dennap kiviszik őket sétálni. Az ifjúság legel­terjedtebb téli sportja a jéghoki, korcsolya és a sí. Többézáz hoki- és jégpálya van a városban. A környező fenyvesborította dombokat, a téli szünetekben és vasárnapokon ellepik a színes- pullóveres fiúk-lányók. A munkások. Jól öltöznek. Sokuknak televí­ziója, rádiója van, de többen sorbanállnak autóért is. Tanulnak, olvasnak, képezik magu­kat. Olyanok is vannak, akik többet isznak a kelleténél. Ezek főleg vidékről felkerült, jólke­reső munkások, akiknek a műveltsége elmaradt anyagi jólétük mögött. Vannak még qlacsony- fizetésüek is, ezek elsősorban segédmunkások, akiknek a munkája nem igényel különös tudást. Közöttük nagyon sok a nő.- A diákok. Lelkesednek minden újért. Tá­■■ ■ ■ ...............* mogatnak minden egészséges k ezdeményezést, ami a hibák kijavítására, vagy a vezetés egyszerűbbé tételére irányul. Az új házak. Szaporodnak, mint a gombák. Az építőipar korszerű gépekkel dolgozik. Egyéb­ként — függetlenül a lakásépítés hatalma$ üte­métől — a növekvő, négymilliós városban még mindig lakáshiány van. A Szmolni), a pártbizottság épülete kertjé­ben lusta dér pihen az ágakon. Fent, az épület kupolatetején a gomolygó ködből elő-előlebben a vörös lobogó. ALEXA FERENC Telve vannak velük a parkok, a szó szoros értel­mében bujkálnak a hóban. Korcsolyáznak a este Királdon játszotta először, szép közönség-sikerrel. Kedden Farkas- lyukra, szerdán Putnokra, csütörtö­kön Kurityánba, pénteken I zsóf ta­vára. szombaton pedig Edéiénybe lá­togatunk eL Ezzel egyelőre be is fe­jeződik borsodi vendégszereplésünk, mert vasárnap már Budapesten ját- szuk a darabot. Szó van arról, hogy jövő hónapban ismét' visszajövünk egy hétre, hogy a megye más bá­nyászközségeiben is közönség élé vihessük a Szerelem varázsát. • Új bonviván mutatkozott be az el­múlt héten a Miskolci Nemzeti Szín­ház Bajodér-előadásában. Kenderesy Zoltánnak hívják, s Kaposvárról hozta át Jákó Pál igazgató, hogy' a sok nehéz szerepet játszó Simor Ottó terheit megkönnyítse. Kenderesy a bemutatkozás alkalmával hamar le­küzdötte az első felvonásban még itt— ott észlelhető elfogódottságot, jele­netről-jelenetre mélyebb, átéltebb lett alakítása, mely’ különösen a szen­vedélyes részeknél vált hitelessé. Kellemes, kulturált hangja .különö­sen a második felvonás fináléjában jutott érvényre. Kenderesy Zoltán komoly erőssége lehet színházunk­énak. s ezért szeretettel köszöntjük \ miskolci bemutatkozása alkalmából. Még egy új szereplőről kell szóta­nunk! A beteg György László helyett Beleznay István ugrott be a Fruska apa szerepében. Igen meggyőző, hite­les alakítása harmonikusan illeszke­dett az összehangolt együttes játéká­ba, amely azóta is ebben a szerep- osztásban viszi estóről-estére (apsos, na£y sikerre Conners amerikai író vígjátékét. (krónikás) Figyelem ! Rádió, vasaló, rezsó, örök vacu cs egyéb villamossági gépek javítását, kisebb hibával ház­nál is, 6 hónapi garanciával vállal a Villamosipari Ktsz. 1-es fiókja. Széchenyi u. 66. Telefon: 16-485. Címünk már­cius 1-től Széchenyi u. 78. sz. BUDüPESTRE UTAZÁSA ALKALMÁBÓL biztosítsa szállósíi a Fizetővendéglátó Szolgálat utján. Részletes felvilágosí­tás, szoba rendelés a ? Fttvirosi Idegenfornalmi Hivatalnál Budapest, VII., Lenin körút 30. Telefon: 229-377, vagy 222-287 és 227-272. DCét (merek az uleán három csillése 18—19— 20 éves fiatal; KISZ- tagok, — ő maga is. második Élete családja körében van. Fiatal feleségével és 3 éves kisfiával tavaly szeptemberben költöz­tek be az híj két szoba összkomfortos lakásba. Felkerestük lakásán is. A kis Lacikával barát­koztunk össze legha­marabb. Derék barna fiúcska. Ceruzát aján­dékozunk neki és ő el­dicsekedett, hogy apu­kája tegnap is hozott csokoládét. — Ha minden as­szonynak ilyen férje lenne, azt hiszem, nem volna se válás, se csa­ládi perpatvar, — mondja a felesége. — S ha már az asszony így mondja, igaz kell hogy legyen. A havi keresetét — ami, átlagban 3500 fo­rint — mindig haza­adja. — Sőt, amióta bete- geslpedek, a házimunka nagy részét is ö végzi. Pedig higyjék el, sok­szor agyonázva, ki­merültén jön haza. A HARMADIK ÉLE­TE: a pártmunka. 1950-től tagja a párt­nak. Az ellenforrada­lom után közvetlenül ő indította el az üzem­ben az MSZMP szerve­zését. — Nehéz idők vol­tak ... — emlékezik Hihetetlen, ügye ked- i vés olvasó. Egy ember- i nek nem lehet négy \ élete. Pedig van. Száz I és százezrek élnek » ilyen négyes életet ha- I zánkban, mint Fekete > László bányász. Es ) mind a négy életét be­> csülettel éli. > AZ ELSŐ ÉLETE ) Fekete Lászlónak ak- \ kor kezdődik, amikor I kora reggel a »szállító­> kosárba« ül és a sötét 1 bányába száll le. Érted I is teszi, hidd el, kedves > olvasó: mert milyen jó ) érzés szénnel fűtött, > meleg szobában újsá- ) got olvasni, vagy rá- I diót hallgatni. Ezt a | szenet ő és a. társai ) vágják, — nem könnyű > munkával. ) A putnoki bánya­> üzemben dolgozik, i Üzemvezetője elmond- I ja, hogy Fekete László I az egyik legjobb mun- \ kősük. A múlt év utol- I só félévében elérte a I »Kivé tó dolgozó* szin- | tét is. A januári hónap- | ban 126.1 százalékot ért | el a brigádja. ■ Most igen »kemény é fába« vágta a fejszét: * KISZ-brigádot szerve- ) zeit. Nehéz körűimé- é nyék között: vízben, } állandó nyomás alatti i munkahelyen dólgoz- d nak. Minden percben é az életük forog kockán. p És mégis azt mondja, P ennek a brigádnak a P legjobbak között kell * lenni. Pedig a brigád Régi ismerőssel találkoztunk teg­nap a miskolci Avas-szálló halijában. Szőke hajára, világosbarna szemére talán emlékeznek még azok a szin­ti ázkedvelők, akik nyolc évvel ezelőtt az Amerika hangját, a Tamás bátya kunyhóját, vagy a Lilliomfit Iáiták a színházban. Ág Éváról, az Országos Kamara- színház fiatal művésznőjéről van szó.,. Hogy miként került újra Mis­kolcra? Ezt mondja él talán ő. — Az Országos Kamaraszínház egyik társulata most egy hétig Bor­sod megye bányászközségeiben ven­dégszerepel. Velük vagyok most itt. — Mit játszanak? — Klabund meleghangú, szép da­rabját, a Krétakört, amely Szerelem varázsa címein került most színre. Rám igen érdelves feladat jutott a darabban, mert egy öreg bábaas­szonyt játszom. De érzésem szerint, s ezt mondják a kollégák is — szí­nészi pályám egyik jelentős állomása ez az alakítás. — És hová látogatnak el a Szere­lem varázsával? — A darabot, amelyet Földeák Ró­bert, a tehetséges fiatal rendező állí­tott színpadra, társulatunk tegnap — Pistike?... Te miért nem vagy az iskolában? ... Már megint? ... Csavarogsz?..; Hát mit ígértél ne­kem? ... Aztán hozzunk fordult: — X Y tanítónő vagyok. Ez a kis­fiú a tanítványom. Legújabban csa­varog. Elkerüli az iskolát. Hazudo- zik... De, megvan ennek is a ma­gyarázata. Figyeljenek csak! S azzal odafordult Pistikéhez: — Pistike! ... mond meg szépen, miért nem jöttél ma iskolába? ... De ne hazudj! tégy őszinte. Tudod, mi jóbarátak vagyunk, s a jóbarátok soha nem hazudnak... A kisfiú odament a pádhoz, le­emelte táskáját, aztán a tanítónőre emelte a szemét: — Nem mehettem. Nem volt ké­szen a leckém. Nem tudtam megcsi­nálni. Anyuka elzavart otthonról. Még pofop is ütött, hogy siessek. Itt akartam /megírni ezen a padom. De nem tudtam. Fázott a kezem. Kotorászott a táskában, kivett egy füzetet. Mutatta: — Itt van!... Nagyon csúnya ..; és nincs is készen. Sírt. Maszatos kis arcán fehér csí­kokat húztak a csordogáló könny­cseppek. A tanitnno fiS>elte a fiút- ti' /l ICinilono gyelt bennünket: — I-Iát ezért, — fordult hozzánk — Ezért nem jött Pistike ma iskolá­ba. És ... tudják, ez egyre gyakoribb egyre sűrűbb ennél a gyereknél. Pe­dig kár érte! Okos gyerek, szófogadc és ami a legfontosabb, őszinte. Ne­kem még soha nem hazudott. Dél­után megyek, a szüléihez. Nem en­gedhetem! ... Beszelek velük. Mert amit csinálnak, az bűn. Még annál is több... Gyalázat... Elköszönt. Kézenfogva vezette a gyereket, a tanítványát, ' Mi folytattuk utunkat a posta felé. .s PÉCZELI ENDRE Aztán mi is elindultunk. A posta felé. Karcsinak ott volt dolga, én meg csak úgy elkísértem. A Hősök terén az egyik pad mellett egy fiú állt. Olyan tíz-tizenkét éves forma. Isko­lai tanuló. Táskája ott feküdi, a pá­don. Didergett, fázott. Kezeivel csap­kodta nyitott nagy kabát ja. libegő szárnyait. Időnként mozgott, ugrán­dozott. Kopott, hólészítta cipőjének sok görcsre kötött fűzője csapkodta az olvadó havat. Nyakánál a kabát alól piszkos kis inggallér kandikált ki. Kabátja kopott, gömbnélküli. Arca, keze maszatos. Ápolatlan, gon­dozatlan, magárahagyatött gyerek benyomását keltette. Juhász Karcsi megszólította: — Mond csak öcsikém? ... Miért nem mégy te haza?... így megfagysz, megfázol. Anyukád meg sírni fog. A kisfiú lehajtott fejjel állt. Moz­dulatlanul. Feje meg-megbjjlent. Szi­pogott. Karcsi a fiú sovány kis álla alá helyezte nagy tenyerét és lassan felemelte: — Hát te sírsz? ..: Pityorogsz? .. Egy ilyen nagy legény?... Nem szé­gyened magad? ... A fiúcska At «zeit ' Juhasz Karcsira: — Sírok, mert fázom. A lábam, a kezem... Mindenem. Úgy fázom.,. De úgy.;: — Akkor miért nem mégy haza.:: — Nem lehet. Nem merek. Kika­pok anyukától. Megver. Mindennap. Az meg nagyon fáj..: — Tudod mit?... — mondta Kar­csi. — Gyere velem. Hazaviszlek. Ne félj, nem fog megvenni anyu­kád. Beszélek vele. Megmondom, hogy te egy nagyon jó. nagyon ren­des fiú vagy ... No, gyere ... Indulni akartunk, amikor egy huszonhat-huszonhét év körüli, csi­nosan öltözött fiatal nő állt meg mellettünk. Odalépett a kisfiúhoz, megfogta a kezét aztán megszólalt:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom