Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-08 / 33. szám

Szombat. 1958. február 8. ESZ AR MAGYARORSZÁG 3 A FÖLDMÜVESSZÖVETKEZE- TEK életében minden időben nagy jelentősége volt a 'küldöttközgyűlés­nek. A mostani közgyűléseknek kü­lönös jelentősége abban van, hogy most ismeri meg a tagság széles százezres tömege a földművesszövet­kezetek IV. kongresszusának határo­zatait, a kongresszus anyagát. Még meg sem száradt a tinta a kongresz- szusi küldöttközgyűlések jegyző­könyvein, ahogy mondani szokták, s máris újra itt van az újabb közgyű­lés. Ez az élet rendje, ezt a fejlődés követeli meg. Mit tárgyalnák majd a február— márciusi közgyűléseken? Sokminden szóba jön ilyenkor, de van olyan szervezeti, gazdasági, politikai kér­dés is, amit meg kell tárgyalni, vagyis a tagság, a falu, a megye köz­véleménye elé kívánkozik. Néhány dolgot megemlítünk ezek közül. A tagság tekintélyes része nem is­meri, hogy miben képviseli a szö­vetkezet az ő érdekét. Nincsenek tisztában a tagok, hogy a földmű­vesszövetkezetek ma már a dolgozó parasztok érdekeit képviselik. ... Hogy miben? Mint ahogy tíz évvel ezelőtt a tag­ság és a falu dolgozó parasztjainak érdekét képviselte, segítette őket a termelésben, ma különösen várják ezt a segítséget a földművesszövet­kezetektől. örömmel számolhatunk be arról, hogj7- vannak szakcsopor­tok, különböző üzemágak, s nem utolsó sorban a felvásárlási üzemág, melyre napr ól-napra fontosabb feladat vár, hogy a dolgozó parasz­tok áruját eljuttassa a város lako­sai számára. Nemrég olyan rendelet jelent meg, hogy a jövőben a földművesszövet­kezet fogja lebonyolítani a talajmű­velési szerződéseket. Az elmúlt év folyamán már termelési szerződések kötésével és talajművelési szerző­déskötéssel (is foglalkozták. Ebben rejlik elsősorban a dolgozó paraszt­ság érdekvédelme, hogy kiváló ve­tőmagot kapjon, időben legyen meg- • művelve a föld. Napról napra többet tudjon termelni a dolgozó paraszt, ezáltal nagyobb lesz a jövedelme is és főleg olyan áruból, aminek min­dig lesz piaca. Nem úgy, mint ez év­ben a káposzta esetében történt, hogy nem tudták értékesíteni. Rövidesen egyezmény jön létre a MÉSZÖV igazgatósága, illetve a Megyei . .Gépállomások Igazgatósága között. Ezen szerződés alapján a gépállomás brigádjait kihelyezik és a gépeknek a földművesszövetkezet biztosítja majd a munkaterületet, méghozzá időben és fontossági sor­rendben úgy, ahogy azt mindany- myiunk érdeke megkívánja. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a közgyűléseken alaposan vitassák meg ezt a kérdést. Ki fogja irányí­tani a brigádokat, a szövetkezet igaz­gatósága hogyan kapcsolódik ebbe a munkába és az ellenőrzést kik és hogyan végzik? Igaz, nagy segítsé­get ad ehhez a megjelent rendelet, azonban ez csak vezérfonal. A csata a falun dől el. SZÓ LESZ A KÖZGYŰLÉSEKEN a múlt évi mérlegről is. A tagságot különösen érdekli, hogy egy-egy üzemág mennyire volt gazdaságos és az ott dolgozók hogyan járultak hozzá a közvagyon növeléséhez. Szövetkezeteink általában jól zár­nak. Legtöbb helyen osztanak nye­reségvisszatérítést is. A földművesszövetkezet demokrá­ciájáról is lehet beszélni, mert itt- ott megsértik. A napokban a szer­kesztőséghez érkezett egy levél Bod- rogszegiből. Ez a levél fényt derít arra, hogy a járás vezetői (Szerencs) minden különösebb ellenőrzés és meggyőződés nélkül visszautasítot­ták az alakuló csoport alapszabályát. Az elsőt azért, mert zavaros volt. A szövetkezés gondolatával foglalkozó parasztok azonban úgy gondolták, hogy náluk a betűvetés nehezebben megy, mint a kapálás, ezért fogták magukat és lemásolták egy működő szakcsoport alapszabályát. Az FJK ezt sem találta alkalmasnak. Ez bír zony a szövetkezeti demokrácia megsértése, a tagság semmibevevése. A VEZETŐSÉG ÚJRAVÁLASZ­TÁSA szervezeti kérdéseket is érint, sőt személyeket is. Felvetődik a kér­dés, kik legyenek a szövetkezet ve­zetői. Elsősorban azok a becsületes földművesszövetkezeti tagok, akik több éven keresztül önzetlenül, tár­sadalmi munkával bizonyították be a szövetkezethez való hűségüket. Példát mutattak szerénységükkel, szorgalmukkal, önzetlenségükkel. Minden faluban ott vannak az ala­pító tagok, akik részben résztvesz- nek a vezetésben, gazdag élettapasz­talatuk van. Az idős, kipróbált — az ellenforradalom idején is helytállt — vezetők mellé minél nagyobb szám­ban vonjuk be a vezetésbe a nőket. A nők jól ismerik a szövetkezés gondolatát, de a termelő munkát is. Nem egy olyan falusi asszonyt is­merünk, aki harcosságával, példa- mutatásával kivívta a tagság elis­merését, bizalmát. Adjunk helyt a vezetésben a növekvő, fejlődő falusi ifjúságnak, ök az élet motorjai — ahogy mondani szokták. Bennük a lendület, a gyorsaság mutatkozik meg. Ezzel nagyszerűen párosul az idős tasfok józansága, higgadtsága, mely nem engedi őket, bogv túl szaladja­nak a célon. Az ifjak az új iránt rendkívül fogékonyak. találéko­nyak, époen azért, aki arra alkal­mas. kapjon helyet a vezefésben. Nem minden ténvt soroltunk fel. mellyel a közgvű’csek foglalkozni fognak, csak néhányat említettünk meg. Sok függ ettől a közgyűléstől, hiszen egy évnek a munkáját kell majd az újraválasztott vezetőségnek kidolgozni. (B. P.> IV agyon sok dolgozó paraszt töp- ■*-* reng év végén, amikor szá- motvet egész évi munkájának ered­ményéről, hogy mennyit jövedelme­zett, mivel lett gazdagabb és egyút­tal azt is elhatározza, hogy követke­ző esztendőben mit termel, vagy mit kellene termelni, hogy több hasznot, nagyobb jövedelmet szerezzen? Ez persze attól is függ, hogy kinek mi­lyen minőségű és mennyiségű földje van. Ki-ki úgy rendezi be kis gaz­daságát, ahogy lehetőségei engedik, de egy dologban valamennyien azo­nos gondolatokkal terveznek: még több, még nagyobb hasznot akarnak szerezni. Tervezgetés közben ma még sokan megfeledkeznek a szerződéses mag­termesztésről, pedig azokon a helye­ken, ahol a múlt esztendőben már megvalósították ezt, igen szép sike­rekről számolhatnak be a gazdák. A jól kiválasztott magféleségekért, amelyből külföldre is nagy mennyi­ségben exportálunk és valutát ka­punk érte — jól fizetnek a termelte­tő vállalatok. Felhasználatlan milliók ezek; a szerencse úgyszólván a dol­gozó parasztok nyomában jár és csak üstökön kellene ragadni. A megyei magtermeltető vállalat tájékoztatása szerint a szerződéskö­tést február 28-ig meghosszabbítot­ták, a hátralévő pár hét alatt a föld- művesszovetkezeteknél, vagy a vál­lalat járási felelőseinél pótolni lehet a mulasztást. Azokon a helyeken, ahol a talajösszetétel megfelel és a lencse, borsó, cukorrépa, mák, olaj­len, . tavaszbükköny, zab, tavaszárpa hibrid-kukorica, vagy fehérhere stb. jól megterem, érdemes vele foglal­kozni, mert egy hold szerződéses magtermesztés árából nemcsak egy két-három fős család évi fejadagját vásárolhatják meg, hanem még pén­zük is marad, holott: egy hold bú­za, rozs, vagy bármely más kenyér­gabonaféleség nem fedezi ezt a szük­ségletet, nem beszélve például a fe­hérhere termesztési lehetőségeiről, amely nem igényel plusz területet, mert ezt felülvetésként lehet alkal­mazni és igen jó árat fizetnek érte. Hasonló módon ismertek a cukor­répa termelés lehetőségei is. S ez már csak azért is fontos, hogy bizto­sítsuk jövőévi cukorellátásunkat. lyiint a tájékoztatásból kiderül: állami gazdaságaink és ter­melőszövetkezeteink nagy része 100 százalékban leszerződtette a beter­vezett területeket, de még mindig vannak megyénkben tsz-ek,' állami gazdaságok, amelyek nem állnak szerződéses viszonyban, holott nagy­üzemi gazdálkodásban még korlátla­nabb lehetőségei vannak a szerző­déses magtermesztésnek, követke­zésképp a nagyobb jövedelem szer­zésnek. Ugyancsak eredményes munkát végezhetnek a földművesszövetkeze­tek, ha a hátralévő időben hatéko­nyabban propagálják a dolgozó pa­rasztság körében a szerződéses mag- termesztés előnyeit és segítséget ad­nak nekik, hogy éljenek a lehetőség­gel: használják fel, szerezzék meg a felhasználatlan milliókat. A földművesssövetkeseíek közgyűlései elé mág íömsgssali?i gvermskbánulásos megbeieoedésekre ? — „Egészségünk védelméért’ filmvetítéses előadássorozatban dr. Kostyál László egyetemi magántanár „A gyermekbénulás kérdése” cí­men február 9-én, vasárnap d. e. 11 órakor előadást tart Miskolcon a Szakszervezetek Megyei Klubja nagy előadótermében (Kossuth u. 11. sz.). Az előadás a közelmúltban lezajlott járvány tapasztalatairól szól. Szá- mithatunk-e még tömegesebb gyermekbénulásos megbetegedésre, és ho­gyan védekezzünk a jövőben? Az előadást a „Heine-Medines mozgás- zavarok utókezeléséről” ci.mű hangos film bemutatása kiséri, melyre mindenkit szeretettel vár a rendezőség. Ilyen szép gyárat eddig még nem voit szerencsém látni... Kapitalista gyáros Miskolcon Elegáns, 30 év körüli fiatalember látogatta meg csütörtökön a Miskolci Pamutfonódát. Neve: Apthorp úr. Foglalkozása kapitalista gyáros. Lak­helye Párizs; angol származású. A Platt-Frairs angol—'francia cég egyik tulajdonosa. Apthorp úrék gyárai és vállalatai kórt ológép- alkatrészeket gyártanak. A világ kártológép-park- jának 80 százalékát ez a cég látja eL Eddig háromszor volt Magyarorszá­gon, 1951--ben 54-ben és most 58-foan. Külkereskedelmünk üzleti ikapcsolat- bam áll cégűikkel. Kártológépeinkhez a merevítőket tőlük vásároljuk. A Miskolci Fonoda kártoló-gópein is ilyennek vannak. Az üzleti ügyek mellett Apthorp úr azt is megkérdezte, hogy vagyunk megelégedve a gyártmányaikkal, van-e valamilyen, kifogásunk vagy kérésünk. Látni kellett volna az arcát, ami­kor belépett a fonoda nagy csarno­kába. Először letekintett a parkettra, majd fölnézett a neenfényben úszó mennyezetre, a gépekre pillantott, aztán elismerően így szólt: — Ismerem a világ valamennyi pamutfonódóját. Amerika hatvan üzemében is jártam, de ilyen szép gyárat eddig még nem volt szeren­csém látná. Majd Lillafüredre is ellátogatott, megcsodálta a festőt környezetet és megkérdezte, kik járnak ide, kik lakják a szállót. A válasz rövid volt: munkásoké a Balotaszálió. Egyébként a kaipita lista gyáros az angolokhoz illően igen keveset kér­dezett és a kapott válaszokra sem tett semmiféle megjegyzést. (Uj taocaz. — új teroeA Villámriport a hejőbábai termelőszövetkezetről — MOST AZ A LEGFŐBB GON­DUNK, hogy munkát biztosítsunk az embereknek! —' így fogadott He jó­ba bán Kosztor elv társ, az Uj Élet Termelőszövetkezet elnöke. — A trágya már kint van a földön, műtrágyát is vettünk, 500 mázsát. Eddig még nem kedvezett az idő, hogy kiszórjuk. De hamarosan erre is sor kerül. A hejőbábai Uj Élet Termelőszö­vetkezet tavaly februárban alakult, az ellenforradalom nyomán felosz­lott tsz. helyében. — Nekünk 168 ezer forintba került az ellenforradalom. Túl vagyunk rajta. Az új tavaszt új tervekkel várjuk. Kertészete1: akarunk létesí­teni 1—2 holdon. Ez a környék ked­vez az uborkának, dinnyének. Gép­kocsink is van. Gyorsan Miskolcra röpítjük az árut. Jelenleg 46 ta^ dolgozik a termelő- szövetkezetben. A tavaszon — mint a tsz.-tn goik mondják — 8—10 i?i be­lenő ívérve'r:k. Itt, Hejőbábán jó ba- ráf^ágb^n él a tsz. az em'énüeg gaz­dálkodókkal. Tavaly nyáron a hor­dádkor segítségre volt sjdikcé'*e a szövetkezetne^. Nem koüe+t kérni a küvil^Vőkab Jö+ték. A t^z. fjrjnero+tq a V-évéke+. a ..kí­vülálló” sem'tség pedig rakta a sze­keret. Most, télen a tsz.-beliek. vi­szonozták a segítséget. Akinek bú­zára volt szüksége a faluban, vehe­tett a tsz.-tagoktól — nekik volt el­adni való. Kosztor elvtárs — meg kell adni, bő szókincsű, rátermett elnök — a szövetkezet további gyarapodásáról beszél. — Több föld kellene!... Jelenleg háromszáz holdunk van. Ennyi föld­re nem nagyon tudunk új tagokat fölvenni. Az újonnan jelentkezők meg fiatalok, a szüleiknek van ugyan két-három hold földié de azt nem akarják beadni a szövetkezetbe. Legalábbis egyelőre. Pedig nem jól számítanak. Láthatják: aki velünk dolgozik, kap háztáji földet és a mun.kae-'ység után kapott termény­nyel, pénzzel együtt jobban jön ki. A szelők mk ingadoznak. De a fia­talok több hegről jönnének, mi szíve­sen fogadjuk az új belépőket. De időnk is va*\ Várhatunk. ALKONYODIK. Villany gvúl a tsz.-irodában. Az ajtóban az elnök elvtárs búcsúztat: — Az év vé^co jöjjenek el, zár- száor^á.-Vnn Ez még jobb lesz, mint a tavalyi volt... (n.) Felhasználatlan milliók Liu Sao-csis HOGYAN LEGYÜNK JŐ KOMMUNISTÁK Miért kell a kommuuista párttagoknak képezni magukat? ELVTÁRSAK, miért kell a kom­munista párttagoknak képezniük ma­gukat? Amióta az ember megjelent a föl­dön, ahhoz, hogy élhessen, a létfenn­tartáshoz szükséges anyagi javak előállítása érdekében folytonos har­cot kellett vívnia a természet ellen. „Az emberek nem egymástól elszi­getelten, nem mint egymástól elsza­kadt egyedek, hanem közösen, cso­portokban, társadalmakban harcol­nak a természettel és használják ki a természetet az anyagi javuk ter­melése céljából. Ezért a termelés mindig és minden körülmények kö­zött társadalmi termelés. Az anyagi javak termelése során az emberek á termelésen belül ilyen vagy amo­lyan kölcsönös inszonyokat, ilyen vagy amolyan termelési viszonyokat létesítenek egymás közt ” így tehát az emberek harca a ter­mészet ellen, a termelés érdekében — társadalmi jellegű. Ez a hai'c az embereknek, mint társadalmi lé­nyeknek küzdelme a természettel. A természet ellen vívott szakadatlan harcban az emberek folytonosan mó­dosították a természetet s ezzel egy- ideiűleg fclyto^,'Sian át­alakították egymáshoz való viszo­nyaikat. Az embereknek, mint társa­dalmi lényeknek a természettel foly­tatott hosszú küzdelme folyamán ál­landóan változtak és tökéletesedtek ez emberek testi formái (kezük, lá­buk. testtartásuk stb.), társadalmi iszonyaik, társadalmi szervezetük formái, s épp így gondolkodásuk, ideológiájuk stb. Ez azért van így, mert: „A termeles első sajátossága '‘az, hogy sohasem reked meg hosszú iáő­re egy ponton, hanem mindig a vál­tozás és fejlődés állapotában van, a termelési módban beállt változások pedig elkerülhetetlenül előidézik az egész társadalmi rend, a társad,almi eszmék, politikai nézetek, politikai intézmények megv>dltozását~— előidé­zik az egész társadalmi és politikai berendezés átalakulását.” Az ember az állatokból fejlődött ki. Az ősidőkben az emberek élet­módja, társadalmi szervezete, ideoló­giája stb. más volt, mint napjaink­ban. A jövőben az emberek életmód­ja, társadalmi szervezete, ideológiája stb. különbözni fog a maitól. Az emberiség és az emberi társa­dalom maga is a történelmi fejlődés terméke; ma is fejlődik és változik, a természet elleni harc folyamán folytonos változásra kepes, és válto­zott is. AMIKOR AZ EMBERI TÁRSA­DALOM egy bizonyos fejlődési fokot elért, kialakult az osztálytórsadalom. Ettől kezdve az emberek az osztály- társadalomban úgy éltek, mint meg­határozott osztályokhoz tartozó em­berek. A marxista filozófiai elvek szerint az emberek ideológiáját tár­sadalmi létük határozza meg. Osz­tálytársadalomban tehát az emberek ideológiája egy adott társadalmi osz­tály ideológiáját képviseli. Az osz­tálytársadatomban szüntelen osztály- harc folyik. így tehát az emberek a természet elleni szakadatlan harc­ban és a társadalomban folyó állandó osztályharcban módosítják a termé­szetet, átalakítják a társadalmat és ezzel egyidoüen megváltoztatják sa- Í4t ideológiájukat is. Marx egyízbein a következőket mondta a munkásoknak: „Tizenöt, húsz, huszonöt év pol­gárháborúin és népek közti harcain kell átmenneiek, nemcsak azért, hogy a viszonyokat megváltoztassá­tok, hanem azért, hogy magatokat is megváltoztassátok és a politikai ura­lomra képessé tegyétek” Más szóval az emberek nem csu­pán a természet ellem harcuk folya­mán alakítják át önmagukat, hahem állandó társadalmi harc közepette is. A proletariátusnak is a társadalmi harc hosszú időszakán kell tudatosan átmennie ahhoz, hogy átalakítsa a társadalmat és önmagát. Az emberek tehát olyan lényeknek tekintsék magukat, akiknek szüksé­gük van az átalakulásra és képesek is átalakulni. Ne tekintsék úgy ma­gukat, mint valami változhatatlan, tökéletes, szent és javulásra nem szoruló lényeket. Ezt nem szégyen szükségszerűnek tekinteni, nrvel ez felel meg a természeti és társadalmi fejlődés áthághatatlan törvényeinek; különben az emberek nem haladhat­nának előre. A JELENKORI TÖRTÉNELEM­BEN mi, kommunista párttagok va­gyunk a leghaladóbb forradalmárok; mi vagyunk ír» az '••)őréb~ky;*ó erő. amely a társadalom és a világ meg­változtatásáért harcol. Forradalmá­rok azért vanmaik, mert vannak még elleni orr adalmárok. Ezért az ellen­forradalmárok elleni szakadatlan harc a forradalmárok létének és fej­lődésének lényeges feltétele. Ha a forradalmárok elmulasztják ezt a harcot, többé nem nevezhetők forra- dalmároknaik, s még kevésbé fejlőd­hetnek és haladhatnak előre. A kom­munista párt tagjai ebben az ellen- forradalmárok elleni szüntelen harc­ban alakítják át a társadalmat, vál­toztatják meg a világot, & egyúttal önmagukat. A kommunista párttag az ellenfor­radalom elien különböző területeken folytatott harcban alakítja át önma­gát. Ez azt jelenti: ahhoz, hogy előre haladhassunk és forradalmár képes, ségeinket és technikánkat erősíthes­sük, a következő két szempont egy­bekapcsolására van szükség: gyakor­lati harcban kell edződnünk és egv- úttal eszmeileg is képeznünk kell magunkat. Ahhoz, hogy az új párt­tagból érett és tapasztalt forradal­már váljék, aki mindenkor megállja a helyét, a forradalmi edzés és ideo­lógiai képzés igen hosszú folyamatá­ra vagjrs az átalakulás és töké­letesedés hosszú folyamatára van szükség. A viszonylag tapasz­talatlan forradalmár még nem tudja felismerni és jól megérteni az ellen­séget, önmagát, a társadalmi fejlő­dés törvényeit és a forradalom törvé­nyeit. Nem képes erre, mert a régi társadalomban nőtt fel, s természet­szerűleg magával hozta a régi társa­dalom különféle ideológiáinak, elő­ítéleteinek és szokásainak maradvá­nyait, s mert még tapasztalatlan és nem járta ki a forradalmi gyakor­lat hosszú iskoláját. A KEZDŐ FORRADALMÁRNAK ahhoz, hogy ezen a helyzeten változ­tasson, a történelem forradalmi ta­pasztalatainak (elődeink gyakorlatá­nak) tanulmányozása mellett magá­nak is részt kell vennie nap­jaink forradalmi gyakorlatában. Ebben a forradalmi gyakorlat­ban, azaz a különféle ellenforradal­mi elemek elleni harcban fejleszte­nie kell egyéni kezdeményezését, nö­velnie kell erőfeszítéseit a gyakorlati vizsgálódás és önképzés terén. Csak­is így tudja majd fokozatosan le­szűrni tapasztalataiból a tanulságo­kat, csakis így tudja majd mélyeb­ben megérteni a társadalmi fejlődés törvényeit és a forradalom törvé­nyeit. az ellenséget és önmagát; így eszmélhet rá korábbi gondolatainak, szokásainak és előítéleteinek tévedé­seire és javíthatja ki azokat; így emelheti öntudatának és forradalmi kénesséseinek színvonalát, így tö­kéletesítheti forradalmi módsze­reit, stb. Ezért a forradalmár­nak, hogy megváltoztathassa önma­gát és emelhesse öntudatának szín­vonalát. természetesen nem szabad elkülönülnie a forradalmi gyakorlat­tól. s szüntelen erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy képez­ze önmagát és tanuljon a gyakorlat­ból (a saját és a mások gyakorlatá­ból egyaránt). Ha nem tanul a gya­korlatból, akkor sohasem tudja ön­magát tökéletesíteni. EGY PÉLDA. Több kommunista párttag együtt vesz részt valamilyen forradalmi tömegharcban, csaknem ugyanazt a gyakorlati iskolát járják végig — s a végén az említett pártta­gokra gyakorolt hatás mégis egé­szen eltérő lehet. Egyesek esetleg igen gyorsan fejlődnek, sőt egyes, addig elmaradt párttagok meg is előzhetnek másokat. Egyesek viszont esetleg igen lassan fejlődnek, mások pedig még ingadozni is kezdhetnek a harc folyamán és a forradalmi gya­korlat, ahelyett, hogy előre vitte vol­na őket, maga mögött hagyja őket. Mi ennek az oka? (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom