Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-06 / 31. szám

* £SZA£5L\GYAK0RSZAG Csütörtök, 1955. február C. Beváltottuk a iMgozék millióinak hozzánk fűzött reményét A Munkásőrség Országos Par csnokságának nyilatkozata Ebben a hónapban lesz egy éve, hogy Budapest különböző kerületei- , -ben megalakultál! az első munkás­őrség egységeik. A.közelgő évforduló alkalmából Halas Lajos, a Munkás­őrség országos parancsnoka nyilat- •kozatot adott a Magyar Távirati Iroda munkatársának; A munkásőrség — mint ismeretes 'V- a Magyar Népköztársaság, a népi demokratikus államrend fokozottabb védelme érdekében alakult. A mun- íkásőregységek szervezése az ellen­forradalom után egybeesett azzal, (hogy a munka, az ország vérkerin­gése újból megindult. Annakidején a munkásőrök voltak az elsők, akik a fegyver mellett kézbevettek a szer­számokat is. A munka felvételével kétségtelenül hozzájárultak az ország gazdasági helyzetének konszolidálá­saihoz, de ugyanakkor fegyverrel a kézben segítették a főváros és a vi­dék közrendjének, közbiztonságának helyreállítását, a normális élet ki­bontakozását; A munkásőrségek megalakulásuk­tól kezdve hívein ápolják a munkás­mozgalom legjobbj abrak hagyomá­nyait, s a munkásmozgalom mártír­jainak, az 1956. évi ellenforradalom­ban hősi halált halt elvtársak emlé­kéhez méltóan látják el feladatai­kat. Az eltelt egy esztendő bebizo­nyította, hogy a munkásőrök egy­aránt derekasan helytálltak a tenme- üés frontján és a (kiképzésben is. Egy évi munkájuk során nem egy alka­lommal nyújtottak értékes segítséget a társifegyveres testületeknek, első­sorban a határőrségnek és a rendőr­ségnek; A munkásőrség népszerűségét mu­tatja, hogy több mint hétszázezren vettek részt az ország különböző ré­szeiben rendezett névadó és zászló­avató ünnepségeken. Igen jó és hasz­nos kapcsolat alakult ki a munkás- őrök és a KISZ-szervezetek, iskolák, úttörőcsapatok között. Szoros baráti (kapcsolat fejlődött ki a hazánkban állomásozó szovjet csapatod! és a munkásőr zászlóaljak között, s igen jó a fegyverbarátság a tárisfegyveres testületekkel: a honvédséggel, a rend­őrséggel, és a határőrséggel; A munkásőrség a jövőben is leg­fontosabb feladatának tekinti a leg­messzebbmenőbben támogatni az or­szág .belső- rendjénél! védelmét, a be­lies, nyugodt élet megőrzését (hazánk­ban. Úgy érezzük, a dolgozók mil­lióinak hozzánk fűzött reményét be­váltottuk, Nyiiakozatának befejező részében Halas Lajos iközölte még, hogy az év­forduló . alkalmából a munkásőrség tevékenységében ddváló eredményt elértek közül számosán kapnak kor­mánykitüntetést. Budapesten és vi­déken zászlóaljanként rendezendő ünnepségeken emlékeznek meg a proletárdiktatúra legfiatalabb fegy­veres testületének megalakulásáról. (MTI) AZ ANGOL NŐK HÁROMSZOR ANNYIT FÜSTÖLNEK EL. MINT HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT A brit dohányipar évi jelentéséből kitűnik, hogy a szigetvilág asszonyai jelenleg háromszor annyit cigarettáz­nak, mint 1939-ben. Az angol nők 41 százaléka erős dohányos, ezek heten­te átlag 71 cigarettát szívnak. A nők azonban még mindig messze elma­radnak a. férfiak mögött. Négy brit l'érfi közül három, dohányzik és he­tente átlag 124 cigarettát fogyaszt. „Eriit -mangalicák a Bodrogközben AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK és termelőszövetkezetek mellett egyéni gazdáink is mindinkább áttérnek a gyorsan növő, szapora fajta fehér hússertés tenyésztésére. A keresztezéshez azonban továbbra is szükség van fajtiszta mangalicára, ezért a Földművelésügyi Miniszté­rium a bodrogközi Kisrozvágy, Semjén, Karcsa, Pácin, Vajdácska, Ke­nézlő községekben törzskönyvi ellenőrzés alatt álló mangalica-tenyész- körzetet létesített, mivel a legjobb és a hazai viszonyoknak legmegfe­lelőbb mangalicaállományok ezekben a községekben találhatók. Különösen híres a karcsai Dózsa és a pácini Dimitrov Tsz törzs­tenyészete. A karcsaiak nem régen 29 kant adtak el az ország más vi­dékeire 96 ezer forintért. Jelenleg mintegy 60 anyakocát tartanak saját hizlaldájuk állományának növelésére és 75 kansüldőt nevelnek eladásra. Ezek a pompás mangalicakanok márciusban érik el az 1 mázsás sü*yt és akkor kerülnek átadásra. Mintegy 250 ezer forinttal gyarapítják majd a Dózsa kasszáját. Mondanunk sem kell, hogy hizlaldájukból sohasem fogynak ki a hatalmas, rengő szalonnáju hízók. Évente kétízben állítanak be 80—100 süldőt hizlalásra és 150—160 kilós súlyban adják el. Közel 1 millió fo­rintra tehető az az összeg, amit évente a hízott és a tenyészsertésekért kap a termelőszövetkezet. MÁR MOST KÉSZÜLNEK az őszi mezőgazdasági kiállításra. Erre a célra kiválasztottak 11 olyan mangalica kant, amelyek apai és anyai ágon egyaránt elit besorolásúak. Ez azt jelenti, hogy az anyjuk 3 fiálásra 24 malacot, adott, a malacok 30 napos korban mérlegelt ossz alomsúlya 135 kilogramm volt, az apjuk küllemi bírálati pontszáma pedig elérte a 84-et. Gyönyörűek ezek a göndörszőrű „elit” mangalica malacok. Fer- kovics Tibor állattenyésztési brigádvezető és a tenyészállomány gon­dozói: Balogh Sándor és Balázs Gábor mindent megtesznek a siker ér­dekében. Valósággal fürdetik, mosdatják, becézik az állatokat. Mert cseppet sem titkolják, hogy nagy dolgot forgatnak a fejükben: az első díjat szeretnék majd hazahozni a kiállításról a Bodrogközbe... (hej) HOLLI JANOS: /A\ P A\ Elszálltak a bús évek felette — ötvenhatéves volt, Hogy éltét a gond felemésztette Es többé bádogot Már nem szabott fényes csatornáknak; Kihullt kezéből a kalapács Az én kezembe — és. én , Atvéttem örökségét apámnak, Aki bádogos volt. Bádogos volt: köznapi ember. Kit sanyargatott a sors. Kenyérgond, egy könyörtelen rendszer És szivében haragos Nagy szenvedélyű lázadások gyűltek, Mint goromba, vad viharfelhők, És sűrű, büs redőkben Apám fényes homloJ' -a ültek A mélyülő ráncok. — Szegény apa, sokat van eszembe! Mennyire hitt, bízott Egy jobb és boldogabb világrendbe, S hite meg nem ingott... De tüdejét sósav és gáz rágta, Mint a szú magát belevájta, És fojtogató, lassú kínnal Megölte sorvasztó tüdőrákja Mint alattomos szörny. A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság 1958. évi tervei Vidéken is épülnek lottóházak — A totónál is bevezetik a nyeremény sorsolást — U/ totó fogadási forma Sport'lottó Az Országos Takarék pénz tár Sport- fogadási és Lottó Igazgatósága szer­dán ismertette a sajtó képviselői előtt a totó és lottó elmúlt évi ered­ményeit, idei terveit. A múlt évben 51,438.004) totó és 95,495.000 lottó, összesen tehát 146,933.000 szelvényt vásároltak a fogadók, a totóban 553.236, a lottóban pedig 2,374.932 nyertes volt. Vígaszdíjat 162.594 totó- szelvényre fizettek. Összesen tíz ju­talomsorsolást rendeztek, amelven 2731 értékes nyeremény tárgyat sor­soltak ki, többek között 15 örök­lakást, 10 Wartburg gépkocsit, 40 motorkerékpárt, 379 rádiót. 77 tele­víziós készüléket, 86 szobabútort, stb. A totó-lottó kirendeltség hálózatát vidéken huszoneggyel bővítették. Or­szágos nyereményjegyzéket adtak ki, amely lehetőséget nyájt arra. hogy a nyereményeket bárhol fel­vehessék. A totó és lottó munkálatok decentralizálása során Pécsett és Győrött körzeti totó-lottó irodát léte­sítettek. Az idén számos újdonság, érdekes­ség szerepel az igazgatóság tervében amelyekből egyet már meg is való­sítottak — február 1-től bevezették az előfizetéses lottószelvényt. Rövi­desen Debrecenben és Szegeden állí­tanak fel körzeti totó-lottó irodát. A lottó jutalomsorsolásokat újabb im- por (nyereményekkel gazdagítják. Vi­déki nagyvárosokban. miint például Győrött, Szegeden, Miskolcon, Pé­csett, Debreceniben, Nyíregyházán, Salgótarjánban, Szombathelyen es Egerben is építenél! lottóházat. A totó kedvelőinek is számos ér­dekességet tartogat az igazgatóság. A nyereményalap kiszélesítésével be­vezetik á tárgynyeremény sorsolást a totónál is. Már a február 16—i, he­tedik és 23-i, nyolcadik fogadási hé­ten a Népstadionban sorra kerti i 5 N3 1-es labdarugó mérkőzésekre 209 bérletet sorsolnak ki. Ezután minden hónapban válogatott mérkőzésekre szóló jegyeket, a stockholmi labda- ,rúgó világbajnokságra és a stockhol­mi atlétikai európai bajnokságra, valami n t a brüsszeli vi lágki állítási a szóló utazási nyereményeket sorsol­nák ki, fedezik az utazás, az ott tar­tózkodás és a mérkőzések látogatá­sának költségeit. Ezenkívül több két­ezer forintos készpénzjutalmat is nyerhetnek a totozók. A labdarúgó világbajnokság alkal­mából külön totószelvényt bocsáta­nak ki. Foglalkoznak azzal is, hogy bevezetik a sport-lottót is, ami a Német Demokratikus Köztársaság­ban, Csehszlovákiában és Lengyel- országban igen népszerű. A totónál bevezetésre kerülő nye­reménysorsolást. az új fogadási for­mát többek között a Magyar Labda­rúgó Szövetséggel kötött megállapo­dás teszi lehetővé. A megállapodás értelmében az idein a totó többlet- jövedelméből nagyobb összeget fordí­tanak a magyar sport fejlesztésére. (MTI) ■ooo­Belgiumi magyarok meglátogatják az ó-hazát Az IBUSZ budapesti központjához nagy számmal érkeznek levelek, amelyekben a két világháború között Belgiumba vándorolt magyarok azt az óhajukat fejezik ki, hogy az el­következő hónapokban, főleg a nyá­ron, szeretnének rokoni látogatásra hezajönni. Az IBUSZ a brüsszeli vi­lágkiállítás alkalmával lehetővé te­szi a látogatást. A magyar pavilon­ban IBUSZ-kirendeltséget állítanak fel, ahol a külföldiek, akik érvényes útlevéllel rendelkeznek, rövid idő alatt megkapják a látogatási vízu­mot. A hazautazást légi, vasúti, va­lamint autóbuszjáratokkal biztosít­ják. A vendégek részére kirándulá­sokat szerveznek az ország leg­szebb tájaira. (MTI)-ooo­Exhumálnak egy 400 éve halóit svéd királyi , Néhány nappal ezelőtt a. svédországi Vaesteraas város székesegy­házában felnyitották XIV. Érik svéd király (1533—1577.) — Gustav Vasa idősebb fiának — sírját. Az uralkodó ugyanis gyanús körülmények kö­zött halt meg és most 'vegyelcmzés útján kísérlik meg kideríteni, hogy vajon nem mérgezte-e meg féltestvére, János, aki 1568-ban megfosztotta trónjától, börtönbe vetette, hogy ilyen módon trónra léphessen III. Já­nos néven. A történészek véleménye az, hogy III. János, miután egy kastélyba záratta Eriket, egy szép napon arzénnal mérgezett borsólevest szolgál­tatott fel neki, hogy milyen módon tegye el az útból. 0 — VÉGRE! Végre elhordta az ir­háját!;.-; A nagy napra még az ég is kide­rült a falu felett s az ablak függö­nyén át leselkedő emberek arcáról is. elsuhant a rettegés felhője. Gyű­Híqyót *neten$€ÜMtUa UzHükUöh WyWUVWIAW UVWfVVVVXAAro VWtAArtAnAAAnWVWUWWVUWJVWWVWVXniWmn#VWWWVUVVtfVVXMAnA#VUWUVVVVVWVUWllUXl vvvvwvuwvv lölködye nézték a vontatóhúzta sze­keret, s a. tetejében pöfíeszkedő utált alakot; — Elment végre! Akkor lássuk megint, amikor a hátunk közepét..* *— fohászkodtak megkönnyebbülten.­• Ki volt ez az ember, mit csinált,; hogy ily mélységes haragot váltott ki maga iránt? A gágyvendégí tanács titkára volt *— sajnos! 1954. október 4-én helyez­lek ebbe az eldugott borsodi íalvacs- íkába. A szomszéd községből, Büttös- ről kérte át magát, mondván: itt szü­letett, érti a falu nyelvét, tud bán­ni az itteniekkel. Hát tudott, gyalázatos módon tu­dott! Túltett a leggorombább jegy­zőn is. Annyira rettegésben tartotta iá falu lakóit, hogy megérkezése után röviddel már be sem merték tenni a lábukat a község hivatalos házába: vagy, ha igen, csakis párosával, hogy az ajtó előtt nógassák egymást, ha netán inukba szállna a bátorság. Mert Nikházi Miklós, a falu korlát­lan- ura goromba volt, mint egv- ju­tási őrmester. Hiába mentek hozzá panasszal, kéréssel, hivatalos üggyel, . fittyet hányt rájuk. Senkihez so­ha nem volt egyetlen tisztességes szava, csak az ivócimborákhoz. Mert inni — azt tudott! Reggelenként hat­nyolc féldeci meg sem kottyant neki — legfeljebb modorát tette még visszataszítóbbá. Dehát nem volt ebben a faluban egyetlen ember sem. aki szembe mert volna szállni vele?! Egy volt: a párttitkár, a 19-es veterán, idős. Fan- csalszki Ferenc elvtárs. ö próbálta volna jobb útra téríteni ezt az elve­temült embert, — de hasztalan. Ki­nevette. kigúnyolta, verespofájú T.a- tabarnak csúfolta a tiszteletreméltó, szeretetteljes öregembert. — Maga nekem ne pofázzon! El­intézem én magát is, meg minden­kit, aki nem fér a bőrében-.-.;! Me­het, ahová akar. van énnékem ösz- •zeköttetésem* És, ha jobban belegondol az em­ber, rádöbben: nem is hazudott Nik-, házi. Node, ne vágjunk a'dolgok elé! AZT MONDJAK a faluban, hogy ez a Nikházi kommunista volt. Nem, nem és nem! -— határozottan állí­tom, nem volt az. Csak bitorolta a piros könyvet! S ennek birtokában használta ki a lehetőséget: rombolta azt, amit verejtékezve alkotunk, amit szivünk melegével ápolunk. Elvete­mült ember, akit ki kellett taszíta­nunk, mint férges almát az egészsé­gesek közül. Sajnos, ez azonban az utóbbi napokig nem volt olyan egy­szerű. Kezdjük az elején. Az ellenforradalom idején gyűlést hívtak egybe a helybeli iskolába. Egy pártonkívüli, becsületes, idős ember, Tóth József, mindenki »igaz­gatóbácsija« csillapította a hangu­latot: drága barátaim, senki ne csi­náljon szamárságot. És nem is csi­nált senki. Még a hajaszála sem gör­bült meg senkinek. És akkor ez az elvetemült ember (mert ezt a kife­jezést kell használni), a magát ko­rábban párttagnak valló Nikházi fel- .állt és fröcskölve kiabálta: Én tud­tam, hogy berezeltek a kommunis­ták. Le velük! Mars ki ruszki! Én igazából soha nem voltam kommu­nista. Már a könyvemet is széttép­tem, elégettem:-.; S hogy szavainak »hitelt« adjon, elrohant a tanácsházára, e helyre, ahová a nép bizalmából került s meggyalázta a legnagyobb marxisták képeit. No, de amint elült a vihar, Nikházi is sütkérezni akart a napon. Hívat­lanul és kéretlenül elfoglalta koráb­bi pozícióját a tanácson, és — tovább basáskodott. Hű, micsoda »pártem­ber« lett belőle egyszeriben! Isten­telenül átkozta az ellenforradalmá- rokat (!), mindenkiben ellenséget ke­resett. Ostora mindig a legártatla­nabbakon csattant. — Maga ilyen, maga olyan ellenforradalmár*;! « gyalázta az öreg igazgatót s »össze­köttetése« folytán kidobatta az ál­lásából. (Megnyugtatásul: az igaz­gató azóta visszakerült a helyére.) Hatalmát még csak növelte, — o legalábbis úgy vélte — az a körül­mény, hogy 1957 májusában vissza­hízelegte magát az újjáalakult párt­ba. De hogyan?! A községi pártszer­vezet taggyűlése elutasította kérel­mét, s ő megkerülve azt, — megint csak összeköttetései folytán — egye­nesen a járási pártbizottsághoz for­dult, ahol — szégyenszemre! — meg is kapta ideiglenes igazolványát. S hadd mondjuk meg kereken: nagy- nagy hibát követtek el a járási párt- bizottság vezetői, de a járási tanács vezetői is, hogy a sok jelzés, tiltako­zás ellenére pártfogolták ezt az em­bert (csak azt nem tudni — miért?). S lehetőséget adtak számára a to­vábbi . garázdálkodáshoz: síkkasz- táshoz, s ami még ennél is nagyobb baj: az emberekkel való csendőrös- ködéshez. Igaz, az előbbiért fegyelmi úton visszahelyezték Büfctösre —, de ezzel semmit nem értek el. Aki úton­álló akar lenni Gagyvendégiben, an­nak Büttös is megfelel. És keze elér mindenhová, mint ahogy Nikházi keze is visszaért Gagyvendégibe. Továbbra is itt lakott, lefoglalva a tanács épületének több helyiségét (kiszorítva a hivatalt egyetlen kis irodába), tovább cimboráskodott az ivópajtásokkal, gorombáskodott az emberekkel, dirigált, utasított — s a megfélemlített embérek engedelmes­kedtek. Aki nem — annak jaj volt! Ahová nem ért el az ő keze. elért a cimboráké. Két héttel ezelőtt pél­dául Nikházi felbérelt két hatósági személyt (akik meg is bűnhődnek t estükért), hogy verjék el a csordás fiát, Marcsa Jóskát, mert „zaklatja” őt a kifizetetlen járandóságáért. És szegény kislegényt alaposan helyben is hagyták!.*. MINDEZT el lehetett volna kerül­ni, ha a járási pártbizottság és a já­rási tanács vezetői idejében rádöb­bennek, hogy kígyót melengetnek a keblükön. Szerencsére igaz az a köz­mondás, hogy nem sokáig futhat a bűnös. A községi pártszervezet — és elsősorban az idős kommunista, Fancsalszki elvtárs — erélyes fellé­pésére pontot tettek Nikházi garáz­dálkodásának végére. De ez sem volt olyan egyszerű. Az első kizárási javaslatot tavaly október 5-én terjesztették a gagy- vendégi kommunisták taggyűlése elé. Nikházi akkor már Büttösön ba­sáskodott, s ott kért engedélyt a tá­vozásra, hogy résztvehessen a tag­gyűlésen. De ravaszul gondolkodott: nem ment el a taggyűlésre. S ami­kor távolléte ellenére is kizárták a pártból — tiltakozott ellene. És ho­gyan?! Ittas állapotban felkereste a párttitkárt — meg másokat is — s megfenyegette, hogy lelövi, ha nem veszik vissza. Később már azzal is „beérte” volna, ha átírják a büttösi pártszervezethez. A gagyvendégi kommunisták azonban hajthatatla­nok maradtak. De Nikházi is, A kö­vetkező alkalommal elment a tag- könyvkiosztó taggyűlésre. Végignéz­te. hogy mindenki megkapja köny­vét — csak ő egyedül nem. Azaz: amikor valamennyi kommunista szíve fölé helyezte a becsület köny­vecskéjét. Nikházi nyugodtan az emelvény elé sétált és — milyen „megbeszélés” alapján? — átvette tagkönyvét a járási pártbizottság egyik vezetőjétől. EZ A PÉLDÁTLAN ESET annyi­ra felháborította a pártszervezet tagjait, hogy nyomban magasabb fóromhoz for^iptak. S végül kivív­ták igazukat: a járási pártbizottság. Turóczi elvtárssal az élén. végre fe­lülvizsgálta a dolgot, s egy újabb taggyűlésen visszavonhatatlanul ki­zárták a pártból Nikházit. De-ezzel nincs vége a dolognak. Csak erköl­csileg vettünk elégtételt — törvény­telen tetteiért: a sikkasztásokért, visszaélésekért felelnie kell a bíróság előtt. S azzal sincs vége a dolognak, hogy Nikházi a falu legnagyobb örö­mére Abaujszánlóra költözött. Ennek a példátlan ügynek csak úgy tehetünk pontot a végére, ha le­szűrjük belőle a kellő tanulságot« Először is azt, hogy válogassuk meg jobban: kit engedünk közénk. Elég volt, nagyon ráfizettünk már a rot­hadt almákra. Nikházi pedig na­gyon is annak bizonyult. Azit mond­ják: nem esik messze alma a fájá­tól. Hát ha ilyen bölcseket tudunk mondani, miért nem néztük meg jobban, ki ez a Nikházi? Apja: Ro- hovszky István huszártábornok öz­vegyének birtokán volt ispán. Ki­mondottan népnyúzó hírében állt. Hát mit tanulhatott volna tőle a fia? AZUTÁN miként követhettek el a járási pártbizottság és a járási ta­nács vezetői ilyen szembetűnő hibát? Valószínűleg azért, mert még min­dig nem fontolták meg eléggé: mi is az a pártdemokrácia. Mert, ha hall­gatnak az idős veteránra, meg a pártszervezet tagjaira, bizonyára nem tudta volna őket ámítani Nik­házi. Jegyezzük meg végre: nem az a jó »káder«, aki kellvé-kelletlenül hangoskodik s döngeti a mellét, hogy neki ilyen, meg olyan érdemei vannak. Az az igaz ember, aká nem dicsőíti önmagát, hanem szerényen, szótlanul végzi a maga dolgát. Nyis­suk ki a szemünket s ne engedjük megtéveszteni önmagunkat. És még valamit: nyugodjanak meg a falu lakói. E gyalázatos ügy minden bűnös szereplője felelni fog tettéért! Ne általánosítsanak ebből a kirívó példából. Amit Nikházi Miklós cselekedett, azt nem tanítot­ta neki a marxizmus, arra a saját vére, gonosz jelleme késztette. ítél­jék el őt és szűrjék le a falu lakói is azt a tanulságot, hogy: az ilyen emberek előtt nem meghunyászkod­ni kell. hanem ki kei] ebrudalni magunk közül. Csaía László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom